Kelet-Magyarország, 1983. július (43. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-19 / 169. szám
1983. július 19. Kelet-Magyarország 3 Kedvező változás gondokkal Lakásépítés magánerőből A TÉNY ISMERT: a magánerős építkezés feltételed falun és városon alapvetően egyformákká váltak, mindenkire egyaránt érvényesek a hitelfeltételek függetlenül a lakhelytőL Igaz, az intézke dés nem régi, ám hatása mindenütt érezhető. Ezt a megyei adatok is bizonyítják. Ezek szerint 1381-ben a tervezettnél ötszázzal épült több lakás magánerőből, 1982-ben viszont már elmaradás mutatkozott, negyvennel kevesebb készült el a szándékoltnál. Ez az év azonban ismét növekvő tendenciát mutat: a szakemberek mintegy 140 lakással várnak töhbet az előre meghatározottnál. Magánerőből 1983-ban 3913 lakást húznak fel a tulajdonosok. Ebből 625 lesz az OTP által telepszerűen épített lakás, 345-nek a lakásszövetkezetek lesznek a gazdái, 54 az egyedi lakások száma. A legnagyobb tétel a családi házaké: 2889. Mind- összesen azt jelenti ez, hogy idén megközelítően 15—20 ezren költözhetnek saját otthonukba. Noha a változás kedvező irányú, ez korántsem jelenti azt, hogy az építkezések feltételei egyaránt jók lennének. Ami a telkeket illeti: általában megfelelő a kép. Vagyis: míg korábban a telkek kialakítása fáziskésésben volt, 1983-ra a lemaradás lassacskán eltűnik. Ezzel kapcsolatosan hadd álljon itt néhány /beszédes szám: 1980 —81-/ben 612 telket alakítottak ki, egy évvel később már 819-et, s 1983 első felében már az ötszázkilenvenedik- nél járnak. Az év végéig ösz- szesen 1200 építési telket adnak át rendeltetésének. Ezek a számok egyúttal azt is mutatják, hogy ezen a te.en Pest megye után az országban a második helyen állunk. Az építőanyagok terén sokszínű a kép. Mert az éves szintet tekintve lényegében elfogadható a helyzet, csakhogy a magánerős építkezéseknek van egy márciustól októberig terjedő csúcsideje, amit az építőanyag-ellátás követni nem tud. Elsősorban a falazás és a tetőfedés szenved a nimcstől, a távoli kis falvakban pedig hiánycikknek számítanák — elsősorban „terítési” problémák .miatt — a vasbeton elemek is. Időnként az anyagimség oka az is, hogy az építkezők a B. 30-as téglákhoz ragaszkodnak, noha azok hőszigetelő képessége nem felel meg a kívánalmaknak. Háromfajta új tégla is rendelkezésre állhatnak, de a helyzetáb- rázolás úgy teljes, ha megjegyezzük: ezek a téglák lényegesen drágábbak az említett fajtánál. VÉGÜL: GOND, HOGY AZ ÉPÍTTETŐK ódzkodnak korszerű megoldásoktól, nehezen fogadják el a szép és kis területet igénylő csoportos házakat, holott ezek a nagyközségekben, városokban kiválóak lehetnének. Persze az is igaz, hogy a korszerű építkezés korszerű építőanyagokat kívánna, s ennek nem vagyunk bőviben. Ráadásul a korszerű sokkalta több pénzbe kerül, mint a kétségtelenül lassabban épülő, de hagyományos anyagokat használó ház. Ma még ott tartunk, hogy a házgyárak képtelenek a családi házakhoz szükséges kisebb teherbírású, épp ezért jóval olcsóbb elemek gyártására. Földszintes házat építeni a tizenöt emelet terhét is elviselő panelből kétségtelenül fényűző dolog. Speidl Zoltán Bizonyára nem veszi tapintatlanságnak a tisztelt szerkesztőség, ha egy írásihibára hívom fel a figyelmét. A Kelet-Magyarország július 10-1 számának 5. oldalán azt olvassuk, hogy Sóstón „topega” út viam. Ezt a hibát sokan észrevették, igaz, hogy nem jelentős emberek, csak a magamfajta 60—70 év között járók, mert amikor Kállay Miklós a harmincas évek elejéin földművelésügyi miniszter lett, azonnal topeka utat csináltak a keskeny makadám út helyett Kállósemjénig (birtokáig), s akkor Nyíregyházától Semjénig mindenki megtanulta, hogy az ilyen út neve topeka. Ez különben egy amerikai város neve. Kansas állam fővárosa a Kansas folyó mellett. Egy olvasójuk Nyíregyháza új arca a Lenin tér és Belső kiskörúti szakasza. (Elek Emil felvétele) Gitárral a sátrak közölt Ifjúgárdisták randevúja Az időjárás is a kegyeibe fogadta a sátortáborozókat. A nyírbátori strand ifjúgár- distáknaik adott otthont a hét végén: ekkor rendezték meg a kétévenként sorra kerülő megyei szemlét. A strand melletti tisztáson sátrak sorakoztak, katonás rend, ránc- talanra simított takarók tűntek fel az első pillantásra, néhány szakasz az iskola vagy az üzem emblémáját is kifeszítette a körlet elé. — Nagyon készültünk erre a szemlére — szedi rendbe a „szerelvényt” a harci túra után Bégányi István, a nyírbátori Csepel Művek szakaszparancsnoka. — Nem egy időben lettünk tagjai az Ifjú Gárdának — gyors bemutatásra vállalkozik —, Kerti Anikó esztergályos 3 éve, Balogh Aranka szakközépiskolás 1, Gál Sándor, a. másik szakaszparancsnok 10, Török Mihály 8, Bodogán Ferenc 12, Hornyák Attila szerszámkészítő 3 éve lépett be az Ifjú Gárda soraiba. Mi, akik a Csepelben dolgozunk, egyhetes előkészítő táborozásra mentünk Piricsére. Reggeltől estig gyakoroltuk a hátra arcot, megtanultunk úszni, futottunk gázálarcban, s szabad időnkben kikapcsolódásként napi politikai és ifjúság- politikai kérdésekkel foglalkoztunk. A háromnapos rendezvény változatos feladatok elé állította a gárdistákat Szerteágazó politikai ismeretekről adtak számot az elméleti feladatok megoldása során, menetdalversennyel mutatkoztak be a megnyitó előtt, még a körletrendet is pontozták, s 4 z ég borús, viharos. Vadul zuhog az eső, dörög, villámlik. ősélmény ez, lenyűgöző, sok beteg áll a csukott ablak mögé, hogy átérezze az elemek tombolását. A város fölött húz el a Prágába, vagy onnan Budapestre igyekvő repülőgép. Napsütéses időben azt ugyanígy szokták bámulni. Megszokhatatlan csoda a vihar is, a gépmadár is, amiben emberek ülnek. Idegeink még hallatlanul merevek — az elménk sokkalta fürgébb. Az idegrendszer sok ósdi és örök élményt őrizhet. Utóbbiak közül a vihar rettenetét. Lassan elvonul a vihar. A felhők mögött megcsillan a nap. Elül a szél, eső utáni friss levegő tódul be a termekbe, a gyorsan kinyitott ablakokon. Szirénázás hallik, mentőautó fordul be a kórház kapuján. Egy férfit emelnek ki belőle hordágyon. Pokolian néz ki. Családtagjai kísérik. A főorvos már a folyosón megnézi. — Mi történt a beteggel? Egyszerre hárman válaszolnak. — A közelében csapott le a villám! Megégett! Földhöz csapta. Mi szedtük fel. — Hol? — A réten! — Miért ilyen sáros? Csupa sár! Sáros az a rét? — Nem, doktor úr, leföldeltük. — Hogyhogy? — Hát a villám is áram, nem? Lehet, hogy már meg is halt volna, ha nem földeljük le. — Földet szórtak rá? Mivel? — Lapáttal, meg kézzel, mindennel! — hadarják. — Amivel tudtuk! Az orvos döbbenten hallgatja őket. A beteget elküldi, mosdassák meg a földtől. Másik két orvossal együtt bemosakszik, megy a műtőbe. Otthagyja a rokonokat a folyosón. Dühös. Dühös? Nem düh ez. Fel- indultság. Villámcsapás, ami belévágott — őt érte. A legfiatalabb orvos mulat az eseten. Csakugyan hihetetlenül nevetséges. — Le van földelve a készülék? — mutatja a műtősnőnek az egyik műszert. — Holnap hozzon egy zacskó virágföldet, biztos, ami biztos, legyen ... A főorvos csak azt mondja, a nagyanyja a haláláig nem vetkőzött le a tévébemondók szeme láttára! Aztán hozzák a beteget. Áléit, de él. Megkezdik a műtét előtti vizsgálatokat. Odakint, a folyosói pádon a rokonok kétségek közt vergődnek. Emberséges emberek ők — most rettegnek: lehet, hogy ártottak a földeléssel? De hát úgy tudták ... Szeretnék, ha valaki megnyugtatná őket. De csak felfeltűnik egy-egy fej egyikmásik ajtóban, folyosói sarkon, megnézik őket, néha kuncognak is ... Ez a három ember: szenzáció. Lesik őket, mint az imént a vihart, s a következő pillanatban majd a magasban elhúzó repülőgépet. Értik, s mégsem értik őket! G. I. Futás gázálarcban, géppisztollyal Felkészülés — edzőtáborban Esküvő — egyenruhában Száll a dal minden erejükkel a harci túrára összpontosítottak. — Nem véletlenül, hiszen a hét óra hosszúra tervezett versenyt a szakaszok mielőbb igyekeztek letudni — hallottuk Ferencz Andrásné bevizsgálótói, aki a nyíregyházi Taurus csapatában versenyzett, s férje is a szakasz tagjai — Még a lányok is úgy igyekezték, pedig nem mindennap futunk gázálarcban, gumírozott csizmában, vegyvédelmi köpenyben, géppisztollyal a kézben. — Már előre tudtuk, hogy úszásban is versenyzőnk, viszont nem tudtunk valamennyien úszni. Megkértük a gyárban egy munkatársunkat és három hét alatt megtanított a legalapvetőbb dolgokra. Általában a mellúszást gyakoroltuk, de az volt a lényeg, hogy a 33 métert végig tudjuk tempózni valamiképp. A három műszak mellett elég nehezen egyeztettük az elfoglaltságot — említi Gárgyán István szakaszparancsnok. A Taurusban az Ifjú Gárda igazi közösséget kovácsolt a tagjaiból. Nem véletlen, hogy a Ferencz házaspár májusban esküdött, Hajdú Ilona és Ambrusz László augusztusban házasodnak össze. Az Ifjú Gárdái hozta össze őket — Ha mondtuk is, hogy nehéz egyeztetni az időket, azért szívesen tesszük — mondja a többiek nevében is Tilki Katalin adminisztrátor, aki egy éve lépett a gárdába. — A kiképzés, a gyakorlatok és a közös programok során szerzett élmények adják, jókedvvel jövünk az Ifjú Gárda rendezvényeire. A harci túra igazi megpróbáltatásnak ígérkezett a maga 50 kilométeres erőpróbájával. Nagyszerű versengést hozott. A nyírbátori Csepel csapata győzött — a Taurus előtt —, s az összesített megyei szemlén is a nyírbátoriak bizonyultak a legjobbnak. Ök képviselik megyénket az országos Ifjú Gárda-szemlén augusztus 11—15-e között Zalaegerszegen. A kétszáz résztvevői jól szervezett, pergő versenyeken bizonyíthatta ügyességét, harckészségét, elméleti felkészültségét. Esténként diszkó és polkaszinó várta a játékos kedvű fiatalokat, de előkerült a gitár, és a sátrak közt messzire szállt a jókedv, a derű, a dal. T. K. Kérdés négyezer fiatal párhoz Hány gyermeket szeretnének? Mikor és hol ismerték meg egymást? Hány gyermeket szeretnének? Van-e megfelelő lakásuk? Szüleik segítik-e családalapításukat? Ezeket a kérdéseket tették fel mintegy négyezer fiatal párnak — a házasulok hat százalékának — az utóbbi egy évben a házassági tanácsadó szolgálatok. A napokban befejeződött annak az országos reprezentatív vizsgálatnak az első szakasza, amelyet a Központi Statisztikai Hivatal és az Egészségügyi Minisztérium szervezett hosszú távú vizsgálatsorozata folytatásaként. A következő 15 esztendőben háromévenként újra megkérdezik ugyanezeket a fiatalokat: megvalósultak-e a terveik, születtek-e gyermekeik, életkörülményeik kedvező- ek-e? Nem véletlenül érdeklődnek éppen e nemzedék tagjaitól. ök ugyanis abban az időszakban születtek, amikor országunkban kevesebb gyermek jött a világra, mint az azelőtti és az azután következő években. Családalapítási terveik, anyagi helyzetük nem közömbös, mivel tőlük, gyermekeik számától is függ, miként alakul népesedési helyzetünk az ezredfordulóig, és az azután következő évtizedekben. Azért beszélgettek velük a szakemberek, hogy megismerjék a mai fiatalok anyagi helyzetét, terveit, igényeit és ezáltal elősegítsék azoknak a feltételeknek a megteremtését, amelyek szükségesek a gyermekek vállalásához. A vizsgálatsorozatot 1966- ban kezdték, miután az ötvenes évek második felétől egyre nagyobb mértékben csökkent a születések száma. A vizsgálat után a népesedéspolitikai határozatok, rendelkezések egész sora jelent meg. Többek közt jogszabály írta elő a gyermekgondozási segélyt. Időközben újra és újra felkeresték a korábban megkérdezett házaspárokat. Életútjukat csaknem 15 éven át, 1980-ig kísérték figyelemmel. A népesedéspolitikai intézkedések bizonyos mértékig kedvezően befolyásolták a népesedési helyzetet. Amíg a fiatal párok kétharmada házassága kezdetén a szüleinél, rokonainál, ismerőseinél lakott, több mint 10 százaléka albérletbe kényszerült, s csak mintegy ötödé kezdte a közös életet önálló lakásban, addig házasságuk hatodik évében több mint 70, tizennegyedik évében pedig már 90 százalékának saját otthona volt. A vidéki városokban élő házaspároknak van legnagyobb esélyük arra, hogy önálló lakáshoz jussanak, de ugyancsak ott a legnagyobb az albérlők aránya a házasság 15. évében. Legnehezebb a fővárosban az önálló otthon megteremtése, pedig az 1970-es évek kezdetétől itt növekszik a legnagyobb mértékben ennek üteme. Az itt élő házaspárok mintegy 87 százalékának volt saját lakása házasságának 15. évében. Az önálló lakásban élő házaspároknak több a gyermeke, mint azoknak, akik családtagként élnek. Az 1966- ban házasodott nők — a népességpolitikai határozatok hatására — házasságuk 14. évéig több gyermeket hoztak a világra, mint amennyit házasságkötésük előtt terveztek. Az 1974-ben házasodott nők házaséletük első hat évében több gyermeket szültek, mint az 1966-ban házasodó ttak ugyanannyi idő alatt — főleg az 1973-as népességpolitikai intézkedések ösztönző hatására. Többségük azonban 1980-ban kevesebb gyermeket kívánt, mint amenny i kezdetben tervezett. Az egy gyermeket kívánók aránya megkétszereződött, s a három gyermeket tervezőké 20 százalékról 13 százalékra csökkent. A születések jelenlegi és a következő években várható száma tehát kevés a természetes reprodukcióhoz. A kilencvenes évek közepétől viszont gyarapszik e szám, mivel szülőképesekké érnek a hetvenes évek közepén született népes generáció tagjai. (hzs) / visszüHIMÍ Topeka
