Kelet-Magyarország, 1983. július (43. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-17 / 168. szám
1983. július 17. Kelet-Magyarország 3 f---------------------------------------------> 3EGYZETLAPOK CALVADOS F ranciaországban nemzeti italnak számít. Sima, az alma lelkét és illatát tökéletesen visszaadó nedű a Calvados. Világszerte ismerik és keresik. A mi almapálinkánknak pedig még egy jól hangzó neve sincs, s a magyar emberen kívül meg nem issza senki. „Pedig ha egy francia gyáros eljönne hozzánk és kör- bevinnénk a megyében, elsápadna az irigységtől az itteni alapanyag minőségét és mennyiségét látva.” Ebben mindketten egyetértettünk Kovács Gézával, a szabolcsbákai tsz elnökével. Öróla hírlett, hogy fejébe vette: Calvadost csinál a szabolcsi almából. Négy éve ivott először — emlékszik vissza az esetre — a Nyírmadai Állami Gazdaság akkori igazgatójánál. Nyírmadán akkor tervezték a gyártását, már a tartályokat is megvették hozzá, mégsem lett belőle semmi, a magas adókulcs miatt. A szabolcsbákaiak sem tartanak még sehol, de a gondolatról nem mondtak le. Annál is inkább, mert teljesen más a helyzet az almával akkor és most. Mi a titka a Calvadosnak? A gondos, tiszta előkészítés és a több fokozatú lepárlás. így szó sem lehet lekoz- málásról, csak a tiszta alkohol és az almaillat marad benne. A többletalma feldolgozásához új beruházásokat terveznek, s áldozni fog rá a termelőszövetkezet is. A szabolcsi jonatánnál már vannak jobb és keresettebb fajták, de azt sokan tudják róla, hogy a világon egyedülálló az illata. Az ebből készült szabolcsi Calvadosnak legalább olyan minősége lehetne, mint a franciának. Mi hiányzik hozzá? Egy jó márkanév, egy „megdolgozott” piac és ehhez egy jó kereskedő. Kemény valutában térülne meg a költsége, olyanban, amilyet például a tokaji borért, vagy a kecskeméti fütyülős pálinkáért kapunk, (és) VESZÍTENI O lvasom: vesztett hazai meccs után két keceli lakos krimibe illő módon üldözte a bíró kocsiját. Az ok: a csapat kikapott, ki lehet a hibás? A bíró. Hallom a rádióban: az öttusázó a vesztett asszó után leköpte ellenfele felé nyújtott jobbját. Olvasom másutt: Vas megyében egy futballbíró autókerekeinek kilazították a csavarjait. Az ok: veszített a hazai csapat. Ritka az olyan példa, mint Váradié volt, aki egy megnyertnek tekinthető, s még- gis vesztett mérkőzés után gratulált az ellenfelének. Következtetésem rövid: nem tudunk veszíteni. Külföldi versenytárgyaláson lemaradt cég indokol: a protekcionizmus szorított ki. Sikertelen vállalat a napi termelés során magyarázkodik: más a hibás. Az egyén, aki sikertelenül vállalkozik, dühöng: betartottak neki. A köznapi életben más fegyver alakult ki: a magyarázkodás. Mutogatnak ujjal a másikra, hibáztatják a partnert, a szabályozót, a piacot. Aligha találkozni olyan példával, hogy valaki azt mondja: emberek, ezt mi rontottuk el, ezt mi veszítettük el. Vagy: jobb volt a másik. Volt hajdan egy sláger, melyben ezt a refrén énekelték: Veszíteni tudni kell... Igaz, szerelemről volt szó, de hát ott se mindig minden győzelem. Ott se mindig a másik a hibás. Jó lenne ezt manapság is dúdolgatni. Mert ha elfeledjük, oda az értékrend, az önkritika, a helyes önértékelés. Vesztesnek lenni nem jelent megsemmisülést. De jelentheti a megújulásra való hajlandóságot, az okos átértékelést, a méltó keretek közötti visszavágást: bizonyítást. Aki másokat üldöz, üveget dobál, másokat okol és magyarázkodik, annak sosincs igaza. Sem a sportpályán, sem azon kívül, (bürget) V__________________________________________________/ mmmm mmmim mmmmm — Ki az? — Én vagyok. — Gyere be. — Mit csinálsz? — Írok. — Játszani nem akarnál egy kicsit? — Megegyeztünk, hogy ha ezt a sárga tollat látod a kezemben, akkor nem zavarsz, mert én ezzel a tollal kenyeret keresek. — Van itthon kenyér és amivel írsz nem sárga toll, hanem aranytoll. — Ez? — Igen. És amit ilyen aranytollal írnak, az meg is történik. — Honnan tudod? — Egy méséből. Kipróbálhatnánk, nem gondolod? — Rendben. Próbáljuk ki. Volt egyszer, hol nem volt... — Itt vagyok. — Látom. Miért kéne máshol lenned? — Olyat írjál, hogy máshol lehessek. — Hű de nehéz játékokat találsz ki. Ez az én tehetségemet meghaladja. — Nálad van az aranytoll, vagy nem? — Na jó. Próbáljuk meg. Figyelj, írom. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú, aki nagyon szerette a cicáját, mert az egyik füle fekete volt, a másik meg fehér. — Szép cica lehetett. — Az volt. Ám egy napon ez a szép cica elcsavargott a háztól, és a , kisfiú elindult megkeresni. Ment, mendegélt, három nap, három éjjel amíg végre egy nagy, magas fa tetején meglátta. — Jól írom eddig? — Nem nagyon. Neked könnyű leírni, hogy: „ment, mendegélt, három nap, három éjjel”, de nézd meg, én milyen fáradt vagyok. Mentél te már három nap, három éjszaka egyfolytában? — Mentem sajnos, csak akkor már nem voltam gyerek. — Na látod. — És a macska — bocsánat —, a felemás fülű szép cica nálad van? — Nincs. Ott kapaszkodik azóta is a fa legtetején. — Le kéne hozni — Mássz fel érte, mert magától nem tud lejönni. Túlságosan kicsi. — Szó se lehet róla. Én írom ezt a mesét, és veled történik meg, amit írok. — De én nem merek felmászni. Mi lesz, ha leesek, és meghalok? NÉZI AZ EMBER A TV-HlRADOT, OLVASSA AZ ÖLET CÍMŰ MAGAZINT, ÉS MIT LÁT? A MEGYESZEKHELYEK „VETÉLKEDNEK” EGYMÁSSAL, KINÉL DRÁGÁBB A ZÖLDSÉG? NYÍREGYHÁZA ÁRBAN LEGALÁBB HARMADIK A RANGSORBAN, DE TÉL VÉGÉN, KORA TAVASSZAL TA- LÄN MÉG „ELŐKELŐBB” A HELYEZÉSE. PIACI KÖRKÉP NYÍREGYHÁZÁN Ki keres a zöldségen ? szont a vásárlásban járatlanokra vadásznak. A halasüzlet melletti kijáratnál egy fejkendős asz- szonyság gyönyörű paprikájának árát — bár észrevette, hogy figyelem — a szemem láttára változtatta 25-től 35 forintig. És hogy mennyire jó érzékkel: akinek olcsóbban kínálta, az kezdett alkudni, akinek drágábban, az szó nélkül f izetett. És milyen a ZÖLDÉRT? Sok áru, sok vevő a szombati nyíregyházi piacon. — Ennyi eső után, közepette a kánikulának mégis csaJk túlzás, hogy még mindig milyen árak vannak! — Ezt az utóbbi mondatot szombat délelőtt hallottam Kovács Mihálytól, a piac előtti parkolóban, ahonnan tele szatyrával Városmajor utcai otthonába tartott. Ahogy elmondta, 16-ért vette a paradicsomot, nyolcért a krumplit, huszonhatért a paprikát. Valamennyi friss, mint a harmat. Megjegyzésemre, hogy ez nem is drága, azt mondta: „Kizárólag olyanoktól vásárolok, aki kicsiben termel. Nem jövők se korán, se későn, hanem akkor, amikor alkudni lehet.” Hm ... gondoltam, nem rossz módszer, akár egy kereskedő is magáévá tehetné. „Nagyon drága mindon" Bent az épületben meg is kérdeztem Lukács Péternél, akinek a neve cégtulajdonosként volt feltűntetve standja előtt: „Hát bizony mi a nyíregyházi és környéki termelőkkel nem tudunk kijönni.” Ez volt a kulcsmondata, amikor azt fejtegette, miért kell néki a szentesi és gyulai zöldségesektől vásárolni. Azok ugyanis olcsóbban adják itt(!) az árujukat, mint az itteniek. A kedves cégtulajdonos portékája az egyik legszebb volt az egész piacon, — Menj nyugodtan kisfiam, nagyon fogok vigyázni. Még az esőre se gondolok, ami kint csepereg, nehogy a „leesni” szó a toliam alá kerüljön véletlenül. — Akkor hát indulok. A szegény cicával már nagyon billeg az ág. Légyszíves írd le az aranytollal, hogy a kisfiú baj nélkül feljutott a fa tetejére ... — Jól fogod azt az ágat? Vigyázz ’.Kérlek, nagyon vigyázz! — Te csak arra figyelj, amit írsz. — Igazad van. Nagyon igyekszem figyelni. Csak érnél már le végre. — Már itt is vagyok. — Pffű! Csak tudnám, hogy fogjuk megmagyarázni anyunak ha hazajön, hogy mitől szakadt el a nadrágod, és mik ezek a véres karcolások a lábadon. — Be kellene szórni valamivel. — Az a dög macska holvan? — Itt simogatom, nem látod? — Csakugyan be kell szórni valamivel a lábad. Hol marad ilyen sokáig anyád? Sehol sem találom a sebhintőport ... Mester Attila de egyúttal a legdrágább is. Amint kiderült, nem tőle vásárolt Hajdú Mihályné, aki már négy éve nyugdíjas. Cvekkerébén almapaprika a Zöldért-boltból, egy kis zöldség, nem éppen a szebbjéből ötért jutott hozzá. Bent a mutatósabb tíznél is többért kél. — Az én kis nyugdíjamból nagyon meg kell fontoljam, mit vegyek — mondja. És vajon egy gyesen lévő kismama? — Nagyon drága minden — sóhajtott Csirik Gyu- láné, aki a Jósavárosból bumlizott be szép szőke gyermekével. Súlyos kosarában hatalmas csomó frissen mosott zöldség, ez bizony már tíz forintba került, miként az alma. — Hiába kerül sokba, bár kevés a gyesből jött forint, megvesszük a kicsinek — simogatja meg a fejét Alkalmiak és „profik" Az elegáns készletű kiskereskedő árujának egy vetély- társa van, ez pedig az épület mögötti három-négy kosaras alkalmi eladó. Szembetűnő, hogy közöttük sok olyan van, aki teljesen tájékozatlan árusítás ügyben. Látszik rajta, hogy egy évben tényleg csak egy-két nap jön ki, szinte csak egy ágyásnyi áruval, és azon mihamarabb szeretne túladni. A „profi” vásárló, ha idejében jön, és van hozzá szeme, tőlük tud olcsóbban vásárolni. Az igazi kofák viA lakosság sütőipari termékekkel való ellátásáról végeztek idén utóvizsgálatot Mátészalka, Fehérgyarmat és Vásárosnamény népi ellenőrző bizottságai. Milyen a Mátészalkai Sütőipari Vállalat kezelésében működő sütőüzemek, szakboltok, valamint a területen dolgozó áfész-boltok munkája? Megállapították: javult a kínálat. A kérdés tehát nem az: elég-e a kenyér, hanem hogy a sütőkemencék mellett még kiváló termék milyen minőségben jut el a fogyasztóhoz. Kérdés volt az is: milyen különbségek vannak a városi és a falusi lakosság ellátásában. Hét üzem, öt működő szakbolt, valamint több ABC- áruház, illetve vegyesbolt ellátásáról az alapvető megállapítás; a kínálat mellett javult a minőség is, de továbbra is gondot okoz a terJelen van még a piacon a szocialista szektor, a Zöldért számos boltjával. Valameny- nyinél állandó sor áll, ami közepes áradnak köszönhető. Figyelmesen megnézve készletüket, nem sokban maradnak el a kiskereskedők minőségétől. A bolt azonban első pillantásra sokkal rendetlenebb, igy akár hasonló minőségű áru is értéktelenebbnek tűnik. összehasonlítottam Szilágyi Ferencné kiskereskedő standját a mellette lévő Zöldért-üzlettel. A boltban egyféle paprika van 25-ért, pedig már láthatóan szántóföldi termés, mert elég sáros, de friss. Szilágyinénál legalább hatféle áron lehet paprikához jutni, minőségtől, fajtától és attól függően, hogy milyen régen szedték. Megkérdeztem tőle: megéri-e zöldséggel kereskedni? — Az lenne az igazi, ha érte mehetnék az árunak — mondta. — Egyszerannyit keresnék rajta, mint így. Mi sem járunk rosszul, de a szállítóknál marad a nagy haszon. Szedte, vagy vette? Azok pedig jönnek délről, ahol két héttel előbbre jár a természet órája. Már előző nap este érkeznek a piacra dízel teherautóikkal, amely mellesleg fűtőolajjal is elmegy, nem kell bele húsz forintos benzin. Hajnalban pe- vagy egy tételben túladnak azon, amit előző nap leszedtek, vagy megvettek, és másnap újra fordulnak. Ésik Sándor mékek szállítás közbeni minőségromlása. Részt vettek a NEB tanácskozásán az érintett tanácsok, áfész-ek képvisel®, a sütőipar, valamint a vizsgált boltok, áruházak vezetői is. A vita alapján elmondható: megyénk területének 53 százalékán az alapellátás jó. A mintegy 60 féle termék talán még sok is. A forgalmazók azt kérték, hogy kevesebbet adjon az ipar, de rendszeresebben és egyformán jó minőségben. A termelők azt kérték, hogy a lehetőségek, a kereslet ismeretében rendeljenek a boltok. Elhangzott: hogy az Élelmiszer Minőségvizsgáló Intézet mérései szerint országosan is a legjobbak között vannak megyénk sütőipari vállalatai. A feltárt hiányosságok megszűnte lésére a NEB bizottságai intézkedéseket tettek. Mindennapi kenyerünk Vizsgálat az ellátásról VANNAK, AKIK KRITIZÁLNÁK, VANNAK, AKIK SIRÁNKOZNAK, DE A LEGTÖBBEN TENNI AKARNAK. Ezért kérdeztük Molnár Gyulát, a tiszavasvári Zöld Mező Termelőszövetkezeit főagronómusát, amikor a termelési költségek állandó emelkedése került szóba. Tud jobbat — Ha csökkenteni nem is lehet, legalább szinten kell tartani! — Akkor, amikor emelkednek a gépek, a vegyszerek árai? — Azok tényleg sürven cserélődnek az árcédulán, de más is befolyásolja a gazdálkodást. Akik tenni akarnak, azok rögtön belátják, hogy új szabályozót pozitív cél nélkül soha nem hoznak, még ha van is negatív oldala. Mi utána is megyünk, és megkeressük, mit lehet bennük meglovagolni, hiszen ezért gondolják ki őket. — A bizonyíték? — Növénytermelésünk árbevétele négy év alatt 29 millióról negyvenre emelkedett, miközben a költség- szint maradt húszmillió köriül. — A titok? — Szó sincs titokról. Mielőtt az új szabályozók megjelennek a közlönyben, az szakmai berkekben már nem újság. Aki figyeli, mi történik a gazdaságban, a piacon, nagy biztonsággal számít a változásra. Például amikor a cukor néhány éve jól ment külföldön, rövidesen követte a cukorrépa jelentős támogatása. Azonnal háromszorosára emeltük a területet. Milliókat nyertünk a cukorprémiumon. — A vetésszerkezet nem gumilabda... — Szigorúan a szakmai határokon belül változtatunk, de azon belül olyan gyakran, ahogyan a piac. Most például le nem vesszük a szemünket a gabona programról. Abban is nagy pénz van, még a napraforgót is visszaszorítottuk, hegy több gabonát vethessünk. — Ezek szerint a gazdálkodás sáfárkodás? — Talán első pillantásra úgy tűnik, de azért én változatlanul a szakmai munkát tartam a legfontosabbnak, természetesen a közgazdaság! környezet állandó figyelemmel kísérése mellett, mert annak változását csak felkészült ember tudja követni. — A legújabb vállalkozásuk? — Be szeretném bizonyítani, hogy érdemes borsót termelni. Ez is a gabona- program javát szolgálja, mert pusztán mint elóvete- mény, legalább 6 mázsával több búzatermést eredményez teljesen ingyen, hiszen már a borsó 28 ezer forintot hozott nálunk tisztán egy hektáron. É. S.
