Kelet-Magyarország, 1983. július (43. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-17 / 168. szám

2 Kelet-Magyarország 1983. július 17. Crossbar-központ vidékre Bővül a nyíregyházi telefonhálózat Sorozatban „durran" a műanyag Melegvízgondok az új negyedben Lévén 1983 hírközlési világ­év, talán a szokottnál is ak­tuálisabb a kérdés: mit vár­hatunk a közelebbi jövőtől a megye távbeszélő-hálózatát il­letően? Fontos ez annál in­kább is, mert tudott, hogy a rohamosan növekvő megye- székhely régesrég kinőtte a jelenlegi telefonközpontot, de v ismert az is, hogy minél mesz- szebb megyünk a központi te­lepülésektől, annál rosszabb a helyzet. A Debreceni Postaigazgató­ság műszaki igazgatóhelyette­se Zombor Ferenc a várható hálózati változásokról az aláb­biakat mondta: — Nyíregyházán négyezer­nyolcszázzal bővül a hálózat­ra kapcsolható állomások szá­ma, a BHG munkája nyomán várhatóan 1984 végére kezd­hetnek „élni” az új vonalak. — A város mely részeit érintik a változások? — A pontos helymegjelö­lés még korai lenne, de ter­mészetszerűleg az új lakóte­lepek, az ellátatlan területek helyzetén igyekszünk elsősor­ban változtatni. — A megye többi ré­szére vonatkozóan milyen tervek vannak? — A városokat — Fehér- gyarmatot és Nyírbátort — tekintve a távlati elképzelé­sekben új postahivatal építé­se szerepel a tervek között, s az új hivatalokban crossbar­központ is helyet kap. A mun­kálatok feltehetően még eb­ben az ötéves tervben meg­kezdődnek, de a befejezés a következő tervciklusra ma­rad. — Az aprófalvas terüle­tek különösen megsínylik a telefonhiányt... (------------------------------------------------^ Szabadtéri tűnődés LEHET! R égóta gyanítom — min­den magyarázkodás, ki­fogás ellenére —, hogy a nyíregyházi szabadtéri szín­padon igenis lehet rangos nyári színházi előadásokat tartani. Erre kaptunk bizo­nyítékot péntek este a Kis- várdai Várszínház társulata, műszaki dolgozói, illetve a kisvárdai művelődési ház lel­kes népművelői jóvoltából. Remek, jó hangulatú, pergő előadást láttunk Halasi Imre rendezésében, Zsurzs Kati, Barbinek Péter, Mikó István és Tahi József nagyszerű, felszabadult játékával. Nem hagyhatunk viszont szó nélkül néhány mellékesebb körül­ményt, ami az előadást nem zavarta, de befolyásolhatta volna. Például: a színészek öltözőjében nem volt villany — egy 60 forintos alkatrész hi­ányzott. Víz sem volt — valami 35 forintos apró cikk kellett volna. No és a WC sem mű­ködött, a „fagadtatáshoz” hoz­zátartozott a legutóbbi ren­dezvény óta ottmaradt sze­mét. Ehhez nem füzünk kom­mentárt, csak annyit: senkit sem ért váratlanul, hogy jön a társulat, az előadás napját rögzítő szerződést ugyanis még februárban kötötték meg a megyei és városi művelődé­si központtal. Szabadtérink, úgy ahogy van, varázslatos — a kert­ben pompázó virágoktól a színpadot lezáró hatalmas fűzfákig. Ideális hely, felve­szi a versenyt bármelyik ha­sonlóval az országban. Kö­zönségünk igénye megalapo­zott, ha nyári előadásokat sür­get, hiszen a tinik ifiparkján kívül nincsen valamirevaló hasonló helyünk. Eddig az il­letékesek azzal érveltek, nem alkalmas a színpad, korsze­rűsíteni kell a világítást, a hangosítást, aminek költségei­re nincs fedezetünk. (Az itt- lévő szakemberek szerint ez 600 ezer volna.) Ezért aztán mindenről lemondunk, még ar­ról is, hogy ha már saját szín­házunk erre nem vállalkozik, legalább vendégeket hívjunk. Szerencsére, vannak lel­kes művészek és népművelők, akiket ez nem riasztott el. És ha már vendégszereplés, mi­ért ne lehetne „vendégkábe- lekkeP* stb. megoldani a tech­nikát? így gondolkodott a kisvárdai alkalmi társulat. Igaz, előadás előtt négy, utána pedig kétórányi munkába került a technikai eszközök fel- és leszerelése, de szívesen vállalták. Nyilván azért, mert ők már tudják, hogy a közön­ség a kifogások helyett job­ban szereti a jó előadásokat. B. E. V _____________ — Pátyod, Tyúkod, ököritó- fülpös és Porcsaima — por- csalmai székhellyel közös, éj­jel-nappal üzemelő CB-köz- pontot kap. Mivel az anyagi problémák nagyok, a térség termelőszövetkezetei, állami gazdasági is pénzzel támo­gatják a központ létesítését. Hasonló központot szeretnénk Csenger környékére- is. Erről még csak most kezdődtek a megbeszélések, de az biztos, hogy itt is szükség lesz az érdekeltek anyagi segítségére. (s. z.) A nyíregyházi tanárképző főiskolán Varga Lászlóné ta­nulmányi osztályvezetőtől megtudtuk: nappali tagozatra a szokásosnál valamivel ke­vesebben jelentkeztek. Több, mint tíz éve legalább 3-szoros volt a túljelentkezés, most csak másfélszeres a tanári szakokra. Két és félszeres a tanítóira — a korábbi négy­szeres helyett. Kétnullás dolgozatok Persze egyes szakpárok iránt most is óriási az érdek­lődés. Változatlanul vezeti a népszerűségi listát a magyar— történelem szakpár, illetve a földrajz—testnevelés, ezekre csak minden nyolcadik, illet­ve tizedik jelentkezőnek si­került bejutni. A felvételi vizsgabizottsá­gok általános tapasztalata, hogy idén megdöbbentően gyenge felkészültségű diáko­kat küldtek a középiskolák. Nem volt válogatási lehető­ség, így mindenkit fölvettek, aki a megfeleltségi szintet el­érte. A levelezőknél pedig ki­fejezetten siralmas képet mu­tatnak a számítógépes ada­tok: sok a kétnullás dolgozat, például a könyvtár—magyar szakra jelentkező 55 jelöltből csak 7 felelt meg. Ősztől egyébként több, mint 520 el­sős hallgató kezdi meg ta­nulmányait, s összesen közel háromezren tanulnak a tanár­képzőn. A korábbiaknál jelentősebb az érdeklődés a mezőgazda- sági főiskola iránt — hallot­tuk Gyovai Ernő főigazgató­helyettestől. A 70 gépész hely­re 180-an, a 15 repülős hely­re pedig 110-en nyújtották be lapjukat. Az előfelvételisek­kel együtt 30 repülőgép-veze­tő hallgató kezdi meg tanul­mányait, s összesen 340-en ta­nulnak a főiskolán. Ezen. a főiskolán azt tapasz­talták, hogy lényegesen jobb az új felvételi módszer a ko­rábbinál, ugyanis nagyobb „merítési” lehetőséget ad, s azokat is, akik gyengébben szerepeltek, de még nem nul­lások, be tudták hívni szóbe­lire. Újdonság a főiskola éle­tében: ősztől megkezdődik a levelezőképzés. Most 40 gé­pész hallgatót vettek fel a száz jelentkező közül. A ter­vek szerint kétévente indíta­nak újabb osztályt. Hérni a tudást Debrecenben a Kossuth La­jos Tudományegyetemen a bölcsészettudományi karon Győrfi István tanulmányi ősz. Ékszert javít Badar András, a Nyíregyházi Vasszerkezeti és Gépipari Vállalat óra-ékszerész üzemében. (Elek Emil felvétele) tályvezetőtől érdeklődtünk. Megyénkből ide is kevesebben adták be jelentkezési lapju­kat, mint az előző években. Most mindössze 47-en jelent­keztek, közülük is csak 11 felelt meg a magas követel­ményeknek. Jobb az arány á természettudományi karon, ahol Végső Jánostól, a tanul­mányi osztály csoportvezető­jétől kaptunk tájékoztatást. Itt is csökkent valamelyest a jelentkezők száma, de szép eredmény, hogy a megyénk­ből pályázók 80 százaléka, az­az 22 hallgató jól megfelelt. Néhány jelentkező átirányí­tással főiskolára kerül — pontszámai alapján ott még megfelelt. Új pontozási rendszer sze­rint zajlottak most a felvéte­li vizsgák — 60 plusz 60 pon­tot lehetett összegyűjteni. Üj az is, hogy hat tantárgy osz­tályzatait vizsgálják, így pró­bálják a humán és a reál mű­veltség között olykor tátongó szakadékot „betölteni”. Egy­(Március 8-án reggel eperjeskei lakásukon Vadász Ferencné 49 éves háztartásbeli egy, késsel megszúrta férjét. A férfi sérülé­sébe belehalt. A megyei bíróság emberölés miatt a vádlottat nyolc év börtönre ítélte. Az ítélet nem jogerős.) „AMIKOR JÓZAN VOLT...” Az áldozatot rendes embernek tartotta a falu, az ítélet indoklá­sa szerint idegenekkel tisztelettu­dóan viselkedett. Negyedszázadot húzott le a vasúton, ott különö­sebb panasz nem volt rá. — Nagyon szeretett, mindig oda­hívott magához .... amikor jó­zan volt — emlékezik félszeg mo­sollyal az arcán a legkisebb gye­rek, Jóska. — Volt olyan nap, hogy há­romszor rúgott be — teszi hoz­zá Éva, aki most a háziasszonyi teendőket végzi. A tényállásban az áll, hogy rendszeresen és nagymértékben italozott, s ilyenkor családjával szemben durva, goromba volt. Ezer, ezerötszáz forintot hagyott a kocsmában havonta. Az asz- szony nyolc gyereket nevelt, hár­man vannak még otthon. Tibor nyolc éve, tizennégy éves korá­tól keres, a szomszéd faluban dolgozik. Eddig is jórészt az ő pénzéből éltek, a megfogyatko­zott családot pedig most ő tart­ja el. Nővére és öccse beteges. Éva dolga a háztartás, a tizenöt éves Jóska otthon segít. SZOMBATON REGGELTŐL... — Menne ő dolgozni, de aszt­más. Valami könnyű, tiszta mun­ka kellene neki, de hol van itt ilyen? — kérdez vissza Tibor, Nyíregyháza új, bontakozó városnegyedében, Örökösföl­dön nehéz lenne összesíteni, mennyi gondról, hiányosság­ról számolhatnának be a la­kók. A beköltözés öröme mel­lett bosszúságok is érték a családokat: például az, hogy rendszeresen akadozik a melegvíz-szolgáltatás. Eddig 70 (!) csőtörés volt a lakóte­lepen. Szinte egy külön bri­gád áll készenlétben elsősor­behangzó tapasztalat a meg­kérdezett intézményekben: egyelőre még nem sikerül mérni, hogy milyen tényleges tudás áll az egyes osztályza­tok mögött, csak a két felvé­teli tantárgyból. Az viszont, hogy például a magyar szakra jelentkezők­nek ajánlatos, ha matemati­kából is jó jegyet visznek, fel­tehetően közelebb visz ah­hoz, hogy a másik — tehát humán érdeklődésűek eseté­ben a természettudományos — műveltség megszerzése is fontos legyen. „Sikeres középiskolák" Még egy visszatérő gond: nagy a különbség a kétféle követelményszint között, az­az mást tart fontosnak a gim­názium és mást az egyetem. (Kiderült ez a biológiai írás­beli kérdéseiből.) Ezért is hal­lottuk örömmel a debreceni egyetemen, hogy megyénk né­hány középiskolájából évek óta jó felkészültségű, egyen­letes tudású és megbízható diákokat kapnak. Így a kis­várdai Bessenyei, a nyíregy­házi Zrínyi és Krúdy, a má­tészalkai és a tiszalöki gim­náziumok volt diákjai most is sikeresen szerepeltek. Baraksó Erzsébet akit a munkahelyén kerestem meg. — Tavaly szálltam le a nyolc­ból, orvosi vizsgára még elmen­tem, de a felvételire nem. Apu azt ígérte, betesz a péeftéhez. Tet­szett volna, de nem lett belőle semmi — mondja Jóska. Kérem, mondják el: mi történt azon a vasárnapon. A periratok­ból tudom, hogy Vadász Ferenc már szombaton reggel inni kez­dett, s délben ért haza részegen. Megebédelt, közben (mint min­dig, ha volt benne) feleségét szid­ta, elmondta mindenfélének. Le­feküdt, este felkelt enni, aztán ismét elnyomta az álom. Hajnal­ban ébredt. Az asszony kérte fe- küldjön vissza, ne zavarja a gye­rekeket. A minden bizonnyal még ekkor is mámoros férfi még job­ban becsmérelte a feleségét, aki erre mondta, ha már fenn van, legalább segítsen ellátni az álla­tokat. A férje helyett elment ha­zulról. Kilenc óra tájt Éva és az anyja elindultak a faluba tyúkot venni, de hamar visszafordultak. Szembetalálkoztak ugyanis az ismét részeg családfővel, aki a lány szavaival „csúffá tette” őket az utcán. MINDIG VESZEKEDTEK Otthon a szobában tévézett Éva, Jóska meg egy ismerősük. Ugyan­ott reggelizett az apjuk, aki — miközben a rátottát ette — állan­dóan pocskondiázta az asszonyt. Nem volt megelégedve a kapott kenyérrel. Mondta a felesége, hogy vágjon olyat, amilyet akar. Vadász kiment, de üres kézzel jött vissza. Szidalmazta az asz- szonyt, a kezében lévő kést pe­dig kettétörte és elhajította. Va­ban délutánonként a gyors hibaelhárításra. A vizsgálatok szerint a bajt az okozza, hogy a műanyag cső a meleg víz nyomására gyakran szétdurran a hegesz­tések mentén. Külföldön már hagyománya van a műanyag csövek hasz­nálatának. Nálunk is nagy je­lentősége lenne, hiszen jóval olcsóbbak, mint a meleg víz szállítására eddig használt acélcsövek, melyek ráadásul nehezen beszerezhetők. Hazánkban a Pest megyei Műanyagipari Vállalat gyárt­ja a polipropilén csöveket, s a Bács megyei Építőipari Vál­lalat dolgozta ki azt a speciá­lis hőszigetelési eljárást, mellyel ezek meleg víz szál­lítására használhatók. Egye­lőre még a kísérletek zajla­nak — ennek helyszíne lett az Örökösföld városnegyed is. A Bács megyei vállalat azon­ban nem tájékoztatta erről sem a beruházót, sem az épí­tőt, sem az üzemeltetőt. így a megrendelők azt tudták, hogy a műanyag meleg vizes cső bevált, engedélyezett anyag. Mivel a lakótelep nem ma­radhat meleg víz nélkül, ezért a 700 méteres műanyag cső mentén hagyományos hor­ganyzott acélcsőből építenek új vezetéket. Ebből készül majd a városnegyed ezután épülő házait ellátó meleg vi­zes vezeték is. A már meg­lévő 700 méteres szakaszon a műanyag cső javítása után to­vább folytatódnak Örökös­földön a kísérletek — de most már úgy, hogy zavar esetén az acélcsőből érkezik majd a meleg víz a lakásokba. A biztonsági vezeték meg­építése várhatóan egy hóna­pig tart. így mire befejezik Nyíregyházán a meleg vizes hálózat szokásos karbantartá­sát, addig elkészül a bizton­sági csővezeték is. Augusz­tus közepétől remélhetően nem lesz gond a meleg vízzel dászné elvesztette a türelmét, fel­kapott egy kést, és „majd szelek én neked” felkiáltással oldalba- szúrta a férjét. — Hallottuk, hogy veszedtek, de nem foglalkoztunk vele. Mióta az eszemet tudom, mindig ezt csi­nálták. Jóskáék már csak arra figyeltek fel, amikor apjuk kikiabált az ud­varra Tibornak: „anyád megdö­fött”. A gyerekek még ekkor sem gon­dolták, hogy tragédia történt, azt hitték, csak kézzel bökte oldal­ba. Vadász Ferenc azonban né­hány perc múlva meghalt. Az orvosszakértő szerint „lehetséges, hogy nem nagyon vérzett”. A megrémült asszony ezt a tényt próbálta felhasználni, hogy el­tussolja az ügyet. Azzal küldött mentőért, mondják azt, beleesett a késbe. Később azt állította, ré­szegségében lett rosszul a férje. Közben vizes ruhával törölgette a tetemet, s a véres ruhadarabo­kat elégette. Az ijedség szülte ha­zugság persze hamar kiderült (bár először az orvos is agyvér­zést állapított meg). Vadászná ez­tán már nem tagadott. „NEM TUDOK RÁ HARAGUDNI...” A kis portán azóta hárman él­nek. öccse fizetését Éva osztja be, s ha a havi négyezer nem elég, a fiú hét végén nap­számba megy. Anyjukat régen látták — Kalocsa messze van. („Nem tudok rá haragudni. Nem lett volna szabad, de __” — hagyja félbe a mondatot egy fin­torral Tibor.) Hívták a testvérek Pestre őket, de azt mondják, megállnak ők itt a lábukon. Csak Tibit el ne vigyék katonának! Kérdem Tibort, mi készteti er­re az áldozatvállalásra, de csak a vállát vonogatja. Később vi­szont elmeséli mit érzett, ami­kor egyszer késve érkezett haza a bátyjától, és üres volt a ház — Jóskáékat nem találta otthon. Nem is faggattam tovább. Papp Dénes Heti bosszúságunk Pocsékolás Ezt a pocsékolást írd meg haver, ami itt folyik — bizta­tott ismerősöm és hogy nem­csak a levegőbe beszélt, magá­val hurcolt a Centrum A ru­ház elé, ahol a héten munka­gépek láttak munkához, hogy kicseréljék a tönkrement csa­tornákat. Néztem a kiásott gödröt, bámultam a csatorna alagútját, bizalmatlanul lestem a kiszedett földet, de a po­csékolásnak híre-hamva sem volt. Csalódottan fordítottam hátat, ám mielőtt elindultam volna, ismerősöm megkönyö­rült rajtam és megmondta: az a pocsékolás, hogy ezt a szép utat egyáltalán feltúrták, mert mindössze annyi történt, hogy valaki a csatornába seperte a szemetet, most meg fizethe­tünk milliókat a kisepréséért. Bevallom, egy kicsit kétel­kedni kezdtem ismerősöm sza­vaiban, bár azt is tudom ró­la régen, hogy mindent job­ban tud másoknál, de a hét végére beláttam, hogy igaza van. Naponta hallgattam hiá­ba a rádiót, s vártam, hogy majd csak bemondja az Ütin- form a főközlekedési út lezá­rását, mert ott azt is bejelen­tik, hogy Pécelnél hasra esik az úton valaki, de a mi útle­zárásunkról hallgattak, nyil­vánvalóan azért, hogy másutt meg ne tudják a mi titkunkat. Aztán eszembe jutott a Rá­kóczi utca piac melletti sza­kasza, ahol állítlag a felbon­tás napján egy munkagépke­zelő elejtette fanyelű bicská­ját és a napokban geológuso­kat kellett hívni, mert az egyik művezető, aki megtalál­ta, a megszenesedett nyél kör­nyékét szénbányának akarta nyilváníttatni. Már csak abban bízhatok, hogy a Centrum előtt nem ejt valaki valamit a gödörbe, mert ha ez a szakasz is úgy készült, mint a Rákóczi utca, utódaink akár vasércbányát is nyithatnak a főtéren. B. J. Mellesleg Visszaélt hatalmával a prefektus, még­pedig úgy, hogy előnyökhöz juttatta a rokonait. Történt pedig mindez a csúnya do­log időszámításunk előtt a negyedik században, bizonyos Probus nevű pretoriánussal. Ezt nagyon fontosnak éreztem leszögezni mindjárt, beszélge­tésünk elején, mert mostaná­ban egyesek hajlamosak .ar­ra, hogy régvolt dolgokkal célozgassanak a jelenre. Most, hogy a kontanzi egye­tem ókori tanszéke összeállí­totta az emberi megveszthe- tőségét — elterjedtebb nevén: a korrupció — izgalmas tör­ténetét, nem állom meg cso­dálkozás nélkül. Tessenek csak elképzelni: amikor en­nek a Probusnak a szemére vetették tettét, ő a vádakkal szemben az erkölcsi köteles­ségre hivatkozott, mondván, hogy a rokonokról gondoskod­ni kell... Bár eltelt jó néhány évszázad azóta, de az ember zsebében még most is kinyí­lik a bicska a történet halla­tán. Mert ugyan ki tudna el­képzelni hasonló korrupciót mostanában? Méghogy az apa a gyerme­két soron kívül lakáshoz jut­tatná, avagy kijárná neki a jól fizető beosztást. Bár az emlí­tett krónikában nincsen emlí­tés róla, de könnyű kitalálni, hogy ezek a jóféle prefektu­sok megbundázták még a gla­diátorok összecsapását is. Ol­vasni például,hogy Bomanus észak-afrikai katonai parancs­nok Leptis város védelmét — mely kötelessége volt — attól tette függővé, hogy ezért meg­kapja-e a kért 4000 tevét. Hál- istennek, ilyenek mostanság már nincsenek, bár rebesget- tek nemrég valami zavaros dolgokat arról, hogy a véde­lem tengelyében egyik-másik harcos csak tetemes összegért volt hajlandó megingani, de- hát ennek semmi köze nem volt a mórok támadásához, * hol lehet mostanság nálunk négyezer tevét látni? Bizonyítékokat sem talált a haragos tekintetű vizsgáló testület — újkori nevén: MLSZ —, ennek ellenére drá­kói döntéssel elvonta a fut- ballpályán hacoló ádáz lova­gok kétmilliónál is nagyobb prémiumát. Most aztán me­hetnek tevegelni, vagyis hogy rohangálhatnak majd a zöld gyepen az elgurult pénzük után ... Ehhez csak annyit: már az ókorban felvetődött annak gondolata, hogy az úgynevezett kenőpénzeket va­lamiképpen legalizálni kelle­ne, dehát megoldást azóta sem sikerült rá találni. Mellesleg olvasom, hogy az ókori hivatalnokok sokszor nem tartották fontosnak a megjelenést a munkahelyen, akár hónapokig. Aztán gya­korta megtörtént, hogy előke­lőbb kocsin utaztak, mint ami megillette őket: kettő helyett négylovas kocsi vitte őket sé- takocsikázni. Ilyenek manap­ság pedig meg nem történhet­nek, mert napjainkban min­dig, mindenki pontosan meg­jelenik a munkahelyén és csak a feladatára összponto­sít szünet nélkül. A konfliso­kat pedig már régen kitiltot­ták a belvárosból. (angyal) Hogy vizsgázott az új felvételi? Vonalhúzás után Szinte percenként cseng a telefon ezekben a na­pokban a felsőoktatási intézmények tanulmányi osztá­lyán. Egyeztetnek, érdeklődnek, egyes diákok „átadásá- ról-átvételéről” tárgyalnak. A hét közepén már min­denütt megszületett a döntés, kik azok a boldogok, akik ősztől főiskolai, vagy egyetemi polgárok lesznek, illetve kiknek kell a vastag borítékot postázni? Hogyan vizs­gázott az új felvételi? — többek között ezt kérdeztük bárom intézményben. a városnegyedben. (házi) Újra ölt az alkohol Áldozat csak egy van? Fekete hajú kamasz viszi előttem az utcai kútról a kan­na vizet tiszta farmerban, melegítőfelsőben. Befordul a kis­kapun. Mikor odaérek, a szoba-konyhás ház tornácára zúg a mosógép, az udvaron fiatal nő teregeti a lepedőt, párnaha­jat. Mondom mijáratban vagyok. Végighallgatnak, aztán a szokásos kérdés: muszáj ennek benne lenni az újságban?

Next

/
Thumbnails
Contents