Kelet-Magyarország, 1983. július (43. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-16 / 167. szám

KM HÉTVÉGI MELLÉKLET

1983. július 16.

O---------------------------------------------------------------------------------------------------------->

Otthonra leltek

Árnyat adó fák tövében sepregető gyerekek. A magas kerítéssel övezett udvar járdáin, sétányain összehúzott szemetet kétkerekű furikra rakják, a szemétgyűjtőbe viszik. Mindannyian igen fiatalkák, általános iskolás formák. Szőkék, barnák. Vonásaik különbözőek, csak a félszegség rokonítja arcukat. Öltözékük feltűnően hasonló. Közös a sorsuk és intézeti otthonuk: állami gondozottak. Nem jelentkezett értük évek óta senki. A vérszerinti családban feleslegesek, s eddig nevelésüket vállaló felnőttek sem vették magukhoz őket.

V_____________________________________________________________________________

Az utóbbi évek gazdasági, társadalmi változásai — az ipartelepítés, a nők egyre nagyobb arányú munkavállalása, a bejárók, ingázók magas aránya, a felgyorsult városiasodás — jelentős életmódváltozást hozott, melynek az ifjúság nevelésében nem kívánt következményei is vannak. A válások száma esztendőnként 1200—1300 kiskorút érint, majd minden tizedik családból hiányzik az anya vagy az apa. A fiatalkorúak egy része alkoholista, munkakerülő felnőttek környezetében él. A megyei gyámhatóságok egy évtizeddel ezelőtt 2355 veszélyeztetett fiatalkorút tartottak nyilván, a szám időközben megduplázódott.

Az egészséges, kiegyensúlyozott ifjú nemzedék féltése, sorsuk figyelemmel kísérése társadalmi ügy lett. A közös felelősségből akadnak, akik az átlagosnál többet vállalnak: ők a nevelőszülők. Országosan Szabolcs- Szatmárban veszik legtöbben magukra az eldobott gyerekek gondozását. A gyermek- és ifjúságvédelem helyzetét áttekintő hivatalos jelentés szerint közel hatszáz család látja el ezt a nagyon nehéz feladatot. Hatszáz anyának, apának becézett felnőtt kísérli meg naponta a lehetetlent: pótolni a pótolhatatlant, otthont teremteni a kis otth on talanokna k.

Mintha testvérek lennének

Vannak településeink, ahol hagyománya van az állami gondozott gyerekek felkarolásának. Üjfehértón ötvennél több kihelyezett gyerek él, Vámosatyán és De- mecseren is gyakori a hasonló befogadás. Már három éve, hogy a tejfelszőke Erzsébet és Ilona Illés AncLrásékhoz került. A demecseri keményítőgyár portáján dolgozik „anyuka”, Illésné.

— Két gyerekünk született. A lányunk tizenhat éves, gyors- és gépíró iskolába jár, a fiúnk ősszel megy nyolcadikba. A férjem beteges, három évű leszázalékolták, a múlt év decemberében a szívével műtötték. A kertszomszédunknál volt egy állami gondozott fiúcska. A férjem nagyon megszerette. Az ő ötlete volt, vegyünk magunkhoz mi is egy kicsit. Szóltam a nevelőszülő felügyelőnek, hozott egy kislányt. Nagyon aranyos, kedves volt, de csak tíz napig örülhettünk neki, elvitték a szülei. Azóta nem tudunk felőle semmit. Megsirattuk. Utána került ide Erzsiké meg Jlonka. Testvérek, nem lehet őket elszakítani, egy helyett kettőt kaptunk.

— Csenevészek, vékonykák voltak. Mondta is a férjem, hát nem látttad, hogy betegesek? Lassan összeszedték magukat. A nagyobbik akkor harmadikos volt. de írni, olvasni alig -tudott. Sokat foglalkoztunk velük. Mikor a férjemet műtötték, nehéz idő*-"1 szak volt. Tizenhat óráztam a gyárban, hogy meg tudjam látogatni. A nagyobbik lányom indította őket iskolába. Betüzeltek, segítettek a ház körül, amit tudtak. Mind a négyen jól megértik egymást, mintha testvérek lennének. A kisebbet Tündi babának becézi a fiam.

— Két műszakban járok dolgozni. A nyári szünetben napközben többnyire a férjemmel vannak otthon. A professzor, aki műtötte, könnyebb munkára javasolta. Tizenhét évig dolgozott a betegsége előtt itt a keményítőgyárban, szeretne ide visszajönni. Ha egészségesen számítottak a munkájára, reménykedünk , most is találnak neki való helyet

— Hogy van-e gond a gyerekekkel? Mint a többivel. Csintalanok, pajkosak. Erzsiké szolid, csendes, a kisebbik ellenben tíz fiúval felér. Leégette a centrifugát, hintázott a szekrényajtón, és tokostól kiszakította. Okozott bőven bosszúságot. Első mérgemben mikor rácsaptam, bizony könnybe fordult a szemem. Sajnálni valók.

Ki lehet nevelő szülő?

Ki lehet nevelőszülő? Ha a vérszerinti kötelékek nem bizonyulnak mindig erősnek, nem tud bennük megkapaszkodni a nehéz sorsú gyermek, akkor az új, remélt érzelmi háttér kiválasztásánál még körültekintőbbnek kell lenni, nem szabad tévedni. A meglévő nevelőszülői hálózat hosszú tudatos szervező munka eredménye. A kor szerinti megoszlás ugyan .nem a legideálisabb, mert nagy az ötven éven felüliek, a kívánatosnál kevesebb a 40 éven aluliak aránya. Vannak köztük szép számmal olyanok,

akik már több gyermeket bocsátottak szárnyra.

Ha új nevelőszülő jelentkezik, akkor először körülményeiről környezettanulmány készül, amit javaslattal a helyi tanács megerősít, egészségügyi alkalmasságról a körzeti orvos pecsétet ad. A leendő nevelőszülőnek idegszakorvosi vizsgálaton is részt kell vennie, és ha minden rendben van, csak utána tárgyalhatnak a gyermek- és ifjúságvédő intézettel a kihelyezésről

— Több mint egy évtizedes tapasztalat birtokában mondhatom, a beható tájékozódás után is volt olyan nevelőszülő, akinél nem került jó kezekbe az állami gondozott — magyarázta a megyei gyermek- és ifjúságvédő intézetben Kiss Jánosné, a nevelőszülő felügyelők csoportvezetője. — Ez a ritkább, és a kockázatot a gyermek fejlődéséért vállalnunk kell. A semmivel nem helyettesíthető családi nevelés örök nyomot hagy formálódó személyiségükben. A nevelőszülőkhöz kihelyezett gyerekek jobban beilleszkednek a társadalomba — családot alapítanak, életük könnyebben visszatér a normális kerékvágásba —. mint akik végig nevelőotthonban vannak. Pótolhatatlan érzelmi háttérhez jutnak, tudják, hogy tartoznak valakihez, akitől védelmet, segítséget remélhetnek.

— Megható, amikor a gondozottak közül a nevelőszülők kiválasztják azt az egyet! Nehéz lenne megmagyarázni, mi alapján döntenek. Az első benyomások a meghatározók. Legtöbbször óhajjal érkeznek hozzánk: három-négy év körüli kislányt szeretnénk! Egyszerű, logikus mondatokkal magyarázzák, hogy azért inkább óvodáskorút, mert azok még jobban nevelhetők, formálhatók. Mi pártfogoljuk ezeket a kívánságokat, hiszen a gyermek szempontjából is ez az életkor tűnik a legideálisabbnak. Üj környezetét megismerve kisebb zökkenővel kezdheti az iskolát.

A kihelyezés hivatalos formájaként kétoldalú megállapodás születik a gyermekes ifjúságvédő intézet igazgatója, valamint a nevelőszülők között. A szerződés szerint utóbbiaknak arra kell törekedniük, hogy „a gyermek egészséges, művelt, erkölcsös, hazáját, népét szerető, a szocializmus építéséhez hasznos munkával közreműködő emberré váljék. Joga és kötelessége mindent megtenni, ami e célok elérése érdekében szükséges és tartózkodnia kell mindentől, ami azok elérését akadályozza vagy megnehezíti.”

Nem pénzért teszik

Közszájon forgó a vád, hogy akik vállalják a gondozást, kizárólag a pénzért teszik. Igaz, a nevelőszülők a gyerekek életkorának megfelelően juttatást kapnak. A gondozási díj hároméves korig 480, 10—14 éves korig 580 forint. Évente kétszer — tavasszal és ősszel — 1200— 1600 forintos ruhavásárlási utalvány jár.

— Egy-egy rossz visszhangot kiváltó eset után gyorsan

általánosít a közvélemény, amit csak sok-sok jó nevelőszülői példával lehet cáfolni. Az évekig nevelt lányt erejükhöz mérten a család kista- fírozza, tanult szakmával engedik útjára a fiút. Ügy látom, hogy ez a felelősségteli vállalás nem a pénzen, hanem a gyermekszereteten alapszik ma is — mondta Kiss Jánosné.

Az önzetlen szeretet megnyilvánulására megannyi példát tud Kubinyi Pálné, aki több mint két évtizede nevelőszülő felügyelő Fehér- gyarmaton és környékén. Ismer olyat, akit kétéves korától neveltek, és gyermekeivel — az unokákkal — gyakori vendég otthon. Mások nevelőszüleik lakóhelyén telepedtek le, találtak munkát. Az élet árnyoldalaira emlékeztető esetek is vannak. A magatartászavarokkal küzdő fiút Tiszadobra adták ipari tanulónak, de nem zárták be előtte örökre a kaput, visz- szavárják. A megesett volt

állami gondozott lányt a nevelőszülők újra befogadták, nehogy az újszülött anyja sorsára jusson. Az évek alatt több mint ötszáz gyermek sorsát kísérhette nyomon. Magyarázza, hogy ezen a területen kis eredményekkel is be kell érni, és ha csupán tíz fiatal életet megmentettek a végleges kisiklástól, a fáradozás nem volt hiábavaló.

— A nevelőszülő nem tervezheti biztonsággal a jövőt, mert lehet, hogy holnap előáll a vérszerinti anya, és elviszi tőle az állami gondozottat — folytatta Kubinyi Pálné. — Nem akadályozhatjuk meg, mert a cél, hogy a gyerek visszataláljon a családjához. Előttem a lista azoknak a neveivel, akiket most adunk ki nevelőszülőkhöz. B. Karcsiért ma jelentkezett az anyja, hozott papírokat a gyámhatóságtól: megváltoztak körülményeik, lakhat náluk a fiú .. . Egy év után mérhető le, valóban kiegyensúlyozott légkörbe került-e vissza. Ha nem, ez talán helyrehozhatatlan törést okoz lelkében. Ennek a kockázatát is vállalnunk kell.

Újabb fiút hozott...

Vámosatyán Szögyéni La- josékhoz nyitok be. Huszonkét éve házasodtak össze, nem született gyermekük. Tizennégy esztendeje, hogy először vettek magukhoz állami gondozottat. Mindketten sok- gyermekes családból származnak, kettesben üresnek tűnt a ház. A kisfiú két évig élt velük, az édesanyja rendszeresen látogatta, majd elvitte. Űjabb fiúval tértek haza az intézetből, két nyár után tőle is búcsút vettek. Most három fiú tölti meg élettel a nemrégen épült csinos családi házat. A legnagyobb, Jóska tizenegy éve lakik Szögyéniékkel. Kijárta a nyolcadikat, az idén júniusban végzett a szakmunkás- képzőben. Megünnepelték a ballagást, annak rendje és módja szerint, mintha a vérszerinti gyermekük kapott volna kenyérkereső szakmát. Egy hete állt munkába.

Zárkózott fiú, a társaságban nehezen oldódik. Ha végez a munkájával, inkább itthon foglalatoskodik a ház körül vagy játszik a testvéreim gyerekeivel A két kisebb gondozottal, Bélával és Tamással jól megértik egymást. Gyakran leviszi őket a kert végébe a csatornához horgászni. Tervezték, hogy elmennek néhány napra Mátészalkára pihenni, de a kicsiket az intézet viszi tíz napra a Sóstóra üdülni, most arra spórolnak a zsebpénzükből.

— Örökbefogadás? A nagyobbik egy időben mondogatta, jó lenne az apuka nevét használni, azután elhagyta. Ha nem élnének a szülei, nem gondolkoznánk rajta. Így is helye van nálunk, és lesz is, amíg meg nem nősül. Segítjük a jóban. Hogy munkába állt, mondtam neki, csak annyit változtass munkahelyet, mint a nevelőapád. Nem ér az semmit, ha nagyobb pénzért kiveszed a munkakönyvét, a munkádnak se lesz becsülete. Eddig még mindig meghallgatott bennünket.

Néhány házzal odébb otthon találom Baksa nénit. Rekedten búg az öreg mosógép, szárítókötélen sorakoznak a frissen mosott ruhák. Kötényébe törli vizes kezét, a nagyszobába kísér. A háború alatt jutott korai özvegységre öt gyerekkel. Családot

alapított mindegyik, négyen Budapestre kerültek, csak egy maradt itt a közelben, Tiszaszalkán. Nem tudott gyerek nélkül élni. Tizenkét év alatt tizenhárom állami gondozottat vett maga mellé. Hárman közülük míg szakmát nem tanultak, vele voltak, a többit elvitték a szülők. L. Ibolya öt, V. Dénes négy éve lakik a vámosatyai házban.

— Gyakran mosok rájuk, szeretem tisztán járatni őket. Dénes imént szaladt le a Ti- sza-partra egyik barátjával, az is állami gondozott. Mióta nálam van, még nem keresték a szülei. Ibolyát tavaly nyáron három hétre elvitték, öten testvérek. Tetszik tudni, putriban laknak, nem találta a helyét Azzal hozta vissza az apja, hogy nem bírtak vele és semennyi pénzért nem vállalnák. Itt nálam jó helyük van.

Össiekőtött

a szeretet

Gyermektelen házasság D. Albertéké Ny-ban. Nem érezték teljesnek az életet, örök- befogadási szándékkal magukhoz vettek egy kislányt, akiről volt lemondási nyilatkozat.

— Amikor elhoztuk az intézetből, épp csak betöltötte az egy évet. Kettő közül lehetett választani, ö volt a sajnálatra méltóbb, bár figyelmeztettek, hogy szellemileg visszamaradottnak mutatkozik. Szerencsére nem így lett. Ragaszkodón nyújtotta a kezét, mintha egyből összekötött volna bennünket a szeretet. Mialatt intéztem a papírokat, a férjem bement a foglalkoztató terembe és egy másfél éves fiúval a karján tért vissza. „Vigyük magunkkal őt is, hadd nőjenek fel együtt.” Ősszel egyszerre mennek iskolába. Petit most vesszük a nevünkre. Mindenki mondja, nagyon hasonlít a férjemre.

— Jobban féltik egymást, mint az édestestvérek. Kézenfogva járnak az utcán, az óvodában a fiú megvédi a lányunk, ha valamelyik társa netalán bántja. Majd idővel megmondjuk nekik, hogy örökbe fogadtuk őket, ha majd elég nagyok lesznek. Ezt nem lehet eltitkolni, mert valahonnan jöttek, mielőtt összekapcsolódott a sorsunk, ezzel tisztában kell lenniük.

— Bár a falunkban sok a kihelyezett gyerek, a szomszédok, az utcabeliek nem mind nézik ezt jó szemmel. Megszólják a nevelőszülőket. Láttam olyat is, hogy az állami gondozott próbálta megvédeni magát a rosszalkodó testvérével szemben, és bizony a nevelőszülő a sajátja pártját fogta, és igazságtalanul az eldobott gyereket büntette. Az enyémek soha nem lesznek ennek kitéve. Hajlamosak a rosszra, mint minden apróság. A férjemmel naponta szakítunk időt, hogy elbeszélgessünk velük, mi volt az óvodában, bántja-e valami őket. Mindent elkövetünk, hogy szeretetben nőjenek fel.

Jó húsz éve vetítették a mozikban a Hosszú az út hazáig című filmet. A háború miatt árvaságra jutott fiúcska kálváriáját mutatta be, ahogy családtól családig csapódott, míg végül szerető kezekre talált. Hogy a felelőtlenségből útszélre taszított ártatlan gyerekek visszataláljanak, kapaszkodóra leljenek — óriási feladat. Ebből vállalnak nehéz szerepet a nevelőszülők.

Nézem a két örökbe fogadott gyermek színes fényképeit. A lányka sűrű barna haja a válára omlik, balerina kecsességével csípi fel oldalt a szoknyáját, és mosolyog. A fiú távirányítású autójáról emeli fel tekintetét. Felhőtlen ragyogás szemeikben. Ök ketten újra otthonra leltek, hazataláltak.

Szöveg: Reszler Gábor

Kéo:

Gaál Béla