Kelet-Magyarország, 1983. július (43. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-15 / 166. szám

1983. július 15. Kelet-Magyaromág 3 Érdemi képviselet SZABOLCS HAT VA­ROSÁBAN, huszonhat nagyközségében és két ki­sebb településén alakult meg, illetve szervezték új­já a SZOT-elnökség hatá­rozata alapján a szakma­közi bizottságokat. Vajon mi adhat rangot ezeknek a településeken tevékenykedő szakmaközi bizottságoknak ? Elsősor­ban talán az, ha segítik a szakszervezetek területi munkáját és általa szer­ves részévé válnak a vá­ros, a falu, a lakóhely tár­sadalmi életének. Ha munkájukkal, észrevéte­leikkel, javaslataikkal és kezdeményezéseikkel iga­zolják létjogosultságukat. Tapasztalható-e ilyen képviselet a szakmaközi bizottságok részéről Sza­bolcsban? Valójában az olyan kis településeken tudják ezt lemérni, mint Nyírbéltek. Ezen a határ menti településen szak­maközi bizottság javasla­tára változtatták meg a lakosság igényének meg­felelően az üzletek nyitva­tartási rendjét. Változtat­tak kezdeményezéseikre Nyírbátorban is. A szakmaközi bizottsá­gok többsége másfél éves újjászervezésük óta érté­kelhető munkát végzett. Tavaly megtárgyalták az ötnapos munkahét beveze­tésének tapasztalatait, a nyugdíjasok, idős korúak helyzetét, a kereskedelmi ellátást és a szolgáltatá­sok alakulását, lakóhelyi foglalkoztatottságot és az életkörülmények változá­sait, a tömegközlekedéssel kapcsolatos kérdéseket. Nyugdíjas-találkozót ren­deztek Dombrádon, Tyú­kodon, Vaján. Kezdemé­nyezői voltak a környe­zetvédelmi mozgalomnak Nyírbátorban és Nyírtele­ken. Tömegsportrendez­vényeket tartottak Fehér- gyarmaton, Demecserben, Mátészalkán és Nagyecse- den. A SZAKSZERVEZETEK Szabolcs-Szatmár megyei Tanácsa a szakmaközi bi­zottságok elnökei, titkárai és gazdaságfelelősei ré­szére két alkalommal is rendezett egyhetes tanfo­lyamot. Patronáló hálóza­tot alakított, amelynek célja a szakmaközi bizott­ságok segítése. A szakma­közi bizottságok olyan éves munkaprogram és munkaterv szerint dolgoz­nak, amelyek tartalmaz­zák a lakóhely előtt álló legfontosabb feladatok se­gítését, s a belőlük adódó szakszervezeti teendőket. Megkülönböztetett fi­gyelmet fordítottak pél­dául a település éves fej­lesztési tervének megvita­tására, s a lakossággal, il­letve az üzemek dolgozói­val való megismertetésé­re. Ahol érdemi kapcsolat alakul a szakmaközi bi­zottság és a községekben működő tanácsok, intéz­mények, üzemek vezetői között, ott hatékonyan vesznek részt a helyi poli­tika alakításában. Hasznos információkkal, javasla­tokkal segítik a gondok megoldását. Jelentősen fejlődött a településeken működő szakszervezeti és szakma­közi bizottságok kapcsola­ta is. A szakmaközi bi­zottságok azzal is segíthe­tik a mozgalmat, hogy ér­demben képviselik az üze­mek, intézmények szerve­zett dolgozóinak az érde­keit az állami szervekben. A bizottságok titkárai rendszeresen ellátogatnak az üzemekbe, tájékoztat­ják a szakszervezeti bi­zottságokat saját munká­jukról és a szakmaközi bizottság céljairól, ELSŐSORBAN AZOK a szakmaközi bizottságok igazolják létjogosultságu­kat, amelyek igyekeznek beépülni a település életé­be, annak szerves részévé válni, amelyek kezdemé­nyeznek, nyitott szemmel és nyitott füllel reagálnak a problémákra, de segí­tik is megoldásukat. Farkas Kálmán A SZÁLAK KÜLFÖLDRE VEZETNEK Export és alkalmazkodás Űjfehórtón — Másfél évre eladtuk a vállalatot. Jó üzletnek ígér­kezik, mert exportra is megy — bizakodik Hahner Lajos, az Újpesti Gyapjúszövőgyár újfehértói gyárának igazgató­ja. Szokni a változót Természetesen nem a ter­melőberendezéseken, a fonó- és szövőgépeken adtak túl, hanem azoknak a termékek­nek a sorsa biztos, amelyek az orsókról, a szövőszékekről lekerülnek. Pedig korántsem mondhatják el a textilipar­ban, hogy mindenütt tárt kar­ral várják őket, napokon át ugyanazt fonják-szövik. — Különösen az első ne­gyedévünk volt rossz — emlí­ti az igazgató. — összeszá­moltuk, és 97 olyan tétel volt, amikor 500 kilogrammnál ke­vesebb fonalat kértek. Ehhez csak annyit: egy gép átállítá­sa tíz órát vesz igénybe, s ennyi fonal elkészítése más­fél napba sem telik. — Szokni kellett a változó munkát — mondja az egyik fiatal fonónő, Szilágyi Erzsé­bet. — Az első változás az volt, amikor néhányunkat egy évvel ezelőtt a kivarró­üzemből a fonodába irányí­tottak, mert ott hiányzott az ember. Azóta a többiek is megszokták, csak néhányan vágytak vissza a régi helyük­re. A gyár történetében az 1982-es és 1983-as esztendőt minden bizonnyal a gyors változások évének könyvelik el. Vonatkozik ez — ahogy a munkásnő mondta — az em­berekre éppúgy, mint a ter­melésre. S mindez nem éppen pillanatnyi szeszély kérdé­se, hanem a külső feltételek­hez való tudatos alkalmazko­dásé. Az eredmények pedig önmagukért beszélnek. Ugyanis az idén minden ed­diginél jobb termelést várnak Üj fehértón. A fonodában tavaly közel 1050 tonna volt a termelés, az idén 100 tonnával többre szá­mítanak. A szövődében is mind a 32 gép egyenletes ter­helését várják. Valamikor a fonodában a napi négyezer ■■■ Mjn tudná pontosan megmondani, mire képes az ember? De hát hogyan is vol­na ez lehetséges, amikor az emberek a legmagasabb csúcsokat ostromolják, ahol a szél sem tud semmibe belekapaszkodni, gyalogszerrel indulnak a sarkvidékre, vagy parányi lélekvesztőben hányódnak az óceá­non és közben a bőr nadrágszíjukkal táplál­koznak? Valóban lehetetlen elsorolni az em­beri kitartás, szívósság, akaraterő valamennyi példáját és az élet mindennap újabb bizo­nyítékokkal szolgál erre. Én most egy olyan emberről zengek dics­himnuszt, aki arra kényszerítette önmagát, hogy dohányozzon. S hogy ez a himnusz meg­győzően csengjen, közlöm: ez az ember — én magam vagyok. Korunk fiatalembere már nem áll válasz­tás előtt abban a tekintetben, hogy hozzá kell-e szoknia a füsthöz, vagy nem. A mai fiatalember dohányosnak születik. Első léleg­zete egyúttal az első szippantás is. Az első, amit lát, nem a világosság, hanem a cigaret­ta sötét füstkarikái. Az első hang számára — nem édesanyja bűvös bölcsődala, hanem egy dohányzó nő fuldokló köhögése. Én pedig kisgyermekkoromban annyira elmaradott voltam, hogy sokáig nem is gya­nítottam, micsoda élvezet a cigarettafüst. És így volt ez mindaddig, amíg falunkban meg­nyílt az első mozi. Ezzel a filmek valóságos özöne zúdult rám, s minden film tele volt cigarettafüsttel. Különösen jók voltak ebben a tekintetben a francia filmek. Ezekben min­denki dohányzott: a gengszterek és a rendőr- biztosok, a taxivezetők és a testőrök, a sok­sok Lajosról nem is beszélve. Elbűvölő höl­gyek, akiknek szemében bűnös fény csillo­gott utánozhatatlan kecsességgel emelték aj­kukhoz a füstölgő cigarettát — c’est la vie, o la, la! Mutassanak nekem egyetlen embert is, aki mindezek láttán ne nyúlt volna legott ciga­rettáért? Jómagam első próbálkozásomat a már nem létező „speciális keverék"-kel vé­geztem, amelyre ha egyáltalán emlékszik va­laki, akkor bizonyára mélységes undorral Szervezetem tőle telhetőén ellenállt. Heves köhögés rázta meg egész testemet. A gör­csös hányingertől hétrét görnyedtem, de bát­ran küzdöttem önmagámmal, és erőnek ere­jével nyeltem a büdös füstöt. És győztem! Nehezen kaptam levegőt — erről azelőtt azt sem tudtam, mi fán terem —, szemem gyulladásos lett a füsttől, estén­ként álmatlanság kínzott, reggel viszont alig tudtam felnyitni a szememet. Ha gyengébb, kishitübb ember vagyok, ak­kor természetesen felhagyok ezzel az önkín­zással, én azonban állhatatosan haladtam cé­lom felé, és roppant bátorsággal tovább mér­geztem magam nikotinnal. És néhány hónap múlva tnajdnem elértem a célomat: kar dia­grammomon különös zegzugos vonalak je­lentek meg, amelyek a Mount Everest csipkés ormaihoz hasonlítottak, vérnyomásom, úgy rémlett, felkúszott erre a hegycsúcsra és a vizsgáló orvos csodálkozva csóválta a fejét: ilyen fiatal és már ilyen nyavalyás. Én azonban továbbra sem adtam be a de­rekamat. összeszorított fogakkal növeltem mindennapi adagomat. Harmincéves korom­ban hatvanötnek néztem ki, de büszkén mondhatom, hogy egyetlenegyszer sem éltem vissza ezzel. Igaz ugyan, a nők és a gyerekek átadták nekem á helyüket, én pedig csak a fejemet csóváltam és görcsösen köhögtem, a szenvedélyes dohányos hörghurutos, kéjes köhögésével. És egyszer csak eljött az idő, amikor az orvos közölte: vagy abbahagyja a dohány­zást, vagy tovább füstölhet —, de a másvi­lágon. És én abbahagytam a dohányzást. Két hosszú napig. Azóta sok minden megváltozott. Ma már nem látszom hatvanöt évesnek. Sokan het­venöt esztendősnek tartanak. Most egy cél lebeg előttem: el kell érnem, hogy százéves­nek nézzek ki! Ami a közérzetemet illeti, már réges-régen elértem ezt. És van aki még azt kérdezi, mire képes az ember! E. R. A szakmunkásképzőből 16-an, a szakközépiskolából 9-en dolgoznak végzés után a gyárban. Képünkön Papp Mag­dolna a keresztorsózó gépen cérnázáshoz készíti elő a fona­lat. (Gaál Béla felvétele) — Ha most bejön az alap­anyag, akkor egy hónapon belül exportszövet lesz belő­le — folytatódik a magyará­zat. Ez a gyors átfutási idő a titka az újfehértói sikernek. Pedig számtalan gondot is felsorolhatnak, ami nehezíti a termelést. Ebből csak egy, hogy az alapanyagok sem egyenletesen érkeznek, de há­zon belül is alkalmazkodni kell, mert sok a fiatal nő, né- hányuknak kisebb a gyakor­lat, többen táppénzre men­nek, szülési szabadság, gyer­mekgondozási segély ideje miatt esnek ki a termelésből éppen a gyakorlott munká- ‘sok. Így a tervezett 858 fős lét­számhoz képest is harminc­cal kevesebben voltak az év első felében. Most viszont sze­retettel várták azokat, a szak­munkástanulókat, akik elő­ször végeztek a hároméves képzési formában. A szakkö­zépiskolából szintén nyernek néhány új embert. Velük a létszámgondok is megoldód­nak, s számítanak a nagyobb elméleti tudásukra, amelyet rövid idő alatt a jó gyakorlat követhet. „Rajtunk múlik..." A vállalat egészének is meghatározója az újfehértói gyár. Ezért az irányításban nagyobb önállóságot szánnak a szabolcsi egységnek. Az ön- elszámolási rendszert bőví­tik, hagy ezáltal pontosan ismerjék eredményeiket, lás­sák, hogy a költségekkel ho­gyan gazdálkodnak. A fonal kétharmada eladás­ra kerül. Rajtunk múlik, hogy ezen milyen nyereséget érünk el — fogalmaz Hahner Lajos. S ha az idén nemcsak tar­tani tudják a tavalyi ered­ményeket, hanem hozzátesz­nek azokhoz, akkor újra jó nyereséget érhet el az Újpesti Gyapj úszövőgyár. Lányi Botond kilós termelést a jobbak közé számították. Ma akár hatezer kilót is elérnek. — Azért álljunk meg a számoknál — figyelmeztet Hahner Lajos. — A munká­soknál nem a kilót fizetjük meg, hanem az erőkifejtést. Mert meglehet, hogy az egyik fonalnál fele olyan gyorsan pörögnek az orsók, mégis töb­bet kell a gép mellett gyalo­golni a fonónőnek, mert gyak­ran szakad a szál. Követik a divatot A szövődében is azért nem mérgelődnek az első fél év tervezettől gyengébb száma­ira, mert más volt az össze­tétel, mint hitték. Az év ele­jén például télikabát- és cipő­bélésanyagot szőttek, amiből nem lehetett gyorsan haladni. Most viszont olyan könnyű szövetek kerülnek le a gépek­ről. amelyek követik a leg­újabb divatot, bárhol tetsze­tős ruhákat varrhatnak belő­lük. Durumbúza Szabolcsból A Szabolcs megyei GabonaiorgaLmi és Malomipari Vál­lalat azért alakította át a nagykállói malmot, hogy alkal­massá tegye a durumbúza őrlésére. A régi szabolcsi malom így az egyetlen az országban, amely a kemény, acélos nagy sikértartalmú és hazánkban most honosodó durumjbúzát fel­dolgozza. A duruimbúzát főleg Kanadában termelik, s azért külö­nösen kedvelt, mert lisztjéből kiváló, .sárga száraztészta ké­szíthető. Nálunk ezért makaróni lisztnek is nevezik. Az idei az első év, amikor megkezdték a termelését. A durúmbú- zát Magyarországon a Szegedi Gabon fater,mesztési Kutató Intézet honosította meg, itt állítják elő a vetőmagot és jut­tatják el a megrendelő gazdaságoknak. A durumbúza lényegesen drágább más búzafajtóknál. A gabonaforgalmi vállalat a malmi búza mázsájáért 336 fo­rintot fizet, a durumbúzáért 470 forintot Idén néhány sza­bolcsi termelőszövetkezetben is. termeltek durumbúzát. A szabolcsbákai tsz 20 hektáron, a tíszavasvári Vasvári Pál Tsz 34, míg a Zöld Mező 15 hektáron aratott ebből a fajtá­ból. Júliusra elkészültek a nagykállói malom átalakításával, ahová az ország különböző vidékeiről összesen mintegy 300 vagon durumbúzát szállítanak. Őrlése után innen Békéscsa­bára, Székesfehérvárra és a különböző tésztagyárafcba szál­lítják. A KÁLLÓSEMJÉNI ÚJ ÉLET TERMELŐSZÖVETKEZETBEN két eve létesítették a műanyag fröccsöntőüzemet. A bérgépek mellett ma már 7 millió értékű saját gépparkkal rendelkeznek. A hatvan, többségükben női dolgozói nyolcvanféle műanyag terméket állít elő. Nagy megrendelőjük a Hungária Műanyaggyár, de van olyan termékük is, mint a fürdőszobai lábrács. amely a tsz saját terméke. Képűnk: a legújabb géppel Kereskéuyi Agnes fürdőszobai lábrácsot készít. (Elek Emil tel vétele) Cipőbéléstől a finom szövetig

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents