Kelet-Magyarország, 1983. június (43. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-02 / 129. szám
2 Kelet-Magyarország 1983. június 2. KULISSZÁK A RAJZASZTALON Trónteremből piactér A Csongor és Tündétől a nemrégen bemutatott Bolond vasárnapig sok színházi plakát alján olvashattuk azt, hogy „a díszleteket tervezte: Baráth András”. — Hogy lesz valaki díszlettervező? — Képzőművészeti főiskolát végeztem, utána hazamentem Győrbe. Táblaképeket akartam festeni néhány hónapig szülővárosomban, s aztán képekkel megrakodva — vissza Pestre, a „tűzhöz közel”. Nem így alakult. Megismerkedtem a győri színház díszlettervezőjével és a néhány hónapból huszonhat év lett. — Fél emberöltő... — Bizony, és rengeteg munka. Terveztem az Ember tragédiáját, szinte az összes görög klasszikust, Shakespea- rét, Schillert, Brecht Koldusoperáját és valamennyi nagyoperettet, amit a győri színház bemutatott. Szobájának falát nagyméretű színes színpadképek borítják. Asztalán a Bolond vasárnap méretarányos modellje, egy miniatűr színpad, mely olyan, mint az igazi. Aki látta a darabot, ráismer a Napraforgó üdülőre, s az éllóórára, amelybe Kovács Gyula időnként megbújik. — Tulajdonképpen ide, Nyíregyházára is véletlenül kerültem. Csak másodállásiban akartam itt tervezni, s aztán az új színház alapításának izgalmában ittragadtam. Meg kellett szervezni a díszletműhelyeket, a tervezés hátterét, hogy amit megálmodik az ember itt a rajzasztal fölött, meg is valósulhasson a színpadon. — Nem lehetett könnyű munka... — Féltem is tőle. Győrött generációk örökítették át a mesterség fogásait. Itt minI Legfelsőbb Birósái döntéseiből Hogyan kell leltánzni? Még mindig vannak vállalatok, amelyek nem tudják, hogyan kell szabályszerűen leltározni. Ez derült ki abból a törvényességi határozatból, amely nemrég hangzott el a Legfelsőbb Bíróságon. Az egyik áfész-üzlet vezetőjét táviratban értesítették, leltározni kívánnak. Amikor azonban a bizottság a helyszínen megjelent, a boltot zárva találták. Másnap ugyanez volt a helyzet. Ekkor a zárat lakatossal felnyittatták, az üzletvezető képviseletével az egyik szövetkezeti ellenőrt megbízták, majd a leltározáskor megállapították: 28 ezer forint hiány van. Az üzletvezetőt ennek az összegnek a megfizetésére kötelezték. A határozat ellen az illető a munkaügyi döntőbizottsághoz fordult, de elutasították, amire a munkaügyi bíróságon pert indított. A bíróság igazságügyi könyvszakértőt hallgatott meg, aki a leltári jegyzőkönyvet felülvizsgálta és az abban feltüntetettel szemben csak 17 ezer forintnyi hiányt állapított meg. Ennek alapján a munkaügyi bíróság ítéletében az üzletvezetőt az összeg megtérítésére kötelezte. A szövetkezet fellebbezésére a megyei bíróság kimondta: az áfész által egyoldalúan lefolytatott leltározás nem alkalmas a szakértő véleményének megdöntésére, ezért a munkaügyi bíróság ítéletét jogerőre emelte. Törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság mindkét ítéletet hatályon kívül helyezte és az üzletvezetőt a hiány megfizetése alól mentesítette. A határozat indoklása szerint a leltározásnál a vezetőnek (kezelőnek) vagy helyettesének jelen kell lennie. Akadályoztatása esetén fel kell hívni, hogy képviseletéről családtagja vagy a vállalat alkalmazásában álló dolgozó útján gondoskodjék. Ha nem teszi meg, részére az igazgató a vállalati alkalmazottak közül, a szakmában jártas, érdektelen képviselőt jelöl ki. A táviratban, amelyet az üzletvezetőnek küldtek, csak az állt, hogy leltározni kívánnak és ebből a célból a ke reskedelmi ügyintézőt keresse fel — hangzik tovább a határozat A vonatkozó jogszabályi rendelkezést azonban nem tartották be, mert a leltározás megkezdésének időpontját nem tüntették fel, és így módot sem nyújtottak arra, hogy az illető akadályoztatása esetén képviseletéről gondoskodjék. Az üzletvezető később ugyan tudomást szerzett arról, hogy a boltban leltározás folyik, de mivel nélküle kezdték meg, azon nem volt hajlandó részt venni. A leltározás tehát nem volt szabályszerű, ezért az így megállapított hiányért az üzletvezető anyagi felelősséggel nem tartozik. Pedagóguskórus: Évforduló gálával Huszonöt éve, 1958-ban alakult meg a mátészalkai Hősök terei általános iskolában, nevelőtestületi énekkarként a Mátészalkai Pedagógus Kórus. Az énekkarhoz 1968-tól csatlakoztak a járás 13 községéből a kórusmuzsikát kedvelő nevelők. A sikeres negyedszázad főbb állomásai: 1959: az első önálló hangverseny __ 1969: kapcsolat a Szovjetunió Kárpá- tontúli területén működő Beregszászi Tanítók Énekkarával... 1970-től részt vettek valamennyi pedagóguskórus- fesztiválon, 1978-ban a Szocialista Kultúráért kitüntetést nyerték el... 1979-ben az NDK-ban szerepeltek, nagy sikerrel... 1979-ben, és 81-ben részt vettek a szövetkezeti kórusok országos bemutatóján. Itt 1981-ben nívódíjasok lettek. Ugyancsak 1981-ben az NSZK három városában szerepeltek nagy sikerrel. A kórust 1976 óta a művelődési központ mellett társfenntartóként a helyi ÁFÉSZ támogatja. A negyedszázados jubileumra nagyszabású gálaműsorral készül az Erdős Jenő és Csányi Ottó vezette kórus. A gála időpontja 1983. június 4. A tervek szerint a hangversenyt dr. Voksán József, a pedagógus-szakszervezet főtitkára nyitja meg, és a hangverseny díszvendége lesz Fasang Árpád zeneszerző is. A gálában a házigazda kóruson kívül fellép a Hajdúböszörményi Városi Pedagóguskórus és a vásárosnaményi Liszt Ferenc vegyes kar is. O/asxoÉk Mrethrenoe a fácán Bakot (is) lőttek — Lenne egy kérésem . .. — Csak nem hozzák a disznót? — Még nem. Este lőjük, és szeretném átadni, nehogy megromoljon reggelre... — Rendben van, de vigyázzanak az agyar kiszedésénél, ne roncsolják a bőrt, mert nem lesz első osztályú! E párbeszéd, mint ahogy a végén kiderült, nem krimiből való, s a disznó ez esetben valóban négylábú. Egy igazi vadkan kilövésére készültek a nyíregyházi vadászok. A tanácsot pedig Ignácz Miklósné a MA VAD felvásárlótelepének vezetője adta, aki tíz éve veszi át a megyebeli erdőgazdaságoktól, vadásztársaságoktól az elejtett állatokat. Meglepően nagy forgalmuk van, a nyitvatartási időn túl is gyakran hoznak vadat. Tavaly tízmillió forintnál is jóval többet fizettek ki. Gondolnánk-e, amikor gyermekeinkkel örvendezünk a vonat ablakából felfedezett őzikének, hogy nem is olyan ritka jószág erdeinkben? Csak az idén félezer bak került puskavégre, tavaly meg másfél ezret vásároltak fel. Ott- jártamkor a tarpai vadásztársaságtól hoztak be egy kizsigerelt bakot. (Sutára most nem lőnek, kell az utánpótlás.) De nemcsak a hazai vadászok örömére él ilyen sok őz errefelé. Nyugatnémetek és osztrákok lövik ki a legtöbbet. Dupla deviza, mert a vadászkodásért is fizetnek, az elejtett vad húsát pedig ugyancsak jó pénzért adjuk el. (Az őznek csak a felvásárlási ára majdnem kétszáz forint, kilónként.) Vaddisznóból (ez egész évben vadászható) háromszázat hajtottak puskacső elé 1982- ben, legalábbis ennyit adtak át. Közel félszáz szarvas, négyezer vadkacsa került innen, majd a vecsési, vagy az öreglaki feldolgozókból a nyugati ínyencek asztalára. A fácán az olaszok kedvence, olyannyira, hogy még ideutazni sem restek érte. De a gerlék bugására is érzékeny a fülük, egyik legkedveltebb csemegéjük ez. A felvásárlótelepre egyébként a Zemplénihegységből is szoktak hozni vadat, ennek köszönhetően még muflon is került párszor a hűtőkamrába. (papp) A tárgyalóteremből Börtönből a tárgyalásra Egy hónapot bírt ki egy munkahelyen a vajai Zócsák József. A rendőrhatósági felügyeletet alatt álló („refes”) férfi júniusban szabadult a börtönből, júliusban már csak alkalmi munkára vállalkozott. Az eddigi három büntetéssel kevéssé sikerült jobb belátásra téríteni Zócsákot, hű maradt önmagához. Eddig is főleg vagyon elleni bűn- cselekményeket követett el, azóta pedig már kétszer került bíróság elé lopásért. A mostani ügye tárgyalására is a börtönből érkezett. Hegymászók az érlelfitornyon Köteleken függő-dolgozó „alpinisták” jelentek meg a Szegedi Szalámigyár és Húskombinát 38 méter magas Tisza-parti érlelö- tormyán: a félmilliárd forintos költséggel folyamatban lévő rekonstrukció részeként eltávolítják a tornyot burkoló, eloxidálódott hőszigetelő fémlemezeket, aztán a célnak jobban megfelelő alumínium lemezekkel cserélik fel őket. A hegymászók — egy fővárosi, speciális munkaközösség tagjai — állványozás nélkül, így milliós összeggel kisebb költséggel, s a gyár termelésének megzavarása nélkül oldják meg a bontást. A tornyot egyébként egy emelettel magasítják is, majd pedig korszerűsítik a klímaberendezését. Ezt is, és a többi feladatot is átmeneti termeléskiesés nélkül kívánják megoldani. A terv szerint 1985-ben befejeződő rekonstrukció eredményeként évi 400 000 rúd szalámival több készülhet majd a gyárban. Novemberben a vajai állomáson járt Zócsák, s ha már ott volt, bemászott az egyik lakásba. Zsákjába rádió, bunda, nadrágok, csizma, táska és sok más holmi mellé egy fényképezőgép és három aranygyűrű is került. Ez utóbbiakból kettőt (és a rádiót) Majoros Béla nyíregyházi lakosnak adott el. Tizenháromezer forintot ért, ezernégyszázat kapott érte. (A zsákmány többi részét testvérének ajándékozta, néhányat eladott.) A Nyíregyházi Járásbíróság dr. Kozmámé dr. Váradi Katalin tanácsa Zócsákot lopás és devizagazdálkodás megsértése miatt vonta felelősségre (aranyat eladni magánforgalomban ennek minősül), és a többszörös visszaesőt két és fél év fegyházra ítélte, valamint három évre eltiltotta a közügyektől. Majoros Béla is devizagazdálkodás megsértéséért felelt, büntetése nyolcvannapi tétel (összesen 4000 forint) pénz- büntetés. Az ítélet jogerős. (Pd) Májusi számaikban az üzemi újságok sok érdekes hírt közölnek. Témáik között helyet kapnak a pártmunka, a városfejlesztés, a mezőgazda- sági termelés kérdései éppúgy, mint a helyi kollektív szerződések jóváhagyása, vagy a közművelődés. Az érdekesebb írásokból egy csokrot válogattunk össze. KEMÉV ÉPÍTŐK Az építőipari vállalat üzemi lapja tudósítást közöl arról, hogy a vállalati pártbizottság megvitatta az üzemi közművelődés helyzetét és feladatait. Ebből kiderül, hogy megnövekedett az érdeklődés a szakmai és politikai képzés iránt. Az elmúlt négy évben a vállalat minden negyedik-ötödik dolgozója részt vett valamilyen oktatásban. Közel százan tanultak ez idő alatt állami felsőoktatási intézetben, s több mint százötvenen jártak politikai képzésre, marxista egyetemre, középiskolára. A technikusi minősítést harmincnégyen szerezték meg négy év alatt. Jelentősek az üzemi akadémiai tanfolyamok és továbbképzések, kapun belül, illetve a debreceni oktatási központban — közel hétszázan bővíthették szakmai ismereteiket. TANGAZDASÁG Az üzemi újság egyik cikke arról tájékoztat, hogy a hat állami gazdaság társulásában, a tangazdaság gesztorságában üzemeltetett helikopter márciusban megkezdte munkáját. Az önálló üzemág tevékenységi köre elsősorban a szántóföldi kultúrák növényvédelme, de a hagyományos növényeken kívül növényvédelmi munkát végeztek s majd végeznek diny- nyében, paradicsomban, sőt almaültetvényben is. Működési területük szinte az egész megyére kiterjed. Tiszadob- tól Tornyospálcáig 24 termelőszövetkezettel kötöttek szerződést, mely lehetőséget ad arra, hogy a tervfeladatot növelni tudják. SZABOLCS-SZATMÄRI SZÖVETKEZETEK A lap tudósítója a Nyíregyházi Cipőipari Szövetkezetbe kalauzolja az olvasót. Itt dolgozik a 11 nőt tömörítő József Attila szocialista brigád, amely az elmúlt évben kiemelkedő eredményt ért el. Említsünk meg ezek közül néhányat. 114 óra társadalmi munkát végeztek. Kivették részüket a cipőválogatásból, javításából, az udvar- és műhelytakarításból. Részt vettek a kambodzsai gyermek- városért és az „Együtt Nyíregyházáért” társadalmi munkaakciókban. Szerződést kötöttek a sóstói szociális otthonnal, és öt idős ember pat- ronálását vállalták. ZÁHONYI KÖRZETI ÁTRAKÓ Az üzemi lap hírt ad arról, hogy az üzemi rádió az egész üzemigazgatóságot érintő műsorokat készít, és nemcsak egy főnökség dolgozóihoz szól, amint az az elmúlt évben volt. 1983. március 1. óta az üzemigazgatóság üzemi rádiója havonta két alkalommal jelentkezik az alábbi helyeken: Záhony üzemi konyha, Záhony üzemigazgatóság, GRF tmk-műhelycsarnok Záhony, két autóbuszjáraton munkába szállítás alatt, Záhony állomás váróterem, Eperjeske átrakó üzemi konyha. Díszlel születik... dent elölről kellett kezdeni. Szerencsére nagyon lelkes, tanulni vágyó és tehetséges emberek a munkatársaim és most a második évad végén elmondhatom, hogy a műhelyek bármelyik színház igényét kielégíthetnék az országban. — Nehéz a mi kis színpadunkra tervezni? — Győrben megszoktam a kis színházat. Meg kellett tanulnom egy sereg fogást, ami látszólag megnöveli a teret és azt, hogy lehet sok ötlettel, praktikus megoldásokkal gyors színváltozásokat csinálni. Volt egy kamaraszínpadunk is, aminek zsinórpadlása se volt. Itt egy olyan rendezővel dolgoztam, aki nagyon szerette a sok színváltozást. Tíznél, tizenötnél nem adta alább. Roppant agyafúrt módokat kellett kieszelni, hogy a trónteremből perceken belül piactér legyen, abból pedig erdei tisztás. A szükség sok erényt kicsihol az emberből. A nyíregyházi színházban 13 méteres zsinórpadlás van, fel lehet húzni egy mozdulattal a szükségtelenné vált díszletet. Csak az a baj, hogy legalább egy- egy méterrel nem szélesebb a színpadkapu. Ezért kell majdnem mindig kiépíteni a zenekari árok fölé. — Mi a legszebb a díszlet- tervező munkájában? — Amikor megszületik az ötlet. A megvalósítás folyamán egyre inkább korlátok közé kerül az ember. Sok mindennel meg kell alkudni. A gazdasági kötöttséggel, a műhely lehetőségeivel, az anyag korlátáival. Az a szép, ha minél inkább megközelíti a megvalósult díszlet az eredeti elképzelést. — És mi a legnehezebb? — Arról a nézőnek fogalma sincs, hogy mi mindenhez kell alkalmazkodnom. Például a teherautó platójának a méreteihez is, hogy el tudjon jutni vidékre is a díszlet. Aztán a látószögek. Fontos, hogy a díszlet a legkülönbözőbb helyekről is nagyjából ugyanazt az élményt nyújtsa. Egy-egy előadáson elvileg 500 ember ül a nézőtéren, és mindenki szeretné jól belátni a játékteret. — Huszonhat év győri működés után hogy érzi magát Baráth András Nyíregyházán? — Ügy érzem magam, mintha hosszú és tartós üdülésen lennék. — Pontosabban, alkotószabadságon, mert dolgozom. Nyugodtan, zavartalanul. Szép a város, barátságos, emberszabású. Szép helyen lakom itt a Bessenyei téren, az ablakomból a fákra látni. A hársak, platánok most különösen pompás látványt nyújtanak. Tavaly egy gerlepár fészkelt az erkélyemen. — Mivel foglalkozik a díszlettervező ilyenkor a szezon végén? — Az országos színháztechnikai napokon veszek részt, azután nemsokára megkapom a következő évad műsorát, s benne az én feladatomat is. Kezdődik újra a tervezés... Mester Attila
