Kelet-Magyarország, 1983. június (43. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-02 / 129. szám

1983. június 2. Kelet-Magyarország 3 környezetűnk Á legfőbb érték Sokáig ellenérzéssel néz­tem az Alkaloida Vegyésze­ti Gyárra. Oka nem a gyár munkája, hiszen a sokféle nehézségek ellenére is min­dig igyekeztek helytállni. Felzúdulásom oka sokkal inkább a munka — szük­ségszerű? — velejárója, a környezet nagymértékű szennyezése volt. Az, hogy a jó hírű gyár rangjához méltatlan hulladéktelepet mondhat(ott) magáénak, nemcsak méltatlant, de sok szempontból veszélyest is. Az utóbbi időkben azon­ban megnyugtatóbb hírek szállonganak arról, hogy a gyár, felmérvén a valóságot, a lehetőségekhez mérten megpróbál úrrá lenni a so­kakat nyomasztó helyzeten, s megtette az első lépéseket afelé, hogy az áldatlan ál­lapotokat felszámolja. Ma­gam is láttam: körülkerítet­ték a hulladéktelepet, egyen­getik az oda kikerült hulla­dékot, elejét véve ezzel a leg­közvetlenebb veszélyfor­rásnak, annak, hogy az oda illetéktelenül bemenők tu­datlanságukban, nemtörő­dömségükben mérgezzék magukat. Arról is szólnak a hírek, hogy a nagyközség — mi­vel a szennyezés nem egye­düli, még ha legnagyobb oka a gyár volt.—, ugyan­csak intézkedett, hogy a kommunális hulladék „rak­tározása” is megnyugtatóbb legyen, mint korábban volt. Igaz persze az is, hogy a fel­soroltakat csak az első lé­V ____________________________ péseknek lehet tekinteni a környezetveszélyeztetés megszüntetésében. Mert a nyíltszíni égetés ma sem szünetel, s a telepet környe­ző növényeken jól mérhető a kikerült anyagok flórát roncsoló hatása. Megoldani való tehát még bőségesen van, ám a gon­doknál nagyobb szerepet ér­demel most a dicséret, és teret kell, hogy kapjon a tanulság: még a gazdasági­lag legnehezebb időkben sem teljesen megoldhatat- lanok a néha szó szoros ér­telmében is fejfájdító prob­lémák. Mert kétségtelen tény: egy hulladékégető ma­napság nehezen illeszthető be az Alkaloida terveibe, noha elképzelések már erre is születtek. De kiderült: az akarat, a valós helyzet okos értékelése tettekre sarkall­hatja azokat, akiknek tenni hatalmukban áll. Nem öntött el a hurrá­hangulat, amikor a válto­zás tényei a tudomásomra jutottak, de mégiscsak meg­nyugtatónak éreztem, hogy kiderült: a legégetőbb gon­dok felszámolására azért mindig akad lehetőség. És megbizonyosodtam arról is, hogy a legfeszítettebb terme­lés sem lehet indok az elemi emberi érdekek elfelejtésé­re. Annál inkább sem, mert mindmáig érvényes a „leg­főbb értékről” évtizedekkel ezelőtt megfogalmazott gon­dolat. S. Z. ______________________________/ Tapétázóállvány Tiszalökrttl SOK A SZABÁLYSÉRTÉS Százezrek egy reggeliért Tűzvédelem — a tűzoltók szemével Volt rémület az egyik márciusi reggelen Barabáson, mi­kor fölfedezték, hogy lángokban áll a tsz almatárolója. A szövetkezet egyik rakodómunkása — néhány féldeci elfo­gyasztása után — kolbászt sütött a féleresz alatt. Mit sem törődött azzal, hogy gyúlékony anyagokat tárolnak az épü­letben és környékén. A hevenyészve eloltott tűz újraéledt. Sokba került a reggeli, hiszen a lángok 646 ezer forint ér­téket semmisítettek meg. Nyugatnémet megrende­lésre ötvenezer tapétázóáll­ványt készítenek az idén a Tiszaiöki Faipari Vállalat Ti- szavasváriban levő telepén. A múlt héten a gyártmány előkészítése folyt, a hét ele­jén pedig már indul a soro­zatgyártás. A nyugati export­ra kerülő, szabolcsi akácfából készített tápétázóállványokat a megrendelő kamionnal szállítja az év végéig folya­matosan. Variálható, modul polcrendszer gyártására is készülnek a vállalatnál a második fél évtől. Ez hazai igényeket elégít majd ki. A mintapéldányt Budapesten már bemutatták, hamarosan Nyíregyházán is látható lesz a gyertyánból készülő köny­vespolc a vállalat bemutató- termében. Itt mutatják be legújabb előszobafalukat is. A rakodómunkás nemcsak a szövetkezet tűzvédelmi uta­sítását szegte meg, hanem vé­tett az egyik legelemibb em­beri kötelesség ellen is. A fi­gyelmetlenség, a gondatlan­ság szinte mindig szerepet játszik a tűzeseteknél. Idén május 20-ig Szabolcs-Szat- márban 244 tűz volt, melyek során közel 7 és fél millió fo­rint kár keletkezett. A leg­több tűz — 113 — lakások­ban, személyi ingatlanokon pusztított Gyufa — gyermekkézben Tragédiával is végződhe­tett volna a május 14-i sé- nyői iskolatűz. Gyufával ját­szottak a pincelejáratban a gyerekek. Szerencsére „csak” anyagi kár keletkezett: szer­tári tárgyak, anyagok égtek el. Szülők, s tanárok felelőssé­ge, hogy a gyerekeket meg­tanítsák arra, miként kell a tűzzel, a gyufával bánni. Er­re hívja fel a figyelmet a nyíregyházi városi-járási tűz­oltóparancsnokság körlevele, melyet valamennyi iskolába eljuttattak a megyeszékhe­lyen és a járásban. Kár. hogy nem jutott megyénk minden iskolájába a felhívásból. Saját kárán sem tanult... Hogy a lakosság megtart­ja-e a legelemibb tűzvédelmi szabályokat, azt lehetetlen el­lenőrizni. Mintegy félezer vállalatnál, s létesítményben viszont tervszerűen vizsgál­ják a tűzoltók: megtartják-e a dolgozók a tűzvédelmi elő­írásokat. A tűz- és robbanás- veszélyes helyeken — mint az Alkaloida, vagy az ÁFOR- telepek — évente tartanak ellenőrzést. Sajnos sok a hiányosság. Gyakori, hogy szabálytalanul kezelik a fűtő- és tüzelőbe­rendezéseket, vagy elmulaszt­ják az elektromos berende­zések felüLvizsgálatát. Erre fizetett rá a közel­múltban a nyíregyházi Di­vat Ruházati Vállalat. Az el­avult villamos berendezések miatt gyulladt ki és égett le a vállalat boltja a városköz­pontban. A DIRUVÁLL-nál nem tanultak az esetből. Az idén újabb tűz volt — ezút­tal az üzem raktárában —, ahol szétrobbant egy tűzve­szélyes kondenzátor. Mivel a dolgozók idejében felfedez­ték a lángokat, így csak öt­ezer forint kár keletkezett. Tavaly megyénkben 293 fe­lelősségre vonás történt a tűzvédelmi előírások megsze­gése miatt. Statisztika szerint lakások­ban, személyi ingatlanokon történik a legtöbb tűzeset. Különösen a lakótelepi há­zak veszélyesek, ahol egy­szerre sok család kerülhet tűz esetén életveszélybe. Igazán látó csak az, aki is­meri a betűk világát. Egy ideje ezt most már elmond­hatja magáról az a tíz ci­gányember is. aki eddig „sö­tétségben” élt, s neve he­lyett csak keresztet rajzolt, ha hivatalos írást kellett alá­írnia. Megható pillanat a Nyír­egyházi Közterület-fenntartó Vállalatnál: az igazgató a megérdemelt jó tanulást elis­merve ötszáz-ötszáz forinttal jutalmazta azokat a koráb­ban még analfabéta dolgozó­Ellenőrzés az emeletes házakban Ez történt tavaly ősszel Jó- savárosban, ahol egy tízeme­letes épületben kiderítetlen okból — talán egy eldobott gyufa, vagy égő cigaretta- csikk miatt — csaptak föl a lángok. Égtek a pincében tá­rolt tűzveszélyes anyagok. Füstjük pillanatok alatt el­árasztotta a lépcsőházat. A tűzoltók több embert — köz­tük gyerekeket — mentettek ki a közvetlen életveszélyből. Még mindig nem tanultuk meg, hogy a soklakásos há­zak pincéjében, közös helyi­ségeiben tilos gyúlékony anyagokat, tárgyakat tárolni. Sokan propán-bután gáztűz­helyet csempésznek be a pa­nelházakba — holott ez is veszélyes és tilos. A balese­tek, tüzek elkerülése érdeké­ben januárban ellenőrzést kezdtek Nyíregyházán^ a több szintes házakban a tűzol­tók. Nem eredménytelenül: kirívó szabálysértések miatt húsz feljelentést tettek. Megyénkben ma már mind többen rendelkeznek tűzvé­delmi képesítéssel. Az ellen­őrzések révén javult a tűzvé­kat, akik sikeres vizsgát tet­tek, s most már kereszt he­lyett a nevüket írták a bér­jegyzék alá. Tíz felnőtt ember, férfiak és sokgyermekes cigányasz- szonyok ültek megilletódve a szépen megterített, virágok­kal díszített asztalok mellett az új, friss illatú szociális épület oktatótermében. Még ott állt a sarokban a tábla, amelyet öt hónapig használ­tak, amelyre oly sokszor raj­zolták az abc betűit. Most újra felállt Balta János taní­tó úr, hogy szólítsa a diáko­kat. Egyenként értékelte, ki milyen eredményt ért el. ho­gyan fejezte be az általános iskola első-második osztá­lyát, hogy a harmadik-negye­dikbe léphessen. Szép küldetést teljesített a Ságvári-telepi 7-es számú ál­talános iskola igazgatója. Al­bert Antalné. Segítséget ajánlott, s ezt itt elfogadták. Olyan partnerre leltek a vál­lalat vezetőiben, akik kérték, a jövőben is küldjenek taní­tókat, hiszen a Nyíregyházi Közterület-fenntartó Válla­latnál még sok olyan dolgozó van, aki sem írni. sem olvas­ni nem tud. Tizenöten rugaszkodtak neki a tanfolyamnak öt hó­nappal ezelőtt. Közülük tizen Fékbetét ­Kisvárdáról A kisvárdai Villamosszipe- telö és Műanyaggyárban na­ponta 24 ezer fékbetétet ké­szítenek mezőgazdasági erő­gépekhez. Krisztián Lászlóné a márkajelzéseket bélyegzi a fékbetétekre. (Császár Csaba (elvétele) értek célba. Hetenként két­szer. reggel hattól tizenegy óráig ültek iskolapadban, ta­nultak. Bállá tanító úrnak és feleségének Balláné Szabó Erzsébet tanító néninek pe­dig volt türelmük. Fogták, vezették kezüket és bevezet­ték őket az írást ismerők vi­lágába. Valójában erről és a továbblépésről kaptak bizo­nyítványt. Makula István: — Most már nyomtatott és írott be­tűkkel is le tudom írni a ne­vem. tudok újságot olvasni és megírtam a fiamnak az első levelet Özdra. Nagyon csodálkozott, hogy megtanul­tam írni. Káka Bertalanná hat gyermeket nevel. Közü­lük kettő az iskolás. „Szé­gyelltem, hogy nem tudtam válaszolni az ellenőrző köny­vi bejegyzésekre.” A hétgyer­mekes Adám Ilona ezt mondta: „örültem a lehető­ségnek. amit a tanulásomhoz a vállalat adott. Megtanul­tam leírni a nevem, felisme­rem a számokat. Ha most hoz a postás valamilyen fontos papírt, nem futok a szomszé­dokhoz. hogy olvassák el. Ha a vállalat lehetőséget bizto­sít. vállalom a továbbtanu­lást." Farkas Kálmán Mj»a létezne valamilyen ff dij a legrosszabb te­levíziós hirdetés ju­talmazására, az Előrelátás Életbiztosító Társaság eséllyel megpályázhatná. Az Előrelátók a múltban egyszerűen arra szólították fel lépten-nyomon a jám­bor tévénézőt, hogy „ve­gyen egy darabot a Szik­lából” — mármint a gib- raltári sziklából, amely tudvalevőleg, emberemlé­kezet óta az intézmények szilárdságának jelképe. Ám az utóbbi időben, ta­lán azért, mert a gibraltá- ri szikla már nem olyan szilárd, mint hajdan, vagy mert valaki arra a megál­lapításra jutott, hogy kő­darabok reklámozásával nem lehet elég életbiztosí­tási kötvényt eladni, az Előrelátók áttértek a ke­ményebb propagandára: úgy döntöttek, hatásosabb lesz, ha rendszeresen ha­lálra rémítik az embere­ket. Esténként megjelenik a képernyőn a Társaság két, talpig fehérbe öltözött al­kalmazottja, elcsíp néhány járókelőt az utcán, s fel­viszi a kiszemelt áldozato­kat egy mozgólépcsőn —, vélhetőleg a túlvilágra. Meglehet, nem akadé­koskodnék, ha olyan sze­mélyeket Tagadnának el a mozgólépcsőn, akik már eleget éltek, csakhogy az Előrelátás fehérruhás Mozgólépcsőn írta, Art a túlvilágra Buchwald „ügynökei” többnyire ere­jük teljében levő ember­társaikat szemelik ki ma­guknak. A múltkor egy tekemér­kőzés szünetében voltam egy ilyen eset borzadó szemtanúja: a fehérruhá­sok egy közlekedési rend­őrnőt kaptak el, aki éppen szabálytalan parkolásért állított ki büntetőcédulát. A hölgy legfeljebb har­mincéves lehetett, s telje­sen egészségesnek tűnt. Jól emlékszem: az egyik férfi jegyzettömböt tartott a kezében, rajta alighanem a nő nevével. Kíméletesen elvonták a parkolási időn túl várakozó autótól, s a következő pillanatban már egy mozgólépcsőn láttam viszont a rokonszenves fi­atal teremtést: stúdióban gyártott felhők közt sie­tett fölfelé, s szinte sugár­zott a boldogságtól, hogy végre ütött az utolsó órá­ja. Leginkább az bosszan­tott fel, hogy a közlekedé­si rendőrnő egyáltalán nem tiltakozott, amikor a két idegen rárontott és magával hurcolta. Sőt, ki­fejezetten elégedettnek látszott a mozgólépcsőn. A reklám nem csupán ízléstelen, hanem egyúttal hihetetlen is volt. Mi ta­gadás, mozgalmas életem­ben már rengeteg bírságo­ló rendőrnővel találkoz­tam, olyan azonban, mint ez idáig nem akadt közöt­tük, akit sikerült volna két fehérruhás, ütödött fickónak rábírni a bünte­tőcédula kitöltésének ab­bahagyására és távozásra. A rendőrnők már minden elképzelhető mesét és trükköt ismernek. A valóságban a hölgy mindenekelőtt megkér­dezné a fehérruhást: „A maguké ez a kocsi?” A fickók tagadnák ezt, mire a menyecske rájuk ripakodna: „Rendben, ak­kor ne zaklassanak a bün­tetőcédula kitöltése köz­ben.” „Bocsánat, de velünk kell jönnie.” ­„Ahogyan azt Móricka elképzeli. Még tizenkét ko­csit kell felírnom ezen a szakaszon.” „Rajta van a neve a lis­tán, jönnie kell.” „Miféle lista az?" „Az Előrelátás Biztosító listája. A reklámirodánk állította össze." „Maguk bizonyára tré­fálnak. Én a Világvárosi Életbiztosítónál váltottam kötvényt. Most már tűnje­nek el, mielőtt megbírsá­golom magukat, amiért egy lejárt parkolóóra kö­rül ólálkodnak." „Azonnal velünk kell jönnie. Mindjárt kezdődik a hirdetésünk a tévében.” „Sok sületlenséget hal­lottam már, de ez minde­nen túltesz. Tűnjenek el, mielőtt alaposan besáro­zom a szép fehér öltönyü­ket.” „De önnek ütött az utol­só órája." „Annak ütött, aki kevés pénzt dobott be a parko­lóórába. Ha nem jön visz- sza tizenöt percen belül, kihívom a daruskocsit.” „Soha nem jut el a mennyországba, ha nem tart velünk haladéktala­nul.” „Hol parkolnak, semmi­rekellők?” „Tudhattam volna. Ép­pen egy tűzcsap előtt. Ez fejenként huszonöt dollár­jukba kerül.” Fordította: Konok István Felülről léfelé építik a szakszervezetek megyei tanácsának új székházát Nyíregyházán. A látványos munka a vasbeton födémszerkezet kialakítása volt. Ezután az aprólékosabb munka, a ház „felöltöztetése” következik, amely jóval bo­nyolultabb és munkaigényesebb feladat a SZÄEV építőinek. Képünkön a legalsó szintet öntik ki a betonszivattyú segít­ségével. (Elek Emil felvétele) delem helyzete, bár még sok a tennivaló. Házi Zsuzsa Nem fut már a szomszédba... Kereszt helyett betű

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents