Kelet-Magyarország, 1983. június (43. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-08 / 134. szám
1983. június 8. Kelet-Magyarország 3 PAR ÉVTIZEDE A NÖVÉNYVÉDELEM NÉLKÜLÖZHETETLEN RÉSZE A MEZŐGAZDASÁGI TERMELÉSNEK. HASZNÁRÓL SOKAT TUDUNK ÉS BESZÉLÜNK. DE EZZEL KAPCSOLATBAN RITKÁN EMLÍTJÜK FEL, HOGY A MEZŐGAZDASÁG VESZÉLYES Ember a mérgek között A nagyhalászi zsákgyárban Kormány Imréné a körszövő gépeken, gépenként 1200 méter zsákanyagot készít. (Jávor László felvétele) Kölcsönös támogatási alap Segítsél a bankszámlára (-------------------------------------'N Sziget a városban? Gyár és város D anulságos volt végighallgatni a megyei közművelődési bizottság legutóbbi ülésén a Szatmár Bútorgyár kulturális életéről szóló vitát. Több olyan gondról, jelenségről szóltak ugyanis a résztvevők, melyet minden üzemben jól ismernek, tipikusak, ám a megoldás útjait nem mindig találják. Ott is magas az általános iskolai végzettséggel nem rendelkezők aránya. A nyolcszázötven vállalati dolgozóból százharminc nem fejezte be a nyolc osztályt, s ebből hatvan fiatal, aki még tanulhatna, aki kötelezhető is a tanulmányok folytatására — csak éppen nem akarja. Ennek a gyárnak is szüksége van arra, hogy saját képzésben neveljen szakmunkásokat — munka mellett szerzik meg a bizonyítványt, mint legutóbb például az asztalos és kárpitos szakmában. A gyári művelődési bizottság munkájára itt is az a jellemző, mint másutt, hogy vannak „dísztagjai”, s vannak, akik a többi helyett is húznak. Sokat töprengtek például azon; miként lehetne hatékonyabb segítséget nyújtani a szocialista brigádok kulturális vállalásaihoz. így született meg a vállalati kulturális tájékoztató, afféle helyi „újság”, program- ajánlattal. Dicséretes a mozi- és a színházlátogatások szervezése, a szabadidős programok, a közös kirándulások népszerűsítése. Ez utóbbi érdekében sátrakat és kempingfelszereléseket is vásárolt a gyár. Évente 2—3 képzőművészeti kiállítást, 3—4 ismeret- terjesztő előadást tartanak a gyárkapukon belül — általában nagy érdeklődés mellett. A legnagyobb vitát az váltotta ki, — s ezt más nagyüzemek vezetőin is számon kérik hasonló fórumokon —, mit tesz a gyár a település közművelődési életéért, a vezetők szemlélete és a gyár által nyújtható anyagi támogatás hogyan formálja a lakóhely szellemiségét, kulturális arculatát? Vannak jó példák megyénkben is arra, hogy egy- egy nagyüzemünk vezetője fölméri ennek jelentőségét, — másutt viszont napirenden vannak a viták. Ügy tűnt a megbeszélésen, hogy a Szatmár Bútorgyár is, mint sziget a városban, távoltartja magái a közművelődés hatékonyabb támogatásától. A vállalat jelenlévő képviselői, vezetői ezt azzal indokolták : a közművelődési intézmények jelenleg csak pénzszerzésre akarják fölhasználni az együttműködést a közművelődési társulásokon keresztül, tehát az üzem csak ad, de nem kap vissza. Nagyon érdekes volt ugyanakkor azt hallani — minden összevetés és következtetés nélkül —, hogy reklámra több milliót költ a Szatmár Bútorgyár, a város művészeti életének támogatására egyetlen fillért sem. De vajon tényleg számon kérhető-e, hibáztatható-e ez a szemlélet? Érdekes volna ezen elgondolkodni. Szerintünk igen. A közművelődési bizottság ülése felvetette ezeket a kérdéseket, a választ azonban csak az illetékesek adhatják meg egymásnak helyben, a helyi szokások, gyakorlat szerint. Reméljük, Szálkán, s másutt is úgy, hogy a köz is jól járjon. B. E. ÖZEM A megyében 2500 dolgozót tartanak úgy nyilván, mint növényvédőt. Ez a szám igazából nagyon csalóka, ha hozzátesszük: nincsen olyan kiskert, kisegítő gazdaság, ahol ne használnának valamilyen szert, mérget. Tucatnyi szabály, rendelet írja elő, milyen biztonsági intézkedésekre van szükség az ember védelme érdekében. A gyakorlat sajnos azt mutatja: alig van hely, ahol tökéletes lenne a rend. Figyelmeztető tények Induljunk ki a már idézett adatból: a növényvédelemben dolgozóknak csupán 14 százaléka tartja veszélyesnek a munkáját. Több megkérdezett körzeti orvos és toxikológus gyógyszerész szerint igen sok rendszeresen ivó is van a méreggel dolgozók között. Folytassuk a felsorolást azokkal a tényekkel, melyeket dr. Bárd Tibor hodászi főgyógyszerész közölt doktori disszertációjában megyei adatok alapján. A növényvédő gépek 10 százalékát ki kellene selejtezni, s csupán megfelelő minősítést kap 50 százalék. A tárolóhelyek 10 százaléka szabályellenes, a 162 raktár közül csupán 25 felel meg mindenben az előírásoknak. A baleset- védelmi oktatások a tapasztalat szerint formálisak. Kevés helyen van fekete-fehér öltöző, a védőruhákat szabálytalanul tárolják, azokat otthon mossák, ami igen veszélyes. A határban dolgozók részére nem biztosítanak kézmosási lehetőséget, vegyszeres kézzel esznek, dohányoznak. A megyében a növényvédő szereket nők is árusítják (38 százaléka az eladóknak!). S egy idézet a tanulmányból: „Az üzemek és gyógyító intézmények bejelentési fegyelme gyenge, így a bejelentésük alapján közölt országos statisztikai adatokat csak bizonyos fenntartással fogadhatjuk el. Ennek okait kutatva a nemtörődömség mellett a termelőszövetkezetekben anyagi megfontolások is közrejátszanak, ugyanis az üzemi balesetek (ezek közé tartoznak a növényvédő szerek okozta balesetek is) hátrányosan befolyásolják a nyereséget és a részesedést.” Ellenőrizhetetlen helyzet — A tapasztalatok szerint nemegyszer előfordul, hogy a növényvédő szeres dolgozók akkor veszik fel a védőruhát, amikor az ellenőrzés megérkezett — mondja kicsit keserűen Bárd Tibor. — Ott vannak a milliós gépek, melyekre lehetne szerelni víztartályt a kézmosáshoz, de nem teszik. Igen nagy a kézzel keverés aránya, ami megint a veszélyt növeli. Sok helyen, ahol csak szerződéses növényvédő mérnököt alkalmaznak, sok a szakmai tévedés és a felelőtlenség. Folytathatnánk azzal, hogy a védőruha sem jó, kényelmetlen, ezért se viselik szívesen. Ha már a gondoknál tartunk: megoldatlan a göngyölegek eltüntetése és megsemmisítése. Egyre több környezetszennyezés adódik ebből is, amint ezt egy törvényességi vizsgálat megállapította. És végül — bár korántsem teljes a sor! — hihetetlen veszélyt jelent a házaknál tárolt vegyszer. Ezt szinte mindenfelé említették. A háztájiban, a házikertekben minden ellenőrzés nélkül tárolnak igen nagy tömegű vegyszert. Kólásüveg- ben, zacskóban, ablakba helyezve, vagy egyszerűen valahol a polcon. Amíg a tsz-t szigorú tárolási rend köti, addig a háztájiban teljes az anarchia. Sokan szemmel mérik a vegyszert, ami így vagy úgy túl sok — s akkor a termelt növényben is megjelenik —, vagy kevés. A gyermekek rendszerint ott serte- pertélnek a permetezésnél. A házaknál a legelemibb rendszabályokat sem tartják meg. Kérlelhetetlenül Bárd Tibor: — egy toxikológus gyógyszerész havi 4—500 forintot kap azért, hogy ellenőriz. Nagyüzemet, de háztájit is. Elképzelhetetlen, hogy mindenüvé eljusson, hogy elegendő előadást tartson. Különben is csak észrevételezési joga van, s amíg ebből döntés születik, hetek múlnak el. A tanács ebben nem illetékes a Kö- JÁL-nak van hatósági jogköre! De lehet csak a büntetésre hagyatkozni? — Amikor kérlelhetetlennek bizonyulunk a növényvédelemmel kapcsolatban — mondja dr. Márton Mihály, a KÖJÁL igazgatója —, akkor nem a vegyszeres növényvédelem ellen lépünk fel. Tudjuk, hogy a biológiai védelem még odébb van, sajnos még jó ideig erre a módszerre lesz szükség. De se az ember egészsége, se a környezet védelme nem engedi meg, hogy liberálisak legyünk. Nincsen olyan termelési érdek, amely háttérbe szoríthatná az ember érdekét, egészségét. — Előadások sokaságát tartják a toxikológusok — fejtegeti dr. Bárd Tibor —, s nem is eredménytelenül. De azt megdöbbentőnek tartom, hogy a témával kapcsolatos tanácskozásra a meghívott tsz-elnökök közül szinte egy sem jött el. Pedig a nagyüzemekben kialakuló szemlélet és gyakorlat lehet az, ami a megoldást hozza. Odítő példa A TESZÖV előterjesztése a mezőgazdasági üzemek munkavédelméről azt a megállapítást teszi: „Kedvezőlenül hatott a baleseti helyzet alakulására, hogy a munkakörülmények és munkafeltételek l nem a kívánt mértékben ja- I vultak, ami összefüggésben van a szövetkezetek jövedelmi viszonyaival”. A gyakorlat ugyanakkor azt mutatja, hogy a növényvédelem területén sokkal inkább a szemlélet, semmint a pénz hiányzik”. Ezt valószínűsíti az az üdítő példa, melyet Mérken írni- - tatott dr. Bódis Gyula körzeti orvos. Itt a rendelőben hosszú évekre visszamenően kartonokon követik nyomon a növényvédelemben dolgozókat. A határban, ahol permeteznek, kézmosási lehetőséget, mosdási alkalmatosságot alakítottak ki. A javításra szoruló gépet először kimossák, hogy a szerelők ne érintkezzenek a vegyszerrel. A visszatérő növényvédőket zuhanyozó várja. A növényvédő ruhákat a Patyolattal mosatják. — Azt hiszem — így dr. Bódis —, ehhez hozzájárul, hogy a szövetkezet fiatal vezetői pontosan tudják, mit jelent ez a szó: méreg, s mit az, hogy: egészség. Döntéseiket nem a pénzügyi helyzet, hanem egy egészséges szemlélet határozta meg. (Következik: VÁLTOZÁSRA VÁRÖ ÉLETFORMA.) Az idén 89 millió forintot kölcsönözhet tagszövetkezeteinek a tsz-ek területi kölcsönös támogatási alapja. Az alap a kihelyezhető összeg felét adhatja fejlesztésekre, míg a kölcsönözhető összeg másik fele a tagszövetkezetek átmeneti pénzügyi nehézségein hivatott segíteni. A tagszövetkezetek a kapott hitel után 5 százalék kamatot fizetnek, amely kedvezőbb a banki hitelfeltételeknél. Megyénkben ebben az évben 117 mezőgazdasági nagyüzem, illetve társulás járult hozzá tartalékalapjának huszonöt százalékával a kölcsönös támogatási alaphoz. A megyei alap tagja az országosnak is, s annak a sza- bolcs-szatmári termelőszövetkezetek által évente befizetett összeg ötödrészét átutalja. Az országos alap évről évre több pénzügyi támogatást ad megyénknek, például 1981- ben 6 milliót, rá egy évre 20, az idén pedig már huszonöt millió forintot kaptunk. De mind több a megyénkbeli tagszövetkezet is, valamint összességében emelkednek a befizetések is. Ennek ellenére főként az utóbbi három évben a kölcsönigényeket nem tudták maradéktalanul kielégíteni, sőt előfordul, hogy átmenetileg egyáltalán nem tudnak pénzt kölcsönöz- ni. A termelőszövetkezetek többsége fejlesztéshez, gépvásárláshoz kér kölcsönt a támogatási alaptól — tájékoztatott Nyeste Sándor, a Szabolcs-Szatmár megyei Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének főmunkatársa —, 1983- ban eddig fejlesztésekre és átmeneti „pénzzavarok” enyhítésére összesen hetvenkét- millió forint kölcsönt folyósítottak. Mivel a tartalékalapok nagyságát a szövetkezetek gazdálkodásának eredményessége határozza meg — így természetesen a kölcsönös támogatási alap mértékét is. Vannak olyan megyék, ahol a KTA három-négyszerese a megyénkbeliének. Az idén a Szabolcs-Szatmár megyei támogatási alap várhatóan tizenhatmillióval növekszik. A kölcsönös támogatási alapba való belépésről a szövetkezeti küldöttgyűlés dönthet, (cselényi) Oj éttermet és ABC-&ruházat építenek Tisza vasváriban, a Vasvári Pál utcában. Az Afész 750 négyzetméter alapterületű új egysége könnyű acélszerkezetes építési módszerrel, rövid határidő alatt épül fel. Képűnk: a homlokzati rész boltíves bejáratát falazzák az építők. (Elek Emil felvétele) Bürget Lajos m egjött az eső. Mint rendesen, Medár- dus nevenapja körül — most hétfőn hajnalban — megeredtek az ég csatornái, öregeink évezredes tapasztalásaira ezúttal is számíthattunk. Lehet, kicsit későn jött, lehet, nem is volt annyi, mint ameny- nyit vártunk, de mégiscsak esett. A legtöbben meg se lepődtünk, hisz megszoktuk: bölcs népi megfigyeléseink rendre-másra beigazolódnak. Ezen elmélkedtem, amikor az ablakban állva, éjnek évadján nagyokat lélegeztem a frissülő levegőből, s élveztem, mint enged ki a forró napok feszültsége a fejemből. A bölcs megfigyelések, a tapasztalások gazdagságán tűnődtem, s azon, hogy vajon nem bá- nunk-e velük néha nagyon is mostohán? Korunk kétségtelenül a tudomány és a technika nagy időszaka. S talán éppen ezért szeretnénk csak ráhagyatkozni, elfeledve, hogy néha menynyi de mennyi egyszerű dolgot kitaláltunk már. Medárd Fiatal orvos mesélte: élményszámba menő eset volt a praxisában, amikor újra felfedezte a priznicet. Be- regben mesélik: soha ennyi gyógyfüvet kereső nem járt arrafelé, mint most. Szinte szenzációszámba megy egy- egy cikkben, tv-műsorbana felfedezés: a hulladékot el lehet tüzelni. A meliorációval foglalkozó szakemberek megdöbben ten fedezték fel: a táblák és parcellák közötti árkok, melyeket összeszántottak, a belvíz elleni védekezés egyik legjobb formája. A méregdrága, csempé- zett istálló után divatba jött az ősi szabadtartás. Kiszikkadt mai nyelvünkben oázisnak kutatja régi szép szavaink és kifejezéseink gazdagságát író és költő. Elidegenedett lakótelepeinken egyre-másra jelennek meg a régi falusi lócák utódai a kapuk előtt. A vizsgálatokat papíron ösz- szegző gyógyász is rájön: a leleten kívül a beszélgetés, a szó is gyógymód. A számítógép világában is vissza kellett csempészni az iskolákba az egyszeregyet. A műfű- és a művirággyártás helyett újra itt a madarak és fák napja. A könyvelő hét végén kapálni megy, az autós gyalogolni akar, s divatba jött a forrásvíz. Jó öreg bölcsességek, eljön lassan a ti napotok is. Mint Medárduskor az eső. B. L.
