Kelet-Magyarország, 1983. június (43. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-07 / 133. szám

2 Kelet-Magyarország 1983. június 7. Szovjet táncegyüttes megyénkben Nem mindennapi élmény­ben lehetett része annak, aki a rendkívüli hőség ellenére rászánta magát, hogy megné­zi a Szovjet Déli Hadsereg­csoport ének- és táncegyütte­sének műsorát vasárnap es­te, a művelődési központ szellőztethetetlen hangver­senytermében. Tudjuk, hogy a hivatásos és íélhivatásos szovjet együt­tesek műsorát a szinpompás látvány, a virtuóz táncok, és a zenekarok, kórusok grandi­ózus hangzása, tömeghatása jellemzi. csinál, ennyire gondosan ki­dolgozza műsorának legap­róbb részmozzanatát is. Mindezt pedig, túl azon, hogy szakmailag, művészileg is rendkívül magas színvona­lú a műsoruk. Táncaikban a szokásosnál most kevesebb volt a népi, sokkal több a karakter elem, sok ötlettel és szellemes megoldásokkal. Magasan képzettek a hang­szer- és énekszólisták is. Kü­lönösen Nyikolaj Csajkovsz­kij rendkívüli erejű, mégis hajlékony tenorja tetszett, és a szép hangú Szvetlána Vo- losok kedves, megnyerő elő­adásmódja. A kórus pontos, tiszta és kis létszáma ellenére is tö­mör és sokszínű. A zenekar­ban különösen a vonósok ját­szottak klasszikus kamaraze­nei színvonalon. A művészeti vezető egyben az első kar­mester, Szergej Nazarko rendkívül jó kézzel vezényel­te a színesen hangszerelt mű­sort. Az együttes hétfőn este kö­zönségsikerrel mutatkozott be Vásárosnaményban is. Kellemes hagyományként alakul Nyíregyházán, a nyá­ri hónapokban a térzene. Jó az a felismerés, hogy a hely­béliek és az idelátogatók számára mindig kellemes szórakozás, ha bizonyos na­pok bizonyos óráiban vala­hol felcsendülnek a dalla­mok. Legközelebb csütörtö­kön délután, a munkából haza igyekvők öt óira tájiban hallhatnak ilyen muzsikát. Most az Ifjú Gárda jól is­mert fúvósai telepednek a Zrínyi utcára, hogy válto­zatos programmal szórakoz­tassanak. A műsoron olyan népszerű, értékes számok szerepelnek, mint Fucik Fi­renzei indulója, Farkas Fe­renc: Két falusi zsánerképe, Kolditz Sztárparádéja, Verdi Aidájának részletei. S ahogy fúvósokhoz illik, indulókat is hallhatunk, az Avignoni hidacskát, a Híd a Kwai fo­lyón címűt, valamint a fú­vósok örök szerelmét, a Cseh polkát. A jó térzenei kezdeménye­zést érdemes lenne fejlesz­teni. A Sóstón egykoron volt zenepavilon, éke és színe a pariknak. Ha valaki régi fényképek alapján újraépí­tené, ez állandó színhely le­hetne mindenféle zenekar­nak, nyári szórakoztatásul, ezrek örömére. A Déli Hadseregcsoport műsora most azért volt kü­lönleges a maga nemében, mert -— tudva talán, hogy nem szabadtérre jöttek —, kamarajellegű számokból ál­lították össze műsorukat. Ez megmutatkozott az énekesek, a táncosok és a zenekar lét­számában is. Ám a nyolc pár táncos és a huszonnégy tagú férfikórus mégis mara­déktalanul „megtöltötte” a színpadot. Távol minden összehason- lítgatási szándéktól, a rend­szeres, „gyakorló” műsorné­zők is igen-igen ritkán lát­hatnak manapság olyan együttest, amelyik a színpad­ra lépés pillanatától egészen a legutolsó meghajlásig eny- nyire komolyan veszi, amit Kedvence Tizenöt éves korára máris szép sikerekkel büszkélked­hetne Filep József, a Nyír­egyházi Ipari Szakközépisko­la I. f. osztályos tanulója — ha éppen olyan volna a ter­mészete. Rá azonban inkább a szerénység jellemző, csen­des, szolid, s talán ezekből a tulajdonságokból fakad, hogy szorgalmas is. Kutató, bú­várkodó típus, akitől azon­ban a gyakorlati dolgok sem állnak távol. Például épített már magá­nak távcsövet, foglalkozik Tisztességtelen kereset, vagy zsarolás? Levél a temetőről A közelmúltban elhalt az anyósom és annak rendje- módja szerint intézkedtünk az eltemetéséről. A temetkezési vállalatinál kapott számlával ki kellett menni a temetőbe a gondnoknak átadni és megmutatni, hogy hova kérjük a sírt kiásni. A kétszemélyes sírhelyet 8 évvel ezelőtt meg­vásároltuk, az apósom halálakor már síremléket is építet­tünk rá. A gondnoki hivatalból ki jövet, a gondnak szólt egy ál­talam ismeretlen fiatalembernek, hogy vigyen el minket kocsijával a sírhoz, ment az messze van és neki még sok dolga van. A helyszínre érve a gondnok közölte, hogy a sír­emlék fejrészét le kell szedni, különben nem lesz a sír ki­ásva és a temetés elmarad. Azt mondta: itt van a szakem­ber, (a kocsitulajdonos) ő eltávolítja a fejrészt. Megkérdeztem a szakembertől, mennyibe fog kerülni, azt mondta, hogy 600 forintba. Azt mondtam, majd holnap válaszolok, mert többen vagyunk érdekelve. Másnap a só­gorommal elmentünk és öt (!) perc alatt leszedtük a négy élemet, amelyek 70—80 kilós súlyúak lehetnek. Ha a meg­rendelő, vagy temettető egy koros, vagy testi fogyatékos személy, attól kérhették volna ezer forintot is, ő kénytelen megfizetni, mert nem tehet mást. Ma még nagyon sokan egy hétig dolgoznak 600 forintért, amit a temetőben öt perc alatt meg lehet keresni a szorongatott helyzetben lévő csa­ládoktól. Kérem az illetékeseket, próbáljanak az ilyen ügyek fe­lett intézkedni. Ne legyen ilyen zsarolások színhelye a te­mető, hiszen sok családot érinthet, ha hirtelen meghal va­laki, anyagilag nincsenek rá felkészülve, pénzt kell kölcsön kérni a temetésre. A télen sok síremléket ledöntöttek, azoknak a helyre­állítása is tetemes összeg ilyen árak mellett. Nemrég olvas­tam az újságból a temetői helyzetet, de ezeket a tisztesség­telen dolgokat sem szabad szó nélkül hagyni. Rózsa Lajos, Nyíregyháza, Serház u. 10. a kémia amatőr rádiózással — úttö­rőként negyedik lett a me­gyei rádiós iránymérő verse­nyen — aztán megpróbált egy másfajta vetélkedőt és harmadmagával ért el szép helyezést, a természetkutatók megyei mezőnyében, most pedig, az elmúlt napokban Győrből hozott el egy értékes helyezést. Ötödik helyen végzett a középiskolások országos ta­nulmányi versenyén, kémiá­ból. A helyezés azért külö­nösen értékes, mert szakkö­zépiskolások mérkőztek gim­nazistákkal együtt, s bizony az első tíz közé jutásért nem elég annyit tudni, ami a tankönyvben van. A szép eredmény egyben fejtörő is Józsinak, hogyan tovább? Jövőre ugyanis már nem szerepel a kedvenc, a kémia a tantervben. Javasol­ták azt is; változtasson isko­lát, hogy a kémiával beha­tóbban foglalkozhasson. Egyelőre úgy érzi, tanárai se­gítségével még lépést tud tartani, s a kémia továbbra is megmarad a legfőbb hob­binak. Ügy tervezi, a jövő évi kémiaversenyen ismét indul, ha lehet. És a távo­labbi tervek? Egyelőre meg­FILEP JÓZSEF próbál jobb barátságot kötni az orosz nyelvvel — mert neki sem megy minden tan­tárgy egyformán — aztán jó lenne sikerrel befejezni a vezetékes távközlés-techni­kai műszerész szakot, utána pedig egyetemen, vagy főis­kolán továbbtanulni. Termé­szetesen kémiát... (b. e.) A tárgyalóteremből Bevitte a nádasba... Nyolc—tíz üveg sör és négy deci pálinka után az emberek ál­talában alig várják, hogy lefek- hessenek és kialudj ák magukat. Vasas Ferenc nagykállói fiatal­ember viszont ekkor érezte ereje teljében magát. Január végén ennyi szeszt nyakait be rövid pár óra alatt, amikor a kocsmá­ból hazafelé tartva szembetalál­kozott egy lánnyal. Elé állt és nem engedte továbbmenni, sőt átölelve a karját, maga előtt tol­ta. A lány hiába tiltakozott, Vasas nem törődött vele. A nő nagy nehezen kiszabadította magát és elszaladt, de a férfi utolérte, el­fogta, majd tovább vitte. Hiába próbálkozott bármivel, igyekezett megszabadulni támadójától a lány, Vasas egy mocsaras, nádas helyre kényszerítette. Leterítette a dzsekijét, s megparancsolta, vetkőzzön és feküdjön le. A rémült nő sikítására vála­szul a férfi pofozkodni kezdett. Még egy csellel próbálkozott a lány. Kérte, hadd vegye le a csizmáját, mielőtt levetkőzne, majd mezítláb újból megkísérel­te a menekülést. Vasas résen volt, megint utolérte a szeren­csétlen nőt, s ezután már nem volt kímélet. Bántalmazta a lányt, dulakodtak, majd amikor az kifáradt, megerőszakolta. A Nyíregyházi Járásbíróság dr. Drégelyvári Imre tanácsa erősza­kos közösülés miatt Vasas Fe­rencet három év és hat hónap börtönre ítélte, és négy évre el­tiltotta a közügyektől. Az ítélet jogerős. (p. d.) JKÉPERNYŐ ELŐTT Ezúttal a vasárnap késő délutáni és esti műsorokból válogattam heti jegyzeteim­hez. Kezdjem mindjárt egy, a pedagógusnapi meg­emlékezéseikbe illeszkedő nagyon szép, „Mondok egy beszédet...” című szív­melengető dokumentumri­porttal. Kóthy Judit ripor­ter, Mérei Anna rendező és Ráday Mihály operatőr a kakasdi óvodába kalauzolt el minket, ahol Fábián Ágostonná, a népművészet mestere élvezetesen mutat­ta be^ hogy az óvodai dajka mennyire pedagógus lehet. Az ő kiemelkedő példája: a gyermekek gondozása, ma­ga köré gyűjtése mellett egy olyan pluszt nyújt, amit igen kevesen tudnának utá­na csinálná. Ez pedig a mesemondás, a korunkban, a tömegkom­munikáció korában oly sajnálatosan háttérbe szo­ruló, élő mesemondás. Eb­ből kaptunk a felnőttek számára is gyönyörűséges ízelítőt, talán a semmi más­sal nem pótolható haszná­ról, figyelmeztetésként a szülők meg a pedagógusok számára is. Mégpedig kéfcfe- lől is. A „profi” mesemondó Mári néni (egyébként 1979- ben megjelent Bukovinai székely népmesék I. kötete ötven meséjét örökíti meg) egyszerűen lenyűgözte csil­logó szemű gyermekhallga- tóit, akik közül több jó ta­nítványának bizonyult: szintén mesélt. A mesék ár­nyalatokban és kifejező for­dulatokban gazdag, ízes nyelven hangzottak el, ami további figyelmeztetést je­lent a nyelvi elsivárosodás, elszegényesedés elleni, már - már kilátástalanságnak tű­nő, küzdelem eme igen hathatós eszköze szélesebb körű felhasználására. Még csaik pénzbe sem kerül... Ügy vélem, hogy a kitű­nő riportfilm nyilvánvaló tanulságain kívül hangula­tilag, érzelmileg is megra­gadhatta a nézőket. A hét adásából egy tíz­perces blökkot emelők ki. Nevezetesen a vezetőkről, a vezetőcsere (egyúttal persze a vezetéscsere) jótétemé­nyéről némely esetben. Az országos vezetőképző inté­zet igazgatója jó példákkal szolgált erről. Az új veze­tés friss szemlélete, dina­mizmusa legtöbbször igen hatékonyan váltja fel a régi rossz beidegződöttsé- gét, rugalmatlanságát. Ide tartozik — a találmányok utóélete címszó alatt — a csatornák vízzárósága ta­lálmányának, a Super aqua- nak dunaújvárosi bevezeté­se, mely valóban népgaz­dasági jelentőségű. A jó vezetést tanúsította továbbá a „nemzedékek szerződése”, a Ganz Villamossági Gyár fizikai nyugdíj asainak nél­külözhetetlen foglalkoztatá­sa. Gobbi Hilda 70. születés- napi portréfilmje, a „Mes­tersége: színész” sorozatban követlenségével, pózmentes őszinteségével ragadott meg. A pályája csúcsán lévő nép­szerű művésznő életről, színházról, politikáról val­lott nézeteit nemrég meg­jelent memoárkötetéből is ismerhettük. Személyes elő­adása, egyéniségének vará­zsa odaszögezett a képer­nyő elé. Nem különben a beszélgetőpartnere, Vitray Tamás megszokottan kultu­rált, tapintatosan bár, de célratörő kérdésfeltevései. Merkovszky Pál A RADIO MELLETT A végeredmény, a követ­kezmény háttere, illetve for­májában: egy szűkszavú hír háttere mozgatta meg Bor Ambrus írói képzeletét, s ennek termése volt leg­utóbb bemutatott rádiójáté- ka, A háttér. Az írót az izgatta, érde­kelte, hogy milyen volt az a négy fiatal, két lány és két fiú, aki egy hősugárzó ál­tal okozott oxigénhiány mi­att megfulladt egy hétvégi házacskában. Milyen lehe­tett az életük, körülménye­ik, kapcsolatuk családjuk­kal, munkahelyi környeze­tükkel? Bor Ambrus a rá­diójáték adta lehetőségekkel élve, de nyilván e lehetősé­gek által korlátoztatva is, árnyaltan jellemezte a sze­replőket. Mindegyiknek van valami nagy keserűsége, az élettől elszenvedett kudarca, amelynek valamiféle felol­dását keresik, ki-ki a maga számára megfelelőnek vélt tartalommal és módon. Ez a nem mindig tudatossá fo­galmazott szándék összekap­csolja őket, ha felületesen is vagy időlegesen. Mond­hatjuk azt is, hogy kapasz­kodnak egymásba, párosá­val. Bár ez a párosság nem egészen tiszta, mert például Gál Eszter, a segédkönyvtá­ros igazában a nála jóval idősebb Jób Gézában talál­ná meg a támaszt, s Jób Gé­za meg egyenesen őbele ka­paszkodna, Gál Eszter mégis egy másik férfival, az egyik fiúval kerül össze erre a ha­lálos végű estézésre. Vagyis Jób Géza kívülmarad ezen a körön, annak ellenére, hogy ifjonti lázadást érez magában, változtatni akar az életén. Ehhez azonban nem talál igazi partnerre Gál Eszterben, érthető ok­ból. Végeredményben így van­nak a többiek is. Eléggé fe­lületes a kapcsolatuk, nem alkalmas egyikük sem arra, hogy egymásnak igazi bará­tai, támaszai legyenek. A legdörzsöltebb, legvagá­nyabb köztük Vajha Laci, a gépkocsivezető, ő a fő szer­vezője is ennek az estnek, a hétvégi házba való kirucca­násnak. ö mindkét lánynak igyekszik csapni a szelet. Azonban ő is csak a saját örömét keresi, ahogyan a többiek is a saját gondjuk­kal, keserűségükkel vannak elfoglalva. Ezek a tartalom nélküli ismeretségek, kapcsolatok segítik az utat a tragédiá­hoz. Ki akarnak kapcsolódni egy estére a saját életükből. Gál Eszter a kemény, érze­lem nélküli családi fegye­lemből, Joli, az ápolónő a kórházi robotból (az egye­temi felvételi megismétlésé­től is félve, utálkozva), Misi a rá háruló különféle ter­hekből. Mindezt a színészek — Gábor Miklós, Jani Ildikó, Józsa Imre, Tóth Éva és Dunai Tamás — és a rende­ző: Siklós Olga együttes munkájának eredményeként a figyelmet teljesen lekötő módon. Mi minden lehet egy rövid hímek a hátterében! Seregi István A sétálóutcában:

Next

/
Thumbnails
Contents