Kelet-Magyarország, 1983. június (43. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-07 / 133. szám
2 Kelet-Magyarország 1983. június 7. Szovjet táncegyüttes megyénkben Nem mindennapi élményben lehetett része annak, aki a rendkívüli hőség ellenére rászánta magát, hogy megnézi a Szovjet Déli Hadseregcsoport ének- és táncegyüttesének műsorát vasárnap este, a művelődési központ szellőztethetetlen hangversenytermében. Tudjuk, hogy a hivatásos és íélhivatásos szovjet együttesek műsorát a szinpompás látvány, a virtuóz táncok, és a zenekarok, kórusok grandiózus hangzása, tömeghatása jellemzi. csinál, ennyire gondosan kidolgozza műsorának legapróbb részmozzanatát is. Mindezt pedig, túl azon, hogy szakmailag, művészileg is rendkívül magas színvonalú a műsoruk. Táncaikban a szokásosnál most kevesebb volt a népi, sokkal több a karakter elem, sok ötlettel és szellemes megoldásokkal. Magasan képzettek a hangszer- és énekszólisták is. Különösen Nyikolaj Csajkovszkij rendkívüli erejű, mégis hajlékony tenorja tetszett, és a szép hangú Szvetlána Vo- losok kedves, megnyerő előadásmódja. A kórus pontos, tiszta és kis létszáma ellenére is tömör és sokszínű. A zenekarban különösen a vonósok játszottak klasszikus kamarazenei színvonalon. A művészeti vezető egyben az első karmester, Szergej Nazarko rendkívül jó kézzel vezényelte a színesen hangszerelt műsort. Az együttes hétfőn este közönségsikerrel mutatkozott be Vásárosnaményban is. Kellemes hagyományként alakul Nyíregyházán, a nyári hónapokban a térzene. Jó az a felismerés, hogy a helybéliek és az idelátogatók számára mindig kellemes szórakozás, ha bizonyos napok bizonyos óráiban valahol felcsendülnek a dallamok. Legközelebb csütörtökön délután, a munkából haza igyekvők öt óira tájiban hallhatnak ilyen muzsikát. Most az Ifjú Gárda jól ismert fúvósai telepednek a Zrínyi utcára, hogy változatos programmal szórakoztassanak. A műsoron olyan népszerű, értékes számok szerepelnek, mint Fucik Firenzei indulója, Farkas Ferenc: Két falusi zsánerképe, Kolditz Sztárparádéja, Verdi Aidájának részletei. S ahogy fúvósokhoz illik, indulókat is hallhatunk, az Avignoni hidacskát, a Híd a Kwai folyón címűt, valamint a fúvósok örök szerelmét, a Cseh polkát. A jó térzenei kezdeményezést érdemes lenne fejleszteni. A Sóstón egykoron volt zenepavilon, éke és színe a pariknak. Ha valaki régi fényképek alapján újraépítené, ez állandó színhely lehetne mindenféle zenekarnak, nyári szórakoztatásul, ezrek örömére. A Déli Hadseregcsoport műsora most azért volt különleges a maga nemében, mert -— tudva talán, hogy nem szabadtérre jöttek —, kamarajellegű számokból állították össze műsorukat. Ez megmutatkozott az énekesek, a táncosok és a zenekar létszámában is. Ám a nyolc pár táncos és a huszonnégy tagú férfikórus mégis maradéktalanul „megtöltötte” a színpadot. Távol minden összehason- lítgatási szándéktól, a rendszeres, „gyakorló” műsornézők is igen-igen ritkán láthatnak manapság olyan együttest, amelyik a színpadra lépés pillanatától egészen a legutolsó meghajlásig eny- nyire komolyan veszi, amit Kedvence Tizenöt éves korára máris szép sikerekkel büszkélkedhetne Filep József, a Nyíregyházi Ipari Szakközépiskola I. f. osztályos tanulója — ha éppen olyan volna a természete. Rá azonban inkább a szerénység jellemző, csendes, szolid, s talán ezekből a tulajdonságokból fakad, hogy szorgalmas is. Kutató, búvárkodó típus, akitől azonban a gyakorlati dolgok sem állnak távol. Például épített már magának távcsövet, foglalkozik Tisztességtelen kereset, vagy zsarolás? Levél a temetőről A közelmúltban elhalt az anyósom és annak rendje- módja szerint intézkedtünk az eltemetéséről. A temetkezési vállalatinál kapott számlával ki kellett menni a temetőbe a gondnoknak átadni és megmutatni, hogy hova kérjük a sírt kiásni. A kétszemélyes sírhelyet 8 évvel ezelőtt megvásároltuk, az apósom halálakor már síremléket is építettünk rá. A gondnoki hivatalból ki jövet, a gondnak szólt egy általam ismeretlen fiatalembernek, hogy vigyen el minket kocsijával a sírhoz, ment az messze van és neki még sok dolga van. A helyszínre érve a gondnok közölte, hogy a síremlék fejrészét le kell szedni, különben nem lesz a sír kiásva és a temetés elmarad. Azt mondta: itt van a szakember, (a kocsitulajdonos) ő eltávolítja a fejrészt. Megkérdeztem a szakembertől, mennyibe fog kerülni, azt mondta, hogy 600 forintba. Azt mondtam, majd holnap válaszolok, mert többen vagyunk érdekelve. Másnap a sógorommal elmentünk és öt (!) perc alatt leszedtük a négy élemet, amelyek 70—80 kilós súlyúak lehetnek. Ha a megrendelő, vagy temettető egy koros, vagy testi fogyatékos személy, attól kérhették volna ezer forintot is, ő kénytelen megfizetni, mert nem tehet mást. Ma még nagyon sokan egy hétig dolgoznak 600 forintért, amit a temetőben öt perc alatt meg lehet keresni a szorongatott helyzetben lévő családoktól. Kérem az illetékeseket, próbáljanak az ilyen ügyek felett intézkedni. Ne legyen ilyen zsarolások színhelye a temető, hiszen sok családot érinthet, ha hirtelen meghal valaki, anyagilag nincsenek rá felkészülve, pénzt kell kölcsön kérni a temetésre. A télen sok síremléket ledöntöttek, azoknak a helyreállítása is tetemes összeg ilyen árak mellett. Nemrég olvastam az újságból a temetői helyzetet, de ezeket a tisztességtelen dolgokat sem szabad szó nélkül hagyni. Rózsa Lajos, Nyíregyháza, Serház u. 10. a kémia amatőr rádiózással — úttörőként negyedik lett a megyei rádiós iránymérő versenyen — aztán megpróbált egy másfajta vetélkedőt és harmadmagával ért el szép helyezést, a természetkutatók megyei mezőnyében, most pedig, az elmúlt napokban Győrből hozott el egy értékes helyezést. Ötödik helyen végzett a középiskolások országos tanulmányi versenyén, kémiából. A helyezés azért különösen értékes, mert szakközépiskolások mérkőztek gimnazistákkal együtt, s bizony az első tíz közé jutásért nem elég annyit tudni, ami a tankönyvben van. A szép eredmény egyben fejtörő is Józsinak, hogyan tovább? Jövőre ugyanis már nem szerepel a kedvenc, a kémia a tantervben. Javasolták azt is; változtasson iskolát, hogy a kémiával behatóbban foglalkozhasson. Egyelőre úgy érzi, tanárai segítségével még lépést tud tartani, s a kémia továbbra is megmarad a legfőbb hobbinak. Ügy tervezi, a jövő évi kémiaversenyen ismét indul, ha lehet. És a távolabbi tervek? Egyelőre megFILEP JÓZSEF próbál jobb barátságot kötni az orosz nyelvvel — mert neki sem megy minden tantárgy egyformán — aztán jó lenne sikerrel befejezni a vezetékes távközlés-technikai műszerész szakot, utána pedig egyetemen, vagy főiskolán továbbtanulni. Természetesen kémiát... (b. e.) A tárgyalóteremből Bevitte a nádasba... Nyolc—tíz üveg sör és négy deci pálinka után az emberek általában alig várják, hogy lefek- hessenek és kialudj ák magukat. Vasas Ferenc nagykállói fiatalember viszont ekkor érezte ereje teljében magát. Január végén ennyi szeszt nyakait be rövid pár óra alatt, amikor a kocsmából hazafelé tartva szembetalálkozott egy lánnyal. Elé állt és nem engedte továbbmenni, sőt átölelve a karját, maga előtt tolta. A lány hiába tiltakozott, Vasas nem törődött vele. A nő nagy nehezen kiszabadította magát és elszaladt, de a férfi utolérte, elfogta, majd tovább vitte. Hiába próbálkozott bármivel, igyekezett megszabadulni támadójától a lány, Vasas egy mocsaras, nádas helyre kényszerítette. Leterítette a dzsekijét, s megparancsolta, vetkőzzön és feküdjön le. A rémült nő sikítására válaszul a férfi pofozkodni kezdett. Még egy csellel próbálkozott a lány. Kérte, hadd vegye le a csizmáját, mielőtt levetkőzne, majd mezítláb újból megkísérelte a menekülést. Vasas résen volt, megint utolérte a szerencsétlen nőt, s ezután már nem volt kímélet. Bántalmazta a lányt, dulakodtak, majd amikor az kifáradt, megerőszakolta. A Nyíregyházi Járásbíróság dr. Drégelyvári Imre tanácsa erőszakos közösülés miatt Vasas Ferencet három év és hat hónap börtönre ítélte, és négy évre eltiltotta a közügyektől. Az ítélet jogerős. (p. d.) JKÉPERNYŐ ELŐTT Ezúttal a vasárnap késő délutáni és esti műsorokból válogattam heti jegyzeteimhez. Kezdjem mindjárt egy, a pedagógusnapi megemlékezéseikbe illeszkedő nagyon szép, „Mondok egy beszédet...” című szívmelengető dokumentumriporttal. Kóthy Judit riporter, Mérei Anna rendező és Ráday Mihály operatőr a kakasdi óvodába kalauzolt el minket, ahol Fábián Ágostonná, a népművészet mestere élvezetesen mutatta be^ hogy az óvodai dajka mennyire pedagógus lehet. Az ő kiemelkedő példája: a gyermekek gondozása, maga köré gyűjtése mellett egy olyan pluszt nyújt, amit igen kevesen tudnának utána csinálná. Ez pedig a mesemondás, a korunkban, a tömegkommunikáció korában oly sajnálatosan háttérbe szoruló, élő mesemondás. Ebből kaptunk a felnőttek számára is gyönyörűséges ízelítőt, talán a semmi mással nem pótolható hasznáról, figyelmeztetésként a szülők meg a pedagógusok számára is. Mégpedig kéfcfe- lől is. A „profi” mesemondó Mári néni (egyébként 1979- ben megjelent Bukovinai székely népmesék I. kötete ötven meséjét örökíti meg) egyszerűen lenyűgözte csillogó szemű gyermekhallga- tóit, akik közül több jó tanítványának bizonyult: szintén mesélt. A mesék árnyalatokban és kifejező fordulatokban gazdag, ízes nyelven hangzottak el, ami további figyelmeztetést jelent a nyelvi elsivárosodás, elszegényesedés elleni, már - már kilátástalanságnak tűnő, küzdelem eme igen hathatós eszköze szélesebb körű felhasználására. Még csaik pénzbe sem kerül... Ügy vélem, hogy a kitűnő riportfilm nyilvánvaló tanulságain kívül hangulatilag, érzelmileg is megragadhatta a nézőket. A hét adásából egy tízperces blökkot emelők ki. Nevezetesen a vezetőkről, a vezetőcsere (egyúttal persze a vezetéscsere) jótéteményéről némely esetben. Az országos vezetőképző intézet igazgatója jó példákkal szolgált erről. Az új vezetés friss szemlélete, dinamizmusa legtöbbször igen hatékonyan váltja fel a régi rossz beidegződöttsé- gét, rugalmatlanságát. Ide tartozik — a találmányok utóélete címszó alatt — a csatornák vízzárósága találmányának, a Super aqua- nak dunaújvárosi bevezetése, mely valóban népgazdasági jelentőségű. A jó vezetést tanúsította továbbá a „nemzedékek szerződése”, a Ganz Villamossági Gyár fizikai nyugdíj asainak nélkülözhetetlen foglalkoztatása. Gobbi Hilda 70. születés- napi portréfilmje, a „Mestersége: színész” sorozatban követlenségével, pózmentes őszinteségével ragadott meg. A pályája csúcsán lévő népszerű művésznő életről, színházról, politikáról vallott nézeteit nemrég megjelent memoárkötetéből is ismerhettük. Személyes előadása, egyéniségének varázsa odaszögezett a képernyő elé. Nem különben a beszélgetőpartnere, Vitray Tamás megszokottan kulturált, tapintatosan bár, de célratörő kérdésfeltevései. Merkovszky Pál A RADIO MELLETT A végeredmény, a következmény háttere, illetve formájában: egy szűkszavú hír háttere mozgatta meg Bor Ambrus írói képzeletét, s ennek termése volt legutóbb bemutatott rádiójáté- ka, A háttér. Az írót az izgatta, érdekelte, hogy milyen volt az a négy fiatal, két lány és két fiú, aki egy hősugárzó által okozott oxigénhiány miatt megfulladt egy hétvégi házacskában. Milyen lehetett az életük, körülményeik, kapcsolatuk családjukkal, munkahelyi környezetükkel? Bor Ambrus a rádiójáték adta lehetőségekkel élve, de nyilván e lehetőségek által korlátoztatva is, árnyaltan jellemezte a szereplőket. Mindegyiknek van valami nagy keserűsége, az élettől elszenvedett kudarca, amelynek valamiféle feloldását keresik, ki-ki a maga számára megfelelőnek vélt tartalommal és módon. Ez a nem mindig tudatossá fogalmazott szándék összekapcsolja őket, ha felületesen is vagy időlegesen. Mondhatjuk azt is, hogy kapaszkodnak egymásba, párosával. Bár ez a párosság nem egészen tiszta, mert például Gál Eszter, a segédkönyvtáros igazában a nála jóval idősebb Jób Gézában találná meg a támaszt, s Jób Géza meg egyenesen őbele kapaszkodna, Gál Eszter mégis egy másik férfival, az egyik fiúval kerül össze erre a halálos végű estézésre. Vagyis Jób Géza kívülmarad ezen a körön, annak ellenére, hogy ifjonti lázadást érez magában, változtatni akar az életén. Ehhez azonban nem talál igazi partnerre Gál Eszterben, érthető okból. Végeredményben így vannak a többiek is. Eléggé felületes a kapcsolatuk, nem alkalmas egyikük sem arra, hogy egymásnak igazi barátai, támaszai legyenek. A legdörzsöltebb, legvagányabb köztük Vajha Laci, a gépkocsivezető, ő a fő szervezője is ennek az estnek, a hétvégi házba való kiruccanásnak. ö mindkét lánynak igyekszik csapni a szelet. Azonban ő is csak a saját örömét keresi, ahogyan a többiek is a saját gondjukkal, keserűségükkel vannak elfoglalva. Ezek a tartalom nélküli ismeretségek, kapcsolatok segítik az utat a tragédiához. Ki akarnak kapcsolódni egy estére a saját életükből. Gál Eszter a kemény, érzelem nélküli családi fegyelemből, Joli, az ápolónő a kórházi robotból (az egyetemi felvételi megismétlésétől is félve, utálkozva), Misi a rá háruló különféle terhekből. Mindezt a színészek — Gábor Miklós, Jani Ildikó, Józsa Imre, Tóth Éva és Dunai Tamás — és a rendező: Siklós Olga együttes munkájának eredményeként a figyelmet teljesen lekötő módon. Mi minden lehet egy rövid hímek a hátterében! Seregi István A sétálóutcában: