Kelet-Magyarország, 1983. június (43. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-04 / 131. szám

MM HÉTVÉGI MELLÉKLET 1983 június 4 0 CjSlAILIAlDHClTITlilieTN Szerelmes különélők Á családi életre nevelésről A család az ember életének egyik legfontosabb közösségi formája, a társadalmi környezet első köre. Tudományos kísérle­tek igazolták azt az ősi tapaszta­latot, hogy a családnak, az első, természetes csoportnak van a legnagyobb hatása a gyermek személyiségfejlődésére. A szülők személye nemcsak biológiailag nélkülözhetetlen a kisgyermek számára, hiszen lét- fenntartását ők biztosítják, ha­nem az emberre jellemző viselke­désformák megtanulásának is ők a modelljei. Különösen a kis­gyermeknek életszükséglet a csa­lád gondoskodása, de nem nél­külözheti a védelmet, a törődést az iskolás, a serdülő sem. Itt nyílik lehetőség a személyhez szóló, bensőséges, meghitt kap­csolatok ápolására, sokkalta in­kább, mint a nevelési intézmé­nyekben, ahol a foglalkozás megoszlik több hasonló korú gyermek között. A szülőknek in­kább van módjuk odafigyelni gyermekük egyéni sajátságaira, fejleszteni azokat, s gondjaik esetén támaszt nyújtani nekik. A gyermek születésétől fogva társas lény, társadalomba szüle­tik bele, társadalmi környezet veszi körül, melyet a család tes­tesít meg, közvetít a számára. A kisgyermek igényli a társas kör­nyezetet, aktívan keresi szüleivel a kapcsolatot. A legnagyobb je­lentőségű számára az anyához való viszonya. Az anya magatar­tása szabja meg elsősorban a gyermek érzelmeinek fejlődését is. A harmonikus anya-gyermek kapcsolat minden későbbi érzel­mi kapcsolat mintája, a benne megszülető szeretet révén tanul­ja meg a gyermek a szeretőké­pességet. A szeretet érzelmének kibontakozásában tehát döntő szerepet játszik az édesanya sze­mélye, az ő érzelmi gazdagsága, melegsége. A szeretet érzése az, ami a másik embert a leginkább hozzánk köti, a családtagok ér­zelmi közösséggé válását meg­alapozza. De a szülőkkel létrejö­vő kapcsolatok az útmutatók a többi emberrel való érintkezési, magatartási formák megtanulásá­ban is. Az otthon elsajátított együttélési módokat fogja a gyér- mek fokról fokra a családon kí­vüli környezetben megismételni. A kutatások azt bizonyítják, hogy az a gyermek tud igazán szeretni, örülni, ragaszkodni má­sokhoz, bizalmat érezni és fele­lősséget vállalni későbbi életé­ben, akit kisgyermekkorában el­sősorban az anya — vagy annak helyettese — bensőleg elfogadott és szeretett, aki átélte szülei mellett az alapvető biztonságot. A családi életre nevelésben, az önálló családalapításra való fel­készítésben az egyik legfontosabb feladat az előkészítés, lányok esetében az anyai, fiúknál az apai szerepre. Az életkoruknak megfelelő szinten arra kell ne­velnünk a gyermekeket, hogy szeressék és védjék a kisebbe­ket, a pajtásaikat, a testvéreiket. A gyermek élje át családjában azt, hogy szülei felelősséggel vi­seltetnek életmódja, jövője iránt, Ha a családi nevelés életre szóló fontosságát a szülők tuda­tosítják, akkor könnyebben ér­hető el, hogy a fiatalok erkölcsi tudatában a gyermeknevelés fel­adata elfoglalja a maga megér­demelt és rangjának megfelelő helyét. Mirtse Márta Sokan élnek rövidebb-hosszabb ideig egyedül, magányosan csa­ládban, házasságban. A családi kötelékből többnyire a férfit szó­lítja el munkája, hosszú időre szóló külföldi kiküldetés, katonai szolgálat, esetleg valamilyen kül­földi tanulási lehetőség. Valamennyiüket alaposan pró­bára teszi a családtól való átme­neti elszakadás. Persze az a bi­zonyos megszépítő messzeség sok mindent rózsaszínűvé is te­het. Jellemző a katonafiatalok példája: miután bevonulnak, kü­lönösen az első időben, magá­nyosnak érzik magukat. Olyan­kor egészen felületes ismeretsé­get újítanak föl, mind ragaszko­dóbb, szenvedélyesebb leveleket írnak egy-egy kislánynak. S ha sajátos érzelmi föllángolásuk vi­szonzásra talál, könnyen eljut­hatnak a házasságig is. És saj­nos, gyakran nem sok idő múl­tán az is kiderül, hogy a vonzó­dás megalapozatlan érzelmeken alapul. Jellemző a külföldön dolgozó férj példája is, aki bizonyos idő múltán hosszabb-rövidebb időre kiviheti feleségét. S ilyenkor nem ritkaság, hogy nem a nagy egymásra találás játszódik le. Mi ennek az oka? A szokatlan kör­nyezet, amelyben mindketten másképp viselkednek? Vagy az egymástól való elszakítottság alatt érzelmileg valami mégis­csak megváltozott? Ki tudja. Mindenesetre ilyesféle csalódás hazai környezetben is bekövet­kezhet. Noha itthon, az ismerős környezetben inkább az „újra együtt” öröme a gyakoribb. A téma egyik szakértője dr. Lux Elvira, a Semmelweis Or­vostudományi Egyetem I. számú Nőgyógyászati Klinikájának pszichológusa vizsgálódásai so­rán úgy tapasztalta, hogy ilyen körülmények között általában a nő keres új kapcsolatot. Az itt­honi magány után külföldön ugyancsak elszigetelt helyzetbe kerül, s férje helyett elkezd más férfiakat nézegetni. Magára ha­gyatottságát a férje elleni ag­resszióban éli ki. A gyerekekkel férje után érkező asszony is ha­sonlóan elszigetelt, lekötik a gyermeknevelés gondjai, a nyel­vi nehézségek is elvonják kör­nyezetétől. Mindezért — tudat alatt — férjére dühös. Előfordul a fordítottja is, ami­kor a férj távolodik el a család­tól, de ez jóval ritkább. Az al­kalmazkodás az új környezethez, az új munkakörülményekhez amúgy is megterhelik • a férfit, aki többnyire vágyakozva gondol az otthon maradt családra. Ha teremt is kapcsolatokat, többnyi­re nem a családtól való elszaka­dás szándékával. Jól érzi magát a hosszabb-rövidebb házasságon kívüli kapcsolatban, ám maga mögött tudja a család, az otthon biztonságát. S az alkalmi kapcso­latot vállaló külföldi nőre több­nyire Pillangókisasszony-sors vár. S mit csináljon az itthonma­radt asszony? Solvejgként várja visszatérő kedvesét? Vagy vigasz­talódjék időközben mással? A két- vagy háromgyermekes anya, akinek most egyedül kell ellátnia a családot, valószínűleg kevesebbet töpreng ezen. De a gyermektelen asszony — ha pa­píron meg is marad törvényes feleségnek — bizonyára teremt valamilyen érzelmi-testi kapcso­latot magánya egy-két évében. S embere válogatja, hogy morá­lis, etikai konfliktusok közepette vét-e a házastársi hűség ellen, vagy könnyedén, lelkiismereti válság nélkül. Az időleges különélés az érzel­mek, a házasság próbája is lehet. Nagyanyáink korában a szerel­meseket gyakran mesterségesen választották el egymástól, s vi­déki nagynénihez, külföldre küldték fiaikat, lányaikat a fél­tő szülők. S ha a szerelem a hosszabb-rövidebb elválás ellené­re is tartott, a fiatalok egymáséi lehettek. Olykor a kényszerű elválás, a házasfelek egymás iránti vágya­kozása a családi élet előnyeinek felismerését erősítheti. Dr. Lux Elvira mondta: „An­nak, hogy valaki a családjától, házastársától távol vállal munkát, többféle oka lehet. S az okokkal összefüggésben e tény érzelmileg is sokféleképpen motivált. Aki nem egyéni döntés alapján, ha­nem például munkahelyi szük­ségszerűség alapján választja az ideiglenes távolélést, másképp ítéli meg a helyzetet. Ilyenkor a negatív élményt — az elszaka­dást — a szükségszerűségre lehet hárítani. S ennek felelősségfelol­dó ereje van. Aki kényszerűség­ből megy el, az ezt a tényt éli meg rosszul. S a házastársak egymás vállán sírnak, hogy el kell hagyniuk -egymást. Ilyenkor az elválás erősíti a családkapcso­latot. Mert a férfiak életében a munka központi jelentőségű le­het, vállalják az áldozatot érte. A nők tisztelik ezt a munkasze- retetet, elfogadják a kényszer- helyzetet.” Ha valaki viszont saját elhatá­rozásából vállalja a huzamosabb különélést, annak a családjában, kapcsolatában konfliktus lehet. Aki érzelmileg, szexuálisan nem érzi jól magát, az könnyebben megy el. Az idő, a távolság majd megoldja a kapcsolat sor­sát — gondolják sokan. Mások anyagi előnyökre hivatkoznak, amikor vállalkoznak a tartós külföldi munkára, a családtól való elszakadásra. Ám ahol a házastársak nagyon kötődnek egymáshoz, jó a párkapcsolatuk, s nem a beosztás, a munkahely kényszere dönt, ott a legkecseg­tetőbb anyagi előnyök sem sar­kallhatnak az önként választott hosszas távolélésre. A házastársak szempontjából előnyösebb az a munkahely, ahonnan hét végén, kéthetenként hazatérhet a férj. Ilyen kapcso­latban azok is elviselik egymást, akik másképp talán nem tudná­nak együttélni. Ám a gyerekek számára annál rosszabb ez a helyzet, hiszen úgy érzik, van is apjuk, meg nincs is. S ezek a vasárnapi apukák vagy nagyon megnyerőek, kedvesek, vagy a hét végeken is dolgoznak, pihen­nek otthon. De gyereket nevelni a hét minden napján kell! A realitás nem mindig — sőt, többnyire nem — igazolja, hogy hosszú éveken át csak hét vége­ken éljen együtt a férj családjá­val. Találna munkaalkalmat, vál­toztathatna életformát. De meg­szokta az egyedüllétet, s inkább munkásszálláson, albérletben ten­gődik, nem akar a családi kötött­ségbe visszatérni. A pszichológu­sok úgy vélik, az ilyen házas­ságban nyilván nem elég erős a nő hatása, hogy életformája megváltoztatására vegye rá pár­ját. A hétvégi férjek feleségei több­nyire megkeseredett, elfásult asszonyok lesznek. Az állandó váltást a kevésbé rugalmas nő nem tudja követni. Ha szexuáli­san nem is merülnek fel problé­mák, a minden héten jövő-menő férj aligha tudja betölteni szere­pét a családban. Bírói tapasztalatok szerint a hosszabb-rövidebb ideig külön élő házasok nem válnak gyak­rabban (de ritkábban sem), mint az együttélők. Megérthetik egy­mást, de elviselhetetlenné is válhat kapcsolatuk. K. M. Praktikum a divatban Sokan azt gondolják ez a két fogalom — praktikum és divat — nem férnek össze. Hiszen ami praktikus, az nem divatos, és ami divatos az új, bolondos, de nem praktikus. Pedig az utóbbi években igen­csak előtérbe kerültek a hord­ható, variálható, több évig diva­tos holmik — vagyis a prakti­kus öltözködés elemei. Ügy vá­lasztunk ruhát, kosztümöt, ka­bátot, hogy némi kiegészítéssel, divatos apróságokkal évekig ked­velt darabjaink maradjanak. A divattervezők is gyakran ajánlanak a ruhatár felújításá­hoz való kellékeket — csipke- gallért, virág kitűzőt, fényes arany-ezüst övét, fémszálas sá­lat, kendőt, gyöngy hímzést, szí­nes aplikációt — hogy csak a legújabb ötleteket említsük. Most hogy a ruhahosszak igen széles skálája hordható — a mi­nitől a bokát takaróig — igazán elővehetjük tavalyi szoknyánkat, ruhánkat. Amelyiket meguntuk hosszan, vágassuk le — ko­runknak megfelelően térd feletti vagy térdet takaró hosszúságra. A rövid aljára pedig illesszünk fodrot, elütő színű anyagból, amelyből blúzt vagy mellényt is szabhatunk, hogy teljes legyen az összhang. A toldás készülhet tűzéssel, csipke vagy madéra közbeiktatásával, hangsúlyoz­hatjuk fémszállal — csak az a fontos, ne akarjuk elrejteni az alakítás nyomait. Blúzainkat felfrissíthetjük fém­gombokkal, strasszal, fémszálas tűzésekkel, csipkerátétekkel, hor­golt gallérral. Persze nemcsak az alakításban rejlik a praktikum. Már a vásár­lásnál, ruhatárunk összeállításá­nál gondoljunk a variálási lehe­tőségekre. Amikor szoknyát var­ratunk, vegyünk egy kicsivel több anyagot — és csináltassunk hozzá egy sálat, vállkendőt, ha telik, mellényt — és mindjárt jobban ki tudjuk használni, mint a szóló darabot. Az új holmik vásárlásánál mindig gondoljunk már meglevő ruhatárunkra — mihez illik majd az új szoknya, blúz, de akár sál vagy cipő. Ne a meglátni és megvenni elv ér­vényesüljön vásárlásainkban, ha­nem az átgondolt, tervezett el­képzelés. Nem az követi a divatot, aki minden héten más és más öltö­zékben pompázik, hanem aki ap­ró trükkökkel, filléres költséggel újként tudja hordani a meglevőt. A párizsi nők tele vannak ilyen felfrissítő ötletekkel. S noha a divatot Párizsból irányítják, a nők saját egyéniségükhöz alakít­ják, szelídítik vagy vadítják a divatkreátorok elképzeléseit. Té­len szoknyát vettek a hosszú nadrág fölé, nyáron még a für­dőruha felső részét is leveszik. Láttam kendőkből rafináltan ösz- szetekert blúzt és sálból csavart bukjel-szoknyát a párizsi utcán, a metróban és persze méregdrá­ga modelleket — többnyire a ki­rakatokban. Mert a nők még Pá­rizsban is inkább praktikusak, mint gazdagok. (S. e.) ÚJ TORNA —AEROBIK Mi is az aerobik? Torna és tánc: tökéletes kon­dicionáló. Űrhajósok számára kidolgozott tréning, melyet dr. Kennath Cooper amerikai orvos állított össze. Az aerobik gyakorlatok által erősödnek az izmok, eltűnnek a lerakodott zsírpárnák. Általá­ban növekszik a szervezet teljesítőképessége, jó közérzetet biztosít, rendben tartja az emésztést. Dr. Cooper professzor által inspirálva a híres hollywoodi filmcsillag, Jane Fonda tánccal kom­binált tornagyakorlatokat dolgozott ki. A gyakor­latokról könyvet jelentetett meg, melynek óriási a sikere, s könyvét nemcsak olvassák, hanem a gyakorlatban ki is próbálják az amerikai nők ezrei. Az aerobik tornagyakorlatokhoz ajánlatos a ze­nei kíséret. Egy-egy alkalommal 50—60 percig kell tornászni ritmusos zenére, izzadásig, szinte meg­állás nélkül. Az aerobik tornát gyerekek és felnőttek egy­aránt végezhetik. 35 év felett azonban ajánlatos az orvos tanácsát kikérni. Aki aerobik gyakorlatokat végez, mérje rend­szeresen a pulzusát. A tornagyakorlatok után a szívverés szaporább lesz, többnyire 140—150-re emelkedik percenként. Vigyázzunk, hogy ennél ne legyen szaporább, mert akkor már ártalmas is lehet. Mint minden tornát, az aerobik gyakorlatokat is bemelegítéssel kell kezdeni. Helyben futással, ug­rálással, hogy felmelegítsük az izmokat. Kb. 10 perc legyen a bemelegítés, azután kez­dődhetnek a gyakorlatok, íme néhány aerobik gyakorlat. 1. Gyakorlatok a feszes mell elérésére: álljunk kis terpeszállásba, hajoljunk mélyen előre, a ka­rok magasan felfelé nyújtva legyenek a hátunk mögött. Közben közelítsük karunkat egymáshoz, és keresztezzük, ollózó mozdulattal mozgassuk, mintha vágnánk valamit. Tizenkétszer végezzük a gyakorlatot. (1/1—2—3. kép). A rendszeres tornagyakorlatokon kívül, hideg­meleg zuhanyozással is fokozhatjuk a mell for­mázását. Váltakozó hideg-meleg, (végül mindig hideg) zuhanyozással a vérkeringést gyorsítjuk. Körkörös vízsugárral masszírozzuk a mellett. Ne legyen 36 fokosnál melegebb a víz. Zuhanyozás után testápolóval kenjük be bőrünket enyhe masz- szírozó mozdulatokkal. 2. A láb formálására: feküdjünk jobb oldalunk­ra. Emeljük fel kissé felső testünket, és támasz­kodjunk a karunkra. Jobb lábunkat térdben haj­lítsuk meg, bal lábunkat emeljük fel előre, majd mindig magasabbra, úgy végezzünk előre lendítő mozgást. Végül teljesen magasra emeljük fel a bal lábat. Majd bal oldalra fekvéssel folytassuk a gyakorlatot, mindkét oldalon nyolcszor. (2/1—2—3. kép). 3. Szép és egyenes hát formálására: feküdjünk le a földre hasra. Nyújtsuk ki karunkat előre, és lábunkat zárva emeljük magasra, végezzünk hin­tázó mozdulatot. Nyolcszor ismételjük meg a hin­tázást. (3-as kép). 4. Derék formálására: üljünk a földre széles ter­peszbe (spárgába). Hajoljunk a jobb lábhoz mé­lyen előre, hogy kezünkkel a lábujjunkat érint­sük. Ha nem tudunk annyira előre hajolni, akkor a vádlinkat érintsük meg kezünkkel. Majd egye­nesedjünk fel, behajlított könyökkel, ,.lépeges­sünk” kézzel előre, s közben mélyen előre haj­iunk. Karunkkal induljunk bal lábunk irányába, közben hajoljunk oldalra, amíg megérintjük láb­fejünket. Tizenkétszer végezzük a gyakorlatot. (Képek 4/1—5-ig). 5. Lazítás: feküdjünk hanyatt, nyújtott lábbal, a karok legyenek a test mellett kinyújtva. Emel­kedjünk gyertya állásba. Ne támasszuk alá csí­pőnket, hanem karunk maradjon a földön nyújt­va. Feküdjünk ismét vissza hátunkra, majd haj­lítsuk be lábunkat térdben, húzzuk fel mellünkig lefeszített lábfejjel, és kulcsoljuk össze térdünket kezünkkel. Csak egyszer végezzük, gyakorlat köz­ben lélegezzünk mélyen ki és be. A megerőltető gyakorlatok után ajánlatos egy- egy lazító gyakorlatot végezni, nehogy hamar ki­fáradjunk. (5-ös kép). 6. Szép, lapos has formálására: feküdjünk hát­tal a földre, támaszkodjunk meg hátunk mögött behajlított karral könyökünkre, majd emeljük fel magasra nyújtott bal lábunkat, és gyorsan engec- jük le, majd a jobb lábat és vissza. Felváltva gyorsan emelgessük lábunkat, és ne érintsük a földet. Tizenhatszor ismételjük. Közben normális ütemben lélegzünk. (6/1—2. kép). 7. Lazító gyakorlat: álljunk gyertya állásba. A karok nyújtva a földön maradjanak. Térdben hajlítsuk be lábunkat, emeljük egészen a fejünk fölé, majd nyújtsuk ki, és tegyük le a földre, hogy a fejünk mögött érintsük a talajt a lábuj­jakkal. Nyújtsuk karunkat fejünk fölé egyenesen és fogjuk meg lábfejünket. Mélyen lélegezzünk be és ki a gyakorlat végzése közben. Majd guru - junk lassan vissza kiinduló helyzetbe. Pihentetés céljából iktassuk be ezt a gyakorlatot, és ezutáa meg is mérhetjük pulzusunkat. összeállítottal Kádár Erzsébet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents