Kelet-Magyarország, 1983. június (43. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-04 / 131. szám
KM HÉTVÉGI MELLÉKLET Nemzetközi éremművészeti alkotótelep Nyíregyháza-Sóstó 1977-1983 Artes Sigrid: Asszony az ablakban Nagy Ferenc: Egy sztahanovista halálára Szigeti Magda: Chagall Király Vilmos: Világosítsd (el É remművészeket 1977- ben — az Éremművészek Nemzetközi Szövetsége (FIDEM) budapesti kongresszusával egy- időben — látott először vendégül Nyíregyháza. Azóta hat év telt el: Sóstó az ér- mészek nemzetközileg elismert találkozóhelye lett. A megyei tanács 1970-ben hívta életre a nemzetközi művésztelepet. Az első hét évben (1970—1977) a képzőművészet valamennyi ágát képviselték művészek a nyarankénti egyhónapos rendezvényeken. A hét év során 12 lengyel, 11 szovjet, 8 bolgár, 8 német, 5 csehszlovák, 1—1 jugoszláv, román, mongol művész dolgozott együtt 28 magyar képzőművésszel az alkotótáborban. A külföldi művészek a társszövetségek küldötteként vagy a testvérvárosi kapcsolatok révén kerültek Sóstóra. Főleg festők dolgoztak a jelzett időszakban, de megfordultak itt szobrászok és grafikusok is. Volt aki falikárpitot szőtt. A hetvenkét művész között volt nemzetközileg is elismert alkotó, szerényebb eredményekkel rendelkező művész és fiatal pályakezdő. A sokszínű képzőművész- tevékenységhez nehéz volt biztosítani a munkafeltételeket. Szükségszerűvé vált a szakosodás. A siklósi, a villányi, a nagyatádi példa bizonyította, szakosodott művésztelepeken jobb feltételek mellett dolgozhatnak az alkotók. A magyar érem- művészet világhírű. Nyíregyházán Tóth Sándor személyében reprezentás képviselője van, aki talán iskolát is teremt. A megyeszékhelyen dolgozik Sebestyén Sándor tehetséges, fiatal szobrász- és éremművész is. Hazánkban érmészek részére még nem szerveztek ilyen találkozókat, természetes következmény tehát a sóstói művésztelep érmész- irányultsága. A város vállalta a szakosított telep fenntartását. Az elképzelések helyességét az eredmények igazolták. Berecz András festőművész 1979-ben így nyilatkozott: „Nagy eredmény ez a megye életében. A hosz- szú ideig szervezetlen és szakmai bizonytalanságokkal küzdő nyári művésztelepek sora megszakadt. A szakosodás a szakma letisztulásához, a színvonal emelkedéséhez és komoly eredményekre vezetett. A nyíregyházi művésztelepet a külföldi szövetségek is komolyan veszik és legjobbjaikat küldik el.” Ma már joggal tehetjük hozzá: a magyar művészet szempontjából is nagy eredmény az alkotótelep. A „sokféleség” korszakának legnagyobb hátránya az volt, hogy nem voltak meg a feltételek a kísérletező csoportmunkához. A szakosodás éppen a műhelymunka kibontakozását tette lehetővé. A művészek által szerzett nyíregyházi, szabolcsi, magyarországi élmények már nem később, a művész hazatérése után tárgyiasulhattak és tárgyiasulhatnak művészi tetté, hanem a szimpozion idején is. így a mecénás város, és a magyar képzőművészet is jobban jár. / Az első éremművész-ta- lálkozón tíz művész vett részt. A Művészeti Alap díját elnyerő moszkvai Valentin Kocsetkov (a Magyar ritmusok, Nyírbátori zenei napok, Vasarely, Magyarország és más érmek készítője), az ugyancsak díjnyertes szófiai Bogomil Nikolov (a város, a szabolcsi alma és neves magyar történelmi személyiségek ihlették alkotásra), a városi tanács díját kiérdemlő Szabó Gábor (Bessenyei-, Kölcsey-, Krúdy-érmek alkotója), a szegedi Fritz Mihály, akinek neve, jólismert Nyíregyházán (a „Móricz Zsig- mond Színház” — és a „Nyíregyháza városért” bronz és ezüst vertérmek készítője), a fiatal Körösé- nyi Tamás (a városi élet mozzanatait formázta), a fővárosi Sümeghy Sarolta és Hadik Magda, valamint Edward Gorol Varsóból (Kodály, Barzó Endre festőművész portréit mintázta), Éva Havelkova, a cseh éremművészet egyik reprezentánsa Prágából és Rainer Radack Berlinből. A művészek egy hónapig dolgoztak Sóstón, elfogadható körülmények között. Munkára inspirálta, őket a város és a megye más települései. A képzőművészeti világhéten megnyílt kiállításon, melyet Csohány Kálmán a Magyar Képzőművészek Szövetsége nevében ajánlott a látogatóknak, hetven bronzba öntött egy-kétoldalas szabolcsi ihletésű érem, plakett szerepelt. A bronzöntés ekkor még Budapesten történt. A művésztelep ideje alatt Edward Gorol sikeres önálló kiállítással is bemutatkozott a városi művelődési központban. 1978- ban a városi tanács illetékesei a kiadott katalógusban is rögzítették a művésztelep célját: váljon a telep nemzetközi képzőművészeti műhellyé; segítse a város szellemi gazdagodását; formálja az itt élők ízlését, értékítéletét; a vendégművészek ismerjék meg a nyírségi embereket, látogassanak el a megye nevezetességeihez, kapjanak betekintést a jelenkori magyar képzőművészeti életbe, adjanak kitekintést a világba, „vigyék el hírünket szerte Európába”. A rendezők — Győrfi Sándor szobrászművész közreműködésével — még abban az évben megteremtették az éremöntés helyi műhelybázisát is. A műhely és az olvasztókemence ideiglenes volt. A végleges bronzöntőműhelyt a telep bezárásakor avatták. Itt volt Anna Praxmayer Krakkóból, Bóján Radoszla- vov Szófiából, Dorothea Rätsch az NDK-ból, Kazi- mierz Stasz Lublinból, Ja- roslav Stursa Prágából, valamint Győrfi Sándor, aki a művésztelep munkájában a következő években is aktív részt vállalt, továbbá Kalmár János és Király Vilmos pályakezdő fiatal szobrászok Budapestről. A díjakat Király Vilmos (Krúdy-érmek), Bóján Ra- doszlavov (Idő, Változás, Orbita) és Győrfi Sándor (vidéki élet ihlette alkotások) kapták. A bronzöntés új technikai, technológiai lehetőségeket biztosított a művészeknek, s ez formai és esztétikai gazdagodáshoz vezetett. Győrfi jóvoltából felelevenítették a félezer éves európai, több ezer éves keleti viaszelvesztéses öntést. A szilikongumival kombinált formalevétellel új eljárást valósítottak meg. A művészek munkakörülményei javultak. Egyre több alkotásukban jelenik meg a város, a megye régi és új arca. 1979- ben végleges helyére költözött a művésztelep. Nagy 'Ferenc kapta a Művészeti Alap díját. Kiemelkedő alkotása az „Egy sztahanovista halálára”. Munkája egyedi, nem többszörö- síthető. Király Vilmos és az először szereplő Gál András egy-egy itt készült alkotása már-már kisplasztika, bronzetto. Megkapó Rácz Edit Weöres Sándor sorozata, valamint Szigeti Magda éremsora. Romániából Liana Axinta (érmet- medált Nyíregyházán készített először), Lengyelországból Anna Jarnuszkiewicz (a városi tanács díját kapta), Bulgáriából Victor Kara- gulev (az első bolgár űrhajósérem készítője), a Szovjetunióból Rustanov Aslan Mahmud, az NDK-ból Artes Sigrid (a területi szervezet díjazottja) vett részt a közös munkában. 1979- ben már Ravenná- ban és Varsóban is láthattak Sóstón készült alkotásokat. Szabó Gábor budapesti kiállításán öt sóstói érem szerepelt. Kalmár János Sopronban, Győrfi Sándor, Király Vilmos, Fritz Mihály Hódmezővásárhelyen állított ki itt készült munkákat. Körösényi Tamás és Hadik Magda szintén a fővárosban szerepelt nyíregyházi érmeivel. A lengyel éremművészek budapesti reprezentatív kiállításán látható volt Edward Gogol és Anna Praxmayer több itt készült alkotása. Ugyanakkor Nyíregyháza város és Szabolcs-Szatmár megye közvetlen megbízást adott Fritz Mihálynak, Király Vilmosnak, Győrfi Sándornak, Rácz Editnek és Szigeti Magdának. 1980- ban hat külföldi és öt magyar művész vett részt a szimpozionon. A korszerű műhelyfeltételek mellett nagyszámú érem- és kisplasztikái alkotás született. Jana Gertler-Zalmon rajzos érmeket készített, több helyi vonatkozásút is. Wolf- Eike Kunntche a Művészeti Alap díját nyerte montázs- szerű összeállításaiért. Borislav Vassiliev Roussinov (Muzsika, Váci Mihály, Futballista, Tánc) a városi tanács díját, Bakos Ildikó a megyei tanács díját, Győrfi Sándor a területi szervezetét. A táborban dolgozott a lengyel Marek Lypaczewski (mértanias fogalmazású érmek), a cseh Jitka Trckova (almasorozat), a történelmi témák iránt vonzódó rigai Vera Veisa (Jósa Andrásról is készített érmet, mely a rigai képzőművészeti múzeum gyűjteményébe került), valamint Berhidi Mária, Kalmár János és az irodalmi érdeklődésű Lantos Györgyi. A sóstói bronzöntöde ekkor már az ország egyik legjobb öntödéje. 1981 áprilisában és májusában ötödik alkalommal fogadott vendégeket a művésztelep. Hét külföldi és négy magyar érmész dolgozott a korszerű műhelyfeltétel mellett. Díjat nyert alkotásaival Ligeti Erika, Mark Salman (szovjet) Ja- cek Dworski (lengyel), Máté István és a nyíregyházi Sebestyén Sándor. Itt dolgozott Heidi Wagner-Kerk- hof (NDK), Tőrös Gábor (Románia), Peter Georgien (Bulgária), Ladislava Snop- kova (Csehszlovákia), Ninh Thi Den (Vietnam), és Hadik Magda. Sebestyén Sándor az előző évi szimpozionon még Győrfi Sándor segítője volt, ebben az évben lett a Képzőművészeti Alap tagja, így a művésztelep munkájában alkotóként vett részt. Mark Salman a francia éremművészet megújításért kiírt pályázat díjazottja sok helyi témát dolgozott fel. Jelentős a fasizmus ellenes sorozata. Ebben az évben Ligeti Erika, Sebestyén Sándor és Máté István Tőrös Gábor szakmai irányításával közösen harangot öntöttek. A fővárosi közönség a Magyar Nemzeti Galéria kiállításán találkozhatott az alkotótelepi érmekkel. öt év termését sikerrel mutattták be Budapesten. 1982-ben önálló épületben állandó kiállítás nyílt a Sóstón az eddig adományozott munkákból. Ennek jelentőségét emeli az a tény, hogy hazánkban önálló éremmúzeum jelenleg nincs. Nemcsak a hazai, hanem az európai kortársművészeti irányzatok eredményei is helyt kapnak a gyűjteményben. 1982-ben díjazott művészek: Szabó Iván (Sóstói Léda, A mi Nyíregyházánkért, Néptánc-sorozat, Lovassorozat), a moszkvai Georg ij Franguljan (kisplasztikák), a pozsonyi Jan Hoff- städter (Sóstói hangulat, Nyírfák, Szép magyar tragédia, Vasarely), Ligeti Erika (Miskolcon ugyanekkor, Nyírbátorban egy évvel korábban volt önálló kiállítása), Lapis András (Haydn, Kodály, Kiskőrös). Részt vett a munkában Ivanka Mincseva (Szófia), Návai Sándor, Szabolcs Péter (a II. Ravennai Dante-Biennálé aranyérmese) és Varga Tamás (Drezda). Ebben az évben 14 művésszel újra megnyitotta kapuit a hat hétig működő alkotótelep. Margarita Pueva • (Bulgária), Gabriella Gas- parova lllésova (Csehszlovákia), Ligita Ulmane (Szovjetunió), Peter Pechmann és Varga Tamás (NDK), Li- isa Lonkala (Finnország), Ron Dutton (Anglia), Gáti Gábor, Kiss György, Győr- fi Sándor, Szentirmai Zoltán, Sebestyén Sándor, Tóth Sándor, Szabó Iván vesznek részt a munkában. Űj színfolt: egy angol és finn művész is van a résztvevők között, A művészte- lep kezdetével egyidőben Kárpátalján az Ukrán Képzőművészek Szövetsége ál- taL rendezett szimpozionon Sebestyén Sándor és Návai Sándor szobrászművészek, valamint Balogh Géza festőművész vett részt. Mindhárman alkottak érmeket, s az általuk készített öntőkádban bronzból kis is öntötték azokat. A sóstói éremművésztelep alkotói ezzel a határon túl is bizonyították az itteni szakmai munka eredniényességét. A nyíregyházi nemzetközi éremművészeti alkotótelep eredményességét igazolták és igazolják továbbá az évenként megtartott kiállítások, a megjelenő katalógusok, a létrejött városi éremtár és az alkotásokról készült diafotók. Angol szimpozion létrehozásánál és működtetésénél a nyíregyházi „rendszert” óhajt- i ják figyelembe venni. Az itt folyó műhelymunka a résztvevő művészek, a magyar képzőművészet és az európai éremművészet szempontjából egyaránt jelentős. A z alkotótelep híressé válásában a közreműködő művészek mellett a szervezőknek, a fenntartóknak és a művész- telep-vezető művészeknek is nagy szerepük volt. Koroknai Gyula túloz, amikor a Szabolcs-Szatmári Szemle tavalyi harmadik számában azt írja, hogy „a i nyíregyháziak nincsenek tisztában ennek a létesítménynek a j: lentőségével és nem érzik, h^gy az övék. Egy felülről jövő létesítménynek tekintik, mint mondjuk egy rendeletet, melyről esetleg tudomást vesznek, vagy t.óg azt sem teszik”. De ' 'azság van a dologban. A Művésztelep és a város közönségének „ta- I lálkozása” még korántsem a kívánt minőségű, s hiányoz- j nak mecénás vállalatok is. Egy .nyílt nap” is segítene { — ahogy Koroknay írja —, közelebb hozná a nyíregy- j háziakat a művésztelephez. Tóth László 1983. június 4.
