Kelet-Magyarország, 1983. június (43. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-26 / 150. szám

2

Ketet-Magyaronzág

1983. június 26,

Ezen a héten Tiszavasváriban ülésezett a megyei tanács végrehajtó bizottsága, hogy a helyszínen győződjék meg róla, miként igyekeznek megteremteni a településen a várossá fejlesztés feltételeit. Ez már városi látkép — adta át á Tiszavasváriban készült képet a szerkesztőnek Gaál Béla fotóriporter.

Hatszoros boldogság

A hír: Az OTP beruházásában felépült a megyében a tízezredik lakás. A boldog tulajdonos Sarkadi László, a MÁV záhonyi tolatásvezetője.

— Én voltam a legboldogabb, akárki elhiheti — bizonygatja az anya, Sarkadi- né. — Végre nem kell szo- ronganunk, végre nyugodtan élhetünk.

Az öröm persze nem az az érzés, amit magába fojt az ember. Aki boldog, szeretné megosztani az egész világgal jókedvét, ha nem mondja is, sugárzik . róla a megelégedettség, látszik, hogy szebb az élete.

Mondják, hogy a boldogság egyik forrása a gyerekkacagás. Sarkadiék most sincsenek ennek híjával, négyszeresen boldognak érezhetik magukat. A két legkisebb, a nyolcéves Ildikó és a 11 éves Zsuzsa már megtalálta helyét. Végre nem egy játszósarok, egy egész szoba lett a birodalmuk. Szőke mosoly, ahogy mutatják:

— Itt vannak a játékaink, itt fogunk tanulni.

Hiányzik a sorból a nagyobbik lány, a 16 éves Anikó.

— Még üdülni se akart menni, inkább itthon maradt volna, az új lakásban — magyarázza az anya. — Persze, hogy hazavágyik, amikor vendég itthon, női szabó tanuló Mátészalkán.

A sort zárja — helyesebben 18 évvel ezelőtt nyitotta az eisöszülött gyerek, az ifjabb László.

— Jöttem én takarítani.

nem hittem volna, hogy nehezebb a hegesztésnél. A parkettát felcsiszoltuk, ci- pekedtünk rengeteget, amíg a négy szobát berendeztük — néz körül elégedetten a lakásban, s szinte simogatja tekintetével azt a különálló szobát, amely ezután csak az övé.

Röviden a családi krónikából: Sarkadi László 27 évvel ezelőtt lett vasutas. Kéken laktak, ott, a nagyszülői régi házban született a négy gyerek. Nyolc évvel ezelőtt szánták rá magukat, hogy Záhonyba költözzenek. Mun- káslakás-akcióban jutottak el a két szoba összkomfortig. A gyerekek nőttek, s jól jött a csere, a 72 négyzetméteres

2+2 fél szobás lakás, amelyhez a vasút adott százezer forintos kölcsönt. A tízezredik lakás tulajdonosa pedig a könnyített ügyintézésen túl az Országos Takarékpénztártól egy televíziót, rádiót és tv-asztalt kapott ajándékul. A feleség Záhonyban a bőrdíszmű üzemben dolgozik, a férj mint tolatásvezető a széles nyomtávú kocsikat rendezi. A nagyfiú az eperjeskei karbantartóknál hegesztő.

— Megbecsülnek, szép családom van, megélünk rendesen. Kell ennél több a boldogsághoz — kérdezi Sarkadi László.

Válaszolni nem szükséges.

(lányi)

Randevú a

A címben jelzett randevú nem egészen a szokásos körülmények között zajlott le, hanem közvetítők utján. Történt, hogy Szendrei József, a MÁV Záhonya gépesített rakodási főnökségének 30 éves gépkocsivezetője Dombrádra vitt egy rakomány deszkát. A tuzséri cigánytelep mellett eszébe jutott, hogy ezen a helyen máskor is szedett már fel nőket, s mivel ekkor is Jeedve támadt hozzá, megállt.

Meglátott három férfit és megkérdezte őket: nem tudnának-e neki egy nőt szerezni? Mivel a megkérdezettek tudták, hogy Szendrei pénaes ember, beülitek hozzá a kocsiba és az úgynevezett Szíven, kocsmába vitték, meri. tudták, hogy ott találják Horvátit Andrásnéí. Setét József oda is szólt Horváthnénak: „Itt van Feri és pénz is van nála.” Horváthné nyomban indulni is akart vetők, de ekkor egy kis bonyodalom támadt, srJe.it éM«íársa nem vette jó r?.4v«n a kiárusítást

Szivemben

és egy vasrúddal támadt a „vevőre”.

Szendrei könnyedén vette el a vasrudat Horváthné élet- társa kezéből, aztán kifizette a három kéri tőt, Horváthnét beültette a kocsiba és kimenr- tefc Fényeslitke határába. Előbb 500 forintot ígért, de — ki tudja miért — 1860 forintot adott át Horváthnénak, majd amikor túl voltak az „eseményen”, Szendrei vissza akarta kérni a különbözeted. Horváthné nem szívesen vált volna meg a pénztől, nem is akarta visszaadná, Szendrei ezért azt mondta: megtarthatja, de annak Hs ára van. Horváthné látszólag ezt is tudomásul vette, aztán kiszállt a kocsiból, hogy percek múlva visszatér, de Szendrei mór ihááiba várta.

Hogy a Fényeslitke határában töltött időt leplezze, meghamisította a menetlevelet, és ezzel a vállalatának is kórt okozott.

Szén őreinek nem ez volt az első kalandja a tuzséri cigánytelepen, korábban is szerzett már neki alkalmi partnereket Pongó Elemér és Setét József, s mindig kapták érte 100—100 forintot, meg néhány szexképet.

Persze Horváth Andrásaiénak sem csak Szendrei volt az esete, lefeküdt mással is, ha pénzt vagy valamilyen más ellenszolgáltatást ígértek neki. Jellemző pénzéhségére, hogy 1970 óta többször büntették már meg vagyon elleni bűncselekmények miatt, most pedig éppen rablás miatt tölti ötéves büntetését.

A Kisvárdai Járásbíróság dr. Kutas István tanácsa Horváth Andrásnét közveszélyes munkakerülésért, üzletszerű kéjelgésért és sikkasztásért 8 .hónapi szabadságvesztésre büntette és egy évre eltiltotta a közügyektől. Szendrei Józsefre 10 hónap, Pongó Elemérre 6 hónap, Setét Józsefre 5 hónap szabadságvesztést szabtak ki, ez utóbbi két büntetés végrehajtását próbaidőre felfüggesztették. Szendrei* egy évire eltiltották a közügyektől is. Szendrei József büntetése nem jogerős.

<b. j.)

Hol, mikor, meddig

ien lesz meleg víz?

Hálózatkarbantartás júliusban és augusztusban

Heti bosszúságunk

Csomagolás

Muemlekvedelmi szakemberek országos tanácskozásának ad otthont Nyíregyháza a következő hét elején. Kétévenként rendezi meg az Országos Műemléki Felügyelőség az albizottságok eme értekezletét. önkéntelenül adódik az első kérdés: miért éppen Szaboics-Szatmárra esett a választás? Nagy József, a megyei tanács építési, közlekedési és vízügyi osztálya főmunkatársa válaszol:

— A műemlékvédelem ügye az utóbbi években megyénkben fokozottan előtérbe került. A megyei párt- és állami vezetés a legutóbbi időszakban többször foglalkozott a műemlékvédelem kérdéseivel. A gazdasági bizottság évenként külön pénzügyi keretet ítél oda a műemlékek kezelőinek pályázatára, hogy egy-egy elhanyagolt, de értékes műemléképület felújítását ilyen módon segítse. Szabolcs-Szatmár VI. ötéves tervidőszakában mintegy 76 millió forint áll rendelkezésre védett középületek, közintézmények felújítására, amelynek a felhasználása folyamatos. Anyagi lehetőségeinkhez mérten jelentős ráfordítást figyelembe véve mintegy elismerésként a központi szervek úgy döntöttek, hogy idén nálunk rendezik meg az albizottságok soron következő értekezletét.

— Hosszabb távon hogyan ütemezték helyi műemlék' védelmi teendőiket?

— Megoszlik a feladat: a speciális hozzáértést igénylő munkákat az Országos Műemléki Felügyelőség nem adja ki a kezéből, a kutatásokat, restaurálást saját költségen, saját szakembereivel végzi. Az értékek védelmét szolgálja, hogy a műemléki objektumok környezetének

I beépítése is csak az OMF elő- | zetes jóváhagyásával történI

het. A tanácsok kezelésébe tartozó védett középületek 3 rendszeres karbantartását a

tervidőszakban a sürgősség sorrendjében ütemezzük. Külön kezeljük a nagy költség- igényű felújításokat. Jelenleg például a nagykállói volt megyeházát tatarozzák, tavaly 25, az idén 15 milliót fordítunk rá.

— Mit várhatunk a mostani tanácskozástól?

— Minden bizonnyal felkelti az erdéklődést megyénk értékes műemlékei iránt. Serkentőleg hathat a helyi tanácsi műemléki munkára és a szabolcsi műemléki albizottság tevékenységére. Az egyes műemlékeket kezelő szervekben is jobban tudatosul, milyen érték van a gondjukra bízva.

— Lapunkban is folyamatosan beszámoltunk, milyen eredmények születtek a műemlékvédelemben. Tapasztal- hatók-e újszerű törekvések ezen a területen?

— Valóban dicsekedhetünk jól sikerült helyreállításokkal. A két ipari műemlékünknél — a túristvándi vízimalomnál és a tarpai szárazmalomnál — az Országos Műemléki Felügyelőség és a helyi szakgárda jó közreműködésével sikerült az eredetit mindenben helyettesítő műszaki megoldásokat találni. A csarodai, a nyírmihály- di, a nyírbélteki műemléktemplomoknál pedig a stílustisztaság megőrzése volt a fő cél, amely szinte maradéktalanul sikerült is. Akadnak gazdátlan műemlékeink. Néhány értékes épületünk elhanyagolt, amiknek a megóvása fokozottan napirendre került. Találkozunk újszerű törekvéseikkel is. Például a ti- szadoib—őkenézi kastély helyreállítására megtörténtek az előkészületek a SZÁÉV szakértő kollektívája gondozásában. A kótaji volt Ihrányi— Fráter-kúria helyreállítási gondjai pedif>_ napjainkban oldódnak meg az Űj fehértói Vegyesipari Ktsz kivitelezésében.

(résziét)

Előre tudom, szegényes lesz szókincsem ahhoz, hogy megpróbálj aim felidézni annak a

papírnak a színét, amelyet ismerősöm mutartott a minap. A széle amolyan piszkosfehér vollt, s ahogy haladt tekintetem a (közepe fele. úgy váltott előbb hónaljsárgába, aztán kekízöld- be, majd kékülni kezdett, míg olyanná nem vált, minit olaj- szennyezés előtt a Balaton volt.

Sokáig néztem, aztán tapogatni kezdtem a Különlegesein színjátszó papírt mert nyomdai ismereteim alapján e-Jső pillantásra egyszerű és egyszínű far mentes nyomópapírnak véltem, aztán ismerősöm kiábrándított: ne kutassak emlékezetemben, ez a legújabb csomagolópapír, ha ugyan újnak lehet még nevezni, mert a. Kun Béla utcai kis ABC-fben évek óta ebbe csomagolják az élelmiszereiket.

Ez igen, ez már színvonal, •mondtam, ismieirősömnek, de belekötött lelkesedésembe, hogy itt a színeik között nincs semmiféle vonal, egyszerűen átimo- sódnak egymásba, de engem csak nem hagyott a buzgóság, elmentem abba a boltba. Előbb kenyérért álltam sorba, ott ta- pirításra a színjátszóéval azonos, de fehér papírban kaptam az Alföldit, áim az igazi csalódás akkor ért, amikor húsz deka parizeremet és kis darab sajtomat is ugyanilyen papírba csomagolták

Bámtott a dolog, hogy miért e hátrányos megkülönböztetés, csiaik este vigasztalódtam meg, lamikor előszedtem a hűtőszekrényből kis vacsorámat. Eik- ikorra az én parizert védő papírom is színjátszóvá vált, sőt a kicsomagolással sem kellett bajlódni, a panzer úgy átáztaitta, hogy egyszerűen kiesett belőle, a sajthoz viszont atninyira ragaszkodott, hogy amikor nagy- nehezen lecibáltam róla, a maradványaitól csak késsel sikerült megszabadítanom.

Első pillanatban bosszankodni kezdtem, vajon miért nem a hagyományos és másutt megszokott zsír papírba csomagolják a Kun Béla utcán is az élelmiszereiket, aztán rájöttem: értünk teszik az egészet. Igaz, oekiik is olcsóbb ez a papír a zsírpaipímál, de mi s»e veszünk máskor egyszerre húsz dekát, csak tízet. Azt mégse sajnálja annyira az ember, ha ki kell dobná!

B. I.

Mellesleg

Filléres

gondjaimnak holnaptól búcsút mondok. Holnaptól ugyanás — mint a hivatalos közleményben olvashatjuk — a Magyar Nemzeti Bank megkezdi az 1000 forintos címletű bankjegyek forgalomba hozatalát.

Már előre dörzsölöm a markomat, hogy birtokba vehesserrx ezt a zöld tónusú bankjegyet, amelynek előoldalán Bartók Béla portréja, hátoldalán pedig Medgyessy Ferenc Anyaság című szobra látható. Csuda tudja honnan ez a különös vonzar lom, de megvan. Bizonyára az újdonság okozza a kis izgalmat, mert mi más okozhatná? Én is úgy vagyok vele mint a legtöbb ember, hogy a pénz mindaddig nem érdekel, amíg van, csupán akkor éLénikül meg érdeklődésem iránta, amikor már a forintok gyűjtésére szoLgáló malacpersely is /kiürül otthon, nyeinko/r jöttek korábban azok a bizonyos filléres gondok, de hát ma már korszerűtlen dolog erről beszélni, hiszen ki fillé- rezik manapság’ Emlékszem, valahonnan a kredemc aljáról néhány évvel ezeLőtt élőikérüLt egy korabeli lyukas kétfilléres, s a kislány elkezdett toporzé- toolni: szerezzek neki még sok ilyen karikát, hadd csináljon ő magának nyakláncot. Ez is ékesen bizonyítja, hogy a fillérek világában is van változás.

Tökéletesen egyetértek azzal a hivatalos indoklással, hogy a nagyobb címletű bankjegy bevezetése hosszabb időn át csökkenti a forgalomhoz szükséges pénz mennyiségét. Számítások szerint másfél év alatt körülbelül 40 millió darabbal csökkenthető a forgalomban lévő bankjegyek száma, ami nem csupán papír-, hanem munkaerő- és időmegtakarítást jelent. Hát tessenek csak elképzelni, mennyivel gyorsabban borítékolják majd szét ezután a havi fizetéseket.

Mellesleg találkoztam olyan emberrel, aki egy kissé aggódott az új címlet miatt: a népszerű vendéglő közismert prímása ma még nehezen tudja elképzelni, hogy a gavallér vendég holnaptól lila helyett egy ropogós új ezrest húz a vonóba. Ö meg van győződve arról, hogy muzsikája valójában meg- fizethebetleni, de azért az ezres a vonóban, egy ideig még szokatlan lesz.

Mondtam is neki rögvest, iát egy jó ideig nem hozom öt ilyen kénye Inteti em helyzetbe Különben is most azon meditálok, hogy mitévő leszek, ha az eddigi filléres gondjaim helyett a jövőben ezres zavaraim támadnak? (angyal)

Már javában készülődnek a távhő szolgáltató vállalatnál a nagy nyári karbantartásra. Nyíregyháza mellett Mátészalka és Kisvárda távfűtéses lakásainak tulajdonosai is érdekeltek: mikor keli átmenetileg hiányolniuk a meleg vizet? Baji László főmérnök megerősített szolgálatról beszélt:

— Az év legnagyobb munkáját úgy szervezzük, hogy a lakosság miinél rövidebb ideig nélkülözze a megszokott kényelmet. Nyíregyházán augusztus 1-től I8-ig tart ez az időszak. A közel három hétre azért van szükség, mert nagy mennyiségű vizet kell leengedni a vezetékekből. Mivel a TITÁSZ hőerőműve óránként csak 20—25 köbméter lágyított vizet tud adni, s összesen több mint kétezer köbméter lágyított vizet kell a hálózatba juttatnunk, maga ez a művelet heteket vesz igénybe. A megyeszékhelyen száztíz munkásunk dolgozik majd a karbantartáson. Napi tizenkét órában, még szombaton is, hogy a határidőt tartani tudjuk.

Nem véletlen a nagy létszám, hiszen Nyíregyházán 37 kilométernyi távfűtési vezeték hálózza be a közterületeket, hogy eljusson a 11 ezer távfűtéses lakáshoz. Ezen a hálózaton 250 távfűtési aknát, közel négyszáz szerelvényt, tolózárat vizsgálnak át

alaposan. Kijavítják, felújítják a meglévőket, kitisztítják, s amit szükséges, kicserélnek. A nyári karbantartás várha- tóan 3—3,5 millió forintjába kerül a távhőszolgáltatónak Nyíregyházán.

Mátészalkán július ti—29-e között kerül sorra ez a művelet. Noha jóval kevesebb lakást — közel 1200-at — érint a karbantartás, mégis 18 napra számíthatnak a szalkaiak is. Az öt kilométer- nyii vezetékhálózat mellett rendibe teszik a harminc távfűtési aknát, elvégzik a fűtőmű és a kazántelep karban- tartását is. A 7—800 ezer forintos munkát hatvanan végzik el.

Nagyságában a legkevesebb családnak okoz kényelmetlenséget Kisvárdán a nyári karbantartás, hiszen közel 900 lakást kapcsoltak eddig a távfűtési rendszerre. Átmossák a 4 kilométer vezetékhálózatot, kitisztítják, javítják a harminc távfűtési aknát. Kisvárdán közel negyvenen serénykednek a nagyszabású munkálatokon és félmillió forint értéket tesz ki a fenntartási költségből az itteni munka, amely június 20-tól július 8-áig tart.

Záhonyban már hatvan lakásban van távfűtés, az ottani karbantartást úgy végzik el, hogy közben nem szünetel a meleg víz egyetlen napra sem.

Megújul

a volt megyeháza

Beszélgetés műemlékeinkről