Kelet-Magyarország, 1983. június (43. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-25 / 149. szám

HÉTVÉGI MELLÉKI IT 1983. június 25. C S AlLIAlCMCITITIIilCIN Cselekedjünk egósxmégünkórt Amit a gyermek lát otthon... Az eredményes nevelési mód látszólag nagyon egyszerű, meg­valósítása mégis nehéz: mindig úgy kell viselkednünk, sőt úgy kell élnünk, amilyenné szeret­nénk nevelni gyermekünket. Csakhogy ennek a mintául szol­gáló életformának nyíltan őszintének és meghittnek, em­berközelinek, intimnek is kell lennie. Ha valaki csak prédi- kálja a vizet és a tetejében még zugban bort is iszik, ezzel csak bizalmatlanságot és csalódottsá­got érhet el a neveltjében, vagy éppen azt, hogy az is a „vizet prédikál, bort iszik" életelvet mintázza le róla. Ez a lemintázás pedig több mint egyszerű utánzás, lemajmo- lás, magába a személyiségbe épül be, mint hajlam az elmúlt magatartásminta kivitelezésére. Ez annyira így van, hogy felszí­nesen nézve alig ismerhető fel a gyermek tudattalanjában ész- revétlenül „ketyegő", beprogra­mozott szülői modellhatás. így például a szülők által mutatott kapcsolatminta a gyermek pár- választásában nem abban szokott megvalósulni, hogy a partner külsőleg hasonlítson a szülői modellhez, hanem természetében legyen ahhoz hasonló. Ha tehát a gyermek szülei magatartását, életformáját mo­dellként hordja magában, felve­tődik a szülők óriási felelőssége abban, hogy gyermekük milyen felnőtté válik, vagy egyáltalá­ban érett, meglett emberré vá­lik-e, szociális lénnyé fejlődik-e, vagy sem. Felvetődik itt a kér­dés: hogyan is válik a gyermek felnőtté? Nyilvánvalóan egy gyermek elsősorban az azonos nemű szülőjén keresztül tudja magának elképzelni, hogy a va­lóságban felnőttként milyen le­gyen az emberek közötti maga­tartása, hogyan éljen, tehát fiú apán keresztül, hogy milyen férfi legyen, leánygyermek az anyja női magatartását alapul véve ahhoz, hogy milyen asz- szony legyen. A szülőknek feladott lecke te­hát világos: érett, azaz egymást egyenrangúnak tekintő, egymás­sal szpiidárisan* ‘ őszintén és szeretetben élő szülőkként -kell élniük ahhoz, hogy gyermekük a társadalom érett tagjává, em­berré fejlődjék. Ha nem, akkor abból nagy baj származhat a gyermek számára: ha a csalá­don belüli rossz szülőmpdell- hatások miatt nem válhatott érett személyiségűvé a gyermek, akkor a baj csak még tetőződik azáltal, hogy az erőtlen, gyenge személyiség szinte ellenállás nélkül fogja alávetni magát a szülőktől .Részen kapott”, hibás — gyakran kóros — életmintá­nak. Ezek ismeretében nem csodál- kozhatunk azon, hogy az alko­holista szülő mellett mutatkozó rossz családi légkör, vagy a magát gyógyítani nem akaró al- koholbeteg apa végleges kiválá­sa a családból szinte lehetetlen­né teszi a gyermek — főként fiú — számára a lelkileg egészséges felnőtté érést. A fiúgyermek például hogyan mintázza le az apján keresztül — aki gyakor­latilag nincs az ő számára — a felnőtt férfi társas viselkedési és életformáját? Legyen ő is olyanná, akinek az italbolt tár­saságán kívül nem kell senki, a felesége, a gyermeke sem és ő sem kell senkinek ivócimboráin kívül? Vagy legyen olyan férfi, mint az anyja volt a családban, hiszen valójában ő volt a férfi, aki helytállt a családért? Vagy apja mintájára keressen magá- nak olyan idősebb nőt, aki anya helyett anyaként gyámo- lítsa őt és így gyermeknek meg­maradva ne kelljen soha meg­lett emberré válnia? Vagy agg- legényként maradjon anyja mellett „életfogytiglani gyer­mekségre" kárhoztatva? Marad a legkisebb ellenállás felé vezető, a szülő által nyúj­tott hibás mintát megvalósító út mellett. A leánygyermek számá­ra is a legegyszerűbb, ha a férfi nélkül élő anyja mintájára egy gyógyulni nem is akaró alkoho­lista mellett vállalja önként a „hű özvegyi" életet, vagy anyja gyermekeként él tovább, így igazi férfi nélkül nem kell az érett asszony szerepét vállalnia, legalábbis tartósan sohasem. De ha egy gyermek nem lát­hatott otthon harmonikus, intim családi életet és felnőtt emberré válásához alkalmas szülői mo- dellmintát, hibáztatható-e azért ha nem lesz elég erős személyi­sége szülei hibás életmodelljének felülbírálásához és helyesbítő módosításához? Dr. Paulay Lajos klinikai pszichológus Kis szobából nagy szoba A szoba egész hosszában falra erősített. tükör igen elegánsan hat, és úgy érez­zük, megnöveli a szobát. Igen ötletes megoldás, ha egy körülbelül 1,30 méter magas szekrénysor fölé végig a mennyezetig tükröt szere­lünk fel. A tükröt közvetlenül a fal­ra erősítjük speciális tükör­akasztók segítségével. A tü­körakasztó két részből áll: i' !\, vü'HV’ OTO'; egy horgos akasztóból és egy felső részből, ami a tűikor külső felét a rögzítés helyé­nél elfedi. Ha a tükör előtt félmagas bútorok, szekrények állnak, ügyeljünk arra, hogy a bú­tor furnér borítás nélküli hátsó oldala ne tükröződjön a tükörben. Ezért ajánlatos ßz ilyen bútor hátoldalának belső szélére tíz centiméte­res filccsíkot felragasztani. Vidám fogas Az ábrán bemutatott ruhatar­tót és fogast felnőtt vagy gyerek is elkészítőét!. A gyerek bar­kácsolás! kedvét fejleszti, rend- szeretetét fokozza. Rászoktatja arra, hogy kabátját, sapkáját, ruháját ne hanyagul dobálja le, hanem a részére kijelölt fogasra helyezze. A fogas szabásmintáját rá kell rajzolni a kivágandó fára. Ez lehet 10 mm vastag rétegelt le­mez, vagy összeragaszthatunk 2X5 mm vastag farostlemezt. Ennyi vastagság kéll, hogy a fogas elég merev legyen. Az áb­rát a gyerek is rárajzolhatja szí­nes, mosható festékkel. Másik ábránk ceruza és toll­tartót ábrázol, amit csinálhatunk üres mosószeres, mosogatószeres flakonból, különböző magasság­ra vágva, és tűzőgéppel egymás­hoz rögzítve. Könyvtár a lakásban Ha könyv és virág nincs ben­ne, kietlen a legdrágább holmi­val berendezett lakás is. Nem ke­vésbé lehangoló azonban, ha funkcióját vesztve dísztárggyá válik a könyv, s a glédában ál­ló sorozatokról lesír, hogy so­sem forgatták. Műtárgyjellegénél fogva való­ban díszítő elem is lehet a könyv, ez azonban mellékes amellett, hogy az adott otthon lakóinak szellemi táplálékul szolgál. Épp ezért roppantul be- szédes és árulkodó a házikönyv­tár, villámgyorsan kifecseg gaz­dáiról mindent, többet mint akár a velük folytatott hosszas ismer­kedés. A házikönyvtár nem születik egyszerre, hirtelen, hanem ész­revétlenül alakul, lassú, folya­matos terjeszkedéssel, s úgy mu­tatja az idő múlását, mint fán az évgyűrűk. Csirája, kezdete rendszerint megvan a lakásba költözés idején, mert a legtöbb könyvbarát már diákkorában kezdte gyűjtögetni kedvenceit, s e gyűjtögetés mértéke olykor eleve meghatározza a lakásbelső egész karakterét. A legkisebb lakást is falsíkok veszik körül, s ezek okos, ötle­tes kihasználásával igen sok könyv elhelyezhető. Újabban ké­szítenek a szokásosnál valamivel szélesebb, hátul magasított pol­cokat is, ezeken két-két sor könyv tárolható egymás mögött, s a magasítás révén a hátsó sor is látható. A falra csavarozható polcok pedig lehetővé teszik, hogy fekvő- és ülőbútorok, asz­talok fölé is kerülhessenek könyvek. A házi könyvtár hasz­nálhatóságát elősegíti a rend. A könyveket megfelelően kell cso­portosítani. Ahol rend van, ott behunyt szemmel is tüstént rá- találunk a keresett könyvre, de ahol nincs, ott úgy érezzük ma­gunkat, mintha gombostűt kel­lene előhúznunk a szalmakazal­ból. A csoportosítást a gyűjtés szempontja is meghatározza: ki­ki szakmája, foglalkozása szerint igyekszik megszerezni azokat a kézi- és szakkönyveket, melyek- re napi munkájához szüksége van. Ezeket ésszerű külön pol­con tartani, szintúgy az egyéb kézikönyveket, lexikonokat, va­lamint azokat a könyveket, me­lyek speciális kedvtelésünkhöz, hobbynkhoz tartoznak. E cso­portokon belül a szűkebb té­mák lehetnek a kisebb összetar­tozó egységek kialakításának szempontjai Szépirodalmi könyvek közül csak azokat tudjuk gyűjteni, megőrizni, melyeket nagyon szeretünk, olyannyira, hogy többször is kézbe vesszük, újra­olvassuk. A könyv ugyanis, akár a mágnes, vonzza maga után a többit; ahol már van valahány, oda hullámokban tódulnak az új és új kiadványok. Lehet, hogy nem a könyv a ludas eb­ben, hanem a saját gyűjtőszen- vedélyünk. Könyvtárunk növe­lésében azonban mértékletesség­re 'int minket falaink rugalmat­lansága. Megőrizni, gyűjteni csak legkedvesebb íróink, költő­ink műveit tudjuk (ezeket aján­latos szerzők betűrendjében csoportosítanunk, és nem a könyv alakja szerint, mert ke­resni sem kis vagy nagyméretű könyvet fogunk, hanem Arany Jánost, vagy Németh Lászlót). A csak egyszeri olvasásra szánta­kat azonban elöbb-utóbb óha­tatlanul selejteznünk kell. A használatban lévő könyvtár élő organizmus, növekszik, fej­lődik, terebélyesedik, bizonyos idő múltán a legleleményesebb módon sem találunk üres falsí­kot többé, ilyenkor csak a se­lejtezés segít. Vagyis egyes köpyvek eladása az antikvári­umban, mert lehet, hogy más­nak épp az a kedves, ami a mi számunkra már nem olyan fon- tos. Persze ilyenkor előfordul­hat, hogy sok mindent kívánunk meg az antikváriumban, és több könyvvel megyünk haza, mint amennyivel jöttünk ... A szen­vedélyes könyvbaráton többnyi­re csak az segít, ha felnövekvő gyermekei új otthont alapítanak, s elviszik könyvei egy részét, talán a javát, aminek fájó szív­vel, de mégis örül: sikerült ma- gához hasonló könyvbarátokat nevelnie. Gyűjteményünk értékét, éppen utódainkra való tekintettel, nö­velik a dedikált könyvek: egy­két emberöltő múltán nagy érté­ket képviselhetnek. Könyveinket a korom, a por, a túl száraz levegő jobban ron­gálja, mint a szapora forgatás. Jóllehet visszasírjuk őseink üve- gezett, nagy könyvszekrényéit, de hát azokat már nem tudnánk elhelyezni, s így csak a gyakori porszívózás marad könyveink állagának védelmére. A levegő páratartalmának növelése érde­kében jó szolgálatot tesznek a szobanövények, nem véletlen, hogy könyv és virág szeretete összetartozik, Ismerőseink mohó könyvbarát- sága ellen viszont nem a tábla véd: „kölcsönzés nincs”, ha­nem a könyvjegy, az ex libris. Aki nem ad kölcsön, minek ol­vas? Ha az irodalom nem teszi önzetlenné, nagylelkűvé, akkor semmi értelme az egésznek. Ám ha kölcsönzünk, vissza is sze- retnénk kapni, amit odaadtunk. Lehet azonban, hogy szórakozott barátunk asztaláról is megkíván- ja valaki, kedvencünk tehát ván­dorútra indul, s nem tudja meg­mondani, hogy hová kellene visszatérnie. Ha viszont ex lib­rist ragasztunk belé, akkor nyomban tájékoztatja a tisztes­séges kölcsönvevőt. Könyveink kiválasztása, el­rendezése, tárolása, állapota - mindez vall rólunk. Gyűjtésük időrendjét figyelve még belső fej lődá&ün-kröl, ízlésünk alakú- lásáról is beszélnek. Emlékeink felidézésében is segítségünkre van a házikönyvtár: köteteit kézbe véve eszünkbe jut, mikor mit olvastunk, mi történt akkor velünk, mire gondoltunk köz­ben. Hű barát a könyv. Jó ha kar­nyújtásnyi közelből ontja aján­dékait. „Karolva könyvem ke- belemre / nevetve nézek elle­nemre" — írja Haza a magasban című versében Illyés Gyula. B. É. Kalocsai sorminták Sokan kedvelik, és szívesen hí­mezik a szép kalocsai virágmotí­vumokat. A színpompás minták valóban hatásosain érvényesülnek lakásdíszítő kézimunkákon és felnőtt vagy gyermekruhákon egyaránt. A bemutatott sorminták jól felhasználhatók térítők, szettek, függönyök, blúzok, ruháik és gyermekhoimdk díszítéséhez. A laposödtóssel, száröltéssel ké­szült motívumokat gyöngyperié hímzővel, napvászonra célszerű ki varrni. Csíkos divatok A csík06 anyagok divatja idő­ről időre megújul. S a klassziku­san egyszerű csíkozások a haj­szál vékonytól a széles csíkokig .meg a .bonyolultabb sodrott, hul­lámos, virág és egyéb motívu­mokat csíkiba rendező mintákig sokféle kelme kelleti magát. Az idén a csikók nem sokféleségük­kel, inkább variálhatóságukkal hódítanak. A csíkokat — az egyszerű be­leszőtt mintákat és a ruhát dí­szítő rátett szegélyeket — már a középkori öltözködésben is ked­velték. A 17—18. században már igen népszerűek a különböző irányba futó csíkokkal tervezett ruhák. A rokokó, az empire és a romantikus anyagok bővelked­nek a csikókba rendezett apró virág, gyümölcs és egyéb min­tákban. Azután a századforduló, a sportos, angolos divatok élnek a csíkos anyagok felhasználásá­val. Majd a romantikus, franci­ás divat is kedvelt textiljei közé fogadja a csíkosat. A csíkos egy­szerűségét használja fel a világ­hírű finn Iparművész cég, a Ma- riimekkó. Kedvelte a csíkos anyagokat a népi öltözködés — csíkos ingváillakait. blúzokat, szoknyákat hordtak, hordanak ma is. Az 1983-as tavaszi, nyári divat ismét elővette a két szín egymás mellé Helyezésével kialakított csíkokat. Rózsaszín-fehér, sárga- fehér, türkiz-fehér, fekete-fehér csíkos anyagokat használnak .a divattervezők. Általában a kes­keny — fél-, egycenitds csíkozás — a módi, de előfordul a haj­szálcsíkos és a széles, akár te­nyérnyi széles csíkozás is. Ez utóbbi csak akkor, ha három, négy szín kerül egymás mellé. A csíkok összeillesztése, variá­lása a legkülönbözőbb formában — ez az új jelszó. Legritkább, hogy a csíkok szolidan, hosszá­ba vagy keresztbe vonalazzák a ruháikat, blúzokat. Sokkal több­ször formázzák a csikók a V, a fordított V, a T betűt. De elő­szeretettel alkalmazzák a külön­böző kereszt beállításokat, a fer­dén szabott változatokat. Gyak­ran váltakozik a hosszanti és ke­reszt csíkozás a váll- és mellré- szen, az ujjaknád, a kézelőnél. A ferdén szabott szoknya alját egyenes kereszt csík szegözheü. Szabhatják ferdén a gallért, a gomboláspántokat. Díszítik a csíkos minta erősebb színével egyező anyaggal az ingeket, blú­zokat. Variálj ák a szélesebb és keskenyebb csíkokat, de mindig azonos színösszeállításban! Nemcsak a női és lányka öltö­zetek favorizálják a csíkos anya­gokat. Szívesen terveznek férfi­aknak, fiúknak is csíkos ingeket, öltönyöket, sportruháikat, zakó­kat. S ha már csíkos a ruha — le­gyen csíkos a alpő, a táska is. De csak azonos anyagból, szín­ből. A lapos hánaljtáskát vagy a buggyos sporttáskát házilag is elkészíthetjük. Az idén nyáron Oly divatos szalmakalapunkra is köthetünk csíkos szalagpántot. S akkor tetőtől talpig csíkosban pompázhatunk. s. e.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents