Kelet-Magyarország, 1983. június (43. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-25 / 149. szám
1983. június 25. A tiszaberceli Bessenyei-ház Ú juló, épülő műemlékeink sorában június végén avatják a helyreállított Bessenyei-emlékházat Tiszabercelen. Az ünnepélyes esemény nemcsak egy hányatott sorsú épület történetében nyit új fejezetet, hanem remélhetően emlékhelyként hat a tiszaberceliek és a környék lakóinak szellemiségére is. A leromlott állagú, rogyadozó műemlék a földhivatal határozatával 1978 novemberében a felújítás minden gondjával együtt telekköny- vileg is a Szabolcs-Szatmár megyei Múzeumi Igazgatóság kezelésébe került. Jandekné Borbély Edit, a Nyírterv tervezőmérnöke 1980 tavaszára elkészítette a felmérési dokumentációt, majd a kiviteli tervet. Az Országos Műemléki Felügyelőséggel többször egyeztették, amíg a sóstói múzeumfalu építőbrigádja hozzáfoghatott a Bessenyei- ház megmentéséhez. A munkálatok befejezéséig, az átadásig eltelt időszak több szempontból is eredményt hozott. Sikerült az enyészettől megóvni egy értékes emlékhelyet, aminek falai újra élettel tölthetők meg. A felújítás az épület kormeghatározásához is igen hasznos adalékokkal szolgált. Mint Erdész Sándor múzeumigazgató, a munkálatok irányítója egy korábbi tanulmányában megállapította, a műemléki falkutatások valószínűsítik, hogy a Bessenyei- ház az 1630-as években épült. A költő ükapja, Bessenyei Boldizsár emeltette, aki újjáépíttette a helyi református templomot is, és az általa csináltatott Boldizsár-haran- got évszázadokon át messzi környéken hallhatták. Kézenfekvő a kérdés: milyen volt a ház a XVII. század közepén? Feleletként az idézett tanulmányban a következőket találhatjuk: „ÉreA helyreállított Bessenyei-ház detileg két utcai szoba (nagyszoba, oldalszoba), konyha (pitvar, füstház), folyosó, hátsó szoba, boltíves tört oldal- tornácos elrendezésű, elöl és hátul felső csonkakontyos tetőszerkezetű, zsindelyfedeles épület volt. oromfalazattal és szabadkéménnyel.” Ez az állapot az idők folyamán változott, mert a házat több ízben átalakították. Először a XVIII. század közepén kapott barokkos külsőt. A Bessenyei-ház teljes átalakítására 1752-ben és 1753-ban került sor, majd 1810 körül is változtattak az épületen. A házat 1912-ben a református egyház megvásárolta. A tulajdonosváltás újabb átalakítással járt. A további változások részletezése helyett a most befejezett felújításról szólunk. A tervet készítő mérnökök és muzeológusok kezdettől fogva egyetértettek abban, hogy a Bessenyei-házat az eredeti, vagyis az 1635—1752 közötti állapotnak megfelelően kell helyreállítani. Pontosabban, ami az épület külsejét és az utcai részét illeti, a hátsó részt belül nem alakították vissza, az úgy maradt, ahogy 1912-ben kialakították. Végül aprólékos munkával teli hónapok után most átadásra vár a testőr-író szülőháza. Az utca felőli részben nyílik meg a Bessenyei György- emlékkiállítás, a további helyiségek a nagyközségi könyvtár céljait szolgálják. Az oldalszobában korabeli bútorokat, használati eszközöket találhat majd a látogató, a nagyszobában pedig a magyar felvilágosodás vezéralakjának életútját követhetik nyomon a tablókon, tárlókban elhelyezett dokumentumok segítségével az érdeklődök. Az öt egységre tagolódó állandó kiállítás az író, filozófus szülőházának, szűkebb hazájának bemutatásával indul. A bécsi évekkel ismertet meg a második tabló. Tizennyolc évesen ugyanis Szabolcs vármegye ajánlatára Bessenyei György testőr lett. 1765 és 1782 között Bécsben megismerkedett a felvilágosodás eszméivel, ráébredt a magyarság elmaradottságára, saját hivatására, feladatára, amit így öntött szavakba: „Emeld nemzetedet, ez legyen törvényed.” Látható az emlékkiállításon az Agis tragédiájának 1772-es címlapja, mely esztendő egyben a magyar felvilágosodás kezdete lett. Bécsből visszatérve előbb Bercelen, majd 1787-től haláláig Pusztakovácsiban (ma Bakonszeg) élt. Kiesve az irodalom áramából, nem tudta többé egyetlen művét sem megjelentetni. „Ollyá lettem, mint a pusztában bújdosó zarándok”, írta életének ezen szakaszáról. Halála után feledésbe merült alakja, csak az 1880-as évek végén fedezték fel újra. A kiállításon láthatjuk azoknak a nyíregyházi értelmiségieknek a portréit — többek között Porubszky Pálét, Leffler Sámuelét, Po- pini Albertét, Vietórisz Józsefét —, akik a Bessenyei- hagyományok legkiválóbb képviselői voltak. Az 1898- ban alakult Bessenyei-kör kiadványai, meghívói, érmek, a nevét viselő társaság által 1934-ben indított Szabolcsi Szemle folyóirat példányai sorakoznak a tárlóban. Bessenyei életművének máig tartó hatását követi nyomon az emlékkiállítás záró része. A Bessenyei-ház hátsó részében a polcokon katonás rendben sorakoznak a könyvek. A nyolc és fél ezer kötetet szakrendben csoportosították, hogy az olvasónak könnyebb legyen köztük eligazodni. Munkácsi Mihály iskolaigazgatótól, tiszteletdíjas könyvtárostól megtudtuk, hetente hétfőn és pénteken kölcsönözhetnek a tiszaberceliek. Kialakítottak egy olvasósarkot is, ahol könyvtári órák tarthatók. A tervek szerint a jövő év elejétől a könyvtárat kettős — közművelődési és iskolai — szerepkörben működtetik majd. A hangulatosan berendezett könyvtárszobában tehát minden feltétel adott, hogy az idősebb és a fiatalabb tiszaberceliek a nagy író szülőházában kerüljenek életre szóló barátságba a múltat jövőbe kapcsolódó könyvekkel. Reszler Gábor A Magyar Rádió Beszélni nehéz című népszerű nyelvművelő műsorának már hosszabb ideje rendszeres résztvevője az ófehértói Keresztessy Attila. Üjabban pedig a nyíregyházi Krúdy gimnáziumban alakult az adáshoz kapcsolódó nyelvi kör. Hogyan készül a műsor, s mi módon veszik ki a részüket a szabolcsi nyelvművelők ebből a nemes, szép feladatból, milyen nyelvi „vétségek” ellen harcolnak mostanában? — Mi, szabolcsiak már tanakodhatunk azon, mit lehetne tenni azért, hogy megyénkben minél több ilyen munkaközösség alakuljon, és egyénenként is minél számosabban kapcsolódjanak be, felnőttek és fiatalok egyaránt, a rendkívül hasznos rovat munkájába aktív résztvevőként — magyarázta Keresztessy Attila. — Jóllehet, nincs szégyenkezni valónk ezen a téren más megyékkel szemben, sőt a versenyek, nyelvi táborok egyik „fellegvára” Budapest és Győr után épp Nyíregyháza lett az utóbbi időben, de szerintünk ez nagyobb elkötelezést is jelent. Legutóbb ismét két meghívó érkezett a műsor szerkesztőitől megyénkbe az idei közönségtalálkozóra. Öfehértóra és a Krúdyba. — E találkozók általában két jó órán át tartanak, és leginkább mi beszélünk, a műsor legaktívabb munkásai. Az elnöki asztalnál a Kazinczy- alapítványt tevő Péchy Blanka, Dome László professzor, mint a műsor vezetői ülnek, valamint Herczegi Kálmán, a MM főosztályvezetője. Mindig jelen van Albert Zsuzsa költő, rádiószerkesztő, továbbá a Magyar Rádió illeBESZÉLNI NEHÉZ? Szabolcsi nyelvművelők a rádióban tékes gyártásvezetője. A hozzászólások kötetlenek, a hangulat szinte családias. Kedves kötelességüknek tettek eleget a Krúdy gimnáziumból érkezettek: nyilvánosan is megköszönték a Ka- zinczy-jutalmat, amelyet komoly munkájuk elismeréseként kaptak. Ez rangot jelent az iskolák sorában az anyanyelvi képzettség terén, Keresztessy Attila minden adásra komolyan készül, ezúttal először az anyanyelvi nevelés gyermeklélektani és pedagógiai vonatkozásáról szólt. — Rámutattam néhány olyan hibára, amelyek a rádió és a televízió hivatásos beszélőinek nyelvezetében mint permanens nyelvi vétségek szerepelnek, például az „eggyenlő, eggyenrangú” hibás kiejtések. Eközben megjegyeztem, hogy a mi községünkben az idős emberek zöme még grófi cseléd volt, ezért hiányos az iskolázottságuk, mégis, sohasem hallani tőlük az efféle vétséget, amelyet a jól képzett bemondók, riporterek és színészek tudat alatt átvesznek a fővárosi aszfaltnyelvből. A másik, súlyosabb hibát nem permanensnek, hanem terjedőben lévőnek minősítettem. Nem tudatos, de veszélyes vétség, hogy alig-alig halljuk helyesen ejteni a hátravetett igekötőket. Példaként ezt a mondatot említettem: hogy úgy fejezzem ki magam. Itt az igekötő nem hangsúlyos, de erős nyomatékkai ejtik egyre többen, a többi mondatrész rovására. A Nyírségben senki sem beszél így: most hajtottam ki a jószágot. — Végül elmondtam, hogy, szabolcsi faluban nőttem fel. és már gyermekkoromban megfigyeltem, hogy mind a gazdálkodó, mind az iparos emberek mily nagy gonddal tisztogatták, javítgatták munkaeszközeiket a fárasztó napi munka után. Ugyanakkor elszomorít, hogy sok hivatásos és nem hivatásos beszélő szemlátomást nem sokra becsüli anyanyelvét, mert lépten-nyomon megsérti, henyén, magyartalanul beszél. Deme László összefoglaló zárószavában aztán kijelentette. hogy az említett nyelvi vétségek ellen nagy erőfeszítéssel fognak küzdeni az illetékesek minden fórumon. Baraksó Erzsébet KD HÉTVÉGI MELLÉKLET Szépülő műemlékeink Budaházi István: Naplemente A tanya fölött a nap már nyugat felé húzódott. Mint valami óriáskészítő, megnyurgította az árnyékokat, s a fény is egyre sápadtabb lett. Az árnyékok komorak voltak, akár az öregek arca. Kobzos János gazda arca nagyon hasonlított a délutánhoz. A kor miatt is, no meg azért is lett még ború- sabb az arca, mert a fia. Jancsi elébe állt, s ezt mondta: — Megházasodom, édesapám. — Aztán kit veszel el? — mordult rá az öreg. Mióta nélküle is megy a világ, s ő egyre jobban kikopott belőle, azóta ingerült. Még olyan dolgokba sem szólhat bele, ami pedig rá is tartozna. Már Rozi, a felesége is egyre ritkábban kéri ki a véleményét. Megy a saját feje után, főz, amit akar. Most meg ez a kölyök is. — Kit, kit? Hát egy lányt, akit szeretek — nyel egyet Jancsi, aztán nagy bátran hozzáteszi: — Aki gyereket vár tőlem. Na, ez sok volt egyszerre az öregnek. Gyűl benne a méreg. — Mit csináltál, te gazember? Húszéves se vagy! Katona se voltál, de gyereket csinálni már van eszed! Tudod mit? — enyhül meg az öreg — hiszen mégis csak az ő vére —, vetessétek el, aztán majd a katonaság után is elveheted. — Nem úgy van az! Teri már a hatodik hónapban van! Kobzos megint hallgat Lassan pirul ki az arca. — Ide pedig nem teszitek be a lábatokat, az biztos Menj az udvaromból, meri úgy elverlek, hogy magarr is megbánom! Jancsi csak néz, aztár megérti. Elindul a ház felé hogy kis idő múlva a tornácra tegye két kis bőröndjét — Nemsokára értük jövök. Az öreg nem mond sem mit, csak áll. Aztán élőké rül Rozi is, aki a szomszéc tanyában volt kotlóért Mert olyan különös a tyúkok világa, hogy az egyit tanyában kotlának nyakra- főre, a másikban pedig aí I isten szép nevére sem hajlandók. Az öreg Kobzosm tyúkot vitt a szomszédba kotlóért. A fészek itt áll el készítve, aláválogatta a to- i jósokat is, ráültette az egyit vértyogó tyúkot, de az csal állt a tojáson, nem akar ráülni. Jön Kobzosné, nen is titkolt örömmel, hiszer Í sikerült a csere. A két bő 1 rönd láttán meglepődik, el engedi a kotlóst. — Hát ezek a bőröndök' — Nem látod, hogy bő röndök? — Azt látom, de minél vannak a tornácon? Kobzos nagyot nyel. — Azért, mert Jancsi köl tözik. — Miért, hová? — Kobzos né maga a méltatlankodó: Nem mondaná meg, hog hová? — Költözik, mert nősü j Aztán meg kívül tágasabfc — Elküldte az egyetle j fiúnkat? Maga vén bolonc — jajdul fel Rozi. Kobzos nem szereti, ha az asszonynak igaza van. A fejére nőtt már, azért mer ilyet mondani. De az úristenit, ki hallott még ilyet?! Egyszerre lakodalom, meg keresztelő?! — Elzavartam, az istenit a fajtájának! El én! Egy megesett lányUakar elvenni. Azt mondja, tőle van a pu- lya, de én nem hiszem! Hát akkor le is út, fel is út! Az én házam nem átjáróház, hogy ide mindenféle jött- ment csak úgy betegye a fenekét! Rozi megszeppen az öreg indulatától. Máskor ilyenkor elhallgat, de most ppm tud. — Maga meg nem is be- I szélt még rendesen Jancsi- I val. a lányt se látta, mégis I elüldözi őket a háztól! Mi- 1 lyen ember maga?! — Hogyhogy milyen em- | bei ? Hát nem dolgoztam én j eleget, mióta csak az esze- 1 met tudom?! Nem neveltem J fel ezt a latort rendesen? I És ez a hála érte. Elmegy j az első megesett lánnyal! I Márpedig, amíg én élek, az j lesz ennél a háznál, amit I én akarok. Megértetted? Rozi egyszerre kicsinek I érzi magát, nagyon kicsi- 1 nek. — Néma fájdalommal I indul kotlót ültetni. Az öreg Kobzos úgy érzi. f megnyerte a csatát. A fron- i ton érzett egyszer ilyet. | Húsz kilométert mentek í előre egy nap alatt, pár J puskalövéssel. Ez még az ! elején volt. Ilyen veres, volt „ akkor is az ég. Aztán más- | nap hajnalban iszonyatos I ágyútűzre ébredtek. Ágyú- j| tűzre a hátuk mögül. S , morgott a föld, és tankok \ dübörögtek. A dűlő felől motor berreg, aztán előbukkan a té- !, esz GAZ kocsija. Gyorsan ! jön, megáll a tanya előtt. A fiú, Jancsi szótlanul f száll ki, felmegy a tornáé- jj ra, felveszi a bőröndöket, \ aztán nagyon lassan megy f a kocsiig. A bőröndöket be- | teszi a hátsó ülésre. — Isten áldja, édesapám! ‘ Ezt már a terepjáró ajtajá- | ból mondja, visszafordulva, 1 Aztán fölzúg a motor. A berregésre Rozi is elő- =j kerül, s látja az induló te- a repjárót. — Jancsi, Jancsikám! A fiú ezt már nem hallja, .; Rozi a tornácnál zo- I kog. Az öreg Kobzos arca is megrándul. Eddig § csak apunak szólította Jan- | esi, esetleg apának. Sose | mondta, hogy édesapám. ? Kobzos mereven áll, de lel- -j két melegség járja át. Oda- i megy asszonyához, s vállára ^ teszi a kezét. — Ne sírj már, egyszer ? úgyis elment volna. Ha nem | most, később. Ki kell azt | próbálni, mennyire ember I már. S hallgatnak. Csak Ro- f zi hüppög. — Hanem, hallod, eredj | be holnap a faluba, hogy ■ tudjuk, kifélékhez is kerül. { Vidd magaddal a takarékot j is, aztán majd meglátod, í mennyit kell kivenni belő- | le. Rozi nem mozdul, csak a | ’ hüppögése csöndesül el. A | naplementétől az egész tor- I nác meszelt fala lángol. 1 ; Néznek, néznek a poros dű- | ' lőútra, aztán az asszony az g i öregre pillant. Micsoda j ! mély barázdák ezek? Csu- • pa árnyék és csupa fény
