Kelet-Magyarország, 1983. június (43. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-21 / 145. szám
2 Kelet-Magyarország 1983. június 21. KÖRNYEZETVÉDELMI ÉPÍTŐTÁBOR — ELŐSZÖR Halászat és vízireadészet Először szerveznek környezetvédelmi építőtábort Bala- tonszéplakon az ifjúgárdista fiúknak. Megyénkből húszán vesznek részt a július 3—16- ig tartó tábor munkájában. A változatos programok közt szerepel a Balaton vízszeny- nyezettségének vizsgálata, de halásznak is, szabad idejükben pedig vízirendészeti képzést kapnak. A környezetvédelmi építőtáborban — a már hagyományos más építőtáborokkal ellentétben — itt elméleti felkészítésben is részt vesznek a táborozok. „Az erény útjai" Perzsavásár- szombaton m^önyvek, ruhák, MZ földgömb, táska, ^ ócska cipő. Fejsze, fékbetét, gyümölcsöstál, tinten-pen. Szél fúj át a nyíregyházi Csillag utcán. Port kavar, tarka ruhákat emelget. — Ezt vegye meg. Ez sohasem nyúlik el. Trabant csörög a Csillag utcán. Lépésben megy, megáll. Sofőrje kihajol az ablakon. Venne, ha volna mit. Útja legalább félóráig tart. — Hogy a tízezer bilipengő darabja? — öt forintért odaadom. Imádságoskönyv: Novi Sad, 1924. Biciklinyergek, küllők, abroncsok. Alig használt zokni. — Eladó a cumisüveg? — Minden eladó. — Mennyiért? — Háromér a magáé. — Nincs rajta cumi. — Odébb azt is kap. Labda gurul, kergeti a szél. Cipőt próbál a fekete ruhás nő. Nap csillan a fényes bőrön. „Ke- resztapáék” órákat halásznak elő, a szembejövők orra alá dugják. Az egyik óra dalra fakad. — Megvenném az éjjelit. — Hatvan forint. Fehér porcelán. — Drága. — Három hete hetvenért ment el a párja. Szódásüveg, petróleumlámpa, rágógumi, gu- mipertli, akkumulátor- töltő, agyonköszörült kések. — Mit keresnek? — Szivattyút a telekre — mondja a szakállas férfi. — Kapható? — Előfordul itt minden. Biblianaptár 1941-ből Jókai, Móricz, Molnár Ferenc, Madách, angol nyelvtan. „Az erény útjai”, vígjáték három felvonásban. Kották, könyvtöredékek. Számtani önyv 1920-ból. — Mennyi ez az öt könyv? — Harminc. — Adja húszért. — Legyen. Maga volt az első vevő. Elbújik a nap, süvít a szél. Újságpapírt hurcol az ócskapiac fölött. (speldl) SZATÍRA, OPERA UTÁN OPERETT Várszínházi esték Nem kedvez az időjárás a kisváirdai várszínházi estéknek. A szolnoki Szigligeti Színház szombat és vasárnap esti vendégjátéka is „bemenekült” a viharos szél és hideg elől a művelődési központ színpadára. Szerencsére Eisemann Mihály: Zsákbamacska című operettjének nem ártott meg a „pályacsere”, nem kívánkozik mindenáron szabadtérre ez a nagy statisztériát nem mozgató, lényegében kamarakomédia, s talán jót is tett neki, különösen a remekül játszó zenejelenet az előadásból. (Császár Csaba felvétele) kar tömörebb hangzásának, a művelődési központ kitűnő akusztikájú nagyterme. Csurka István mai életünkről szóló szatírája és egy nagyopera előadás után. (Az idő vasfoga, ill. Traviata) kedves színfoltként következett ez a jól rendezett, fiatalosan és lendületesen előadott operett. Eisemann Mihály muzsikáját nem kell bemutatni a „már nem huszonéves” közönségnek, ismerik őt jól, de az egészen fiatalok is lelkesen hallgatták ezt a jazzos hangzású. sodró és igényes zenét. Éry Kovács András rendező ötletes, poénokra épülő jelenetszervezésében nincs semmi fölösleges modernkedés, bátran támaszkodik az operett évszázados hagyományaira, amit kár is volna mindenestül elvetni, hiszen minden ilyen kísérletből eddig csak öszvérmegoldások születtek. A szereposztás alapvetően jó és kiegyensúlyozott, a színészek megnyerőén fiatalok, nem játsszák el a „primadonnát”, „bonvivánt” stb. hanem önmagukat és a szerepet, jókedvűen és lendületesen. Az előadásban nyoma sincs a „haknik” előkelőskö- dő nagyképűségének, a „vidékre ez is jó” szemlélet idegesítő unalmának. A főbb szerepekben Egri Kati, Vállai Péter, Takács Katalin és Dörner György kiválóak, de a többi szereplő is jó és a kevesebb szövegű pincér, mixer, liftesfiú, s a táncoslányok sem a sok helyen megszokott „statiszta szinten” játszanak. Külön dicséretet érdemel a nagy létszámú, és a zene jellegének megfelelően szaxofonokkal, bendzsóval is kiegészített, rendkívül tiszta és jó ritmusú zenekar, amelyet Nádor László vezényelt. (m. a.) FÉKLÁMPA AZ ABLAKBAN ? Piroson át tízezerért Ez isr az is a KRESZ-módosításról Mióta felröppent a hír, hogy új KRESZ készül, azóta a legtöbb olvasónk azt kérdezte: mi engedhető meg az autókon, s mi nem? — Láthatunk lógó nyelvű, kifulladt szörnyfigurát a hátsó szélvédőn, különféle rallye-feliratokat, fékezéskor világító fejeket, de még az ablakot teljesen eltakaró japán tájképet is — közölték a KPM-ben. — Már jelenleg is minden olyan tárgy és címke használata tilos a kocsin, ami a közlekedés biztonságát zavarja. Egy győri üveges kisiparos állítólag engedéllyel fényszűrős füstüveget gyárt, többféle kocsitípushoz. Cikkünket követően szinte munka nélkül maradt, elpanaszolta, hogy az új KRESZ-től tartva, senki sein keresi már a füstüveget. Megtudtuk: a KRESZ-módo- sítás vagy az ezt követő végrehajtási szabályok csak olyan üvegeket és bevonatokat tiltanak meg, amelyek akadályozzák az átlátást. Ilyen például a tükörüveg, a íoncsorozás, a különféle fóliák. Hasonlóképpen nem javasolják a függönyöket és rollnis napvédőket sem. A füstüveg továbbra is használható. Egyik szövetkeze; illetékese arról panaszkodott, több milliót költöttek a reluxaredőnyök gyártására. Mi lesz, ha ezeket megtiltják? A hivatalos válasz: nem várható ilyen tilalom, mert e redőnyökön át lehet látni. Számos kérdésben nincs még egyértelmű válaszadás. Például az sem eldöntött, mi legyen az ablakban lévő pótféklámpákkal, melyekből már több tízezret felszereltek. Vitatott az is, megengedje-e az új KRESZ a jelenleginél sokkal nagyobb fény- erejű hátsó féklámpák felszerelését! (Tudni kell- egész Európában csak az NSZK- ban vezették be, de ott is megbánták, az NDK-ban pedig büntetik.) A javasolt módosítások között szerepel a többi között, hogy a kavicsot és törmeléket szállító tehergépkocsikat le kell majd takarni, hogy a lepotyogó kő ne veszélyeztesse a mögötte haladókat. Valószínűleg komoly vitát vált majd ki: legyen-e kötelező minden előzésnél a dudálás: lakott területen csökkentsék-e 60-ról 50 kilométerre a maximális sebességet: ugyanígy éjszaka az egy mással szemben közlekedő járművek is mérsékeljék-e, hogy a vakító fényben biztonságosan kerülhessék el egymást. A KPM illetékese elmondta: elkészült a rendelettervezet a piros lámpán áthaladók szigorúbb büntetéséről. A Magyar- Közlönyben hamarosan megjelenő rendelet szerint a vasúti átjáró tilos jelzésén áthaladókat a jövőben 10 ezer forintig terjedő sza bálysértési bírság fizetésére kötelezhetik. „Drágább lesz” a városi közlekedésben is a tiloson áthajtás: a büntetés elérheti az ötezer forintot. A rendelet előreláthatóan szeptembertől lép hatályba. (A HH nyomán) A tárgyalóteremből Két éven át kölcsönkért A harmincnégy éves sza- moskéri 'óth János tavaly októbertől nem létesített állandó munkaviszonyt, alkalmi munkákból él. Korábban sem a munka szerezhette számára a legnagyobb örömöt, tavaly nyáron ugyanis a Mátészalkai Rendőrkapitányság 30 napi elzárással sújtotta közveszélyes munkakerülésért. 1981 tavaszától idén januári letartóztatásáig a pénzszerzésnek egy más módját alkalmazta előszeretettel. Mátészalkán, Tunyogmatol- eson, Jánkmajtisban, Tibor- szálláson és Fehérgyarmaton huszonhárom személytől kért (és kapott) a legkülönfélébb ürüggyel kölcsönt, amit elfelejtett visszafizetni. Az indokok elég széles skáláját vetette be. Megbetegedett a malaca, tehene, s a gyógyszer túl sokba kerül, nem elég a pénze, nem tudja meglátogatni a kórházban fekvő feleségét (akitől mellesleg már régen elvált), malacot akart venni. vagy éppen csempére volt szüksége, s pillanatnyilag kevés volt ehhez a pénze. Olyan eset is volt, amikor mentőautó sofőrjének adta ki magát, s az ékszíj elszakadása miatt kellett sürgősen néhány forint. Természetesen min denütt megígérte, hogy más nap hozza vissza a kölcsönt. Ez a másnap azonban mind a mai napig nem jött el... Huszonhárom embert késztetett így fogadalomra, ismeretlennek többet pénzt nem adnak kölcsön. A Mátészalkai Járásbíróság kisebb kárt okozó (összesen mintegy két és fél ezer forint) csalás, valamint közveszélyes munkakerülés vétségében mondta ki bűnösnek Tóth Jánost és fél év fogházbüntetésre ítélte, s egy évre eltiltotta a közügyektől. Fellebbezés után a megyei bíróság hozta meg a jogerős döntést, mellyel a szabadságvesztés időtartamát kilenc hónapra emelte fel. (Pd) Bevallom, hogy kevéssé szeretem a tv-iben az olyan műsorokat, amelyek szóra- koztató-informatív célza- túak lennének ugyan, — ám túl sok bennük az el- méletieskedő szöveg. Az ilyenek közé tartozott a Stúdió ’83 múlt heti (jó részében ritka unalmas) adása a tudományos-fantasztikus irodalom keletkezésének, műfaji és „fogyasztási” kérdéseinek részletező taglalása, jóllehet a műfaj lét- jogosultságát aligha vonja bárki kétségbe. Bővebb illusztrációk nélkül a műsor nagyobb része — minden okos okfejtés ellenére — a képernyőn érdektelenségbe fulladt. Még egy, részben hasonló jellegű dobogásom. A kitűnő, sikeres író, színpadi szerző, Szakonyi Károly szerdai, Kisded játékaim c. szerzői estjéről (?) szól. Amennyire élvezetes volt az illusztris író csevegése a színház és vidékéről, a műhelymunkáról, olyannyira nem mondhattak sokat az egyes darabrészletek, amelyek a legkiválóbb színészek tolmácsolásában sem voltak képesek érzékeltetni az egész mű lényegét, légkörét. Ügy hiszem, hogy a darabrészletek inkább egy- egy színészi életpálya illusztrálására valók, semmint az írói alkotás bemutatására. Meg kell hagyni viszont, hogy a műsor irodalmi színvonala, színészi produkciói iránt nem eshet kifogás. Szombat este... századunk méltán világhírű angol írója, W. S. Maugham (1874—1965) novellái bámulatos hűséggel hatnak tévéfilmekén is. Az író ismert erényei, a könnyed' elegancia, a csiszolt stílus, a történetek ötletes megcsa- vanfcsága kellemes perceket jelenítenek, még akkor is, ha a hajdanvolt angol főúri-nagypolgári világ életképeiből láthatunk. Az Egy világjáró viszontagságai voltaképpen szokványos háromszög történet lenne, — ha a képviselőminiszter fiatal szeretője és újdonsült ifjú férje nem fogadta volna el- az éltes úr most már mindkettőjük fölötti patronálását, ő meg a szerény részesedést a megszokott gyönyörökből. így aztán — feltehetően — jól megvoltak továbbra is édes hármasban, minden fölösleges botrány helyett. Ugyancsak jóit irháitok a Tosca a gumiasztalon és egyéb operakatasztrófák című produkcióról, sőt a múlt hét legszórakoztatóbb produkciójának vélem. Ez nem annyira paródia volt — hiszen a betétek teljes komolysággal hangzottak el 1—, hanem az előadásokba becsúszott számos előre nem látható technikai- szcenikai baklövés igen mulatságos felidézése. A fennkölt opera igen közel kerülhetett a magamfajta botfülű átlagnézőhöz is. Egy jó lengyel tévéfilm, a Szélhámosok parádéja briliáns alapötletre épült, hatásosain késleltetett csattanóval. A bisztróbajnok amatőr sakkozó, a jámbor patikussegéd ahogyan kL játszotta egymás ellen a nemzetközi nagymestereiket a levelező partikban, — nos ez mindenképpen alkalmas volt a furfangos kisember iránti rokonszenvünk felkeltésére. Mindent összevetve (beleszámítva a töb-' bi, itt nem méltatott műsort is), a szokásosnál jóval kellemesebb órákat tölthettünk szombaton este a képernyő előtt. A RADIO Merkovszky Pál MELLETT Napjainkban mind több szó esik a pénzről. A rádió népszerű műsora is, a Szivárvány a pénzről szólt legutóbb. Erről a több ezer éve létező fizetőeszközről. Sokféle alakja és még többféle hatása van a pénznek. Van, aki keményen megdolgozik érte (ők vannak többségben), van, akinek könnyen jön. Valaki jól tudja forgatni: „fiaztatja”, van, akinek a kezén nem hoz hasznot. Van, aki jól tudja beosztani a pénzt, van, aki erre nem képes. Vannak, akik otthon gyűjtik, mások a bankban tartják. Az emberek többsége becsületes munkával keresi meg £ zt a pénzt, amire szüksége van saját magának, családjának. És mégis — nem is kevés esetben — kénytelen kiadni belőle változó nagyságú összegeket csúszópénzként, „jatt”-ként, hál; .pénzként. Erről a közismert — és egyelőre meg- szü atethetetlen — gyakorlati ól több riportban is be- szé .tek. Vannak, akik természetesnek tartják, mások elítélik, sőt olyan vélemény is elhangzott, hogy nemcsak annak kínos, aki adja (az ajándékot, vagy a hála- pénat), hanem sokszor annak is, aki kapja. Ebben az utóbbiban nem vagyok olyan biztos, mint amilyen bizonyossággal állította ezt a megszólaltatott (építkező) fiatalasszony. Ennek a rossz szokásnak a kialakulásáért mindannyian felelősök vagyunk, önmagunkat is okolhatjuk. Érdekes módon mégsem erről szólt a műsor nagyobb része, hanem a pénzzel való gazdálkodásról. Például arról, hogyan tudja beosztani kétezer forinton jóval aluli özvegyi járadékát (nyugdíját) egy hetvenkét éves néni, s arról is beszéltek, hogy Ki tudja jobban beosztani a pénzt a családban, a feleség-e vagy a férj? Ebben a riportbeli — négytagú — családban a feleség csaknem húsz éve vezet háztartási pénztárkönyvet. önmaga megnyugtatására elsősorban, de talán utólagos elemzés céljával is. Ez a könyv is bizonyítéka annak, hogy a nehéz gazdasági helyzet szinte minden családnál érezteti hatását. Jobban kell takarékoskodni, s még így is kevesebb jut a nemesebb passziókra is. Hogy nem lehet könnyű a pénzt okosan, jól beosztani, arra az is bizonyíték lehet, hogy ebben a riportban egy kérdés nyomán — az erre vállalkozó férjnek — a feleség átadta a család pénzügyeinek a kezelését. Most szinte érződött a megköny- nyebbülése, hogy megszabadult ettől a tehertől. Igen érdekes beszélgetéssel zárult ez a sor: az MNB innovációs alapjának igazgatónője, úgy is mondhatnám, hogy egy magyar bankárnő elmondta, milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie egy bankárnak: szerinte üzletembernek, pszichológusnak és menedzsernek kell lennie egyszemély- ben, mert annak mindig könnyebb, aki csak kér és költ, mint annak, akinek döntenie kell a kérés teljesítéséről, mert be kell osztania azt, ami van. Ez a magán- és az államháztartásra egyaránt érvényes. Seregi István SképernyöEJ
