Kelet-Magyarország, 1983. június (43. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-18 / 143. szám

1983. június 18. Kelet-Magyarország 3 Csoma­golunk!? E gy valamirevaló ter­melőszövetkezet­ben, ahol a higiéni­ára is adnak, rengeteg mosószer fogy, különösen ha állattenyésztéssel, sőt tejtermeléssel is foglal­koznak. Van üzem, ahol az éves mosószerköltség 200 —250 ezer forint. Ez nem is baj, mármint a mosó­szerek használata, hiszen nem csak a KÖJÁL, de a józan emberi ész is köve­teli, igényli a tisztaságot, a rendet. A baj az — mondták már többen is —, hogy a nagyüzemeknek nem a mosószer kerül sokba, hanem a csomago­lás. Kalkulátor gondolkodá­sú főkönyvelő például ki­számolta; a költségek jó egyharmadát papírra, do­bozra fizetik ki, amit rö­vid úton a szemétre dob­nak. Mosószer t ugyanis csak kiskereskedői áron, kis tételben, 1—2 kilogram­mos csomagolásban tud­nak venni. A csomagoló­doboz szép 'és esztétikus, töbhszínnyomású, rek­lámszöveggel és használa­ti utasítással. Az ilyen doboz szükséges a háztar­tásiban, a fürdőszobában, de mi szükség van rá egy nagyüzemben, ahol tíz ki­logramm számra használ­ják a mosószert és a do­bozra rá se néznek, ami­kor kiürítik ... Ezek után számoljunk. Ha a nagyüzemek 50 kilo­grammos tételben, nagy­kereskedelmi áron, zsá­kokban vehetnék meg a mosószert, úgy a követke­ző haszon szármázna be­lőle. Dobozár, amelyik kb. 100 forint. (Két forintnál olcsóbb doboz aligha van), plusz kereskedelmi árrés, amely 50 kilogramm mo­sószer esetében biztos, hogy több száz forint. Szó mi szó, a tisztaságnak nagy ára van és nem min­dig Indokoltan. Ide kíván­kozik, hogy a jelen sorok­kal nemcsak a termelőszö­vetkezetek, üzemek érde­keit védve szóltunk. A z úgynevezett csupa nagybetűs TAKA­RÉKOSSÁG is diktálta a sorokat, mert ha a tsz-ek nagy tételben, ömlesztve vehetnének mo­sószert, úgy papírt, mun­kaibért, munkaidőt, végső soron energiát takaríthat­nánk meg és nem is lebe­csülendő mennyiséget or­szágosan. Végszó: tudunk mi cso­magolni, de olykor-olykor minek, mi végre? • S. E. Fémzsaluk Afrikába Hamarosan útnak indul Algériába a Fémmunkás Vál­lalat nyíregyházi gyárából két készlet építési fémzsalu. A Nikex külkereskedelmi vállalat közvetítésével létre­jött üzletet áprilisban kötöt­ték meg az afrikai ország ke­reskedőivel. A rövid határ­időre vállalt munka még a tervezettnél is két héttel ha­marabb készült el. A dollár­elszámolású, 16 millió forin­tos üzlet jelentősen hozzájá­rul ahhoz, hogy a gyár elő­reláthatólag tíz százalékkal túlteljesíti féléves bevételi tervét. JÓL JÖTT AZ ESÓ Aratásra készen A hét elején még csak áhí­toztak a mezőgazdászok az eső után, a második felvonás aztán meghozta a várva várt csapadékot. Még időben ér­kezett, igaz nem mindenütt egyformán, de a legkevesebb is több a semminél. Ezután már tényleg csak a napsütés hiányzik, hogy a jövő hét ele­jén az ország keleti ország­részében is meginduljanak az arató-cséplő gépek az őszi ár­patáblákon. Búza és pipacs Leveleken kilencszázhúsz hektáron vetettek a múlt év őszén kalászost. A búza mel­lett a homok, a futóhomok fő növényét a rozsot 340 hek­táron. A jelenlegi állapotról így nyilatkozik Snekszer Mi­hály, a Dózsa Termelőszövet­kezet főmezőgazdásza: —■ Vegyes képet mutat a határ. Májusban, június ele­jén szinte egy csepp eső sem esett, ami meglátszik a nö­vényeken. A búza sarjúkalá- szában nincsen szem, a főhaj­tás is hiányos. Ez bizony érzékeny veszte­ség, mert a költség úgy ala­kúba kisebb termés esetében is, mintha a tervezettet taka­rítanák be. A kombájnokat már kijavították, a gépudva­ron állnak az E—516-ok, E— 512-ek, a Claas Dominátor és az SZK—5-ös. Leveleken úgy számolták, hogy tíz nap alatt végeznek a búzával, ugyan­ennyi kell a rozsnak is. — Június végén biztosan indulhatnak a kombájnok a búzában. A kombájnosok mellett még 25—30 ember vesz részt az aratásban. Fon­tos feladat a szalma betakarí­tása, hiszen a szövetkezetben sok a szarvasmarha, a juh. A 41-es út mentén szép a téesz búzatáblája. Sőt tetsze­tős is, ahogyan a pipacsok pi- roslanak benne. Csakhogy ezt eredetileg nem pipacstáblá­nak szánták. Ez már nem az időjárás függvénye csupán... Aratás után másodvetés Tarpán kiemelten kezelik 8 búzát. Az idei vetésterület az eddigi legnagyobb, 1350 hek­tár. Ehhez jön még a 150 hek­táros őszi árpa. — Jól gépesíthető a kalá­szos termesztése, nem ütközik más munkacsúccsal, ugyan­akkor tonnánként még ezer forint körüli nyereséget is biztosít a búza — magyarázza Szécsi Zoltán, az Esze Tamás Termelőszövetkezet főmérnö­ke. — Tíz kombájnunk jó idő esetén két héten belül elvég­zi a nagy munkát, a szárítónk pedig biztosítja, hogy a levá­gott termény magtári szára­zon kerüljön Fehérgyarmatra, Vásárosnaményba és a saját tárolónkba. Félezer tonnát vetőmagnak termesztünk az őszi vetéshez. Tarpán jó eredményt ad­nak a martonvásári IV-es és VIII-as fajták, valamint a Jubilejnaja—50. Igaz, a terve­zett 3,2 tonnás hozam nem Az illetékes válaszol ÉGNEK A VILLANYOK A közelmúltban a közvilá­gítással kapcsolatosan megje­lent cikkre a következőket válaszoljuk: nyíregyházi ki- rendeltségünk közvilágítás­ellenőrzést végzett Nyíregy­házán a Szüret utcában és ez alkalommal a kiégett izzókat pótoltuk. Kérjük a lakosságot, hogy a jövőben a hibabeje­lentést a nyíregyházi kiren­deltségünk ügyeleti szolgála­tánál tegye meg. Ez történ­het személyesen vagy telefo­non is, a hiba kijavítása így hamarabb megtörténhet. TITÁSZ nyíregyházi üzemigazgatósága Ha szükséges, Tarpán is szá­rítják a terményt. Ezért a szá­rítótornyot is felkészítik az aratásra. számít rekordtermésnek, de a Beregben 10—11 aranykoro­nás földeken már jónak mondható. Itt legalább annyi­ra meg kell dolgozni ezért a termésért, mint jó talajon az öt-hat tonnás hozamért. Az aratással egy időben, pontosabban a kombájnokat követve végezzük majd a szaimabetafcarítást is — mondja a főmérnök. Takar­mányunk bőséges, ennek elle­nére 80—90 hektáron terve­zünk másodvetésű naprafor­gót és kukoricát. Az árpát talán a jövő hét, elején el­kezdhetjük aratni, s utána rögtön indulnak majd a ve­tőgépek. Korábban a szokásosnál Korábban kezdik mos; min­denütt az aratást. A gépek rendben, kijavítva állnak, sok helyen új kombájnokat is bevetnek. Tarpán például négy NDK-gyártmányú E— 512-es várja az aratást. Egy­szóval minden gazdaságban készen állnak a kezdésre, a kenyérnekvaló betakarításá­ra. Sipos Béla — Ugye, teljesen elfelej­tetted, hogy ma színházba megyünk? — Fölöslegesen izgulsz, semmit sem felejtettem el. Van idő bőven. — Persze, persze ... Min­dig a második felvonásra érünk oda. Legutóbb is ... — Lehetetlen alak vagy! Addig morogsz, míg vég­képp el nem veszed az em­ber kedvét. Adj tanácsot in­kább, mit vegyek fel: esté­lyi ruhát, vagy szoknyát ; blúzzal. — Vegyél, amit akarsz. Csak arra kérlek, hogy egy kicsit gyorsabban ... — Rendben van. Az esté­lyit veszem fel, az jobban áll. Várj csak!... Ivánék is ott lesznek? — Honnan tudjam? Le­het, hogy ott lesznek ... — Mért nem ezzel kezd- ted? Ha ők is ott lesznek, akkor nem az estélyit ve­szem fel, hanem a szoknyát meg a blúzt. Igaz, hogy a fi „Fél éve semmi baj, a felesége is boldog asszony... Jelszó és papucs Kényes kérdésekről egy szocialista brigáddal FEHÉR ING, NYAKKENDŐ, FESZES MELL, DE­RŰS TEKINTET, PIROS DRAPÉRIA, ELNÖKSÉG, KÉZFOGAS. OKLEVÉL, ARANYJELVÉNY, BORÍ­TÉK. „ÉS MOST, EZEN ÜNNEPÉLYES PERCEK­BEN AZT KÉRJÜK A PÄRT-, GAZDASÁGI, TÁR­SADALMI VEZETÉS NEVÉBEN, FOLYTASSAK TOVÁBBRA IS AZ ELVTÁRSAK A HÁRMAS JEL­SZÓ JEGYÉBEN: SZOCIALISTA MÓDON DOL­GOZNI, TANULNI, ÉLNI!” Ha kilépsz a gyárkapun... A Szabolcs-Szatmár megyei Víz- és Csatornamű Vállalat­nál beszélgettünk az Ifjúság brigád tagjaival. Fő témánk közelebbről az életmód. Egyi­künk úgy fogalmaz: a jelszó és a papucs ... — Élni — gondolkodik el hangosan Zemenszky Ferenc üzemvezető — olyan nagy szó és olyan nehéz. Szép, jó, de szinte nem lehet mérleg­re tenni. Mutatós, de csak jelszó. Netán vegyünk elő minden egyes embert, te és te, mit csinálsz, ha kilépsz a gyárkapun, hogyan élsz szo­cialista módon? Ez a jelszó tudniillik a hibája az egész brigádmozgalomnak. Mert a brigád teljesít 110 százalé­kot, megtakarít 3 százalék energiát, becsatol 10 darab színházjegyet, lefest egy óvo­dakerítést, de ettől még Jó­zsi bácsi egész nyugodtan verheti otthon a feleségét. Ha ez botrányossá nem vá­lik. sem Józsi bácsi, sem a brigád tekintélye nem csor­bul. — Ez a brigád hét-nyolc éve kezdett, szinte a semmi­ből, s most a vállalat Kiváló Ifjúsági Brigádja. Egyesek keveslik ezt a címet, én reá­lisnak tartom. Nekem viszont a jelszó és papucs párhuzam nem tetszik. Sajnos, nem va­gyunk abban a helyzetben, hogy munka után kényelme­sen papucsba bújhatnánk. Mindenki fut a pénze után, ma ez határozza meg az élet­módot ... Hét éve albérletben — Szerintem nem jut eszé­be otthon senkinek, hogy ő egy brigádtag — teszi hozzá Lencsés Géza autószerelő. — Nekem például reggeli ne­gyed hatkor, amikor kelek, nem ezen jár az eszem. Ak­kor sem ez lebegett a sze­mem előtt, amikor a techni­kusképzőbe jáv-tam, hanem az, hátha többet fogok majd keresni. Most meg az foglal­koztat, honnan szerezzek épí­tőanyagot a házamhoz. És más se gondolja, hogy ő most a brigád miatt nem fog be­rúgni. Van munkahelyi kö­vetelmény és van az ember'a gyárkapun belül és kívül. Vagy rendes, vagy nem, de ennek semmi köze a brigád­mozgalomhoz. — Ha tőlem megkérdezné, vajon brigádtag lévén szocia­lista módon élek-e, azt kelle­ne felelnem, hogy nem — Koós Károly asztalos kemény évek, nehéz napok történetét osztja meg velünk. — Ügy képzelem el, hogy munka után szívesen olvasnék, pi­hennék, felüdülnék a másna­pi feladatokra. Ezt sajnos je­lenleg nem tehetem meg. A feleségemmel hét éve várjuk, hogy lakáshoz jussunk, most már két kislányunk is van, s a kettőnk fizetésének közel a fele, 2800 egyből ugrik, eny- nyi az albérlet Rákényszerü­lök, hogy munka utón, meg szombat-vasárnap, amikor csak lehet, dolgozzam. „Addig prédikálhatunk..." • Puskás László gépésztech­nikus, azelőtt autószerelő, most művezető. Azokkal ért egyet akik a jelszó mögött a brigád, mint ember- és jel­lemformáló közösség erejét látják. — Kényszerszabályozás ez tulajdonképpen, de szükség van rá. Magyarul — nem en­gedhetem meg magamnak, hogy mondjuk a kocsmában magánszámot adjak elő. De mondok egy másik példát is, igaz, nem valami gyönyörű. Az egyik munkatársamról van szó, akinek akkora volt a kapacitása, mint a vízműtar­tály, de talán a nagy meden­cét is kiitta volna. Reggel be­jött melózni, józanul, dél­utánra totál lett. Hol tartot­ta a piát, nem bírtunk rájön­ni. Imitt-amott dugdosta. Zű­rök bent, zűrök otthon, szó­val szigorúan kellett intéz­kedni. Bevezettük a szondá­zást, teljes munkaidőre és mindenkire. Neki pedig 20 százalékkal csökkentettük az óraibérét, és gyakrabban rá­nézünk. Hogy lekopogjam, fél éve semmi baj, sőt, a fele­ségével is találkoztam — bol­dog asszony. Röviden: amíg egy dolgozónak a pénzéhez nem nyúlunk, addig prédi­kálhatunk a jelszavakról. Elmondják, mit éreznek sé­relmesnek a jelszóval kap­csolatban. Az értékelés fur­csaságait. Még mindig sok a lakkozás, a kozmetikázás, ök például nem fújják fel, hogy szoknya egy kicsit szűk, de annyi baj legyen. Legalább karcsúbb leszek. Ira meg­pukkad az irigységtől. A szoknya csodálatosan áll rajtam! Jaj, istenkém, hol héret, vagy feketét vigyek? Mi a véleményed? Ebben a pillanatban a fo­lyosón megszólalt a csengő. — Nyisd ki hát! — kiált­ja az asszony. — Nem hal­a cipőm? Nem láttad? Hall­gat, mintha megkukult vol­na. Nincs véletlenül a szek­rényben? Szerinted mezít­láb menjek színházba? Mondd, mi megy jobban a blúzhoz: a korall gyöngy­sor, vagy a bross? Nem vá­laszol! Persze, neked mind­egy, hogy néz ki a felesé­ged! Rendben van, felve­szem a gyöngyöt, bár ha­mis, de úgy néz ki, mint az igazgyöngy ... Jaj, majd el­felejtettem: a manikűr! Így ni... Sálat vegyek-e? Ve­szek! Na, most a táska: fe­lod, hogy csöngetnek? De a csengő csak tovább berreg. — Jó, jó, megyek!... De belemerültél az újságodba! Ugyan, kit tör ide a nya­valya éppen most, amikor színházba készülünk? Vár­jon, jövök már!... Mikor kinyitja az ajtót, a férjét látja maga előtt. — Te vagy az?! Hol a fe­nében voltál? — Színházban. Bocsáss meg, hogy csöngettem, de a kulcsom a másik kabá­tomban maradt. Ford.: Antal Miklós a 34 tagú brigádból 15-en rendszeres véradók. így ter­mészetes. Azt sem, hogy ne­héz kezű lakatosok, asztalo­sok, autószerelők helyett a családtagok vezetik a bri­gádnaplót. Mások megtűzde­lik csicsás cirádákkal, s mindjárt más az értékelő bi­zottság véleménye. Viccesen megjegyzik: a Lencsés Géza házából se fognák mellékelni egyetlen téglát sem, pedig az a kaláka is egy jó dolog volt... — Tizenhármán jöttek el — meséli a leendő háztulaj­donos. — Köztük pár olyan ember is, akire nem számí­tottam. Együtt raktuk a fa­lat, jókedvűen, nagy hangu­latban. — Most ehhez hozzátennék még valamit — veszi át a szót Puskás László. — Tudni­illik ezért nem kapunk két piros pontot, de azért igen, mert elmentünk a kiáUítás- ra. Sajnos. Ott művészet cí­men valami rettenetest mu­tattak nekünk, nem tudom, ki lesz ezek után a valóban ér­tékes képekre kíváncsi. Születésnapra — Kabalás, szabadidőköz­pont, társadalmi munka, Kert közi iskola, lambériázás, egy-egy ajtó kijavítása, gyer­mekjátékok az óvodába — és nem azért mentünk, mert jó pontot ér, hanem mert más brigád is megy, vagy mert abba az óvodába Jár a gyerek, vagy mert annak az iskolának nagyon sokba ke­rült volna, ha nem mi csi­náljuk, ingyen — magyaráz­za Koós Károly. — Nem. tudom, másutt mi a szokás — mondja a legif­jabb brigádtag Szikszai Béla autószerelő —, de nekem na­gyon jólesett, hogy a brigád számontartotta a születésna­pomat. A 18-ra megköszön- töttek, és kaptam egy köny­vet. Világjárók sorozat — ez a címe. Azt hiszem, ez sem szere­pel a brigád hivatalos iratai között... Baraksó Erzsébet fi kétszínű ház □ em szeretem a külön­böző színű kerítése­ket, ha a telek meg­osztása után az egyik lakó zöldre, a másik meg piros­ra festi, a teljes hosszában egyforma mintázatú vasrá­csokat. Azt se szeretem, ha csak addig söpör valaki ház előtt, ameddig az ő k . ablaka tart. Hát még hu maga a ház is kétféle színt kap, mert ketten lakják be­lül. Mint most egy szép ré­gi ház, a nyíregyházi Ben­czúr téren. Még a virágfű- zérrel táncoló gyerekeket ábrázoló relief is fehér a ház egyik felén, világosbar­na a másikon. Hogy nem le­het ezt összehangolni, meg­beszélni? Ma, amikor a kormánykö­zi tanácskozások korát él­jük, nagyvállalatok koope­rálnak egymással határokon innen és túl, s gyakran vi­lágrésznyi távolságok van­nak két közös terméken munkálkodó üzem között, akkor egy ház hirdeti a vá­ros közepén, hogy a benne lakók nem tudtak meg­egyezni a színben. Jó, hogy nem hagyták a két külön­böző vakolatréteg között arasznyi szélességben csu­paszon a téglafalat. „Demili- tarizált övezet” lehetett vol­na. „Senkiföldje” a frontok között. Fegyverszüneti vá­lasztóvonal ... M. A. h^' Színházi előadás

Next

/
Thumbnails
Contents