Kelet-Magyarország, 1983. június (43. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-16 / 141. szám

1983. június 16. Kelet-Magyarorsxág 3 Mindent egy helyen ÜZLETI FOGASNAK SEM UTOLSÓ, hogy Nyír­egyházán az autós min­dent egy helyben talál meg, ha a Lujza utcában jár. Az autófelügyelet itt vizsgáztat, az Állami Biz­tosítónak itt található kár- felvételi helye, szomszéd­ban a benzinkút, s a javí­tásra ott a vasszerkezeti és gépipari szolgáltató válla­lat. Az eltérő, de a gépko­csijavításhoz valamikép­pen kapcsolódó tevékeny­ségeknek a VAGÉP szer­vezte meg az egy helyben történő kiépítését. Ez ugyan vállalati érdek is, azonban jól jár mindaz, aki a szolgáltatásokat igénybe veszi. Az utóbbi öt évben lát­ványos fejlődés követke­zett be a VAGÉP szolgál­tató tevékenységében. A beruházások révén három­szorosára nőtt az épületek, gépek, berendezések érté­ke, s háromszorosára emel­kedett a lakosságnak vég­zett munka is. Jelenleg 2800 négyzetméteres alap- területen folyik a javítás, vállalnak korszerű alváz- és üregvédelmet, vizsgáz­tatnak, de használt gép­kocsik adásvételével is foglalkoznak. KORÁNTSEM GOND NÉLKÜLI az autójavítás — azt mindenki tudja. Ér­zi ezt a vállalat is, amikor az alkatrészellátás orszá­gos szervezetlensége miatt a megrendelések egy ré­szét vissza kell utasítania, amikor nő az átfutási idő, az indokoltnál nagyobb készleteket kell tartani. Másfél évvel ezelőtt adták át az új javítócsarnokot. A kapacitás nagyobb lett, azonban a lehetőségeket még nem használták ki teljesen. (Az építés az 1985 utáni időkre is megfelelő javítási bázist teremtett.) A szakemberek utánpótlá­sát már helyi képzéssel oldják meg, azonban a nagyarányú létszámmoz­gás is arra utal, van há­zon belül is javítanivaló, mint ahogy az ügyfélszol­gálat ingadozásai is a jobbításra ösztönzik a vál­lalatot. A GÉPKOCSIJAVfTAS­BAN a megyeszékhelyen megfelelő hálózat épült ki, megtalálható az álla­mi, szövetkezeti és kisipa­ri szektor egyaránt. Aki itt dolgozik, annak érez­nie kell, hogy a konkur- renciaharcban az marad talpon, annak marad meg a híre hosszabb távra, aki a megrendelők megelége­désére dolgozik. -A VA- GÉP-nél erre a feltételek egyre inkább adottak, ezért bíznak a szolgálta­tás jövőjében. L. B. GŐZMOZDONYBÓL FÜTÖKAZÄN. Egy átalakított gőzmozdony felhasználásával hőköz­pontot építenek a nagydobosi Petőfi Termelőszövetkezet központi telepén. A hőközpont a közeljövőben a termelőszövetkezet új galvanizáló üzemének, a már termelő varrodának, a fűrészüzemnek és a Kolmann-típusú szemestermény-szárítónak a fűtését fogja megolda­ni. A 6,5 millió forint költséggel épülő hőközpont és szemestermény-szárító kivitelezője az Építőipari Szövetkezetek Közös Vállalatának mátészalkai kirendeltsége. (Császár Csaba felvétele) GÁVAVENCSELLŐ 2000-BEN — Márpedig ha nem a faluközpontban lesz a tanács­háza, nem egyesülünk! — kötötték az ebet a karóhoz a het­venes évek legelején a gávaiak. Kérésükre ígéretet kaptak. S hogy nem beszéltek a levegőbe az illetékesek, bizonyíték erre maga a tanácsháza. Ott áll immár harmadik eszten­deje a faluközpontban, majdcsak határmezsgyén az egykori Gáva és Vencsellő között. 1971-ben egyesült a két szomszédos falu. Azóta nagy­község Gávavencsellő, mely­hez — mint társközség Balsa tartozik. Formálódó faluközpont — Legelőször a községren­dezési tervet készítettük el — teríti ki a térképet Végső Zoltán vb-titkár. — A vona­lak, kockák pókhálója a nagyközség jövőjét rajzolja: milyen is lesz kétezerben Gávavencsellő ? — Kialakul a faluköz­pont — mutatja a centrumot Végső Zoltán. — Itt, 85-ig elkészül egy ABC, a hetedik Ötéves tervben pedig egy ti­zenkét tantermes iskola. Száz új lakás is épül telepszerű, négylakásos házakban. A leendő kertváros első két épülete már áll is, a község­háza közelében. A faluközpont szomszédjában a községi parkban létesül a fürdő, s egy új sporttelep. Várhatóan a kilencvenes években adunk át a volt vencsellői részen egy új, százszemélyes óvo­dát. Az ezredfordulóig meg­oldjuk jelenlegi legnagyobb gondunkat: a szennyvízelve­zetést. Ennek építéséhez már az idén hozzákezdünk, egye­lőre 30 millió forintot köl­tünk rá. Gond persze emellett is akad. Mindenekelőtt az, hogy tíz év alatt ezerrel csökkent Gávavencsellő és Balsa la­kossága. Főleg a fiatalok ván­dorolnak el. Hiába van mun­kalehetőség a környéken — például a helyi cipőipari, vagy a vegyesipari szövetke­zetben — sokan nem talál­nak a szakképesítésüknek megfelelő állást. A község jövője miatt kulcskérdés a fi­atalok megtartása. Új igények jelentkeznek Szép a községrendezési terv, de már most, egy évti­zed távlatában igazolódott: az évek múlásával új igények jelentkeznek. — Most tárgyalunk a me­gyei tanáccsal arról, hogy néhány utcában — melyekre építési tilalom van — enge­délyt kellene adni lakásépíté­sekre. Sürgősen szükség len­ne egy bölcsődére is, amely nem szerepelt a tervben. El­képzeléseink szerint a kö­vetkező tervidőszakban ké­szülne el, a faluközpontban — magyarázza a vb-titkár. — Sokat segítenénk ezzel a helyben dolgozó fiatalasszo­nyoknak. Mindezek a gondolatok az itt élők igényeit tükrözik, akik közül sokan felelősséget éreznek lakóhelyük iránt. Ezt igazolják a közérdekű beje­lentések, javaslatok is. Együtt a községért Berecz Mihály az új iskola építését sürgette. Az osztá­lyok szétszórtan helyezked­nek el. Sok a szükségtante­rem, még barakképületben is tanulnak a gyerekek. Nagy Miklós a Szabadság ut­ca felújítását javasolta, ami­re egymillió forintot költenek az idén. Farkas Lajos az Arany János utca közvilágí­tásának korszerűsítéséért emelt szót. Itt hálózatbőví­tésre van szükség, ami min­den évben visszatérő feladat. Szerencsére nemcsak kér­nek, de tesznek is lakóhelyü­kért a gávavencsellőiek. Sok helyen már hagyomány, itt viszont csak mostanában fe­dezték fel a község gyarapí­tásának egyik sajátos módját. A tanács anyagot ad — a la­kosság pedig önkéntes mun­kát. így alakítanak ki a bal- sai öregek napközi otthona előtt egy pihenőhelyet, így bővítik a volt gávai részen az óvodát. Tavaly három és fél millió forint értékű társadalmi munkát végeztek a nagyköz­ség lakói. Az idén legalább ennyit terveznek. Ma már Gávavencsellőn is mind töb­ben tudják: segítségük nél­kül elképzelhetetlen a fejlő­dés ... Házi Zsuzsa ZSEBRE TESZEM...11 O lőbb a motort láttam, aztán a gyerekeket. Később a gyerekeket előbb és csak azután a motort. Előbb ugyanis a motor volt a hangos, később a gyerekek. Játszódott mindez a parkban, vagy ha úgy tetszik a ját­szótéren. A kismotor új volt. Atoi kapta, az a tér legcsendesebb gyereke volt eddig. Ö volt az, akit sohase választottak a csapatba, aki nem volt vezér a többiek között. Most a mo­torral (kedvezményesen árulta azt az áruház) ő a legvék- nyabb, ő a nem legokosabb, ő a legkevésbé tisztelni és sze­retni való gyerek lett a terecske hőse. Körülállták, di­csérték, a hátát veregették, és ahogyan én a fél gyerek-fél felnőtt világot ismerem, még azt is megígérték, hogy be­veszik az osztálycsapatba. Ugyanúgy, mint azokat a haj­dani társaimat bevettük, akiknek a grundon labdája volt. Labda vagy kismotor? Nem akarok én bírálni senkit, aki a gyerekének jót akar. Azt se, aki a motort vette, de hadd mondjak el egy történetet. Két éve, hogy egy tizenhétéves legényke megkérdezte tőlem, hogy mennyit keresek én az újságírással? Meg­mondtam. Nevetett. Ö már két szakmában volt szakmun­kástanuló, abbahagyta mind a kettőt, mert előbb Buda­pest volt túl izgalmas, aztán amikor egy botlás miatt on­nan kitiltották, a tanulás volt túlságosan unalmas. Zsebre teszem én Gabi bácsit — mondta 6 akkor ne­kem, merthogy felróttam a másodszor is otthagyott is­kolát. És magyarázta tovább, hogy elmegy a nővéréhez, aki koszorúkötő kisiparos, majd keres ő ott többet, mint bármelyik szakmájával kereshetett volna. Én kiszámítot­tam neki az én fizetésemet, ő kiszámította, hogy a maga keresetéből egy éven belül megveszi a gépkocsit, és ha minden összejön, akkor kiváltja azt a bizonyos koszorús­ipart, amihez szakma sem kell, és épít majd házat, nem is akármilyet. Egy éve, hogy a fiút elvitték. Egy hosszúra nyúlt es­tén, feltehetően italosán, olyasféle garázdaságba kevere­dett, aminek a büntetése több a három évnél. Tölti most becsülettel, ha harmadolják, akkor már belátható időn be­lül szabadul. A szülőknél jártam a minap. Szóba került a gyerek. A tárgyalás .tényeit egy falu ismerte, tehát nem a tényeken vitatkoztunk. Pontosabban a tényeket csak a csalód fogal­mazta az ítélet óta másként. Bevallom, egy kicsit bosszan­tott, ahogy a megtévedt fiút védik. Elmondtam, hogy va­lamikor ez a gyerek oktatott ki engem, hogy nem tanul­ni, meg dolgozni kell, hanem meg kell keresni azt a he­lyet, ahol az ember jól élhet. A jól ebben az esetben azt jelenti, hogy jobban élhet, mint a többiek. És akkor ő azt mondta nekem, hogy elte­lik két év, és zsebre vág engem, és zsebre vágja valameny- nyi egyívású barátját, mert jól megy a koszorúsüzlet... Mindaddig amíg arról volt szó, hogy talán nemsokára hazajön a gyerek, az édesanya sírós hangon magyarázta, hogy nem az 5 fia volt a hibás. Amikor elmondtam ezt a régi történetet a zsebreteszemről, akkor felkapta a fejét és nekem támadt. Bizonyítván, hogy igenis zsebre tesz az ö fia engem, merthogy az első napon, amikor elvitte őt a rendőrség, ők már eldöntötték, hogy havonta ezer fo­rintot tesznek a takarékba, amíg haza nem jön. És mert nagy az ítélet, most a rövidesen megérkező kocsival vár­ják csemetéjüket. add tegyem mindehhez hozzá, hogy nem gazdag ez a család, hogy megspórolja ezt a fajta gyűjtést, de ' a takarékbetétkönyv már szépen meghízott, a meg­rendeléshez szükséges pénzt befizették, és a fiúnak semmit nem kell tennie, csak leülni azt a bizonyos kiszabottat, hogy hazatérve várja őt az autó, amibe beülhet... Lehet, hogy akkor is találkozunk. És az is lehet, hogy szégyenkezni fogok, mert hát keresetek tekintetében ez a gyerek valóban zsebre tett engem. A jegyzetet eddig ír­tam. Ne adja isten, de félek, hogy- a második tárgyalása után még egyszer írhatok róla . . . Bartha Gábor A nagyecsedi Rákóczi Tsz vérterápiás üzemében idén 58 millió forint értékben készítenek vérterápiás zsákokat. Ké­pünkön: Kónya Lászlóné és Tarosa Lászlóné TL—200-as transzperzsákokat szerel. (G. B. felv.) ehéz terep az üzemi népművelőé. Közmű­velődési célokat és gyárkapun belüli szakmai ér­dekeket egyeztetni nagy fel- készültséget igényel, s erre a jó népművelők közül is csak kevés képes. S ehhez jön még, hogy az üzemi népművelő­nek nincs „kibúvási” lehető­sége a feladatok alól, neki naponta az emberek szemébe kell nézni. Az emberek pedig — segédmunkástól igazgató­ig — számítanak rá. Különösen nehéz terep vár a népművelőre az építőipar­ban — itt a legtöbb az isko­lázatlan dolgozó, szétszórt munkaterületek, sok a bejá­ró stb. Megyénk két nagy építőipari üzemében a füg­getlenített oktatási előadók mellett főhivatású népműve­lőket is alkalmaznak. A KÉ­MÉ V-nél több esztendeje Mártonné Tóth Katalin tölti be ezt a munkakört. Diplomá­ját Debrecenben és a nyír­egyházi főiskolán szerezte. Aki személyesen ismeri, szerénynek, de határozottnak, szimpatikusnak, közvetlen­nek találja, ami erény — vagy talán szükséglet? — ezen a pályán, hiszen elvileg min­denkivel szót kell értenie, Akinek pedig csak „hivatal­ból” ismerőse, felkészültnek, hozzáértőnek és lelkesnek tartja. Csendben, feltűnés nélkül dolgozik, munkáját viszont számos szép eredmény jelzi. A népművelőnek abba a tí­pusába tartozik, akinél a fog­lalkozás egyben életmód. Nem szűkíti le feladatait né­hány speciális tennivalóra. Mint mondja, azt is közmű­A háttérben : velődésnek tartja, ha a ta­nácstalan brigád hozzá jön könyvért, vagy kirándulási programért, s azt is, ha meg­kérdezik a véleményét a teg­napi tévéműsorról. Vannak-e kedvenc terüle­tei? Mivel foglalkozik a leg­szívesebben? Elmondta, hogy milyen nagy öröm együttdol­gozni a jól képzett, az önma­gukra, munkájukra, a szak­mai kultúrára egyre igénye­sebb fiatal szakmunkásokkal. Jól szót ért velük, nekik szí­vesen szervez bármilyen programot. De milyen is legyen az a program? Egy példát említ: többen mentek most kocsival Pestre, a Santana-koncertre — mert ezt is megtehetik. Az ilyenfajta igény mércét szab az üzemi közművelődési prog­ramok tervezésénél is, mert ezeket a fiatalokat már nem lehet „akármire” meghívni a klubba. A Bokányi Dezső ifjúsági klub egyébként ma már or­szágos hírű, sok neves mű­vész és politikus jön szívesen vendégségbe. A jövő egyik feladata: minél több fiatal szakmunkást is jó lenne a klubrendezvényeken látni, nemcsak az irodai dolgozó­kat. S még egy gondolat a fia­talokról: sok szakember lel­kes munkáját dicséri a ma már múzeumi rangú gyűjte­mény az építőipar múltjából. (Az irodaépületben, meghatá­rozott időben a nagyközönség is látogathatja a házimúzeu­mot.) Jó érzés, hogy munkája nyomán a szocialista brigá­dok körében kevesebb lett a formális, unalmas és több az értékes, tartalmas kulturális vállalás. Egyre többen ko­pogtatnak be a fizikai dolgo­zók közül is a 17 ezer köte­tes, minden igényt kielégítő vállalati könyvtárba, a nép­művelő ajánlása nyomán. Vagy múzeumba, kiállításra stb. Jó alap a népművelő mun­kájához az a szemlélet, mely a KEMÉV-nél mindig is jel­lemző volt. Itt kezdettől fel­ismerték, hogy az oktatás, vagy a kulturális program nem valami szükséges rossz, itt szívesen áldoztak üzemi iskola működtetésére stb. A népművelő jó hangulatban végezheti munkáját, sokan támogatják, s minden re­mény megvan arra, hogy a jövőben a középvezetőktől is több segítséget kap. Vannak persze fájdalmas pontjai is az üzemi közmű­velődésnek. Mártonné Tóth Katalinnak, mint sok társá­nak, a bejárók okozzák a leg­több gondot. Ügy tűnik, róluk egyelőre le kell mondani. Té­tova kísérleteket megpróbál­tak ugyan — kapcsolatot tar­tani a lakóhelyi művelődési házakkal, ahová a dolgozók este hazamennek — de ez egyelőre légvár. Katikának szólítják a vál­lalatnál. Ügy érzi, szeretik. Talán így jut majd el azok­hoz az emberekhez is, akik most még távol maradnak kulturális programjairól. Akiknek pedig — szavait idézve — a legnagyobb szük­ségük volna arra, hogy kap­janak valami szépet. Baraksó Erzsébet 0É NAGYKÖZSÉGEINK JÖVŐJE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents