Kelet-Magyarország, 1983. június (43. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-16 / 141. szám
4 Kelet-Magyarország 1983. június 16. Julii Andropov beszéde az SZKP KB elésén Az SZKP Központi Bizottsága ülésén szerdán beszédet mondott Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára. Részletesen szólt a pórt ideológiai munkájáról, megjelölve annak jelenlegi fő feladatait. Megállapította, hogy a párt ideológiai, nevelő- és propagandamunkáját fel kell emelni azoknak a nagy és bonyolult feladatoknak a szintjére, amelyeket a párt a fejlett szocializmus tökéletesítése során old meg. Minden pártbizottságnak, minden pártszervezetnek tisztában kell lennie azzal, hogy bármilyen fontosak Is az általuk végzett egyéb feladatok, az ideológiai munka egyre inkább előtérbe kerül. A felvilágosító, nevelőmunka eszköztára hatalmasra növekedett, s most arra van szükség, hogy ezeket az eszközöket megfelelő módon a korábbinál aktívabban, alkotóbban, a szovjet emberek megnövekedőit műveltségi szintjét és magasabb igényeit figyelembe véve használják fél. „Ezen a téren még sokat keli tanulnunk; legfőbb ellenségünk a formalizmus, az idejétmúlt sablonok alkalmazása, a határozatlanság, sőt gyakran a gondolkodás reny- besége” — mondotta Jurij (Andropov. A végrdhaj tandó feladatok között említette a társadalomtudományok, elsősorban a közgazdaságtudomány magasabb szintre emelését. A kutatóknak azokkal a reális gyakorlati problémákkal kell foglalkozniuk, amelyeket az élet állít a társadalom elé. A társadalomtudományoknak a természettudományokhoz hasonlóan a párt és az egész nép hatékony segítőtársaivá kell válniuk e feladatok (megoldásában. Az SZKP KB főtitkára beszédében részletesen szólt a •pártprogram új szövegezésének előkészítéséről, amelyről az SZKP XXVI. kongresz- szusa hozott határozatot. Megállapította, hogy az SZKP jelenleg érvényben levő, 1961- ben, az SZKP XXII. kongresszusán elfogadott programja egészében helyesen jellemzi a világban végbemenő társadalmi fejlődés törvény- szerűségeit, a párt és a szovjet nép kommunizmusért vívott harcának cél jait és alapvető feladatait. Az élet bebizonyította a program alapvető megállapításainak helyességét. Van azonban a pártprogramnak néhány olyan megállapítása, amely nem állta ki teljes mértékben az idő próbáját, mivel részleteiben elszakad a valóságtól, indokolatlanul részletekbe menő tételeket tartalmaz. Két évtized alatt a szovjet társadalom, más szocialista országok és az egész világ fejlődésében sok fontos változás ment végbe. Ezeket elméletileg alaposan át kell gondolni, és figyelembe kell venni a párt hosszú távú bel- és külpolitikai stratégiájának kimunkálása során. A pártnak ma elsősorban olyan programra van szüksége, amely meghatározza a fejlett szocializmus tervszerű és sokoldalú tökéletesítését, a kommunizmus irányában történő további előrehaladást. Az ország politikai rendszerének fejlesztéséről, a a szovjet államiság tökéletesítéséről, a szocialista demokrácia szélesítéséről szólva Jurdj Andropov megállapította: az érvényben lévő pártprogramban szereplő ezzel kapcsolatos feladatok közül már sokat megoldottak, különösen a Szovjetunió új alkotmányának elfogadása óta. A szovjet gazdaság fejlődését illetően a főtitkár a termelőerők minőségi változását nevezte meg legfőbb célként. At kell térni az intenzív fejlődésre, s a gyakorlatban kell egyesíteni a szocialista társadalmi rend előnyeit a tudományos-műszaki forradalom •vívmányaival. Az SZKP KB főtitkára sZvA.i a szovjet emberek életszínvonalának javításáról is, hangsúlyozva, hogy. annak ki kell terjednie az emberek kulturális színvonalának állandó növelésére is. E fogalomkörbe tartozónak nevezte a társadalom rendjét, az egészséges, ésszerű táplálkozást, a lakosságnak nyújtott magas színvonalú szolgáltatásokat, a szabad idő erkölcsi és esztétikai szempontból teljes értékű kihasználását, mindazt, amit összességében civilizált szocialista életformának lehet nevezni. Ennek kapcsán külön szólt a szovjet emberek lakáskörülményeinek változásáról, megállapítva, hogy a nem távoli jövőben e kérdést alapvetően megoldják, és minden szovjet család külön lakással fog rendelkezni. Jurij Andropov megállapította, hogy az SZKP előtt álló belpolitikai feladatok megoldása eredményeként a szovjet társadalom a jelenleginél is sokkal egyneműbbé válik szociális szempontból. Ennek megvalósítása közvetlen gyakorlati feladattá vált. A távolabbi jövőt illetően az SZKP a feladatot abban látja, hogy a szovjet államiság fokozatosan társadalmi önigazgatásba nőjön át. Ez az össznépi állam további fejlődése, a tömegeknek a társadalom irányításába való szélesebb körű bevonása eredményeként következik be. Az újraszerkesztett pártprogramban megfelelő helyet kap a párt nemzetiségi politikája is. Ennek alapját a nemzetiségi politika lenini elvei alkotják: valamennyi nép és nemzetiség teljes egyenjogúsága, a testvéri szövetségen belüli szabad fejlődésük és állandó közeledésük. 4 Az újraszerkesztett pártprogrammal kapcsolatban nemzetközi kérdésekről szólva az SZKP KB főtitkára megállapította, hogy az utóbbi negyedszázadban jelentősen megváltoztak a világban az erőviszonyok, minden korábbinál élesebbé vált a két nagy társadalmi rendszer közötti harc. Történelmi vitájuk háborúval történő eldöntése ma már az egész emberiség pusztulását jelentené. Ezért az SZKP külpolitikájának még belátható ideig központi kérdése marad, hogy milyen jelleget ölt a két társadalmi rendszer közötti kapcsolatok fejlődése — vagyis a béke megőrzésének kérdése., Novemberben Mohácstól északra elértük a Dunát. Mielőtt megkezdtük volna az átkelést a folyón, a parancsnokság megbízott bennünket, hogy szerezzünk „nyelvet”. A feladat bonyolult volt. Az ellenség a szemben lévő parton ásta be magát, és hogy oda átjussunk, egy csónakra volt szükségünk. Hosszas kutatás után sikerült megtudnunk, hogy egy bizonyos Gyuszi bácsinak van csónakja. Gyuszi bácsi meglepetésemre egy fiatalember volt, ám rendkívül hallgatag és komor. Az udvar egyik sarkában egy pádon ült. Szájában kis pipa füstölgött. Üdvözlésünkre éppen csak megérintette elnyűtt kalapját, majd ült tovább, mintha észre sem venné a szemerkélő esőt, az egyre erősödő szelet, a lövedékek és aknák robbanását. Ügy tűnt, teljesen gondolataiba merült, amelyek semmilyen kapcsolatban nem lehettek az őt környező valósággal. Beszélgetésünkkor — amennyiben beszélgetésnek lehetett nevezni azt a néhány magyar szóval kísért mutogatást, melyet műveltünk — eleinte még csak meg sem mozdult, csak a hol egyikünkön, hol másikunkon megállapodó szemén láttuk, hogy figyel bennünket. Azután felállt és bement a házba. Ga- limzián Kaszimov felderítőnk dobbantott egyet a lábával, majd csettintett a nyelvével, de nem szólt semmit. Amikor Jurij Andropov kitért arra, hogy egyre inkább veszítenek hatékonyságukból azok a módszerek, amelyek segítségével a kapitalizmusnak a második világháború utáni időszakban sikerült megőriznie fejlődése viszonylagos stabilitását. Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy az imperializmus nem képes megbirkózni a tudományos és műszaki forradalom mélységükben és méreteikben hatalmas társadalmi következményeivel. Az imperializmusra jellemző antagonisztikus belső és nemzetközi ellentmondások, az őt érő megrázkódtatások és konfliktusok különböző módon hatnak a tőkés országok politikájára. Egyrészt sokkal agresszí- vabbá vált az amerikai imperializmus vezette szélsőséges, reakciós erők magatartása. Megpróbálják minden lehetséges módon visszafordítani a fejlődést. Ez a politika természetesen nem hozhat sikert az imperializmus számára, amelynek kalandor magatartása rendkívül veszélyes az emberiségre nézve. A tőkés világban azonban léteznek más tendenciák, és vannak olyan politikusok is, akik képesek reálisabban számot vetni a nemzetközi helyzettel. „Megértik, hogy a világban immár visszafordíthatatlan folyamatok zajlottak le, megértik a különböző társadalmi rendszerű államok tartós békés együttélésének szükségességét és kölcsönösen előnyös voltát. Mi, a magunk részéről már többször elmondottuk, s most ismét megerősítjük, hogy készek vagyunk erre. Meggyőződésünk, hogy ez megfelel a népek érdekeinek a világot megosztó társadalmi barikád mindkét oldalán” — mondotta Jurij Andropov. — Sok olyan jelentős probléma van ugyanis, amelyek érintik a világ valamennyi országát, és idővel még fontosabbakká válnak. Ezek közé tartozik a természeti környezet megóvása, az új energiaforrások használatba vétele, a világűr meghódítása, az óceánok erőforrásainak felhasználása. A kommunistáknak meggyőződésük, hogy a jövő a szocializmusé, hiszen ilyen a történelem megmásíthatatlan menete. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy exportálni akarjuk a forradalmat, és be akarunk avatkozni más országok ügyeibe. A Gyuszi bácsi kijött a házból, láthatóan tudta, hogy az orosz katonák mit akarnak tőle, megértette hogy csónakra van szükségük és azt is, hogy nem horgászni akarnak. Kulccsal a kezében a pajta felé indult, és intett, hogy kövessük. Kinyitotta az ajtót, egy kukoricakévére mutatott, miközben maga leült a küszöbre. A kéve alatt egy erős csónak látszott evezőkkel. Megmagyaráztuk a házigazdának, hogy pontosan éjfélkor van a járműre szükségünk. És hogy ne izguljon, hozzátettük, hogy reggel épségben visszajuttatjuk hozzá. Bólintot és visszament a házba. A megjelölt időben a pajtánál voltunk. A csónak már a vizen ringott, a házigazda pedig a csónak padján ült és az evezőket a kezében tartotta. Galimzián az evezők felé nyúlt és mutatta a házigazdának, hogy elmehet. Gyula bácsi azonban nem mozdult és tagadóan intett a fejével. — Talán velünk akar jönni? — fordult hozzám Galimzián. — Fél, hogy elvisszük a csónakját. forradalom exportja egyébként is lehetetlen. A szocializmus a minden egyes ország társadalmi fejlődése által szült objektív szükségszerűségek talaján fejlődik. Szilárdan hiszünk abban, hogy a szocializmus végső soron a kapitalizmussal vívott békés versengésben bizonyítja be magasabbrendűségét. Mi egyáltalán nem vagyunk hívei a katonai versengésnek, amelyet az imperializmus kényszerít ránk. Ezzel kapcsolatban Jurij Andropov leszögezte, hogy a szocializmus és az imperializmus közötti katonai—hadászati egyensúly objektíve elősegíti a békés egymás mellett élést. Ennek az egyensúlynak a megszületése az utóbbi évek egyik legfontosabb eredménye. Elérése a Szovjetunió és a szocialista közösséghez tartozó többi ország népeitől nagy erőkifejtést és áldozatokat követelt, s ezért nem is engedik meg ennek az egyensúlynak a megbontását. Andropov hangoztatta: a nemzetközi élet elmúlt negyedszázados alakulásának tapasztalatai megkövetelik, hogy továbbfejlesszük a program számos olyan tételét, amelyek nemzetközi kérdésekkel kapcsolatosak. A továbbiakban kijelentette: „az SZKP programjában szó volt a szocialista országok között létrejött új típusú kapcsolatokról. Az eltelt két évtized azonban tovább gazdagította a szocialista világ- rendszerrel kapcsolatos elképzeléseinket, szemléletesebben megmutatta, mennyire változatos és bonyolult ez a világrendszer. Az egyes szocialista országok között jelentős különbségek vannak gazdasági, kulturális téren, a szocialista fejlődéssel kapcsolatos feladatok megoldásának útjait és módszereit illetően. Ez természetes, még ha valaha úgy tűnt is, hogy ez a fejlődés egyöntetűbb lesz. A jövőben is mindent meg fogunk tenni országunk, barátaink és szövetségeseink biztonságának védelmében, és növelni fogjuk a szovjet fegyveres erők erejét. Ám ha sikerülne az, amire aktívan törekszünk, vagyis ha csökkenne mindkét fél fegyverzetének és katonai kiadásainak szintje, és megkezdődne a leszerelés, akkor ez a legnagyobb jótétemény lenne minden ország és nép számára — szögezte le végezetül beszédében Jurij Andropov. Lehet, hogy a felderítőmnek igaza volt. A csónak olyan a halásznak, mint a ló a szántó-vető embernek. Lehet, hogy ennek a csónaknak a segítségével etette-itatta a családját. De amikor kicsit gondolkodtam, elvetettem ezt a gondolatot. Az élet drágább mint egy csónak. Ha velünk akar jönni, akkor kockára teszi az életét. Zavarban voltunk. Mit tegyünk? Bizha- tunk-e benne? Nincs-e valami hátsó gondolata? A gondolkodásra azonban nem sok időnk volt. Beültünk a csónakba és útközben már nagyra értékeltük vezetőnk képességeit. A csónak csendesen úszott a vizen. Megállt egy vízmosásban, amely természetes fedezéket nyújtott. Óránkon megmutattuk Gyulának, hogy hajnali 3-ig várjon ránk. Ha nem térnénk vissza, evezzen át a túlpartra, majd a következő nap ugyanebben az időben jöjjön értünk. Nem akarom most elmesélni, milyen áron sikerült nyelvet szereznünk. Nem erről akarok beszélni. Csak annyit akarok mondani, hogy amiFelejthetetlen napok (2.) A „nyelv“ és a csónakos (Folytatás az 1. oldalról) geket a vállalat fémfnűvének bejáratánál a főváros, a XXI. kerület és az iparág vezetői fogadták. Juhász Gyulának, a fémművek igazgatójának kalauzolásával ismerkedtek a huzalgyártó üzemmel, ahol élenjáró technikával készül a nagy tisztaságú, könnyen alakítható vörösrézlhuzal. Ez a kábelgyártás egyik legfontosabb alapanyaga, így az üzem termékei nélkülözhetetlenek a korszerű híradás- és elektrotechnikához. Todor Zsivkov kérdésére az üzem vezetői elmondták, hogy a gyáregység három műszakiban termel, mindössze 18 ember szolgálja kd a nagy teljesítményű gépsort. A gyárlátogatást követően Todor Zsivkov a Csepel Mű- ivék pártbizottságának tanácstermében aktívaértekezleten vett részt. Az aktíván jelenlévőket — a Csepel Művek kommunistáinak, szocialista brigádjainak képviselőit — s a bolgár vendégeket Ernszt Antal, a vas- és fémművek pártbizottságának első titkára köszöntötte. Tájékoztatást adott a 90 éves gyárváros csaknem 20 ezer tagú kollektívájának életéről, munkájáról, a nagyüzem termelési eredményeiről. Kitért arra is, hogy az itt készülő szerszámgépek, acélárúk — számos más szocialista ország mellett — eljutnak Bulgáriáiba is, ahonnan a többi között melegen hengerelt acélcsöveket, réz- termékeket kap a vasmű. A budapesti nagyüzem és szófiai színesfém-kohászati •kombinát szakemberei között az elmúlt években közvetlen együttműködés alakult ki, s ennek nyomán kölcsönösen gazdagodtak egymás gyártástechnológiai tapasztalataival. Legutóbb pedig a legkorszerűbb bolgár ipari robotok csepeli alkalmazásáról született megállapodás. Ernszt Antal szólt a vas- és fémmű kommunistáinak helytállásáról, a szocialista céljaink megvalósításához szükséges erőfeszítéseikről. Kitért arra is, hogy a kedvezőtlen nemzetközi gazdasági feltételek mellett a nagyüzem •munkájának gyengeségei is igénylik az eredményesebb munkát segítő intézkedéseket: a mindenütt jól eladható, magas színvonalú termér kék gyártásának növelését, a takarékosabb anyag- és energiafelhasználást, a nagyobb termelékenység elérését. A csepeli vállalatok ezért is dolgozták ki hosszabb távra érvényes gazdaságfejlesztési programjaikat, s láttak hozzá a szervezeti-irányítási rendszer tökéletesítéséhez. kor nagy nehézségek árán elvittük a fogságba ejtett hitlerista katonát a megjelölt helyre, már hajnali 4 óra volt. Képzeljék el örömünket, amikor megláttuk, hogy Gyula bácsi ugyanabban a helyzetben ült, mint amikor elbúcsúztunk. Szerettem volna odarohanni és megcsókolni, olyan kedvesnek és közelinek tűnt nekem ebben a pillanatban. Visszaútban a folyó közepén a „nyelv” forgolódni kezdett a csónak alján, amitől járművünk megingott. Nem tudom, mi járhatott a fasiszta eszében, de egyszer csak hasba rúgta Galimziánt. Társam a lökéstől a jeges vízbe esett. Ebben a pillanatban egy evező rettentő ütést mért a fasiszta vörösesszőke fejére. Gyula bácsi, úgy látszik, nem nagyon számította ki az ütés erejét. A fogoly teste előbb összerándult, majd az ellenséges katona elcsendesedett. Majdnem elkáromkodtam magam, mennyi kockázatot vállaltunk és most minden semmivé lett. Kinek van szüksége erre a fasisztára, ha meghalt. Míg így morfondíroztam, Gyula bácsi nem vesztegette az időt. Odanyújtotta az evezőt a vízben lévő Galimzi- ának és besegítette a csónakba. A hidegvizes fürdő nem hűtötte le a felderítőt. Tőrét kezébe véve a fasisztára>Ve- tette magát. A tájékoztatót követően Osztos Józsefné, a Csepel Művek egyik műszerészibrigádjának vezetője kért szót és beszámolt a vendégeknek az idén kiváló ifjúsági btt- gádcímet nyert 14 tagú kollektíva mindennapjairól, ök az erőmű kazánjainak autómárkáját ellenőrzik, gondozzák. Mint mondotta, pontos, lelkiismeretes munkájukkal maguk is sokat tehetnek, s tesznek is a gazdaságosabb energiatermelésért. A brigádvezető kedves szavak kíséretében nyújtotta át Todor Zsivkovnak a Tanácsköztársaság dicső küzdelmeinek jelképét, a csepeli szikratávíró makettjét, s egy kohászt mintázó szobrot. Ezután Todor Zsivkov emelkedett szólásra. Megköszönve a szíves vendéglátást, hangsúlyozta, hogy örömmel ismerkedett meg az itteni tapasztalatokkal, a munka tökéletesítését szolgáló elképzeléseikkel. Annál Is inkálbb, mivel Bulgáriában is napirenden van az ipari kombinátok szervezettségének, működési rendszerének fejlesztése. Az aktívaülésen felszólalt Losonczi Pál is. Aláhúzta, hogy a tárgyalásokon a teljes nézetazonosság, a két ország sokoldalú együttműködésének közös szándéka fejeződött ki. Az is megmutatkozott az eszmecserék során, hogy gondjaink a fejlődés új szakaszából adódóan sok tekintetben azonosak, tehát együtt munkálkodhatunk megoldásukért, továbbra is élve a szocialista gazdasági integráció nyújtotta lehetőségekkel. A Gsepel Művekben tett látogatás után, a késő délutáni órákban Todor Zsivkov a Nemzeti Galériában megtekintette a Mátyás király és a magyarországi reneszánsz című kiállítást. A BKP KB főtitkárának, az Államtanács elnökének Köpeczi Béla művelődési miniszter mutatta be a XV—XVI. századból fennmaradt írásos és tárgyi emlékeket. Todor Zsivkov különösen a kézírásos kódexeket tartalmazó tárlók előtt időzött sokáig. A múzeumi séta végeztével a magasrangú vendég köszönetét mondott az élményekben gazdag programért, s átnyújtott Be- reczky L,órándnak, a Nemzeti Galéria főigazgatójának egy, az időszámításunk előtti negyedik évszázadból származó trák lelet aranyozott másolatát. Este a bolgár párt- és állami küldöttség megtekintette a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének műsorát az együttes székházában. — Hagyd — húztam el a kezét. — Gyula bácsi már megadta neki helyetted is, amit érdemelt, a fene egye meg. Ez a fasiszta már kész. Az egész éjszaka, a sárban való kúszás, egyik társunk sebesülése mind-mind hiábavaló volt. A csónakban lévő edénnyel egy adag jeges Du- na-vizet löttyintettem foglyunk arcába. Vezetőnk mindezt teljesen közömbösen nézte. Azzal volt elfoglalva, hogyan közelíthetjük meg minél könnyebben a partot, ezenkívül semmi sem érdekelte. Ezen az éjszakán szerencsénk volt. A második adag Duna-víz visszahozta a hitleristát a másvilágról. Kikötöttünk, ahol már vártak bennünket. Miután a foglyot leadtuk, elmentem a törzsbe jelenteni a feladat teljesítését. Galimzián és a többi fiú ott maradt, hogy segítsen visszacipelni a csónakot Gyula bácsinak. Amikor visszatértem, a parton már senki sem volt. Az udvaron találtam őket, afféle bölcsek pózában. Gyula bácsi a pádon ült, szájában az elmaradhatatlan pipa. Vele szemben Galimzián guggolt egy saját maga sodorta cigarettát szívva. Nézték egymást és mosolyogtak. Leültem melléjük, cigarettát csavartam és jóleső érzéssel én is rágyújtottam... (Folytatjuk) Nyikolaj Zabelkin
