Kelet-Magyarország, 1983. június (43. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-15 / 140. szám
1983 .június 15. Kelet-Magyarország 3 | SZOCIÁLPOLITIKÁNK ÉRTÉKMÉRŐJE j 11 közösség igazságérzete Beszélgetés dr, Csehók Judittal, a SZOT titkárával A szakszervezetekre egyre nagyobb felelősség bá- rul, amikor osztoznak a társadalom széles rétegeit érintő döntések meghozatalában. Minderről, szó- ciálpolitikánk időszerű kérdéseiről beszélgettünk dr. Csehák Judittal, a SZOT titkárával. — A szakszervezeti mozgalom szerepét a döntésekben nem a beleszólási jog érvényesítésének érzem, hanem hatékony és felelős részvételnek — mondta a bevezetőben a SZOT titkára. — A gazdaságosság, a szociálpolitika, az elosztás kérdéseiben dönteni soha nem könnyű. E munkában napjainkban több érv, indok kell, nagyobb megfontoltság, felkészültség, érzékenység. A szakszervezetek álláspontja szerint legnagyobb — mással nem pótolható — értékünk a teljes foglalkoztatottság és az áruellátás elért színvonala. Egy-egy tervidőszakon belül megvalósítandó követelmények: az életkörülmények javítása, a lakossági fogyasztás szerény mértékű növelése, az országos reálbérszint tartása, a pénzbeli társadalmi juttatások reálértékének megőrzése, a természetbeni juttatások színvonalának differenciált fejlesztése és a főbb társadalmi rétegek életszínvonalának tartós megőrzése. — Melyek a szociálpolitika céljai, feladatai napjainkban? — A hagyományos cél, hogy bizonyos élethelyzetekben — betegség, idős kor, eltartottak nagy száma — adódó hátrányokat korrigáljon, illetve azokon segítsen, akik a társadalmi munkamegosztásban normális körülmények között nem tudnak részt venni. A megelőző, aktív szerep vállalása ugyancsak állandó célja a szociálpolitikának, de aktuálisan napjainkban fogalmaztuk meg. — A szociálpolitika jelenlegi kettős gondja: sokféle juttatás, szolgáltatás, intézmény hiányzik, a meglévők viszont máris sok pénzbe kerülnek. — Való igaz, a szociálpolitika már most is sok pénzbe kerül. Nyilvánvaló, ha csak a központi eszközöket tekintjük, akkor az anyagi konzekvencia is nyomasztó. Én mégsem ezt tartom a fő gondnak, hanem a pazarlást és ikertestvérét, a feloldatlan fea zt már kezdjük megszokni lassan, hogy a nyári trikókon feliratok, képek, „egész testet betöltő” emblémák vannak. Trikókommunikáció. Van ilyen. Véletlenül se gondolunk arra, hogy akinek a mellén Marlboro felirat ékeskedik, azért kapja a fizetését, mert ezt a drága cigarettát reklámozza, mint ahogy a Sandokan feliratú — egyébként meglehetősen nyeszlett — fiúcskáról sem tételezzük fel, hogy puszta kézzel fojtott meg egy tigrist a múlt héten. Nem, ő nem azért viseli a tigrisfejes feliratot a mellén. Csupán azért, mert rányomták. Jó. Ezt is megszokjuk lassan (tehetünk mást?), hogy az aránylag olcsó, egyszínű trikókat valakik nagy tételben felvásárolják, film-, vagy szitanyomó eljárással különböző ízléstelenségeket mesterkednek rá, azután dupla, meg háromszoros áron kínálják eladásra. Megvesszük persze. mert nincs más. Végül'SIS szültséget. A táppénz kilenc milliárdja például nem ad lehetőséget arra, hogy az idős családtag otthoni ápolása után is fizessünk. Pedig ekkora összegből erre — és másra — is telne, ha csak az menne táppénzes állományba, aki valóban beteg. — Akad olyan vélemény : nemcsak az a gond, hogy általában pazarlunk, hanem az is, hogy a szociálpolitikára fordítható eszközöket túl sok helyen, szétforgácsoltán használjuk fel. — Ezzel szemben én azt vallom, hogy még mindig sok a központi megkötés, a pénzügyi előírás, hogv a vállalat milyen összegeket mire használhat. Nem központilag kellene eldönteni, hogy milyen szociális intézményekre költsön. Bízzuk rá: a saját pénzeszközeiről, a terület feszültségeit, ellátatlan fehér foltjait figyelembe véve maga határozzon, s a munkahelyi kollektíva vállalhassa és vállalja is fel a döntés felelősségét. — Az eszközök szűkösek és behatároltak. Tehát a vállalatok is kénytelenek rangsorolni. így van. A közvetlenül a hatékony, termeléshez kapcsolódó elemek, juttatások — munkavédelem, egészségügy stb. — területén nem szabad takarékoskodni. Az ilyen ráfordítások épüljenek be a termelési költségbe, és fizessük meg az árban. A vállalati szociálpolitikának vannak közvetett formái, amelyek inkább a munkavállalóhoz, s nem annyira a termeléshez kapcsolódnak. Ilyenek egyebek közt a lakásépítés, az üdülés, az üzemi étkeztetés, a gyermekintézmények. Ezeket sem volna célszerű átadni vagy visszafejleszteni, hiszen sokszor a tanácsi vagy más intézményeknél lévő hiány- helyzet miatt vállalják fel a gyárkapun belül ezeket a juttatásokat. — Visszatérően hallani: nagyok az aránytalanságok az egyes vállalatok között, csakúgy, mint a házon belüli elosztásban. — Valóban, ahol korábban is eredményesen dolgoztak vagy ahol központi támogatásból oldották meg az adott iparág rekonstrukcióját, esetleg a vezetés szociálisan érzékenyebb volt, ott a szociis nem járhatunk nyáron nagykabátban. Sok mindent megszokunk lassan. Azt is, hogy a College Cambridge feliratú, izgalmasan kihegvesedő triálpolitika jobb helyzetben van. A belső elosztás? Sajnos a viszonylag helyes elveket is fellazíthatja az, ha nagyon kevés az elosztanivaló, ha hiányzik a demokratikus nyilvánosság, vagy a közösség nem törődik a kérdéssel. A vállalati kollektíva döntse el, hogy kinek igazságos adni bármit is, és az értékmérő a közösség igazságérzete legyen. — Mi a szakszervezetek stratégiája a hátrányos helyzetűeket, főként a pályakezdő fiatalokat és a kisnyugdíjas, magányos öregeket illetően? — Nem vagyunk igazán felkészülve ezeknek a gondoknak a kezelésére és megoldására, noha ma már a korábbiaknál sokkal inkább szem előtt tartjuk az egyént, a kisebb közösséget, egyik vagy másik réteget, a megoldásra váró gondjaikkal egyetemben. A SZOT, most az I. fél évben, egy ifjúsági anyag megvitatására készül. Az előkészítő munka bizonyosan feltár majd egy sor szociális kérdést is, a szakmunkástanulók üdültetésétől egészen a fiatal értelmiségiek anyagi és egzisztenciális támogatásáig. A lakásépítés várhatóan a fókuszba kerül majd. Ahhoz, hogy a fiataloknak, ha nem is országosan általánosan, de hatékony segítséget nyújthassunk, a tagdíjbefizetésekből, pénzeszközeinkből is áldozni kell. Szó lehet pályázatok kiírásáról, tanulmányutakról, átmeneti segélyekről... — Az elmúlt év valamivel közelebb hozott bennünket az öregek életkörülményeinek pontosabb megismeréséhez. Megállapítható, hogy kik azok, akik leginkább támogatásra szorulnak. A testületi anyagokban javaslatokat tettek a SZOT-nak, például arra nézve, hogy hogyan lehetne együttműködni a Hazafias Népfronttal, mit lehetne tenni a jó egészségügyi ellátás érdekében, a vidéki szakmaközi bizottságok mit tehetnek a nyugdíjasok aktivizálásáért. Nyilvánvaló, hogy a szakszervezeti tagot nemcsak mint munkavállalót kell megbecsülnünk és szolgálnunk, hanem törekedni kell arra, hogy családjával együtt, az idősek ellátásának a gondjában is osztozva vegyük számba. Ez is a mi szolgálatunk tartalma. M. A. idő előtt minket, akik valamilyen maradi, eléggé el nem ítélhető magatartásból kifolyólag, az egyszínű, a felirat és ábra nélküli trikókat kedveljük Az viszont kó tulajdonosa egy kukkot sem tud angolul, pedig ez az igazán áramvonalas felsőruházati cikk azt hirdetné, hogy hirtelenszőke viselője a kémbridzsi kollégiumba jár, (ha jól artikulálom az angolt). De nem jár, mert amott a sarkon az oxfordi egyetemet hirdeti néhány szakadt trikó, s közöttük megint csak a Sandokan, legalább hat példánybán. (Annyi tigris nincs is.) Mondom, sok mindent megszokunk. Ez az egyetlen természetadta lehetőségünk, hogy ne üssön meg a guta :aía— megrendítő volt. utml ma láttam. Olyan trikó jött velem szembe, amilyen még soha. Nem volt rajta semmi szöveg. Csupán egy mellény —, festve. Ráfestve. Nem tudom érti-e mindenki, amit a meglepetéstől én is csak eldadogni tudok? Tehát, jött a trikó, és rajta volt egy kék, majdnem- hogy pitykés mellény, amint mondám: festve. Weöres Sándor zseniálisan groteszk sorai jutottak eszembe azonnal: „Egyszerre két este van, mindkettő csak festve van.” Ez a mellény is festve volt. Rá a trikóra. Megáll az ész. Itt ezen a Lassan vége a szamóca- szezonnak. Erre a közi; gyümölcsre idén rossz jártak, éppen akkor nem volt eső, amikor virágzott, illetve kötődött. A Nyíregyházi Konzervgyár tervében a szamóca feldolgozása 700 tonnával szerepelt, lesz 300—400 tonna. Ezt többféleképpen tartósítják:, dolgozzák fel. Készítenek 100 tonna befőttet, 200 tonna jamot és a tejiparnak jut alapanyag a habosított túrókrémhez és más túrókrémhez. A gyár speciális terméke a „nagymama lekvárja”, idén először földieperrel bővítik a választékot. Felvételünk a Nyíregyházi ■ Konzervgyárban készült, ahol a szamócát gondosan válogatják. Életrajzot mesélő szerelők Értékelés ebédszünetben A HELYSZÍN: VOLÁN 5-ÖS SZÁMÚ VÁLLALAT, SZERELŐMŰHELY. MÁSODIK OTTHONA EZ 18 MUNKASIFINEK. HOBBIJUK, „SZERELMÜK”, SZAKMÁJUK AZ AUTÓSZERELÉS. Ebédszünet van. Hangos a műhely, visszhangzik minden szó. Ök négyen most hal- kabbra fogják a szót, kissé megiilletődöttek. Szalmás András, a megfontolt brigád- vezető, mellette Fintor Mi- hály, az ifiket nevelő szakoktató, aztán a focista Pásztor József és a hallgatag Laskai Miklós. Ök képviselik a szó- dialista brigádot, önértékelésit végeznek. Hat újítás Részletek a József Attila brigád életrajzából. Elmondja Szalmás András: Húsz éve alakult brigádunk. Azóta több generációt „nyűtt” el, s több ízben újjászerveződtünk. Néhányan kiöregedtek, mások eltávoztak. Most tizennyolcán vagyunk. Ötödik éve minden esztendőben elnyertük az arany fokozatot. Szakképzett együttes a mienk, 18-ból Ilinek van Kiváló Dolgozó kitüntetése. Tavaly hat újításunk volt. Mind elfogadták. Kár, hogy pontosan nem tudjuk mennyit használunk vele a népgazdaságnak, a vállalatnak. Célszerszámokat újítottunk, az üzemanyaggal próbáltunk meg takarékoskodni. Laskai Miklós kiegészítése: — Talán az is a brigád életéhez tartozik, hogy igyekszünk egymásnak segíteni. Amikor Szilágyi Sándor eltervezte: lakást épít Sóstóhegyen, ott voltunk valar- memnyien. Mellesleg tavaly ponton biztosan megáll. Nem állt meg. Tovább gondolkodott. Mi lenne, ha ezentúl az ingre festenénk a frakkot? (Karmesterverseny.) Vesz az ember egy inget, aztán azt fest rá, amit akar. Munkába menet overallt, (kiváló dolgozó jelvénnyel esetleg), színházba hosszába csíkos nadrágot (ja, ezt nem az ingre kell festeni), felülre szilvakék szmokingot, s rá macskafüles nyakkendőt, (ezt fújni is lehet, méretre vágott papírmatricával), hogy teljes legyen az elegancia. Megszoktuk már a San- dokant, a Tennist, előbb- utóbb megszokjuk a mellényt is a mellen. Én is újítani akarok. Hol a vállalkozó, aki vitézkötést fújna kissé már kopott, de még majdnem éltartó konfekciónadrágomra? S ha lehetne kardot is, ide a bal oldalára, hátha eltakarja azt a tintafoltot, amit hónapok óta nem tudok belőle kiszedni. Mester Attila nyolcán szereztük meg a brigádból a mester szakmunkás címet: Deák János, Nyerges József, Fintor Mihály, Novák József, Fignár László, Bakti Péter és Pásztor József. Ez is valami, ha már szocialista brigádról beszélünk. A brigád neveltjei Ehhez kapcsolódik Fintor Mihály, a csendes, pontos értékelő : — Amit 1982-ben brigádunk vállalt, tisztességesen teljesítettük. Egyik fontosabb vállalásunk volt, hogy üzemi baleset ne forduljon elő. Megúsztuk, nem hiányzott senki a munkából. Három újítást vállaltunk, hatot adtunk be, 15 ezer forint eszmei díjat kaptunk. Ez is valami. Jó hallani Szalmás Andrást: — Tavaly vállaltuk, hogy a brigádba kerülő fiatal szakembereket neveljük, tanítjuk. A délutáni műszakban Misi az oktatási felelős. Szerencsénkre? Lehet. Egy bizonyos, tavaly 4 tanulót nevelt brigádunknak. Az érintett Pásztor József folytatja-: — A legfiatalabb tagja vagyok a brigádnak, örülök, hogy ebbe a kollektívába kerültem. Igazi lecke volt a ZIL—IFA „házasság” sikeres megoldása. Tavaly év végén kezdtük. Eddig hiba nélkül, mert jól szuperálnak. ZIL a karosszéria, a szíve: IFA. Takarékosan közlekednek. Tíz fiatal tanítói A brigád tagjai egyéni vállalásaikat is teljesítették, 430 helyett 508 társadalmi munkaórát végeztek. Az idén befejezik a ZIL—IFA programot. Ennek érdekében 8 órát dolgoznak társadalmi munkában. A fiúk az idén is 3 újítást vállaltak. Természetesen újra ott lesznek a politikai és szakmai vetélkedőkön is. És talán ami a legfontosabb: most tíz tanuló tartozik a brigádhoz. Szeretnének jó szakembereket nevelni belőlük. Még tart az ebédszünet. A beszélgetésnek vége. Asztalhoz ülnek a fiúk az ebédlőben. Erőt gyűjtenek délutánra. Farkas Kálmán Jogszabály ▲ szocialista demokrácia érvényesülésének egyik fontos tényezőjeként értékelte legutóbbi ülésén a Minisztertanács a jogszabályok előkészítésével kapcsolatos társadalmi vitákat. A közéleti fórumok szervezésének, lebonyolításának — s immár jogszabályilag előírt rendjének — 1975 óta felgyülemlett tapasztalatai szerint: a törvények és más fontos rendelkezések kimunkálásába a maguk véleményével, javaslataival bekapcsolódó állampolgárok mindinkább részeseivé válhatnak-válnak a paragrafusokkal is szabályozott életviszonyok alakításának. A politikai gyakorlattá vált viták ugyanakkor fejlesztik az állampolgárok jogtudatát, gyarapítják jogi ismereteiket, s így a jogi normák önkéntes követésére is nevelnek. Ilyen pozitív tapasztalatokkal jártak például az utóbbi években a közművelődésről, a közérdekű bejelentésekről, az állami vállalatokról, a belkereskedelemről, az államigazgatási eljárásról szóló törvények, nemkülönben a polgári törvénykönyv módosításának és az új büntető törvény- könyv megalkotásának előkészületi időszakában szervezet társadalmi véleménycserék Az igazságügy-miniszter jelentése és a mostani kor mányülés vitája ugyafiakkor rávilágított a jogszabály-elt készítő társadalmi párbeszédek olyan fogyatékosságaira i; amelyeket az eddiginél jobb szervezéssel, az események rendezvények időbeni megtartásával ki lehet küszöbölni Így például a Minisztertanács felhívta a jogszabályok előkészítéséért felelős minisztereket, hogy a társadalmi szer veket kellő időben „kérdezzék meg” a jól megalapozott testületi, szakmai, törvényszerkesztői vélemény kialakítása érdekében. Azt is indokoltnak tartja a kormány, hogy legyen az eddiginél tervszerűbb a társadalmi viták szervezése. A közvéleménnyel is találkozik az a törekvés, hogy bocsássák társadalmi vitára a törvénynél alacsonyabb szintű, de az állampolgárok széles körét érintő jogszabály-tervezeteket, például egy születő jogszabály tervezett paragrafusaival együtt a végrehajtási rendelkezéseket is. Szamc — tonnaszáütf«?
