Kelet-Magyarország, 1983. május (43. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-10 / 109. szám
2 Kelet-Magyarorsaág 1983. május 10. Egy új tantárgy hétköznapjai „Hálóterv“ a disznótorhoz Ajánlatos a fejeket lehúz- szerű tápegységtől a közlekeni a fehérgyarmati Zalka Má- dési jelzőlámpát automatiku- té Gimnázium technika szak- san működtető berendezés tantermébe lépve. Az eredeti- modelljén át a szürkületkap- leg szenespincének épült he- csolóig sok mindent készít- lyiségek mennyezetét alacso- hetnek. nyan hálózzák be a csővezetékek. Czeglédi Zoltán tanár FOGHÍJAS KÉSZLETEK mégis jogos elégedettséggel kalauzolhatott végig a négy A tantervi feladatokból egymásba nyíló helyiségeken, adódóan a technikatárgy namert a szabolcsi gimnáziu- gyón műszerigényes. A körnek többsége nem dicseked- zépiskolákban a már meglevő hét hasonlóval. eszközkészlet igen foghíjas. Mint említettük, jórészt hiá- SZÜKSÉGES? nyoznak a szaktantermek, de nincs elég alapszerszám éppMint minden új tantárgy, úgy, mint elegendő munka- a technika bevezetését sem gép, a számítástechnikai kísérte itt sem egyhangú vas- alapismeretekhez számítógép taps. A második tanévét élő és hosszan sorolhatnánk. Ami tárgy körül most is sok a bi- minden iskolában megtalál- zonytalanság. Mi indokolta a ható, azok a központi keretszükségességét? Az az igény, bői kapott komplex oktatási hogy e felnövekvő nemzedék egységek, gimnáziumonként könnyen, gyorsan tudjon al- hat darab. A szűkös beszer- kalmazkodni a mindennapi zési lehetőségek közjött ezek a életben a körülöttünk levő gondok csak évek alatt szün- technikai környezethez. tethetők meg. — A technikatárgytól elsősorban három dolgot várunk: Reszler Gábor széles látókört ad a gyerekek___________________________ TÓPARTI ESTE. (Gaál Béla (elvétele.) PEDAGÓGIAI MŰHELY: Oktatás, oktatáspolitika nek a technikai berendezések megismeréséhez, megtanítja őket az általános műszaki elvek alkalmazására és a gondolkodásukhoz olyan szilárd vázat nyújt, amit más természettudományos tárgyak konkrét ismereteivel felöltöztethetnek — fejtegette Czeglédi Zoltán, aki nem csak tanítja a technikát, hanem egyben a tárgy megyei szakfelügyelője. Mit szólnak az új tantárgyhoz maguk a diáikok? Kacsmarik Enikő, Vincze Hajnalka, Tusán Klára, Fekete Béla, Szilágyi Attila és Kun Ferenc második gimnazistáik a rögtönzött kerekasztal-be- szélgetésen így vélekedtek: — Mély a szakadék az általános iskolában tanultak és a gimnáziumi követelmények között. Az általánosban nem volt technikaóránk, nincs mire alapoznunk. Akik két-há- rom év múlva jelentkeznek majd a gimnáziumba, azoknak már könnyebb lesz az átállás. A közelmúltban látott napvilágot a Pedagógiai Műhely ez idei első száma, melyben a szerzők az oktatáspolitika, az iskolai és iskolán kívüli oktatás és nevelés kérdéseit járják körül. A folyóirat élén Ekler György írása áll „Oktatáspolitikánk eredményei és feladatai Szabolcs-Szatmárban” címmel. Cikkében a szerző a párt közoktatáspolitikai határozata óta eltelt tíz esztendőt teszi vizsgálata tárgyává és megállapítja: az a megyei célkitűzés, „hogy társadalmi előrehaladásunk, a felzárkózás döntő feltétele (az intenzív gazdálkodásra való áttérés mellett) a műveltség, a kulturáltság, megértésre és Margócsy Klára írása az iskola és a színház javítandó kapcsolatairól, valamint az, amelyikben Lakatos István színművész számol be a rendhagyó irodalomórákon szerzett tapasztalatairól. Jávor Ágnes a honismereti táborok eddigi történetére vet pillantást, Miklós Elemér pedig a Lauka Gusztávról szóló tanulmánya második részét bocsátja közre. Reszler Gábor a megújult tiszavasvá- ni múzeumot mutatja be. A Bemutatjuk rovatban Bürget Lajos Szita Mária portréját vázolja fel, Angyal Sándor pedig a tiszadobi gyermekvárosról írt. A kötések titka A régi könyvek kötései olykor érdekesebb információkat tartalmaznak, mint maguk a könyvek. Ezt igazolta az a lelet, amelyre az ukrajnai Harkov egyik tudományos könyvtárában bukkantak. A könyvtár munkatársai felfigyeltek arra, hogy egyes XVII. századbeli könyveknek különös fedőlapjai vannak. Ezek nem fából vagy kartonból készültek, mint ahogy annak idején szokás volt, hanem egymásra ragasztott közönséges papír- rétegekből. Amikor a kötéseket felbontották, kiderült, hogy latin nyelven írt lapokból állnak. A lelet tüzetes tanulmányozása során megállapították: Arisztotelész műveiről készült első, nyomtatásban megjelent fordítások •egyikének töredékeit tartalmazza. Bebizonyosodott, hogy a megtalált részek az 1483-ban Bécs'ben megjelent „Fizika” és „Etika” egyes fejezeteivel azo- nosak. Más fedőlapokban töredékeket találtak XV. századbeli alkotásokból, egyebek közt a villanueva-i Arnold 1481-ből származó „Solemói egészségügyi kódex” című művéből. Hiába kereste? Próbálja meg így isi Zsákbamacska — barkácsolóknak FUTNAK A PERCEK — Az első év anyaga köny- nyebb volt. Az idén a programozással elég nehezen barátkoztunk meg. különösen a lányok. Nem elég a gépi műveleteket ismerni, de a feladatok megoldásához össze kell szedni a matematikatudást is. — A gyakorlati foglalkozásokon szinte szaladnak a percek. Legutóbb például a disznótor „hálótervét” készítettük el, vagyis optimális időráfordítással megterveztük a munkafolyamatot. A hasonló feladatok lelkesítik az egész osztályt Az új tantárgy tehát nem pusztán elméleti. Olykor a kézügyesség is elengedhetetlen. A második tanévben cél az is, hogy a megszerzett ismeretek alapján egy technikái problémát lehetőleg újszerűén, alkotó módon megoldjanak a diákok. Az egytámogatásra talált”. Ez — mint írja — korszakos változásokat hozott az életmódban, a mindennapokban. Erről a statisztika is ékesen beszél, hiszen míg 1960-ban a 15 évesnél idősebbek 20 százaléka, addig 1980-ban már 58 százaléka bírt általános iskolai végzettséggel. Ferenczi István írása, mely az oktatáspolitika nyírmadai megvalósulását mutatja be, jól rímel a bevezető cikkre. Ábrányi Ede a fakultatív történelemtanítás tapasztalatairól szól, míg Lippai Jó- zsefné és Gégény Istvánná az iskola és a család együttműködéséről bocsátják közre gondolataikat. Rendkívül érdekes adatokkal szolgál Kriveczky Béla közleménye, mely „Nagy iskolakollégiumaink és Szabolcs kisiskolái a XVIII— XIX. században” címmel látott napvilágot. A közművelődési rovatban olvasható Nyíregyháza talán egyik legnépszerűbb üzlete a Széchenyi utcai barkácsbolt. Tavaly a sok ezernyi aprócikkből, hanglemezből, műbőr- és faárukból, lécekből, lemezjátszókhoz szükséges alkatrészekből, rádió és tv javításához elengedhetetlenül fontos sarkimenőkből, lámpákból s egyebekből összesen több, mint 12 millió forint értékűit forgalmaztak. Sokszor előfordul a vásárlóval, ha érdeklődik, egy üzletben hol nézze még meg a keresett cikket, ezt válaszolják: keresse fel a barkácsboltot. Ha itt nem kapja meg, lejárhatja a lábát is. Újabban sajnos elég sok a hiánycikk. Ennek ellenére tartja népszerűségét a bolt, mert kialakult vevőköre van. Ide jár „kutatni” a barkácsolók, a rádió- és tv-szere- lők, a fúró-faragó emberek sokasága. Most is legalább kétezer cikkfélét kínálnak a polcok, tárolók. Újdonság most a hanglemeztisztító, többféle lemezjátszó alkatrész, vannak műbőrök, faáruik, lécek stb. Bocskai Zoltán az üzlet helyettes vezetője elmondta, hogy a legnépszerűbbek a „zsákbamacska csomagok”, melyeket 30 forintért árusítanak. S, mint a neve elárulja, s mindaddig nem lehet tudni, mi van bennük, míg ki nem bontják. Ezt különösen kedvelik a barkácsolók, szerelők, hiszen nemegyszer megtörtént már, a zsákbamacskában bukkantak olyan csavarra, tűre, rádióhoz, mosógéphez, tv-készülékhez szükséges filléres apróságokra, amelyek nélkül nem működnek a drága masinák. Ezekből a zsákbamacska csomagokból azonban nem kapnak annyit, mint ameny- nyit a vásárlók keresnek. Gondolom azért, mert aligha tudnának annyi zsákbamacska csomagot összeállítani, hogy mindegyikben el tudjanak rejteni egy-egy hiánycikket. (fk.) A tárgyalóteremből Botrány a diszkóban A fiatalkorú nyíregyházi N. József október 22-én este hét óra körül találkozott az almatároló klubjában a többszörösen büntetett előéletű Horváth Kálmán 26 éves helybeli alkalmi munkással, aki egyébként az előző hónapban szabadult utolsó büntetéséből. A diszkó műsorban Szepesvári József szolgáltatta a zenét, de a résztvevők egy részének ez nem tetszett, és valaki bekiabált, hogy rockzenét kérnek. Szepesvári mondta, lesz rockzene is, de akinek nem tetszik, az menjen máshová. A vitára N. József odament Szepesvárihoz és felelősségre vonta, hogy miért szidta az anyját (?), majd megpróbálta a kezéből kitépni a mikrofont. Horváth is közbeavatkozott, és hívta ki Szepesvárit verekedni. Szepesvári megfordult, hogy a hangulatvilágítás helyett villanyt gyújtson, s mire visszafordult, előbb N. József ütötte meg. aztán Horváthtal együtt közösen püfölték. Szepesvári védekezni sem tudott a szűk diszkópult mögött, és inkább a berendezési tárgyakat, a magnetofonokat védte. A dulakodás során Káposznák Erzsébet megpróbálta hátulról lefogni N. Józsefet, ő azonban ellökte magától a lányt. Tőkés Ferenc klubvezető is megpróbált véget vetni a tettlegességnek, N. József és Szepesvári közé állt, de N. József őt is megütötte, Horváth pedig olyan erővel öklözte orrba, hogy Tőkés elesett és elindult az orra vére. Ezután Horváthék elmentek. A verekedés idején megállt a zene, mindenki az eseményeket figyelte, s a 30—40 résztvevőből megbotránkozást, riadalmat váltott ki a Horváthék műsoron kívüli fellépése, viszont félteik tőlük, nem mertek közbeavatkozni, csupán a rendőrséget hívták ki. A rendőrség megérkeztére azonban Horváthék eltűntek. Horváthék verekedése azonban annyira elvette a társaság kedvét, hogy a műsor jóval idő előtt fejeződött be. A Nyíregyházi Járásbíróság dr. Spisákné dr. Kiss Judit tanácsa Horváth tot a garázdaság és könnyű testi sértés miatt mint visszaesőt hat hónap börtönre büntette, N. Józsefet pedig egy évre próbára bocsátotta és külön magatartási szabályként előírta számára, hogy létesítsen állandó munkaviszonyt. Horváth fellebbezése folytán került az ügy a Nyíregyházi Megyei Bíróságra, ahol helybenhagyták az ítéletet, így az jogerős. T. S. 3 KÉPERNYŐ iTTiin A küldetésben vetett törhetetlen hit, az akaraterő cselekvő tudással párosult, történelmi példája több mint egy ezredév távolából máig fénylik. Annál inkább, minél élőhb az örökség. Márpedig a szerdán látotthallott igazán élő. A Cirill és Metód legendája című magyar—bolgár dokumentumfilm a példafelmutatás és a legnemesebb ismeret- terjesztés mellett — nem utolsósorban — nagyon szép, hangulatos filmdokumentáció volt a két szerzetestestvér legendák övezte életéről és művéről. A mai cirill betűs írás ősének a megalkotói, a szláv — tehát anyanyelvi — liturgia kiharcolói elképesztő kitartással és fáradsággal haladtak az önmaguk elé tűzött cél felé. Hittérítés a IX. századi Nagy morva birodalomban, majd Rómába zarándoklás a pápához a másféle, nem latinos egyházi szertartásrend „törvénye- sítéséért”. A fiatalabb szerzetest, Cirillt itt érte a halál. Az ő neve maradt fenn az íráselnevezésben, ám bátyjáé, Metódé elválaszthatatlan tőle. A tévéfilm érdeme, hogy a tudományosan hitelesíthető történelmi tényeken túl bepillantást nyújtott a mai bolgár kolostorok és szerzetesek életébe. Hangulatilag ez jól illeszkedett a legendák korához: mintha megállt volna az idő... Hadd írjam ide — köszönettel — legalább a magyar (a bolgárokról sajnos nem tájékoztatott a műsorlap) alkotó- művészek nevét: a forgató- könyvíró-szerkesztő ifi- No- vobáczky Sándorét és a rendező-operatőr Zöldi Istvánét. Még két dokumentumműsorról. Ügy tűnik, hogy lassan-lassan tartalmasabbá válik nyilván az érettebb ifjúságnak szánt, „egyenesből” közvetített műsor, a Pénteki randevú. Nekem legjobban egyik irodalmi részlete tetszett. Mindjárt az elején IV. gimnáziumi új irodalmi tankönyv értékelésbeli ellentmondásainak és felületességeinek a kihüve- lyezése a leginkább érdekeltek, a diákok részéről — minden tanári segítség nélkül, okosan, éretten, cáfolhatatlan érvekkel és logikával. Nos, mai diákjainknak nem lehet akármit „eladni”, a velük nem elfogadottakat nem lehet rájuk tukmálni. Nem szokványos ünnepi műsorral köszöntötte a tévé vasárnap az anyák napján az édesanyákat, hanem élő példát nyújtott az anyai hivatás szépségéről. R ick Nóra szerkesztő, Káplár Ferenc operatőr és Téglásy Ferenc rendező riportfilmje egy harmonikus nagycsalád körébe vitt el minket. A hét gyermeket nevelő mérnök apa s a szintén műszaki édesanya, a nagyszülők meg a rokonok háromgenerációs együttélésének talán legfőbb jellemzője az összetartozás minden nehézségen átsegítő tudata, a „fészekmeleg” megtartó volta. A dokumentumriport főszereplője a mindig derűs, meleg szívű édesanya volt. Ahogyan — „kapásból” — két-három mondattal bemutatta és értően jellemezte a gyermekeit, egy előre megírt szöveggel sem lehetett volna jobban. S a gyermekek szeretetteljes vallomásai szüléikről, egymáshoz való viszonyuk meghatározó szerepéről az életükben, igazán bensőséges hangulatot árasztott. Méltón az anyák napja ünnepéhez. Merkovszky Pál Időbeli távlat kell a legtöbb írásmühöz. A történelmi dokumentumjáték is megkívánja ezt a távlatot. A tárgyi pontosság és a hitelesség egymást kiegészítő követelmény egy ilyen munkánál. Bóc Imre történelmi dokumentum játékának színhelye Dél-Franciaország. A cím: Halói az első napon, arra utal, hogy a fasizmus feletti győzelem, a béke első napján egy kisvárosban a nácik iránti gyűlölettől indíttatva meglincselnek, felakasztanak egy fiatalembert, akiről azt hiszik, hogy menekülő fasiszta. A kivégzésében részt vevők csak a kihallgatásuk során tudták meg, hogy ártatlan embert gyilkoltak meg, aki valójában partizán volt, ellenálló. A tragikus végű esemény elindítója egy asszony, akinek fia partizánként halt hősi halált. Az asszony, annak a gépkocsinak a rendszáma alapján, melyben most a fiatal partizán ült, őbenne a fia gyilkosát vélte felismerni, azért mert ezzel a kocsival hurcolták el a fiát annak idején, s mert a fasisztáknál is fegyver volt, mint most ennél a fiatalembernél. Ezért szaladt ki száján a tömegindulatot felszító kiáltás: ott szökik a fiam gyilkosa. Ez a szörnyű tévedés okozta a partizán halálát, s az asszonynak míndéltig tartó lelkiisme- ret-furdalást. A nyomozást a halott partizánt megtaláló bajtársak, a népi hadsereg katonád, a partizánok végzik. A történet lehetőséget ad Bóc Imrének, aki több más magyarral együtt részt vett a francia fegyveres ellenállásban, hogy az ellenállás erkölcsi kérdéseiről is szóljon szereplői szájával. Arról például, hogy mi az az etikai alap, amelyen állva ők ugyanúgy embereket öltek meg, mint a fasiszták. Bármilyen meghökkentő is, a partizánok a humanizmus, az emberiesség tiszta céljával voltak kénytelenek ölni emberekeit, igaz, hogy magukból kivetkőzött nácikat vagy kolla- boránsokat, a fasisztákkal együttműködőket. S hogy a módszereiket illetően voltak viták, azit ez a dokumentumjáték is tükrözi. Azonban ebben a dokumentumjátékban azt is jól érzékelteti Bóc Imre, hogy az antifasiszta nemzeti egység, hogyan bomlott meg szinte már a győzelem első napján, napjaiban. A polgárok közt is és a legfelső vezetésben is többféle elképzelés élt a jövőt illetően. A katonai vezetés csak egy hadsereget ismert el a győzelem után, s ezért a népi hadsereget (a partizánegységeket) néhány napon belül rendeletileg feloszlatta, s ezzel megszűnt a lehetőség, hogy a népi erők hatékonyan beleszólhassanak az ország jövőjének, a munkások, a szegény emberek sorsának alakulásába. Ezzel a kiábrándító hangképsorral fejeződik be az az érdekesen szőtt dokumentumjáték. Seregi István a rWÍTffl MELLETT
