Kelet-Magyarország, 1983. május (43. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-01 / 102. szám
4 Kelet-Magyarország 1983. május 1. A megyei pártbizottság napirendjén A háztáji gazdálkodás A HÁZTÁJI ÉS KISEGÍTŐ GAZDASAGOKBAN eddig elért termelésnövekedés bizonyítja, hogy a kisgazdaságok az önellátáson túl jelentős mértékben hozzájárulnak az árutermeléshez, az élelmiszeripari alapanyagellátáshoz, az export fokozásához, a lakosság pénzbevételének folyamatos növeléséhez. Az utóbbi években a kistermelés kiterjedtebbé vált a nem mezőgazdasági fő foglalkozásúak körében is. Azonban egyes területeken feszültségek is jelentkeztek. Ezért foglalkozott e fontos témával legutóbb a megyei pártbizottság is. A mezőgazdaság termelési értékéből a kisüzemi termelés országosan egyharmaddal részesül, míg megyénkben mintegy 44 százalékos részarányt képvisel. Bár a mező- gazdaság fejlődését alapvetően a szocialista nagyüzemek tevékenysége határozta meg, azonban megfelelően kihasználtuk a kistermelésben lévő tartalékokat is. A kézimunka-igényes ágazatok növekedése enyhítette a foglalkoztatási gondokat, az egyre inkább szűkülő nagyüzemi fejlesztési igények egy részét a kisüzemekben meglévő, illetve megvalósított új beruházások pótolták. A kisüzemi szektor jelentőségét mutatja, hogy megyénkben 131 ezer kisgazdaság van, amely közel 200 ezer ember — akinek fele nem mezőgazdasági fő foglalkozású —, jövedelmi helyzetét életszínvonalát közvetlenül befolyásolja. Ez fejlődésünk olyan kiegészítő forrása, amely a nemzeti jövedelem gyarapítása mellett hozzájárul a lakossági szükségletek mind teljesebb kielégítéséhez is. A mezőgazdasági lakosság összes jövedelméből a kisgazdaságokban megtermelt javak készpénzbevétele átlagosan 20 százalékkal részesedik. A kisgazdaságok jövedelmezősége is csökken. A termelőeszközök, a felhasznált anyagok áremelkedéseinek a gazdaságosság színvonalára gyakorolt kedvezőtlen hatását hosszabb távon a termelés hatékonyságénak növelésével ebben a szektorban sem tudják kivédeni. A termelőszövetkezeti háztáji gazdaságokban elért személyes jövedelem nagyságrendjét — egy átlagos háztáji területre számítva — 10—15 ezer forintban lehet megítélni. Ez a jövedelem- nagyság erősen differenciált. elsősorban annak függvényében, hogy a kistermelő milyen terméket termel és azt hogyan tudja eladni. A termelés növelését csökkenő földterületen érik el. A kisgazdaságok által hasznosított földterület az 1976. évi 122 ezer hektárról 1981-re 88 ezer hektárra csökkent. A területcsökkenés elsősorban a szakszövetkezetek átszervezéséhez kapcsolódik, de számottevő a nagyüzemileg használt ún. „megváltott háztáji” is. A tsz-ek 1981-ben 136 millió forintot fizettek ki tagjaiknak háztáji föld megváltása címen. A használt területek nagy része nagyüzemi művelésre alkalmatlan, s jelenleg is folyamatos az ilyen területeknek tartós használatba, esetenként bérbe adása. Hét év alatt a megyében a kisgazdasági termelés érték- növekedése változatlan áron 439 miliő forint volt. A kisüzemi növénytermesztésre oz erős piaci érzékenység és a munkaigényes ágazatok növekedése a jellemző. A dohány és a zöldség kétharmada, a gyümölcs 39 százaléka a kiskertekből került ki. Az utóbbi években egyre inkább jelentkező kínálati piac, a szerződéses termeltetés mérséklése, az áruforgalomszervezés lazaságai, egyes gyümölcs- és zöldségféléknél, a burgonyánál a termelői érdekeltséget csökkentette, a veszteségeket növelte. Kritikus helyzet alakult ki a téli alma értékesítésénél. AZ ÁLLATTENYÉSZTÉSBEN MEGHATÁROZÓ SZEREPE VAN az előállított termékek mindenkori stabil felvevő piacának, a takarmányháttér egyre szélesebb alapokon nyugvó kiépülésének, a különböző szervek, vállalatok bővülő, integráló tevékenységének, termelési és értékesítési biztonság növekedésének. E kedvező jelenségek mellett azonban — különösen a szarvasmarhaágazatban — a tartási kedv csökken. Gondot okoz a juh és a baromfi értékesítése is. Megyénkben az országosnál magasabb a kisgazdaságok állatállományának részaránya az összes állományból, így a tehénállomány 43,3 százaléka, a kocaállomány 60 százaléka, a tyúkféléknél 80 százalék van a kisgazdaságokban. A termelőszövetkezetek, állami gazdaságok az éves terv- előirányzatok részeként külön tervezik a háztáji és kisgazdaságok integrációjával kapcsolyatos teendőket. A nagyüzemek többsége önálló ágazattá, egyes gazdaságok főágazattá fejlesztették a háztáji és illetményföldön' megvalósuló gazdálkodást. Az integrációs folyamatot jól szemlélteti, hogy a termelőszövetkezetek útján értékesített kisgazdasági termékek, állatok értéke 1981- ben meghaladta az 1,5 milliárd forintot. Ugyanebben az évben a tsz-ek által a háztájinak biztosított termények, állatok, anyagok és szolgáltatások értéke megközelítette az 500 millió forintot. A KISTERMELÉS SEGÍTÉSÉBEN konkrét intézkedéseket tesznek a felvásárló és feldolgozó szervek, szervezetek és egyéb állami szervek is. Az Állatforgalmi és Húsipari Vállalat a nagyüzemekben külön megbízottakat alkalmaz a kisgazdasági állatátvétel, forgalmazás egyeztetésére. Az 1977-től beindított „kocaakció”-val elérte, hogy jelenleg évente 5000 kocát helyeznek ki a kistermelőkhöz. Ebben az évben szervezik először a tehéntartás kisüzemi szintentartása érdekében a vemhesüsző akciót. A tejipari vállalat zökkenő- mentesen oldja meg az értékesítésre felkínált tej átvételét. A ZÖLDÉRT, a Nyíregyházi Konzervgyár megfelelően szervezi a kistételű zöldség-gyümölcs, hámozott alma átvételét. A kihelyezett feldolgozói telephelyeik kapacitása, bővítésével — Fehérgyarmat. Tyúkod, Nyírtass — növelik a készárutermelés helyi lehetőségeit, csökkentik a feles- / leges szállításokat. A Gabo- naforgalmi és Malomipari Vállalat 500 takarmányértékesítő helyen évenként 15—15 ezer vagon keveréktakarmányt értékesít a kistermelők részére. A MÉSZÖV koordinálásával, az áfészek keretében megyénkben több mint 150 szakcsoport működik, 15 ezer feletti taglétszámmal. Közülük legtöbben az állattenyésztési ágazatot képviselik. Évről évre több a szakcsoportok közösen előállított terméke, a közös pénzügyi alap is emelkedik. Az értékesített termékeik közül kiemelendő a méz, a toll, a nyúl, mivel ezeket elsősorban csak a kisgazdaságok állítják elő. Az AGROKER gépbemutatókat szervez, évenként 100 millió forintos nagyságrendben ad el gépet, műtrágyát és különböző anyagokat a kisgazdaságoknak, kölcsönzési lehetőséget biztosít kisgépekre. A kistermelői fizikai munkát és annak hatékonyságát javító gépesítésnél azonban az igények kielégítetlenek, az eszközök drágák, s nincs megoldva megnyugtatóan a szervizellátás és az alkatrészutánpótlás. A kisgéppel való ellátottság gazdaságtípusonként, ezen belül területnagyságok szerint változó. Az Országos Takarékpénztárnál a mezőgazdasági kistermelői hitel iránt növekvő a kereslet és a nagyságrend. Termelési hiteit 1981-ben 80 millió, 1982-ben 116 millió forint összegben vettek igénybe. A hitel átlagosan 15 ezer forintról 16 800 forintra emelkedett. AZ ELÉRT EREDMÉNYEK MELLETT azonban kedvezőtlen irányú tendenciák is jelentkeztek a háztáji és kisegítő gazdaságok termelésének, segítésének, fejlődési lehetőségeinek és szükségességének megítélésében. Közvéleményünk, gazdasági vezetőink egy része még nem ismerte fel mindenütt a kisgazdasági termelés fontosságát, népgazdasági jelentőségét. E téren egyaránt találkozhatunk e szektor leértékelésével, túlbecsülésével, de olyan szemlélettel is, hogy elismerik, de nem támogatják, vagy fontosságát túlbecsülve — esetenként egyéni érdekből — elvtelenül támogatják. A jelentkező feszültségek és gondok nagy része szubjektív tényezőkre vezethető vissza: a helyi tanácsok, a nagyüzemek vezetői sok helyen nem fordítanak kellő figyelmet az évenként többezer hektáros nagyságrendben jelentkező, gazdaságosan nem hasznosítható közös területeknek tartós használatba, vagy bérbeadására. Vontatottan halad az elhagyott belterületi zártkerti ingatlanok újraparcellázása, értékesítése, az árokpartok fűtermésének, a kukoricaszárak időbeni betakarítása. A tanácsok kezelésében lévő állami •tartalékterületek teljes hasznosítása sincs megoldva mindenütt megnyugtatóan. A KISTÉTELŰ MEZŐGAZDASÁGI TERMÉNYEK. termékek felvásárlása sem zavartalan. A kereskedelmi szervek, szervezetek felvásárló telepei, értékesítési egységei több helyen korszerűtlenek. Nem rendelkeznek elegendő tárolóhelyiséggel, raktárakkal, hűtőpultokkal. A zöldségféléknél, burgonyánál, almánál — esetenként más termékeknél is —, a takarmánytápoknál a felvásárlási és kiskereskedelmi árak közötti árrés indokolatlanul 'magas. Az elmúlt két évben nagy gondot jelentett az alma értékesítése. Olyan esetek is voltak, amikor az alma átadás-átvételénél, minősítésénél a nagyüzemek kerültek indokolatlanul hátrányos helyzetbe. Az utóbbi években különösen sok felvetés, bejelentés érkezik a háztáji gazdálkodás területéről. Egyes helyeken például gyakorlattá vált a háztáji területek jogának adás-vétele, a megengedettnél nagyobb földhasználat. Sokan nem saját és családi munkával, hanem „idegen” munkaerővel igyekeznek magas háztáji árbevételhez jutni. Elítélendő a kivételezett- ség, a meg nem engedhető előnyökhöz jutás az értékesítés és szolgáltatás területén. A kisgazdaságokban lévő lehetőségek kihasználása, az •itt folytatott termelőtevékenység országoshoz viszonyított nagyobb részarányával eddig is fontos pótlólagos forrást biztosított Szabolcs- Szatmár megye társadalmigazdasági fejlődéséhez. Ez a szerepe továbbra is fennmarad. A háztáji és kisegítő gazdaságokban megvalósuló önellátó, árutermelő tevékenységre hosszú távon szükség van. INTÉZKEDÉSEINK ARRA IRÁNYULNAK, hogy a kisgazdaságokban meglévő tartalékokat az ország, a megye lakossága érdekeinek megfelelően az eddigiektől is jobban hasznosítsuk. A megyei pártbizottság olyan határozatot fogadott el, amely megszabja a háztáji és kisegítő gazdaságok továbbfejlesztésével kapcsolatos politikai és gazdaságszervező feladatokat. Szállí után lakások Jelentés Ungvárról, szabolcsi munkásokról Jó ütember épülnek Ungváron a „szabolcsi” lakások. Mindig jobban dobog az ember szíve, ha külföldön magyarokkal, honfitársakkal találkozik. Az autósok ilyenkor felvillantják reflektoraikat, kürttel üdvözlik egymást. Egy kicsit az otthon érződik a találkozások alkalmával, jó hallani az ismerős beszédet, látni idegenben a hazulról jöttét. Ungvár igazán határ széli város, alig huszonöt kilométer választja el a Tiszától és Nyíregyházához sem több száz kilométernél a távolság. Azért mégis megkülönböztetett figyelemmel kísérik az újonnan jöttékét. Pedig az Ungváron építő SZÁÉV-esek naponta kapcsolatban vannak a hazaiakkal, havonta egyszer haza is jönnek. Ennek ellenére új hírekről érdeklődnek, ismerősök után faggatóznak. — Nem keli ezen csodálkozni — mondja Kenyeres Miklós művezető —, mindannyiunknak, akik itt vagyunk, családunk van, hiányzik az otthoni, megszokott környezet. Ezen az építkezéyy Jöjjetek ezrével...” sok kopott kópiái peregnek bennem, s eszembe jut egy verstöredék, egy csonka mondat: „De — elvtársaim! — ez az a munkásság ...” Alig ízlelgetem magamban a szavakat, amikor bekattan a kérdés: „Ez az a munkásság . ..”? — Igen! — mondom. Aztán replikázok, mert hogy lehetne a mostani az a munkásság, amelyikről e fél évszázados vers szólt? De, ha arra gondolok, hogy a világ sok részén ma is „búvni” kell érte, „mint az üldözött”, akkor igen? Ma is van munkásszolidaritás, mert segíteni kell az elnyomottakat, mert a kizsákmányolás nem szűnt meg, mert... Tűnődöm, érvet feszítek érvnek, sorolom ami változott, lajstromozom, ami változatlan. Aztán a naptárra nézek s végleg döntök: igen, ez az a munkásság. Mert felelt a naptár, melyen az áll: Május 1. A munka ünnepe. A „munka ünnepe”. Költői fogalmazásban: „Mi végből vagyunk a világon?” Nyersebben: azért dolgozunk, hogy legyünk, vagy azért vagyunk, hogy dolgozzunk? Az ember van a termelésért. vagy a termelés az emberért? Nem, dehogy is jut eszembe, esetleg eljöhet a kor, amikor megszűnik a minden értékek egyetlen forrása: a munka. De azt hiszem, hogy el kell jönnie az időnek, amikor a munka nem az élet célja lesz, hanem az igazán emberi célok megvalósításának egyetlen eszköze, az élethez kellő javak egyetlen szülője. Mert ma — és ezt ki ne tudná —, a mindennapok munkájában nagyon sokan olyasmiért hullatják a verítéküket, amivel az értékek lerombolása, vagy megvéde- tése az egyetlen cél. „Jöjjetek ezrével...” dúdolom a dalt, és biztos vagyok benne: ez az a munkásság. Függetlenül nemzeti hovatartozásától, világnézetétől, bőre színétől, vallásától, nemétől, ök azok, akiknek markában a jövő rejtőzik, akiknek izmában a jövő feszül; ők azok, akiknek egyedül áll hatalmukban elérni, hogy a munka egyszer majd csakis az igazi célját szolgálja, és ne csak a munkát, de legelébb is a munkást ünnepelhessük. Speidl Zoltán sen valóban csak a munkának élünk. Ketten járjuk a hatalmas épület lépcsőházait, szintjeit, lakásait, ahol vizesek, villany- szerelők, s ki tudja még hányféle szakma képviselői dolgoznak. A Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalatnak ez a második megrendelése a Szovjetunióban. A néhány esztendővel ezelőtt elkészült Zakarpatye-szálló után most lakóházat építenek. A kilencszintes tömb négy lépcsőházában százhét lakás készül. — Szerkezetileg március végére az utolsó házgyári elem is a helyére került — folytatja a művezető. — Azóta a belső munkálatokon van a hangsúly. Az építők száma változik, jelenleg ötvennyolc vállalati dolgozó van Ungváron. Rajtunk kívül még itt vannak az Émexport dolgozói is. Kenyeres Miklós sorolja még a fontos tudnivalókat, csak éppen magáról nem akar beszélni. Pedig nem kezdő a szakmában, van miről beszámolni való ja. Még ötvenben került a vállalathoz kőművesként, s két évtized múlva lett művezető. Keze munkáját dicséri Tiszavasváriban — lakóhelyén — az Alkaloida, Üjfehértón a Gyapjúszövő Gyár, Hajdúnánáson az Egyesült Izzó épülete, Nyíregyházán több középiskolai kollégium, nem beszélve a kisebbekről. — Akármerre megyek a megyében, ismerős épületekbe ütközöm — vallja Kenyeres Miklós. — Mielőtt Ung- várra jöttem volna, az Iskola és a Szarvas utca sarkán levő épületnél dolgoztam. Közben egyik lakásból a másikba megyünk. Két- és háromszobás otthonokat alakítanak ki, tágas, világos helyiségekkel., Öröm lesz itt lakni — mondjuk szinte egyszerre. S részemről ez nemcsak udvariasság, valóban kitűnő lakásoknak ígérkeznek, már most látszik, nem lesz probléma a minőséggel. — A munkában nincs megállás. Reggel héttől fél ötig dolgozunk, szombaton is. Volt, amikor vasárnap sem pihentünk, mert az elvégzendő feladatok megkövetelték, így a szabadnapjainkat ösz- szegyűjtjük, s hónap végén négy-öt napra haza utazunk. Ungváron válogatott garnitúra, a legjobb építők dolgoznak. Ennek köszönhetően — a határidőben foglaltak szerint — egy év alatt elkészülnek az építéssel, papíron. Igen, papíron, mert már most jókora előnyre szert tettek és a szeptemberi átadás akár három hónappal is előbbre hozható. Sípos Béla S zázszor, vagy ezerszer hallottam a dalt, amelyik így kezdődik: „Jöjjetek ezrével...”? Nem tudnám ösz- szeszámlálni. Eszmélkedé- sem nagyjából a dal tömeges ismeretének kezdetével esik egybe. Ez a dal nekem azt jelenti: ünnep van. Valahányszor elkezdik harsogni a megafonok, emberek indulnak el. Százezrek lépnek egy ütemre ebben az országban. A világban pedig sokszor tízmilliónyian; igaz, másutt más dallamra, de valamennyien rokonértelmű szöveget dúdolva, énekelve, harsogva. Számomra azonban ezek a taktusok, „jöj-je-tek ez-ré- vel...” jelentik: Május 1. van. ... Nézem az utcát, a felvonulókat. Nézem a tévét, s látom, hogy a világ városaiban, falvaiban hozzánk hasonló emberek menetelnek. Pontosan úgy, mint itt. Zászlók lobognak mindenütt, a levegőben léggömbök úsznak, s az apák nyakában ülő gyerekek együtt integetnek... Amikor nézem a vonulókat, közben régi felvonulá-
