Kelet-Magyarország, 1983. május (43. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-04 / 104. szám
1983. május 4. Kelet-Magyarország 3 Kultúra, mint doppingszer? Testre szabón szerepkörben OLIMPIAI VERSENYEKEN jól vizsgázott termékekkel hívta fel magára a figyelmet néhány éve a BEAG Universil Gyár, Nyíregyházán. Az elektroakusztikai és labortechnikai cikkeket előállító fiatal üzem még fiatalabb kollektívájával azért is vehette simán az akadályt, mert o naprakész tudást nemcsak elvárja dolgozóitól a munkahelyi vezetés, hanem minden lehetőséget meg is ad a továbbtanuláshoz. A közművelődési törvény megjelenése óta fokozatosan javultak a gyáron belüli művelődés tárgyi, személyi feltételei. Előadó fogja össze a kulturális teendők intézését és hat éve tevékenykedik a közművelődési bizottság. Más üzemekhez hasonlóan kiemelten kezelik a dolgozók általános, politikai és szakmai műveltségének fejlesztését. A megyei közművelődési bizottság egyik utóbbi ülésén számot adva az eredményekről többek között az is elhangzott, hogy évek óta változatlanul problémát okoz a nyolc osztállyal nem rendelkezők magas száma. A közömbösség, igénytelenség ellen eddig hiába vették fel a küzdelmet. Többszöri nekirugaszkodásra sem sikerült kihelyezett általános iskolai osztályt szervezni. A közép- és felsőfokú oktatásnál nincsenek hasonló feszültségek. Az akusztikai termékek egyre korszerűbb technológiai előírások szerint készülnek. Ezért a betanított -dolgozók szakmunkásképző és betanító, a szakmunkások pedig specializáló és ismeretfelújító tanfolyamokon vesznek részt rendszeresen. Már most gondoskodnak az utánpótlásról. Elektrotechnikai műszerész és üvegműves tanulók gyakorlati oktatásához tanműhelyt létesítettek. A nyíregyházi Universil a pályaválasztás előtt állóknak segít a döntésben. A Nyíregyházi 6. számú Általános Iskolában a felső tagozatos tanulóknak kihelyezett szakkört tart fenn. HOGY A KUDARCOKTÓL, MEGKÍMÉLJEK, a kezdeti buktatókon átsegítsék a munkába álló fiatalokat, a pályakezdők fogadására külön „forgató- könyvet” állítottak össze. A szakmunkások, diplomások heteken át járják a gyárat, ismerkednek a különböző osztályok munkájával. Patronáló kalauzolásával mennek végig a gyártósorokon és a vezetőkkel folytatott beszélgetéseken beszámolhatnak tapasztalataikról, benyomásaikról, rákérdezhetnek a gyár előtt álló legfontosabb feladatokra. A munkásművelődésbe természetesen a szakmai, általános műveltség ápolásán túl még sok minden beletartozik. A szocialista brigádok kulturális vállalásainak segítése éppúgy, mint a kellemes és hasznos szabadidős programok szervezése, az egészséges életmód felé mutató szemlélet formálása. A város kulturális intézményeire eddig mindig számíthattak a gyárkapun belüli munkásművelődésért felelős egyének, és bizonyára ezután sem maradnak támasz nélkül. A további részletezés helyett végezetül annyit: a nyíregyházi Universil beszámolója végre testre szabott szerepkörben mu- ' tatta be a munkásművelődést. NEM A LÁTVÁNYOSNAK HATÓ EREDMÉNYEK doppingszereként, hanem a mindennapokban alkalmazható és ható eszközként. Olyanként, amely hozzásegít az ott dolgozók emberi kiteljesedéséhez és megfoghatatlanul benne van a termelési sikerekben. R. G. Szürke lovat láttam... Á llunk a tábla szélén és megcsap bennünket a nosztalgia, Penészlek határában szánt egy ember. A község párttitkára arról beszél, hogy a föld nagy része már termelőszövetkezeti tulajdonba ment át. Aki már nem bírta, nem gazdálkodik. Sok gyermeknek nem kell a föld. Verő Mihály viszont szánt. Zab alá. Jó látni a lovakat, büszke tartásukat és az eke szarvát tartó gazdát, és szántóvetőt. Kevés szót váltunk, hisz dologidő van, sok még a hátralevő munka. Aztán egy kis bosszúság. Mármint a gazdának. A szürke kilép az istrángból és rakoncátlankodik. Következik az, ami a lovak idegnyugtatója. Néhány halk, bizalmas „hó- ha” szó, nyakveregetés, simogatás és minden rendbejön. (Bárha az emberek tudnák így, A Minőségi Cipőgyár nyírbátori gyárában Zelenák Miháiyné és Támba Györgyné a belföldre és külföldre készülő szandálok csomagolásához készít dobozokat, (cs.) FELMÉRÉS 38 VÁLLALATNÁL Egészségvédelen - új módon A Szakszervezetek Sza- bolcs-Szatmár megyei Tanácsának közgazdasági és szociálpolitikai osztálya nemrégiben 38 vállalatnál, intézménynél vizsgálta meg, hogy különösen az ötnapos munkahétre történt áttérés után, mit tesznek az egészségre ártalmas munkakörökben dolgozók védelméért. Veszélyzónák A középtávú és éves szociálpolitikai tervek jelentős szemléletváltozásról tanúskodnak. Bár kétségtelenül igaz, hogy részben a beruházások csökkenése, részben az importkorlátozások nehezítik a korszerűbb technika és technológiák alkalmazását, ennek ellenére az intenzívebb gazdálkodást segítő törekvések hatására fokozatosan javult az egészségre ártalmas munkakörökben foglalkoztatottak helyzete. Az egészségre ártalmas munkakörökben dolgozók testi épségének védelme senkinek sem lehet magánügye. Olyan központi intézkedések védik a munkást, mint a kötelező egészségügyi vizsgálatok, a veszélyességi pótlék, a külön pót- szabadság és szükség esetén bizonyos szolgálati idő eltöltése ilyen egyszerűen, szépen rendezni egymás közötti dolgaikat.) A gazda tehát szánt, mi, rajta tartva szemünk, beszélgetünk. Akinek van még földje Penészleken, jól és szépen műveld. De a föld az. ami nem jó. Nagy része bucka és homok. Viszont sok az új ház a községben, sőt van egy, ami külön szót érdemel. Nem régen adták át az öregek napközijét. A konyhában aznap reggelire teát, sült szalonnál készítettek tojással. Parasztosan. Még az illata fölséges volt, akár a földé, amelynek hátán Verő Mihály barázdáit húzza. Most megáll a két ló és fújtat. A gazda igazít az ekén és mi intünk: megyünk. A barna ló ránk nézett, nagy okos szemeivel: ő embert látott, mi lovat. (seres) után a kedvezményes nyugdíj. Ezt bizonyítandó: szinte valamennyi ágazatban gondoskodnak az egyéni, nagy értékű védőfelszerelésekről. Még akkor is, ha azok tőkés importból szerezhetők be! A felújított kórházakban, rendelőintézetekben a röntgenosztályokon tv-láncot és képerősítőket alkalmaznak. Kivonták az itt dolgozókat a veszélyzónákból. A Vasszerkezeti és Gépipari Szolgáltató Vállalatnál, a Nyíregyházi MEZÖGÉP-nél, a Magyar Acélárugyár tisza- szalkai gyárában új festőműhelyeket építettek, korszerűbb technológiát vezettek be. A Fémmunkásnál 4 milliós beruházásból ezt most végzik el. A Szabolcs-Szatmár megyei Víz- és Csatornamű Vállalatnál, a tiszavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyárban fekete-fehér öltözőt építettek, az építő- és szerelő vállalatnál új autószerelő-műhelyt adtak át. Korszerűsítették a Hajtóművek és Festőberendezések nyíregyházi 2-es gyárában a hőkezelő üzemet. Terv a zaj- csökkentésre Az Öntödei Vállalat kisvár- dai gyárában pernyeleválasz- tókat szereltek fel. Növelték a nedves porelválasztók hatásfokát. S az sem mellékes, hogy a zaj csökkentésére az AUTOKUT készít terveket. A Nyíregyházi MEZŐGÉP Vállalat a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítására az utóbbi két évben 54 és fél millió (!) forintot fordított. Ezzel csaknem 700 dolgozónak javultak a munkakörülményei. A Minőségi Cipőgyár Nyírbátorban új üzemcsarnokot és szociális épületet épít. Az Alkaloida és a Taurus nyíregyházi gyára az ártalmas munkafolyamatok technológiáját módosította, s az automatizálással csökkenti a dolgozókra leselkedő veszélyeket. Ezek a milliók egyértelműen bizonyítják: gyökeres változás következett be a szemléletben, s nem maradtak, s — remélhetően — nem maradnak a jövőben sem papíron a szociálpolitikai tervek. Ennek ellenére vannak árnyoldalai gazdasági és szak- szervezeti munkánknak, amelyek figyelmeztetnek. Az egészségre ártalmas munkakörökben dolgozók munkaideje rendelet szerint heti 36—42 óra lehet. Ezt azonban sem az ötnapos munkahétre való áttéréssel, sem a rendelet módosításával nem csökkentették, nem módosították. így az egészségre ártalmas munkakörben foglalkoztatottak heti munkaideje általában ma sem csökkent! Csupán arra volt lehetőség, hogy a több műszakban dolgozók munkaidejét csökkentsék. Az SZMT osztályának felmérése szerint a vizsgált 38 vállalatnál, intézménynél több mint 3500 dolgozót foglalkoztatnak egészségre ártalmas munkakörben. Ebből 822 végez fokozottan veszélyes munkát. Bizonytalanságok Sajnos olykor a vállalatok is bizonytalanok az egészségre ártalmas munkakörök meghatározásában, eldöntésében. Ezt tapasztalták a Szabolcs megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnál. A kollektív szerződésekben részletesen szabályozzák az egészségre ártalmas munkaköröket, s az itt foglalkoztatottak munkaidejét is. Ehhez az üzemorvosok és esetenként a KÖJÁL véleményét is kérték. Tavaly a kollektív szerződés módosításakor a Volán 5-ös számú Vállalatánál, az Alkaloidában, a HAFE-ban, az UNIVERSIL-ben, a Magyar Acélárugyár tiszaszalkai gyárában 42-ről 40 órára csökkentették e dolgozók munkaidejét. Több vállalatnál azonban ezt elmulasztották. Sőt esetenként még e veszélyeztetett munkakörökben szombaton is végeznek túlmunkát. Olykor az exportterv teljesítésére történő hivatkozással. Ezek ellenőrzésére a szakszervezeteknek a jövőben nagyobb gondot szükséges fordítani. Farkas Kálmán (---------------------------------------------------^ A tizediken — És most mondja: ki vagyok én? Mi vagyok én? Ha meghallgat, elmondom a bánatom. Az enyémet? Nos, azt hiszem nemcsak az enyém. De hadd beszéljek csak a magam nevében. Engem mindenki derűs, jókedvű asz- szonynak ismer. Otthon is, a munkahelyemen is. Azaz: ismert, mert mostanában meglehetősen bosszús, szomorú vagyok. Nem, nem nagy ügy, nem családi gond, nem pénz, nem mellőzés. Más. Tudja, egyre többször vágják a fejemhez: hja, a tizedikről? — Igen, a tizedikről. Mert a tizediken lakunk. Nemcsak mi, sokan. Hogy miért vágják mindig a fejünkhöz, hogy „hja, maguk a tizedikről?” Nem tudom. De van benne valami lenéző, lesajnáló, még néha gyanúsnak is tartanak. „Ezeknek csak ez jutott.” „Ezek nem tudtak kijárni maguknak lejjebb valamit?” Nos, nem tudtunk. De nem is akartunk. — Nézze: a tizediknek egy hátránya van. A sok lépcső. De a lift jó, néha ugyan elromlik, de a szövetkezet 24 órán belül megjavíttatja. Addig a tetőfolyosón keresztül használjuk a _ másik liftet. Olyan még nem volt; hogy egyszerre rossz lett volna mind a két lift, pedig kilenc éve lakunk a házban. És hogy milyen előnye van? Kevesebb lépcsőt mászok én, mint az, aki a harmadikon lakik, de lift nincs a házában. Itt van a legmelegebb, mert ugyebár a hő felfelé száll a csőben. Nem rázzák a port a nyakamba, nem úszik el a lakásom, mert felettem nyitva hagyja valaki a csapját. Nincs dugulás, nem áraszt el a szennyvíz, nem dühönge- nek a fejem felett, megingatva a csillárt: a legcsendesebb lakás a miénk. — És még valami: a kamraszekrény itt a leghűvösebb, még füstölt dolgot is tartok, van 100— 150 üveg befőttem. Mert a szabad ég felettünk van, a szellőző itt még csodásán húz-hűt. Hozzánk nem jön fel a por, nálunk akkor is van víz, ha a négy- emeletes legfelső szintjén csak csöpög, mert ide motor nyomja fel a vizet, s ez néha biztosabb, mint a víztorony. — Kiöntöttem most magának a mérgemet és bánatomat. De hát épült elég sok magas ház, s fog is a városban. Nem volna jó, ha minket csak sajnálgat- nának. Nem vagyunk mi se különbek, se gyatrábbak másoktól. Az, hogy tizedik, csak az emeletet rangsorolja. Nem a lakókat ... Eddig tartott Z. László- né monológja. Paradox értékrendünk elgondolkodtató adaléka. (bürget)
