Kelet-Magyarország, 1983. május (43. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-29 / 126. szám

1983. május 29. Kelet-Magyarország 3 Lassú a kombájnok javítása Közeleg az aratás Szabolcs-Szatmár megyé­ben 844 üzemképes kombájn áll a mezőgazdasági nagy­üzemek rendelkezésére, amelyből százhúsz már nul­lára leírt. Ehhez a mennyi­séghez az Agrokertől és a különböző termelési rendsze­rektől eddig negyvenhármat vásároltak a gazdaságok, s még tizenhat bérkombájnt is biztosítanak az aratás idő­szakára a rendszerek. így alig több mint kilencszáz kezdheti — várhatóan június 25-e körül — az aratást. A betakarítandó kalászos terület az idén száztízezer hektár. A legtöbb a búza 71 ezer hektárral, a rozs is több mint negyedszázezerrel ré­szesedik belőle, míg van né­hány ezer hektár őszi és ta­vaszi árpa, valamint zab. Mindent egybevetve egy kombájnra 122 hektár kalá­szos terület betakarítása vár. Ez valamivel több a koráb­bi évek átlagánál, viszont most nagyobb teljesítményű kombájnokkal végezhetik a nyár oly fontos munkáját a gazdaságok. Az intenzív ga- bonaprogram keretében pe­dig több nyugatnémet Claas- Domdnátort, amerikai John- Deere-t, lengyel Bizon-Re- kordot, NDK gyártmányú E—516-ost vásároltak a nagy kalászos területtel rendelke­ző, jó termést váró nagyüze­mek. Jó hír még a most vá­sárolni szándékozóknak, hogy az Agroker július elseje után harminc E—516-ost és hét E—512-est kínál eladásra. A jó hír mellett — ha nem is rossz, de — mindenképpen idekívánkozik, hogy lassú ütemű a kombájnok, a szál­lítóeszközök és más, aratás­kor nélkülözhetetlen gépek javítása. Több nagyüzemben egyes alkatrészek hiánya Tarpán, az Esze Tamás Ter­melőszövetkezetben javítják az E—516-os kombájn fel­hordószerkezetét. (J. L.) akadályozza a gyorsabb mun­kát, ám a kalászosok így is, úgy is beérnek. Nincs idő a tétlenkedésre, keresni kell a megoldást. A rossz hírhez tartozik, hogy az idén is meg kell küzdeni az aratóknak a ledőlt gabonák vágásával. A hét közepén a szeles, viharos időjárás megdöntötte, lefek­tette a terményt, különösen azokat, amelyeknél erősebb volt a tavaszi fej trágyázás, így a túladagolt nitrogén kö­vetkeztében gyengébbek let­tek a szárak. Persze azért a szemek kifejlődnek, a mon­dás is úgy tartja: kalászolás után ha megdől, már a zsák­ba dől a búza. (sípos) ' Tarpai kaleidoszkóp Hötükör, fecskendő Tarpa egyike a járás leg­nagyobb községeinek. Fejlő­dő település, akik itt élnek, jól érzik magukat. Másfélszáz gyerek élvezhe­ti a napközit. Az úttörőcsa­pat hagyományőrzése orszá­gos hírű. Nincs itt gond a szabad idő hasznos eltöltésé­vel sem. A művelődési ház­ban bábosok, citerások, dalo­sok foglalatoskodnak. Ismer­kedhetnek a fotózással, s be­kapcsolódhatnak az ifjúsági klub munkájába is. A KISZ irodalmi színpada messze is­mert. Mióta a tsz autóbusszal rendelkezik, országjáró ki­rándulások várják az ifjúsá­got. Természetesen ezzel együttjár a munka is. Lomta­lanítás és járdaépítés; őszi betakarítás segítése és mű­velődési ház átalakítás; „ipartelepítés” és „falumú­zeum” kialakítás. Kevés termelőszövetkezet­nek van saját újságja. Tarpa mellett Gulács és Tivadar, de szinte az ország minden ré­szében élő, a kurucokhoz kö­tődő patrióták ismerik így meg e táj lakóinak életét, mindennapjait. S vannak hírvivők. A népdalkörösök beregi dalaiban ott van a háttérben a mecénás, a tsz. Amikor a János Kórházban fecskendőt vesz a kezébe az egészségügyi dolgozó, biztos feltámad benne a kíváncsi­ság azok iránt, akik ezt ja­vítják. S miként többletme­leget ad a tsz üzemében ké­szített hőtükör, úgy kapja az emberi melegséget, az itt élőktől az idelátogató. A Nagy-hegy oldalában szaporodnak a hétvégi házak. A háztáji állattartásból szin­te még egy kereset „kikere­kedik”. Próbálkoznak gyógy- hövénygyűjtéssel. Nagy a pi­aca a szilvalekvárnak, a dió­nak. Mind többen kapnak kedvet a csiga és béka gyűj­téséhez is. Szakcsoportba tö­mörülve próbálnak jövedel­met növelni a nyúltenyész- tők. Nem akarunk előre inni a medve bőrére — fogalmaz­nak az áfésznál, de aki meg­nézi az Esze Tamás, II. Rá­kóczi, s a Bajcsy-emlékhe- lyeket, a szárazmalmot, pa­rasztházainkat, a beregi ke­resztszemest, s utána betér egységeinkbe: kellemes em­lékekkel távozik. B em érettségizni, sem felvételizni nem kell Pásztor Beátának, a nyíregyház Krúdy gimnázi­um tanulójának, kedvenc tantárgyából, a magyarból. Országos középiskolai tanul­mányi versenyben vett részt, és három forduló után, 270 diák között ő bizonyult a legjobbnak. Az idei verseny olyan témakört jelölt meg, amely sok, „nem középisko­lás fokon” képzett szakem­bert is próbára tett volna, vagy tett is már, működése folyamán. 800 soros tanulmányban kellett „értekezni” Füst Mi­lánról, aki a legújabb kori magyar irodalom egyik leg- legszínesehb, s egyben legbo­nyolultabb egyénisége. Már a kötelező tanulmány címe is „riasztó”: Füst Milán eszté­tikája, lírai alkotásainak tükrében. Egyetemi, főiskolai kollokviumok előtt egész évfolyamok fohászkodnak a csalóka szerencséhez, és a BIKA, LESZEGETT FEJJEL Betörtek a világpiacra A TAURUS JELKÉPE, A BIKA LESZEGTE A FEJÉT, S ELINDULT VILÁGKÖRÜLI ÚTJÁRA, HIRDETVE, HOGY A VÁLLALAT TERMÉKE ERŐS ÉS ELNYÜHETETLEN. AMI IGAZ IS LE­HET, HISZEN HOGYAN TUDTAK VOLNA MÁS­KÉPP BETÖRNI A VILÁGPIACRA PÉLDÁUL A GUMIABRONCSAIKKAL, AMIKOR SZERTE A FÖLDÖN EDDIG JÓL MENŐ CÉGEK MENNEK TÖNKRE, SZÜNTETIK BE LEGFONTOSABB TERMÉKEIK GYÁRTÁSÁT. Mi hát a Taurus, a nyír­egyházi gumigyár titka? Szó sincs titokról. Annál inkább alapos piackutatásról, terv­tervszerű gyártmányfejlesz­tésről és szigorú, átgondolt termelésről. A vállalat nyír­egyházi gyárában alig négy­éves múltra tekint vissza a mezőgazdasági abroncsok ké­szítése, ám már most csak­nem negyven országba ex­portálnak e termékükből. Értéke nagyobb Mint Váradi József főmér­nöktől megtudtuk, ebben az évben elsősorban a nagy mé­retű abroncsok arányát nö­velik, s a tervek szerint a tő­kés exportjuk egymillió dol­lárral haladja meg a tava­lyit, eléri a tizenegymilliót. A nyírségi üzemben diagonál és radiálabroncsok készülnek, az idén mintegy 175 ezer da­rab, ami ugyan kevesebb, mint a múlt évi, de az értéke jóval nagyobb, éppen a nagyméretű abroncsok ará­nyának emelkedése miatt. A nyíregyháziak egyébként nem is olyan régen még úgy tervezték, hogy a kisebb mé­retű abroncsok előállítására alkalmas gépparkjukat bőví­tik, ám a piacon végbemenő változásokat figyelve rá kellett jönniük, nem ez az igazi üzlet Átdolgozták hát a terveket, s a szakemberek már szerelik azokat a Szov­jetunióból beszerzett óriás vulkanizáló préseket, melyek munkába állításával kapaci­tásuk majdnem háromszoro­sára növekszik, azaz évente 55 ezer mammutabroncsot készíthetnek. S a piacon ennek van most igazán kereslete. Nem be­szélve arról, hogy ezek ára is igen kedvezően alakult az utóbbi időkben. Hogy példát is elmondjunk: az USA-ban az idén ötezer nagyméretű abroncsot szállítanak, több mint egymillió dolláros ér­tékben, s van olyan gumijuk, amiért 400 dollárt fizet az amerikai vevő. Abban az or­szágban, ahol például a vi­lághírű Firestone cég meg­szüntette az abroncsgyártást, a kisebbek pedig sorra zár­ják be kapuikat. Pirelliék partnere A Taurus már korábban, közös vállalatot hozott létre nehány fejlett tőkés ország­ban, így az USA-ban, Fran­ciaországban, Angliában, az itt dolgozó szakemberek ár­gus szemekkel figyelik a pia­cot, s ahol valami lehetősé­get látnak, azonnal jelzik azt a gyártóknak. Nem arra törekszik természetesen a Ta­urus, hogy olyan világhírű cégeket mint a Pirelli, a Continentál vagy a Kleber- Colombes szorítson ki a pi­acról, inkább azokat a réseket keresik, melyeket szabadon hagynak ezek az óriásválla­latok. S mint az eredmények mutatják, nem kevés siker­rel. A vállalatnak, s így a gyárnak is azonban újabb vetélytársakkal kell szá­molniuk a piacon. Még a ke­let-európai országok is ko­moly konkurrenciát jelent­hetnek, nem beszélve az ázsi­ai államokról, akik eláraszt­ják termékeikkel szinte az egész világot. Az USA csen­des-óceáni térségéből példá­ul jórészt már kiszorították a nyírségi gyár termékeit, fő­leg azért, mert rendkívül ol­csón árulják portékájukat. A magyar abroncsoknak viszont van egy rendkívül nagy elő­nye, minőségük szinte kifo­gástalan, ezért is kedvelik annyira őket az Egyesült Ál­lamok legfejlettebb mező- gazdasági körzeteiben. Import mellőzésével A Taurus legfontosabb partnerei azonban a Közel- Kelet államai közül kerülnek ki. Most nemrég például öt- venezres szállítmányról írtak alá Iránnal szerződést, de szépen alakulnak kapcsolata­ik Irakkal, Algériával is. A nyíregyháziak feladata ter­mészetesen a hazai igények kielégítése is. Nem is volt kü­lönösebb gond ezzel, sőt, a közeljövőben csak javulhat a helyzet: a nagyméretű ab­roncsok például megfelelnek majd a Rába igényeinek is, akik eddig az USA-ból sze­rezték be a nem éppen ol­csó köpenyeket. (B. G.) —--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------­Siha József ötletei Házi felvonó Az Elekterfém Szövetkezet nyíregyházi központi telepé­nek villamos gépjavító kísér­leti műhelyében dolgozik Si­ha Jóasef villamos gépszere­lő, aki húsz évvel ezelőtt állt először a szövetkezet házi gyártmányfejlesztő és tmk- csoportjába. Munkatársai ügyes kezű, gondolkodó szakembernek ismerik. Felsorolni is nehéz, hogy mennyi újításnak volt értelmi szerzője és kivitele­zője. 1982-ben Kiváló dolgo­zó elismerésben részesült. — Az első újításom — em­lékezik vissza Siha József — 1962-ben látott napvilágot: egy huzalvégforrasztó készü­lék, amit mai napig is hasz­nálnak a szövetkezetben. Az­tán készítettem hidraulikus prést csapágylehúzáshoz, fo­lyadék indítóellenállást nagy­teljesítményű motorok fo­kozat indításához. A köz­ponti telepünkön üzemel az impregnáló kemence. Az ége­tőkemence kapcsolószekré­vizsgán bal kézzel húznak, ha akad ehhez hasonlóan „fogós” kérdés a tételek kö­zött. Pásztor Beáta bátran be­levágott. Talán nem tudta, mire vállalkozik? Tudta, és Beáta kutató szorgalma sikert ara­tott. Leírni is sok lenne, mennyi forrásmunkát, for­rásértékű adatot kellett vé­gigböngésznie, amíg elkészült ez a munka, mellyel a ver­seny győztese lett. Amíg a többiek a magyar írásbelin „izzadnak”, Beáta kint ül a társalgóban és ros­tos gyümölcsleveket bonto­gat, — ha valamelyik osz­tálytársa megszomjazna a nagy erőpróbán, legyen tar­talmas frissítő kéznél. — Nem ment-e a többi tantárgy rováséra az elmé­lyült kutatómunka, amit használható összefoglaló for­rásmunka — monográfia — híján, majd egy évig végez­ned kellett. — Egy kicsit talán a fizi­ka „látta kárát”. Nem lehe­tünk mindenben egyformák. Fő, hogy az átlagom még így is a jó fölött van egy-két ti­zeddel. Azonkívül megtanul­tam tanulni, amíg ez a ver­seny tartott. Pásztor Beáta az Ifjú Ze­nebarátok kórusában énekel évek óta, azonkívül egy fa­zekas szakkörben korongozik, ha kedve tartja, és az idei sárospataki diáknapokon, az iskola színjátszó csoportjá­ban játszott hosszú és fontos szerepeket. Kevesen tudták, hogy közben tanulmányt ír, esténként otthon olyan ke­ményen dolgozik, mint egy igazi, felnőtt irodalomtudós. Szeptembertől az Eötvös Loránd tudományegyetem hallgatója lesz. Reméljük, hallani fogunk még róla. Mester Attila Siha József a tekercsforma- kialakító szerkezetével. nyét is én terveztem és ki­viteleztem. Készítettem ipa­ri célra házi felvonót, nagy­teljesítményű vég ívhegesztő gépet és még sok különböző féle kéziszerszámot, amit egyes munkafolyamatok meg­könnyítésére dolgoztam ki. Siha József jelenleg a BKV megrendelésére trolibusz mo­torokat újít fel munkatársai­val. A nehéz és főleg kézi munkát igénylő felújításhoz tekercselési célszerszámokat készített. Jelenleg új tervek, ötletek foglalkoztatják: villamos mo­torok forgórészének a te­kercsrögzítését szeretné meg­oldani. Az-~újító villanyszerelő jö­vőre eléri a nyugdíjkorha­tárt, de nem vonul nyugállo­mányba: a szövetkezet veze­tőivel már szóbeli megálla­podást kötött, hogy nyugdíj után is dolgozni fog a kísér­leti műhelyben. (Császár Csaba) VANNAK AKIK KRITI­ZÁLNÁK, VANNAK AKIK SIRÁNKOZNAK, DE A LEGTÖBBEN TENNI AKARNAK. Jó néhány üzemünkben még mindig nehezen megy a termékváltás, még min­dig sokan irtóznak az új­tól. Ezért kérdeztük Valu Tibort, az ISG mátészalkai gyárának főkönyvelőjét: Tud jobbat — Az utóbbi hónapokban jelentős mértékben kor­szerűsítettük a termékszer­kezetünket. Abbahagytuk azoknak a cikkeknek a gyártását, melyek iránt csökkent a kereslet. — Mi késztette a gyár­egység vezetőit a nem ke­vés kockázattal járó vál­tásra? — Az élet. Különben nem volt annyira kockázatos ez a vállalkozás, mint sokan hiszik, ugyanis mielőtt be­levágtunk volna, alaposan feltérképeztük lehetőségein­ket. Van olyan termékünk, amit kényszerűségből hagy­tunk vagy hagyunk félbe, mint például a csőkarimá­kat. Ezeket a központban gyártják ezentúl, hiszen így elkerülhető a gyári erők szétforgácsolása. De említ­hetek olyan terméket is, mint például a kovácsolt szelep,' ezekkel főleg azért kellett végeznünk, mert az alapanyag nem éppen ol­csó mulatság, ráadásul a magyar háttéripar a leg­többször képtelen volt ele­get tenni kívánalmainknak. — Mit szóltak a változá­sokhoz a korábbi megren­delők? — A vevőket semmi ká­rosodás nem éri, hiszen a legtöbb új termékünk a régebbi típusok továbbfej­lesztett változata. Ezek al­kalmazásával jobban jár a felhasználó, de gyáregysé­günk is. — Hogyan állják meg he­lyüket a külföldi piacon? — Tavaly 46 millió fo­rint volt az exportunk, az idén meghaladja az 50-et. Ez persze nem valami ki­ugró növekedés, de ha azt mondom, hogy az idei tőkés exportunk kétszerese lesz a tavalyinak, már szebben hangzik. — Hova és mit szállíta­nak? — Ausztriába kis- és nagyméretű visszacsapó szelepeket. Az NSZK-ba csőkarimákat, Finnországba és Franciaországba pedig rúgós visszacsapó szelepe­ket. E két utóbbi ország va­donatúj partnereink közé tartozik. Egyébként a több mint 10 millió forintos tő­kés exporttervünknek felét már teljesítettük. — A finn, illetve francia vevőre hogyan sikerült rá­bukkanniuk? — Ök fedeztek fel ben­nünket. Korábban egy NSZK-beli céggel álltunk kapcsolatban, ők pedig az említett két másik üzem­mel, akik a németek révén ismerték meg a mi tevé­kenységünket. A franciák voltak az óvatosabbak, előbb csak egy félmilliós té­telt rendeltek tőlünk mint­egy próbaképpen, a szele­peink most vizsgáznak. A finnekkel még kacifánto­sabb a helyzet, ők az év elején mindössze két hetet adtak, hogy útba indítsunk egymillió forintos szállít­mányt, de sikerült eleget tenni a kikötésüknek. Balogh Géza I _______________

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents