Kelet-Magyarország, 1983. május (43. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-29 / 126. szám

4 Kelet-Magyarország 1983. május 29. (Folytatás az 1. oldalról) delmezzük az elért életszín­vonalat. Mindezt ma nehe­zebb feltételek között kell vállalnunk és teljesítenünk. A világon olyan helyzet alakult ki, amely a szocialis­ta országokat nemzetközi mé­retekben újabb és nagyobb politikai, gazdasági és ideoló­giai erőfeszítésekre készteti. Nem kisebbek a feladataink hazánk határain belül sem. A tőkés világgazdasági vál­ság hatása alól mi sem tud­tuk kivonni magunkat. Ugyanakkor szembe kell néznünk saját gyengeségeink­kel is. Tudjuk, hogy a szo­cialista építés útja sohasem volt sima és gondok nélkül. Ma azonban minden vonat­kozásban nagyon magasra nőttek a követelmények. Az élet azt a kérdést állítja elénk, vajon hazánk meg tud- ja-e őrizni a társadalmi és gazdasági fejlődésben eddig elért eredményeinket, és fel tud-e emelkedni egy maga­sabb színvonalra. többen látják, hogy a de­mokrácia érvényesítéséből fakadó értékek sokkal na­gyobbak, mint a „befektetett többletmunka”. Viszont azok­nak a vezetőknek, akik az üzemi demokrácia értelmét, létét időnként szeretnék el­felejteni, tudomásul kell ven­niük, hogy nem vonhatják ki magukat a társadalmi ellen­őrzés, a közös gondolkodás és a közös cselekvés alól. Sem­miféle elképzelés nem viszi előre dolgainkat, ha hiány­zik a tömegek egyetértő cse­lekvést kiváltó támogatása. A dolgozókban erősíteni kell kötelezettségeik helyes meg­értését, a tulajdonosi érzést, hogy mélyen érdekeltek a társadalom fejlődésében, hogy ismerjék a fejlődésért viselt felelősségüket, és fej­lesszék aktivitásukat. Jelentős gyakorlati tapasz­talata életünknek, hogy az emberek nemcsak „öntudat­ból” építik a szocializmust. Az anyagi érdekeltség elvé­nek alkalmazása társadalmi fejlettségünk jelenlegi fokán a szocialista építés pótolha­tatlan hajtóerejét jelenti, ezért következetesen kell megvalósítani a munka mennyisége és minősege alapján nyugvó bérezési'el­veinket. Jelenleg az anyagi érde­keltség alkalmazásában bi­zonyos zavarokkal küszkö­dünk. Gondot okoz, hogy az egyes rétegek és szakmák kö­zötti bérarányok gyakran nem fejezik ki a valóságos értékeket. Számos munkahe­lyen nem találkozunk a ki­emelkedő munkateljesítmé­nyek differenciált ösztönzé­sével. Helyenként szorosra zárul a bérolló a szakképzet- len, a szakképzett és a maga­san kvalifikált munka között. A felfelé irányuló társadal­mi mozgást, amelynek nap­jainkban a továbbtanulás az alapja, nem ösztönzik aléggé anyagi és erkölcsi tényezők. Pedig a termékszerkezet-vál­tozás, a modernebb techno­lógia alkalmazása magasan kvalifikált, több szakmát is­merő munkásembert kíván meg — mind sürgetőbben. Olyan jövedelmek is képződ­nek, amelyek semmilyen ösz- szefüggésben nincsenek a végzett munka minőségével és mennyiségével. Ezek csök­kentik a tisztességes munka becsületét. Mindezeken a gondokon társadalmi méretekben nem tudunk egyszerre változtat­ni, de a munkahelyeken igen. A 'munkahelyeken több a le­hetőség az anyagi ösztönzés­re, mint amennyit a valóság­ban tapasztalhatunk, de gyakran hiányzik a követke­zetesség. Ezen változtatni szükséges. hidalására, saját vagy a gaz­daság más területeinek mű­ködési zavarait kiküszöbölő segédcsapatként kezelte a szocialista brigádokat és a munkaversenyt. A probléma lényege ter­mészetesen nem az, hogy megfogalmaztuk a szocialis­ta munka és élet követelmé­nyét, hanem az, hogy érvé­nyesülését a körülményektől és a viszonyoktól függetle­nül, differenciálatlanul, álta­lánosságban vártuk el. Az­zal is szembe kell nézni, hogy a szocialista brigádok kiala­kulásukkor egy adott gazda­sági, technikai feltételrend­szerhez kötődtek, közben A brigádmozgalom megú­julása alapvetően a megfele­lő tudati és szervezett mun­kához szükséges feltételektől függ. Mindenekelőtt attól, tudunk-e javítani a munka szervezésén, az anyagellátá­son, a gazdasági-műszaki ve­zetés színvonalán. Ha vala­hol a munka feltételei nem felelnek meg a minimális igényeknek, akkor milyen ön­kéntes, kezdeményező cselek­vést várhatunk el a dolgozók­tól? Mielőtt a munkás dol­gozni kezd, másoknak kell ellátniuk kötelességüket. Ha ez nem történik meg a dol­gozók találékonysága, ügyes­sége, tenniakarása valamit segíthet a helyzeten, de akti­vitása nem tud megfelelően kibontakozni. A nélkülözhetetlen feltéte­lek között nagy súllyal esik latba, hogy különböző okok miatt nem kielégítő a tisztes­séges munka becsülete. Csökkent az érdekeltsége an­nak, aki jól dolgozik, aki ta­nul, képezi magát, aki törő­dik a közösség dolgaival. Igaz, maguknak a dolgozók­nak ellenérzései miatt is las­san tudunk előbbre lépni a munka szerinti differenciálás érvényesítésében, viszont jó­részt önmagunk munkájától függ, hogy megfelelő morális légkört teremtsünk a jól dolgozó, a tanuló, a közössé­gi gondolkodású ember kö­rül. A munkahelyen, a brigá­dokban ismerik egymást a dolgozók. Tudják, kik tűn­nek ki a munkájukkal, em­beri tulajdonságaikkal, a munkatársaikért, a közössé­gért való tenniakarásukkal. Gyakori még, hogy nem a jól dolgozóknak van tekin­télyük. Ennek is a következ­ménye, hogy ügyeskedők is szaladgálnak közöttünk, „teli tarisznyával”. Van kiút e helyzetből. Igaz, nem köny- nyű. Az anyagi és erkölcsi megbecsülésben nagyqjpb be­leszólásra kell lehetőséget teremteni a munkahelyeken a dolgozóknak. Az kapjon Méltó rangot a A gazdasági vezetőknek, a pártszervezeteknek, vala­mint a szakszervezeteknek és a KISZ-nek nagy a felelős­sége abban, hogy a brigádok zavartalan munkájához min­den feltétel meglegyen. Bá­torítani, népszerűsíteni kell a jól dolgozó, a kezdeményező embereket. Nem szabad, hogy a kezdeményező dolgozók megpróbáltatásokon menje­nek keresztül, ha újítani, ész- szerűsíteni akarnak, ha fele­lősséget éreznek a munkahe­lyen történtekért. Ne legyenek formálisak a vállalások, mert ebből szár­mazik a formális végrehaj­tás, a formális értékelés és formális elismerés. A brigá­dokon belüli szigorúság nem­csak a közösség érdeke, az egyes dolgozók legszemélye­sebb napi és távlati érdeke is. Az erkölcsi elismerésnek rendkívül fontos ösztönző sze­repe van, ezért a szocialista brigád címek odaítélését az adott munkahelyen, ahol jól ismerik a brigádot, a dolgo­zók gyűlése határozza meg, ha lehet titkos szavazással. Célszerű lenne, ha a szocia­lista brigád cím elnyerése egy évre szólna, és pályázattal le­hetne — esetleg ismételten — elnyerni. A szocialista társadalom nemcsak anyagi tekintetben emeli fel az embert, hanem megváltoztatja egész életét. Ezt a követelményt nagyon jól kifejezi a mozgalom hár­mas jelszava: szocialista mó­don dolgozni, tanulni, élni. Ez a jelszó ma is időtálló. A szo­cialista brigádmozgalom és a mumkaversany céljai, törek­vései mindig is túlmutattak a szűkén értelmezett termelési azonban a gazdaságirányítás és a gazdaságpolitika válto­zott, az érdekek nyitottabbá váltak, a követelmények megnövekedtek. többet, azt ismerjék el, azt becsüljék, aki legtöbbet tesz a munkában, a közösségért, a társadalomért. A brigádmozgalom, a szoci­alista munkaverseny üzemi kategória, üzemi hatáskör. Ez azt jelenti, hogy a munkahe­lyeken, a brigádokon belül kell foglalkozni a kötelessé­gek jó minőségű és hatékony elvégzésével, a szocialista munkaversenyben tett válla­lások szervezésével, értékelé­sével, jutalmazásával, a cí­mek odaítélésével. Országos elvek alapján, de a helyi le­hetőségeknek, követelmé­nyeknek és a brigádvezetők véleményének megfelelően, az adott bizalmi testület ál­lásfoglalásainak szellemében kell ezt végezni. Megérett az idő, hogy erő­teljesen csökkentsük a köz­ponti szabályozást. Néhány olyan elvet kell megfogal­mazni, amely módot ad a ru­galmasságra, a helyi lehető­ségekhez, eredményekhez igazodásra, amely nem féke­zi, hanem felszabadítja a mozgalom kezdeményező­készségét, szüntelenül több­re, jobbra törekvő erejét. A szocialista brigádmozga­lom a termelésben a vállalat­hoz, a munkahelyhez kötött, a munkahelyen működő, te­hát nem országosan, centra­lizáltan irányított munka­mozgalom. A gyakorlat már bizonyította, hogy nem kí­ván szoros központi szabályo­zást, de kíván megfelelő vál­lalati, üzemi követelményeket, érdekeltséget és ösztönzést. Olyan vállalati-üzemi közvé­leményt, érdekeltséget és ösztönzést kell teremteni, amelyből minden dolgozó számára világossá válik: az adott időszakban mit kell tennie, mit várnak el tőle. A kötelességeket teljesíteni kell. A munkaverseny-vállalások a kötelességekre épüljenek, mint alapra, irányuljanak a költségek csökkentésére, a minőség javítására, a takaré­kosságra, az export növelé­sére. művelődésnek feladatokon. Nevelő és tu­datformáló hatásuk most, amikor gazdasági eredmé­nyeink jórészt a műveltség színvonalától, a pozitív em­beri tulajdonságoktól függ­nek, még nagyabb szerephez jut. Ezért nemcsak az anyagi­akban kell érdekeltséget te­remteni, hanem a magatar­tás, a gondolkodás formálá­sában és a műveltség emelé­sében is. Főleg három területen kell növelni a lehetőségeket és az igényeket is: a politikai mű­velődésben és a politikai is­meretterjesztésben, az állam- polgári és munkavállalói kö­telességekre és jogokra való nevelésben, valamint abban, hogy a dolgozók szélesíthes­sék általános műszaki és gazdasági ismereteiket. Nagyon fontos, hogy egé­szen a munkapadokig sike­rüljön olyan helyzetet és légkört teremteni, amelyben a kultúra és a művelődés va­lóságosan is elfoglalja elmé­letileg már tisztázott és szük­séges helyét társadalmunk­ban. Gáspár Sándor a további­akban arról szólt, hogy nép­gazdaságunk helyzetének ja­vításához, feladatainak meg­valósításához minden olyan eszközt és módszert igénybe kell venni, amely hazánk gazdasági erejét növeli. Ilye­nek a gazdasági munkakö­zösségek is. Hiányt pótolnak, aktivitást hoznak felszínre, kezdeményeznek. Tehát a konkrét társadalmi igény hozta őket létre. Rugalmasan, hatékonyan, magasabb színvonalon A legnagyobb nyíltsággal kell arról szólnunk, hogy eh­hez csak egyetlen út van szá­munkra: a jobb, hatékonyabb munka. Az elmúlt évtizedek­ben talán soha nem volt ilyen életbevágó a munka ha­tékonysága, mint ma. Csodá­ra hiába várunk. Ezt a mun­kát senki nem fogja helyet­tünk elvégezni. A brigádmozgalomnak is fel kell emelkednie a hazánk előtt álló feladatokhoz, hogy a mai igényeknek megfelelő­en, rugalmasan, hatékonyan és magasabb színvonalon se­gítse gazdasági és társadalmi céljaink megvalósítását. A megújuláshoz szükséges, hogy az eredmények elismerése mellett beszéljünk a mozga­lom gyengeségeiről is. A gyakran formális megol­dások egy nagyon fontos el­vet háttérbe szorítottak, azt, hogy a tömegeknek saját bel­ső meggyőződésükből kell cselekedniük. Ez pedig szo­rosan összefügg a szocialista demokráciának a munkahe­lyeken megfigyelhető jelenle­gi helyzetével. A szocialista brigádmozgalom létének, megújulásának elemi érdeke a munkahelyi demokrácia to­vábbfejlesztése. Az elért eredmények ellenére a dolgo­zók gyakran szembetalálják magukat azzal a ténnyel, hogy gyakran többet beszélnek munkahelyükön a demokrá­ciáról, mint amennyi környe­zetükben megvalósul belőle. A formális elemek akadá­lyozzák a demokrácia tartal­mi kibontakoztatását. Mivel a demokrácia nem értekezlet, hanem állandóan jelenlévő magatartás, gondolkodás és felelősségtudat, ez gondot je­lent. Ha a dolgozók nem lát­ják a maguk cselekvési le­hetőségeit, akkor nem lehet megfelelő kezdeményező­készséget várni tőlük a vég­rehajtásban. Ezért belső moz­gatóerőt, belső akaratot és kezdeményezőkészséget ke­resünk a kollektívákban. Ezt kutatva a munkahelyi de­mokrácia állapotát kell szemügyre vennünk, mert a demokrácia gyakorlása, szín­vonalának emelése teremt ilyen belső, hatékony moz­gatóerőt. A dolgozók tudomásul ve­szik, sőt megértik az anyagi javak korlátozottságát és az előforduló kisebb-nagyobb nehézségeket. Ezeket nem is írják a szocializmus rovásá­ra. De azt elvárják, hogy a szocializmust építő társada­lomban állandóan erősödjék részvételük saját sorsuk ala­kításában. Gazdasági életünkben egy­re több az olyan vezető, aki nemcsak gazdasági, hanem jó politikai vezetője is a kollek­tívának. Aki segíti és gyako­rolja a demokratizmust. Mind Fokozni a munka szerinti differenciálást A szocialista brigádok, a munkajavító mozgalmak kö­rükbe vonták az üzemi dol­gozók legaktívabb részét. Ahogy azonban átfogó moz­galommá kezdtek válni, vál­tozott a helyzet. A munka­helyek gyakran nem tudtak reális célokat kitűzni és ér­vényesíteni, amelyek min- denüi± élő mozgalomként fent tudták volna tartani a szocialista brigádokat. A gaz­dasági vezetés egy része gyakran munkaszervezési, irányítási problémáinak át­Csökkenteni kell a központi szabályzást A szocializmus építésének útján járunk, céljaink válto­zatlanok. A fejlődés új, még magasahb színvonalára aka­runk emelkedni. Modem, hatékony, erős szocialista gazdaságot és szocialista tár­sadalmat építünk — mon­dotta. — A szocialista építő­munka eddigi eredményei sok örömet adtak, bizalmat, biztonságot teremtettek a dolgozókban a szocializmus iránt. Amit elértünk az el­múlt 38 év alatt, de különö­sen 1957 után, az történelmi jelentőségű. Hazánkban szi­lárd a munkáshatalom. Min­denki számára megterem­tettük a kulturális és anyagi felemelkedés feltételeit. Lét- biztonságban élünk, fej­lett társadalombiztosításunk, egészségügyi ellátásunk, ok­tatási rendszerünk van. Szo­cialista ipart és mezőgazda­ságot teremtettünk, amely tisztességgel állja — a világ szemében is — a mai nehéz idők gazdasági megrázkódta­tásait. Amit elértünk, nem kevés, de .tudjuk, ez még nem a csúcs. Keressük, ku­tatjuk az utakat, módokat, formákat és eszközöket, ame­lyek segítségével újra dina­mikus fejlődés indulhat meg életünk minden területén. Ehhez erős, összeforrott tár­sadalom, erős, összeforrott kis kollektívák kellenek, a tehetség, a szorgalom, a fe­gyelem, a felelősségérzet bel­ső követelményeivel. Hogy ez így legyen, abban a jövő­ben is nagy szerepe lesz a szocialista brigádmozgalom­nak. Azt akarjuk, hogy a tisz­tességes, jó munkát becsül­jék, ismerjék el erkölcsileg, ezt állítsák követelménynek milliók elé. Az ilyen dolgo­zók előtt nyiljék meg az elő­remenetel, a még magasaibb képzettség lehetősége. Az ilyen dolgozókból legyen a politikai, a gazdasági és moz­galmi vezetők utánpótlása. Ilyen dolgozókra kell első­sorban támaszkodni, velük kell tanácskozni, ás a dön­tések előtt tanácsukat kérni. Azt a követelményt, hogy mindenkinek többet kell nyújtania, a szakszervezetek önmagukra is fokozottan ér­tik. Ezután is minden segít­séget megadnak a szocialista brigádmozgalom fejlesztésé­hez. Hazánkban még nem épült fel a szocialista társadalom. A gazdaságban is, a társadal­mi viszonyokban is, az em­berek magatartásában, gon­dolkodásában és egymáshoz való viszonyában is jelen van az átmeneti időnek minden velejárója. Bármihez fogunk céljaink megvalósítása köz­ben. sok pénz, tehetség, fe­gyelem, felelősségérzet kell és a korábbinál jobb munka. Gazdaságunk, ha lassan is, de már elindult azon az úton, hogy a fejlődésnek eze­ket a nehézségeit legyőzze. Nem kétséges, hogy erőfeszí­tésünknek, munkánknak meg­lesz az eredménye — fejezte be beszédét a SZOT főtitká­ra. Gáspár Sándor beszédét vi­ta követte. Felszólalt Lázár György, a Minisztertanács el­nöke is, aki többek között a következőket mondta: Lázár György felszólalása — Tisztelt tanácskozás, ked­ves elvtársnők, elvtársak! Megtisztelő és szívesen vál­lalt kötelezettségnek teszek eleget, amikor átadom a ta­nácskozás résztvevőinek a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága, sze­mély szerint Kádár János elvtárs szívélyes üdvözletét és a Minisztertanács jó kíván­ságait. Kérem önöket, hogy munkahelyükre visszatérve, a szocialista brigádok tagjai­nak tolmácsolják az üdvözle­teket és a jó kívánságokat. A Központi Bizottság áp­rilisi határozatának vissz­hangja arról tanúskodik, hogy népünk, munkásosztályunk helyesléssel fogadta, reális­nak tartja a nemzetközi és a belpolitikai helyzetről, a ha­todik ötéves terv végrehajtá­sának eddigi tapasztalatairól kialakított értékelést. Üdvözli és méltányolja az őszinte, kritikus és önkritikus hang­vételt, támogatja az eddigi politika folytatását. Egyetért azzal, hogy továbbra is a XII. kongresszus határozatá­ban megjelölt irányt köves­sük és úgy dolgozzunk, hogy képesek legyünk a hatodik ötéves tervben kitűzött fel­adatok teljesítésére. Népünk bizalma erőt, de egyben fe­lelősséget is jelent. Ha nem dolgoztunk rosz- szabbul, mint korábban, ak­kor miért volt szükség arra, hogy menet közben olyan in­tézkedéseket határozzunk el, mint amelyekre a múlt év közepén került sor, miért nem csökkentek, vagy szűn­tek meg a gondjaink? A Központi Bizottság erre is választ adott. Ezért talán ele­gendő, ha két olyan körül­ményt idézek fel, amely lé­nyeges befolyással van hely­zetünkre. Az egyik, hogy az utóbbi években sem javult, hanem romlott a nemzetközi politikai és gazdasági helyzet, tovább éleződött a nemzet­közi feszültség. Mindenekelőtt olyan társa­dalmi-gazdasági feltételeket két kell teremtenünk, ame­lyek nagyobb ösztönzést és teret adnak a hatékonyai^ munka számára; elősegítik a termelési szerkezet korszerű­sítését, a versenyképesség fo­kozását, a szocialista orszá­gokkal folytatott együttmű­ködésünk még teljesebb el­mélyítését, a ráfordítások, el­sősorban az energia- és az anyagfelhasználás csökkenté­sét, a teljesítményekkel ará­nyos bérezés megvalósítását és az anyagi érdekeltség erő­sítését. Olyan közfelfogást kell teremtenünk, ami több támogatást ad a jobbító szán­déknak, a szervezett és a fe­gyelmezett munkát igénylő vezetőknek és dolgozóknak. Ezek olyan követelmények, amelyek érvényre jutása nélkül nem állhatunk helyt a könyörtelenül igényes pia­con, és csak lassan juthatunk előre továbbfejlődésünk meg­alapozásában. Amiről nehéz­ségeinkkel összefüggésben szólni kell, az, hogy egyenet­lenségek vannak munkánk színvonalában, az új követel­ményekhez való felzárkózás­ban. Az előbbiekben szóltam azokról a kollektívákról, amelyek a nehezebb körül­mények között is példamuta­tóan dolgoznak. A teljes kép­hez azonban hozzátartozik, hogy nem mindenütt halad elég ütemesen a termelésnek a piaci körülményekkel és követelményekkel lépést tar­tó megújítása. Általában is magasak a ráfordítások, és sokhelyütt rosszul szervezett a munka. Többek között ez az oka annak, hogy vannak támogatásra szoruló veszte­séges vállalatok, és jelentős anyagi erőforrásokat a fej­lesztések helyett a vesztesé­gek kiegyenlítésére kell for­dítanunk. Kedves elvtársak! A közvetlenül előttünk ál­ló feladatokról, az 1983. évi terv eddigi végrehajtásáról szólva elmondhatom, hogy vannak biztató, de vannak figyelmeztető jelek is. A továbbiakban úgy kell dolgoznunk, hogy kivédjük az egyensúlyi követelmények betartását veszélyeztető ha­tásokat. Arra kell töreked­nünk, hogy teljesítsük az ipa­ri és a mezőgazdasági ter­melés előirányzatait; elérjük e tekintetben azt, amit ma­gunk elé tűztünk; a belföldi felhasználásban pedig betart­suk a terv előírásait. Ez utóbbi több * között azt kí­vánja, hogy intézkedjünk a terven felüli beruházási vá­sárlóerő mérséklésére, amit meg is tettünk. Szigorúan ra­gaszkodna , ell ahhoz, hogy a bérek é. jövedelmek le­gyenek arányban a tényleges teljesítménnyel és betartsuk a fogyasztói árak növelésé­nek elhatározott mértékét. Ezek nem könnyű, de telje­síthető feladatok. A vitában elhangzottakra Gáspár Sándor válaszolt, majd a résztvevők elfogadták a szocialista brigádvezetők VI. országos tanácskozásának í.! ás foglalását. Ezzel befeje- :JJótt a tanácskozás.

Next

/
Thumbnails
Contents