Kelet-Magyarország, 1983. május (43. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-01 / 102. szám

1983. május 1. Kelet-Magyarország 3 Kiválóak a munkában ízek birodalmában Minőségi jel a szalonban Otthon, olcsón, okosan A szalagnál jó munkát végeznek az asszonyok. Nem feltétlenül fontos a majdani segítségre várni. Mi több, az a legjobb, ha valaki következetesen hozzákezd a régi, elavult gépek kicserélé­séhez, ha felméri lehetősége­it, s a szűk nyíregyházi köz­pont mellett Tyúkodon, Va­ján építi ki a zöldség- és gyü­mölcsfeldolgozó bázist. En­nek a haszna aztán megmu­tatkozik a jó termelésben, a növekvő exportban, s nem utolsósorban a jövedelmező gazdálkodásban. Mindez a Nyíregyházi Konzervgyár egyik jellemzője, s mutatja, hogy a Kiváló cím elnyeré­séért nem elég néhány hóna­pot becsületesen dolgozni, hanem hosszú évek kitartó munkájára van szükség. Nem érte megrázkódtatás a gyárat, amikor megszűnt a tröszt, hiszen nem kellett „mankó” ahhoz, hogy egyedül is boldoguljon. A szakmá­ban is felhívta magukra olyan dolgokkal a figyelmet, mint a borsó termesztésének számítógépes programozása. Tavaly jó néhányszor parkol­tak nyugati rendszámú kocsik a vállalat előtt, hogy az üz­letfelek tárgyaljanak, megál­lapodjanak a szállításról. En­nek tudható be, hogy a két és fél ezer emberrel dolgozó vállalat negyedével növelte a tőkés export értékét. (S eb­ben nemcsak mennyiségi nö­vekedés van, hanem olyan termékek szállítása is, ame­lyeket jobb áron lehetett el­adni.) Több olyan intézkedést tet­tek, amelyek a költségek csökkentését vonták maguk után. így a nyersanyag-gaz­dálkodásban közel 9 millió forintos a megtakarítás érté­ke. Termékenként vizsgálták az energiafelhasználást, s a nagyobb mennyiségű termelés ellenére is kevesebb energiá­ra volt szükség, mint egy év­vel korábban. A konzervgyári gazdálko­dásban a jelszó a piaci kö­rülményekhez való alkalmaz­kodásban volt. Ennek alapján a szocialista piacokon példá­ul kevesebb gyümölcskonzer- vet, de több főzeléket és sa­vanyúságot adtak el. A tőkés országokban viszont jóval több sűrített almaié és pu­dingalma került a boltokba Nyíregyházáról. Tavaly is több új gép se­gítette a termelést. Még fon­tosabb volt azonban, hogy a termelés jellegének megfele­lően a dolgozók is megértet­ték a szezonmunka jelentősé­gét. Eszerint a szabadnapokat is a holt időben vették ki. Egyébként is a 90 szocialista brigád ezernél több tagja ad­ta azt a lendítőerőt, amely segítette az eredményes gaz­dálkodást. Tudják a konzervgyárban is, hogy a most elért szint még nem jelenti a csúcsot. Igaz, hogy a háromszorosára emelkedett, 113 millió forin­tos nyereség már önmagában elismerésre méltó, azonban a belső tartalékok további fel­tárására van szükség, újabb beruházásokat terveznek, más gazdaságokkal fognak össze, hogy a mai szintet meghalad­ják. Sokat várnak a számítógé­pes irányítástól, a piackuta­tás továbbfejlesztésétől, a korszerű technika és techno­lógia alkalmazásától. Az ön­állóság azt bizonyította a Nyíregyházi Konzervgyár esetében, hogy vannak olyan alkotó energiák a gyáron be­lül, amelyek a termelés, a gazdálkodás javítása érdeké­be állíthatók. Az irányítási rendszer belső korszerűsítése ugyancsak ezt szolgálja, s akkor elmondhatják, hogy nagyobb felelősséggel, a lehe­tőségeket kihasználva a kö­vetkező időben is eredménye­sen gazdálkodnak. Jósa város, vasalószalon. Néhány napja egy tábla hir­deti a kirakatban, elnyerték a minőségi jel megtisztelő címet. Ez pedig kötelezi az ott dolgozó kollektívát. Mindössze nyolcán dolgoz­nak a Patyolat jósavárosi sza­lonjában. Szolgáltatásaik kö­zött van áz otthon mosott pi­pereholmik és ágyneműk va­salása, valamint a piperemo­sás. Ezenkívül természetesen minden mást, a Patyolat szol­gáltatásaiba tartozó ruhát át­vesznek, bérágyneműt adnak. — Egy-két esztendeje ug­rásszerűen megemelkedett az ügyfeleink száma — mondja Smid Istvánná, az Augusztus 20. szocialista brigád vezető­je, aki egyben üzletvezető is. — Jönnek olyanok is, akik eddig még nem jártak hoz­zánk. Sokan hallják ismerő­seiktől, itt vasaltatni is lehet, hozzák a férfiingeket, ágyne­műket és egyéb ruhaféléket. Hárman kezdték az első időszakban a vasalást. Bi­zony nem könnyű munka nyolc órát állni, közben még a vasalót is nyomni, a forgó gép alá igazítani az ágyne­műt. — Géppel csak térítőt, füg­gönyt, paplan- és párnahuza­tokat tudunk vasalni — szól Nagy Ferencné. — Minden mást a hagyományos kéziva­salóval végzünk. ■m A szalonban három évvel ezelőtt kezdődött a mosás. Ebben három automata gép, centrifuga és egy hőlégszárí­tó segíti az ott dolgozók mun­káját. Az új szolgáltatást ha­mar megkedvelték a jósavá­Pontos munkát végeznek a vasalóban. Jól csengő márkanév: RACITA A RACITA állja az össze­hasonlítást. Mert a nyugati vevők állandóan ezt teszik. Az ottani termékekhez ha­sonlítják a minőséget, a szép­séget, az árat. Egyikkel sin­csen baj. Az első kettőt na­gyon nehéz mérni, de a har­madikra kézzel fogható adat található. A Rakamazi Cipő­ipari Szövetkezet termékei öt —tíz százalékkal olcsóbbak, mint a hasonló, tőkés orszá­gokban gyártott női cipőké. A tőkéseknek pedig hinni le­het, hiszen Rakamaz mesz- szebb van, mint egy (nekik) hazai gyártó. Tehát az árhoz még a szállítási költséget is számítani kell, s még akkor is megéri. Persze a szövetke­zetnek is. Két évtizede már, hogy nyugati exportja is van a RACITÁ-nak. Egyenletesen fejlődött a kiszállítás, ám a világgazdasági események befolyásolták a külföldi el­adást, méghozzá nem is akárhogyan. A hetvenes évek közepén mélypontra süllyedt a tőkés export. A korábbi esztendők százhúszmilliós ár­bevétele helyett ennek csak a felét realizálták. Hamar felismerték a szövetkezet ve­zetői — Európa más cipő­gyártó üzemeihez hasonlóan — náluk is termékváltást kell végrehajtani. Megszüntették a mokasszi- nek gyártását és a szocialis­ta piacra női boka- és rö­vidszárú csizmákat szállítot­tak. A nyugati piac inkább hosszú szárú csizmát és szan­dált igényelt. Rugalmasan alkalmazkodtak vevőikhez, s ennek köszönhetően ismét el­érték a néhány évvel ezelőtti szintet. A szövetkezet saját terve­zőkkel és modellezőkkel dol­gozik, akik a saját ötlet mel­lett részt vesznek a zágrábi cipőkiállításon, merítenek a szövetkezetnek már évek óta járó olasz cipő divatlapokból és információt kapnak a Tan- nimpex Külkereskedelmi Vál­lalattól is. A szocialista ex­Munkában a Szorgos kezek a dohánypajta átépítésén dolgoznak. Nem tudta titkolni büsz­keségét Kovács Géza, a sza- bolcsbákai Búzakalász Ter­melőszövetkezet fiatal elnöke, amikor a tavalyi eredmé­nyekről beszélgettünk. Ho­gyan is tehette volna, hiszen gazdálkodásuk javulását több ágazatban kétjegyű számok­kal kifejezhető százalékok je­lezték. Nézegettük az ered­ménylistát : gabonából ö2 százalék a többlet, burgonyá­ból 21, dohányból 50. Négy község, Anarcs, Nyírlövő, Lö- vőpetri, és a székhely határá­ból tevődik össze a termelő- szövetkezet. Az utóbbi kettő a papi tsz felszámolása után csatlakozott hozzájuk, nem kis bonyodalmak után. — Két teljesen elütő mun­kastílus csapódott össze, de lehet, hogy éppen ez segített a gyors egymásra találáshoz — mondta az elnök. — Ná­lunk csaknem mindenütt a teljesítménybér dominál, Pa­pon kevésbé használták ezt az ösztönzőt. A boríték vas­tagságán azonban nagyon ha­mar meglátszott, milyen tem­póhoz szoktak azok, akik a bákai tsz-ben dolgoznak. Egy pillanatra megállt Kovács Gé­za a beszédben, és így foly­tatta: — Ügy érzem, hogy most már egy család va­gyunk. A melléküzem egyáltalán nem mellékes egy olyan ter­melőszövetkezetben, ahol az átlagos aranykorona-érték 12 alatt van. A kedvezőtlen adottságokat nagyszerűen egészíti ki műanyagüzem. A csillogó pvc-golyócskából ügyes gép húz hártyát, és rögtön hurkává formálja, hogy később zacskó készüljön belőle. Egy másik masina vég nélkül ontja a sárga szalagot, rajta az útelzárást jelző fel­irattal. Körben nagy dohánypajta, régebben biztos más célra használták a majorságot. Az egyik félig szétszedve, benne néhány ember kopácsol. — Ezzel az újításunkkal második díjat nyertünk ta­valy a TOT újítási pályáza­tán — hív közelebb az ácsok­hoz Kovács Géza. — A do­hányt már jó ideje mestersé­gesen szárítjuk, a pajtát vi­szont semmire sem lehet használni. Aztán jött az egyik szakemberünk az ötlet­tel: a belső iaszerkezetet ki- fűrészeljük, és ugyanazzal az anyaggal úgy megerősítjük a tetőt, hogy a belső tere tel­jesen szabad marad. Ideális tároló és nem ideiglenes! Kétszázezer forintból meg­van, és szolgál még vagy öt­ven évig. Űjonnan nem jönne ki egymillió alatt. Az út mellett is valami kü­lönlegeset láthat az erre já­ró. Birsalmatelepítés, húsz hektár. Ezzel aztán nem lesz értékesítési nehézség, mint a piros héjú fajtatestvérével. Hosszú távú szerződéssel a teljes termésre vevő a kon­zervgyár. Végül a géptelep. Hatalmas tágas javítócsarnok. Ez kell, hogy még a kombájnokat se kelljen a szabad ég alatt ja­vítani. Csendesen, szervezet­ten halad a munka. Van itt több melléküzem is, de közös jellemzőjük, hogy mind otthon van, a közigaz­gatási határokon belül. forintos árbevételből közel kétszázmillió a szocialista, száztízmillió pedig a tőkés országokból származik. A kü­lönbség a hazai piaci eladás. Erre az esztendőre ötvenezer párral több gyártását irá­nyozták elő, mint tavaly, s így eléri az egymilliót. Min­denfajta női lábbelit készíte­nek, a szandáloktól a csizmá­ig­A további út sem lesz ter­mészetesen sima. Óriási a konkurrencia, harcolni kell a vevőkért. Persze a rakamazi - ak szeretnék megtartani ko­rábbi piacaikat a Szovjet­unióban, Csehszlovákiában, Lengyelországban, az NDK- ban, aztán a nyugati féltekén az NSZK-ban, Hollandiában, Angliában, Franciaország­ban, Ausztriában, az USA- ban. Most egy újabb vevő is jelentkezett, a New York-i Schumann-cég személyében és már sikerült egy hatvanezer párás próbamegrendelést le­kötni velük. A RACITA már­kanév néhány esztendeje is­mét jól cseng a nemzetközi cipőpiacon. port teljes egészében saját tervezésű modellekből áll, míg a nyugatiak nagyobb részt kész modellekkel, kí­vánságokkal érkeznek. Nem könnyű út vezetett a mostani elismerésig. Az utób­bi években egyharmadával növelték a tőkés exportjukat, tizenöt százalékkal a szocia­listát. így tavaly a 373 millió felsőkészítők. A jó munka elnyeri jutalmát — évszázados mondás, amely ma is igaz. Ezekben a napokban a megyében több vállalatnál, szövetkezetnél tartottak és tartanak ünnepséget, f «gy átvegyék a múlt évi eredményes tevékeny­ség elismerírcként adományozott kitüntető címeket, okleve­leket. Osszeái'írásunkban négy helyről hoztak munkatársa­ink tudósítást, ismertetve azokat a módszereket, ameiy- lyel a kiválóak közé lehet kerülni. rosiak. Erről így valL Gyar­mati Sándorné, aki a legfia­talabb a szalonban: — Sok időt megtakaríta­nak a háziasszonyok, akik a Patyolatnál mosatnak, vasal­tatnak. Ma már nem kényel­messég idejárni, gyakran a kényszer is szüli ezt. Mert egy modern lakótelepi lakás­ban szárítani se nagyon lehet. Nincsen erre hely. A kiváló mosás minőségi jel pedig a jövőben még jobb munkára sarkallja a szocia­lista brigád tagjait. — Ez kötelez bennünket — mondja Szigetfalvi Jánosné felvevő üzletvezető. — Nap mint nap jönnek az ügyfelek, gratulálnak a címhez, s ez jólesik nekünk. Nem egy beírás tanúskodik jó munkájukról a Vásárlók könyvében. Persze a szalon dolgozói is beviszik a mosni, vasalni való ruhájukat és a megrendelés után ott elvég­zik. Ök is könnyítik a máso­dik műszakjukat. — Nekünk is könnyebbsé­get jelent ez, mi is háziasz- szonyok, családanyák va­gyunk — magyarázza Dandár Istvánná csoportvezető. — Az itt elvégzett munkát pedig éves szinten több tízezer ki­logrammban lehet mérni. Végezetül hadd álljon itt az Augusztus 20. szocialista brigád névsora, akik most kapták meg az ezüstkoszorús jelvényt: Smid Istvánné, Szi­getfalvi Jánosné, Dandár Ist­vánné Varró Sándorné, Nagy Ferencné, Pózman Lászlóné, Gyarmati Sándorné és Tumó Ferencné.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents