Kelet-Magyarország, 1983. május (43. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-22 / 120. szám

«•ifiiiieseiiii» . .iiellett sze- ./ora is maradni, az x..uoökőváraljáról Sárospa­takra, vagy éppen Füzér felé is folytathatja útját. Ha nem autóval, akkor autóbusszal. A Borsod Tourist rendszere­sen indít — megfelelő számú jelentkező esetén —, zempléni vártúrákat, kör­utazásokat, s ezekre az utakra Szabolcs megyé­ben is lehet jelentkezni. A túrák másik kedvelt cél­pontja a megyehatáron fek­vő tokaji kemping, ahol több mint 300 ember elhelyezésére van lehetőség a motelben, üdülőházakban illetve, ha sá­torral érkezik a turista, akár közvetlenül a Tisza partján is. Az idei szezonra az egész kempinget felújították, a kemping árai viszont a tava­lyiak maradtak, így a kétcsil­lagos kempingben a kevés pénzű fiatalok kulturált kö­rülmények között táboroz­hatnak. — Most már Nyíregyházán is lehet zsüriztetni — újsá­golta Mester Zoltán, az SZMT Móricz Zsigmond Művelődé­si Házának igazgatója. — Ez azt jelenti, hogy ha például új ruhákat szeretnénk együt­teseinknek csináltatni, akkor nem kell a fővárosba menni, hanem a központi névjegy­zékben szereplő művészek és szakemberek itt zsűrizhetnek a helyszínen. Látszólag ez nem nagy dolog, viszont az anyagi vonzata annál jelen­tősebb. Így mintegy egyhar- maddal csökkennek a költsé­gek. Ami nem kis összeg, hiszen tízezrekről van szó egy-egy új garnitúra elkészítésénél; Az új miniszteri rendelet épp a legjobbkor érkezett a szak- szervezeti művelődési ház dolgozói szerint, mert épp most van itt az ideje, hogy felöltöztessék a két ismert együttest: új ruhát kap a KSZDSZ Szabolcs-Volán táncegyüttes, valamint az Ifjú Gárda fúvószenekarhoz tar­tozó ezreddobos lányok kara. Mindkét együttes Gál Lud­milla iparművész tervei alap­ján kap új öltözéket, a népi táncosoknál a kivitelező is a művésznő lesz. Gyimesi tán­cok — ez a címe a produk­ciónak, amihez 12 párnak ké­szül méretre szabott ruha: tiszta fehér, a lányokon piros­sal szegélyezett fekete szok­nya. A tánc koreográfusa Gaál András, a népművé­szet ifjú mestere, a mátészal­kai Szatmár táncegyüttes ve­zetője. Először a megyei mű­vészeti bemutatón, június 5- én láthatjuk az új táncot és a hozzávaló ruhákat. Ugyancsak méretre készül az ezreddobos lányok unifor­misa — a tervező szándéka szerint a 48-as hagyományok alapján, a huszárok viseleté­re emlékeztet. Bordóvörös a kosztüm, arany zsinórdíszí­téssel, mutatós, ízléses, s amellett praktikus is, mert bővíthető, ha a kislányokból hölgyek lesznek. A nyíregy­házi háziipari szövetkezetben már megkezdték a varrását. Képünkön: Gál Ludmilla ru­haterve a Gyimesi táncok­hoz. Se. Sagvái i-ä .. . es. Sóstóra bár még mm a nyár, már eddig is sűríte­ni kellett a járatokat a káni­kulában. Az új menetrend­időszakban is alkalmazza a Volán ezt a módszert, 8/F jelzésű autóbuszra szállhat­nak a hüsölni indulók a nagypostánál. A munkakezdésekhez iga­zodóan indulnak a 22-es jelű buszok a Tölgyes csárda és Sóstóhegy között. A város- központ és a Tölgyes között viszonylag gyakran jár busz, így a sóstóhegyiek közleke­dése jelentősen javul. Az in­dulási időpontok: Sóstóhegy vasútállomásról 4,58, 7,00, 13,00, 15,07 és 17,08, a Töl­gyes csárdától 6,45, 12,45, 14,52 és 16,52. A 22-es csak munkanapokon közlekedik! (A 14-es útvonala változat­lan marad.) A tárgymlótammbOl Az alma nem esik messze Volt kitől ,.tanulnia” ifj. Mo- kánszki László huszonkét éves nyírteleki ^atalembernek, aki most súlyos testi sértés és hivatalos személy elleni erő­szak miatt került bíró­ság elé. Eddig négyszer kellett felelnie különböző bűncselekmé­nyek miatt, s apjával együtt most is rendőri felügyelet alatt állt Idős Mokánszki Lászlónak sem ismeretlen a börtön világa, súlyos testi sértés és kétszer is hivatalos személy elleni erő­szak miatt ítélték el. A harma­dikat, fiával közösen tavaly jú­liusban követte el. Egyik este betértek a nyírteleki Rákóczi kocsmába, ahol eléggé ittasan már ott tartózkodott Cs. 1. és L. J. A két férfi elkezdett lökdösődni, s közben meglökték idősebb Mokánszkit, aki erre felszólította őket, hogy menje­nek haza. A boltvezető elrendel­te a zárórát, de a két részeg nem nagy hajlandóságot mutatott a távozásra. Id. Mokánszki fel­szólítására („Kidobom, aki 10 perc múlva még itt lesz!”) végre ki­ürült a kocsma. Odakint az ifjú Mokánszki megütötte L. J.-t, később pedig apa és fia közösen bántalmazták a másik lökdösődőt, aki ezután három napig csak folyadékot tu­dott fogyasztani. (Cs. ennek el­lenére nem jelentette fel őket, mivel egy régebbi ügy miatt ne­■■■ ki is vaj volt a fején. Akkor ő bántotta Mokánszkiékat . . .) Az utcán azután újra összetalál­koztak L. J.-vel, s miután ő ijedtében elkezdett hadonászni egy léccel, s meg is üttötte if­jabb Mokánszkit, hiába akart el­szaladni, utolérték, s jól helyben­hagyták. Egy arra járó férfi húzta le a földön fekvő Cs.-ről az apát. Mokánszkiék ezután elmenekül­tek, de a szolgálatos rendőrök hamar rájuk találtak. Kérték a személyi igazolványukat. Mi­közben az apa adatait írták fel, fia igyekezett kikapni a jegyzet­tömböt a rendőr kezéből. Bok­szolóállást vettek fel, s csap­kodtak a rendőrök felé. Előke­rült a gumibot is, de ez sem ha­tott csillapítólag a felbőszült Mo- kánszkiékra, csak civilek segít­ségével sikerült megfékezni őket. Beszállították a rendőrségre a két verekedőt, akik itt is hason­lóan viselkedtek, megöléssel fe­nyegetőztek, kiabáltak, a széke­ket felborították, leverték a ha­mutartót. A Nyíregyházi Járásbíróság mindkét Mokánszkit egy év és hat hónap börtönre ítélte, s két évre eltiltotta őket a közügyek gyakorlásától. Fellebbezés után a megyei bíróság hozta meg a jogerős döntést, az első fokú bí­róság ítéletét helybenhagyta. <pd) Főxövormeny Fehérgyarmaton II szálkái batyuslevestöl a tejfeles cicegéig Egy hónapja, hogy a Fo­gyasztási Szövetkezetek Sza- bolcs-Szatmár megyei Szö­vetsége és a Fehérgyarmat és Vidéke ÁFÉSZ meghívta a megye ÁFÉSZ-eit a fehér- gyarmati gasztronómiai ver­senyre. A Szamos étteremben a szakácsok és felszolgálók bizonyíthatták hozzáértésü­ket. Csütörtökön délután négy órakor már szépen beállított asztalok és székek: — tiszta éttermi edényzet; helyesen felrakott poharak, Ízléses, szép virágdíszítés várta az ér­deklődő fehérgyarmatiakat. Ez alatt a szakácsok hideg előételt, levest, főételt és ki­mondottan konyhai (sós, édes, főtt vagy sült) tésztá­kat készítettek. A menükből 5 adagot kellett készíteni. A zsűri külön értékelte az étel­sor szakszerű összeállítását, íz- és megjelenési forma összhangját. Volt mit kóstolni. Órosz hússaláta, kötött leves, ko­csonyázott malaccsülök; ga­lamb raguleves, kakas ga­luskával, szálkái batyusleves, jércekoktél — volt az „indu­lás”. Rakott felsál, viharsar­ki töltött rostélyos, tengeri- puliszka csirkemájjal; pirí­tott szűzérmék kreol módra volt a következő kör. Kürtös fonott kalács; tejfeles cicege, rántott palacsinta, habos má­kos rétes, őszibarack vaníliá­ban és sok-sok finomság sze­repelt még az előre elkészített listán. Közölni kellett azt is, mit takarnak ezek a hangza­tos nevek. Csapatban: Tiszavasvári lett az első, Nyírbátor a má­sodik, Fehérgyarmat a har­madik helyet nyerte meg. A szakácsoknál: 1. Veress Gyuláné (Fehérgyarmat), 2. Jánosi Imre (Tiszavasvári), 3. Káposztási Albert (Nyírbá­tor). A felszolgálóknál: Rozgonyi István—Gombás András (Ti­szavasvári) győzött, Gaál Zsigmond—Vadon Albert (Nyírbátor) második, Haklik János—Czibere István (Fe­hérgyarmat) harmadik lett. A MÉSZÖV különdíját a kisvárdai kollektíva érdemel­te ki. A Fehérgyarmat és Vi­déke ÁFÉSZ elismerése Má­tészalkára került. Molnár Károly A győztes tiszavasvári csapat. (MK felvétele) ne._ „ fizetnem, amiért eredetileg apró kristi.^ kapott, de a rossz tárolás mi­att kővé vált sót majdnem eredeti állapotába kalapálták vissza. B. J. Mellesleg Zenélő napszemüveg a divat — olvas­tam a hírt, amely ugyancsak felsrófolta érdeklődésemet. Először is azért fordítottam te­kintetemet rá. mert világéle- temben napszemüveggondjaim voltak. Legtöbbször azért, mert bár vettem, de mégsem volt; hiszen két napon belül garan­táltan elveszítettem. Másodszor azért, mert szórakozottan a far- zsebembe dugtam és ráültem. Amikor túlságosan fegyelmez­tem magamat, akkor csak a szára tört el, de azt valamilyen úton-módon sikerült megra­gasztani. Most meg itt ez a hír: nemcsak jó napszemüveg léte­zik a világon, hanem már olyan is van, amelyik zenél. Fájdalom, hogy csupán kép­zelőerőmre hagyatkozhatom, hogy vajon milyen is lehet egy ilyen szemüvegcsoda. Mint ol­vasom : beépített hordozható rádió segítségével lehet zenét hallgatni a szemüvegkeretből, vagy épen a szára görbületé­nél folyik rá a fülemre a hír, hogy milyen is lesz az időjárás este nyolckor. Eddig sokat hallottam a szemüvegről, mi mindenre jó, de zeneszolgáltató tulajdonsága eleddig ismeretlen volt előttem. Hallottam szemüvegről, amely- lyel fel lehet nagyítani a tár­gyakat ; aztán olyanokról amellyel le lehet kicsinyíteni; hallottam túl sötéten „látó” szemüvegről, meg olyanról, amely mindig csak rózsaszínt mutat. Értesültem szemüvegről, amely valójában nem is volt, csak kívánták a futballpályán fütyürésző bírónak. Most meg itt ez a zenélő szemüveg, nyil­ván 'olyan céllal is, hogy ha kell, vidám daltól kacagjon a szemem, vagy ha úgy hozza a sors, egy bús, bánatos dallam könnyeket csaljon a szemem­be. Mellesleg azt is írják, hogy a szemüveg rádiójához nem szük­séges elem, mert azt a nap­fény működteti. Mondom is rögvest otthon, hogy végre va­lami nagyszerű dolog, ami ed­dig nagyon hiányzott az éle­temből, ide a konyhapénzt, ve­szek amíg a készlet tart. Ka­pom erre a választ, hogy ma­gyar ember nem sieti el a vá­sárlást, megvárja a szezon végi kiárusítást és akkor féláron hozzájut. Felelek rá: nekem addig nincs türelmem várni! Mire a családi tanács végül ki­deríti, hogy a konyhapénz egyébként marad, mert a szem­üveget egyelőre — csak Hong­kongban árusítják. Hát ilyen az én szerencsém! (angyal)

Next

/
Thumbnails
Contents