Kelet-Magyarország, 1983. május (43. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-21 / 119. szám
1983. május 21 Kelet-Magyarország 3 Egyiittélő települések A z Akadémia idei közgyűlésének fő napirendje a magyar településhálózat átalakulásának megvitatása volt. A téma nemcsak a kutatókat és a tervezőket, a közvéleményt is élénken foglalkoztatja. A terület- és településfejlesztés kérdései iránt megnövekedett érdeklődés nagyrészt azzal magyarázható, hogy az elmúlt évtizedek általános fejlődésének eredményeként a korábbi társadalmi egyenlőtlenségek megszűntek (a foglalkozási szerkezet átalakulása, a jövedelmek kiegyenlítődése, a művelődési hátrányok mérséklődése, a szociálpolitika kiterjesztése stb.), ezért a figyelem az életkörülményeket ma is meghatározó tényezőre, a területi különbségek irányába fordult. Az életkörülmények területi differenciálódása azonban egyebek között társadalmi (elsősorban pályaválasztási) egyenlőtlenségek forrása is lehet, ezért hatásait mérsékelni kell és tovább kell folytatni a területi kiegyenlítődést. A hatodik ötéves tervtörvény ezt így fogalmazza meg: „A településhálózat hosszú távú fejlesztési céljainak megfelelően tovább kell csökkenteni az azonos és a különböző szerepkörű települések közötti ellátási különbségeket.” Az életkörülményekben ma ugyanis már nem az a meghatározó (mégha kisebb különbségek léteznek is), hogy az emberek melyik országrészben élnek, hanem az, hogy milyen típusú (nagyságú, szerepkörű, fekvésű stb.) település lakói. Ettől függ mindennapi életük települési környezete, lakóhelyük infrastrukturális kiépítettsége, intézményhálózata. Évtizedünk településhálózat-fejlődési folyamatát elsősorban a gyors urbanizáció és a községek erőteljes differenciálódása jellemezte. Ez együtt járt a településhálózat szerkezeti változásának kibontakozásával is. A legfontosabb változási irány az agglomerá- lódás. Az agglomeráció olyan településegyüttes, amelyben a környezetéből kiemelkedően fejlett várost és a körülötte fekvő településeket az élet minden területén intenzív kapcsolat köti össze. Ennek eredményeként az agglomerációba tartozó községekben általában népességtömörülés megy végbe, intenzív a lakásépítés és a lakossági infrastruktúra kiépítése is meggyorsul. A Területi Statisztika című folyóirat legutóbbi számában megjelent tanulás ________________________ mány megyénkben két te- lepülésegyüttesről tesz említést: a nagyvárosiak között a nyíregyháziról, a kisebbekben a mátészalkairól. Az utóbbiak között Mátészalka olyan városok között szerepel, mint például Dunaújváros, Eger, Sopron, Szekszárd felsőfokú társközpontok. A megye többi városa körüli agglomeráló- dás még kezdeti stádiumban van, de kialakulásukkal a közeljövőben számolni lehet. A települések közötti elmélyült munkamegosztás, egymás közötti összefonódás, együttélés alapján az agglomerációkat övezetekre lehet osztani. A megye- székhelynek a környező települések közül Kótajjal van legintenzívebben kapcsolata (amit egyebek között a mintegy 1200 bejáró aktív kereső is jelez, 100 helyben lakó aktív kereső közül 68 Nyíregyházán dolgozik), igen intenzív még a kapcsolódás Nyírpazonnyal, de nagyon sok a bejáró Nyírtelekről, Űjfehértóról, Nagyhalászból és Kemecséről is. Térben jóval tágabb területet ölelnek fel az agglomerációnál a munkaerővonzási körzetek. A fő vonzási központok Szabolcs- Szatmár megyében is a városok, emellett több nagyközségnek (pl. Baktalóránt- háza, Nagykálló, Tiszalök stb.) és a záhonyi átrakókörzetnek van figyelemre méltó vonzása. A munkaerővonzási körzetek azonban még így sem fedik le teljesen a megye térképét, azaz vannak olyan térségek, ahol a foglalkoztatás ma is gondot jelent. A közlekedési költségek elrfiúlt év szeptemberi megdrágulása miatt a megyéből eljáró távolsági ingázók egy része is szívesen vállalna lakóhelyéhez közelebbi munkát. A településhálózat fejlődésében lejátszódó folyamatok-hatására a korábbi egyszerű város—falu ellentét a városi agglomerációk és a faltisi térségek eltéréseivé változott. Az urbanizáció folytatása mellett elsősorban a falusi térségek fejlesztésére, az életkörülmények javítására gondolhatunk a Központi Bizottság áprilisi határozatának ide vonatkozó fontos megállapításaiból: „Üj, átfogó terület- és településfejlesztési koncepciót szükséges kimunkálni, amely az eddiginél jobban segíti az életképes települések erősödését, mérsékli az életkörülményekben meglévő indokolatlan különbségeket, javítja a társadalom közérzetét.” Dr. Hajnal Béla ______________________> A Tiszavasvári ÁFÉSZ műanyag-feldolgozó üzemet létesít Tiszalökön. A próbaüzemelésre a közeljövőben kerül sor, két fröccsöntő- és három extrudergép beüzemelésével. Képünk: Dojcsák Ferenc és Nánási Béla állítja be az új gépeket. (Elek Emil felvétele) Szerkesztőségi kerekasztal Ibrányban Meddig hátrány a kedvezőtlen adottság? A kerekasztal-beszélgetés résztvevői: Varga Béla. Horváth Sándor, Fekete Sándorné, Csongrádi Zoltán és Farkas Kálmán. örökös hátrány marad-e a kedvezőtlen adottság az ibrá- nyi Rákóczi Tsz-nél? Hanem, hogyan lehetne változtatni, javítani az alacsony jövedelmezőségen a 14,7 átlag aranykorona értékű földeken, mintegy 4500 hektáron? Tavaly elkerültek a veszélyzónából. Eredményeik megcsillantották: van remény, kivezető út. 1982-ben 100 forint termelési költségre már 11 forint eredmény jutott. Megis- mételhetők-e hosszabb távon az eredmények? Ha igen, milyen módszerekkel? Ez volt a témája a termelőszövetkezetben tartott szerkesztőségi beszélgetésünknek, amelyen részt vett Csongrádi Zoltán tsz-elnök, Fekete Sándorné, a pártvezetőség titkára, Horváth Sándor, a köz- gazdasági osztály vezetője és Varga Béla növénytermesztési főágazatvezető. Szerkesztőségünket Farkas Kálmán képviselte. KM: A megyei pártbizottság 1982. július 2-án határozatot fogadott el az alacsony jövedelmezőségű termelőszövetkezetek felzárkózásáról. Feladatul szánta a szövetkezetek párt- és gazdasági vezetésének, készítsenek átfogó intézkedési tervet a gazdálkodás hatékonyságának növelésére. Készűlt-e ilyen terv? Mit tartalmaz, miben jelölték meg a legfontosabb teendőket? Fekete S.-né: Az idei gazdasági tervvel párhuzamosan készült el a párthatározat nyomán a politikai és a jövedelmezőség feltételeit részletesen megjelölő intézkedési terv. Ezek egymást kiegészítik. Három pártalapszerveze- tünkben több mint százan vitatták meg. Különböző fórumokon is szót váltottak róla párttagok, pártonkívüliek, fiatalok, nők, szakemberek. A „visszajelzésekkel” és javaslatokkal együtt kerekedett egységes egésszé. Csongrádi Z.: Az intézkedési terv gazdaságunk helyzetének tényfeltáró elemzésére épült. Előtte megvizsgáltuk, mely ágazatok a jövedel- mezőek, melyek a veszteségesek. Az utóbbiaknál, így a juhászainál, a szarvasmarhahizlalásnál, a vetőborsó és a kukorica termelésénél megvizsgáltuk az okokat. Így született döntés arról, melyeket számoljunk fel, melyeket lehet, vagy kell „megmenteni”. A juhászatot megszüntettük, vetőborsót nem termelünk. Varga B.: Jövedelmezőségi okokból napraforgót sem termelünk. Azon a 200 hektáron az állattenyésztés hátterének megalapozására tömegtakarmányt termelünk. KM: Kilábalnak-e a bajból? Milyen intézkedéseket tesznek? Csongrádi Z.: Ezek már jelzik, hogy az eddig nem gazdaságos szarvasmarhahizlalást nem szüntettük meg, hanem megkerestük a módját, hogyan lehetne kifizetővé változtatni. Ügy döntöttünk, hogy a borjakat választásuk után kiadjuk a háztájiba hizlalni. Amikor elérik a 450 kilogramm súlyt, visszavásároljuk és értékesítjük. Így jól jár a tsz is, a tagok is. Az idén 147 borját hizlalnak tagjaink. Varga B.: Ez azt igényelte, hogy a kukorica termesztésével intenzívebben foglalkozzunk. Jobb földbe került a tengeri, jobb fajtát vetettünk, megfelelő tápanyag-utánpótlást biztosítottunk részére. Most a GITR-rendszerben termeljük a tengerit, előírt és megkövetelt technológia szerint. Építettünk az idén terményszárítót is. Horváth S-: Olyan időszakban készítettük az intézkedési tervet, amikor szövetkezetünket kisorolták az átmenetileg támogatott tsz-ek kategóriájából. Emiatt és az áremelkedések következtében az idén közel 10 millió forinttal kevesebb bevételre számítunk és „csak” 4 millió 100 ezer forint nyereséget terveztünk erre az évre. Reméljük ez „bejön”, ha az intézkedési terv végrehajtásában továbbra is következetesek leszünk. KM: Mit tesznek a termőföld ésszerűbb hasznosítása érdekében? Csongrádi Z.: Az állandóan visszatérő belvíz is sújtott bennünket, öt év átlagában évente ez a terület meghaladta az 500 hektárt és még a termelés költségei sem térültek itt meg. Horváth S.: 1987-ig terjedően a 4500 hektáron átfogó meliorációt valósítunk meg. így jelentősen csökkenek a vízkárok. Vízrendezést végzünk, táblásítjuk földjeinket és kémiai úton javítjuk a talajokat. Ha ez megvalósul a növénytermesztési ráfordítások biztonságosan megtérülnek, Illetve nyereségesen gazdálkodhatunk. KM: A jövedelmezőség megalapozásának fontos eszköze az üzemszervezésben rejlő tartalékok feltárása és hasznosításuk. A megnövekedett követelményekhez ho-, gyan igazodik a tsz belső szervezeti rendje? Csongrádi Z.: Intézkedési tervünk szerint a négy főágazat önálló elszámoló ágazattá alakul. Ennek a feltételét az idén megteremtjük. Ezzel megnövekszik az önállóságuk és a felelősségük is. ök gazdálkodnak majd a bérrel, az anyagokkal, eszközökkel. Nem máról holnapra valósul meg, de már 1985-ben eredményesen működniük kell. Horváth S.: Ha az önálló főágazati elszámolási rendszer létrejön, kedvező változás következhet be az energiagazdálkodásban, a gépek kihasználásában, a javító és fenntartási költségek csökkenésében is. Évente ez a költség meghaladta a 30 milliót. Számításaim szerint évente legalább egy-másféi milliót nyerhetünk így. Fekete S.-né: Legnagyobb tartalékaink az emberekben •van. Igyekszünk minden szellemi energiát hasznosítani. Az intézkedési tervben előírtak bizonyos kádermozgást, átszervezést tesznek szükségessé. Néhány kinevezés már megtörtént. Egyesek más posztra kerültek. Jobban számítunk a fiatalokra és a nőkre is. Bátrabban fogjuk kinevezni őket felelős posztokra, hogy meggyorsítsuk szövetkezetünk felzárkózását. Reméljük, kikerülhetünk az alacsony jövedelmezőségű gazdaságok zónájából, s talán véglegesen lekerülünk a veszteséges tsz-ek listájáról is. Gazdaságos újítások Egy-egy újítás hasznossága, a termék gazdaságosságára és minőségére gyakorolt hatása igazán csak akkor derül ki, amikor váratlanul áthidalhatatlannak tűnő gondok állnak elő, s a megoldást jelenti az újítás. A MEZŐGÉP Vállalat nyíregyházi törzsgyára szinte hazai fellegvára lett az utóbbi két-három esztendőben a kis és közepes nagyságú esztergagépek felújításának. Ismerik és becsülik felújított gépeit a hazai és a csehszlovák partnervállalatok, ipari üzemek, termelő- szövetkezetek. Tavaly összesen 305 esztergagép és 5 marógép felújítását végezték el. Az idén már 320 esztergagépet kell felúj ítaniok a hazai megrendelők részére, míg a csehszlovák partnereknek 40- et. Sajnos az első negyedévben lemaradás volt, csupán 60 gép felújítását tudták elvégezni. Ennek elsősorban a munkaerőhiány az oka. Ahhoz, hogy az elmaradást pótolják, ugyanakkor a termék gazdaságosságát is megtartsák, egyben minőségét is növeljék, az elmúlt hónapokban korszerűsítéseket végeztek. Átszerveztek bizonyos munkahelyeket, lerövidítették az anyagmozgatást és nagyobb teljesítményű köszörűgépet állítottak munkába. A legtöbbet talán három, hamarosan alkalmazásra kerülő újítástól várnak. Ezek bevezetésével nem csupán a termelés mennyisége, a felújításra kerülő esztergagépek darabszáma nő, hanem javítják a termék minőségét és csökkentik a lehetséges hibák számát. Az egyik újítás: új rendszerű tengelykapcsolót építenek be az esztergapadokba. Egy másik újítás révén köszörűgépet állítanak munkába bizonyos alkatrészek megmunkálására — ezt korábban kézi erővel végezték. Mindezek mellett egy olyan készülék kidolgozásán is munkálkodik a felújító üzem kollektívája, amely az orsóházak pontos beállítását segíti majd elő. Korábban ezt a műveletet is kézzel végezték. A gépesítése által most növekszik a termelékenység — a három újítás valóban sokat hozhat, (f.) szavonult: — Nem. Ez lehetetlen. Először is azért, mert ilyesmit soha nem csinálok, másodszor azért, mert itt mindenki tudja, hogy férjnél vagyok, és hogy a férjem nincs itt velem. Mit szólnának az emberek, ha egyszer a maga társaságában látnának meg engem? — Talán azt mondhatnánk az embereknek... — Mit mondhatnánk ...? — Azt mondhatnánk nekik, hogy én vagyok a férje és most látogatóba jöttem magához. A fiatal hölgy megállt. — Lám csak, maga nem is olyan ostoba __ — Akkor megegyeztünk? A hölgy nevetett, és tagadólag csóválta a fejét. — De hiszen ez lehetetlen, igazán lehetetlen. Végül azonban mégiscsak lehetséges volt. Néhány órával később Emil Neumann megérkezett a szállodába, ahol Irén már három hete lakott, és megkérdezte a portástól: — Rendelt nekem a feleségem szobát? — Igen, a második emeleten. — Köszönöm. Jó hangulatban futott fel a bőröndökkel, átöltözött, és néhány perc múlva már a szálloda éttermében volt. Tele volt kellemes várakozás- \ sál — a férfiak mindig I büszkék kis győzelmeikre ... Odament hozzá a pincér. — Szeretnék a feleségemmel a teraszon vacsorázni — mondta Neumann. — Sajnos, ez lehetetlen, uram. I — Talán minden hely foglalt a teraszon? — Egy asztal talán még lenne, de az ön felesége egy negyedórával ezelőtt elutazott. — Mi az, hogy elutazott? — Emil keserves csalódást érzett. Igazán elutazott? — kérdezte még egyszer. — Valóban, uram. — És nekem nem hagyott itt semmit? A pincér bólintott. — De igen. A háromheti számlát. Azt mondta: adják oda a férjemnek. Éppen most érkezett ... Fordította: Lipcsei Júlia Jo Hans Rosier: Futó ismeretség íz ember soha nem yj lehet elég óvatos! Főleg, amikor elutazik valahová. Ezt a saját bőrén tapasztalta Emil Neumann barátunk is, aki a fürdőhely sétányán merészen megszólított egy fiatal hölgyet, ahogy a fiatal férfihoz illik, és megkérdezte tőle: — Kisasszony, menjünk el együtt valahová! A fiatal hölgy megcsóválta fejét, de nem tiltakozott, mindössze ennyit mondott: — Én már asszony vagyok. — Valóban? — Igen. — Milyen kár. — Talán. — És a férje? — Otthon maradt. Egyedül vagyok itt. Emil felbátorodott. — Akkor talán nem lehetne mégis ... Csakhogy ekkor a hölgy határozottan visz-
