Kelet-Magyarország, 1983. május (43. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-19 / 117. szám
1983. május 1-9. Kelet-Magyarország 3 Kulturális jegyzetek Bárki szerző lehet N em először rendez ankétet a TIT és a tanárképző főiskola Nyíregyházán a Kritika című folyóirat munkatársaival. Néhány évvel ezelőtt Pándi Pál járt itt a lap képviseletében, most május 11- én Szerdahelyi Istvánnal és Kovács Dezsővel beszélgethettünk főiskolai tanárok és diákok — leendő pedagógusok — társaságában a Kritikáról. Milyen ma Magyarországon a kritikai élet? Szerdahelyi István főszerkesztőhelyettes szerint hullámvölgyben van. Csökken a hajlandóság arra, hogy a kritikusok elemző módon foglalkozzanak a műalkotásokkal, esztétikai, ismeretelméleti, marxista szempontokat figyelembe véve. Mintha más szempontok fontosabbak lennének. Az egyik fajta kritika erősen impresszionista. Személyes benyomásokat rögzít, olykor igen élvezetesen és olvasmányosan, de kizárólag tetszik, nem tetszik alapon. Van egy keményebb „irányzat” is, ám ez rendszerint csoportérdeket képvisel, s a csoporton kívüli művészt támadja impozáns maga- biztossággal. A Kritika az esztétikailag megalapozott, objektív és a marxizmus—leninizmus talaján álló kritikát szeretné meghonosítani, s ezt olyan módon teheti, hogy az el- mondott szempontok szerint válogatja a hozzá érkező írásokat. Célja: valamennyi művészeti ágról valami fontosat mondani, és minden jelenségre azonnal reagálni. Bárki szerző lehet, ha fontosat, aktuálisat ír. A folyóirat kizárólag az írás színvonala szerint ítél, csak az értéket nézi. Ameny- nyiben gondja van, valamelyik hozzá beküldött cikkel, akkor is közli, ha színvonalas. De megnyitja fölötte a vitát, vagy szerkesztőségi cikkben félreérthetetlenül közli, hogy mivel és milyen határig ért egyet, s mit kell visszautasítania a marxizmus hegemóniája érdekében. Az ankéton szóba került, hogy sok eredeti dokumentumot közöl a Kritika. — Történelmi tudatunk sajnos nem túl magas szintű, s ebben az iskolai történelemoktatás is ludas. Ezért nem mulasztjuk el soha a dokumentumok közlését, ha valamely aktuális témát történelmi példával tudunk alátámasztani. A művészetkritikában is eseménycentrikusak szeretnének lenni — mondta Kovács Dezső, a kritikai rovat vezetője. — Ha valami fontos történik az országban bárhol, igyekszünk ott lenni. Nagyjából előre tudható, hogy például melyik vidéki színházban készül olyan előadás, ami színházi életünk fontos eseménye lesz. Az irodalomkritikával már nehezebb helyzetben vagyunk, szinte lehetetlen mindenre reagálni, ami a könyvpiacon megjelenik. Szerencsére a könyv nem olyan múlékony, mint egy színházi előadás, és egy jó regényről, verseskötetről írni évek múlva is aktuális. Megyénkben meglehetősen kevés példány fogy ebből a színvonalas művelődéspolitikai és kritikai lapból. A tanárképzőn rendezett ankét sikere azonban azt bizonyítja, hogy a főiskolások ismerik és olvassák a Kritikát, s a jövőben többen fogják keresni hónap elején az újságárusoknál. Mester Attila Gondolkodva látni A fotózás sajátságos helyzetéből fakadóan kettős célt tűztek ki az I. nyíregyházi fotóhét szervezői: ^népszerűsíteni a fotográfiát, minit autonóm művészetet, és segítséget nyújtani azoknak, akiknek a fotózás a szabad idő eltöltésének egyik lehetséges gyakorlata”. A kettős cél kétféle fotóst tételez föl: fotóművészt és amatőr szinten fényképezőt. Ehhez tisztáznunk kell, hogy ebben a megyében nem él hivatásos fotóművész. Sem a szó hivatalos, sem alkotói jelentőségében. Sajnálatos, hogy eddig nem tudó t senki felnőni ahhoz feladathoz, mely minden .úvészet létfeltétele: gondolkodva látni a világot, s ezeket a gondolatokat saját világképében elhelyezve láttatni kifejezőeszközének segítségével. Reméljük, hogy a két éve újonnan szerveződött Nyíregyházi Fotóklub minél hamarabb útjára tud bocsátani ilyen alkotót. Ilyképpen marad hát „fotóheti” közönségnek a különböző szintet elérő amatőr fotósok egyre népesebb tábora és természetesen azok, akik csupán mint látványt szeretik nézni a fotókat. Szakmai zsargonnal élve, a vizuális látásmód elősegítésének nem kis feladata hárult a „fotóhétre”. Ezt a célt maradéktalanul teljesítette. Hogy hogyan? Lássuk a programot: Szilágyi Gábor „A fotóművészet története” című, a közeli napokban megjelent könyve — magyar nyelven az első ilyen jeŰegű munk ___________ ka — volt az egyik fotóheti főszereplő. A nyíregyházi közönség az országban először találkozhatott a szerzővel. Nem voltunk elkényeztetve Dozvald János fotóművész diaporáma bemutatójával, amely program még csak most juthatott el ide. A világszerte ismert és elismert művész vetítettké- pes előadása volt a legnépszerűbb műsor. Eifert János fotóművész műsorcíme „Kalandozások térben és időben”, híven kifejezi az ott látottakat és hallottakat. Színes és fekete-fehér diái, kiegészítő előadása nem csupán a világ legkülönbözőbb tájaira kalauzolta el a nézőt, hanem eljuthatott a gondolati síkokra is. Kiállításokban is bővelkedett a „fotóhét”. Láthattuk az utóbbi húsz év legkiemelkedőbb magyar fotóit, falra kerültek a II. észak-alföldi fotókiállítás képei, s egy természetfotókból álló összeállításban is gyönyörködhettünk. A Zrínyi utcai alkalmi tárlat képeit csak azért említem külön, mert arra is alkalmat adtak a rendezők, hogy hogyan nem szabad fotózni, hogy a gusztusita- lanság és antifotó itt tetten- érhető volt. Gera Mihály előadása hű képet adott arról, hogy milyen a fotográfia helyzete ma Magyarországon. örvendetes, hogy ebbe a változatos képbe már nyíregyházi próbálgatások is beletartoznak, igaz, hogy egyelőre csak színfoltként és nem meghatározó jelleggel. Glück György Mi a siker titka ? TAVALY EGÉSZ EVBEN 2,5 MILLIÓ FORINT ÉRTEKÜ VOLT AZ EXPORT. AZ IDÉN HÁROM HÓNAP ALATT 8,1 MILLIÓRA TELJESÍTETTE TŐKÉS EXPORTJÁT A BEAG UNIVERSIL NYÍREGYHÁZI GYÁRA. Konyakpipák bemutatója. (Elek Emil felvétele) Kői László igazgató: — A párt- és a gazdasági vezetés olyan részletes intézkedési tervet készített, amelyet szigorúan megtartottunk és megkövetelünk. Nagy Imre főmérnök: — A múlt évi gondos előkészítés, a piackutatás és a műszaki fejlesztés eredménye, hogy reményen felül sikerült tőkés exporttervünk túlteljesítése. Egyed Lajos a tmk párt- alapszervezet titkára: — Az intézkedési terv a dolgozók javaslataira épült. Sokan tevékenyen is részt vállaltunk a gyártmányfejlesztésben, a tőkés importanyagok kiváltásában. Szigorú követelmények Mindenki örül a sikernek a gyárban. Szigorú követelményeket állítottak maguk elé a párthatározat nyomán született intézkedési tervben és eddig meg is valósították. — Előírtuk például a műszaki színvonal növelését, s azt, hogy milyen tőkés importanyagokkal takarékoskodjunk — magyarázza az igazgató. — így sikerült a drága francia üvegcsövek egy része helyett cseh gyártmányúakat használni a laboratóriumi termékek előállításához — egészíti ki a főmérnök. Az erősítőberendezésekhez szükséges tőkés importból származó alkatrészeket, diódákat, félvezetőket, integrált áramköröket és a különböző alapanyagokat hazaival és szocialista piacról pótolták. — Ez egyedül legalább 10 százalékos tőkés importanyag-megtakarítást eredményezett — számol Kői László. — Fő célunk a tőkés export növelése volt. Ez reményen felül sikerült. Idén az első negyedévben háromszor annyit exportáltunk laboratóriumi üvegtechnikai berendezésekből tőkés piacokra, mint tavaly egész esztendőben. 1982-ben a dollár- exportunk 2,5 millió forint értékű volt, az idén az. első három hónapban már több mint 8,1 millió! Megfeszített munka, gondos piackutatás, szemlélet- váltás — de főképpen a vevők igényeihez való rugalmasabb igazodás van az eredmény mögött. — Jelentős része van benne az új piacoknak. Pakisztáni megrendelésre kulcsrakészen gyártottunk üvegtechnikai műhelyt. Ebben az üzletben jelentős szerepet játszott a gyár szellemi exportja is — mondja a főmérnök. Legfőbb szempont: a vevő igénye — Több újítással, ésszerűsítéssel segítettek a munkások is — veti közbe Egyed Lajos, az alapszervezet párttitkára. Nem állt meg a kapunál az új irányítási mechanizmus. A tőkés export növelése és a tőkés import csökkentése a műszaki fejlesztéssel vált lehetségessé. Ezért átszervezték a gyárban a műszaki fejlesztéssel foglalkozó csoportot. Javították a műszerezettséget. Ha most nap” pontossággal kívánnak mérni valamit, igénybe veszik a Magyar Tudományos Akadémia segítségét, tőlük kölcsönöznek műszert. Az átszervezések következtében több fiatal tehetséges műszaki talált értelmes, szellemileg is igényes munkát. — Korábban csak hajtogattuk: nehéz a piacon eladni. Ügy érezzük, most sikerült elhinteni az emberekbe a „piacorientált” szemléletet. Legfőbb szempont lett a vevő igénye — magyarázza Kői László. — Ezzel sikerült új piacot szerezni Angliában és Algériában is. Régebben a kényelmesség uralkodott. Korábban a világpiac kihívásaira úgy reagáltak, hogy ha valamilyen terméket nem gyártottak, akkor a vevőt elutasították. Hat árajánlat — Megváltozott a helyzet — állítja Nagy Imre. — Most nem azt mondjuk: ezt a terméket nem gyártjuk. Kiadjuk a műszaki fejlesztőknek. Vizsgálják meg és keressék meg a módját az új termék gyártásának. Ezért járt sikerrel hatszori árajánlat és próbálkozás után például a konyakpipák gvártása tőkés piacra. És befutottunk vele. Most készül a rotaméter tőkés piaci árajánlata is. Nyitottabb lett a gyár. Nemrégiben angol és francia üzletemberek látogatták meg a BEAG Universil nyíregyházi gyárát. Az üzemlátogatás után mintákat, üvegszűrőket, árajánlatokat kértek a vezetőktől. — Készséggel álltunk rendelkezésükre. Reménykedünk, hogy a tárgyalássorozat sikerrel jár és bizonyos termékeket az angolokkal és a franciákkal együtt fogunk gyártani — mondja Kői László. Farkas Kálmán Tx „Gondoltam egy nagyot, ölembe vettem a hívószámok gyűjteményét, aztán találomra feltárcsáztam jó egynéhány áfész-t, meg termelőszövetkezetet. Mire az ebédelésből visszajöttem, már az asztalomon volt egy halomnyi válasz. így adtam el én egy délelőtt vagy félszáz vagon krumplit... — meséli huncut mosollyal a szemében a szabolcsi közös gazdaság elnökhelyettese. Mint aki csodát lát a szomszédban most is lázas sietséggel zakatoló masinában, a telexben... Egy másik ismerős, a keleti végek egyik tsz-éből havonta elsírta bánatát. Rajtam kívül a postának, meg fűnek-fának. Hogy neki gép kellene. Kapott. Azóta még arra sem hajlandó a gép közelében ülő (ha egyáltalán akad ilyen valaki), hogy ellenjegyezz* az üzenet vételét a nyugtalankodó ügyfélnek. S láttam olyan telexgépet is, amelyben két nappal ezelőtti üzenetet felejtettek. — Az anyagi kár jelentős — mondanák más esetben. Mert itt is ez történt. Nevezetesen, hogy egy gyár fontos és azonnali szállítást igénylő sorai nem jutottak el időben a melléküzemág vezetőjéhez. A kért áru garmadával állt raktáron, két nap múlva azonban már a kutyának sem kellett, nemhogy a gyors választ és szállítást váró fővárosi gyárnak. Esetek, sztorik, igaz történések. Mert a telexgép a termelőszövetkezetekben ma már közel sem státus- szimbólum, mint hajdanában. Komoly munkaeszköz, melynek kezelése nagyfokú felelősséget követel meg az arra illetékesektől. Munkaeszköz és kapocs a nagyvilághoz. Vonalán keresztül megrendelések érkeznek, üzletek születnek. Csak hát tudni kell vele bánni is. S itt most nem a billentyűk kezelése értendő. Hanem a módszer, amellyel — a korábban napokban, hetekben mérhető csigalassúság helyett — percekbe telhet egy-egy fontos ügy megvalósítása, intézése. Mert olyat is láttam, hogy sorban lefűzve, dossziékban ott lapult az elmúlt hónap telexlevelezése. Egy mozdulat csupán, s nem volt hiábavaló a visszakeresés sem. Az ilyen helyen munkatárs a telex, akit megbecsülnek, mi több megóvnak. Mert az árát és költségeit többszörösen is megtéríti. Ha partnernek tekintik ... kz. Hallgatom két felnőtt ff vitáját. Rajtam kívül hallgatja ezt vagy tíz utazó társ, hallgatja mellettük a velük utazó két gyerek. A vita persze nem igazán vita. Egy helyen dolgoznak, ugyanazt mondják hát, egymásra licitálva. Nem akarják így megváltani a világot, csak beszélgetnek az unalom ellen, mert hát a felnőttek jó része régen leszokott arról, hogy útközben — egy kicsit legalább — a gyerekével beszélgessen. Pedig a két gyerek boldog, úgy könyörögték ki, hogy az édesanyjukkal ők is utazzanak, hogy megnézzék, hol dolgozik a mama, hogy eltöltsenek egy különös ízű délelőttöt, lássanak várost, és a kora délelőtti vonattal igazi felnőttként maguk utazzanak haza. Dicsérem a két szülőt, hiszen jó ez a vállalkozás, még akkor is, ha valamilyen kényszer szülte, ha nem merték magukban hagyni otthon őket. Utazunk hát és a két vitatkozó felnőtt szép lassan megfeledkezik a gyerekeiről, akik pedig tátott szájjal hallgatják őket, hiszen hallgatni a felnőtteket is felfedezés. Azok pedig előbb az ünnepet beszélik, meg az első munkanapot. légákról, hogy kétszínű talpnyaló valamennyi. Ügy általában az egész világról kiderült, hogy abban alig akad már manapság rendes ember, hogy annak van igaza, aki csal, lop és hazudik. Csak ŐK KETTEN... Az ünnep nem olyan manapság, mint régen, sőt nem is ünnep igazán. Különben is minden drága, és rengeteget kellett dolgozni, hogy ne érje szó a ház elejét, hiszen az emberek rosszak, szeretik megszólni a másikat. Elsorolták a főnök minden hibáját, aztán, mert telt még az időből, szóba kerültek a többiek is. A kis főnökök, a kollégák. A kis főnökök olyan hitványak lettek e beszélgetésben, mint a nagyok, a hivatalról kiderült, hogy ott senki nem dolgozik, a kólók, ők ketten maradtak rendesek, akik éppen egymással beszélgettek. Írtam fentebb: hallgattuk őket vagy tízen, de mi legalább nem figyeltünk oda. És hallgatta őket a két gyerek, akiknek a felnőtteket hallgatni is felfedezés. Mit mondjak erre? Egy játékra az én unalmamból is jutott idő. Elképzeltem a két gyereket, úgy hat év múlva, tizennyolc évesen. A legszebb korban, amikor az ember még gyönyörűségeket álmodik, és az egész világot szeretné megváltani. Amikor egy kis boldogsággal a szerelemben, az egész világot képes lenne gyönyörűnek látni, hiszen ahhoz, hogy valamikor okosan szeressünk, nemcsak megismerni, hanem legalább egyszer feltétlen szeretni is kell. És akkor ennek a két gyereknek az eszébe jut egy különben kedves va- kációs nap, egy felnőtt- hallgatás élmény, amikor ugyanis megtanulták, hogy minden, mindenki, mindig rossz... f ihiszem, hogy a szülők soha, vagy csak elvétve akarnak rosszat a gyereküknek, de ha csak egyszer is így el tudnak feledkezni — mellettük — róluk, akkor az sem lesz csodálni- való, ha elromlik a legszebb szerelem, bénul a legszebb szándék, szegényebb lesz a két, ma még kicsi ember. Már csak azért is, mert idővel okosabb lesz és tudni fogja, hogy azok ketten se voltak jók igazán. Bartha Gábor
