Kelet-Magyarország, 1983. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-13 / 86. szám

1983. április 13. Kelet-Magyarország 3 — Stílus és börze A VEZETŐI STÍLUS­RÓL sok, többnyire bíráló szó esik mostanában. Ez­zel kapcsolatban figye­lemre méltó tapasztalato­kat szerezhettem, szem­ben a tv-kamerával. Ab­ban a megtiszteltetésben van ugyanis részem, hogy néhány év óta a Tévébör­ze műsorvezetőiéként csaknem hétről hétre vál­lalatok és szövetkezetek vezetőit, szakembereit kérdeztem munkájukról, (terveikről. ■ Már az is sokat árul el a vezetők személyes stí­lusából, öntértékeléséből, hogy kit ültetnek a kame­ra elé? A többség felis­meri, hogy egy ilyen adás hatásfokát nem kis mér­tékben határozza meg az informátor, a nyilatkozó egyénisége. Ezért egyre több az olyan vezető, aki nem a maga személyét tolja előtérbe, hanem az általa vezetett gazdasági egység jól felfogott érde­kében választja ki azt, aki a legalkalmasabb képviselője lehet a válla­latnak, szövetkezetnek. Gyakran csaknem fo­rintra kiszámolt érvekkel találkoztam, amikor az igazgató, vagy az elnök megmagyarázta: miért éppen azt a szakembert, ágazatvezetőt bízta meg a képernyőn elhangzó tájé­koztatással. Arra is volt jó példa, hogy a vállalat propagandaosztály veze­tőjére, vagy ha* az nem volt, egy vezetői testület­re bízták, hogy eldöntse; ki képviselheti leghaszno­sabban a kamerával szemben — az ügyet. Mert erről van szó; ügy­ről és nem egyéni szerep­lésről. Ezt ismerik fel többnyire az igazán jó ve­zetők. Műsorvezetői tapaszta­lataim „mellékterméke­ként” tartom számon az autokratikus típusú veze­tőkről szerzett megfigye­lésemet. Érdekes szokás UGYANIS, hogy az ilyen gazdasági műsorban nyi­latkozó vállalatvezetőket, szövetkezeti elnököt né­hány munkatársa is elkí­séri a stúdióba. Van, aki csak azért hozza magával beosztottjait, hogy díszki- sérettel érkezzék. Akad azonban, aki úgy gondol­ja, nem árt, ha kéznél vannak munkatársai, hát­ha olyan kérdés is felme­rül, amire azok mégis­csak jobban tudnak vála­szolni. (Az ilyesmi persze már nem az autokratikus vezetési stílus jellemző­je!) Az természetes, hogy a mikrofon előtt a leghatá­rozottabb vállalatvezető is lámpalázas lesz. Azon sincs csodálkoznivaló, ha szemben a kamerával a legmagabiztosabb vezető egyéniség is igyekszik mi­nél előnyösebbnek mutat­kozni. Az már elgondol­kodtató, hogy ebbeli igyekezetében egyik-má­sik vállalatvezető — fel­tűnően és mesterkélten visszafogva valós vezeté­si stílusát — igencsak szelídnek mutatkozik. EGY OLYAN VEZETŐ­NÉL figyeltem fel erre a tünetre, átváltozásra, aki­vel korábban már össze­hozott az élet. Ez a veze­tő akkor még az újságíró jelenlétében is módfelett lekezelte munkatársait és nagy hangon döntött az olyan ügyekben is, ame­lyekben pedig nem ártott volna, ha szakértő beosz­tottjaira hallgat. Most másodízben, ami­kor legutóbbi Tévébörze felvételén találkoztam ve­le, rá sem lehetett ismer­ni. Szerény volt, mosoly­gós, még a nála fiatalabb, vele érkezett munkatár­saival is imponálóan ud­varias. Láthatóan „adott arra”, hogyan reagálnak a tévések erre a minta­szerű vezetői magatartás­ra. Aztán a felvétel szüne­tében meghallottam az egyik munkatársa sóha­ját: „Ha a főnökünk a vállalatnál is ilyen meg­értő hangot használna, és úgy figyelne mindenkire, mint itt a kamera előtt, bizonyára megjavulna a dolgozók közérzete, s több lenne a nyereségünk is.” AZÓTA IS AZON TŰ­NŐDŐM, vajon mit tett a szóban forgó munkatárs azért, hogy ilyen vezető­jük legyen. Végtére is — ahogy mondják — kettőn áll a vásár . .. Még azt is mondani szokták: min­denkinek olyan a főnöke, mint amilyent megérde­mel! Pálos Miklós A kár az arcára az idő. úgy rajzolt barázdát ujjaival a homokba, amikor beszélgettünk. Tér­képet írt, Gyulatanya térké­pét, ahol hetvenhét éve — Születése óta — él. Dűlők, Utak jelentek meg á sze­münk előtt, egy kistelepülés, apaelynek gondosan rende­zett portáján már csak ket­tesben él asszonyával Ka- szics Imre. Zárkózott, magá­nak való embernek mondták az utat mutatók, de azt tud­ták, hogy valamit gyűjt, va­lamit mindig összeszed. A disznóól és a baromfiól között nem tűnik fel elsőre az ajtó, amely mögött egy ezermester szerszámai hal­mozódtak fel. Régi ekegeren­dely, konyhakerti henger, egy szecskavágó t- amelyik­hez még külön kést használ­tak, nem úgy, mint a korsze­rűbb, kerékkel hajtott válto­zatnál —, fát hasogató bun­kó és fakalapács. Már rég pihennek, de gazdájuk nem dobja ki őket. Őrzik a mun­kát, a marok szorítását, a hétköznapok küszködéseit Imre bácsi pedig mesél. Ar­ról, hogy hétévesen, amikor a kertészetben dolgozott, már alaposan megfigyelte a növénytermesztés csínját- bínját, hogy kitanulja a gé­pészmesterséget, s 1927-ben már a gőzeke mellett dolgo­zott aratáskor, s hogy min­dig mondogatta az uraknak, ha rosszat akartak a mun­kásaiknak. Szóba került Ramszesz fá­raó és Dávid király, Hunor és Magor, történelmi esemé­Talált pénz nyék és személyek. Furcsa volt tőle hallani ezeket a ne­veket, de mindjárt világossá vált, honnan tud róluk, amikor azt mesélte, hogy előtte volt az étel, fogta a kanalat, de akkor is olvasott. Azt mondja, szerette volna mindig elmondani a környe­zetében mit tud, de hóbor­tosnak nézték. Aztán leszo­kott a szóról. Ügy gondolta, a munkával is lehet beszél­ni, Sose akart kibújni a do­log alól. Azt mondja: attól, hogy jól szántol, jpV vetel, még nem biztos, hogy jól fogsz aratni. De mert ésszel az eget is kékre lehet feste­ni, mindig kigondolta, mit kell tennie, hogyan kell elő­A GÁVAVENCSELLŐI SZABADSÁG TERMELŐSZÖVETKEZETBEN 224 hektáron, rendszerben termelnek burgonyát az idén. Az ültetést összesen hét csehszlovák, négysoros vetőgéppel kezdték meg. A tervek szerint április közepére be is fejezik ezt a tavaszi munkát. Képeinken: az egyik táblában öt géppel ültetnek... Az EB—4 típusú pótkocsival szállítják a vetőgépekhez a burgonyát. (Elek Emil felvételei) Leltározták a községet KONTÉNERÁTRAKÓ, NYÍREGYHÁZA Miért rossz a daru? Szerencse a gondok forrása Vámosoroszi, Csaholc és Túrricse 1970-ben „megmene­kült” az árvíz következményeitől. — Ez részben szerencse, részben gondjaink forrása — fogalmaz Kovács Gusztáv, a csahold közös tanács elnöke — hiszen 3 szegény, közintéz­mények nélküli kisközség együttes gondja szakadt a nya­kunkba. Először azt vettük számba: mi az, ami nincs? Nem volt vizmű, régi, szűk iskolákban tanultak a gyere­kek, nem volt óvoda, művelődési ház, tanácsháza. Tudtuk, döntően csak magunkra támaszkodhatunk, azaz: a 3 köz­ség lakosságára, segítségükre, összefogásukra. — 1972-ben kísérleti kuta­kat Túrtunk. A terv készíté­sénél a budapesti, V. kerületi csatornázási művek 840 ezer forintos társadalmi munkával segített. A lakosságot meg kellett győzni: lesz vízmű, más lesz az élet, megéri a 10 ezer forintos társulási hozzá­járulást. A Tisza—Szamos közi Víz­gazdálkodási Társulat egy év alatt — kifogástalan minő­ségben — megépítette a víz­müvet. Ezután az óvoda kö­vetkezett. S, hogy megérte a sok-sok társadalmi munkát, az bizonyítja, hogy az 50 he­lyen ma is 62 gyerek van. Közben épült sok-sok járda, s belvízelvezető árok. No és: összekovácsolódott a három község lakossága. A belvizes árok építése Túrricsén több, mint egymil­lióba került. Ebben az évben 800 ezer forint saját erőből és 400 ezer forint állami tá­mogatással Csaholcon és Vá- mosorosziban fejezik be a belvizes árok építését. Kiszé­lesítik az óvodához -vezető járdát, közkifolyót kap a Dankó utca, s az itt lakók be­vonásával járda épül. Lehetőség és hévízkút Kovács Gusztáv boldog embernek érzi magát. Erről így beszél: — Ilyen emberekkel körül­véve szinte nincs leküzdhe­tetlen akadály. S a múlt is éltet. Itt már 1932-ben vé­geztek fúrásokat. A hévízku­tat (mert meleg víz jött félj Lapunk március 17-i szá­mában Kinek a zsebére? cím­mel bíráló írás jelent meg, amely a Nyíregyházán lévő konténerátrakó rossz darujá­val foglalkozik. A MÁV Detr receni Igazgatóságának illeté­kese kiegészítésül közölt le­veléből idézünk: „Tévedés a cikk azon in­dítása, miszerint felavatták, átadták, talán még koccin­tottak is a jó munkára, aztán elromlott.’ Az ÉPGÉP-nek sem lehetett kedve a felava­tásra, a beruházónak sem volt mire koccintania, mert az ÉPGÉP a szállítási és sze­relési szerződésben rögzítet­teket megszegte. Tény az, amit a cikk is megállapított, hogy közel egy esztendeje hú­zódik a konténer-pályaudvar végleges üzembe helyezésé­nek megoldása. Jelenleg az ÉPGÉP a darura az új mo­torokat szeréli fel és külön f böző kábelcseréket végez. Bí­zunk abban, hogy 1983. ápri­lis hónapjában az ÉPGÉP közreműködésével az ered­ményes próbaüzemelést meg­tarthatjuk és a szerelési díj folyósítása iránt intézkedhe­tünk.” Szép sorozat Kovács Gusztáv: „Tudtuk, döntően csak magunkra tá­maszkodhatunk, három köz­ség összefogására.. — Az újságolvasó többször találkozhatott a Csaholc kör­nyékén elért eredményekkel A tanácselnök legszívesebben 1981. április 30-ra emlékezik vissza, amikor megkapták a Hazafias Népfront Országos Tanácsa zászlaját, amit az teremtenie a kenyeret, ho­gyan lesz biztos a megélhe­tés. A szerszámai még meg­vannak, de a csupor, a kö­csög, daráló, mozsár és a kö- pülő már Miskolcra költö­zött, a fia lakásába. Nála jó- helyen vannak, ő tiszteli a tárgyakat, a hozzá kötődő emlékeket. Csak egyszer vitt a múzeumba maga találta ereklyét. Pénzekre lelt szán­tás közben, vagy tizenöt éve, azokat ajándékozta a Jósa András Múzeumnak. Ma is büszke a könyvre, amit aján­dékba kapott akkor, mert pénzt nem fogadott el. Ma sem tétlenkedik. A tehe­nészetben háromszáz bika őrzése a dolga. Jól jön a ki­egészítés a nem egészen há­romezer forintos nyugdíjhoz, de elhiszem neki a bizony- gatást: most is inkább azt szeretné, ha megmutathatná a fiataloknak, hogy aki nem vár sült galambra, megtalál­hatja a boldogulását. Szinte átmenet nélkül fe­jezte be a mesélést. Nyugta­lankodott az állatok miatt Aztán eltűnt a karám ajtaja mögött overallosan, fehér gumicsizmában. Jávor Ágnes MSZMP XII. kongresszusa és hazánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére meg­hirdetett településfejlesztési társadalmi munkaversenyben elért eredményükkel értek el. — Szép sorozat tetőzése volt ez. 1976-ban már megyei elsők voltunk az egy lakos által végzett társadalmi mun­kánkkal. Jutalmunk 300 ezer forint lett. Ezt gyermekintéz­ményekre tartalékoltuk. 1980- ban ismét megyei elsők let­tünk. Természetesen ismét 300 ezer forint kerülhetett a kamatozó takarékbetétkönyv­be. Hajtottunk a következő évben is, de „csak” a harma­dik ihelyre futotta, ami újabb 100 ezer forintot jelentett. Az idei tervek elkészítésé­nél figyelembe vették, hogy örvendetesen megszaporodtak a kisgyerekek, ezért az 1980- ban megnyitott óvodát 75 személyesre bővítik. A tsz építőbrigádja ősszel megkezdi a 4 tanterem + tornatermes iskola építését is. öregek a kastélyban — Az idén 2 milliót fordí­tunk fejlesztésre — folytatta a tanácselnök. — Öregjeink­nek körzeti napközi otthont alakítunk ki Vámosorosziban, a kastélyban. Ezt a 260 ezer forintos munkát is a tsz épí­tőbrigádja végzi. A szállítást ugyancsak a tsz bonyolítja le a Fővárosi Csatornázási Mű­vektől kapott kisbusszal betömték. Micsoda nagyszerű dolog lenne, ha még megér­ném, hogy itt hasznosíthat­nánk fürdővízként! Korábban Kodály Zoltán is járt közsé­geinkben. 1921. november 2- án és 3-án (mint az írás bi­zonyítja), majd 9-én gyűjtött Túrricsén. 27 népdal került a gyűjtőfüzetébe. Ilyenek, mint a „Szépen le­gel a báróné gulyája”, vagy a kántáló „Gyászba borult napunk megújult” (újévi kántálás), vagy a „Szélbús kedvetlen orcája” kezdetű névnapköszöntő dallam. De tudomásunk van arról is, él itt olyan állampolgár, akinek birtokában van Jókai 99 bőr­kötéses dedikált kötete. Na­gyon szeretnénk, ha sikerül­ne ezeket az értékeket egy arra alkalmas helyen össze­gyűjteni. Molnár Károly YB-ülés Vásórosnamény­ban A Vásárosmaményi Városi Tanács Végrehajtó Bizottsá­gának keddi ülésén a ZÖL­DÉRT helyi kirendeltségének beszámolóját vitatták meg, amelyben arról adtak szá­mat: hogyan hajtja végre a vállalat a dolgozók érdeké­ben hozott egészségügyi, mű-1 velődésügyi, szociális és mun­kaügyi jogszabályokat. Ezt követően tájékoztató hangzott el a társadalmi ünnepségeket szervező iroda működéséről, majd értékelték a múlt évi költségvetési revízió végre­hajtását. VJACSESZLAV SZISZOJEV: Bűvös kör Szemipiszcev la­katosnak bizony kipurcant a tévé­je. Nem nagy ügy, naponta meg­esik. Szemipisz­cev tehát hívta a szerelőt. — Tessék vár­ni, menni fog — ígérték a szerviz­ben. — Mégis mikor? — Még a nap folyamán. Persze, hogy várt. Elmúlt egy nap, el a másik is. Ekkor kiapadt a türelme, panasz­levelet írt. Persze, ilyenkor jön a vizsgálóbizottság jegyzőkönyvez, meg minden. Ki­derült, hogy most épp nem hibás a szerelő, mert ne­ki meg a hűtőgépe mondta fel a szol­gálatot. Szólt hát a szerviznek. — Várjon, küld­jük a szerelőt! — Mégis mikor? — Még ma! A tévészerelő, persze, várt. El­múlt egy nap, el a másik is. Kiapadt a türelme, pa­naszlevelet írt. Üj- fent vizsgáló bi­zottság, vizsgá­lat, jegyzőkönyv. Kiderült, hogy nem hibás a hűtő- gépszerelő sem (csak a tévéje) mert ő meg a hi­deg lakásban va­cog: nem jó a fű­tés. Hívná, persze, a központifűtés- szerelő lakatost, de hát — mitií tudjuk —, ő a té­véjavítóra vár...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents