Kelet-Magyarország, 1983. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-13 / 86. szám

4 Ketet-Magyarorezág 1983. április 13. Képtávírón érkezett Berlinben folytatta munkáját a nemzetközi Marx-konferen- cia. A képen (bal szélen) Sarlós István, a magyar küldött­Pintér István dokumentumriportja: MacLean útja Cambridge-től Moszkváig „Ez nem volt közönséges átállás" Kommentár Nem üres szólam M ozgásba lendült a dip­lomácia gépezete Kö- zép-Amerika ügyében. Érthető okokból. A térség jó néhány józan politikusa föl­ismerte a veszélyt: a Nicara­gua elleni fegyveres táma­dás, a salvadori polgárháború elhúzódása kiszélesítheti a konfliktust. Közép-Amerikát szokás puskaporos hordóhoz hasonlítani, s e hasonlat ma nem üres szólam. Kolumbia, Mexikó, Pana­ma és Venezuela külügymi­nisztere hétfő óta Panamavá­rosban tanácskozik. Céljuk: közös nevezőt teremteni olyan közvetítési kísérlethez, amely a jelenlegi feszültséget poli­tikai eszközökkel rendezhet­né. Munkájukat már január­ban megkezdték, és jószolgá­latiikat most halaszthatatlan­nak ítélték. Okkal. Az Egyesült Álla­mok ugyanis mind nyíltab­ban avatkozik be a térség országainak belügyeibe. Hon- durasbói volt somozista ban­dák törtek Nicaraguára, ame­rikai fegyverekkel, a CIA katonai tervei alapján és tá­mogatásával. A New York Times nemrég leplezte le azt az összeesküvést, amelynek az élén John Negroponte, az USA hondurasi nagykövete és a hondurasi hadügymi­niszter áll. Az sem titok, hogy a managuai rezsim el­leni támadáshoz a légi felde­rítést az USA légiereje szol­gáltatja. Salvadorban a kormány­csapatok nem képesek föltar­tóztatni a baloldali gerillák meg-megújuló támadását. Washington válasza: újabb száz katonai szakértőt irá­nyítottak oda, s a Reagan- kormányzat igyekszik a ko­rábban elfogadottnál nagyobb katonai segélyt kicsikarni a törvényhozástól az ottani junta számára. A közép-amerikai válság megoldására a négy külügy­miniszter januárban már ki­dolgozta részletes tervét. Alapkérdésnek mondták a népek önrendelkezési jogá­nak elismerését és tisztelet­ben tartását, a külső beavat­kozás megszüntetését, az érintett államok vitáinak tár­gyalásos rendezését. Nicaragua teljes támogatá­sáról biztosított : a négy or­szág közvetítési kísérletét. Erről folytatott eszmecserét a managuai * belügyminiszter Costa Rica külügyminiszteré­vel, s ezen a héten várható­an újabb találkozóra kerül sor a két ország képviselői között. Nicaragua álláspontja egyértelmű: párbeszédet ja­vasol az Egyesült Államok­nak és Hondurasnak, hogy a konfliktus ne terjedhessen tovább, s még időben meg le­hessen akadályozni egy belát­hatatlan következményekkel járó háborút a szomszédos Hcndurasszal. B jnos, Washington nem látszik érdekeltnek a politikai rendezésben. Jeane Kirkpatrick, az USA ENSZ-nagykövete a Bizton­sági Tanácshoz eljuttatott le­velében elfogadhatatlannak minősitette azt a nicaraguai indítványt, hogy az ENSZ- főtitkár felügyelete alatt foly­tassák a tárgyalást Nicara­gua, Honduras és az USA képviselői. Washington köz­ben időhúzásra játszik, s ez megnehezíti a közvetítők dol­gát. Pedig a közép-amerikai puskaporos hordó kanóca már lángol: a jogfosztó diktatúrák elleni elemi felháborodás fegyverrel nem csillapítható le. A világ igazságos politikai megoldást szeretne. Gyapay Dénes ség vezetője a tanácskozáson. Ariel Sharon, volt izraeli külügyminiszter, akit a bej­rúti palesztin menekülttábo­rokban elkövetett vérengzés miatt menesztettek, ismét megjelent Libanonban. A ké­pen Marjaun városában a jobboldali Haddad őrnaggyal tárgyal. „Az elnöki' bizottság jelen­tése nyilvánvalóan felszámol egy hatéves dogmát a földi bázisú rakéták sebezhetőségé­ről”: — írja a The New York Times katonai hírmagyarázó­ja az MX-rakéták új telepí­tési tervéről. A hétfőn nyil­vánosságra hozott jelentés szerzői a Reagan-kormányzat elkeseredett fegyverkezési erőfeszítéseinek ellentmond­va elismerik: az amerikai nukleáris erő legalább ennek az évszázadnak a végéig „biztosítja az elrettentést”, A Brent Scowcroft volt nemzetbiztonsági tanácsadó vezette elnöki bizottság tag­jait ez a beismerés nem ve­zette arra a gondolatra, hogy akkor minek egyáltalán az MX-rendszer. A jelek szerint azonban magát a jelentést tet­te sebezhetővé. A kongresz- szusban a demokrata párti Ernest Hollings szenátor, az MX elleni hadjárat egyik ve­zetője, valamint Edward Ken­nedy és Mark Hatfield szená­torok, a befagyasztási mozga­lom vezetői a bizottság véle­ményének láttán ismét „ha­lottnak” nyilvánították a rendszert. Az MX ellenzőinek fő érve szerint az elrettentő erő to­vábbi fokozásának célja csak­is az elsőcsapásmérő kapaci­tás növelése lehet. A The Wa­shington Post fehér házi tu­dósítója arra hívja fel a fi­gyelmet, hogy „a bizottság csekélyebbnek látja a ve­szélyt, mint Reagan”. A lap vezércikke pedig azon speku­lál, hogy ez a „független” és „kétpárti” elnöki bizottság, amely szakértelemben és ta­pasztalatban kétségkívül fe­lülmúlta elődeit, „már az utolsó bizottság lehet” a ra­kétarendszer körül hat éve folyó huzavonában. A huzavonának — állapít­ja meg a The Washington (Telefotó — MTI — KS) Genfben Diego Cordovez- nek, az ENSZ-főtitkár külön- megbízotl jának közvetítésé­vel folynak az afganisztáni— pakisztáni tárgyalások. A ké­pen: Cordovez a tanácskozá­son. (Kelet-Magyarország te­lefotó) Post — tartós okai vannak. A politikai koncenzus és a politikai akarat hiányát jel­zi. Ez akadályozta meg az Egyesült Államokat az el­múlt évtizedben abban, hogy akár hadászati programjai, akár fegyv.erzetkorlátozási terveit keresztülvigye. És bár az MX-bizottság most elérte a koncenzust, a teljes elvi egyetértést, a politikai akarat egységesítését akadályozzák egyfelől a rakétarendszer tel­jes felszámolását követelő de­mokrata párti elnökjelöltek, másfelől a kétszáz rakétából álló eredeti tervhez ragaszko­dó szélsőségesek. Ezért „nagy esély van arra, hogy a jelen­tés az MX telepítésére vonat­kozó javaslata miatt enyé­szetre ítéltetik”. Tanácskoztak (Folytatás az 1. oldalról) NSZK, Nagy-Britannia, Olaszország, Belgium és Hol­landia —, ahol a NATO új atomeszközöket kíván elhe­lyezni 1979-es határozata alapján. Pierre Galand belga béke­mozgalmi vezető, a tanácsko­zás és az atomfegyvermentes városok mozgalmának egyik szervezője hangoztatta: — Jól tudjuk, hogy a helyi ta­nácsok nem illetékesek olyan katonai kérdésekben, ame­lyek a hadügyminisztériumok és a diplomáciák hatásköré­be tartoznak, ám a helyi ta­nácsok mindenütt a közélet első és legközelebbi fórumai. Őket mozgósítva ébreszthet­jük fel a lakosság érzékeny­ségét, és befolyásolhatjuk lé­pésről lépésre a kormányok álláspontját. BÁNYALÉGROBBANAS Kilenc halottja és hat se­besültje van a törökországi Zonguldak bányában hétfőn történt sújtólégrobbanásnak. Ankarai közlés szerint 40 bá­nyász maradt elzárva a kül­világtól. A tárnákban rekedt bányászok kiszabadítására nagy erővel kezdték meg a mentést. Március 7-én ugyan­itt a sújtólég megölt 106 bá­nyászt és 89-et megsebesí­tett. SPANYOL TILTAKOZÁS A spanyol kormány hiva­talosan tiltakozott több brit hadihajó, köztük az Invincib­le nevű repülőgép-anyahajó szerdára tervezett gibraltári látogatása ellen. A brit nagy­követnek átnyújtott tiltakozó jegyzék szerint Spanyolor­szág megfelelő módon érvé­nyesíti majd nemzeti jogait, különösképpen parti vizei sérthetetlenségének jogát, s a helyzetnek megfelelő dip­lomáciai és politikai lépése­ket tesz. FRANCIA—LÍBIAI TÁRGYALÁS Abdelati El-Obeidi líbiai külügyminiszter (a külkap- csolatokkal foglalkozó iroda titkára) hétfőn kétnapos hi­vatalos munkalátogatásra Pá­rizsba érkezett. Látogatása a két ország között a csádi kérdés miatt többször is megszakadt politikai párbe­széd felújítását jelzi. Obeidi kedden tárgyalt Claude Cheysson francia külügymi­niszterrel és Guy Penne-nel, Mitterrand elnök afrikai ügyekkel foglalkozó tanács­adójával. GUATEMALÁI MERÉNYLET Guatemalavárosban hétfőn két férfi egy motorkerékpár­ról bombát hajított Efraim Rios Montt guatemalai elnök testőrei közé, akik reggeli testedzésként éppen a város északi részében kocogtak. A robbanás következtében két testőr életét vesztette, 14 pe­dig megsebesült. MITTERRAND KÍNÁBA LÁTOGAT Francois Mitterrand fran­cia köztársasági elnök a kí­nai kormány meghívására május elején hivatalos baráti látogatást tesz Kínában — jelentette be kedden Csi Hu- aj-jün, a kínai külügyminisz­térium sajtófőosztályának igazgatója. A látogatás pon­tos idejét később közlik. AMERIKAI RAKTÁR — GYÚJTOGATÁS Hétfőn este robbantásos merénylet következtében tűz pusztította el az amerikai fegyveres erők Vicenza köze­lében levő raktárát, amelyben egyenruhaszöveteket és ejtő­ernyőket tároltak. A kár a becslések szerint meghaladja az egymilliárd lírát. A me­rényletet az éjszaka egy szél­sőbaloldali csoport vállalta magára. Azért választották április 11-ét a merénylet idő­pontjául, mert négy évvel ez­előtt ezen a napon vesztette életét négy társuk “egy rob­bantásos merénylet előkészí­tésé során. PYM AMMANBAN Francis Pym brit külügy­miniszter kedden Abu Dha- biból Amman ba érkezett. Jól értesült ammani források sze­rint a brit diplomácia veze­tője váratlan ammani látoga­tásán Husszein jordán király- lyal a jordán—palesztin tár­gyalások kudarcának okait vitatja meg. 2. A kiadott gyászjelentésben mindössze annyiban utaltak MacLean pályafutásának „kettős életű” időszakára, hogy megállapították: a Moszkvában elhunyt ismert tudós, a történettudományok doktora, a Szovjet Tudomá­nyos Akadémia Világgazda­sági és Nemzetközi Kapcsola­tok Intézetének vezető kuta­tója, a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának tagja, akit a pártnak és az államnak tett szolgálatainak elismeréseként a Vörös Zászló Érdemrend­del és a Munka Vörös Zász­ló Érdemrenddel tüntették ki, „életét a társadalmi haladás és a humanizmus eszméinek, a nemzetközi együttműködés­nek és a békének szentelte, különösen nagy érdemeket szerezve a fasizmus elleni harcban”. A nekrológ az Iz­vesztyijában, a szovjet kor­mány lapjában jelent meg, s bár egyetlen szóval sem em­lítették MacLeannek, mint a szovjet felderítő szolgálat ki­emelkedő harcosának szere­pét. csupán utaltak rá, nyil­vánvaló: a skót nemesi csa­lád sarja fontos szolgálato­kat tett a szovjet államnak, s ezzel a társadalmi haladás és a béke ügyének. Abban az időszakban, amikor a brit külügyminisztériumban dol­gozott, azt az ügyet szolgálta, amellyel diákkorában elköte­lezte magát, s amelynek ta­nulmányainak utolsó eszten­dejében csak látszólag fordí­tott hátat. A szovjet felderítést Ber­zin, a legendás hírűvé vált forradalmár alapította, még az intervenciós időkben. A szolgálat felderítők egész so­rát toborozta az akkor még egyedülálló, a kapitalista országoktól állandó fenyege­tettségben élő szovjet állam zászlaja alá. Ezt az ügyet szolgálta bátran és tisztessé­gesen MacLean is. Vannak ennek a szolgálat­nak olyan személyiségei, akiknek harcait részletesen megismerhettük már részben a saját maguk által írt em­lékirataikból (mint például Dóráét, a magyar Radó Sán­dorét), a Szovjetunióban ki­adott részletes dokumentá­ciókból (dr. Richard Sorge), vagy esetleg külföldön meg­jelentetett, s az események­nek csak egy részét tartal­mazó emlékiratokból, mint amilyen Kim Philbyé. Kim és nemrég elhunyt hősünk, MacLean annak ide­jén Cambridge-ben együtt tanultak. Igaz, a két eszten­dővel idősebb Philby ott leg­feljebb futólag ismerhette az alsóbb évfolyamba járó, s éppen ezért a diákranglét­rán jóval alacsonyabban ál­ló Donaldot. Később titkos tevékenységük során azon- ban döntő pillanatokban mégis összefonódott kettő­jük sorsa, amelyben nem je­lentéktelen szerepet játszott egy harmadik egykori Tri­nity Hall-beli növendék, Guy Burgess is. Ä „cambridge-i hármas”- ról könyvek, újságcikkek százait írták. Valóságos té­nyek keverednek ezekben az írásokban fantázia szülte eseményekkel, sőt fantaz­magóriákkal. Amit Philby Az én csendes háborúm cím­mel közreadott, az kétségte­lenül hiteles, bár kíváncsi­ságunkat nem elégíthette ki teljes mértékben. A hatva­nas évek közepén, amikor könyve készült, még sok mindenről hallgatnia kellett és sok mindenről még ma is hallgatnia kell. Minden bi­zonnyal ez az oka annak is. hogy Donald MacLean visz- szaemlékezései (bár százat lehet tenni egy ellen, hogy elkészültek) még nem jelen­tek meg. Viszont egyszer el­jön a nap, amikor részlete­sen megtudhatja a világ, a történetírás, hogy az 1983 márciusában Moszkvában eltemetett férfiú miként szolgálta a humanizmus és a béke ügyét. Amit ma tudunk, az sem kevés. Allen Dulles, az ame­rikai hírszerzés egykori ve­zetője, a szovjetellenes kém­kedés és felforgatás hírhedt alakja A hírszerzés mester­sége című könyvében újra és újra visszatér „Mac­Lean—Burgess esetre”, mint annak bizonyítékára, „mi­lyen ügyesen tudott a szov­jet hírszerző szolgálat kedve­ző kapcsolatokat létesíteni és fenntartani magas szintű hírforrásokkal, és hogyan tudta őket a maga igényei­nek megfelelően irányítani”. És dühösen állapítja meg: „A Burgess—MacLean ese­tet, amely 1951-ben robbant ki, amikor a két brit tisztvi­selő hirtelen Szovjet-Orosz- országba repült, úgy tálal­ták, mintha teljes egészében átpártolásról lett volna szó”. Pedig: „Az ügy szenzációs tálalása eltakarta a lénye­get. Ez nem volt közönséges átállás. A két férfi azért me­nekült el. mert a harmadik férfi, Harold (Kim) Philby időben figyelmeztette őket, hogy a brit állambiztonsági szolgálat erősen a nyomuk­ban van”. Ó, Allen Dulles, a felforga­tás, a kémkedés egykori aty­ja, mennyire nem volt képes beismerni a nagy kudarco­kat! Azon bosszankodott csupán, hogy sikerült elme­nekülnie MacLeanéknek ak­kor, amikor a Secret Servi­ce már „nyomukban volt”, de képtelen volt elismerni, hogy Moszkva, a központ mestermunkát végzett felde­rítői érdekében. Már, ami a szakmai teljesítményt illeti. Mert — MacLean egész éle­te is ezt bizonyítja —, a hír­szerzésre is áll az, hogy ha ketten teszik ugyanazt, az nem ugyanaz. A Szovjetunió ellen megszületése pillanatá­tól titkos háborút folytattak, a megsemmisítésére töreked­tek, logos önvédelemből vet­te fel tehát a harcot a titkos háború frontján. Nem tudjuk, hogy 1935-től egészen 1941 szeptemberéig, Hitler szovjetellenes táma­dásáig milyen jelentéseket küldött az akkoriban a lon­doni külügyminisztériumba, majd a párizsi brit követsé­geken dolgozó MacLean, de azt tudjuk, hogy az angol uralkodó körök (lásd csak a müncheni egyezményt) min­dent megtettek, hogy a Har­madik Birodalom növekvő katonai erejét egyedül a szovjet állam ellen tereljék. És a hitleri Németország bizonyos köreinek is voltak olyan szándékai, hogy a Len­gyelország megtámadása után akaratuk, számításuk ellenére kitört német—angol háborút közös megegyezés­sel befejezik, hogy aztán a Wehrmacht zavartalanul le­számolhasson a Vörös Had­sereggel. S bár ma, több mint négy évtized múltán sem hajlan­dók a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tenni Hitler helyettesének, Rudolf Hess- nek 1941 májusában Angliá­ban hivatalos személyiségek­kel folytatott tárgyalásainak teljes iratanyagát, nyilván­való, hogy. „a szökevény” már tudott a Barbarossa- terv-ről, s egy szovjetellenes különbéke terve nem is állt olyan messze a felelős lon­doni politikusoktól, mint amilyennek a győzelmesen befejezett, közös Hitler-elle- nes háború után tűnt és tűn­het ma is. Nem vitás: a szovjet vezetés számára lét- fontosságú lehetett minden, a brit politikai központokból származó, a szándékokat tud- tul adó információ. (Folytatjuk) Amerikai lap az MX-rttl

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents