Kelet-Magyarország, 1983. április (43. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-13 / 86. szám
2 Kelet-Magyarország 1983. április 13. Az illetékes válaszol: Tovább szépül a belváros Hat fiatalnak tettem fel a kérdést: merre tart az élete? Elégedett vagy sem? Szakmával rendelkezők, érettségizettek, most tanulók válaszoltak. Kiderül a válaszokból: Ét kínál a város a fiataloknak? parkot, sportlétesítményeket, padokat magában foglaló komplexumba. A meglévő parkokat is gazdagítjuk. Jó lenne, ha mindenki magáénak erezné, vigyázná — nem úgy, mint a jelenlegi parkban, tahol a tönkretett égők helyett, most új- gömblámpákat leszünk kénytelenek felszereltetni. Várhatóan a II. negyedév végére fejeződik be a munka. A közeljövő feladata az új lakótelepi részek és a Toldi Miklós utca aszfalttal való borítása. — A megyei tanács állás- foglalása milyen hatással van a város területfelszabadítási elképzeléseire? — A Kossuth tér és a Széchenyi utca közötti területre egy középiskola volt tervezve — s itt építési tilalom volt. Ezt most feloldottuk. A Gábor Áron utcában ugyancsak feloldottuk a tilalmat. Ez a rész, a várost megkerülő úton kívül esik; s korábban úgy vélték, ide ne építkezzünk. Most ezen az elképzelésen is változtattunk. Az ipartelepítés céljaira szánt területek azonban továbbra is építési tilalom alá esnek. A korábban lebontásra szánt épületeket újra felülvizsgáljuk; sok esetben arra lesz mód, hogy a régi épület helyére, modem, a városképbe illeszkedő újat építhessen a tulajdonos. — Nem vetődött fel egy, a városhoz illő új rendezési terv készítésének gondolata? — Már kopogtattunk a Kelettervnél. Várhatóan mintegy másfél millió forintért, 1984/85-re elkészül egy munka, amely kellő figyelmet fordít a városkörnyéki településekre, Tunyogmatolcstól Pe- nyigéig, Kisartól Nábrádig számba véve a lehetőségeket. Gyulai Géza osztályvezető a telefonnál. Amikor az árvíz után elkészült Fehérgyarmat község rendezési terve, merésznek tűnő elképzeléseket rajzoltak a tervezők. Mennyire „használható” évek távlatából ez a terv? — kérdeztem Gyulai Gézát, a városi tanács osztályvezetőjét: — Ma is élő, s a központi részre vonatkozó elképzeléseket is szem előtt tartjuk. Megmaradt az az elképzelés, hogy az észak—déli, a kelet —nyugati forgalom csökkentésére a település körül új KPM-út létesül. Több épületre vonatkozóan — amit korábban lebontásra ítéltek — azonban olyan döntést hoztunk, hogy nem bontjuk le. — Melyek a közeljövő szemmel látható munkái? — Április 6-án átadtuk a Kossuth tér nyugati oldalát az építőknek. Itt három, több szintes épület létesül. Százhuszonhét lakás lesz itt; mint tanácsi bérlakás, illetve OTP-beruházású épület. A két utóbbi ház alatt üzletsorok lesznek. A lakások előtt korszerű játszópark létesül. Sor kerül magasfásításra, s természetesen cserjék, virágok is kerülnek a jelenlegi Kossuth parkhoz hasonló nagyságú játékteret, pihenőFehérgyarmat tanulóifjúsága jelentős feladatot vállal a város környezetvédelmében. Az iskolák megosztották egymás között a közterületeket. A városközpont már „szépül”. (Molnár Károly felvétele) KISS MAGDOLNA: — Amikor leérettségiztem, felvételiztem a főiskolára. Nem sikerült. Elmentem a ZÖL- DÉRT-hez dolgozni, s most is ott vagyok. De nem adtam fel. Most újra próbálkozom. S ha nem sikerül? Akkor összecsomagolok, s elmegyek egy nagyobb városba, szerencsét próbálni. Most szegezek ládát, aszalok almát, s ez, bármilyen rendesen keresek is, nem elégít ki. Gyermekkoromtól álmom, hogy restaurátor legyek. Mindent meg fogok tenni, hogy ez sikerüljön. Hogy miért nem itt próbálkozom? Hát Fehérgyarmat, bármennyire szeretem, nem hiszem, hogy alkalmas legyen arra, sikeresen alakuljon az életem, pályám. A várost szeretem, s ha bántják, meg is védem. De azt is tudom: az itteni lehetőségek szűkek. Sajnálom, mert szívesen élnék itt. . . SOMOGYI FERENC: — Érettségi után autó-motor- szerelőként szabadultam. Egy maszekhez kerültem, ott dolgoztam. Nem volt elég. Nem a pénz, a változatosság. Mindig ugyanaz, volt valami egyhangú a munkában. Átmentem a téglagyárba. Kiss Magdolna... Somogyi Ferenc... Szabóné Fábián Ilona. után Debrecenbe mentem, s kitanultam a kozmetikusi pályát. Itt helyezkedtem el Fehérgyarmaton. Sosem akartam az lenni, szüleim javasolták. Ezért adtam fel eredeti vágyamat, a Testnevelési Főiskolát. Mint kozmetikus, elég gyengén kerestem. Sokan voltunk, s az igény kisebb volt, mint a kínálat. Férjhez mentem, gyermekem született, s egyre jobban éreztem, hogy valahol téves vágányon vagyok. Mármint ami a szakmát illeti. Amikor az ikladi gyár idetelepült, egy percig sem gondolkoztam. Átmentem tekercselőnek, motorbehelyezőnek. Hogy ez mind a TF-től, mint a kozmetikától messze esik? Katona Csilla .. Galvács Miklós... Bihari Róbert. Tudtam, ott vannak új gépek, van hidraulika, van lehetőség a szakmai fejlődésre. Szeretném hozzátenni: a maszeknál jobban kerestem. Már három éve dolgozom a téglagyárban, s elégedett vagyok. Nem ment könnyen az átállás, a munkatársaim segítettek megtanulni az újat. Ma ott tartok, hogy nem is vágyom máshová. Lehet, hogy erre azt mondja, hogy ez igénytelenség. De nem az. Az élet, a technika kényszerít arra, hogy képezzem magam. Ez megadja a szakmai önbecsüléshez szükséges hátteret. A városban különösebben nem érzem jól magam. A gondolkodásmód változatlanul falusi, a hétköznapok unalmasak. Lehet, hogy egyszer rászánom magam, s elmegyek innen. Egy nagyobb városban biztosan jobban érezném magam. SZABÓNÉ FABIAN ILONA: — Az én életemben volt kunkor bőven. Érettségi Igen. De itt — s bármilyen furcsán hangzik — itt megtaláltam magam. Szeretem, amit csinálok, s azt is tudom, hogy szakmailag előre tudok haladni. Ma betanított munkás vagyok, de igény és lehetőség kínálkozik, tanulok is szívesen, hogy ezen a pályán maradjak. Érzem, hogy az új üzemnek jó hangulata van, s végre én is jól érzem magam. Meggyőződésem, hogy számomra Fehérgyarmat meg tud adni mindent. KATONA CSILLA: — A ruházati szövetkezetben dolgozom. Szakmunkás vagyok. Most járom a szakközépet, érettségizni fogok. Nem tagadom, sokan gyanakodva nézik, miért akarok még továbbtanulni technikumban, amikor mások a rutinból is megélnek. De én akarok, mert érzem, hogy van hozzá erőm és képességem. Tudom azt, hogy a szövetkezetnél van előrejutási lehetőségem is. ügy érzem, hogy nekem Üdülés, munka, tábor Fehérgyarmat közel kétezer általános éS középiskolás fiataljának nyara igen változatos lesz. A Tisza-parti ifjúsági táborban júliusban és augusztusban pihenhet 80 —80 pajtás. Az 1. sz. általános iskola úttörői a boglár- lelleiekkel üdülnek; a 2. sz. iskola fiataljai a gamási úttörők vendéglátását is élvezhetik. A Május tériek júniusban országjáró kirándulásra indulnak, autóbusszal; a zene tagozatos végzősök pedig Románia—Bulgária és Jugoszlávia legszebb tájait tekintik meg — ugyancsak autóbusszal. Az 1. sz. általános iskola húsz végzőse Bodakajtorba utazik a tanítás befejezése után —, hogy részt vegyen a gyümölcsszedésben. A köz- gazdasági szakközépiskola, a gimnázium és az 1-es diákjai — több, mint kétszázan — az NDK-ban is bekapcsolódnak a gyümölcsszedésbe. A werderi gazdaságból pedig felkeresik a demokratikus Németország legszebb vidékeit. A szakmunkásképző, a gimnázium és a szakközép fiataljai Makótól Lengyeltótiig több építőtábori turnusban igyekeznek helytállni. A középiskolásokból még augusztusra is akadt olyan vállalkozó, aki Törökbálinton segít a barackszedésben. A közgazdasági szakközépiskola közel száz tanulója már június 20-tól szakmai gyakorlaton lesz a megye különböző közös gazdaságában, az áfész-eknél és a tanácsnál is. Fehérgyarmat meg tudja adni azt, amit várok. Mindez szükségszerűen összefügg a munkahelyemmel is, hiszen a szakmát szeretem. Ma már örülök annak, hogy szüleim nem engedtek el az általános után Nyíregyházára. Úgy hiszem, hogy egy nagyvárosban sem adódna több lehetőség, s aki ott dolgozik, nem szórakozik többet, mint egy itteni ember. Én azt vallom, hogy ha az ember igényes magával szemben, akkor nem lehet szó unalomról, s bárhol megtalálja a boldogulását... GALVACS MIKLÓS: — A tanárképzőn népművelőként végeztem, úgy kerültem Fe- hérgyarmatra. Kiábrándító volt a különbség a tanultak és a valóság között. Az egész munkának alig volt köze az elmélethez. Nem is éreztem magam jól, hivatal volt, hiányzott az a mozgalom, amit pedig elképzeltem magamnak. Nem is tétováztam akkor, amikor a városi-járási KISZ megkérdezte, van-e kedvem átjönni hozzájuk. Végtére is az ifjúság körében, mozgalmi munkát végezni, ráadásul a kultúra és propaganda világában — ez nem is esik messze az elképzeléseimtől. A KISZ megújuló korszakában erre különösen sok alkalom kínálkozik. Szándékom, hogy elvégezzem az egyetemet, s felkészüljek arra az időre, amikor kiöregszem a KISZ- ből. Történelemtanár szeretnék lenni, s ha az élet úgy hozza, akkor itt, Fehér- gyarmaton. BIHARI RÓBERT: — Autó-motorszerelő vagyok a METRIPOND-ban. Az általános iskola után Nyíregyházára kerültem szakközépbe, de ott elrontottam a dolgaimat. Ma már oánom, mert kiderült: most kell tanulnom, pótolni a mulasztottakat. Ez annál inkább is keserves, mert a matematika és fizika mindig kedves volt nekem, értek is hozzá. Most aztán kezdhetek neki a nehezének. Katonaság, érettségi, s ha minden jól megy: műszaki pálya. Úgy érzem, ha mondjuk mérnök leszek, akkor is visszajövök ide a városba, mégpedig termelőmunkába, hiszen a jövő az, hogy a munkapadok mellett is magasan képzett emberek álljanak. Álljon itt kommentár nélkül a hat fiatal véleményének summája. Van, amivel vitázni lehet, van, amit szívesen elfogad az ember. Ami mindegyikben szép és vonzó: az a többet akarás. Türelmetlenség? Elégedetlenség? Lényegében mindegy. A köz boldogulása az egyének törekvéséből épül. Türelmetlenek NYUGTALANSÁG? Türelmetlenség? A változatosság keresése? Igényesség? Kérdések és megint kérdések akkor, amikor az ember azt hallja: fiatal szakemberek változtatni akarnak jelenlegi helyzetükön. Van, aki tovább akar tanulni, más csak éppen próbálkozik, hátha jobb másutt, a harmadik menet közben ébred rá: tévedett. Mindez természetes része annak, amit úgy nevezünk: mobilitás. Vagyis egészséges mozgás a társadalmon belül, hogy lehetőleg mindenki oda kerüljön, ahol munkája a leghasznosabb, egyéni vágya a leginkább kielégül. Mondani sem kell, első nekifutásra ez a legritkábban sikerül. A túl korai pályaválasztás, a szülői irányítás későbbi kudarca, a saját képesség nem pontos felmérése egyaránt oka lehet annak, hogy valaki mást keres. De lehet, hogy éppen a saját erő fokozott próbára tétele az indítóok. Ha mindez egy nagy városban, vagy annak közvetlen környékén történik, akkor az esélyek lényegesen nagyobbak. De mit kínál egy kis város az ott élő fiatalnak? Behatárolt munkalehetőségek, relatíve szűk érvényesülési lehetőség, a sok mindentől távolesés ténye leszűkíti a választást. Minden kilátástalan lenne? Korántsem. Amint a fehérgyarmati példák is igazolják, a fiatalok reálisan próbálják felmérni az életet. Aki bátor, s nem találja a helyét, útra kel. Mások az adott kereteken belül forgolódnak, s álmaikat igyekeznek összhangba hozni az adottságokkal. Teljesen világos, hogy nem könnyű mindez. Kompromisszumok is kellenek, mint mindenütt. Hogy egy fiatal nehezen köt kompromisz- szumot? Bizonyára. De hát ez Is része a felnőtté érésnek, hogy valaki megtanulja: a legszebb elképzelést is határok közé szorítják a lehetőségek. MÉGIS ÖRÖM azt hallani, amikor fiatalok arról szólnak: próbálkoznak a jobbal. Jól is teszik, hiszen minden közösségnek azok a leghasznosabb tagjai, akik tunya belenyugvás helyett türelmetlenek, a korai beletörődés helyett igényesen törnek a jó felé. Egy városnak, egy vidéknek kötelessége, hogy teret adjon nekik., Mert minden megvalósult jóra törekvés a közt szolgálja, miközben boldogul az egyén is. Az oldalt összeállította: BÜRGET LAJOS NYÁR '83
