Kelet-Magyarország, 1983. április (43. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-07 / 81. szám
1983. április 7. Kelet-Magyarország 3 Gyár a Rákóczibokorban. Idősek érdeke Sokan fáradoznak azon, hogy megkönnyítsék az idős emberek helyzetét, segítsenek gondjaik megoldásában. A gondoskodás azonban csak akkor igazán eredményes, ha valóban a legjobban rászorulók kapják a társadalmi segítséget. Néhány megyében már gyakorlat, hogy a Hazafias Népfront aktivistái sietnek a tanácsok segítségére. Felkeresik az elhagyatott idős embereket, s nyilvántartó lapokat készítenek. Ezeken feltüntetik a segítségre szorulók és hozzátartozóik adatait, s azt, hogy milyen támogatásra lenne szükségük. Hasznos kezdeményezés például a hódmezővásárhelyi aktivistáké, akik rendszeresen látogatják azokat az idős embereket, akik eltartási szerződésit kötöttek. Ellenőrzik, hogy az eltartók teljesítik-e a szerződésben foglaltakat, s szükség esetén segédkeznek a szerződés felbontásában. Éppen az ilyen felmérések, találkozók tapasztalatai alapján vált nyilvánvalóvá, hogy az idős emberek érdekvédelme elsősorban ott biztosított, ahol a volt munkahelyen önálló nyugdíjas szakszervezeti bizottságok (esetleg önálló költségvetéssel) működnek. Ez nem mindenhol van így. Az egyedülálló idős embereknek azonban számos olyan problémájuk van, amelyek megoldásához jogi segítségre, tanácsra van szükségük. Gyakran nem is tudják, hogy nyugdíjjal, lakással, örökléssel, eltartási szerződésekkel kapcsolatos ügyeikkel hová forduljanak. Nagy szükség lenne tehát a szakszervezeti és a népfrontbizottságoknál működő jogsegélyszolgálatok mintájára egy nyugdíjas jogsegélyszolgálat megszervezésére. Ugyancsak jól szolgálná a nyugdíjasok érdekvédelmét egy olyan kiadvány, amelyben összegyűjtve megtalálhatók az idős embereket érintő fontosabb jogszabályok. Érdekvédelemre azonban nemcsak a teljesen elhagyatott, szinte állandó támogatásra szoruló idős embereknek van szükségük. Nagyon sok olyan aktív nyugdíjas van, akik képességeiket szívesen kamatoztatnák nyugdíj után is. Segítésükre alakult meg néhány évvel ezelőtt a fővárosban a Nyugdíjasok Munkaközvetítő Irodája. Az intézmény igazolta létjogosultságát. Hasonló iroda létrehozását bizonyára minden megyében örömmel fogadnák a rendszeres tevékenységre vágyó idős emberek. N. Sz. Új üvegtechnikai csarnokot épít az ÉPSZER Rákóczi-bokorban. A nyíregyházi Vörös Csillag Mgtsz 1826 négyzetméter alapterületű csarnoka 350 embernek ad majd munkaiehetőséget. A 83 milliós beruházás a METRIMPEX-szel közös finanszírozásban épül. A jövő év július 1-től laboratóriumi felszereléseket készítenek az új létesítményben. (G. B.) HEG KELL BECSÜLNI... MELYIK A HÖNAP LEGSZEBB NAPJA? MIKOR A FIZETÉST ADJAK. S HA MAR FIZETÉS, AKKOR MEGKÖNNYEBBÜLT SÓHAJ, MELY ANNAK IS SZÓL, HOGY HOLNAP TÖBBET KAPOK MAJD, MINT TEGNAP. KISVÄRDAN, A VILLAMOSSZIGETELÖ ÉS MŰANYAGGYÁR ÜZEMÉBEN LEGALÁBBIS ÍGY OKOSKODNAK AZ EMBEREK. JOGGAL. A megye egyik legfiatalabb ipari üzemében — 1974-ben volt az avatása — az induláskor nagyon keveset, alig több mint huszonhétezer forintot keresett egy-egy munkás évente. Munkába lendülve aztán egyre magasabbra kúszott a bérszínvonal is, 1980-ban már negyvenezer, a következő esztendőben 42 600, tavaly pedig több mint negyvenötezer forint volt az egy főre jutó átlagkereset. Ez persze még így sem túlságosan magas, különösen ha tudjuk, hogy a pesti központjukban például az ötvenhatezret is meghaladta ez a szám, ám a kisvárdai üzem dolgozóit minden bizonnyal megnyugtatta a hír, hogy az idén az átlagosnál magasabban, a tervek szerint 4,5 százalékkal emelik majd a bérüket. Forrás a jó munka — Mi teszi ezt lehetővé? — kérdeztük az üzem főmérnökét, Papp Sándort és Juhász László szb-titkárt. — Az elmúlt évben végzett jó munkánk — válaszolt Papp Sándor. A 460 millió forintos termelési értéktervünk ugyan csak 456 millióra sikeredett, ám a 108 milliós nyereségtervünket alaposan túlteljesítettük. elértük a 130 millió forintot. A múlt évben egyébként hétszázalékos bér- fejlesztést hajtottunk végre, s az idén sem szentírás a négy és fél, ha sikeresen gazdálkodunk, még a hat százalék sem elképzelhetetlen. S milyen a jól dolgozó ember? Nyugodt. Biztos a háttere, nem fél az újtól, a változtatástól sem. A kisvárdai- ak sem ijedtek meg, mikor megtudták, el kell búcsúzniuk a bértömeg-gazdálkodástól. Alaposan áttanulmányozták az új rendeleteket, s nem volt nehéz rájönni: a rendelkezésre álló eszközeiket jobban kihasználva növekedhet a nyereség, a jövedelmezőségi mutató, s okosabban gazdálkodhatnak a bérrel is. — A présüzemünkben kiA legszebb nap sérleti jelleggel most nemrég, február elején vezettünk be egy új bérezési rendszert, az eddigi tapasztalatok azt mutatják, érdemes elterjeszteni — mondta Juhász László. — Az új ebben pedig az, hogy a gépek nyújtotta lehetőségek kihasználásának mértékét premizáljuk. Ösztönzőbb rendszer Az itt dolgozók ugyanis egyszerre két-három gépet kezelnek. Eddig azonban a szakembernek csak az volt az érdeke, hogy hozza a normát, s ha netán ennél többet tett az asztalra, kifizették a prémiumát még akkor is, ha ezt csak egy géppel teljesítette, míg a többi ott állt kihasználatlanul. A dolgozó tehát jól járt, az üzem annál kevésbé. Az új bérezési rendszer viszont a minél magasabb teljesítményre, a jövedelmezőségi mutatók javítására ösztönzi a présterem dolgozóit. — Az sem véletlen, hogy pontosan ezt a részleget szemeltük ki az új forma kipróbálására — magyarázta a főmérnök. — Nagy szükségünk van az ottani termékekre, a gépek minél jobb kihasználására. Sajnos, mindegyik üzemrészünkbe nem tudjuk bevezetni a fenti rendszert, de ez korántsem jelenti azt, hogy a többieknek nem érdekük a minél eredményesebb munka. Tudja mindenki, elsősorban a nyereségtől, az exporttól függ a majdani béremelésük. — Hogyan fogadták az emberek a megváltozott helyzetet? — Nem mindenki örült, d< a többség azt hisszük, jól fog járni — vélekedett Juhász László. — Igyekszünk elkerülni az r.gyenlősdit, s azt valljuk, jobb munkáért több pénzt! Szigorú norma Az üzem 490 főt számláló fizikai állományának egyébként mintegy fele dolgozik teljesítménybérben, s hozzájuk csatlakozik még további hatvan ember, akik az úgynevezett teljesítményérdekeltségi rendszer tagjai. Az ügyeletes lakatosok, villany- szerelők, s a kiszolgáló személyzet munkásai alkotják ezt a réteget, azaz, akiktől nem kis mértékben függ az üzemrész tevékenysége. A teljesítménybérben dolgozók normája igen szigorú, akárcsak az egyes technológiai folyamatok ellenőrzése. Már korábban megállapították, hogy az egyes munkafolyamatok elvégzéséhez mennyi időre van szükség. Ez bizony igen feszített tempót kíván, s a szakszervezet jóváhagyásával a kollektíva úgy döntött, hiába teljesíti valaki mondjuk 120 százalékra a normát, prémiumot csak tíz százalékig kaphat. — Ez talán így első hallásra visszatetszőnek tűnik, de a minőség megőrzésének egyik legmegbízhatóbb for- márja — folytatta az szb-tit- kár. — Ez a száz százalék ugyanis maximális erőkifejtést kíván, s félő, ha szemet hunynánk a lazaságok láttán, néhányan képesek lennének lerövidíteni az előírt technológiai időt a minőség kárára, így akarván növelni a prémium összegét. De aki becsületesen dolgozik, így sem jár rosszul. Vannak persze a gyárban olyanok is szép számmal, akik továbbra is csak órabérben dolgozhatnak, mert napi munkájuk roppant nehezen mérhető. Ám a jobbaknak itt sem kell tartaniuk attól, hogy az egyenlősdi „áldozatai" lesznek, ha sor kerül a 4,5 százalékos bérfejlesztésre. Az egyik autóvillamossági szerelő például pontosan ottjár- tunkkor kapott soron kívül három forint órabéremelést. Mert a jó szakmunkást mindenütt meg kell becsülni... Balogh Géza Uj reform, vagy folytatás ? Fecskeíészek hez. Valaha csodáltam, ahogy vidám csicsergés közepette dolgoztak. Néha leültek hosszú sorban a pléből készült csatornára, pihenni. Aztán újult erővel vitték a csipetnyi sarat, majd puha fűszálakkal bélelték meleg otthonukat. Ma alig van már plécsatorna. Akkor vajon hová ülnek pihenni? A ma építkező »falusi ember a modern házát nem osztja meg a fecskékkel. A kis szárnyasok kezdenek alkalmazkodni: városi lakások erkélye alatt teremtenek otthont maguknak. De az erkélyre nem ülnek le, mert a házakból magnó, porszívó bömbölése hallik... A gólyákat kevésbé sajnálom, hiszen ők fákon, villanyoszlopokon is „építkeznek”. Aztán nekik a fehérgyarmati ipari szövetkezet műgólya- fészkeket gyárt. De vajon gondolt-e már valaki a fecskék mesterséges otthonára? (nábrádi) TIZENÖT ESZTENDEJE, hogy a gazdaságirányítás reformja új, a változó világhoz folyamatosan illeszkedő feltételeket teremtett a termelésben. A másfél évtizedet nem jellemezte egyenletes fejlődés. Viták, megtorpanások, bizonytalankodás is kísérték gazdasági életünk újabb és újabb intézkedéssorozatait. A disputák ma is folynak közgazdászberkekben, szakfolyóiratok hasábjain. Nyers Rezső például, a fiatal közgazdászok legutóbbi országos tanácskozásán leszögezte: a szakemberek legfőbb dilemmája, hogy lényegesen továbbfejleszthető-e az 1968-as mechanizmus, vagy új reform kidolgozására van szükség? Szerinte a dilemmába belejátszik a mechanizmus pontatlan értelmezése. Ugyanis a reformelképzeléseket egy 1966-os elvi határozat foglalta keretbe, és ehhez képest az 1968-ban bevezetett intézkedéssorozat csak egy részlépés volt, még, ha döntő fontosságú részlépés is. Sokan azért hadakoznak egy újabb reform mellett, mert az „előzőt” azonosítják az 1968-as mechanizmus határaival. Másrészt akadnak, akik úgy ítélik meg, hogy 15 esztendő alatt — pontosabban a közben bekövetkezett, soha nem tapasztalt nehézségek miatt — kifulladt a reform. Természetesen vannak olyan nézetek is, amelyek képviselői a reform címén megelégednének az 1968-ban, illetve azóta törvényesített lehetőségekkel. A viták közepette azonban mindinkább utat tör magának az a felismerés, amely az 1966- os alapelveket tekinti a folytatás kiindulópontjának. Folytatásról van szó, mert ezen az elvi alapon a magyar mechanizmus továbbfejleszthető. A folytatás több elvi — régóta újból és újból felszínre törő — kérdést vet fel. Régi dilemmája például gazdaságunknak, hogy a szabályozókat több évre stabilan, vagy rugalmasan célszerű-e kialakítani? A kérdés újabb kérdést szül: gyors és állandó változások közepette lehet-e valami állandó? Igenis lehet: a gazdaságirányítás alappilléreiben (munkaerő-gazdálkodás, jövedelemelosztás stb.) aligha volna ésszerű a túlságosan gyakori változtatás, mert így lehetetlenné válna a tervezés. Mindez persze nem jelenti azt, hogy az árak, az árfolyamok vagy a szükséges szervezeti módosítások ne igazodnának szüntelenül a mindenkori piachoz. AKADNAK, AKIK ÜGY LÁTJÁK, hogy a kisvállalkozások veszélyeztetik a társadalom szocialista vonásait. Nem szabad azonban elfeledkezni arról, hogy az új gazdasági formák törvényesítették kétségtelenül rosszabb, ellenőrizhetetlenebb elődjüket, a második gazdaságot. Másrészt: a társadalom igényli a különböző kisvállalkozások termékeit, szolgáltatásait. A kisvállalkozások ilyenformán minden valószínűség szerint hosszabb távon is beilleszthetők a magyar gazdaságba, kiváltképp, ha színvonalas adópolitika és jövedelemszabályozás ezeket a társadalmi szükségletek kielégítésére sarkallja. Különbségtétel vagy egyenlősdi? Ez is régóta vitatott kérdése (bérszabályozásunknak. A vita az elmélet és a gyakorlat között alakult ki. Elvben mindenki az előbbit, mármint a differenciálást vallja, a gyakorlatban pedig sokszor inkább az egyenlősdi mellett voksol. Holott óriási ösztönző erő lehetne, ha elsősorban az azonos munkakörökön belül (de a különböző szakmák között is) a valódi teljesítmény szerint kereshetnének a dolgozók. Az egyenlőség megteremtése a szociálpolitika feladata lenne. Kérdés az is, mi legyen a veszteséges, illetve a gyenge hatásfokkal működő vállalatokkal? Hogyan lehet a jelenleginél szabadabb fejlődési utat teremteni a jövedelmező vállalatoknak, illetve a gyengén gazdálkodók visszafejlesztésének, úgy, hogy az utóbbiak ne okozzanak érdemleges zavarokat? Kimunkálásra várnak azok a módszerek, amelyek nyomást tudnak gyakorolni ahhoz, hogy a veszteséges területeken felszabaduló energiát és munkaerőt a gazdaság életképes részei szívják fel. VITATOTT TÉMÁJA a gazdaságnak: miként teremthető meg a politikai és a gazdasági cselekvés harmóniája. Akadnak, akik úgy találják, hogy a politika túlságosan rátelepszik a gazdaságra. A mértéktartóbb vélekedések így fogalmazzák meg a kérdést: a politikai szervezetek megfelelő módon foglalkoznak-e a gazdasággal? Senki sem kérdőjelezi meg a politikai vezetés, a társadalmi ellenőrzés szükségességét. Csak azt kifogásolják, hogy az alsó- és középszinteken időnként indokolatlan gyakorisággal és mélységben avatkoznak be a politikai szervezetek a termelési, a kereskedelmi és az elosztási ügyekbe. Az említettek mellett számos olyan kérdése van a gazdaságnak, amely szerves része lehet a reform folytatásának. Például: a vállalatirányítás és tulajdonjog a vezetőkiválasztás, a tőkeműködtetés, az üzletszerűbb bank-, és a piacszerűbb árrendszer, illetve az adózási szisztéma stb. Mindezek olyan lépcsőfokai a reform folytatásának, amelyek kiépítése minden valószínűség szerint több esztendőt vesz igénybe. M. P. mm állom a rádió Ww híradásában, hogy a Dunántúlon megjelentek az első fecskék. Néhány nap múlva bizonyára megyénkben is szelik a levegőt a villásfar- kúak. Egy kicsit aggódom értük. Vajon gondtalanul tudnak-e fészket rakni, vagy zavartlanul felújíthatják-e régi fészküket? Hiszen faluhelyen is egyre kevesebb a zsindelyes, tornácos ház, fogytán oannak a gerendás istállók is. Egy-két évtizede még könnyű dolguk volt. Főleg Szatmár- ban, ahol a ragadós sár nagyszerűen alkalmas a szép ívű, majdnem félgömb alakú fészek építésé-
