Kelet-Magyarország, 1983. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-07 / 81. szám

Kelet-Magyarország Kommentár A folt A csúf, fekete folt oly kétségbeejtően, oly ri­asztó gyorsasággal ter­jed a kék vizen, mint vala­mi fertőzés egy élő testen. A környezet pusztításának ri­asztó képei — sajnos — jól ismerjük fotókról és képer­nyőkről. Sűrűn láthatjuk a partokon a feketévé száradt madártetemeket és a felszí­nen lebegő puffadt, holt ha­lakat, láthatjuk a fürdőzők és hivatalos emberek riadt ar­cát. Eddig is tudtuk, hogy az ok: a modern kor embere, aki elkerülhetetlen terjeszke­désével megzavarja a termé­szet egyensúlyát. Az az olajfolt, amiről most naponta terjedelmesen beszá­mol a világsajtó, mégis más, mint a többi — nem jellegét és hatását, hanem eredetét tekintve. Az eddigi olaj­szennyeződések többségét „szabályos” szerencsétlenség okozta, összeütközött vagy zátonyra futott óriás tankha­jók. A mostani viszont — tu­domásunk szerint — az első, amelyet nem baleset, hanem emberi szándék, a háború okozott. Akadhat, aki erre a megállapításra felszisszen, azt kérdve: hát a két világ­háború? Igaz, a híradófilmek tanúsága szerint akkor is le­begett a vizen olajfolt az el­süllyesztett hajók és tenger­alattjárók haláltusája nyo­mán. De a nagyságrend — enyhén szólva — nem ugyan­az: akkor a diadalmas élet mintegy önmagától helyreál­lította az egyensúlyt. Most ez már nem remélhető. Négy szétbombázott iráni olajkút- ból két hét óta szüntelenül ömlik, zúdul az olaj a Per­zsa-öbölbe. Szaúd-arábiai szakértők szerint eddig 350 ezer hordónyi jutott az öböl­be és „a vízfelület nagy ré­szét immár olaj borítja”. Ma- namában, a bahreini főváros­ban a két érdekelt fél, Irak és Irán, valamint más nemze­tek szakértői izgatottan ta­nácskoznak, hogy megvitas­sák a teendőket. A kutak kijavításához, a szennyeződés megállításához viszont béke, vagy legalább fegyverszünet kellene, s egye­lőre egyikre sincs igazi re­mény, Igaz, a legutóbbi hírek csak „mérsékelt harci tevé­kenységről” számolnak be. Hírügynökségi jelentések sze­rint ez a „mérsékelt” jelző egyetlen napon 29 iráni és körülbelül ugyanannyi iraki halottat jelentett. A folt közben terjed ... H. E. Változatlanul feszült a helyzet az észak-indiai Pandzsáb szövetségi államban. Képünkön: szikh tüntetők és rendőrök összecsapása Ludhiana városban. (Folytatás az 1. oldalról) Milyen következtetést von­hatunk le ebből ma? Azt, hogy a világ változásával, fejlődésével lépést kell tar­tanunk. Állandóan nyitottnak kell lennünk az új jeldolgo- zására, integrálására. Tudo­másul kell vennünk, hogy a forradalmi mozgalom sokszí­nű, hogy a marxista—leni­nista párt által irányított gyakorlat nem mindig azon­nal és minden elemében marxista. Látnunk kell, hogy a szubjektív tényezőnek meg­határozó szerepe van a tuda­tos társadalomban is. Nap­jaink jelentős kérdése a fel- készültség, a körülmények bonyolultságának felismeré­se, a bátorság, amellyel szembenézhetünk a problé­mákkal. Ez a szocializmus vizsgája. Az előadó ezt követően Marx korának ifjúságáról, majd a tudás és a tapaszta­lat viszonyáról beszélt. Mit kell ma tudnunk az ifjúság­ról Marx és Lenin szellemé­ben? Azt, hogy a fiatal min­den forradalmi mozgás részt­vevője, az új hordozója, ugyanakkor könnyen becsap­ható, s az álló harcok idősza­kát nehezen viseli. Az ifjú­ság készen kap feltételeket, körülményeket, s ami az idősebb nemzedéknek sok munkával létrehozott vív­mány, azt az ifjú azonnal meg akarja haladni. Idősnek és fiatalnak komolyan kell vennie egymást. Türelmesen kell válaszolni újra és újra az ifjúság kérdéseire, s el kell viselni, ha a fiatal sok mindent másként akar megol­dani, mint azt korábban szülei nagyszülei tették. Azért kell dolgoznunk, hogy környeze­tünk marxista legyen, a szocializmus váljék természe­tes állapottá, hogy fiatalo­sabb, sokszínűbb formákkal közelítsünk a tartalom felé, hogy az ifjúság politikánk szerves részévé váljon. Eh­hez a fiatalnak tanulnia kell, mégpedig úgy, hogy amikor kutat, egybevet, olyan követ­keztetésre jusson, amelyben felelősségteljes viszony ala­kul ki szocialista hazánk és az ifjúság között. Berecz János nagy sikerű előadását követően délután szekcióülésekkel folytatódott a konferencia. Harmincnyolc felsőfokú oktatási intéz­ményből több mint 170 dolgo­zat érkezett be a szervező bi­zottsághoz, közülük 124 kerül bemutatásra. Az első napon a politikai gazdaságtan al- szekcióban 12, filozófiából 15, tudományos szocializmusból 8, magyar munkásmozgalom történetéből 4, szociológiából pedig 14 egyetemista, főisko­lás olvasta fel diákköri mun­káját. A korábbi diákköri konferenciáktól eltérően most a hangsúly a felolvasásokat követő szakmai vitákra he lyeződik. A szervezők az or szágos konferenciát olyan szakmai-tudományos fórum­má, az érdemi tudományos vita színhelyévé kívánják tenni, ahol a hallgatók nem részesülnek külön díjazásban. Az alszekciókban tevékeny­kedő szakmai bizottságok feladata tehát nem a dolgo­zatok díjazása, hanem az ér­demi vita vezetése. A szék cióülések szüneteiben kultu­rális eseményeken is részt vehetnek a diákkörösök. Öt főiskola rajztanárjelöltjeinek munkáiból nyílt kiállítás a főiskola kerengőjében, amely a konferencia ideje alatt is látogatható. Közös szinházi előadás is szerepel a prog ramban. A szekciók ma folytatják munkájukat. ZAGLAGYIN BECSBEN Vagyim Zaglagyin, az SZKP KB nemzetközi osztá­lya vezetőjének első helyette­se Bécsben megbeszélést folytatott Franz Muhrival, az Osztrák Kommunista Párt elnökével. A baráti légkörű találkozón minden megvita­tott kérdésben — így a nem­zetközi helyzet és a két párt tevékenységének a megítélé­sében — egyetértettek a fe­lek. BUTROSZ GÁLI PÁRIZSBAN Franciaország és Egyiptom meg van győződve arról, hogy meg kell sokszorozni az erőfeszítéseket a Libanon­ban tartózkodó idegen csapa­tok visszavonása érdekében — hangoztatta kedden But- rosz Gáli egyiptomi külügyi államminiszter Párizsban, miután egyórás megbeszélést folytatott Claude Cheysson francia külügyminiszterrel. Gálit, aki Mubarak elnök Francois Mitterrand-hoz inté­zett üzenetével érkezett ked­den a francia fővárosba, szerdán fogadja a köztársa­sági elnök. BANKRABLÁS BRISTOLBAN Két fegyveres férfi szerdán délelőtt kirabolta a Lloyd’s bank egyik bristoli fiókját. A zsákmánnyal távozó ban­diták a banképület előtt — ahol egy társuk gépkocsin várta őket — rendőrökbe üt­köztek, akikre tüzet nyitot­tak. Az egyik rendőr súlyo­san megsebesült, a többiek üldözőbe vették a gépkocsi­ban menekülőket. Üldözés közben a rablók ismét tűzharcba keveredtek a rendőrséggel, egyikük fekve maradt a kövezeten, másikuk futva elmenekült, a harma­diknak egy újabb autón — túszt ejtve — sikerült egér- utat nyernie, és felhajtania a Bristol—London 'autópályára. A rendőrség úttorlaszokkal próbálja elállni a menekülő bandita útját. A sérült rendőrön műtétet hajtottak végre. Állapotát az orvosok kielégítőnek mond­ják. Kórházba került a sebe­sült rabló is. On, a csodák csodája? Óz helyett ón lenne a cso­dák csodája? A világgazdaság új „meséjében” egyelőre hét „bádogember” jelent meg a piacon: Malaysia, Indonézia, Thaiföld, Bolívia, Ausztrália, Nigéria és Zaire. A hét or­szág együttesen az ón világ- termelésének 85 százalékát adja jelenleg és március vé­gén termelőd kartellt alakí­tott. Szervezetüket az OPEC mintájára, az ón angol nevé­ről (tin) TINPEC-nek keresz­telte el a szaksajtó. Az ón nemcsak a mesében játszik szerepet. Könnyen megmun­kálható : bádoglemezt, kon­zervdobozt, korrózióvédő és ötvözőanyagokat készítenek belőle, az elektronikai ipar­ban pedig lágyforrasznak használják. Vajon sikerül-e éppen az óntermelő országok­nak az a gazdasági „csodaté­tel”, amely eddig az olajter­melőkön kívül egyetlen más nyersanyagot termelő ország- csoportnak sem sikerült: ter­melésszabályozó, árvédő-ár- emelő? — szövetséget alakí­tani? Az OPEC példája csábító, egyszersmind kényszerítő ha­tást is gyakorol a nyersanyag- termelő fejlődő országokra. Az olajon kívül nyersanyagok piacán azonban az erőviszo­nyok, néhány kivételtől elte­kintve, nagyjából kiegyenlí­tettek. A fejlett tőkésországok nyersanyag importjának át­lagosan csak egynegyede származik a fejlődő országok­ból. Ugyanakkor a fejlett tőkés­országok maguk is nyers­anyagexportőrök: tőlük szár­mazik a. fejlődő országok nyersanyag importjának kö­rülbelül egynegyede. De míg a fejlett országok piaci része­sedésüket saját összexport­juk néhány százalékával tart­ják fenn, addig a fejlődő or­szágok esetében a világpiaci részesedés egynegyede szegé­nyes exportbevételüknek át­lagosan 40—95 százalékát ad­ja. Ügy tűnik, mintha a fejlett ipari országok a nyersanyag- árakon egyensúlyoznák ki az olajár-emelkedés okozta vesz­teségeiket. Ilyen „összeeskü­vésre” persze nincs közvetlen bizonyíték, az alacsony nyers- anyagárakat könnyen meg le­het indokolni a lanyha keres­lettel. Mégis tény, hogy az 1974 óta 40 százalékos csere- arányromlás, az importcikkek árához és a növekvő adóssá­gokhoz képest csökkenő be­vételek túltermelésre kény­szerítik a fejlődő országokat. A hetvenes évek végére ex­portjuknak már 80 százaléka irányult a fejlett tőkésorszá­gokba a korábbi 60 százalék helyett. Ez a folyamat részint további árcsökkenésre vezet, részint — a pénzeszközök hiánya miatt — akadályozza a gyarmati időkben egy-két termék exportjára szakosí­tott, monokultúrás fejlődő gazdaságok sokoldalúvá téte­lét. Pénztartalék híján nem­igen gondolhatnak termelés- korlátozó-árvédő intézkedé­sekre sem. Ezt egyébként hosszú távon azért sem tehe­tik, mert nem rendelkeznek annyi tartalékkal, mint pél­dául olajban az ÓPEC-orszá- gok. Az ónországok bádogembe­rei azért léphettek a kartell- alakítás „sárga útjára”, mert ebből a fémből a fejlődő or­szágok valamelyest jobban állnak az átlagosnál: a föld­kéreg óntartalékainak 66 szá­zaléka van a fejlődő országok területén. Csakhogy az ór mégsem olaj. 1974 óta tava­lyig évi 200 ezer tonnáról év 160 ezer tonnára csökkent fo­gyasztása, az elektronikai ipa felfutása ellenére. Közben az Egyesült Államokban 180 ezer tonna, a világ többi fogyasz­tó országában vagy 90 ezer tonna ónfelesleg halmozódott fel. Ezek a számok minden tartós áremelést lehetetlenné tesznek. A műanyagok elter­jedése is mindinkább fenye­geti az ón pozícióit. A realitások felismerését tükrözi a TINPEC alapító nyilatkozata is. Nem akarják az árakat emelni, csupán „kutatni fogják az ónfelhasz­nálás világméretű bővítésé­nek lehetőségeit” — írják. Valószínű, hogy a jelenlegi világgazdasági rend szorítá­sából még a március végén nagy csörömpöléssel meg­mozdult hét „bádogember” sem szabadulhat egyhamar. Most érkezett szaküzletünkbe! Alumínium hullámlemez, NER­VURAL. 300 0,8x900x6100 méret­ben, kilogrammonként 75 forin­tos áron. Közületek, felhasználók keres­sék fel szaküzletünket, válasz­tékot kínálunk. (535) 1983. április 7. Testvéri országok életéből Tervek az Odera szabályozására A gyakori lengyelországi árvizek sürgetik a hatékony árvízvédelem kiépítését. Len­gyelországban 1958 és 1980 között évi átlagban 4,3 milli­árd zloty kárt okoztak az ára­dások. Különösen súlyos pusztítást okoztak a 70-es években: 1979-ben 10, 1980­ban 30 milliárd zloty volt a kár. A károk kétharmada a Visztula vízgyűjtő-területén keletkezett. A múlt év tava­sza azt is bizonyította, hogy a másik nagy folyóval, az Ode­rával is „számolni kell”. Az Odera szabályozása nemcsak Lengyelország, de az ugyan­csak érintett NDK és Cseh­szlovákia érdeke is. A folyó vizeinek sokoldalú szabályo­zása mintegy 550 milliárd zlotyba kerülne. A lengyel folyók évi'vízho­zama 58 milliárd köbméter, ebből csupán öt százalékot tá­rolnak 140 kisebb medencé­ben. Célszerű lenne legalább 20 százalékot felfogni völgy­záró gátakban és a kiterjedt csatornahálózatban. A ter­vek szerint 2005-ig 17 köze­pes és több tucat kisebb víz­gyűjtőt kívánnak építeni, ami a hajózást is megkönnyítené. A víztárolók jelentősen csök­kentenék az árvízveszélyt. Nem kisebb gond a vizek egyre növekvő szennyeződé­se. Lengyel vízügyi szakem­berek szerint 2005-ig csak az Odera vízgyűjtő területén 1065 tisztítóberendezést kell létesíteni. Az Odera völgyé­nek földjei 10—15 százalékkal többet hoznak hektáronként, mint az országos átlag. Ez részben az eddigi talajjavító munkának köszönhető. A földek 70 százalékát állami gazdaságok, illetve szövetke­A hajózható Glinicki-csator- na, amely iparvidéket köt össze az Oderával. zetek művelik. Az Odera- program keretében további nagyarányú talajjavító mun­kák elvégzését, mintegy 16 ezer halastó létesítését, illet­ve felújítását irányozták elő. Az Odera és mellékfolyói szabályozása lényegesen meg­javítaná a környező falvak és gazdaságok vízellátását is. Jelenleg a helységek 14, a mezőgazdasági üzemek 84 százaléka van bekapcsolva a vízhálózatba. A tervek sze­rint 1990-re valamennyi me­zőgazdasági üzem vízvezeték­hez jutna és 1995-ben már mindenhol csatornák vezet­nék el a szennyvizeket. 1990- ig a falvak 12 százalékát is csatornáznák, s 2005-ig az Odera menti falvak 60 szá­zalékába jutna el a vezetékes víz. Mindezek az intézkedések azt is célozzák, hogy növel­jék a mezőgazdasági terme­lést, különösen a magasabb értékű földeken, Legnica, Opole, Wroclaw, Walbrzych, Szczecin és Koszalin vajdasá­gok 47 községének mintegy 500 ezer hektárnyi területén. Lengyelországot jelenlegi súlyos gazdasági helyzete a legnagyobbfokú takarékos­ságra kényszeríti. Beruházá­sokat mindenekelőtt ott esz­közölnek, ahol azok az ipari, illetve a mezőgazdasági ter­melés növelésére szolgálnak. Nem kétséges, hogy az Ode- ra-program jövőbeni megva­lósítása ez utóbbiban segít­heti a lengyel népgazdaságot. g- i. VIKER ALUMINIUM SZ AKÜ Z LET Debrecen Cegléd utca 11 i Telefon: 16 412 ___________ 4 H Vksv^' DEBftBCCN

Next

/
Thumbnails
Contents