Kelet-Magyarország, 1983. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-30 / 101. szám

1983. április 30.

Kelet-Magyarország

3

Kádár János nyilatkozata a televíziónak és a rádiónak

(Folytatás a 2. oldalról)

ról, amit kidolgoztunk és 1968. január 1-én bevezettünk, itthon is, nemzetközileg is vita folyt. Ennek a gazdaságirányítási reformnak az a lényege, hogy a törvénybe iktatott szocialista nép- gazdasági tervet a piaci viszonyok figyelembevételével, a közvetlen termelő gazdasági egységek nagyfokú önállóságával valósítjuk meg. Az irányítás nem a központi terv részletes és tételes fölbontásával, az egyes vállalatok feladatainak kijelölésével, hanem közgazdasági szabályozókkal történik.

— Ez bonyolultabb, áttételesebb, de a gyakorlatban jól működő, hatékony szocialista irányítási rendszer. Legalábbis mi meg vagyunk erről győződve, bár soha senkinek sem ajánljuk a módszereinket, mint valami egyedüli üdvözítőt. Korábban, amikor a központi tervet felbontottuk minden gazdasági egységre, az össztermelés mintegy 8 százaléka került a raktárakba úgy, hogy sem itthon, sem külföldön nem kellett senkinek. Ezt is megszüntettük az új irányítási rendszerrel, amelynek hatására az üzemek a piaci igényeket jobban figyelembe veszik. Bár sajnos nem olyan mértékben, mint szeretnénk, de mindinkább azt termeljük, amire valódi szükséglet van itthon vagy amit nemzetközileg értékesíteni lehet. Ez a mi irányítási rendszerünk.

— Vannak persze olyanok is, akik Valamilyen okból kiindulva, mindig valamit újítani akarnak. Hallottunk olyan véleményeket, hogy most a reformot is meg kellene reformálni. Ez eszünk ágában sincs. Mi szocialista irányítási rendszert valósítunk meg, amely a gyakorlatban bevált. Ezzel kapcsolatban az a feladatunk, hogy a tapasztalatokat figyelemmel kövessük, és ha az intézményeken, módszereken igazítani és fejleszteni kell, ezt meg fogjuk tenni. De ezt az irányítási rendszert valami gyökeresen másra felcserélni nem fogjuk.

Tisztességes

életszínvonal

KÉRDÉS: — Az emberek számára egyre világosabb, hogy az életszínvonal megőrzése nem ígéret, hanem közös társadalmi feladat. Mégis tény az, hogy az emberekben él egyfajta aggodalom, vajon ez a program tartható-e, megvalósítható-e?

VÁLASZ: — Statisztikai

mutatóink az országos átlagot fejezik ki, amitől természetesen az egyének és az egyes családok helyzete eltérő. De hát nincs más tudományos mérőeszköz, mint az országos átlag. A kongresszuson három évvel ezelőtt a párt úgy ítélte meg a helyzetet, és arra vállalt kötelezettséget, hogy figyelembe véve a hazai lehetőségeinket és a nemzetközi körülményeket, az addig elért életszínvonalat országos átlagban számolva megtartjuk. Most nagyon gondosan megvizsgáltuk ezt és megállapítottuk, hogy ezt a kötelezettséget, a rendkívüli és akkor még nem látott nehézségeket leküzdve, betartottuk.

— Az adatok bizonyítják, hogy az első két esztendőben, 1981-ben és 1982-ben a reál- jövedelem valamivel több, mint három százalékkal, a lakossági fogyasztás pedig majdnem négy százalékkal növekedett. A múlt év végén, az 1983-as terv jóváhagyásánál megmondtuk, hogy a reális számvetés szerint az idén bizonyos megtorpanással kell számolnunk.

— Most úgy ítéljük meg, hogy ha az előző két évben elért lendületet megőrizzük és munkánkat továbbra is javítjuk, akkor teljesíteni tudjuk a kongresszuson vállalt kötelezettséget: az elért élet- színvonalat megőrizzük. Egyébként az emberek nagyon jól tudják, hogy nem alacsony szint az, amelynek a megőrzésére vállalkoztunk. Van mit becsülnünk és van mit féltenünk, megszilárdítanunk, sőt majd a jövőben továbbfejlesztenünk.

— Népünk a párt irányításával, kormányzatunk vezetésével tisztességes életszínvonalat teremtett önmagának. Nagyon bízom abban, hogy ezt az eredményt megtartjuk és megszilárdítjuk és jön majd olyan idő, amikor továbbfejlesztjük és magasabb szintre emeljük. A Központi Bizottság utalt rá: ezt a célt csak jobb munkával tudjuk elérni. Népünk ezt vállalja. Az angyalföldi látogatáskor is százféle formában tapasztalhattam ezt a készséget. Kerületi vezetőkkel, ifjúsági vezetőkkel, gyári munkásokkal beszélgetve, a mü- helyröpgyűléseken is kifejeződött, hogy az emberek értik ennek a határozatnak a lényegét, s azt reálisnak tartják. A telkemre kötötték, mondjam meg a Központi Bizottságnak, hogy készek vállalni a feladatot, hogy elérhessük mindazt, amit a központi bizottsági határozatban célként magunk elé tűztünk.

Nagyobb súlyt

az idealégial harcra

KÉRDÉS: — Az utóbbi években élesedett a két világ- rendszer közötti eszmei harc. Ellenfeleink nagy előszeretettel beszélnek a szocializmus válságáról. Hogyan látja a magyar párt vezetése a szocializmus helyzetét és lehetőségeit?

VÁLASZ: — A társadalmi rendszerek harca régóta folyik. Idén világszerte megemlékeztek Marx Károly születésének 165. és elhunyténak 100. évfordulójáról. Marx kimagasló történelmi személyiség, zseniális ember volt. Tanításait kezdettől fogva támadják, de az élet ezzel semmit nem törődött, és Marx eszméi világszerte elterjedtek. Az emberiség szerencséjére Marx és Engels után feltűnt századunk kimagasló teoretikusa és forradalmára, Lenin, aki továbbfejlesztette ezt az elméletet. Létrejött a világ első szocialista országa, a Szovjetunió. Azóta a szocializmus — nem köny- nyű feltételek között — világrendszerré • vált. Lenin zseniális megállapítása, hogy ott lehet az imperializmus láncát átszakítani, ahol az a leggyengébb. Az első szocialista államok valóban nem a legfejlettebb kapitalista országokban jöttek létre, s emiatt nagyon nagy történelmi hátrányt kellett leküzde- nünk.

— Itt van például hazánk, a Magyar Népköztársaság. Amikor 38 éve felszabadult, tulajdonképpen félfeudális, iparilag elmaradott ország volt, a lakosság döntő többsége a mezőgazdaságban dolgozott. Nagy utat tett meg ez az ország 38 év alatt. Számítsuk ki, hány nyugodt évünk volt az építőmunkára, és ezekben az években mit ért el népünk a szocializmus útját járva, hány évszázados elmaradottságot hozott be. A szocialista fejlődés olyan színvonalát érte el, hogy bárki elé büszkén odaállhat minden magyar és elmondhatja: igen, én magyar vagyok, a szocializmust építő magyar nép fia vagy leánya.

— Az élet az eszmék vitáját már eldöntötte. Amióta ez

az eszme megszületett, azóta temetik, de azóta előretör. A szocializmus világrendszerré vált. A világ számos térségében rendkívül súlyos körülmények között élő országok törnek ki a gyarmati igából és haladnak a szocialista célok felé. Én, mint kommunista, meg vagyok győződve arról, hogy az emberiség jövője csak az ember ember általi kizsákmányolásának megszüntetése, a szocialista társadalmi fejlődés tehet. Hogy erre milyen rugalmas formákat tatáinak az országok, az a jövő dolga. Erre nincs sablon.

— Mi, a szocializmus képviselői az. emberiségnek alkotó munkát és békességet akarunk teremteni. Mit tud meghirdetni a kapitalizmus? Korlátozott európai atomháborút, vigaszként? Nem kell félnünk semmiféle összecsapástól a világnézetek harcában. A Központi Bizottság jól tette, hogy felhívta a figyelmet: nagyobb súlyt kell helyezni az ideológiai harcra, és a szocializmus lényegéről szóló ismeretek terjesztésére.

KÉRDÉS: — Szeretném

szóba hozni a fiatalok mai megítélését, ugyanis vannak, akik nagyon elégedetlenek a mai ifjúsággal.

VÄLASZ: — Ha ezt a kérdést, mint társadalmi kérdést közelítjük meg, akkor kitűnik, hogy ez minden korban ismétlődő probléma. Mióta az emberiség létezik, mindig voltak hasonló megállapítások a fiatalokról. Akár a római időkből is idézhetnénk. Sokszor mondják, hogy a fiatalok cinikusak, de ez természetesen nem így van. A társadalom, az emberiség fejlődik és nemzedékről nemzedékre változik az ifjúság is.

Egrött

a fiatalokkal

— Van egy másik, egyfajta szubjektív megközelítése is a dolognak: ki-ki a maga elgondolása vagy tapasztalata szerint szól az ifjúságról. Ilyenkor nagyon sokat segítene, ha mindenki emlékezne arra. milyen volt ő maga, mint fiatal, s milyen volt akkor az ifjúság. Hamar rájönne, hogy akkoriban is hasonlókat mondtak az ifjúságra. Persze én azokra a viszonyokra emlékezem, amikor fiatal voltam, de már kicsit érdeklődtem a társadalmi kérdések iránt. A fiatalok többsége tanult, dolgozott, és nem volt vele semmi problémája sem a szülőknek, sem másnak. A fiatalok egy része pedig abban az időben is — akkoriban ezt a kifejezést használták — vagány- kodott. Van itt egy optikai csalódás: a szolid, a rendes, a jóravaló. a szorgalmasan tanuló és dolgozó fiatalok — s állítom, ez a többség — nem tűnnek az emberek szemébe. A randalírozó, a huli- gánkodó, az ordibáló viszont mindig szembetűnik, s vannak emberek, akik hirtelen indulatból azt mondják, ilyen az ifjúság.

— Az ifjúság nem ilyen. A tanuló ifjúság többsége tisztességgel tanul, a dolgozó fiatalok többsége tisztességgel dolgozik, elvégzi, amit vállal. Ott vannak a fiatalok az élenjárók, a kezdeményezők között is, a szocialista brigádokban és más munka- közösségekben, példát lehetne róluk venni. A fiataloknak csak kis része olyan, hogy nem érez felelősséget családjával, a társadalommal, de még saját magával szemben sem.

— Az az ifjúság, amely ma él és dolgozik — megítélésem szerint — semmivel sem rosz- szaibb, mint a korábbi volt. Jellemző rá, ami általában jellemzi az ifjúságot, hogy nagyon érdeklődő, mindenre

kíváncsi, igényei vannak, és néha kellemetlen kérdéseket is fel tud tenni, olyan kérdéseket, amelyekre nem tehet azonnal válaszolni. De ez az ifjúság jó tulajdonságai közé tartozik.

— Az ifjúságot jellemzi még, hogy igazi tenerpróbát még nem kellett kiállnia, és nincsenek harci tapasztalatai, nem ismeri eléggé a történetem tanulságait, sem a nemzet, sem az osztályharcok történetét, sem a társadalmi rendszerek lényegét. Ez nem a fiatalok bűne, hanem az életkorral jár.

— A Központi Bizottság határozatában is hangsúlyoztuk, hogy a fiatalokkal természetesen törődni kell. Segíteni kell őket a pályakezdés, a családalapítás, a lakás- szerzés gondjainak megoldásában. Ez a társadalom, a szülők, az iskola, a társadalmi szervezetek, az állam kötelezettsége az ifjúsággal szemben. De meg keltene ért tenünk, hogy bár a mai fiatal beleszületett a szocialista viszonyokba, ettől még automatikusan nem sajátítja el a szocialista gondolkodásmódot, a szocialista tudatot. Ez nevelést, foglalkozást, törődést és politikai munkát is kíván a fiatalok körében.

— A fiataloknak persze mondhatjuk, hogy igyekezzetek, mert a jövő a tiétek, az ország nektek épül. De valamiképpen azt is meg kell érten iök, hogy a szocialista állam nem tud mindent magára vállalni. Nekik js igyekezniük kell, és hozzá kell járul- niok a gondok megoldásához, s minél inkább felnőtt emberek lesznek, annál jobban, s nagyobb felelősséggel.

— Egyébként jártam a fiataloknál is az angyalföldi látogatás során, beköszöntem a KISZ Központi Bizottságához. Egy nem egészen napi kérdést is felvetettem nekik. Az emberiségnek fejlődése során több százezer évre volt szüksége, hogy megtanulja a tagolt beszédet, s ezáltal ki tudja fejezni érzéseit és gondolatait. Aki embernek született, annak emberi nyelven kell beszélnie, érzéseit és gondolatait ember módjára kell kifejeznie. Ha pedig magyarnak született, akkor magyarul kell beszélnie. És a magyar nyelv nem trágár, nem közönséges, hanem kulturált, fejlett, amelyet meg kell tanulniok a fiataloknak is.

(Folytatás az 1. oldalról)

Az eredmények a kiváló szint elérésének feleltek meg. Az üzemfőnökség a munka jobb megszervezésével, a biztonságos közlekedés megteremtésével tűnt ki. A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium és a Vasutasok Szak- szervezete elismerő oklevelét Egri István MÁV szakosztályvezető és Koszorús Ferenc szakszervezeti főtitkár adta át Buczkó Ferenc körzeti főnöknek. A 11 tagú Baross Gábor forgalmi szocialista brigád a szakma legjobbja lett.

A MÁV MÁTÉSZALKAI PÁLYAFENNTARTÁSI FŐNÖKSÉGE kiváló címet ért el. A 360 kilométeres pályát gondozó vasutasok a tervszerű fenntartási munkákkal tűntek ki. Az elismerést Kovács Gusztáv főnök vette át, Kiváló munkáért miniszteri kitüntetésben részesült Szabó Pál előmunkás. Ugyancsak Kiváló címet érdemelt ki a nyíregyházi pályafenntartási főnökség is.

A TAURUS GUMIIPARI VÁLLALAT NYÍREGYHÁZI GYÁRA múlt évi gazdálko— Angyalföldről még eszembe jut, hogy a harmincas évek elején ott dolgoztam, mint ifjúkommunista munkás. Illegális munkát végeztünk, és sohasem felejtem el, hogy a Selyemárugyárban az egyetlen ifjúkommunista egy fiatal lány volt. Mondtam neki: miért nem mozogsz kicsit a lányok között, és szervezel be még egy-két ifjúkommunistát? ö erre azt válaszolta: hát ezek a lányok semmivel sem törődnek, ezeknek a mozi, a harisnya a fontos, nem érdeklődnek társadalmi kérdések iránt. Hat hónappal ezelőtt te milyen voltál? — kérdeztem. — Ugyanilyen, és most öntudatos kommunista vagy.

— Bízom tehát a fiatalokban. Emberi szóval, komolyan kell hozzájuk szólni, mert a tárgyi tudásuk ma több, mint 30 vagy 50 évvel ezelőtt az akkori ifjúságé volt. Nem lehet náluk mellébeszélésekkel boldogulni, de ha komolyan beszélünk velük, annak meglesz a foganatja.

Palitikailag

érettebb lett népünk

KÉRDÉS: — Végezetül Kádár elvtárs, szeretnék felvetni egy olyan gondolatot, amely a tömegtájékoztatást érinti. A központi bizottsági ülésen az elismerő szavak mellett jogos bírálatok is érték ezt a területet.

VÁLASZ: — Gondolom,

önnek nem lesz kifogása ellene, ha az elismerő szavakkal kezdem. Ha öt, tíz, vagy húsz év távlatából nézi az ember, akkor — meggyőződésem szerint — népünk politikailag ma sokkal érettebb, mint korábban, s ebben természetesen óriási munka van. Benne van a párt, a szakszervezet, az ifjúsági szövetség es más tömegszervezetek munkája, és formálták az emberek gondolkodását az építőmunka sikerei. S az is, hogy mindig nyíltan beszélünk az emberekhez. Hozzájárult ehhez természetesen a tömegkommunikációs eszközök, a sajtó, a rádió, a televízió elismerésre méltó munkája is. De miközben erősödött a szocialista közgondolkodás, növekedett népünk érettsége és dinamikusan fejlődött az életdása eredményeképpen újból elnyerte a Kiváló címet. A megye egyik legnagyobb ipari üzeme tavaly mintegy kétmilliárd forintos termelési értéket ért el, növelte az export, ezen belül is a tőkés export arányát. A gyárnak a vállalaton belüli súlyát mutatja az a tény is, hogy a vállalat másfél milliárd forintos tőkés exportjának közel felét a nyírségi üzem adta. Kempingcikkeikkel megőrizték rendkívül előkelő helyzetüket a világpiacon, a mező- gazdasági abroncsaikkal pedig újabb területeket sikerült meghódítaniuk.

A kiváló címmel járó oklevelet a pénteki munkásgyűlésen — melyen részt vett Tisza László, a megyei tanács elnöke is — Tatai Ilona, a vállalat vezérigazgatója adta át László Géza igazgatónak. A gyár dolgozói közül „Kiváló Munkáért” miniszteri kitüntetésben részesült Együd Gizella, Kiss Jánosné. Köbli Ferencné, Bunkóczi István, Végh Jánosné, Csipkés Jolán, Juhász Jenő, Kiss József és Pinte Zoltán.

A HAJTÓMŰVEK ÉS

FESTŐBERENDEZÉSEK

színvonal, felütötte a fejét az egoizmus, a kispolgáriasság, és sok minden más is. A tömegtájékoztatási szerveink ebbe is „beledolgoztak” egy kicsit: pozitív jelenségek mellett negatív jelenségeket is terjesztettek, persze nem tudatos rosszakaratból.

— Tömegtájékoztatási szerveink munkatársainak fokozott felelősségtudattal kell dolgozniok. Ha a rádió megszólal, vagy ha a televízió képernyője megvilágosodik, az milliókra hat, mégpedig azonnal. S sokszor ez a hatás mélyebb, mint a tudományos elemzéseké. Mi tulajdonképpen erre akartuk felhívni a figyelmet.

— Megértem, hogy a sajtó embereit az új dolgok izgatják, és azzal szeretnének foglalkozni. De hogyha nekünk annyi célszerű és értelmes kisvállalkozásunk lenne, mint amennyi cikket írtak róluk, az jó lenne. Nagy itt az aránytalanság. Ezek a kisvállalkozások most kezdődtek, legalább egy esztendő kell ahhoz, hogy letisztuljanak és a tapasztalatok alapján úgy működtessük őket, hogy a szocializmust szolgálják minden vonatkozásban. Én inkább akkor csinálnék nagyobb dobpergést, s nem most. Ilyesmire is célzott a Központi Bizottság. Azt is hangsúlyozta, hogy a Magyar Televízió — mivel itt vagyunk, most ezt emlegetem — nem részvénytársaság, s nem magántulajdcn. A sajtó, a rádió, a televízió a szocialista állam intézményei. Ebből következik, hogy nagy felelősséggel kell előmozdítaniok és segíteniük a szocializmust építő magyar nép, a magyar szocialista állam törekvéseit.

— Tréfásan olykor mondogatjuk, hogy az újságíró is ember. Én viszont komolyan merem mondani, hogy a sajtó dolgozóinak nagy része felelős emberekből áll, és ha egy kicsit igazítanak a munkán, az javulni fog. De ezt meg kell tenniük, mert az utóbbi években elkényelme- sedtünk mindnyájan, nemcsak a sajtó dolgozói

— Végezetül köszönöm a tehetőséget, hogy e fontos intézmények útján is elmondhattam valamit nézeteimből. Üdvözlöm és köszöntőm a televízió nézőit, a rádió hallgatóit és jó egészséget, sikereket kívánok mindnyájuknak.

Gyára 2. számú, nyíregyházi gyára eredményes exporttevékenységéért és a szovjet— magyar barátság ápolásáért megkapta a Szovjetunió Kár- pátontúli területének elismerő oklevelét, amely a két terület közötti munkaversenyben végzett munka elismerése is. A kitüntetést Tar Imre, a megyei pártbizottság első titkára adta át Hekmann László gyárigazgatónak.

AZ ÁLLAMI BIZTOSÍTÓ

megyei igazgatóságán belüli munkaversenyben a fehér- gyarmati fiók kiváló címet, míg a nyírbátori elismerő oklevelet kapott.

AZ EGYESÜLT IZZÓ kis- várdai fényforrásgyára megalakulásának nyolcadik évfordulóján kapta meg a Kiváló gyár kitüntetést. Tavaly az eredménytervet túlteljesítették, a termékek kétharmada exportra került. A nagyvállalati pártbizottság a „legjobb termelési és művelődési közösség” címet adományozta az 1700 dolgozót foglalkoztató gyárnak. Az elismerést Csatári Zoltán igazgató vette át

(MTI)

Elismerés a jó munkáért