Kelet-Magyarország, 1983. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-30 / 101. szám

A Kelet-MagyaroFszág 1983. április 30. Gyömbér a virslibe, borókabogyó a sajtba Nagy a felhajtás az Állat­forgalmi és Húsipari Válla­latnál. Ez a kifejezés itt egy munkafolyamatot jelöl. Órán­ként hatvan-nyolcvan sertést hajtanak fel a feldolgozósza­lagra. A mázsa körüli jószá­gokból hetvenféle termék ké­szül, s kerül a boltokba, on­nan az asztalunkra. Az „ipari disznóölés” kö­vetkező szakaszában árammal elkábítják, felfüggesztik egy sínrendszerre, majd a ha­gyományos módon, késsel megszúrják az állatokat. A nem elsősorban tisztaságuk­ról híres kocák zuhanyoznak, majd a forrázás és kopasztás jön. (A vállalat egy kisebb­fajta versenymedencényi vi­zet használ el minden nap.) Szalmával már a falusi portákon is elvétve perzsel­nek, a gázpalackra kötött lángszóró dívik. A nagyüzem­ben szintén hasonló módszer­rel dolgoznak. A bőr kelendő cikk, vigyáznak rá. Felfejtik hosszábán, beillesztik a végét egy mángorlószerű masinába, amelyik egyszer megforgatja a disznót, és már lenn is van a teljes bőr. A most már tényleg megkopasztott állatot ezután bontják fel. A talán legnagyobb szak­értelmet igénylő művelet so­rán motoros fűrésszel hasít­ják ketté a nem sokkal ez­előtt még vígan röfögő jószá­got, majd kiszedik a beleket, külön rakják a belsőségeket. Közben az állatorvosi vizsgá­lat is lezajlik, csak a teljesen egészséges húst dolgozzák fel. Nem vész el a szalonna sem, egy részét sózzák, zöméből pedig nagy üstökben zsírt ol­vasztanak. A szabványosra vágott combot, tarját, egye­bet lemérik, és az előhűtőbe viszik. Innen látják el a me gye boltjait és a nagyfo­gyasztókat tőkehússal. A disznóölés legizgalma­sabb része a hurkatöltés, a kolbász, toroskáposzta elké- szításé. Bár ez utóbbi ter­mészetesen nem készül a vállalatnál, a többi finomság, s a házi vágáskor megszokot- takon kívül még jó néhány termék igen. Nagy hordókban pácolod ik füstölés előtt a ko­lozsvári, a császárszalonna, : az igazi tejfeles paszuly nél külözhetetlen kelléke, a csü­lök. Megszokott dolog, hogy hurkába majoránna kerül, de Másfél—két tonna disznósajt készül műszakonként. (Cs. Cs.) ki hinné, mennyi féle fűszert használnak fel még a són, borson, paprikán kívül. A le­csókolbászba koriánder megy, szerecsendió a Vadász felvá­gottba, mustármaggal ízesí­tik a kenőmájast, gyömbérrel a virslit. A disznósajt itt el­képzelhetetlen borókabogyó nélkül, s egyes új termékek­be lestyánt is tesznek. Pon­tosan kiszámított, miből mennyi kell a jó ízekhez, de ilyen nagy tételeknél is szük­séges a legjobb ízlelő, az emberi nyelv. A hentesek is megkóstol­ják például a disznósajtot, mielőtt betöltik a gyomorba, sőt külön bizottság csipeget rendszeresen az aznapi „ter­mésből”. A három szakem­ber külön rítus alapján — akár a borvizsgálók — ellen­őrzi, megfelel-e az előírások­nak a felvágott, kolbász, s a többi „disznóság”. (Minden termék kóstolása előtt öblö­getnek egy speciális oldattal, vagy almát rágcsálnak, ne­hogy összezavarodjanak az ízek.) Csak e szigorú bírálat után kapják meg a kereske­dők a portékát, hogy aztán a még szigorúbb ítész, a vásár­ló állítsa ki a végbizonyít­ványt. Soha rosszabb minősítést! Papp Dénes Jogsegély szolgála t Ha a jogban járatlan.. Több mint húszezer esetben segítettek eddig megyénkben a szakszervezeti jogsegély- szolgálatok a dolgozók ügyes- bajos dolgaiban. A Miniszter- tanács felkérése alapján a SZOT 1976-ban adott ki irányelvet, s hamarosan meg­indult a szervezés. Szabolcs-Szatmárban tavaly már nyolcvankilenc jogse­gélyszolgálat működött. Azok­ban az üzemekben, vállala­toknál, ahol egyelőre még nincs ilyen, a szakszervezetek megyei tanácsán adnak felvi­lágosítást, tanácsot az azt ké­rőknek. (Jó tudni, hogy min­den városunkban rendszere­sen tartanak fogadóórát.) Minden hónap első szerdá­ján Nyíregyházán az SZMT- székházban várják a dolgozó­Tanácskozás Nyíregyházai - Sástón Értékes-e a képregény? A Debreceni Akadémiai Bizottság művelődéskutatási munkabizottsága a szerve­zője és a Nyíregyháza-Sós­tón lévő KISZ-iskola az ott­hona annak a kétnapos ta­nácskozásnak, amelyet má­jus 2—3-án a vizuális kultú­ra új „műfajáról”, a képre­gényről rendeznek. A témá­ban első ízben összehívott országos tanácskozásra az aláírásos képtörténetek (pél­dául diafilmek), képregények és rajzos sorozatok hovatar­tozását is tisztázandó, a té­mában érdekelt valamennyi szakembert meghívtak. Ha hetente csupán egy va­laki olvas el mindenegyes képregényt tartalmazó lap­példányt, akkor is azt mond­hatjuk, hogy hazánkban százezrek „fogyasztják”. S bár kínálata és kelendősége nálunk korántsem annyira kiterjedt, mint a polgári be­rendezkedésű országokban, a „fogyasztók” száma mégis oly jelentős, hogy a felmerült problémákkal komolyan kell foglalkozni. A nyíregyházán megvitatandó kérdések a kulturális politika elevenébe vágnak, a megoldási javas­latok pedig iránytűt adhatnak az ízléssel foglalkozó köz- művelődési szakemberek ke zébe, csökkentve a bizonyta­lanságukat. A május 2-án, hétfőn 14 órakor kezdődő tanácskozá­son egyebek között arról lesz szó, hogy értékes vagy ér­téktelen-e a képregény, van nak-e specifikus jegyei, hol van a helye vizuális kultú­ránkon belül, van-e jövője hazánkban, kell-e, szüksé­ges-e? A felsorolt kérdése­ken kívül a tanácskozás részt­vevői arra is keresik a vá­laszt, hogy egyáltalán mi képregény; kilencedik művé­szet, műfaj, irodalom, kép zőművészet, alkalmazott iro­dalom, alkalmazott képző­művészet vagy közlési rend- szer-e? A minél több isme­retlen információt feltárni és a nézeteket egyeztetni híva tott tanácskozás alapos tu dományos elemzéssel szán­dékszik mérlegre tenni nyugaton oly divatos, ám ná­lunk még (egyelőre?) szór ványosan olvasható képre gényt. J. N. J kát. A többi városban a járá­si hivatal épületében tarta­nak ügyeletet a szakemberek. Kisvárdán a hónap második, Mátészalkán a harmadik, Nyírbátorban az utolsó szer­dáján, Vásárosnaményban az első hétfőjén, Fehérgyarma­ton a második keddjén, dél­előtt van fogaóóra. A szakszervezetek kedve­ző tapasztalatai nyomán 1979- ban a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa is kibocsá­tott egy irányelvet. 1980-tól a téeszekben is működnek jog­segélyszolgálatok. Jelenleg huszonöt helyen fordulhatnak a tagok, alkalmazottak és csa­ládtagjaik a jogi szolgáltatást nyújtó intézményhez. Két év alatt közel ezer ügyben adott segítséget, vagy járt el a dol­gozó helyett szakember. Az ilyen téren ellátatlan téeszek­ben a TESZÖV jogászai tar­tanak fogadóórát. A jogsegélyszolgálatok el­sődleges hasznaként a jogban járatlan emberek is megfe­lelő védelmet és segítséget kaphatnak. (Ma már a szol­gálathoz fordulók nyolcvan kilencven százaléka fizikai dolgozó.) Nem mellékes az sem, hogy kevesebb — egyéb ként a termelésből kieső — időt kell eltölteni a különböző hivatalokban, intézmények­ben. 17 MILLIÓ A MUNKAKÖRÜLMÉNYEK JAVÍTÁSÁRA A szociális rr rovat ff Robin Hood-csizma és japán sarok A Volán 5-ös számú Válla­latnál tavaly összesen több mint 17 millió forintot köl­töttek a munkakörülmények javítására, munkavédelemre, tűz- és környezetvédelmi cé­lokra, s így csaknem teljesen megvalósították a különböző fórumok által elfogadott szo­ciális tervet. A 17 millióból jelentős ösz- szeggel szerepelt most is az üzemétkeztetésre fordított pénz, de jutott üdültetési cé­lokra is, míg 280 ezer fo­rint volt a segélyezési ősz- szeg, a munkásszállók és a munkásszállítások 1 millió 200 ezer forintba kerültek. Javították az üzemegészség­ügy fettételeit, támogatták az oktatást és továbbképzést. Legtöbb pénzt tavaly is a munkavédelem javítására költöttek, 9 millió forintot. Ennek a feléből vásároltak különböző gépeket, főleg targoncákat, amelyekkel a nehéz fizikai munkát végzők helyzetét javították. Egyéni védőeszközökre közel 4 mil­liót biztosítottak, de a tűz­és környezetvédelem javítá­sát is támogatták. Sárospataki diáknapok Tegnap reggel elindult a nyíregyházi állomásról az a vonat, amely a tizenkettedik Sárospataki Diáknapokra vit­te a fiatalokat. Megyénkből mintegy kétszázan vesznek részt az ünnepi eseményen, akik a legjobbnak bizonyul­tak a diáknapok járási és me­gyei vetélkedőin. Az ünnepé­lyes megnyitó délután volt a Rákóczi-vár udvarán, ahol a város kulcsát jelképesen át­adták az erre az alkalomra választott diáktanácsnak. Ezután került sor az első fesztiválprogramra, melyen Szabolcs-Szatmár megye mu­tatkozott be. A több mint egyórás szerkesztett műsort Nagy András László, a Mó­ricz Zsigmond Színház rende­zője állította össze, az ápri­lis 22-én rendezett megyei gálaest legjobb számaiból. Szerepelni fog többek között a Vasvári gimnázium ének­kara, a nagykállói óvónőkép­ző színjátszói, a Krúdy gim­názium táncosai, a mátészal­kai gimnázium „Csipkelődő” együttese és még sokan má­sok. A programban pénteken este Budapest bemutatkozása szerepelt, ma Borsod és He­ves megye csoportjainak fel­lépésével folytatódik. Nem maradtak el természetesen a rögtönzött táncházak, az ut­caszínházi bemutatók, a nép- művészeti vásár sem, és a szeszmentes „Vakegér foga­dó” minden igényt kielégítő üdítő választékkal várta a fia­talokat. A diáknapi rendez­vénysorozat május 1-én, va­sárnap délelőtt 10 órakor ün nepélyes eredményhirdetéssel ér véget. (m. a.) Újdonságok a cipődivatban A cipőboltok kirakatait szemlélve valóságos korszak- váltás tanúi lehetünk. A ha­gyományos tűsarkú lábbelik mellett egyre több kényel­mes, alacsony vagy egészen lapos sarkú s egyben muta­tós modellt kínálnak a höl­gyek számára. Másfél évvel a divat mögött? — Nekem tetszik — mu­tatja a szovjet exportra ke­rülő utcai cipőt Türk Jánosné művezető Gávavencsellőn, s cipőipari szövetkezetben. — De ha választanom lehetne, inkább egy mokasszin mellett döntenék . . . Az idén 300 ezer pár cipőt készítenek a szövetkezetben a szandáltól a csizmáig. Ter­mékeiket exportra viszik, s csupán a biztonsági tartalék — mintegy 20 ezer pár — kerül pultra itthon. Főleg a Skálában, s a Luxus Áruház­ban. Van köztük szélsősége­sen divatos és hagyományos fazonú. Ugyanis a szövetke­zet számos országba szállít, s ahány ország, annyiféle ízlés. — Nemzetközi szinten Olaszország és Franciaország a női cipődivat „diktátora” — tájékoztat Földesi Imre, a modelléria vezetője. — Mi úgy másfél évvel vagyunk mögöttük. Megrendelőink kö­zül az NDK követi legjobban az új divatot, akiknek az idén bebújós, teljesen lapos sarkú, úgynevezett Robin Hood- csizmákat és sportos, lapos sarkú cipőket szállítunk. A szovjet partnerek félmagas sarkú, hegyesedő orrú utcai cipőket, míg a lengyeleknek középmagas szárú csizmákat, sportos mokasszinokat ké­szítünk. Dán és norvég part­nereink lapos, papucs jellegű szandálokat, félcipőket, illet­ve japán sarkú modelleket rendelnek tőlünk. Baj van az alapanyagokkal A Tannimpex Vállalathoz a múlt év őszén küldött 60 —80 modell közül választot­ták ki a megrendelők azokat, melyeket az idén gyártanak a szövetkezetben. Nincs köny- nyű dolga a modellőrnek, hi­szen úgy kell terveznie, hogy kövesse a divatot is, s egy­ben alkalmazkodjon a part­nerek sajátos Ízlésvilágához. Ma már természetes felső­bőrökkel és bélésanyagokkal dolgoznak a Victóriában. Saj­Bakura Lászlóné és Hess An­na a szövetkezet néhány 1983-ban készülő modelljével. (Jávor László felvétele) nos, a talpak még mindig műanyagból, illetve gumiból készülnek. Baj van az alap­anyagokkal. Sok a színeltéré- ses bőr. Az idén anyaghiány miatt két hetet is állt a mun­ka a szövetkezetben. — A tervezésnél külföldi szaklapok vannak a segítsé­gemre, s a külkereskedelmi vállalatok negyedéves tájé­koztatói, melyeken képet ka­punk a nemzetközi divatról. A többi már a fantáziától függ. Persze a kollekció vé­gül is kollektív munka ered­ménye. Hiszen a modellérián mindenki hozzájárul egy-két ötlettel a tervezéshez — foly­tatja a modellőr. Vannak szép cipők, de... Akiket megkérdeztünk, azt mondták, szépek az itt ké­szülő cipők, s maguk is — ha lehetőségük van rá —szí­vesen vásárolnak belőlük. A hazai cipőboltok kínálatáról már nem egyértelműen jó a vélemény. — Engem az aggaszt, hogy az idősebbeknek nem kínál­nak megfelelő választékot — hallottuk Hivor Dénesné sza­lagvezetőtől. — Az üzletekben még min­dig sok a túl magas sarkú cipő, s nem megfelelő a mé­retválaszték — veszi át a szót a szövetkezet egyik leg­fiatalabb dolgozója: Varga Ildikó szakmunkás. — Nin­csenek különleges igényeim. Egyszerűen divatos, kényel­mes és olcsó cipőkben szeret­nék járni. S mi a Földesi Imre vé­leménye? — Kétégkívül vannak szép női cipők, de a férfiaknak mostanában divatosabbakat kínálnak. Saját modelljeim többnyire tetszenek. A höl­gyeken legszívesebben spor­tos vonalú, egyszerre elegáns és kényelmes cipőket szeret­nék látni... Házi Zsuzsa A tárgyalóteremből Szórták a más pénzét Egy hónapig „nagylábon” él­tek a következő bűnügy szerep­lői, a debreceni „Arany Bikában” szórakoztak, a Hotel Szabolcs­ban és fizetővendég-szobában laktak. Az ehhez szükséges pénzt lopással, csalással szerezték. Tavaly decemberben Duliczki Béla (akit lopás, csalás és ron­gálás miatt egyszer már elítél­tek) kivett egy sóstói hétvégi házat, s P. Máriával ott töltötte az éjszakát. A megállapodás el­lenére azonban a kulcsot más­nap nem vitte vissza a tulajdo­nosnak, később is többször ott aludtak. Néhány nap múlva Du­liczki Mester Sándorral ment ki Sóstóra, s az ajtóra Időközben felszerelt lakatot leszakítva a kulccsal kinyitották az ajtót, majd ötezer forint értékben kü­lönféle dolgokat elvittek. Előzőleg Duliczki, P. Mária és B. István — egy ismerőstől ka­pott idegen személyigazolványt felhasználva — kölcsönöztek Deb­recenben egy tévét, amit rögtön el Is adtak az egyik — használt- cikkek értékesítésével foglalkozó — szövetkezetnek. A pénzt még aznap elszórakozták. Ugyanígy szereztek meg Nyíregyházán egy lemezjátszót, de ezt nem tudták eladni. (Duliczki az idegen sze­mélyi igazolványt átalakította, saját fényképét ragasztotta be, s ezzel jelentkeztek be a Sza- bolcs-szállóba. Három napig la­kott ott barátnőjével, majd a számlát „ottfelejtve” távoztak.) Miskolcon Mester, Duliczki és P. Mária — miután éjfélig egy bárban szórakoztak —, sajátos módon „javították meg” elrom­lott autójukat. Loptak egy ha­sonló kocsit, de az alvázszámot, a motor- és a rendszámot át­szerelték. Ezek után már ezzel az autóval jártak szórakozni és lopni. Nyirpazonyban a falatozó­ból vittek el bort, kávét, ciga­rettát, Baktalórántházán az áruházból farmereket, estélyi ru­hát, rádiót, melegítőt, hajszárí­tót, zsebszámológépet és még jó néhány más holmit raktak be kocsijukba. A tokaji Gyöngy­szem presszót is meglátogatták, itt hi-fi torony, színes tévé, márkás italok és cigaretták tűn­tek el ténykedésük nyomán. Az így szerzett dolgok egy részét eladták, másokat megtartottak maguknak, vagy ismerőseiknek ajándékozták azokat. A négy vádlott összesen két­százezer forintnyi kárt okozott, ezek egy része, a megtalált dol­gok lefoglalásával megtérült, a fennmaradó összeget kötelesek megtéríteni. A Nyíregyházi Járásbíróság Mester Sándort két év és hat hónap, Duliczki Bélát négy év börtönben letöltendő szabadság- vesztésre ítélte, a közügyektől három, illetve öt évre tiltotta el őket. P. Mária egyéves, B. Ist­ván kéthónapt büntetését két év próbaidőre felfüggesztette. B. István kétezer forint pénzbünte­tést is kapott. p. d. Jégbiztosítás Az Állami Biztosító Szabolcs- Szatmár megyei igazgatósága ez­úton hívja fel az egyéni szőlő- és gyümölcstermelők figyelmét, hogy szőlőre és gyümölcsre jég- biztosítás csak május 10-ig köt­hető. Kérjük ezért azon ügyfe­leinket, akik 1983. évre gyü­mölcstermésükre jégbiztosítást kívánnak kötni —, ha termelési értékesítési szerződést kötöttek —, úgy legkésőbb a fenti idő­pontig a biztosítás megkötése céljából keressék fel az illetékes szövetkezetei, ha nem, úgy az AB illetékes járási-városi fiókját. Állami Biztosító. (X) tv _

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents