Kelet-Magyarország, 1983. április (43. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-28 / 99. szám
1983. április 28. Kelet-Magyarország 7 Munkahely 4700 embernek A Bánitól a hárommilliárdig Mosóport csomagolnak a Növényolaj- és Mosószergyártó Vállalat üzemcsarnokában. Mi jut az ember eszébe Nyírbátorról? Először is a történelem. A Báthoriak sárkánnyal ékesített címere, a Kru- csay-oltár, az ország talán legszebb harangtornya, a zenei napok és Tinódi Lantos Sebestyén. Meg persze a múzeum, a középkor legszebb emlékeivel. S legfeljebb a Bóni, a város legrégebbi üzeme. Pedig hát Nyírbátor nemcsak ennyiből áll, pláne a mai Nyírbátor. Kéttucatnyi község tiszteli ma már a környék központjaként a várost, s annyi nélkülözés, mellőzöttség után a mai település valóban kezdi betölteni méltóképpen szerepét. Különösen az utóbbi tíz-tizenöt évben indult rohamos fejlődésnek a város, megszépült, megifjo- dott a központja, s a korábbi község híres kézműipara után egyre szebb eredményeket mutathat fel Bátor ipara is. Valamikor az ország egyik legszegényebb járásaként emlegették az itteni vidéket, ahol a gazda ha elvetette a rozsot, az a harmadik határban eresztett gyökeret, s ahol legfeljebb a dohány és a csillagfürt hozott tisztesnek mondható jövedelmet. Most? Egyre nagyobb az ipar szerepe, a múlt évben például több mint hárommil- liárd forintot termelt. Pedig honnan indult e vidék ipara! Még néhány éve is, egyedül a Bóni, azaz a Növényolaj - ipari és Mosószergyártó Vállalat helyi gyára jelentette az egyetlen ipari üzemet Bátorban. Azóta? Sorolhatnánk a legutóbbi esztendőkben itt letelepült üzemeket, de tartsunk mértéket, kövessük az időrendi sorrendet, s tekintsük át a harmadik ötéves tervciklus adatait. 1966-ban például a járás ipari üzemei által előállított termelési érték még éppen csak elérte a 330 millió forintot, az export értéke pedig alig haladta meg a százhúszmilliót. Akkor az iparban dolgozók létszáma alig volt több mint 1700, most meghaladja a 4700 főt. Az akkori jelentés még úgy fogalmazott, hogy Nyírbátor községben több régi ipari üzem — növényolaj- gyár, dohánybeváltó, malom — működik, amelyek bázisát jelentik a további fejlődésnek. Ugyanezen jelentésben olvashatjuk még, hogy a község iparában új színt jelentett a Vastömegcikk-ipari Vállalat letelepülése és gyors ütemű fejlődése, valamint a fővárosból idetelepített cipőgyár, amely távlatilag hat- hétszáz főre kívánja fejleszteni a létszámát. De hol vagyunk már ettől, mert Nyírbátor iparának — akárcsak a legtöbb szabolcsi városnak — fejlődése mesz- sze meghaladta a legoptimistábbak várakozását is! Kezdjük az elején! A járás ipari üzemeinek hárommilli- árd forintos termelési értékéből csaknem két és fél milliárd forintnyit a város üzemei állítanak elő. Közülük is kiemelkedik a környék legnagyobb múltjára visszatekintő üzeme, a közismert Bóni, amely egymaga hatszáztíz főt foglalkoztat, s éves termelési értékük eléri az 1,3 milliárd forintot. Dicséretes az itt folyó exportmunka is, hiszen több mint négyszázötvenmillió forint értékű olajat, darát és napraforgómagot értékesítenek külföldön, a tőkés export értéke pedig meghaladja a háromszáznyolcvanmilliót. őket követik a Minőségi Cipőgyár itteni dolgozói, akik a megye könnyűiparának egyre inkább meghatározóivá válnak. A csengeri üzemüket nem is számítva ezernyi embernek adnak munkát, s a múlt esztendőben is csaknem 350 millió forint értékű női és gyermekciőt készítettek, jórészt exportra. A bátori cipőgyár többek között arról is nevezetes, hogy a legtöbb lányt, asszonyt itt foglalkoztatják, az összlétszámnak több mint kétharmadát a gyengébb nem tagjai adják. Volt már szó a Bóniról, a cipőgyárról, de nem beszéltünk még a város egyik legtekintélyesebb üzeméről a Csepel Művek Szerszámgépgyárának fúrógépgyáráról. Tudjuk, az elnevezés kissé bonyolult, de ez mit sem von le az itt folyó munka értékéből. Világszínvonalon álló termékek készülnek itt! Volt ez az üzem különben a Vastömegcikk-ipari Vállalat egysége, volt ez motorgyár, mígnem a csepeliek valóban fontos munkával bízták meg őket. A legutóbbi időkben is magas színvonalú fúrógépeket gyártottak itt a nyírségi emberek, most meg olyan korszerű peremeszterga készítéséhez kezdenek, melyek megállják helyüket a legfejlettebb országok üzemeiben is. A fúrógépgyárban egyébként több mint 750 szakember dolgozik, s csaknem 300 millió forintos termelési értéket állítanak elő évenként. Termékeikkel sikerült már betörniük a fejlett tőkés országok piacaira is, így többek között Francia- országba és Angliába. Nélkülözhetetlen a MEZŐGÉP itteni gyáregységének tevékenysége is, hiszen olyan futóműveket készítenek, évente mintegy 12 ezer darabot, melyek a többi MEZŐ- GÉP-gyáregység termékeinek részegységeként szolgálnak, szép példáját mutatva ezzel a sikeres együttműködésnek. A város egyik legrégebbi vasipari üzeme egyébként 260 embert foglalkoztat, s tavaly is 180 millió forintos termelést valósított meg. Most pedig következzenek a város ipari szövetkezetei, az építő-, a fa- és a ruhaipari szövetkezet. A három üzemben, nagyjából arányosan elosztva több mint négyszáz ember dolgozik, összesen mintegy 120 millió forintos termelést produkálva. A két és fél milliárd, tekintélyt parancsoló szám. A nyírbátoriak azonban nem elégednek meg ezzel, de azzal sem, hogy csak a termelési értéket növeljék. A város üzemeiben legalább ilyen fontos feladat a minőség javítása, a termékösszetétel korszerűsítése, az export fokozása. Tudják, nem lesz könnyű mindezeket megvalósítani, azonban az megnyugtató, hogy az üzemekben a feltételek adottak mindezekhez. B. G. Óránként három, három és fél ezer üveg üdítő italt palackoznak az új gépsorral a Nyírkémia Vállalat nyírbátori üzemében. (Elek Emil felvétele) Azt fizetik meg, amire szükség van Téesz a városban Beszélgetés az Új Barázda elnökével Nyírbátor felé fut a gépkocsi. Az utat két oldalról fasor szegélyezi, a szántóföldek egyhangúságát kisebb erdők, facsoportok törik'meg. Akácfák ezek a javából, ahogyan régen mondták, homokot kötni telepítették. Mert hogy akármerre néz az ember a vetetlen területen sárgállik a határ. Homok homok hátán. Ha csak egy kicsit is lankad az itt gazdálkodók figyelme, a szél hátára kapja a szántóföldet és egyszerűen arrébb rakja. Aki itt kötelezte el magát és mezőgazdasági termeléssel foglalkozik, bizony meg kell küzdenie az elemekkel, s akkor még nem beszéltünk'a talaj szerkezet nélküli, gyengébb minőségéről. Korábban rozsot vetettek ebbe a földbe, meg szőlőt telepítettek, a nagyobb területeket pedig akáccal választották el egymástól. Négy szövetkezetből egy Most sem jobb, napjainkban a helyzet. A homok maradt olyannak, amilyen volt. Persze a termelés milyensége óriásit változott. A nagyüzemi gazdálkodás forradalmasította a mezőgazdaságot, a környéken gazdálkodók megmutatták, nemcsak a rozs terem itt meg. Elég csak En- csencsre, vagy Máriapócsra gondolni, s természetesen nem maradhat ki a felsorolásból a nyírbátori Oj Barázda sem. Bevonult a kalászosok közé a búza, nagy területen van kukorica, jó pénzt hoz termelőinek a dohány és a téli almáról sem lehet megfeledkezni. Egy megyei értekezleten hangzott el a térség mezőgazdászai szájából: gyenge termelőszövetkezetek gyülekezete a nyírbátori járás. Valóban, nem itt találhatók a legjobb szabolcsi gazdaságok, nehezen lehet összehasonlítani egy homokon gazdálkodó szövetkezetei a nyíri mezőségen termelőkkel, hát még a hajdúsági nagyüzemekkel. Mégis az előbb említett, a járásban található üzemek már példát mutattak. A nyírbátori termelőszövetkezet pedig nem a város közelsége miatt gazdálkodik kiemelkedően. — Nyírbátorban három termelőszövetkezet gazdálkodott korábban — emlékezik az elmúlt évekre, évtizedekre Petis Mihály, az Üj Barázda elnöke. — A jogutódon kívül itt termelt a Vörös Csillag és a Kossuth is. Ezek egyesültek, majd 1981-ben Nyírvasvári is csatlakozott. Mondhatom, nem volt köny- nyű az első időszak, már ami a termelési szerkezetünk kialakítását jellemezte. Elég csak annyit mondani, hogy a heterogén homokterületünk mindössze nyolc aranykorona értékű. Először is ehhez kellett alkalmazkodnunk, másodsorban alkalmazkodtunk a népgazdaság igényéhez, mert mindenki jól tudja, azt fizetik meg, amire szükség van. Mi is ennek alapján állítottuk össze a gazdálkodásunk szerkezetét, készítettük a terveket Kalászos és takarmány Nyírbátor és Nyírvasvári határában 6700 hektár a szövetkezet területe. Jókora darab ez, van mit művelni. A szántóterület ebből négyezer hektár, s fele-fele arányban termelnek rajta kalászost, valamint takarmánynövényeket. — Néhány adat a termelésünkről — folytatja az elnök. — Évente megterem itt négyezer tonna kukorica, ugyanennyi kalászos, tízezer tonna silónak való, négyezer tonna szálas takarmány, és 100 hektáron dohány, zöldség, napraforgó. Ez az a maximum, amit elbír a határ. Különösen most, amikor a nagymérvű műtrágyázások következtében elsavanyodtak a földjeink, leromlott a talajerő. Az állatállományunk szerencsére jelentős mennyiségű szerves trágyát biztosít, így évente ötszáz hektárra harmincezer tonnát szórunk. Azt is tudjuk, hogy árbevételünk nem növekedhet nagymértékben, látványosan, ezért a költség oldaláról fogjuk meg a termelést. Nem a drága gépeket vesszük, amikor olcsóbbak is vannak, hiszen azokkal szintén lehet jól dolgozni. Na meg a hozamaink sem indokolják a nagy kapacitású nyugati kombájnok vásárlását. Mint minden, ez is relatív, már ami a nyírbátori hozamokat jelenti. Hiszen ezen a talajon nem is rossz a három és fél tonnás búza-, vagy a négy és fél tonnás kukorica- termés hektáronként. Jobb talajon gazdálkodók is elfogadnák ezt. — Az eddigiekből kitűnt, mi előtérbe helyeztük a gabonaprogramot és nagy súlyt fektetünk az állattenyésztésre — mondja Petis Mihály. A város ellátásáért — Jelentős a sertés- és juhállományunk, több mint kétezer szarvasmarhát tartunk. Ez indokolja a takarmánytermesztésünk felfutását. Az idén a tejtermelésünket szeretnénk 4500 literes hozamra felfejleszteni, . mert úgy érezzük, az eddig elért eredmények köteleznek bennünket. Két évvel ezelőtt a megyei tej termelési versenyben másodikok lettünk, tavaly pedig negyven százalékkal növeltük az árutej-érté- kesítésünket, amiért az országos versenyben különdíj- jal jutalmazták a szövetkezetei. Még annyit, hogy ezeket az eredményeket magyartarka fajtával értük el. Ez egyrészt szelekció, másrészt takarmányozás kérdése. Minden telep körül intenzív gyepen legeltetünk, télére a saját takarmány mellé Kábáról répaszeletet vásárolunk, igen előnyösen. Az Űj Barázda városi termelőszövetkezet. Ez az eddigieken túlmenően meghatározza a gazdálkodás jellegét. Például sokan azt hihetik, hogy különböző melléküzem- ágakkal rendelkezik a közös gazdaság. Erről szó sincs. Nyírbátorban viszonylag rövid idő alatt telepítettek nagyipart. így a szövetkezetben ha akarnának sem lenne lehetőség az „iparosításra”. Meg nem is az a céljuk, hogy a Csepelből elcsábítsák egykét forintos órabéremelés címén a legjobb csúcsesztergályost. Ök a maguk módján, a saját lehetőségeik szerint lépnek. Az alaptevékenység mellett először egy vendéglátóhelyet létesítettek, ami napjainkra húsbolttá és bisztróvá alakult át. A húsbolt pedig ma már meghatározó a város lakosságának ellátásában. Itt évente majd háromezer sertést adnak el, amit a téeszben hizlalnak. A bisztróban egytálétel várja a betérőket, s nem is lehet panasz a forgalomra. Két zöldségboltot üzemeltetnek, illetve már szerződéses alapon. A zöldségellátás javulása várható attól, hogy a szövetkezet szabad idős vállalkozásként kiadta a zöldségtermesztést. — Igazodtunk a városhoz — foglalja össze a fiatal elnök. — Legfontosabb feladatnak az ellátás javítását tűztük feladatul, ezért szerveztük az elmondott egységeket. Mindezek mellett én legnagyobb értéknek a jelenlegi csapatot, a szellemi kapacitást tartom. Nem érhettük volna el például tavaly a majd tizennégymilliós nyereséget sem az összeszokottság, a felkészültség nélkül. Ehhez természetesen hozzájárul az érdekeltségi rendszer kialakítása is. önelszámoló egységeket hoztunk létre, megszüntettük az állandó fizetést, ehelyett kialakítottuk a mozgóbéres juttatást. Az elgondolás találkozott az emberek megegyezésével. * Mit jelent ma városban isz- tagnak lenni? Egy biztos: szívesen vállalják ezt a nyírbátori tagok. A hatszázhetven állandó dolgozónak négyötöde bátori, s tavaly ötvenezer forinton felül jutott egy dolgozónak a közösből. Ez mindennél jobban beszél, s már csak az kívánkozik ide, hogy munkájuk alapján kétszer érték el a kiváló címet. Sipos Béla Az idén 450 hektáron vetnek kukoricát a nyírbátori Cj Barázda Termelőszövetkezetben. A vetést május 1-re fejezik be: két műszakban dolgoznak a tavaszi munkán, naponta 21 hektáron kerül főidbe a mag.
