Kelet-Magyarország, 1983. április (43. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-28 / 99. szám
1983. április 28. Kelet-Magyarország 5 A tízéves város NYÍRBÁTOR Tíz éve, 1973. április 29-én nyilvánította várossá Nyírbátort a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa. A tíz év nem nagy idő egy település életében, de alkalmas arra, hogy amikor megemlékezünk róla, áttekintsük: mi történt azóta. A hétköznapok sodrásában ugyanis sokszor észre sem vesszük — mert csak részleteiben látjuk —, mi minden □ tíz év próbáját kiállta a város. A nagy következtetések sorában azt is elmondhatom: nem voltunk érdemtelenek a címre, amit addigi eredményeinkért megérdemelten, ugyanakkor hitelben kaptunk, mert ez a cím csak a startot jelöli, a start állapotát mutatja, s lehetőséget arra, hogy Nyírbátor várossá válhat kiteljesedett formájában. Mi történt a tíz év alatt? Az alapok lerakása, a keretek értelmezése történt meg. Elkészültek az alapvető tervek és koncepciók a fejlesztéshez és a tíz év alkalmas volt arra, hogy felnőjön a város közvéleménye, közgondolkodása és felnőjenek a városi ranghoz, feladatokhoz a különböző szervek, amelyek alakítják és formálják a város életét. Rengeteg tanulságot is adott a tíz év. Mindenki tudta az elején, hogy egyetlen rohammal nem lehet bevenni a várat; nagy kitartásra, szisztematikus, türelmes épi- tőmunkára van szükség. Lelkesedés is kell, de óvnunk kell mindenkit attól, hogy egy megalapozatlan lelkesedésből kiindulva azt képzelje, egyszerűen, egy lendülettel megoldhatók gondjaink. A 10 év jól mutatta, hogy azok a szervek, szervezetek és egyének igazán „hadrafog- hatók”, akik úgy gondolták: a várossá válás hosszú távú feladat és „lemorzsolódott” azok egy része, akik nem életszerűen fogták fel ezt a folyamatot, vágyaik nem voltak összhangban a lehetőségekkel. Ezért tartottuk fontosnak hangsúlyozni, hogy vessük össze az igényeket a lehetőséggel, a vágyakat a valósággal és a realitással. Nincs egyszer s mindenkorra megteremtett egység a város fejlesztésében. Lankadatlanul kell agitálni, meggyőzni, érvelni, fórumokat tartani, hogy a soros lépésekről, helyzetünkről meggyőződjünk, véleményt formáljunk. Ez a mindennapos „karbantartó munka” nemhogy szűkülne az évek múlásával, mindig erősebb igényként vetődik fel. Elmondhatom: minden szinten igénylik a tájékoztatást, megnőtt az érdeklődés a városépítési munka iránt. Meglehetősen nehéz, göröngyös a városépítés útja. Minden pici kis lépésért kegyetlenül meg kell küzdeni. Ha kell, tízszer-hússzor újra kell kezdeni, vagy folytatni, ahol abbahagytuk. A városépítő munkában a türelmetlenségnek nincs helye. Egyetlen véleményt sem lehet mellőzni, minden javaslatot megértéssel kell kezelni, még akkor is, ha az történetesen soha nem valósulhat meg. Mert aki kérdez, aki javasol, jó szándékkal teszi, s ha ezeket nem kezeljük megértéssel, az a közügyektől elfordulásra vezethet. Minden történt, ami az ott élők életét szebbé-jobbá tette, ami egész életüket megváltoztatta, ami az egész települést a környék gazdasági, társadalmi és kulturális központjává, a megye fontos, egyre fontosabb alkotó részévé tette. Erre a tíz évre tekint vissza Nagy István, a nyírbátori városi-járási pártbizottság első titkára. IBUSZ- és Volán-iroda, a Károlyi utcában pedig a kisiparosok nyitottak szolgáltatóházat. Nagyot fejlődött az egészségügyi ellátás is. Tíz év alatt szakrendelő és gyógyszertár, 11 szolgálati lakás épült, megszervezték az éjszakai ügyeletet, megoldódott a csecsemő- és gyermekellátás, majdnem duplájára nőtt az orvosok száma, s mégis azt mondhatjuk, hogy néha még körzeti orvosból sincs elég, s hiány van szakorvosokban is. Tiz éve 45 bölcsődei helyünk volt, ma minden igényt ki tudunk elégíteni, s jól működik az öregek napközije is. Három óvoda épült a tíz év alatt, ezzel csaknem két és félszeresére nőtt az óvodai helyek száma. A várossá nyilvánításkor még 142 százalékos, ma 112 százalékos a kihasználtságuk. Építettünk egy 16 plusz 4 tantermes iskolát, tíz helyett huszonöt csoport működik a napköziben, de még ma is vannak szükségtantermek, amelyen a jövőre épülő újabb 16 plusz 4 tantermes iskola enyhít majd. Tíz éve 23 óvónő volt, ma 59, tíz éve 65 ál- talános iskolai tanár, ma 143 foglalkozik a város gyermekeivel. Létrejött az önálló zeneiskola, ahol 15 tanszakon folyik az oktatás, s hatása érezhető is a város zenei életében. Jelentősen változott a művelődésügy helyzete. A könyvtár állománya megkétszereződött, zenei részleggel, gyermekkönyvtárral gazdagodott, de a tiz év alatt jött létre az alkotóház, ahol külföldi művészek is megfordulnak. A zenei napok rendezvénysorozata és a nemzetközi zenei tábor, a múzeum vonzása pedig túlnőtt az országhatárokon. Gyarapodott a város lakásokban is. Űj lakónegyedek jöttek létre, a tíz év alatt 1500 új lakás épült, s ha levonjuk belőle a megszűnt lakások számát, akkor is több mint ezer lakással van több ma Nyírbátorban, mint 1973-ban. Gondunk, hogy a tanácsi úthálózatnak csak egyharmada burkolt, pedig 4,3 kilométer burkolása készült el tíz év alatt. A 30 kilométer kiépített járdából 15 kilométer az elmúlt évben készült, túlnyomó többsége a lakosság ösz- szefogásával. Kiépült a város egész területén az ivóvízhálózat, de csak 40 százalékos a szennyvízhálózat kiépítettsége. 1976-ban avathattuk a szintén társadalmi munkával megépült városi fürdőt, amelyet most egy újabb medencével szeretnénk bővíteni, s ebben is a lakosság segítségére számítunk. Épültek játszóterek, parkok, készültek újabb játékok, szintén társadalmi munkával. A közintézmények közül az OTP, az Állami Biztosító, az MHSZ és a KIOSZ költözött új helyre, s így nyílt lehetőség a város értékre figyelnünk kell, mert már az is érték, hogy valaki észrevesz valamit, feltartja a kezét és elmondja. A tíz év azt is igazolta, hogy Nyírbátorban a fejlődés dinamikusabb lett, s vonzóbbá vált a település a környéken élők számára. Tíz évvel ezelőtti felmérések igazolják, hogy Nyírbátorban stagnált, vagy enyhén csökkent a lakosság száma. Azóta több mint kétezerrel nőtt a város lélekszáma. A 10 év alatt ritkán adódott lehetőség a visszapillantásra, pedig időnként elemzés alá kell vennünk, ami történik, így alkothatunk munkánkról kerek képet. A sok rész benyomásként éri az embert, amiből egyik pozitív, a másik negatív, de ahhoz, hogy eggyé álljon össze, a várospolitikának kell sokat tenni, többek között az eredmények tudatosításával is. Hajlamosak vagyunk rá, hogy ami megvan, azt tudomásul vesszük, azt természetesnek tartjuk, s igazságtalanok vagyunk akkor, amikor elfeledkezünk az eredményekről, csak a gondok oldaláról közelítünk meg mindent. Csak néhány konkrétummal — a teljesség igénye nélkül — szeretnék hozzájárulni az összkép kialakulásához. Tíz év alatt húsz százalékkal nőtt a foglalkoztatottak száma, s iparunk, mezőgazdaságunk ma már 3 milliárd forint értéket állít elő, háromszorosát a tíz évvel ezelőttinek. Felépült a Csepel Szerszámgépgyár, ahol nagy értékű fúrógépeket állítanak elő világszínvonalon. Üjabb csarnokkal gazdagodott a cipőgyár és új kenyérgyár is épült, de bővültek, korszerűsödtek a régi üzemek is. Közel ötezer négyzetméterrel bővült a kereskedelmi hálózat alapterülete: kétszintes műszaki áruház épült, van három új ABC-nk, új városi piacunk és pavilonsorunk és 450 négyzetmétert tesz ki az új szolgáltatósor alapterülete. A korszerűsítés, a profilíro- zás is javított az ellátás színvonalán, olcsócipő-bolt, ofo- tért, bútorbemutató jött létre a régi boltok helyén. Javult a zöldség-gyümölcs, a tőkehús-, a töltelékáru-ellátás, s ma már érezhető a városban az a törekvés, hogy az áfész mellett mások is üzemeltetnek boltokat. Ma már van a termelőszövetkezetnek, a Zöldértnek, a Nyírlugosi Állami Gazdaságnak, a nyírlugosi tsz-nek és a húsipari vállalatnak is boltja, s ez a többszektorúság kedvezően hat az áruellátásra. Sikerült végre pontot tenni a hosszú évek óta húzódó vendéglátókombinát ügyére, az idén elkezdődhet az építkezés. Javult a szolgáltatás is. Az új 1100 négyzetméteres szolgáltatósoron túl átadásához közeledik a Tüzép-telep és a Tüzép-mintabolt, nyílt lakóinak kulturáltabb kiszolgálására. A várospolitika egyik célja összefogni és mozgósítani a város lakóit. Ennek egyik formája a társadalmi munka, amelynek szervezésénél egyre inkább érezzük, hogy a nyírbátoriak magukénak érzik a várost, gondjaival és eredményeivel együtt, s egyre többet tesznek környezetük szépítéséért. Mutatja ezt, hogy tíz év alatt 68 millió értékű munkát végeztünk. 1973-ban 115 forint, most 719 forint az egy főre jutó társadalmi munka értéke, ami a megyei átlag fölött van. Eredményeinkből egyértelműen látszik: mennyit változott mindennapi életünk, mennyi minden történt, ami szebbé és jobbá tette életünket, s újabb lehetőségek tárultak fel előttünk. De maradtak bőven gondjaink, amelyek már nem az állóvíz, nem az egy helyben topogás gondjai, hanem a fejlődéssel járó gondok. A tízéves évfordulót mi nem ünnepelni akarjuk, nem célként, hanem eszközként használjuk fel arra, hogy reális céljaink megvalósítására mozgósítsuk azokat az erőket, amelyek a városért tenni akarnak. Nem titok: tőkét akarunk kovácsolni az évforduló adta lendületből, számítunk a városlakókon kívüli erőkre, patronánsainkra is. Az évforduló a legkisebb mértékben jelent ünneplést, de reméljük, az elemzésben, a feladatmeghatározásban, a mozgósításban, az aktivitásban, új anyagi és kulturális értékek létrehozásában, tehát a munkában jelentős állomás Nyírbátor életében. Szeretnénk, ha az évforduló a város szeretető ben, a várostudatban, a lokálpatriotizmusban, a város iránt érzett felelősségben lenne kiemelkedő dátum. □ z évforduló ürügyén bemutatjuk, megismertetjük, hogy mit tettünk, s ezzel is szeretnénk erősíteni az összefogás igényét és hangsúlyozni az áldozatvállalás szükségességét. Szeretnénk, ha az évforduló hozzájárulna, hogy a város- politikát mind többen értsék és jól értsék, és szeretnénk, ha hozzájárulna ahhoz, hogy újabb anyagi és szellemi értékekkel gazdagodjék a város. A várost nem csak falakban, a fejekben is fel kell építeni. Változni kell a gondolkodásnak és változni a magatartásnak is. Mi tíz éve, a várossá nyilvánítással egy lehetőséget kaptunk, amellyel élni akarunk, hiszen magunknak alakítjuk környezetünket. A célunk, hogy emberléptékű legyen a település, s azt akarjuk, hogy mert várossá váltunk, nem kell az egész települést kicserélni. Ügyelünk rá, hogy megmaradjon korábbi hangulata, s nem szeretnénk, ha néhány év múlva még az sem ismerne rá, aki itt született. Mi nem csak a mának építünk, arra törekszünk, hogy a lakosság által szeretett, hangulatos, emberi léptékű kisváros. a keleti országrész egyik kulturális központja formálódjon munkánk nyomán. ÜJ ISKOLA JUBILEUMA Főtér, toronnyal Amikor még Szabolcs-Szatmárnak egyetlen városa Nyíregyháza volt, sokan úgy vélték, városias főtere miatt talán Nyírbátor kap elsőnek városi rangot. A dolog nem így történt, Mátészalka és Kisvárda is megelőzte Bátort, ám a település főtere nemcsak évekkel ezelőtt, hanem évtizedek múlva is igazi centruma lesz a városnak. Legnevezetesebb épülete a tanácsháza, amelyet 1912-ben Ferencsik Aladár műépítész és építőmester épített Papp Gyula és Szabolcs Ferenc műépítészek tervei alapján. A polgáriasodó településekre jellemző tornyos épület eredetileg is a járási közigazgatás székhelyének készült, s bár a román elemeket felhasználó eklektikus homlokzatú épület nem műemlék, a tér védett épülete ma is, s Nyírbátor későbbi tervei is számolnak vele. A toronynak sincs különösebb funkciója, tulajdonképpen csak díszítőelem, de a század elejének polgársága azt akarta kifejezésre juttatni vele, hogy nem nyugszik bele a városi rang elvesztésébe, s a városi igényeknek megfelelő közigazgatási épületet emelt. Az épület ma is közigazgatási intézmény. Itt székel a városi tanács, a járási hivatal, a városi-járási ügyészség, a városi-járási Népi Ellenőrzési Bizottság, a polgári védelmi parancsnokság és a társadalmi eseményeket szervező iroda. Egy reprezentatív felmérés szerint naponta 150—200, évente 40—50 ezer ember keresi meg a városi tanácsot, s ez azt jelenti, hogy Nyírbátor minden lakója — a csecsemőket is beszámítva — évente háromszor fordul meg ebben az épületben. A városi tanács nyolc osztályán 16—17 ezer ügyirattal foglalkoznak évente, s a munka színvonalára jellemző, hogy az évente meghozott 10—12 ezer határozatnak csak egy-két százalékát fellebbezik meg, s a megfellebbezett határozatoknak csupán 30—40 százalékát kell megváltoztatni, a többi eredeti formájában marad.
