Kelet-Magyarország, 1983. április (43. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-27 / 98. szám
2 Kelet-Magyarország 1983. április 27. TETSZETT az a fórum, amelyet Mátészalkán rendeztek április 19- én az ipari szakmunkásképző intézet ebédlőjében. A fórum, amelyet a Szabolcs- Szatmár megyei Szálloda és Vendéglátó Vállalat mátészalkai üzletcsoport igazgatósága rendezett, a Szabolcs- Szatmár megyei KÖJÁL egészségnevelési osztálya és a városi KISZ-szervezet a korszerű táplálkozásról szólt. Egészséges ötlet az egészségről, különösképp akkor, ha hozzátesszük, a fórum témája szigorúbban a gyermek- élelmezés kérdése volt. A korszerű táplálkozásról dr. Kovács Sándor adjunktus, a gyermekélelmezésről és a korszerű konyhatechnikáról Kocsány János mesterszakács tartott előadást. A fórum céljáról dr. Kása Zsigmond megbízott városi-járási főorvos szólt rövid bevezetőjében. Mindez eddig egy szabályos program, olyan, amilyen volt már, és nyilvánvalóan lesz is még. Nem egyszer, nem kétszer, sokszor. A téma persze kedvesebb, hiszen gyerekeink egészségéről volt szó. Ami a fórumot igazán izgalmassá tette, az előadók nem haragszanak meg ezért, az a közönség volt. Tanács- és pártvezetők, óvodai és iskolai élelmezővezetők, gyakorlati szakemberek jöttekel erre a beszélgetésre Mátészalkáról, a járásból, Fehérgyarmatról, Vásárosnaményból, a szomszédos járásokból. Mindazok, akik a gyermek- élelmezés jobbításáért valamit is tehettek. Igazából bevallom, hogy valójában az tetszett nagyon, hogy egy gyakorlati jellegű tanácskozás politikai rangol is tudott nyerni, az, hogy eléggé nem hangsúlyozható elméleti tanácsokhoz gyakorlati útmutatást kapott mindenki, aki érdemesnek tartotta eljönni erre a beszélgetésre. A maga módján ez természetes, bármilyen ritka is Török István, a Szabolcs- Szatmár megyei Szálloda és Vendéglátó Vállalat igazgatója mondta a beszélgetésben: „Aki ma gyerek, aki a napközikben eszik, ebédel tízóraiak, az a holnap felnőttje. Egészséges táplálkozása, egészséges ember és e: az egészséges ember a holnap éttermi vendége lesz.” Nem véletlen hát a találkozás a hivatásos vendéglátót és a gyermekek élelmezéséről gondoskodók között. Sür gette ezt a találkozót, hogy i gyermekélelmezés területéi számos gondunk van. Gond ja van az orvosnak, de gond ja van az óvodában főzősza kácsnak is, aki kicsi pénzbő jót, s jól szeretne adni. Nap jainkban még kérdés, hogi elméletileg tudjuk-e, mi a jó és hogy gyakorlatban meny nyíre tudjuk megvalósítani A fórumon szó volt az elmé létről és a résztvevők kaptal gyakorlatilag hasznosítható akár már másnap alkalmaz ható tanácsokat. A beszélgetés hivatalos ré sze után új, a gyerekek álta bízvást megkedvelhető ízeke kóstoltak a vendégek, ta nácskozhattak a szakáccsal, elkérhették a recepteket. Nem véletlen, hogy a résztvevők még sokáig együtt maradtak, hogy aztán jó receptekkel, tanácsokkal utazhassanak haza. Ha töredéke valósul meg a rendezők szándékainak, akkor is nagyon jó volt ez a fórum. A gyerek ugyanis a holnapi egészséges felnőtt. . NEM TETSZIK, ahogyan itt Mátészalkán takarítunk. Tudom, ez így különös egy kicsit, hiszen a világ legtermészetesebb dolga, hogy amikor kitavaszodik, ki-ki nekilát a maga háza táján és rendet tesz. Benne van ez ilyenkor a levegőben. Mi nem tetszik? Akinek kedve és ideje van, azt megkérem, hogy sétáljon egy nagyot a*vá- rosban. Nagyon szépek az udvarok, gondosan gereblyézettek a kertek, nyit a tulipán, és még a legszigorúbb háziasszony sem találhat hibát a rendben. (Má$ dolog, és háboroghatnék is azon, hogy tavasz ide, tavasz oda, a boltok előtt reggel még mindig sepretlen a járda, hogy a belváros lakói azt gondolják, hogy majd jön a „hivatalos takarító, de hát az egy másik háborgás dolga lehet.) Akár fényképezhettünk is volna, ha kedve lenne bárkinek is a szép udvarok mellé szemetet fényképezni. Emlékszem tanácstagi beszámolókra, várospolitikai fórumokra, ahol a lakosság szeméttartó konténerekért „perelt”, nem is kevés hévvel. Nos, a város nem is kevés pénzért megvette a konténerek jó részét. Es a konténerek mellett ott sokasodik már az udvarokról gonddal kihordott szemét. Háztartási szemét, olyan, aminek a konténerben lenne a helye. A szeméttartóban viszont megtalálni azt a szemetet, amit oda neip szabadna tenni. Fanyesedéket, üres üveget, építési törmeléket, tehát mindazt, amit a tavaszi nagytakarításokkor szállítana el a város." Kérdezhetik, miért baj ez? Nos, gépek romlanak, a konténerek mennek idő előtt tönkre, és valójában ezreket költünk el a város pénzéből felelőtlenül. Kár, szép udvarokhoz ugyanis tisztes emberi fegyelem illene inkább. A művelődési központ: Programelőzetes Mátészalkán a Zalka Máté Művelődési Központban a megye második kategóriás kórusainak hangversenye május 8-án lesz 13 kórus közreműködésével A hangverseny délelőtt 10 órától kezdődik. ★ Május. 7-én lesz a klubvezetők járási továbbképzése, amely egyben felkészítés is a klubvezetői engedély megszerzésére szükséges vizsgára. * Két alkalommal rendeznek kistelepüléses műsort a legjobb amatőr csoportok és szólisták közreműködésével. Május 13-án Urán, május 20- án pedig Rohodon mutatkoznak be az amatőr csoportok szólisták. 200 általános iskolás gyereket (7—8. osztályosokat) — szülők is mehetnek — visz Nyíregyházára a színházba A Három a testőrt nézik meg a gyerekek és a szülők egyaránt. Közös családi élményt szeretne így kialakítani a művelődési központ. Minden hét végén a szabadidős programmal várja a gyerekeket. Szombaton délelőtt kisdobosklub, délután úttörőklub. A klubkönyvtár pedig szombat délután várja a gyermekközönséget. Az oldalt összeállította: BARTHA GABOR Negyven gyerek meg a busz gukéba, és ismerős volt nekik még a gépkocsivezető bácsi is, hiszen jártak ők már valamennyien a gyárban. Amikor ott valamilyen ünnep van, akkor ők mennek el műsort adni, ők visznek verset, éneket és vidámságot magukkal. Lám, egyszerű, szabályos üzlet ez. Ök kapták a buszt, a gyár kapta a műsorokat. Miért írtam erről? Ha megvallatjuk az úttörő csapatok naplóit, kiderül, hogy mindegyiknek van „saját” gyára, hogy minden iskolának vannak „saját” üzemei, ahogyan minden üzemnek vannak „iskolái”. A kirándulás csak egy találkozás. Hangos, harsogóan vidám. Fedezete pedig a sok-sok munka. Egy kicsit a jövő kala- pálgatása. Á holnap városa N em Dutka Ákos csodálatos könyvének a címét akartam ellopni, de egy kicsit találkoztam a holnap városával, a holnapok Mátészalkájával. Történt pedig a következőképpen: elémállt a gyerek. Mondta, adjak neki harminc forintot. Mondtam, adok szívesen, de hát szeretném tudni, hogy mire kell? Bizalmas titkot követeltem, de megtudtam érte egy nagyon szép igazat. A gyerekek az új ház lépcsőhá- zában, van közöttük ötéves és tízéves is, eldöntötték magukban, hogy ők az „egy lépcsőháziak”, néhány más, a téren velük játszó, meghívott gyerekkel, ha kell, amúgy az isten szabad ege alatt „bulit” rendeznek. Olyan ismerkedési délutánformát, kólával és keksszel, mert a „bulihoz” ennyi kell. Kiderült, a fiaim kiegyeztek volna húsz, vagy akár tíz forinttal is, lévén a belépő nem kötelező, ök csak találkozni akarnak, úgy együtt. . . Mit tehetek a történethez? Elkezdtem irigyelni a gyerekeket. Mi ott abban a bizonyos lépcsőházban úgy élünk egymás mellett, hogy lépcsőházi bólintásokból ismerjük csak egymást, de az utcán már fel sem ismerjük a másikat. És szorongunk, és a bérházi életforma ridegségéről beszélgetünk, elidegenedést emlegetünk. Lám, a gyerekek nem szoronganak, nem emlegetnek elidegenedést, nem panaszkodnak. Bulit szerveznek maguknak. Ismerni akarják egymást. Nem tudom persze, hogy melyik szülő mit gondol erről a „buliról”, még azt sem tudom, hogy a szervezgetés közben hány akadállyal találkoznak még a srácok, de egyben biztos vagyok: ők, ha felnőnek, ismerni fogják egymást, mert bennük még él az, ami minden emberben él. És keresik egymást, ahogyan mi is keresnénk, ha nem feledkeztünk volna meg erről. Ezért a holnap városa az övék. Szebb a mienknél. AMIKOR BONTANI KEZDTEK az egykori üzletsor utolsó házait a Kossuth és a Bajcsy-Zsilinszky utca sarkán, fájt a szívem, minek tagadjam! Ez nem holmi giccses érzelgés, hiszen ki ne szomorkod- na, ha a múltjából kitépnek egy darabot. Ez az üzletsor, ami a mostani Bajcsy-Zsilinszky utca egy rövid szakaszának felel meg, valaha legendás idők tanúja volt. Itt állt a Weisz Zsigmond-féle nyomda, ahol a későbbi költő, Kis Ferenc inaskodott. Itt volt 44- ben a gettó egyik oldala és az utca sarkán akasztották fel azon az őszön a szökött székely katonákat. Itt vonultak fel a május elsejei ünneplők, és itt tanultunk a Krespai-féle „zenedében” hegedülni Bogdány Gyurkáékkal. Itt volt Fekete bácsi MEGA-borozója is. Amikor e sorok napvilágot látnak, már csak a Herdon zöldségesboltja üzemel. Bármelyik pillanatban kezdhetik a bontását. Szemben a Csizmadia-palota árválkodik felújításra várva, hiszen ez az egyetlen épület marad meg a környéken, talán ez év végére visz- szaköltözhet a könyvtár is. Eltűnt egy darab Mátészalka és a múltat idéző romok lassan helyet adnak a modern városrésznek. (nyéki) Negyven, kilenc-tízéves gyerek Szatmárt látni ment. Tudom, nincs ebben semmi rendkívüli, hiszen, mint tavasszal mindig, a városok terein, a pályaudvarokon, az országutakon naponta találkozhatunk boldog gyerek- hadakkal. A kirándulások évadja ez. Országot járnak ezek a kis, mindent felfedezni akaró hadseregek, és talán többet tanulnak ilyenkor egy-egy vidám napon, mint az év végéhez közeledve egyre fárasztóbb iskolában. Láttam negyven boldog gyereket. Az ISG autóbuszába szálltak, ügy mint a maMit ér a hét vége? Egyik iskolánkban nem hivatalos felmérést készítettek a gyerekek hét végi programjairól. Az eredmény — legalábbis — elgondolkoztató. A felső tagozatos általános iskolások 80, az alsó tagozatos gyerekek 90 százalékának nincs programnak tekinthető hét végi elfoglaltsága. A gyerekek esetleg moziba mennek, de legtöbben a televíziózást választják. A felmérés kimutatta, hogy csak a családok öt százalékában, tehát minden huszadik családban gondolnak a hét végi programok készítésekor a gyerekeikre, szerveznek közös sétákat, kirándulást, a gyereknek is élvezetes családi programokat. Köztudott: Mátészalkán kicsi a művelődési központ, az úttörő- és ifjúsági ház bezárása óta korlátozottabbak a lehetőségek. A szülők nem várhatnak arra, hogy majd a „művelődés szakemberei” gondoskodnak a gyermekprogramokról, hiszen hely hiányában a programokat csak kevés gyerek élvezheti. Éppen ezért nagy a szülők felelőssége. A kiábrándító felmérés adatai figyelmeztetőek. Nem akkor vagyunk jó d! 1 szülők,‘ha-; mindent’.megteszünk a gyereknek,- ha- Tiem akkor, ha törődünk velük. VÁROSKÉP. (Császár Csaba felvétele) Sorokban Minden korábbi eredményt túlszárnyalva a város lakossága 1982-ben 18,6 millió forint értékű társadalmi munkát végzett. Ez azt jelenti, hogy az egy főre jutó társadalmi munka értéke 1116 forint volt. O Fiatalok városa. Mátészalkán minden negyedik állampolgár fiatal. A munkavállalók 40 százaléka 30 évnél fiatalabb. Egyre több a közéletben részt vevő, és a vezető posztokon dolgozó fiatal. SZOLGÁLTATÁSRA VÁLLALKOZNAK Három gazdasági munkaközösség alakult A jobb lakossági szolgáltatások érdekében a közelmúltban három gazdasági munkaközösség alakult Mátészalkán. A Mátészalkai Hőtechnjkai Szolgáltató Gazdasági Munkaközösség gyümölcsszárítók és aszalók készítését, kazánok tüzeléstechnikai hatásfokának vizsgálatát és olaj- kályhák javítását végzi. A Koc’sordi Szerelő Szolgáltató Munkaközösség géplakatos munkák, épület- és bútorasztalos munkák, villany-víz és gázszerelési munkák elvégzését vállalja. A „Villám” Gazdasági Munkaközösség villamosszerelési munkák, villamos és biztonságtechnikai vizsgálatok elvégzésére szerveződött. NAPFÉNYBEN. (Cs. Cs. felv.)
