Kelet-Magyarország, 1983. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-27 / 98. szám

2 Kelet-Magyarország 1983. április 27. TETSZETT az a fórum, amelyet Máté­szalkán rendeztek április 19- én az ipari szakmunkásképző intézet ebédlőjében. A fó­rum, amelyet a Szabolcs- Szatmár megyei Szálloda és Vendéglátó Vállalat máté­szalkai üzletcsoport igazgató­sága rendezett, a Szabolcs- Szatmár megyei KÖJÁL egészségnevelési osztálya és a városi KISZ-szervezet a kor­szerű táplálkozásról szólt. Egészséges ötlet az egészség­ről, különösképp akkor, ha hozzátesszük, a fórum témá­ja szigorúbban a gyermek- élelmezés kérdése volt. A korszerű táplálkozásról dr. Kovács Sándor adjunktus, a gyermekélelmezésről és a korszerű konyhatechnikáról Kocsány János mestersza­kács tartott előadást. A fórum céljáról dr. Kása Zsigmond megbízott városi-járási főor­vos szólt rövid bevezetőjé­ben. Mindez eddig egy szabá­lyos program, olyan, amilyen volt már, és nyilvánvalóan lesz is még. Nem egyszer, nem kétszer, sokszor. A té­ma persze kedvesebb, hiszen gyerekeink egészségéről volt szó. Ami a fórumot igazán izgalmassá tette, az előadók nem haragszanak meg ezért, az a közönség volt. Tanács- és pártvezetők, óvodai és is­kolai élelmezővezetők, gya­korlati szakemberek jöttekel erre a beszélgetésre Mátészal­káról, a járásból, Fehérgyar­matról, Vásárosnaményból, a szomszédos járásokból. Mindazok, akik a gyermek- élelmezés jobbításáért vala­mit is tehettek. Igazából bevallom, hogy valójában az tetszett nagyon, hogy egy gyakorlati jellegű tanácskozás politikai rangol is tudott nyerni, az, hogy eléggé nem hangsúlyozható elméleti tanácsokhoz gyakor­lati útmutatást kapott min­denki, aki érdemesnek tartot­ta eljönni erre a beszélgetés­re. A maga módján ez ter­mészetes, bármilyen ritka is Török István, a Szabolcs- Szatmár megyei Szálloda és Vendéglátó Vállalat igazga­tója mondta a beszélgetés­ben: „Aki ma gyerek, aki a napközikben eszik, ebédel tízóraiak, az a holnap fel­nőttje. Egészséges táplálko­zása, egészséges ember és e: az egészséges ember a holnap éttermi vendége lesz.” Nem véletlen hát a talál­kozás a hivatásos vendéglátót és a gyermekek élelmezésé­ről gondoskodók között. Sür gette ezt a találkozót, hogy i gyermekélelmezés területéi számos gondunk van. Gond ja van az orvosnak, de gond ja van az óvodában főzősza kácsnak is, aki kicsi pénzbő jót, s jól szeretne adni. Nap jainkban még kérdés, hogi elméletileg tudjuk-e, mi a jó és hogy gyakorlatban meny nyíre tudjuk megvalósítani A fórumon szó volt az elmé létről és a résztvevők kaptal gyakorlatilag hasznosítható akár már másnap alkalmaz ható tanácsokat. A beszélgetés hivatalos ré sze után új, a gyerekek álta bízvást megkedvelhető ízeke kóstoltak a vendégek, ta nácskozhattak a szakáccsal, elkérhették a recepteket. Nem véletlen, hogy a részt­vevők még sokáig együtt maradtak, hogy aztán jó re­ceptekkel, tanácsokkal utaz­hassanak haza. Ha töredéke valósul meg a rendezők szán­dékainak, akkor is nagyon jó volt ez a fórum. A gyerek ugyanis a holnapi egészséges felnőtt. . NEM TETSZIK, ahogyan itt Mátészalkán takarí­tunk. Tudom, ez így különös egy kicsit, hiszen a világ legtermé­szetesebb dolga, hogy amikor ki­tavaszodik, ki-ki nekilát a maga háza táján és rendet tesz. Benne van ez ilyenkor a levegőben. Mi nem tetszik? Akinek kedve és ideje van, azt megkérem, hogy sétáljon egy nagyot a*vá- rosban. Nagyon szépek az udva­rok, gondosan gereblyézettek a kertek, nyit a tulipán, és még a legszigorúbb háziasszony sem ta­lálhat hibát a rendben. (Má$ do­log, és háboroghatnék is azon, hogy tavasz ide, tavasz oda, a boltok előtt reggel még mindig sepretlen a járda, hogy a belvá­ros lakói azt gondolják, hogy majd jön a „hivatalos takarító, de hát az egy másik háborgás dolga lehet.) Akár fényképezhettünk is vol­na, ha kedve lenne bárkinek is a szép udvarok mellé szemetet fényképezni. Emlékszem tanács­tagi beszámolókra, várospolitikai fórumokra, ahol a lakosság sze­méttartó konténerekért „perelt”, nem is kevés hévvel. Nos, a vá­ros nem is kevés pénzért meg­vette a konténerek jó részét. Es a konténerek mellett ott so­kasodik már az udvarokról gonddal kihordott szemét. Ház­tartási szemét, olyan, aminek a konténerben lenne a helye. A szeméttartóban viszont megta­lálni azt a szemetet, amit oda neip szabadna tenni. Fanyesedé­ket, üres üveget, építési törmelé­ket, tehát mindazt, amit a tava­szi nagytakarításokkor szállítana el a város." Kérdezhetik, miért baj ez? Nos, gépek romlanak, a konténerek mennek idő előtt tönkre, és va­lójában ezreket költünk el a vá­ros pénzéből felelőtlenül. Kár, szép udvarokhoz ugyanis tisztes emberi fegyelem illene inkább. A művelődési központ: Program­előzetes Mátészalkán a Zalka Máté Művelődési Központban a megye második kategóriás kórusainak hangversenye május 8-án lesz 13 kórus köz­reműködésével A hangver­seny délelőtt 10 órától kez­dődik. ★ Május. 7-én lesz a klubve­zetők járási továbbképzése, amely egyben felkészítés is a klubvezetői engedély meg­szerzésére szükséges vizsgá­ra. * Két alkalommal rendeznek kistelepüléses műsort a leg­jobb amatőr csoportok és szó­listák közreműködésével. Má­jus 13-án Urán, május 20- án pedig Rohodon mutatkoz­nak be az amatőr csoportok szólisták. 200 általános iskolás gye­reket (7—8. osztályosokat) — szülők is mehetnek — visz Nyíregyházára a színházba A Három a testőrt nézik meg a gyerekek és a szülők egy­aránt. Közös családi élményt szeretne így kialakítani a művelődési központ. Minden hét végén a szabad­idős programmal várja a gyerekeket. Szombaton dél­előtt kisdobosklub, délután úttörőklub. A klubkönyvtár pedig szombat délután várja a gyermekközönséget. Az oldalt összeállította: BARTHA GABOR Negyven gyerek meg a busz gukéba, és ismerős volt ne­kik még a gépkocsivezető bácsi is, hiszen jártak ők már valamennyien a gyárban. Amikor ott valamilyen ün­nep van, akkor ők mennek el műsort adni, ők visznek verset, éneket és vidámságot magukkal. Lám, egyszerű, szabályos üzlet ez. Ök kap­ták a buszt, a gyár kapta a műsorokat. Miért írtam erről? Ha megvallatjuk az úttörő csa­patok naplóit, kiderül, hogy mindegyiknek van „saját” gyára, hogy minden iskolá­nak vannak „saját” üzemei, ahogyan minden üzemnek vannak „iskolái”. A kirándu­lás csak egy találkozás. Han­gos, harsogóan vidám. Fe­dezete pedig a sok-sok mun­ka. Egy kicsit a jövő kala- pálgatása. Á holnap városa N em Dutka Ákos csodá­latos könyvének a cí­mét akartam ellopni, de egy kicsit találkoztam a holnap városával, a holna­pok Mátészalkájával. Tör­tént pedig a következőkép­pen: elémállt a gyerek. Mondta, adjak neki har­minc forintot. Mondtam, adok szívesen, de hát sze­retném tudni, hogy mire kell? Bizalmas titkot követel­tem, de megtudtam érte egy nagyon szép igazat. A gye­rekek az új ház lépcsőhá- zában, van közöttük öt­éves és tízéves is, eldön­tötték magukban, hogy ők az „egy lépcsőháziak”, né­hány más, a téren velük ját­szó, meghívott gyerekkel, ha kell, amúgy az isten szabad ege alatt „bulit” rendeznek. Olyan ismerkedési délután­formát, kólával és keksszel, mert a „bulihoz” ennyi kell. Kiderült, a fiaim kiegyeztek volna húsz, vagy akár tíz forinttal is, lévén a belépő nem kötelező, ök csak talál­kozni akarnak, úgy együtt. . . Mit tehetek a történet­hez? Elkezdtem irigyelni a gyerekeket. Mi ott abban a bizonyos lépcsőházban úgy élünk egymás mellett, hogy lépcsőházi bólintásokból is­merjük csak egymást, de az utcán már fel sem ismerjük a másikat. És szorongunk, és a bérházi életforma ri­degségéről beszélgetünk, el­idegenedést emlegetünk. Lám, a gyerekek nem szo­ronganak, nem emlegetnek elidegenedést, nem panasz­kodnak. Bulit szerveznek maguknak. Ismerni akarják egymást. Nem tudom persze, hogy melyik szülő mit gondol er­ről a „buliról”, még azt sem tudom, hogy a szervezgetés közben hány akadállyal ta­lálkoznak még a srácok, de egyben biztos vagyok: ők, ha felnőnek, ismerni fogják egymást, mert bennük még él az, ami minden ember­ben él. És keresik egymást, ahogyan mi is keresnénk, ha nem feledkeztünk volna meg erről. Ezért a holnap városa az övék. Szebb a mi­enknél. AMIKOR BONTANI KEZDTEK az egykori üzletsor utolsó házait a Kossuth és a Bajcsy-Zsilinszky utca sarkán, fájt a szívem, minek tagadjam! Ez nem holmi giccses érzelgés, hiszen ki ne szomorkod- na, ha a múltjából kitépnek egy darabot. Ez az üzletsor, ami a mostani Bajcsy-Zsilinszky utca egy rövid szakaszának felel meg, valaha legendás idők tanúja volt. Itt állt a Weisz Zsigmond-féle nyomda, ahol a későbbi költő, Kis Ferenc inaskodott. Itt volt 44- ben a gettó egyik oldala és az utca sarkán akasztották fel azon az őszön a szökött székely katonákat. Itt vonultak fel a május elsejei ünneplők, és itt tanultunk a Krespai-féle „zenedében” hegedülni Bogdány Gyurkáékkal. Itt volt Fekete bácsi MEGA-borozója is. Amikor e sorok napvilágot látnak, már csak a Herdon zöldséges­boltja üzemel. Bármelyik pillanatban kezdhetik a bontását. Szem­ben a Csizmadia-palota árválkodik felújításra várva, hiszen ez az egyetlen épület marad meg a környéken, talán ez év végére visz- szaköltözhet a könyvtár is. Eltűnt egy darab Mátészalka és a múl­tat idéző romok lassan helyet adnak a modern városrésznek. (nyéki) Negyven, kilenc-tízéves gyerek Szatmárt látni ment. Tudom, nincs ebben semmi rendkívüli, hiszen, mint ta­vasszal mindig, a városok te­rein, a pályaudvarokon, az országutakon naponta talál­kozhatunk boldog gyerek- hadakkal. A kirándulások évadja ez. Országot járnak ezek a kis, mindent felfe­dezni akaró hadseregek, és talán többet tanulnak ilyen­kor egy-egy vidám napon, mint az év végéhez közeled­ve egyre fárasztóbb iskolá­ban. Láttam negyven boldog gyereket. Az ISG autóbuszá­ba szálltak, ügy mint a ma­Mit ér a hét vége? Egyik iskolánkban nem hivatalos felmérést készí­tettek a gyerekek hét végi programjairól. Az ered­mény — legalábbis — el­gondolkoztató. A felső ta­gozatos általános iskolások 80, az alsó tagozatos gye­rekek 90 százalékának nincs programnak tekint­hető hét végi elfoglaltsá­ga. A gyerekek esetleg moziba mennek, de leg­többen a televíziózást vá­lasztják. A felmérés kimutatta, hogy csak a családok öt százalékában, tehát min­den huszadik családban gondolnak a hét végi prog­ramok készítésekor a gye­rekeikre, szerveznek közös sétákat, kirándulást, a gyereknek is élvezetes csa­ládi programokat. Köztudott: Mátészalkán kicsi a művelődési köz­pont, az úttörő- és ifjúsá­gi ház bezárása óta korlá­tozottabbak a lehetőségek. A szülők nem várhatnak arra, hogy majd a „mű­velődés szakemberei” gon­doskodnak a gyermek­programokról, hiszen hely hiányában a programokat csak kevés gyerek élvez­heti. Éppen ezért nagy a szülők felelőssége. A kiábrándító felmérés adatai figyelmeztetőek. Nem akkor vagyunk jó d! 1 szülők,‘ha-; mindent’.meg­teszünk a gyereknek,- ha- Tiem akkor, ha törődünk velük. VÁROSKÉP. (Császár Csaba felvétele) Sorokban Minden korábbi eredményt túlszárnyalva a város lakos­sága 1982-ben 18,6 millió fo­rint értékű társadalmi mun­kát végzett. Ez azt jelenti, hogy az egy főre jutó társa­dalmi munka értéke 1116 fo­rint volt. O Fiatalok városa. Mátészal­kán minden negyedik állam­polgár fiatal. A munkaválla­lók 40 százaléka 30 évnél fia­talabb. Egyre több a közélet­ben részt vevő, és a vezető posztokon dolgozó fiatal. SZOLGÁLTATÁSRA VÁLLALKOZNAK Három gazdasági munkaközösség alakult A jobb lakossági szolgál­tatások érdekében a közel­múltban három gazdasági munkaközösség alakult Má­tészalkán. A Mátészalkai Hőtechnjkai Szolgáltató Gazdasági Mun­kaközösség gyümölcsszárítók és aszalók készítését, kazá­nok tüzeléstechnikai hatás­fokának vizsgálatát és olaj- kályhák javítását végzi. A Koc’sordi Szerelő Szol­gáltató Munkaközösség gép­lakatos munkák, épület- és bútorasztalos munkák, vil­lany-víz és gázszerelési mun­kák elvégzését vállalja. A „Villám” Gazdasági Munkaközösség villamossze­relési munkák, villamos és biztonságtechnikai vizsgála­tok elvégzésére szervező­dött. NAPFÉNYBEN. (Cs. Cs. felv.)

Next

/
Thumbnails
Contents