Kelet-Magyarország, 1983. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-24 / 96. szám

2 Kelet-Magyarország 1983. április 24. AZ IVÓ LÉ HEH LEVES... Mossák az áruházat Menükártya az Erdőhátról A nyersanyagárak emelke­dése a vendéglátásban csak jelentős áremelkedéssel volt ellensúlyozható. Az alsófokú oktatási intézményeknél sem a nyersanyagnorma, sem a szülők által fizetett térítési díj nem emelkedett ilyen arányban. Ennek ellenére főz­nek, esznek a gyerekek. Mit és hogyan — erre kerestük a választ Kisarban, Jánkmaj- tison és Cégénydányádon. Kisarban 70 óvodáskorúnak (napi 15,50 Ft-ból); 18 nap­közisnek (napi 15,50 Ft-ból) a közel ennyi tsz-tagnak (na­pi 12,70 Ft-ból), az öregek napközi otthona 13 tagjának (napi 11 Ft-ból) és 10 peda­gógusnak (napi 10 Ft-ból). Mint Póti Györgyné fősza­kácsnő elmondja, a Gyermek- élelmezés című könyv szinte minden receptjét „lefőzték”. Reggelire — óvodások kap­ják '— tea, kakaó, kávé; uzsonnára szalámi, sütemény, jam; nemegyszer ivóié, cso­ki — egyaránt szerepel az ét­lapon. Mindig van leves. Tej­feles csirke, fánk, székelyká­poszta. krumplis tészta, fő­zelék hússal — volt a máso­dik fogás az április 16-ig ter­jedő héten. A gyerekekkel be­szélgetve, arról győződtem meg, hogy itt mindenki annyit kap, amennyit kér. Nagy könnyebbséget je­lent, hogy a tsz fizet egy félműszakos kisegítőt (Var­ga Ida), s ugyancsak a tsz jóvoltából dolgozhat Bállá Bálint fűtő, aki egyben el­végzi a „házkörüli” munká­kat is. Jánkmajtison 100, Szamos- sályiban 30, Csegöldön 30 napközis étkezéséről gon­doskodnak. Az óvodákban, a r~---------------------------------------------------------------------------------v Tízféle gyógynövényből készül Epebor Kemecséről Fűben, fában orvosság — hirdették egykor, s a ma embere is egyre inkább hisz a régi mondásnak. Mert mivel mással lehetne ma­gyarázni a gyógynövények reneszánszát, mint azzal, hogy az embernek kezd egyre inkább elege lenni a szintetikus anyagok ural­mából. Él Kemecsén is egy gyógyszerész, Szikszay László, akinek egyik készít­ményét, az epebort lassan megismeri már az egész or­szág. Pedig nem kísérte a gyógyszer útját nagy csin- , nadratta, csendben, szinte észrevétlenül terjedt el előbb a környéken, aztán fokozatosan az ország tá­volabbi vidékein. De mit is tud az epebor? Válaszoljon erre a legille­tékesebb, a gyógyszer gaz­dája, Szikszay László. — Még mielőtt valaki azt hinné, hogy valami csoda­szert találtam fel, le kell ■hűtenem a kedélyeket, szó sincs erről. Az viszont tény, hogy elősegíti a máj és az epe működését, s megaka­dályozza, vagy legalább is lelassítja az epekőképző­dést. Anélkül, hogy szakmai titkot sértenénk, annyit el­árulhatunk az epeborról, hogy mintegy tíz féle gyógy­növényből — többek kö­zött mentából, áldott bene- dekfűből, vérrehulló fecs­kefűből — készül hagyomá­nyos kézi úton. A főleg Szabolcsból beszerzett nö­vényeket tehát itt a keme- csei patikában áztatják, ke­verik, préselik, szűrik, s e roppant fárasztó eljárás után következhet csak a palackozás. A gyógyszerész leveleket, táviratokat mutat, Mis­V ___________________________ SZIKSZAY LÁSZLÓ ÉS AZ EPEBOR (CS. CS. FELV.) kolcról, Pestről, a Balaton mellől kérik és köszönik előre is az újabb külde­ményt, mert amint írják, az epebort ők már megkóstol­ták, s azóta nem tudják, hogy mi is az a gyomorbán- talom, étvágytalanság, epe­görcs. — Tulajdonképpen már hét éve elkészült a recept, s az első széria is, de nem vertem nagydobra — mond­ja Szikszay László, aki itt nőtt fel a faluban, s nagy­anyjától tanulta meg a gyógynövényeket becsülni, így aztán előbb csak igen szűk körben terjedt el a hí­re, aztán fokozatosan egy­re többen fordultak hoz­zánk. A beszélgetés végén a pa­tika vezetője félliteres pa­lackot hoz, s megkínál ben­nünket egy kortynyi bor­ral — epeborral. Én mon­dom, jobb, mint a zöldszil- váni! S ez valóban gyógyít. (bg) __________________________/ székhely községben 80, Sza- mossályiban 50, Csegöldön 15-en étkeznek. Az ivóiét itt is csak üdítő italként adják. Az erdőhátiak nem fogad­ták el levespótlóként. A cégénydányádi Kállay Éva Leánynevelő Otthon 100 lakója élelmezése szinte ki­fogástalan. Az otthontanács javaslatainak figyelembevé­telével állítják össze az ét­rendet. S ebbe „belefér” a kokasfejes nyalókától a pat­togatott kukoricáig sok min­den. A napi étkezési norma 31 forint. Rendszeresen végez­nek kalóriaszámítást — s a gyerekek súlygyarapodása azt igazolja — eredménnyel. Nagyon jó a kapcsolatuk a ZÖLDÉRT fehérgyarmati hűtőháza elosztó raktárával. Besegítenek saját erővel is. Van ugyanis egy 1700 négy­szögöles kert, melynek ter- melvényeit is bevételezik, fel­használják. A moslékból 8— 10 disznót hizlalnak évente. A gyümölcsösben lévő 82 darab almafa, az 5 darab körtefa és a 3 nyári almafa gyümölcse is az otthon kis lakói étlap választékát gaz­dagítja. Sok száz kíváncsi szempár követte és követi a nyíregyházi Kelet Áruház közel kétezer négyzetméternyi külső burko­latán dolgozó hegymászók munkáját: az Alpin Gazdasági Munkaközösség tagjai nagy munkára vállalkoztak: az áru­ház külső „ruháját” mossák át rendhagyó módon — kötélről aláereszkedve — a május elsejei ünnepre. Képünkön: Orosz János és Garai Zoltán hegymászók a magasban, (császár) TABLÓDIYAT, BALLAGÁSI RUHA, Éji ZENE... Ötezer fiatal a „kirakatban14 Több mint ötezer fiatal fényképe kerül ezekben és a közeli napokban a boltok, áruházak kirakataiba. Már megjelentek az első érettsé­gi tablók, mint a tavasz han­gulatos színfoltjai. Milyen az idei tabló, ballagási ruhadi­vat? Mit és hogyan énekel­nek a várost járó diákok a tanárok ablakai alatt? Mi a módi az ajándékoknál? Ezek­ről kértünk villámvéleményt Leskovics Józseftől, a megyei tanács művelődési osztályve­zető-helyettesétől. — Arról, hogy milyen le­gyen a tabló, a diákok dőli; tenek. Jó lenne, ha a neve­lőtestületek jobban tudnának hatni a diákságra, nem a saját ízlésüket, elképzelésüket rá­juk erőszakolva, hanem az esz­tétikus, egyszerű és olcsóbb irányba terelve a tablódiva­tot. Ez az iskolának is ügye, a tablók az is'kola tulajdoná­ban maradnak- s nem mindegy milyen ízlést tükröző emlé­kek maradnak a falakon. — Úgy látjuk, hogy a ko­rábbi szélsőségek, ruhakölte­mények lassan kiszorulnak a ballagási ünnepségről. A lányoknál is ritkább a földig érő, szinte csak arra az alka­lomra felvehető ruha. A fia­talok úgy készíttetik általában a ballagási ruhákat, hogy azokat később, más alkalom­ra is felvehessék. Változó az éjszakai ének­lések megítélése is. ’ — Sajnos, esetenként mint­ha kiszorulnának a régi, szép diákdalok a fiatalok „re­pertoárjából”, pedig éppen ez adja e kedves szokás han­gulatát, lényegét. Különösen éjfél körül, vagy az után hall­hatnak a házak lakói — oly­kor megbotránkozást keltő — amolyan kocsmai nótákat is... Az ajándékozási szokások­ról: — Mindinkább a könyv és a virág a leggyakoribb aján­dék, legfeljebb az osztályfő­nökök kapnak valamilyen ki­sebb emléktárgyat. Megyénkben a gimnáziu­mokban az idén 1366, a szak- középiskolákban 1163, a szak­munkásképző intézetekben és szakiskolákban 2705 fiatal fe­jezi be a tanulmányait. A gimnáziumi és szakközépis­kolai tanulók május 14-én, a szakmunkásképzősök és szak­iskolások május 27-én és 28- án ballagnak ... (P. G.) A Nyíregyházi Műanyag- és Fényképészipari Szövetkezet dekorációs részlegében Horvátb Attila az élelmiszeripari szakmunkásképző inté­zet ételmiszertartósitó szakának tablóit készíti. (Cs. Cs.) A tárgyalóteremből Lábon vett fát... A három évvel ezelőtti tava­szon úgy döntött a Jánkmajtisi Áfész vezetősége, hogy a fűrész­üzem ládagyártását fejleszti, ezért növeli a fafelvásárlást is. Ha viszont ezt növeli, akkor úgy teszi, hogy fa immár továfobel- adásra is jusson. A növelni szándékozott fafelvá­sárlásokat Kicska Sándorra, a Tüzép-telep 52 éves vezetőjére bízták, ö vásárolt a KPM út iménti fáiból, a tanácsoktól és — magánszemélyektől is. Készpénz­zel Kicska nem fizethetett, a visz- szaélések elkerülése végett — úgy gondolták az áfész vezetői — célszerűbb lesz, ha ezt egy felvá­sárló végzi. Kicska gyakran lábon vett fát és — mivel hasonló szakemberei az áfésznek nem voltak — fűré­szes kisiparosokkal termeltette ki. Az elszámolásban sajátos rend­szer alakult ki: az áfész a kis­iparosoknak a kitermelt fa har- imadát adta természetben, végül ezt is fölvásárolta tőlük. Ettől függetlenül, az elszámolást még ezen az alapon is lehetett volna pontosain készíteni. A lábon vett és becsült fa­mennyiség esetében nem is kicsi a tévedés veszélye, vagyis hiába használják az erdészeti köböző kézikönyveket, az eredmény ko­rántsem biztos. Többlet keletke­zett itt is, méghozzá jócskán. A dolog pikantériája természetesen az, hogy a többletről az áfész ve­zetői nem tudtak, azt egyedül Kicska ismerte. Ö pedig, enyhén szólva, nem volt ellensége a pénznek. A több­letet fiktív felvásárlási jegyek­re vezette, s azokon eladóként nem létező, vagy már nem létező személyeket jelölt meg, s ő maga hamisította alá a kitalált neveket, így Igazolta a pénz átvételéit. A kifizetőket ez nem érdekelte kü­lönösebben, az sem, hogy a pénzt Kicska vette át —, és így az áfészt 347 600 forint kár érte. Kicska mindemellett úgy látta, hogy túl nagy hasznot hoz az áfésznek a fa felvásárlása, ezért úgy vélte, hogy „sajátszámlás” felvásárlási tevékenységbe is be­lekezdhet, nem fog feltűnni sen­kinek. Rendszerint lábon vette meg a fát magánosoktól, azt ki­termeltette, a kitermelést tisztesen " megfizette, végül valakinek a ne­vére az áfésszel felvásároltatta. Tiszabezdéden például tízezerért vett nyárfát. Kitermeltette kettő­ért. s két inévre eladta 102 ezer­ért! Összesen 107 ezer forint hasz­na származott a saját, különutas felvásárlásokból. A vizsgálat végül is a népi el­lenőrök megállapításaira alapoz­va indult meg, és Kicskát letar­tóztatták. A Nyíregyházi Megyei Bíróság Kicskát csalás és üzérkedés, to­vábbá magánokirat-hamisítás mi­att 2 év és 8 hónap börtönre bün­tette, négy évre eltiltotta a köz- ügyektől, végül 20 ezer forint pénzbüntetést is kiszabott. A bí­róság kötelezte Kicskát, hogy 126 ezer forint elkobzást pótló egyen- értéket az államnak, 347 ezer fo­rint kárt pedig a sértett áfész­nek fizessen ,meg, továbbá neki ikell kifizetnie a több mint 70 ezerre rúgó bűnügyi költség zö­mét is. Az eUenőrzés elmulasztá­sa és a hanyag kezelés miatt két áfesz-dolgozót korábban a járás- bíróság próbára bocsátott. Az ítélet jogerős. T. S. Heti bosszúságunk Húzás A dolog úgy kezdődött, hogy ismerősömnek a héten volt egy jó húzása: ha szerelők segítsé­gével is, de sikerült felhúzni kocsija lökhárítójára az onnan leszakított gumit. Persze nem önszántából szaggatta le, mint néhányan időnként megszag­gatják saját ruháikat, egy má­sik jármű volt a gumivisszahú­zás előidézője. Történt, hogy csütörtökön a városi tanács előtti parkolóban hagyta kocsiját, s amikor visz- szament, akkor fedezte fel, hogy gumija úgy összegyűrő­dött, mint a Kossuth utcai új lakások tapétája, ha szemerkél­ni kezd az eső. Mit szépítsem a dolgot, káromkodott egyet, aztán nekilátott valamiféle pa­pírt keresni az ablaktörlő alatt, hátha hagyott legalább egy rendszámot hátra a lökhárítót meghúzó jármű gazdája, aztán 'a kocsi környékét is átkutatta, ám papírt sehol sem talált. Reggel első útja a szervizbe vezetett. Nézte, nézegette a szerelő, s már épp a nézetét akarta kifejteni, milyen prakti­kus találmány ez a kidauero- zott lökhárító, hiszen ezután a púpos részével nyugodtan ne­kimehet a fának, legfeljebb ki­egyenesedik, — amikor egy másik autó sofőrje megkérdez­te: csak nem ez az autó volt, amelyiket tegnap az a sárga csuklós busz meghúzott a ta­nács előtti parkolóban és meg­állás nélkül továbbment? Ismerősöm már-már a rend­őrséghez akart fordulni, hogy feljelentést tegyen a cserben­hagyó ellen, de aztán meggon­dolta magát. Miért is kellemet­lenkedne egy busszal? Hátha nem is volt benne sofőr, hátha csak magától kóborolt el, mert a Kossuth téren egyik járatnak sem vezet a hivatalos útja. Meg aztán tulajdonképpen nem is őt, hanem a kocsiját hagy­ták cserben. Intézze el a dol­got a busz és a kocsi egymás között. B. J. Mellesleg Az alkohol — miként a közismert kiszólás tartja — butít, öl és nyomor­ba dönt. A héten viszont meg­tudhattuk azt is kedvelt la­punk „Bor és szerelem” című írásából, hogy a túl sok alko­hol a felsoroltak mellett még... hogy is mondjam csak... impo­tenciát okoz. Szóval az alkohol azon túl, hogy a leittasodott- nak keresztbe áll a szeme, ősz- szeakad a nyelve és a lába, még azt is eredményezheti: a férfi csak hiszi magáról, hog> férfi, egyébként nem az. Tu­lajdonképpen semmi különö­sebb biológiai csoda nem tör­tént vele, de amíg a szesz ha­tása alatt van — vallja dr. H Solms genfi professzor —, ad­dig nem képes arra, amire i férfinemhez tartozása révét egyébként képesnek keltem lenpie. Azt hiszem világos, mi ről van szó, úgy hogy továbt is mehetünk. Mondja még a professzor hogy kevés szesz ellenben át menetileg fokozhatja a készsé get és a képességet, mert a ki: mennyiségű alkohol csökkent a gátlásokat és ösztönzőiéi hat .. . Mellesleg az eddigiekkel ; magam részéről teljesen egyet értek. Nem kell ahhoz Genfbi menni és megkérdezni a pro fesszort, a közvetlen környeze tünkben is meggyőződhetün: eme jelenségről, amely- azt i alátámasztja, hogy borban a igazság. Csakhogy. Szerény is mereteim azt sugallják, soha sem azokkal van baj, akik be torításért egy gyűszűnyi konys kot isznak, hanem a nagyivók kai. Nekik ugyanis reggelt« estig hiába beszélünk mi féi fiúi képességük veszélyes csők kenéséről, mert ők még ha ki resztbe áll a szemük, akkor hamarabb meglátják a dei szilvapálinkát vagy a nagj fröccsöt, mint a szépséges szé csaposlányt. Sőt! Egyesek szt rint az ilyenek százszor szívj sebben gyönyörködnek a cs< polt sör sárga csillogásába! mint .akár a legszebb színészr szemében. Hát itt van a kutj elásva! Detoxikálót megjá nagyivók még sohasem amia keseregtek, hogy az a bizony« képességük csappant meg, h. nem sokkal inkább azért, me a pénztárcájuk csappant a ki zelés után . . . Tanácsolja a m vés szakember, mindeneset: az a fontos: ki-ki meg tud; határozni a neki egyénileg lej hatékonyabb szeszmennyiségj De mit tegyenek azok a bát< férfiak, akik sosem tudjá hogy mi az elég? (angya

Next

/
Thumbnails
Contents