Kelet-Magyarország, 1983. április (43. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-24 / 96. szám
1983. április 24. 3 Kelet-Magy arorsz ág /-------------------------------------------------------------------------------------\ Mérsékelt aranyláz Egymillió forint márciusban Eléggé mérsékelt az aranyláz Nyíregyházán. A jelek azt mutatják, hogy többen vennének, mint amennyien eladnának. De nézzük közelebbről, mi is a helyzet a megyeszékhely két, aranyvásárlásra jogosított boltjában, az óra- és ékszerüzletben, és a VAGÉP erre kijelölt boltjában. A VAGÉP üzemvezetője, Vinnai József szerint nem tolonganak az aranyat kínálók. Napi átlagban 15— 20 gramm aranyat vesznek, igaz, január végén, amikor az akció megindult, nem, volt ritka a naponkénti negyven gramm sem. Lehet, hogy nem igazán jó bolt aranyat eladni? „Napi árat” ígér a boltok felirata, nézzük, hogy április 21-én mit is jelentett ez. A tört arany grammját 306 forintért, a fazonaranyat 306—650 forint között vették, de ha valaki 18 karátosat kínált vételre, akár ki- lencszáz forintot is kaphatott egy gramm nemesfémért. — Eddig körülbelül egy kilogrammot vásároltunk — mondja az üzemvezető. — Egy részéből ékszert készítünk, a hibás ékszereket kijavítjuk és újra eladjuk. Ami talán feltűnő: nagyon sokan hoznak kopott, régi aranytárgyat, melyen látszik, gazdájuk sokáig őrizgette. De ugyanakkor nem lehet korosztályokhoz kötni az eladók körét, tehát például nem a nyugdíjasok válnak meg értékeiktől. — Valamennyi ékszert, amit készítünk, felküldjük a fővárosba, a NemesfémV ___________________________ jelző és Hitelesítő Intézetbe hitelesítésre. Ez a garancia arra, hogy a vevő azt a finomságot kapja, amit kér. A VAGÉP havonta 150— 200 ékszert készít, és két-, háromezer darabot javít. Átfogják az egész megyét, hiszen Mátészalkán, Nyírbátorban, Kisvárdán és Nyíregyházán négy helyen van boltjuk, sőt a közeljövőben a mátészalkai üzlet is jogosítványt kap az arany felvásárlására. Angyaláti Ferencné az óra- és ékszerüzlet vezetője szerint is lehetne nagyobb az aranykínálat, noha márciusban egymillió forintot fizettek ki az eladóknak. — Nem hoznak külföldi aranyat — mondja az üzletvezető —, úgy tűnik, mintha az emberek nem eléggé hinnének még a rendeletnek, amelyik nem kutatja az arany eredetét. Egy biztos: a pultnak erről az oldaláról nézve úgy látszik, hogy az embereknek még ma is van pénzük. Ha nem is naponta veszik a 20—25 ezer forint értékű karkötőket, de egyik sem soká porosodik az üveg alatt. S. Z. A Minőségi Cipőgyár csengeri üzemében hatezer darab lánykacipőt gyártanak belföldi megrendelésre. Ecsedi Menyhért a cipők minőségét ellenőrzi a szalag végén. (E. E. felv.) Zajlói - álmatlanság? Közegészségügyünk mérlege Április végén kezdik az orvostechnikai berendezések szerelését a megyei kórház sebészeti tömbjében. 1980 júliusában kezdték a 450 ágyas kórházi épület és a diagnosztikai szárny alapozását és várhatóan ez év végén adják át a sebészeti-diagnosztikai részleget. (Elek Emil felvétele) ÓVÓ BÁCSIK PEDIG NINCSENEK... „Gyermekkertészek“ Nagykállóbél Szívesen fogadnának-e fiújelentkezőket az óvónői szak- középiskolába? — kérdeztük a nagykállói Budai Nagy Antal vezetőitől. Igenlően bólogatott Bökönyi Sándor igazgatóhelyettes és Dalia Ferenc gyakorlatvezető. De inkább a kuriózum kedvéért mondták, hogy fiúkat is „elfogadnának”, hisz tüstént előkerült a pályaválasztási tanácsadó füzetecske, amelyben az iskola neve és egyéb tudnivalói mellett ez áll: csak lányoknak . . . — Ügy se lenne fiú jelentkező — nyugtatta meg a kedélyeket Noszály László igazgató, majd a tíz év fontosabb tapasztalatait idézték fel, melyekről éppen ma emlékeznek jubileumi iskolaünnepségen. 1973-ban teljesen új úton folytatta munkáját a nagy múltú iskola, melynek elődje a főreáltanoda olyan személyiségeket is diákjainak mondhatott — igaz csak néhány hónapig —, mint Szamuely Tibor. — Bizony, az átszervezés miatt sokan elmentek tőlünk, a tantestület egy jelentős része kicserélődött. Fokozatosan alakultak ki a személyi és tárgyi feltételek. Először pedagógiai szakos tanárokat kellett hozni az iskolába — folytatja az igazgatóhelyettes és neveket említ, kit honnan „csábítottak ide”. Tíz évvel ezelőtt két első és egy második osztállyal kezdték a középfokú óvónőképzést, 116 lánnyal, míg jelenleg 305 tanulója van az iskolának. Eddig több mint ötszázan szereztek itt középfokú óvónői képesítést és tettek érettségi vizsgát. — Visszajelzéseink szerint az itt végzett fiatalok nagyon jól megállják a helyüket — mondja a gyakorlat- vezető. — Egy nagy kísérlet volt ez — említi az igazgató, amely igen sok tartalmi, módszertani, gyakorlati tapasztalattal gazdagította, a tantestület tagjait. Nálunk ugyanis nemcsak a pedagógiát, a lélektant, az óvodai gyakorlatot keli minél magasabb szinten, életszerűen, gyakorlatiasan tanítani, hanem másként kell tanítani a magyar, a történelmet, vagy az éneket is. A tiszta szép, helyes beszéd és a jó hang igen fontos egy óvónőnek, énekből például érettségiznek is a fiataljaink . . . Egy évtized alatt a Budai Nagy Antal Óvónői Szakközépiskola megrajzolta saját arculatát, melyhez természetesen nem csekély anyagi és erkölcsi támogatást is kaptak. — Három-négyszeres a túljelentkezés — magyarázzák az iskola vezetői, akik közé besorol a gazdasági vezető, Lelesz László is. — Sokan azonban az alkalmassági vizsgán kiesnek, ugyanis beszédhibás, testi fogyatékos, vagy botfülű gyerek eleve esélytelenül pályázik. Mit ígér a jövő — kérdeztük. A távlati elképzelések szerint az eddigi úton haladva szélesebb pedagógiai alapozással, valamivel tágabb- ra szeretnék nyitni a képzési horizontot: az óvónőkön kívül gyermekfelügyelőket, napközis nevelőket is képeznének, akik a bentlakásos intézményekben és napközikben el tudnak majd helyezkedni. Páll Géza A IV. B-s lányok gyakorlati foglalkozáson óvodai eszközöket készítenek. (Elek Emil felvétele) Tülkölő autótömeg, óriási hangzavar veszi körül a gyalogosokat Nyíregyházán a fél ötkor kezdődő csúcsforgalomban. Az orvosilag megengedhető 85 decibeles szintet elérd, sőt meg is előzi sok esetben a nagyváros zaja. Ezt viszont folyamatosan nem lehet elviselni, a hallószervek károsodása mutatja: a csúcs- forgalom, csakúgy, mint a zajos munkahely ezernyi panaszt okoz, csökken a teljesítmény, alvászavar lép fel, ingerlékeny lesz, emésztési panaszokkal' küzd a beteg, magas vérnyomással tiltakozik a szervezete á megterhelő zajártalom ellen. A környezeti ártalmak elleni ködeimet nem véletlenül jelölte meg a KÖJÁL az idei évre. Hiszen az ételeinket mérgező vegyszerek, a strandok, uszodák szennyezett vize, a levegő egészségtelen ösz- szetétele, mind megannyi lehetőség a megbetegedésre. A környezeti ártalmak növekedése ellenére közegészségügyi szempontból kiegyensúlyozott évet zárt a megye 1982-ben. A környezeti ártalmak kutatása mellett tovább folytatják az évek óta tartó komplex vizsgálatokat, különösen a gyermekintézményeket és a kórházi higiénét kísérik figyelemmel. Már most készül rá a KÖJÁL, hiszen közeleg 1984. január 1-e, amikor először vezetik be a gombavizsgála- tot. Félreértés ne essék, ez nem a piaci gomba ellenőrzését jelenti. Szakképzett biológus irányításával a KÖJÁL- han a gombamérgezettek to- xdnvizsgálatét végzik el. Eddi a fővárosba küldték e speciális vizsgálatra a mérgezést szenvedett betegek laboratóriumi leleteit. A gyors segítség révén a mérgezettek életben maradására lényegesen nagyobb lesz az esély. Noha közegészségügyünk tavaly megfelelőnek bizonyult, számos teendője van valamennyiünknek, hogy magunk és mások egészségét megóvjuk, a károsodásokat megelőzzük és a járványokat elkerüljük. Halásziné Iski Ildikó orvosi, biológiai asszisztens /--------------------------------ma edves olvasó! ML Fogtak-e a hátban tegnap, szombat este veres hasú békát, vagy hin- tettek-e rizzsel keresztet az istállóküszöbre? Fogadni mernék, hogy elmulasztották! Akkor pedig ne is várják, hogy meggyógyul a jószág szeme, de ne számítsanak arra sem, hogy sok tejet fog adni. E fenti állításokat igaz, az Akadémia még nem erősítette meg, ám a régi tudalmas emberek megesküsznek rá, éppen ma, Szent György napkor van a legtöbb tennivalója pásztornák, gazdának egyaránt. Mert ha valaki nem tudná, György-napra virradtunk, a magyar népi hiedelemvilág egyik legjelesebb napjára! Az idősebbek elbeszélése szerint például eleink még a taV ____________________ vaszt sem március elsején, vagy március 21-én ünnepelték, az igazi tavasz kezdetét április 24-én, azaz György napján köszöntötték. Roppant egyszerű ennek a magyarázata, * ilyentájban zöldül meg igazán a határ, s lehet kihajtani a kinn háló marhát. Megyénkben, különösen az állattartásáról híres Szat- márban, meg Betegben volt szokás illőképpen köszönteni e jeles dátumot, mint ahogy ezt Babus Jolán, a Tiszahát kiváló kutatója írta. Többek között tőle tudjuk azt is, hogy Szent Györgykor kell megvédeni a tehenet, a borjút a rossz szellemek rontásától. A kis borjút például úgy, hogy rizs-, vagy kölesszemekből keresztet rajzolnak az istállóküszöbre, s ez távol tartotta a jószágtól a boszorkányokat, akik nem átallották elvenni a tejet is a tehéntől. De ennek is megvolt ám a maga ellenszere. Az ügyes gazda Szent György éjszakáján vajhagymát szedett, s ennek a levét itatta-------------------------------^ meg a tehénnel. Jöhetett a boszorkány, már nem használt semmiféle rontás! Ha meg hályog volt a jószág szemén? A kútban fogott veres hasú békát feltették a kéménybe száradni, majd porrá őrölték, s belefújták az állat szemébe. A varázspor mindjárt lehasította a hályogot! Voltak ennél persze sokkal vidámabb tennivalók, események is e napon Beregben, Szatmárban. A határba hajtott gulyát például kísérte szinte az egész falu, s dallal, tánccal köszöntötték a nekividuló természetet. Egyszóval, megadták e jeles napnak a módját. Gondolom, azért a mai Györgyök sem tétlenkedtek! B. G. _____________________^ György-napra virradtunk VARÁZSPOR VANNAK AKIK KRITIZÁLNÁK, VANNAK AKIK SIRÁNKOZNAK, DE A LEGTÖBBEN TENNI AKARNAK. Ezért kérdeztük Labbancz Andrást, a Baktalórántházi Vertikál Ipari Szövetkezet szakcsoportjának elnökét, amikor az új vállalkozási formákról beszélgettünk: Tud jobbat — Roppant nehéz lenne e kérdésre kapásból „igen”-nel vagy „nem”-mel válaszolni, hiszen a szakcsoportunk még csak néhány hónapos múltra tekint vissza, hiszen ez év februárjában ütötték papírjainkra a pecsétet, a munka pedig csupán néhány napja, április elején kezdődött. — Kinek jutott eszébe a szakcsoport megalakításának gondolata? — A szövetkezet vezetőinek. Tulajdonképpen már a múlt év végén eldöntöttük, hogy élünk a lehetőséggel, de ez a két hónap kellett a különböző engedélyek beszerzéséhez, a csoport megszervezéséhez. — Mi indokolta a csoport létrehozását? — A szövetkezet igen sokrétű tevékenységet végez, szerencsére megrendelésünk is volt bőven, de -ró kellett jönnünk, hogy a korábbi felálláson változtatni kell. Szükség volt egy jó szakemberekből álló, vállalkozó kedvű „gyorshadtest” felállítására, akikre rá lehet bízni a sürgősebb munkákat is. Ez persze nem jelenti azt, hogy mi leszünk a csodacsapat, de azt hiszem, sikerült olyan érdekeltségi rendszert kidolgoznunk, mely biztosíthatja a gyors, minőségi munkát. — Tulajdonképpen mire vállalkoztak? — Forgácsolásra és a járművek barbantartására, javítására. Elsősorban a szövetkezet megbízásainak igyekszünk eleget tenni, ám ez korántsem jelenti azt, hogy lemondanánk a lakossági szolgáltatásokról. Most szükséges azonban megjegyeznem, hogy itt rengeteg még a tennivalónk. A szövetkezettől ígéretet kaptunk ugyan, hogy ők adnak munkát, csak győzzük, ám az eddigi tapasztalataink azt mutatják, a lakosság eléggé bizalmatlanul szemléli az új vállalkozási formák tevékenységét. — Mi lehet ennek az oka? — Sokan lejáratták a mozgalmat. Jó néhányan még mindig azt hiszik, elég létrehozni egy csoportot, s máris meggazdagszik az ember, még akkor is, ha immel-ámmal végzi el a vállalt munkát. Nem is olyan régen az emberek még versengtek azért, hogy elnyerjék egy-egy szolgáltató közösség kegyeit, most fordult a kocka: a fókák száma ugyan nem csökkent, de jócskán megszaporodott az eszkimók serege is. Nekünk tehát a szövetkezetben vállalt kötelezettségeink teljesítése mellett legfontosabb feladatunk a lakosság igényeinek maradéktalan kielégítése. A tizenhárom csoporttagnak tehát úgy kell dolgoznia, hogy ne kelljen szégyenkeznie a minőség miatt. Balogh Géza
