Kelet-Magyarország, 1983. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-22 / 94. szám

1983. április 22. Kelet-Magyarország 3---------------------------------------------------------------------------------. Elképzelem Lenint E lképzelem Lenint, il­letve megpróbálom felidézni magamban azt a képet, ami jórészt ol­vasmányaim nyomán él és változik róla bennem. Érde­kes lenne persze erről a változásról írni, a Lenin- képről, amely bizonyára so­kunkban változott meg az idők során, s ma is alakul. A róla szóló könyvtári kö­teteknek talán a századré­szét olvastam el, de ezek nyomán — főként, amióta az általa írt cikkeket, ta­nulmányokat sűrűbben la­pozom — lassan elhalvá­nyodott bennem a páncél­autó tetejéről szónokló lánglelkű népvezér roman­tikus, hősi alakja, s lett számomra mindinkább lángésszé ez az ember, aki kivételes képességeit el­szánt és szisztematikus ta­nulással a zsenialitásig fej­lesztette, aki azért gyako­rolt — és gyakorol ma is — oly maradandó hatást a történelemre, mert nem­csak a haladás irányát is­merte fel, hanem mert ké­pes volt összevetni ezt az irányt a valóságos lehetősé­gekkel, a történelemformá­ló tömegek igényeivel, szán­dékaival, felkészültségével, hangulatával. Mert képes volt az összevetés változó eredőjéhez igazodva céltu­datosan, olykor kockázatot is vállalón, de mindig takti­kusan cselekedni, s mert képes volt — mint a kiváló emberek általában — tudá­sát, napi munkáját, egész emberi lényét a haladás szolgálatába állítani. Elképzelem Lenint... Azt a Lenint is, akit még nem Leninnek, hanem Vo- iogyának szólítottak, s aki­nek minderről még fogalma sem lehetett; a kisfiút kép­zelem el, akit talán megszi­dott édesanyja, amiért köz­lekedésre az ablakot hasz­nálja az ajtó helyett, de ha­marosan testvéreivel — akár az én fiam az osztály­társaival — háziújságot szerkeszt, aki a verekedést csúnya dolognak tartja, ám aki úszni és korcsolyázni jár, emellett falja a köny­veket. Aki tízéves korában figyelni kezd, ha a környe­zetében a politikáról szó esik, aki bele-belekottyant a vitákba, s tizenkét éves korában sakkpartit nyer négy évvel idősebb bátyja ellen. • Elképzelem Vlagyimir II- jics Uljanovot, a kamaszt. Bizonyára mutált a hangja, amikor a „távollétetekkel boldogítsatok” mondattal küldte el a bátyjával foly­tatott hosszú vitákat meg­zavaró családtagjait. És el­képzelem, hogy mit érezhe­tett az a tizenhét éves fiú, amikor szeretett bátyját ki­végezte a cári önkény ... Aztán elképzelem a szorgal­mát, ahogy belevetette ma­gát a tanulásba, hogy — mert kizárták — magán­úton, másfél év alatt vé­gezze el az egyetemet. Aztán elképzelem huszon­öt évesen, elképzelem a börtönben, amint tornagya­korlatokat végez naponta, rendszeresen, amint a gyer­mekkori titkosírást felele­venítve írja a leveleit, amint láthatatlan írással a nyomtatott könyvsorok kö­zé fogalmazza meg első ta­nulmányait, és elképzelem, amint a láthatatlan írás­hoz használt tej kenyérbél- tartóját a smasszer köze­ledtére megeszi. Sokféleképpen képzelem el Lenint, elképzelem a száműzetésben, a messzi Szibériában, ahová meny­asszonya — később házas­társa — követi, elképzelem Pétervárott, ahol már ő ta­nít másokat, elképzelem Oroszországtól messze — ahogyan Stefan Zweig írta róla — egy zürichi foltozó­s __________________________ varga névtelen lakójaként, aki azért tölti könyvtárban minden délelőttjét és dél­utánját, mert falszomszédja a balalajkát kitartóan, de istentelenül hamisan pen­geti... Természetesen a forrada­lom vezetőjének is elkép­zelem. Elképzelem a har­cait, azt az embert, aki — amint Gorkij írta róla — „engesztelhetetlenül, oldha- tatlanul gyűlölte az embe­rek bajait, lángolóan hitte, hogy a balszerencse nem a lét kiküszöbölhetetlen alap­ja, hanem olyan nyavalya, amelyet az emberek képe­sek és kötelesek magukból eltávolítani...” Persze mostanában leg­inkább a nagy forradalom utáni Lenint képzelem ma­gam elé. A tizenhatórás munkanapjait, s hogy te­mérdek teendője közben fontosnak tartott megvédeni egy öreg színésznőt a kila­koltatástól. És elképzelem például, hogy az ifjúsági szövetség feladatai című beszédét milyen belső derű­vel mondta el a komszo- •nolkongresszuson, előre udván, hogy a polgárhábo­rú kellős közepén a lelkes fiatalok körében mekkora meghökkentést kelt majd, ha ő az ifjúsági szervezetek feladatait egyetlen szóval, a „tanulni” szóval jelöli. Egyébként is sokszor gon­dolok erre a beszédre mos­tanában, éppen erre, amely­ben Lenin a szocialista for­radalom politikai és a szo­cialista építés kulturális szakaszát oly világosan megkülönbözteti, mondván: „Az első nemzedéknek az volt a feladata, hogy meg- döntse a burzsoáziát. . . Az új nemzedékre bonyolul­tabb feladat vár ... Önök előtt az építés feladata áll, s ezt a feladatot csakis úgy oldhatják meg, ha elsajátí­tanak minden korszerű is­meretet ... És mostanában többször elképzelem, hogy milyen le­hetett a haragos Lenin. Munkatársa, Jelizaveta Drabkina szerint Lenin mindenkinél jobban tudott haragudni, és leginkább a bürokrácia megnyilvánulá­saira haragudott. „Szörnyen félek — írta egyszer Lenin egy funkcionáriusnak —, hogy beledöglünk az át­szervezésekbe, anélkül, hogy véghezvinnénk egy gyakorlati dolgot... Isten bizony halálosan félek. Ne essen bele ebbe a hibába, mert csődöt mondunk.” El­képzelem Lenint, aki sze­rint a nyílt ítélkezés társa­dalmi jelentősége „ezerszer nagyobb, mint a piszkos huzavona nyilvánosság nél­küli piszkos tárgyalása, ku­lisszák mögötti... hülye el- tussolása...”. Elképzelem Lenin életét, ezt a szenvedélyes, égő éle­tet, eszembe jut a halála, s azt kérdem magamtól, hogy boldog volt-e ez az ember, aki kérve-kérte orvosát: mondja meg betegségéről az igazat, s mert nem hitte el, hogy kímélő életmód mel­lett meggyógyulhat, ereje végső megfeszítésével dik­tálta a pártkongresszushoz címzett utolsó jegyzeteit. Amikor valóban megbénult, orvosai feljegyzése szerint „szenvedés és valamiféle szégyenkezés volt az arcára írva, a szeme pedig öröm­től és hálától ragyogott minden egyes, szó nélkül megértett gondolatért...” Elképzelem Lenint, halá­lának okát az orvosi jelen­tés az általános elhasználó­dásban jelölte meg, elkép­zelem a lehető legteljesebb emberi életet élt boldog embert. A legtöbb róla mintázott szoborra — alig hasonlít. Nem is hasonlíthat. A. G. _________________________> Az öfehértól Vegyesipari Szövetkezet asztalos részlegében készítik a Fehérgyarmaton épülő új, 34 lakásos épület ajtóit, ablakait. Csipkés Mihályné és Kiss Lászlóné az ablakokat vé­dőfestékkel tartósítja. (Császár Csaba felvétele) Univerzális fiúk IGNÁCÉK AKCIÓBAN — A tsz műhelyében több szakmunkásnak a fizetése kettes számmal kezdődik. Jó­val kevesebbet keresünk, mint az iparban dolgozó szak­munkások. Nyáron egy-két hónapig nagyobb összeg jön a házhoz, de azért naponta 12—15 órát dolgozunk. A fi­zetésünk nem, de a munka- körülményünk itt hasonlít az ipari munkásokéhoz. Minket a barátság, az emberség tart össze. A brigád takarékkönyve Miért épp a csengeri bri­gádra és annak vezetőjére esett a választás? A brigád­naplóból soroljuk fel a sike­rek állomásait. Kétszer kap­ták meg az aranykoszorús címet, négyszer a kiváló cí­met, tavaly és tavalyelőtt a termelőszövetkezetek területi szövetségének oklevelét ve­hették át. Idén április 4-én kapták meg negyedszer a Kiváló Brigád kitüntető cí­met. Friss még az élmény, többen is emlékeznek, hogy a címmel tízezer forint juta­lom járt. Ennek egy részét a fehér asztal mellett megtar­tott brigádgyűlésen elköltöt­ték, az összeg többi része a közös takarékba került. Mert úgy mint egy előre látó jó családnak, takarékja is van a brigádnak. — S a takarék ezen a tavaszon még egy nagyobb összeggel vastago­dott. A brigádtagok össze­szedték a kallódó vashulladé­kot, eladták, és nem keve­sebb mint 12 ezer forintot kaptak érte. Kihex fordulnának? A műhelyben, vagy a ha­tárban dolgoznak míg a mun­ka megkívánja. Ha valami­lyen plusz munkára van szükség, vagy társadalmi munkára, először nekik szól­nak a szövetkezet vezetői. A mostani műhely mellett épül egy tágasabb, még korsze­rűbb műhely. A vasas fiúk több hétvégén áldoznak sza­bad idejükből, hogy a kőmű­vesek és az ácsok jobban ha­ladjanak. Uszoda is épül a nagyközségben. A tanács ve­zetői kihez is fordulnának szakszerű segítségért, ha nem a Március 15. brigádhoz? Egy kicsit igazodva az el­nevezéshez is, pontosan ti­zenöten dolgoznak a brigád­ban. Dudás László személy­zeti vezető, a szocialista bri­gádok patronánsa így jellem­zi Gaál Ignácékat: — Nyolcvan erőgépe van a téesznek. Az univerzális fiúk mindet rendben tartják, mert csak így tudunk időben vé­gezni a munkákkal, a gépe­sítés korában a termésered­mény nagyban függ a szere­lőktől is. Szerencsés, hogy egy gépészmérnök és egy technikus is tartozik a kol­lektívához. A 22 IFA teher­gépkocsink csak úgy üzemel folyamatosan, hogy a fiúk újítgatnak hozzá hiánycikk­alkatrészeket. Többnyire közéleti emberek alkotják a brigádot. Kilencen párttagok, két tanácstag, egy munkás­őr, három önkéntes határőr, két miniszteri kitüntetett is van a brigádban és három hí­ján mindenki kiváló dolgozó. Aki megbotlott Kiváló a sző teljes értel­mében. Jeles Antal energe­tikus, a brigád tagja ezt mondja: — Náciék védnökséget vál­laltak a gépjavítás felett és évente 600 társadalmi mun­kaórát is teljesítenek. Min­den évben 2—3 komolyabb újítással is előállnak. A di- zeltargoncán végrehajtott újításuk évente nem keve­sebb mint 180 ezer forint hasznot hoz a szövetkezet­nek. Varga Sándor szerelő, a brigád tagja: — Munkában és a magán­életben egymást segítjük, ezért úgy értelmezzük, hogy egymás neveléséhez is jo­gunk van. Egyik társunk nem rég megbotlott és nemcsak szóban figyelmeztettük, az esetet jegyzőkönyvszerűen beírtuk a brigádnaplóba is. Ez használt. Többen is je­lentkeznének brigádunkba, de nem a létszámot, inkább a színvonalat akarjuk emelni. Gaál Ignác nyáron kom­bájnra ül és búzával tölti meg az IFA-gépkocsikat ősszel silót vagdal, hogy a szövetkezet tehenei szaporán tejeljenek. Személyében az országos tanácskozáson mél­tó képviselője lesz a sza- bolcs-szatmári tagoknak. Nábrádi Lajos--------------------------------------\ Partnerek? — Tíz ember, egy egész géppark immár harmadik napja csak vár, vár — panaszkodtak Barabáson a tsz vezetői. Vár a heli­kopterre, amely Tyúkodról nem érkezik. Pedig tucat­nyi telexei váltottak már, de ígéreten és újabb ha­táridőn kívül mást nem olvashattak a papírkígyók­ról. Pedig a barabási tsz- ben létkérdés lenne, hogy a tyukodi helikopter megérkezzék, hiszen a gabonák növényvédelme másként aligha elképzel­hető. A talaj nedves, mi­több, nagyon nedves, más géppel rámenni lehetetlen. Ha nem így lenne, már saját erőből nekikezdtek volna. Pedig Tyúkod nem ingyen küldi a gépet, a helikopteres növényvéde­lem szerződéses üzlet, me­lyet kemény pénzzel fizet ki a barabási közös gaz­daság. Tény, lehetnek nehézsé­gek, a helikopter is elro­molhat. De akkor is van tisztességesebb megoldás, mint az ígérgetés. A part­neri kapcsolat egyrészt pontosságot, másrészt őszinteséget tételez feL Sajnos szerződési fegye­lemről addig aligha be­szélhetünk, míg vannak monopolhelyzetben lévő szolgáltatók, (bürget) V____________J A Nyíregyházi Konzerv­gyár az idei év első felében 11 ezer tonna vegyes befőt­tet készít szovjet megrende­lésre. Virág, meleg szavakkal H uszonhárom évvel ez­előtt a szülőfalujába, Nyírbéltekre vissza­származott fiatal tanítónő Miska Ilona és nevelőtársai az emberpalánták nevelése mel­lett lucfenyőpalánták ülte­tésével kezdték az életútat a friss illatú, új iskola kated­ráin. Azóta óriásokká nőttek a formás fenyők, s miután 1979-ben a gyermekévben — aranyozott betűkkel írt táb­la hirdeti — új szárnyat ka­pott az alma mater, most úgy tűnik, mintha parkba, fe­nyők közé építették volna ezt az igazán szép intéz­ményt. A fiatal tanítónő Miska Ilona azóta Somogyi Gyulá- né lett. Elvégezte a főiskolát, s 1972 óta az intézmény igaz­gatónője. Sok-sok tabló tanú­sítja ezt a szép tiszta iskola folyosóinak falán. Somogyi Gyuláné szíve mindig a kicsinyekhez hú­zott. Délelőtt tanárnő, igaz­gató néni, esténként pedig, amikor a felnőtteket oktat ja­neveli Somogyi elvtársnő. Életét kitölti a nevelés. Reggel, alig múlt hét óra. Érkeznek a gyerekek, a ta­nárnők fehér köpenyt ölte­nek. Somogyi Gyuláné szobá­ja tele virággal. Amikor be­szélgetésre kérem, már vár­ják a folyosón, ömbölyiek. Beinvitálja őket az igazga­tóiba. A gyermeknevelésről vált velük szót. — Egy ömbölyi cigányapa és felesége keresett meg. Csaknem húszán laknak egy házban. Közülük 10 az isko­lás. Néha egy-egy gyerek el­marad. Nem szabad elnéz­nünk. Igaz nem könnyű ve­lük bánni, de érdemes. A tantestület létszáma 28. Többségben vannak a nők. Csaknem félezer(!) gyerek­kel bajlódnak. Közülük 134 a cigánygyerek. Ide járnak Ombolyról a negyedikesek is. Már a bővített iskolát is ki­nőtték. Tizenöt tanteremben tanítanak, ebből három nap­közis is. Kiköltöztek a ne­velőiből, ott is oktatnak. Az igazgatónőt ismeri a fa­lu apraja-nagyja. Generáci­ókat nevelt, tanított. S nem ritka, hogy aki általános is­kolásként tanult nála, azt később felnőttként oktatta, a marxizmus—leninizmus tu­dományára. Legalább másfél évtizede áll a katedrán ilyen minőségben is. Elvégeztem a a Marxizmus —Leninizmus Esti Egyetem 3 éves általános tagozatát és a propagandista képzőt. Évek óta a marxizmus—leninizmus esti középiskola oktatója Nyírbélteken. Olykor négy pártszervezet iskolázza ide a hallgatókat Ide járnak az ömölyiek is. Vannak hallgatóim a GANZ- ból, a tsz-ből, a nagyköz­ségi közös tanácsról, a taka­rékszövetkezetből. Most 16 a létszám. Vannak nyolc általánost végzettek, meg­találhatók az érettségizettek is. Az emberek eléggé elfog­laltak. Ennek ellenére nem panaszkodhatom, mert még irodalmat is olvasnak. Na­gyon örülök viszont, annak, hogy többsége nő, s hogy új­ra és újra meggyőződök ró­la: a nőket igenis érdekli a politika. Ma már más szem­mel olvassák az újságot, a könyveket, s nézik a tv-híra- dót. Felkészülnek a beszél­getésekre. Örömmel végzi ezt a párt- megbizatást. Sokan kaptak tőle indítta­tást az olvasáshoz, a klasszi­kusok tanulásához, szakmai ismeretek szerzéséhez. És nem is kevesen lelnek utat a párthoz. S hogy mindezért mi a hála? — Öröm, amikor útjára bo­csátók egy-egy osztályt. Egy szál szegfű, egy csokor vi­rág és a meleg szavak. Kell ennél szebb? ★ Somogyi Gyulánét Lenin születésének 113. évforduló­ján kiváló propagandista munkája elismeréséül Lenin emlékplakettel tüntették ki. Farkas Kálmán Kreol bőrű, hosszú hajú fiatalember Gaál Ignác, a csen­geri Lenin Tsz mezőgazdasági gépszerelője, a Március 15. brigád vezetője. Abból az alkalomból kerestük meg, bogy a szocialista brigádvezetők májusi országos tanácskozásán egyedül ő képviseli a szabolcs-szatmári termelőszövetkeze­ti tagokat. Sokaknak talán meglepő, amit elöljáróban mond:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents