Kelet-Magyarország, 1983. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-22 / 94. szám

4 Kelet- Magyarország 1983. április 22. Békét, biztonsagot a világnak! Kommentár Portugália— válaszúton A jelkép kilenc eszten­deje bejárta a vilá­got. A kisgyermek, amint vörös szegfűt tűz a ka­tona puskacsövére, a sok év­tizedes fasiszta diktatúrából új korszakába lépő Portugá­lia sorsát szimbolizálta. E képen egyformán volt jelen­tősége a csőbe dugott szegfű­nek és a virág színének. Az előbbi az erőszak uralmának végét, a demokrácia kezde­tit jelezte ,az utóbbi, a vö­rös szín viszont egyértelmű­en a fordulat irányát. Ezért kellett az elmúlt években megállapítanunk, hogy a vö­rös szegfű elhervadt, vagy 3 -"aIábbis elveszítette jelké­pe színét: Portugália mesz- S'c ‘e került az áprilisi forra- da m és az azt követő egy- k ét év eszméitől. A ma ese­ményeinek elemzésekor in­dokolt ezt kiindulópontként leszögezni, hiszen pár nap múlva lesz április 25-e, az 1974-es forradalom évfordu­lója. s ezen a napon rendkívü­li választásokat tartanak Por­tugáliában. Ha egy parlamentet man­dátumának lejárta előtt új­já kell alakítani, az mindig válságot jelez. Kormányza­tit feltétlenül, de jobbára ál­talánosabb politikai krízist is. Az Ibériai-félsziget kisebbik országában a gazdasági-po­litikai válság kényszerítette ki az idő előtti szavazást. Az elmúlt három esztendőben orsy.ágló jobboldali pártszö­vetség képtelen volt meg- bir' ózni a gazdaságot kínzó bajokkal: az árak emelked­tek, az infláció nyomasztó, az- állam eladósodott, a mun­kanélküliség mindennapos fenyegetéssé vált az egysze­rű emberek számára. A jobb­oldal, amely kormányzásának fő céljául az áprilisi forrada­lom után elért szocialista vívmányok (államosítás, föld­reform stb.) megsemmisíté­sét tűzte ki, fokozatosan el­veszítette bázisát. A politikai csőd mélypontján szétesett a kormányszövetség is, ekként biztos esélyt kínálván a Por­tugál Szocialista Pártnak (PSZP) a hatalom megszer­zésére. A két nagy jobboldali párt ugyanis — külön-külön indulva — nyilván nemcsak a rossz kormányzás árát fog­ja megfizetni a hétfői vok­solásnál, hanem szavazatok­kal fizet a megosztottságéri is. Ugyanakkor igaz, hogy a portugál baloldal is nagyon messze van az egységtől. A PSZP vezetése mereven ki­tart kommunistaellenes né­zetei mellett, így szóba sem kerülhet a két munkáspárt együttműködése. Pedig min­den esély meg lenne arra, hogy a Portugál Kommunis­ta Párt szavazataival és mandátumaival baloldali többségű parlament jöjjön létre. Mario Soares azonban in­kább a jobboldal nagyobbik párjával szövetkezne. Ennek a nevében szociáldemokrata, valójában polgári centrista pártnak koalíciós partnersége igen valószínű, hiszen a négy nagy párt közül még a szoci­alistáknak sincs komoly esé­lyük annyi szavazatot sze­rezni, hogy egyedül kormá­nyozzanak, saját parlamenti többségükre támaszkodva. A középbal kormányzási formula nem ismeretlen a latin országokban: könnyen lehet, hogy Portugáliában most debütál. Ez tükrözné az elmúlt évek változásait, hi­szen a minden bizonnyal irá­nyítási jogot kapó szocialis­ták maguk is segítséget nyúj­tottak az áprilisi forradalom leghaladóbb vívmányainak felszámolásához. A. K. Lenin-ünnepség Budapesten (Folytatás az 1. oldalról) gának tagja, a Központi Bi­zottság titkára — Lakatos Er­nő, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője nyitotta meg. Ezután Lakos Sándor, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagja, a Pártélet fő- szerkesztője mondott ünnepi beszédet, méltatta Vlagyimir Iljics Lenin munkásságának történelmi jelentőségét A bevezetőben hangsúlyoz­ta: pártunk politikájának, e politika elvi összefüggéseinek megértésén, tudományos vi­lágnézetünk terjesztésén hosszú évek óta kitartóan munkálkodnak kiváló pro­pagandisták köszöntése egyúttal. Immár hagyomá­nyosan összekapcsolódik a tisztelgéssel a világ első győ­zelmes proletárforradalma vezérének, a nemzetközi mun­kásmozgalom egyik legna­gyobb alakjának, Leninnek az emléke előtt. Idén ez a megemlékezés egybeesik tu- mányos elméletünk és világ­nézetünk megteremtője, moz­galmunk megalapítója, az emberi történelem egyik leg­nagyobb alakja: Marx Károly születésének 165. és halálának 100. évfordulójával, amelyet ugyancsak világszerte meg­ünnepelnek. Lenin Marx ügyének folytatója s egyben továbbvivője volt; továbbfej­lesztette a marxi tanításokat, alkalmazta azokat a XX. szá­zad, az imperializmus kor­szakára. Tudományos, máig irányt mutató felmérései, az elmélet alkotó felfogása, a politika újszerű kezelése és alakítása következtében ne­ve, alakja összefopódott Marx nevével, személyével. — A propaganda, az ideo­lógiai munka sajátos és egy­re fontosabb helyet foglal el a párt tevékenységében — mondotta a továbbiakban Lakos Sándor. — A párt szá­mít a propagandisták aktív részvételére, akik ily módon nemcsak terjesztői, hanem alakítói is elméletünknek, po­litikánknak. ök azok, akik tö­megeket ismertetnek meg vi­lágnézetünkkel, politikánk­kal, céljainkkal, akik megvi­lágítják a napi munka során olykor nem látható, nem ész­lelhető mélyebb összefüggé­seket, és mindezzel közvet­lenül és közvetve segítik a szocialista építőmunkát, a gazdasági építést. — A pártoktatás, a párt- propaganda az elmúlt évek­ben fejlődött, új formákat alakított ki, közelebb került az élethez — mondotta. — De még nem tűnt el, helyen­ként szélesedett is a tanított tételek és a valóság közötti szakadék. Lakos Sándor kitért arra is. hogy a kommunisták sok he­lyen elszoktak az érdemi vi­táktól, álláspontjuk megvé- védésétől, a meggyőzéstől, a jó értelemben vett élő, eleven politizálástól. — Ma különösen nagy szükség van arra, hogy a pro­paganda megőrizze, sőt erő­sítse frissességét, alkotó ele­venségét, egyre erőteljeseb­iben bontakozik ki világmé­retekben a harc az emberek tudatáért, gondolkodásáért. E vitáknak az a központi kér­dése, a küzdelemnek az a tét­je, hogy melyik rendszer az életképesebb, a hatékonyabb, melyiké a jövő. Mi meggyőződéssel és jog­gal vallhatjuk, hogy a mi rendszerünké a jövő, nekünk vannak nagyobb lehetősége­ink, amelyeket sokkal job­ban kiaknázhatnánk és ki is kell aknáznunk. Tartalékaink legnagyobb része az emberi tényezőben, a szervezettség­ben, fegyelmezettségben rej­lik, s mindezt döntően be­folyásolja az emberek gon­dolkodása, tudata. Ebben van a propagandamunka roppant felelőssége és lehetősége — mondotta befejezésül Lakos ISándor. Az ünnepi beszédet köve­tően Övári Miklós kitünteté­seket adott át a kiváló propa­gandistáknak. A Munka Ér­demrend ezüst fokozata ki­tüntetésben részesült dr. Kö- váry László egyetemi docens, az MSZMP Szabolcs-Szatanár megyei Bizottsága Oktatási Igazgatóságának tanára. Az ünnepség utáni fogadá­son Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára üdvözölte a kitünte­tetteket. Beszélgetett velük a propagandamunka időszerű­ségéről, jelentőségéről, s va­lamennyi üknek további sike­res munkát kívánt. MCCARTNEY APASÁGI PERE Paul Mccartney, az egykori Beatles-együttes volt tag­ja Londonban bejelentette: felveszi a harcot az ellene in­dított apasági kereset ügyé­ben. A Nyugat-Berlinben elő, húszéves Bettina Hübers anyjával egybenhangzóan azt állítja, hogy Mccartney az apja. Egy nyugat-berlini bí­róság ideiglenesen helyt adott a keresetnek: így a sztár havi 705 márkát köteles fi­zetni, amíg végleges döntés nem születik, de ha az apa­ság nem bizonyítható, a pénz visszajár. Mccartney vérképelemzésnek vetette alá magát, és az szerinte azt bizonyítja, hogy nem ő az if­jú hölgy apja. Egyben kép­telenségnek minősítette az anyja állítását, mondván: „nemhogy kalandom nem volt vele, de soha életemben nem is láttam.” GYÉMÁNTLOPAS NEW YORKBAN 7 millió dollár értékben drágakövet kínáltak eladás­ra egy New York-i gyémánt­aukción. Amikor azonban egy érdeklődő vevő a kiárusítás sztárját, egy 9,8 karátos gyé­mántot kívánt megtekinteni, a rendezők lehangoltan kö­zölték, hogy már csak dia­felvételeken tudják bemu­tatni a követ, mivel azt az aukció megnyitása előtti éj­szakán ellopták. A tolvaj egy, körömlakkal megszínesített hamis követ hagyott az ere­deti, halvány rózsaszín ár­nyalatú, 600 ezer dollárt érő gyémánt helyén. A tettes fel­kutatására nem sok a remény — az ipari tv-kamera készí­tett ugyan felvételeket a lo­pásról, azok azonban „meg­lehetősen szórványosak és csapnivaló minőségűek” — közölte a rendőrség. SZOJUZ T—8 Kényelmes otthon az űrhajósoknak A Szojuz T—8 szerda dél­utáni startját az ilyenkor szokásos feszített ritmusú munka követte. „Öceánék” (óceán a hívójele a Szojuz T—8 három utasának) elő­ször az űrhajó hermetikus szigetelését, létfenntartó rendszereinek működését el­lenőrizték. A Föld körüli második fordulat idején az irányítópult műszereinek hi- bátlanságáról, az összekap­csolórendszer működőképes­ségéről győződtek meg. Vla­gyimir Tyitov, Gennagyij A Szojuz T—8 legénysége. A képen (balról jobbra) Vla­gyimir Tyitov, Aiekszandr Szerebrov és Gennagyij Sztre- kalov a Szaljut—7 űrállomás földi modelljén dolgozik. Sztrekalov és Aiekszandr Szerebrov csak ezek után vo­nulhatott vissza az űrhajó hátsó, tágasabb részébe, ahol szkafanderüket a kényelmes, szabadabb mozgást biztosító munkaruhára cserélték. A harmadik fordulóban elköl­tött ebéd után pályamódosí­tást hajtottak végre: az űr­hajót magasabb, a Szaljut űrállomáshoz közelebbi pá­lyára vezették. További pályamódosítások után a szállítóűrhajó a ter­vek szerint csütörtökön az esti órákban éri el az űrállo­mást. Tyitovot, Sztrekalovo' és Szerebrovot ott tágasabb otthon várja, mind eddig bár­mely elődjüket. A Szaljut—7 ugyanis már­cius eleje óta a Kozmosz —1443 jelzésű szputnyikkal összekapcsolva, azzal űr­komplexumot alkotva kering a Föld körül. A Kozmosz-so­rozatba tartozó társainál na­gyobb méretű, nehezebb mes­terséges hold az űrhajósok munkavégzéséhez szükséges berendezéseket is vitt magá­val. Felbocsátását az tette lehetővé, hogy a Szaljut—7- nek a Szaljut—6-hoz képest módosított dokkolórendsze­rét eleve úgy alakították ki, hogy az űrállomás más nagy­méretű űreszközökkel is összekapcsolható legyen. A három űrhajós jól isme­ri jövendő lakóhelyét. Szere­brov nyolc hónapja, a múlt év augusztusában járt a Szaljut—7 fedélzetén, Tyitov és Sztrekalov pedig az előző, 211 napos rekordtartamú űr­repülést végrehajtó expedí­ció tagjainak, Berezovojnak és Lebegyevnek a dublőré volt. Az összekapcsolásról lapzártáig nem érkezett je­lentés. Miident a szavazatokért A szavazók 47,5 százaléka a szocialistákat választja, 41,5 százaléka a Néppártra adja szavazatát — közölte egy hónappal a választások előtt az Osztrák Közvéle­ménykutató Intézet. A libe­rálisok 5, a zöldek 4,5, az al­ternatívok 1 százalékra szá­míthatnak. Három héttel ko­rábban a zöldeknek még 8 százalékos esélyt adtak. A hangulat változik ... Az Opernring és a Kärnt- ner-strasse aluljáróban vagy száz ember gyűrűjében ma­gas, 35—40-es férfi állja a vitát. Kezében mikrofon, az erősítés tökéletes, fel kell fi­gyelni rá. Dr. Hirnschall a* liberálisok képviselőjelöltje. A társadalombiztosítási inté­zetekről van szó. „Nézzék meg, milliárdos palotákat építettek mind! Kinek a pénzéből?!” Bólogatnak, el­lentmondanak, van, aki kér­dez. Dr. Hirnschall minden­kit meghallgat, arca figyelmes, kissé gondterhelt. Néha úgy tűnik, mintha túlnézne a vi­tapartnereken. Megfordulok: a kirakatok valóban gyönyö­rűek ... Karcsú, széparcú fiatal- asszony áll mellettem köny- nyű felöltőben. Kezét egy percre sem veszi ki a zsebé­ből, meg nem mozdul, szeme se rebben, megszeppent a tömegtől, ö a Partik-Pablé — közli mellettem majdnem áhítattal egy elegáns úr. — Dr. Helene Partik-Pablé a vizsgálóbíró. Hát ez a filig­rán asszonyka buktatta meg a szocialisták egyik legtehet­ségesebb politikusát, And- rosch pénzügyminisztert és alkancellárt?! A bírónőnek neve van, most attrakció a li- leberálisoknál — igaz, utol­só a jelöltek listáján. Később egy választási plakáton ezt olvasom: „A szorgalomnak és tudásnak újból ki kell fi- zetődnie — Norbert Stegert Ausztriának!” ö a liberálisok vezetője, Patrik-Pabléé is. A választási harcot tulaj­donképpen a botrányok ve­zették be. A szocialistáknak az AKH-ügy (az épülő bé­csi nagykórház) ártott. A kancellárhelyettest sodorta magával. Ma a legnagyobb és legeredményesebb bank, a Creditanstalt 44 éves ve­zérigazgatója, s továbbra is a szocialista jobbszárny ve­zetője. A Burgenlandi La­kásépítő Szövetkezet milliós csalása a Néppártnak volt kínos. A felderítő szerepét itt is a kis Liberális Párt vál­lalta magára. Megteheti, túl kicsi... A zöldek botránya még jókor jött — azt nem mondják, hogy véletlenül —, kezdtek veszélyessé válni. Március 23-án új bulvár­magazin jelent meg, a Basta. Herbert Fux-szal, a zöldek második emberével készített interjút. Ebben a laza tele­fonbeszélgetésben a nyers, sőt közönséges szókimondásáról ismert, népszerű színész a szerelmi életéről is vall. A bomba robbant: Tollmann professzor a „párt” vezetője azonnal lemondásra szólí­totta fel — a zöldek válság­ba kerültek. Dr. Elisabeth Schnltz-cel az egyetemnél találkoztam, öt­ven év körüli szociológus. Szerény asztalka mellett kí­nálta a zöldek propaganda­anyagát. Kezembe nyomott egy űrlapot. — Kérem, nem töltené ki, hogy támogatja felvétele­met a képviselőjelöltek lis­tájára? — Szívesen, de nem hiszem, hogy sokra megyünk vele... Programja azonban érdekel. Elevenébe találtam, sorol­ja: Harc a környezetszennye­zés ellen . . . Munkaalkalmat környezetvédő létesítmé­nyekkel ... Harc az új sze­génység ellen... Több em­berséget ... A privilégiumok ellen .. Több társadalmi igaz­ságosságot ... Több biztonsá­got a fenyegető bűntények ellen... Nukleáris leszere­lést ... A mozgalom nagy vissz­hangja megdöbbentette a politikusokat, és Bécset er­re a választásra már teletűz­delték plakátokkal, — a kör­nyezetvédelmet kisajátítot­ták a nagyok. „Tíz év alatt Bécs levegője háromszor tisztább lesz, mint most” — ezt garantálja az Osztrák Szocialista Párt. „Kerteket autobahn helyett! Terét a gyerekeknek! Tiszta levegőt és jó vizet” — ígér dr. Bu- sek, a néppárti polgármes­ter-helyettes. És állást fog­lal az atomerőmű, a savas eső és a konferenciaközpont el­len. A konferenciaközpontot ugyanis a szocialisták építik. Udvarias ez a választási harc, az övön aluli ütéseket is fi­noman osztogatják — de osz­togatják. — A konferenciaközpontot tulajdonképpen a Néppár kezdeményezte 1960-ban — tájékoztat Hans Waschek, a szocialisták szóvivője. — Az UNO City mellett épül. Szükségünk van egy 3000— 5000 embert befogadó terem­re. Ezt a nagyberuházást — 4,5 milliárd schilling — a pa­zarló politika szimbólumá­nak tekinti a Néppárt, — „1200 lakást lehetett volna építeni belőle” — , egymillió aláírást gyűjtöttek ellene. Minden nagy létesítmény Bécsben bizton számíthat el­lenzésre vidéken. Ezt a kihívást már komo­lyan kellett venni Kreisky- nek. Az évtizedes huzavoná­ban tulajdonképpen az ő taktikázása is benne van. Csak most, amikor néhány nagy építőipari vállalat hir­telen munka nélkül maradt, vette elő. Néhány hónap alatt összehozta a pénzügyi fedezetet, az arab országok 1,4 milliárd schillinget ad­tak 12 évre 6 százalékos ka­mattal, „ezt csinálja utánam valaki”. ★ Tulajdonképpen a munka- nélküliség kivédésére indí­tott három különprogram is ilyen fiókból elővett régi elgondolások gyűjteménye. (Persze, az sem utolsó dolog, ha van mit elővenni.) Most mindent — a szavazatokért! Báling József (Következik: 4. Személyiség és stílus) AUSZTRIA VÁLASZT (3.) f^ A SZABOLCS-SZATY YR MEGYEI ///ZObdC/hö# TAVHOSZOLGALTAT0 VÁLLALAT felsőfokú energiagazdálkodási tanfolyam, végzettséggel gépésztechnikust, lUetve gé pész üzemmérnököt energetikusi munka körbe felvételre keres. Jelentkezni lehet részletes önéletrajzzal a vállalat Tokaji u. S. sz. alat levő telepén, az energiagazdálkodási osztályon. (625)

Next

/
Thumbnails
Contents