Kelet-Magyarország, 1983. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-17 / 90. szám

1983. április 17. Kelet-iMagyarország 3 Pártolók □ olt egyszer egy év, a rokkantak éve. Háromszáz- egynéhány napon keresztül számtalan híradás szólt arról, hogy magatehetetlen mozgássérültek találtak támaszra, hogy egyenek és közössegek segítőkészen for­dultak a korábban legfeljebb csak sajnált, sérült ember­társaikhoz. Munkában csonkult, volt kollegához kopogtat­tak be az egykori brigádtagok és munkaközvetítő irodák próbálták a napoknak értelmet adó, a rehabilitációt meg­gyorsító foglalatossághoz juttatni a rokkantakat. Szalmalángnyi nekifeszülésnek, látványos, de kérész­életű akciósorozatnak is vélhettük mindezt, hogy a nők, a gyermekek jótékonykodó pártfogolása után lelkiismere­tünk megnyugtatásával ezt a „vállalást” is kipipálhassuk. A veszély valóban fennállt, de szerencsére a kampányt mégsem követte a nemtörődömség táplálta csend. A hí­rek azóta is érkeznek rokkantak támogatásáról. A fellángolás után tehát a tűz nem aludt ki. Legutóbb arról értesültünk, hogy a nyíregyházi UNIVERSIL-ben a vöröskeresztes alapszervezet tagjai — mintegy százötven dolgozo — ónként felajánlották egy napi munkabérüket a rokkant gyerekek javára. Az üzem szocialista brigádjai pedig személyenként 50—100 forintos pártoló bélyegeket I vásároltak. Az összegyűjtött pénzt átutalták a városi Vöröske­reszthez, amiből mozgássérült gyerekek üdülhetnek a nyáron. Korosztályuk ép, egészséges tagjaihoz hasonlóan a szépre, jóra fogékony emberpalánták ilyen módon jut­hatnak — túlzás nélkül leírhatjuk — életre szóló élmé­nyekhez. A hasonsorsű társak között kinyílhatnak, baráti j kapcsolatok szövődhetnek, oldódhat a lelkűket béklyózó I szorongás. S ez azért következhet be, mert a tűz élesztői i ma is jól vizsgáznak emberségből. (rg) Lesz-e hulladékból energia? Füstbe ment engedély Exportra gyér* a kisiparos Titka: a rugalmasság Kovács András és Kovács József munka közben. „Tisztelt miniszter elvtárs! Szíves elnézését a zavará­sért, de úgy gondolom, hogy az ön közbelépése nem csak a mi problémánkat oldaná meg, hanem a népgazdaság számára több milliós deviza­megtakarítást eredményez­ne ...” Így kezdődik egy le­vél, amelyet nemrég kapott kézhez címzettje, és akit hétköznapi dolgokkal nem­igen ülik zavarni. Feladója Fazekas István kisvárdai ta­nárember. nem akármilyen találmányra sürgette a gyár­tási engedély megadását. Rostély másként Lakásán kerestük meg a feltalálót, aki nagyon lelkes és készséges kalauznak bizo­nyult. A fóliaházában ember­magasságig felfutott indákról étvágygerjesztőén zöld hatal- más .uborkák csüngtek. A sztár azonban a fólia bejára­ta mögötti földbe süllyesz­tett tartály — maga a talál­mány. — Ez a merülő cső helyet­tesíti a rostélyt — mutat a felnyitott tartály közepére — Ebbe merül a légfúvó, amely lyel szabályozható módon jut előmelegített levegő a tűzhöz. Ebbe a tűztérbe bármit be lehet tenni. Látják, most ép­pen tuskókat égetek fűrész­porral. Alig tűrni a hőséget a fólia alatt, de hát ide ez kell. A rögtönzött használati útmu­tatót követően hallottunk a múltról is. Idézzük ezt is a már említett levélből: „1981 — 82 telén készítettük el az első berendezést saját költségün­kön. Az eredmények bennün­ket is megleptek. 90 százalé­kos teljesítmény, több mint 24 órás folyamatos, felügye­let nélküli üzemelés, 3 kiló faipari hulladékkal 1 kiló gázolaj kiváltható.” Ez bizony szabadalom... A feltaláló és két társa, Szalmás Sándor és Magyar Jubilál a nyíregyházi erősítő ötvenéves fennállását ün­nepli a jövő év januárjában a nyíregyházi rádióműsor­erősítés. Fél évszázada már annak, hogy a dohánygyár mögött, a Dugonics és a Derkovics utca sarkán még ma is álló épületben, a hoz­zá épült antennarendszer­rel, üzembe helyezték azt a reléállomást, amely a rádió Budapest I., és a Budapest II. műsorát erősítette ebben a körzetben. Az állomás — át­vészelve a második világhá­ború viharait, — a felszaba­dulás után immár a Kossuth és Petőfi rádió erősítését foly­tatta. Mindaddig, amíg ezt a szerepet az ötvenes évek elején a nagy teljesítményű, új borbányai erősítő át nem vette. A jogutód borbányai adó­állomás dolgozói, a jubileu­mi évfordulóhoz méltóan akarnak megemlékezni az elődökről. Keresik azokat az írásos dokumentumokat, új­ságcikkeket, fényképeket, esz­közöket, és természetesen élő szemtanúkat, volt dolgozó­kat, akik segítséget tudnának adni elgondolásuk valóra vál­tásához, egy kiállítás megnyi­tásához. Cím: Nyíregyházi Rádióállomás. Pf. 19. Zoltán ezek után érthető módon a találmányi hivatal­ba siettek. Ott se gyorsabban, se lassabban, mint az a szo­kás, rövid úton kiderült, hogy hasonló berendezés lajstromozva nincs, és már ott is állt a szabadalmi pe­csét az okiraton. Mi több, kapóra jött a MÉM-nek egy pályázata. A kiírók mintha ismerték volna a kazán mű­szaki leírását. Minden pont­nak megfelelt a berendezés. Akadt gyártó is, a tyukodi Kossuth Tsz. Az elkészült prototípust a MÉM Műszaki Intézete gyártásra javasolta, és az anyagilag támogatott kategóriába sorolta. Az idén februárban az energiafel­ügyelet megerősítette a felta­lálók áltál mért paramétere­ket, aztán egy ígéret, hogy na­pokon belül meglesz az enge­dély a sorozatgyártásra Bizonyos malmok lassan őrölnek. Tálán ezt gondolta magában az ,gázán türelmesnek mondható Faze­kas István. Időközben nem hagyta tétlenül múlni a vá­rakozás perceit. Tovább tö­kéletesítette ..szellemi gyer­mekét’”. — Erősebb anyagból kell majd készíteni a rostélyt! Látja, szinte elolvad, olyan magas a hőmérséklet. Ezért tökéletes az égés. A fa elgá- zosodik. mielőtt elégne. Szin­te semmi sem marad a tűztér- ben az égés végén. — Mi a módja a pontos sza- bályozhatóságnak ? — Az, hogy csak annyi le­vegő jut be. amennyit meg­engedünk, Ventillátor nyom­ja ugyanis? És azt ki-be lehet kapcsolni. Ezért lehet alkal­mazni kisüzemi, ötezres csir­keólaknál. Ugyanúgy érzéke­lőkre lehet kötni, mint az olajkályhát. No, de micsoda különbség a fűtőanyag árá­ban . . ? Talán teljes nyilvánosságot még nem kapott, de nem áru­lunk el hétpecsétes titkot, ha tudatjuk: egynéhány csir­keólban már hulladék adja a meleget. Ez is hozzájárult, hogy a tyukodiak betársulja­nak. Sőt. a feltalálók tudnak már ügyes kezű emberekről, akik lekoppintották a szerke­zetet. Nem volt nehéz, mert pusztán az alapgondolat bir­tokában akarki elkészítheti egy kis műszaki készséggel. Kinek a pecsétje hiányzik még a sorozatgyár­tási engedélyről? Nem tudni. Az biztos, hogy már csak pe­csétről lehet szó, mert meg­vizsgálta már minden illeté­kes kívülről, belülről. A meg­rendelők sorba állnának: aki ismeri, diőcsíti. Nem drága. A tyukodi tsz a húszdarabos próbaszéria után már koope­rációs partnert keresett és ta­lált a hodászi termelőszövet­kezetben ... Már az idei tél végét is a hulladékégetővel fűthette vol­na végig számos kistermelő az olajjal elégetett dollárok helyett. Lehet, hogy az enge­dély is lángra kapott vala­hol a lázas ügyintézés köze­pette ... ? Esik Sándor ■ tégefelé járta tanácskozás. Kismamák nézegették az órát, késő van, gyerekért kell menni, bölcsődé­be, óvodába, vala­mi vacsoráravalót is venni kéne, mert jön haza az ember, s éhes, és külön­ben is, déli egy óra óta tart már ez az értekezlet, ahol semmit sem sikerült eldönte­ni, s minden hoz­zászóló csak azt fi­togtatta: mennyi­re fölkészült elmé­letileg. Majakovszkij járt eszembe éppen, — bár nekem nem kellett gyerekért sietni. — és az ő önagy onülésezök című verse, ami­kor felállt az el­nök, s azt mondta. — Ezt a napiren­det tehát lezárVtfk s most kérem, hogy szavazzuk meg . ■ ■ — Mit szavaz­zunk meg? — kér­dezte egy termé­szetes észjárású, ám korántsem „el­Demokrácia méleti szakember”. — Hiszen az előző napirendben sem döntöttünk. — Meg kell szavazni! — így az elnök. — Még egyszer nem hívhatjuk össze a tanácskozást, hi­szen így is sok a termelésből kiesett idő. — De hát ak­kor miért nem er­ről beszélünk im­már dél óta? — Miért mindig más­ról? Miért ha­gyunk az utolsó pillanatokra olyan dolgot, ami fontos. amihez a többség szavazata kell? — Szavazzuk meg és menjünk már — mondja egy kis­mama. — A fia­mon már rajta a kabát a napközi­ben. — Szavaz­zunk — bólogat­nak többen is, és álmos szemem előtt, — mert á l- mosító volt ez a tanácskozás, — felbukkan az athéni agára, a de­mokrácia bölcsője, két—háromezer év távolából. Tárt ka­rú szónok magaso­dik a zsibongó tö­meg fölé és azt ki­áltja: — Megtá­madjuk a perzsá­kat Szalamisznál, vagy nem? Sza­vazzunk athéni polgárok, de gyor­san, mert öt perc múlva indulnak a hajók. Mester Attila VANNAK. AKIK KRITI­ZÁLNÁK, VANNAK, AKIK SIRÁNKOZNAK. DE A LEG­TÖBBEN TENNI AKAR­j NAK. Tud jobbat Ezért kérdeztük Pap p Lászlót, a Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat Nyír­egyházi Kutatoközont jártak főmérnökét, amikor a gyen­ge homoktalajokon gazdál­kodó termelőszövetkezetek problémáiról beszélgettünk. — Azt hinne az ember, hogy az említett gazdaságok eseteben egy kutatóintézet munkatársa a mögötte áiió szellemi tőke birtokában azt felelje: természetesen tudok. — Miért tétovázik tehát? — Azért, mert bár intéze­tünk valóban birtokában van számos olyan tudományos eredménynek, amivel egy kis túlzással azt állíthatom: rö­vid időn belül gyökeres vál­tozásokat lehetne elérni, egé­szen a közelmúltig nem vol­tak meg a közvetlen, közös munka lehetőségei. — A közelmúltig? — Tavaly vettük fel a kap­csolatot a nyírbogáti terme­lőszövetkezettel, és úgy gon­doltuk. hogy a leggyengébb láncszemnél, a veszteséges növénytermelési ágazatnál kezdjük meg az együttműkö­dést, komplex ágazati szak- tanácsadás formájában. Mi­vel az adottságok rákénysze­rítik a gazdaságra a nagyará­nyú rozstermesztést, ez a nö­vény került a figyelmünk kö­zéppontjába. hiszen intéze­tünk erőssége, egyik fő pro­filja a rozsnemesítés és -ter­mesztés technológiájának ki­dolgozása. — Könnyű tanácsokat ado­gatni ... — Esetünkben szó sincs holmi „magasröptű” tudomá­nyos gondolatok hirdetéséről. Szabályos szerződésiben rög­zítettük, hogy a rozs ágazatot a többivel összehangolva, tel­jesen a helyre adaptálva fej­lesztjük, és rövid időn belül jövedelmezőbbé tesszük Szakembereink már az őszi vetéseink óta a helyszínen kísérik figyelemmel és segí­tik a kidolgozott technológia pontos betartását, megvaló­sulását. — Miért jó ez az intézet­nek? Sokkal jelentősebb fel­adataik vannak, nemesítés . . . fajtafenntartás . . . — Ez csak első pillantásra tűnik kevésbé jelentősnek. Máris a kiszélesítésén dolgo­zunk, de ebben együttműkö­dünk a TESZÖV-vel, és a Gabonaforgalmi és Malom­ipari Vállalattal és a homoki térség további tizenegy ter­melőszövetkezetének bevoná­sa a célunk. Azt kívánjuk el­érni, hogy intézetünk mun­kája, eredményei minél rövi- debb úton jussanak el me­gyénk mezőgazdasági nagy­üzemeibe. A gabonaprogram­ban ez a vidék ezzel a nö­vénnyel tud bekapcsolódni, a biológiai alapot és a termesz­tési módot így tudjuk legha­marabb termelő erővé tenni — Szolgáltatás csak így in­gyen? — Arról szó sem lehet, hi­szen amit adun!:, az ma­gunknak is pénzbe kerül. Az egyezségünk szerint .i több­let termésen osztozunk, úgy, hogy saját költségeink meg­térüljenek, és még öt száza­lék. Ezt tisztességesnek tart­juk, ami annál is inkább hi­hető, minthogy eredmény hí­ján egy fillérre sem tartha­tunk számot. így aztán igyekszünk inkább együtt ne­vetni. mint sírni (é. s.) Göndörödve kúszik ki a forgács az esztergakés alól. Köszönésünkre kapja fel te­kintetét a befogott munkada­rabról Kovács András eszter­gályos kisiparos. Nyíregyhá­zi. Puskin utcai műhelyében két gép áll, amiken alkalma­zottjával, Kovács Józseffel exportra kerülő termék egyik alkatrészét készítik. A vál­lalkozások korát éljük — mondogatjuk, mégis ritka, hogy üzemek megrendeléssel fordulnak a jókezű mesterek­hez. — Kényszerűségből lettem maszek — mutat Kovács András egy falon függő cikk­kivágásra, ami részletezi az átváltást. — A körülmények sajátos összjátéka hozta így. A vasipariban, majd a Teirr pó szövetkezetnél dolgoztam korábban. 1979-ben váltottam ki az ipart. Rá egy évre ke­restek meg az Universiltől, azóta szállítójuk vagyok. Kezében megvillan az al­katrész, kíváncsiskodásunk tárgya. Körülbelül tíz centi­méter hosszú, vékonyka hen­ger, amit sűrű menet borít Csatlakozócsomknak hívák, átfolyásmérőbe szerelik. Hosz- szú szálakban hever a pad­lón. Az alapanyag — saválló, hőálló fémrudak — a padlón hever. Előbb méretre dara­bolják a szálakat, és azután következik a munka neheze. — Nem könnyen adja meg magát a fém. Igen idő- és munkaigényes anyag. Egy-egy csatlakozócsonkon huszonöt műveletet végzünk el, több, mint egy órába telik, amíg elkészül. Nagy odafigyeléssel jár mindez. Minőségben, mennyiségben nem maradha­tunk el az elvárástól. Tavaly összesen kétezer­négyszáz darab hagyta el a műhelyt, az üzemi meózásnál egyiken sem találtak kifogá­solni valót. Most az első fél évre a pótrendeléssel nőtt a mennyiség, júniusig kétezer csonkkal végeznie kell a két esztergályosnak. Érthető, hogy munkaidejük nagy ré­szét ez tölti ki. — A kész átfolyásmérőt végül csávázógépbe építik be, ami külföldi piacon talál ve­vőre. Hogy exportról van szó, ez meghatározza a minőségi követelményeket. Ha lehet, még nagyobb odaadással dol­gozunk. A tempót kényre- kedvre nem lehet felpörget­ni, ezért gyakran szombaton, vasárnap is az esztergapad mellé állunk — magyarázza Kovács András. Kevesebb idő jut a csa­ládra és kedvenc hobbijára, az autósportra. Néhány éve még maga is versenyzőként ült a volán mögött, most már csak a barátoknak segít a „depózásban”, a verseny alatti gyors hibaelhárításban. Alig csukódik be mögöttünk az ajtó, ismét felzúg az esz­terga, Közeledik a szállítási határidő, minden percet ki kell használni. (részi er—jávor)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents