Kelet-Magyarország, 1983. április (43. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-16 / 89. szám
1983. április 16. O EZERARCÚ SZABOLCS-SZATMÁR Vadvizek álja a Tiszakőnyikkcn Merről, hová és meddig folynak a vizek? Ki tudja, hol köt ki az a csepp, amely nyári záporral a Rétközre esik? A vizek útja — bár törvényszerű — emberi értelemmel fel nem fogható, kiszámíthatatlan. Nézzünk egy példát. A Tisza eredetétől a Dunáig millió és millió köbméter vizet gyűjt; folyókat, patakokat, csatornákat fogad magába, de vajon eljut-e a Belfő vize a Dunáig és a Duna vizében vegyülve a tengerig? Ne keressük erre a választ. Beszéljünk most csak a Belfő- csatornáról. Még erről is kevesen tudják, honnan, merre tart. Nézzük meg közelebbről ezt a mesterséges, de mégis természetes földrajzi tárgyat. A Belfő, a Rétköz csatornája. A Rétköz önálló, sajátos tájegység, megmásíthatatlan országos jelentőségű, századok óta viseli nevét. A Belfő a Rétközt szinte kettészeli, a Tiszától Tiszáig fut, összegyűjti a pangó felszíni vizeket, lápokat, mocsarakat csapol meg, és ha kellr vizet ad az öntözéshez. A csatorna Záhony alatt Ócshomok, Játékocska és Szénégető neveket viselő térségben kezdődik. Innen indulva érinti Győröcske, Tuzsér, Komoró, Dögé, Kis- várda, Rétközberencs, Nagyhalász, Paszab és Tiszaber- cel községek határait. A Belfő-csatorna vizét Tisza- bercelnél a Hatvanorr, a Sűrűpart és a Rávdülő körzetében fogadja magába a Tisza. A Belfő megépítését (mint általában a vármegyei árkok kiépítését) évszázadokig tartó munka, erőfeszítés, fellángoló és elhaló lelkesedés előzte meg. Dr. Fris- nyák Sándor írja kandidátusi értekezésében: „A 18. századi ármentesítő és folyamszabályozási munkák elszigeteltek voltak, ezért még egy-egy kis tájon belül sem érték el a kívánt eredményt.” Így következhetett be a múlt század végén, hogy a nyírvizek árja 50 ezer kataszteri hold területet öntött el. Pusztított akkor a kolera, óriások voltak a fagykárok, ezért és másért is megbénult Rétközben az élet. Elodázhatatlanná vált a nyírvizek szabályozása. A Belfő- és a Lónyai-csa- torna az ezekhez kapcsolódó nyírvízcsatornák megoldották a Rétköz ármentesítését. Mintegy 15 ezer hektár terület vált művelhető- vé __ Most menjünk végig a Belfő-csatorna mentén. A Belfő olyan, mint testben a fő vivőér, belőle ágaznak le vagy hozzá csatlakoznak a hajszálerek. A Belfő-csa- tornát árkok tucatja köti össze a Rétköz agyagos, kis részben löszös, futóhomokos talajával. A nagyobb csatlakozó csatornák avagy oldalágak; a XIV. csatorna, a Dögei-északi csatorna, a Kisvárdai csatorna, a Kerülőháti, a Csúszás, a Csicsás, a Berencsi, a Szövelemi, a Sásas réti, a Kanyár-csator- nák és így tovább ... Nevek! Árkok, kanálisok, csatornák nevei. Embereket és korokat idéznek, mert figyeljük csak közel és távol, mi tartozik a Belfő térségéhez: Szilaska, Kiskecske- és Nagykecsketár dűlő, Kenderföld, Harasztosszeg, Bútorka, Neszehíd. Na és a tavak, mocsarak: Szörény-tó, Hajnal-tó, Nagy-tó, Mossa- lápja, Mocsáros, Egresmocsár, Ecse-tó. A helynevek egyike-má- sika emberöltőket élt és élni fog örökké. A nyírvíz, a rétközi vízvilág, amit a Belfő szárított ki, egykoron megélhetést és menedéket adott. Járva a csatorna partján ott élő emberek, mintha meséket mondanának, beszélnek halászatról, vadászatról, pókász ősöket emlegetnek, vízimolnárokat, de tudnak Savanyú Jóskáról is, a szegény legényről. A valóság keveredik a képzelettel, az álomvilággal. Tény viszont, hogy a Rétköz, a Belfő-csatorna környéke megéri a ráfigyelést. Egyesek szerint hatezer éve, hogy a Rétközben vannak lakott települések. Ezt ásatások, bronzkori leletek is igazolják. Biztos viszont, hogy a tatárjárás, a török-, dúlás idején menedék volt a mocsár, a rengeteg nád. Erről már keveset tud a mai ember. Viszont ha rákérdezünk a Hatvanorr elnevezésű területre, akkor már egy hozzánk közelálló történet kerekedik. Valamikor a század elején ott földesúri gyümölcsös volt, kikötő is a Tiszánál. Ott hajózták be a szabolcsi jonatánt és szállították Kanadába. De miért Hatvanorr? Vállrándítás, ki tudja? Szépek, találóak a helynevek. Kisvárda alatt a Belfő-csatorna (ott még kevés a vize) a vár alján halad el, érinti a Tőzeg-területet. Ott valóban tőzeg van. A hatvanas évek közepén talajjavításra több tíz ezer tonna tőzeget termeltek ki és szállították talajjavításra az ország különböző részeibe. Avagy a Lányok-földje. Zöldségtermesztő asszonyok mondták: „nem mi neveztük el, de aki tette, jól tette. Hát ki dolgozik itt, nem mi, asszonyok, lányok?”. Valóban ők dolgoztak, viszont a kisöreg, a most nyugdíjas csatornaőr ült a Belfő partján és arról beszélt: valamikor fürödni járt a fehérnép a csatornába. Ö mint hivatásos személy kivárta, amíg levetkőztek, a vízbe mentek, akkor összeszedte a ruhákat és csak csókért adta vissza ... A kenderről, zöldségről, kenderföldről Kéken esett szó. Talán egyedüli rétközi község, ahol még erősen él a hagyomány, kendert és zöldséget bőven termesztenek. Kék községet a Belfő- csatornával a Gátkúti-csa- torna, Kutyaláp, Pátrohai- csatorna és végül a Nagy- halászi-csatorna köti össze. A termelőszövetkezet elnöke, Molnár Ferenc mondta: „Kendert ma már mi is csak magfogásra, a háztájiban termelünk. Zöldségféléket viszont háztájiban és közös területen több száz hektáron. Ebből élünk, hagyománya van még az állattenyésztésnek is.” Miből éltek, élnek a Belfő mentén az emberek? Arról már szó volt, hogy a csatornaépítést megelőzően halásztak, vadásztak, aki tehette, a földet művelte. Igen ám, de a föld az uradalmakhoz tartozott. Kéken az 1560-as években élt vagy hatvan lélek, bárány- és ga- bonadézsmát nyolcán fizettek, kereszténypénzt (egyházadót) négy családtól szedtek. Valószínű, a többieknek nem volt semmijük, hiszen cselédek voltak, és éltek, ahogyan tudtak. • Idők teltével már gyarapodott a falu lakossága, változtak a birtokviszonyok, de soha úgy, hogy a Rétköz a rétközieké legyen. Komen- ció, napszám járta, és ha úgy adódott, jó volt a rétközi nádas, ingovány arra is, hogy úrdolga, adó és mindenféle úri zaklatások miatt a jobbágyoknak adjon menedéket. A Belfő-csatorna tehát megépült, és ezzel minden változott. Lendületet kapott az árutermelés, ezt több tényező is elősegítette. Egyrészt több lett a szántóterület, másrészt a század elején, főként az első világháború következményeként gyáripar létesült. Megépült a demecseri káposztasavanyító üzem, a nagyhalá- szi kendergyár. A Rétköz peremén, a Belfő-csatorna térségében kialakultak a nagy káposztatermő körzetek, Demecser, Ibrány, sőt Rakamaz. Az ártéri részeken gyümölcs termett. A szesz-, malomipar, növényolajgyártás ekkor már virágzott. Arcot váltott a táj, majd 1945 után gazdát is cserélt. A Belfő mentén kezdetét vette az újkori honfoglalás, és színtere lett ez a térség is a nagy szocialista átalakulásnak. Hány vallomás is hangzott el elszántságról, vívódásokról, kételyekről. Tiszaberceli ember az a gazdálkodó, aki önmagán mosolyogva beszélte el, miként rúgkapálódzott a közös ellen, miként sajnálta agyagos, vizes földjét a kollekti- vizálódástól. Talán még a Belfő vizének is nekimegy bújában, ha akkor éppen nem olyan sekély a vízállás. (Ma kétméteres a víz, van dolga a szivattyúknak.) Na és most? Most mi terem, hogy terem a föld a Belfő mentén? Ügy általában se nem jobbak, se nem rosszabbak a termőhelyi adottságok, mint másutt Szabolcsban. A lápok, mocsarak lecsapolásával javultak a gazdálkodás feltételei, de az utóbbi harminc évben történt valami. Megépült a tiszalöki erőmű, a kiskörei vízlépcső. A talajvízszint megemelkedett, esős időben, rossz időjárási körülmények között a termelés kockázata megsokszorozódott. Erről a gondról kivétel nélkül minden gazdasági szakember egyként beszél. így is, ennek ellenére is a rétközi földek jól teremnek, szárazabb időben a búza, a kukorica, cukorrépa szép termést ad, dúsak a legelők, a rétek. A Rétköz jelenlegi helyzetén, a Belfő környékén az általános melioráció segít. Ezt már végzik. Kiemelten kezelik. A melioráció ismét új arcot ad majd a tájnak, a század elején és az azóta alakított domborzati, vízügyi viszonyok megint a gazdálkodáshoz, az emberek kedvére alakul. A Belfő is része ennek a munkának, de ettől függetlenül marad olyannak és annak, ami volt. A csatorna partján járva valamit még akarva, akaratlanul észre kell venni. Hallatlanul gazdag a növényi és állatvilág. A vizek mentén madarak serege fészkel és költ, tavasszal színpompásak a mezei virágok. A csatorna partján gyalogút visz a végtelenbe. Talán nincs is ember, aki egyvégtében bejárja a gyalogösvényt, de mert kitaposott az út, szakaszosan, rövid távon ott mindig járnak. Ez jelzi, a csatorna emberek műve, emberekhez tartozik. A vizek útja végtelen. A Belfő-csatorna kezdete és vége meghatározható, de hová, merre tart a víz? Ne kutassuk. Egyébként jó, hogy van víz, még akkor is, ha századokkal előbb és most is gondot okoz. Víz nélkül ez a táj semmit sem érne. Bár mindent le tudna írni, meg tudna írni az ember, ami a Belfőre és környékére vonatkozik! Seres Ernő A Belfő-csatorna a tiszaberceli szivattyútelepnél KM HÉTVÉGI melléklet
