Kelet-Magyarország, 1983. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-16 / 89. szám

1983. április 16. Történet ai átsiratott éjszakáról, egy titkon bevezetett újításról és a világszínvonalú termelést őrző becsvágyról. A matematikában, filozó­fiában és a mozgásművé­szetben is kitűnőt alkotott Dienes Valéria így vallott: „Ha kimarad a női véle­mény a világból, akkor hi­ányzik belőle valami.. Komolyan kell vennünk mindazt, amit önmagukról, a munkáról, kapcsolatról, ér­vényesülésről, küzdelemről, az emancipációról, a család­ról, férfiról, az élet apró és nagy dolgairól, a politikáról, a társadalmi érvényesülés­ről, egyáltalán amit a világ­ról vallanak. Mi munkál a kutatóban, a tervezőben, a kísérletező új í- tóban, az álmodozó vegyész­nőben? Remesné Facsar Ildikó: „Az igazsághoz tartozik: becsvágyból lettem tervező.” Molnárné Fodor Erika: „Elég izgalmas hatvan em­berrel foglalkozni, s világ- színvonalú termékeket gyár­tani úgy, hogy ezt meg is őrizzük.” Batta Júlia: „Ret­tenetesen letört, amikor nem fogadták el az újításomat. Elárulom: titokban bevezet­tük. Köszönöm a férfiaknak, akik segítettek. Sikerült be­bizonyítanom: hasznára van a gyárnak.” mm—mm wmmmmmm A tervező őszinte és nyílt szívű. Olyan, akinek az ar­cára van írva öröm és bá­nat, keserűség és szomorú­ság. — Sírtam az éjszaka. Any- nyi munkám van, alig győ­zöm, a határidők meg szori­I tanak ... Miért pont engem választott erre a beszélge­tésre? — S egyszerre őszin­te és kíváncsi. Néhány pil- lanat«múlva feloldódik ben­ne a feszültség. — Tudja, hogy milyen cso­dás parkot csinálunk a Ko­tVányin? — néz rám, s avat fca titokba. Parkot, sétányt ■tervez, gyönyörű örökzöl- m dekkel. Ha rajta állna, min- Sf den kőrengeteg köré fenyő- ■ két, csodás színekben pom- I pázó díszbokrokat telepíte- 8 ne. — Higgye el, meg kell ^tanítani az embereket a "szép felfedezésére, szereteté- - re és megbecsülésére is. Nem mindegy, hogyan jutnak be az emberek a kockahá­zakba. Sivár vagy zöld üde környezet után lépik-e át a ház küszöbét. Ildikó otthon is dolgozik. Ha szükségét látja éjjel is tervez, rajzol. Ha valami eszébe jut, ha valami szé­pet álmodik, ha van egy jó ötlete felkel, s leskicceli. Pontos és precíz ember. Meg­bízható. Ezért is tartja izga­lomban, a sok feszes határ­idő. — S mit szól hozzá a csa­lád? — Nem nagyon *tudják. — Nincs hátránya? — Fáradt vagyok. Most különösen sokat éjszakázom. Tíz határidős munkám van. Ügy érzem erőmön felül vál­laltam — ezt be kell valla­Fényben és árnyékban nőm. De mit tehetünk? Ha valamelyik vállalatnak most van pénze beruházásra, an­nak azonnal kell a terv. És Ildikó is hajtja magát. Tizenöt esztendeje dolgozik az AGROBER-nél. Mélyépí­REMESNÉ FACSAR ILDIKÓ tő tervező. Készítette lakó­telepek terveit, parkokét, sé­tányokét, kenyérgyárakét. Álmodott csöveket, közmű­veket kenyérsütéshez és für­déshez. — Most az OTP-Lakszöv kooperációban Kisvárdán épülő új lakótelep tervét ké­szítem. Csináljuk a szeren­csi gabonatárolóét, a szege­di kenyérgyárét. Debrecen — Józsában az utat, közmű­veket, s a nyíregyházi Ság- vári telep is folyamatban van. Az 5-ös Volánnak Kis- várdára egy új telephelyet tervezünk. Ezért kell éjsza­káznom. De jó is lenne, ha valamennyi határidőre elké­szülne — sóhajt. Miért ezt a szakmát vá­lasztotta? — Becsvágyból. Édesapám keltette fel bennem az ér­deklődést a tervezés iránt. Főnöke — férfi. — Tiszte­li, becsüli, s felnéz rá. — Ö az építész szemével nézi a dolgokat, én meg a mélyépítő szemével vizsgá­lódom) Remesné Facsar Ildikó a Péchy Mihály szocialista brigád vezetője is, amelynek 43 tagja van. — S ennek többsége nő. Hiszen a műszaki rajzolók többsége nő. Ezért is csodá­lom magam is, hogy össz­hangot tudok teremteni. Az az igazság, hogy a férfiak tágabb horizonttal látják a világot. Ezt azért említem, mert erről magunk is tehe­tünk. Még mindig feltűnik, ha egy nőnek van vélemé­nye! S azt egyes férfi kollé­gák nem veszik jó néven ... S, hogy miért van így? Gon­dolom azért, mert még min­dig elsősorban a nőnek a gondja a család, a gyerek, a házimunka. A férfiak több mindent megengedhetnek maguknak. így természetes, hogy ők inkább tájékozot­tabbak, olvasottabbak, hi­szen sok családon belül még' mindig hiányzik a munka- megosztás, a közteherviselés. Ildikó szakszervezeti bi­zalmi is. Szókimondásáért szeretik az emberek. Tud hatni rájuk, varázsa van. — Ezt nem szeretném el­veszíteni. A nőnek még min­dig több energiájába kerül, hogy bizonyítson. És sokszor kell bizonyítania, hogy azo­nos szinten említsék egy fér­fival. Pedig nem biztos, hogy mert gyengébb nem va­gyunk, gyengébbek is! S mégis alacsonyabb a fizeté­sünk. — önnek is? — Igen. A gyes óta még a közepesen teljesítő férfi kol­légák fizetését sem értem el. Igaz igyekeznek prémium­mal, jutalommal honorálni, de nem olyan az ... Most várható a fizetésrendezés. Bízom benne egyenesbe ke­rülök ... mmmmmm wmmmmmm Nyíregyháza, Széna tér 1. VI/25. Két és fél szobás össz­komfortos lakás. Csend, nyugalom, s aggódás honol Molnár Géza és felesége Molnárné Fodor Erikáék la­kásában. Haza kényszerült az édesanya a kis Balázs be­tegsége miatt. Erika a Tau­rus nyíregyházi gyárában a laboratórium vezetője. Ve­gyész. Fiatal. Amikor meg­mondom miről szeretnék ve­le beszélgetni, a legtermé­szetesebb dolognak tartja. — Hogyan használja a ne­vét? — Molnárné Fodor Erika. Sajnos elég hosszú ... Erika két gyermek édes­anyja. — Készülök angolból vizs­gára, de Balázs csak akkor hajlandó aludni, ha ott fek­szem mellette. így aztán én is elálmosodom. Két hétre jött haza Ba­lázst gondozni. — Lehet, hogy a jövő hé­ten már bemegyek dolgozni. — Miért? — A férjem is vállalt egy hetet. Együtt végeztek Vesz­prémben. Egyetemistákként keltek egybe. Már akkor sokmindenben megosztották a teendőket. Pelenkázástól a konyháig. — Ért a házi munkához is Géza, de van amiről azt tartja, hogy női munka. — Például miről? — A konyháról. Molnárné Fodor Erikának hatvan beosztottja van. Szakmunkások, technikusok, mérnökök. — Nem a szüleim döntöt­ték el a bölcsőben, hogy mi legyek. Számomra természe­tes volt, hogy tovább kell ta­nulni. A gimnáziumban a matek, a kémia érdekelt. Hét éve van a pályán. Ka­zincbarcikáról kerültek a /Nyírségbe, mindketten a gu­migyárba. Feladata-felől ér­deklődöm. — Inkább szervező jelle­gű, noha van benne kutatá­si teendő is. Vagyis arról van szó, hogy ami legújabb nyersanyagok megjelennek a világpiacon, azokat igyek­szünk alkalmazni a gumiab­roncs keverékekbe. Igyek­szünk pótolni vagy csökken­teni a tőkésimportot. Az igazsághoz tartozik: nincse­nek megfogható lépései a gyártási folyamatnak. Sok olyan történik gyártás köz­ben, amire még ma sincs pontos tudományos magya­rázat. Hogy mást ne említ­sek például ilyen a vulkani- zálás menete . . . — Törvényszerű-e, hogy nő legyen egy ilyen labor Vezetője? — Nem egészen. Előttem egy hatvan év körüli férfi volt. Itt nagyon sok min­denre figyelni kell. Itt kez­dődik a minőség védelme, őrzése, s az érte vállalt ga­rancia a műszerek hiteles­ségétől egészen a késztermé­kek kibocsátásáig terjed. Minden keveréket meg­vizsgálnak 150 kilogram­monként. Ez kb. félezer ke­verék naponta. Engedélye­zik, hogy a megvizsgált anyagból lehet-e vagy sem dolgozni. Erika asszonyék felügyelete mellett készül­nek a tőkés nyugati piaco­kon keresett gazdasági ab­MOLNÁRNÉ FODOR ERIKA roncsok. kempingcikkek, tömlők, a csuklós buszokhoz szükséges harmonikák, hő­álló azbeszt lemezek és má­sok. — Én úgy gondolom nem helyes, ha különbséget tesz­nek férfi és nő között. Én nem teszek. Végezze mind­egyik rendesen a dolgát és kész. Azt viszont nem csak gondolom, tudom is, hogy a nőknek még manapság is több teher van a vállán. Fő­leg a családban. — Ki keres többet? — Egyformán keresünk a férjemmel. Egy rövid idő­szak volt, amikor nekem több volt a jövedelmem. Molnárné Fodor Erikát nemcsak elfogadták az em­berek vezetőjüknek, be is fo­gadták. — Szigorú? — Csak akkor, ha kell. Alapelvem a bizalom. Csak akkor szólok, ha valaki visz- szaél a szabadsággal. Egy biztos: kifelé a legszigorúbb vagyok. A külpiac könyör­telen. — Volt-e már eset, ami­kor nem engedte feldolgoz­BATTA JÜLIA ni a megvizsgált keveréke­ket? — Szinte naponta előfor­dul. Bizonyos százalékig ter­mészetes is. — Nem próbálták rábe­szélni, engedje tovább? — Megesett. Hiába. Min­den üzem annak örül, ha jó keveréket kap feldolgozásra. Ebből sokkal könnyebb dol­gozni, kiváló minőségű ter­méket gyártani. Emberséges, szigorú, kö­vetelményeket állító mér­nök. Praxisában egyetlen eset volt, amikor valaki csalt a laborvizsgálati anyag­gal. Kirúgták. — Itt nem szabad tévedni! Régebben sokan elmentek a laborból. Üjabban szinte alig fordul elő távozás. Sta­bilizálódik a gárda. Talán köze van ehhez Erika mér­nöknőnek is. — Tény, most csak az ' megy el, aki szül, vagy a be­vonuló fiatalok. Friss diplomásként szép ajánlatot kapott kutatómun­kára. Ö a termelést válasz­totta. Ez nőtt a szívéhez. — Elég izgalmas hatvan emberrel foglalkozni, s vi­lágszínvonalú termékeket gyártani, úgy, hogy ezt meg is őrizzük! Főleg szocialista alapanyagokból! — néz rám. Nos ezt az arányt szeretnénk növelni. Ha valamiben, ak­kor ebben aztán igazán van becsvágyam. — Minek tartja a munká­ját?-r- Olyan hivatásnak, amit élvezettel csinálok. mmmmmm mmmmmm Batta Júlia, a Nyíregyházi Konzervgyár ötszörös újító­ja. Hogy valójában hány újítását használja a gyár, maga sem tudja. Egy eszten­deje nem nyújtott be újítást. — Tavaly nem fogadták el az egyik újításomat. Retten­tően bántott. Nem a pénz miatt. Ott dolgoztam az első vonalban. Tudom, mennyit jelentett volna azoknak, akik a vonalon, a gépsorok mellett dolgoznak. A másik az, hogy én művezető va­gyok, s van egy erkölcsi ol­dala is a dolognak. — Mire gondol? — Érdekel azoknak az em­bereknek a keresete is, aki­kért felelős vagyok. S az sem mellékes, ha nem is olyan zseniális dolgokra, egy-egy újításra mi nők is képesek vagyunk. Vágytam a siker­élményre is. Ez az igazság. Gondolkoztam, amikor nem fogadták el, hogy fellebbe­zek. Meggondoltam, pedig bíztattak. Férfiak! Szerin­tem nem értették meg az újítást, pedig nagy szüksé­günk volt rá. S megsúgom: használtuk is, a borsó minő­ségének a javításánál. — Hogyan sikerült keresz­tül vinnie? — Titokban alkalmaztuk. Van egy szolgálatos lakato­som a délutáni műszakban. Elmeséltem neki, miről van szó, hogyan képzelem. Meg­csinálta. Azóta is használják. — Természetes, a főnö­kömmel megbeszéltem. Szen­zációsnak tartotta. Bíztatott csináljam meg. Komolyan mondom, még csak „hasal­ni” sem tudok, mit hozott pénzben a vállalatnak. Ne­kem semmit. Hiszen nem újításként alkalmazzuk ma sem. Egy bizonyos: ez az újítás is belejátszott abba. hogy a borsónk minősége még soha nem volt olyan jó, mint tavaly. öt éve a magyar konzerv­ipar legjobb III. helyezett újítója volt a nyíregyházi Batta Júlia. — Melyik újítása a leg­kedvesebb? — Az, amelyikkel sikerült a borsótöltőgépeket felgyor­sítani, teljesítményüket meg­növelni. Talán ez hozott leg­többet értékben a gyárnak. — Milyen munkának tart­ja az újítást? — Egyáltalán nem tartom a férfiak specialitásának. Sőt, sok apró, praktikus öt­lete inkább a nőknek van. Csak fel kell karolni. S most amikor kevés a pénz a je­lentős újítások megvalósítá­sára, erre kellene több fi­gyelmet fordítani. Termé­szetes dolognak tartom a jobb megoldásokra való tö­rekvést. Fogok majd újítani, hogy könnyebb legyen az embereknek. Mesterségem, te gyönyörű, mely elhiteted: fontos élnem. Erkölcs és rémület között egyszerre fényben s vaksötétben... (Részlet Nemes Nagy Ágnes Mesterségemhez című köl­teményéből.) < f írta: FARKAS KÁLMÁN Fotók: GAÁL BÉLA KM HÉTVÉGI melléklet

Next

/
Thumbnails
Contents