Kelet-Magyarország, 1983. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-16 / 89. szám

Közigazgatás

Ha hangzatos jelmondatot akarnánk kitalálni, tálán megfelelne a célnak a következő: „Az anyaméhtől a koporsóig, sőt, egészen a hagyatékig.” Hogy mit is reklámozhatnánk így? A tanácsokat, a községitől egészen a fővárosiig. Ha pedig valaki ügy véli: kissé túlhajtott, esetleg frivol ez a kiagyalt jelmondat, mielőtt ítélkezne, gondolja végig mi mindennel is foglalkoznak a tanácsok, s ha alaposan gondolkozik, rá kell jönnie: nincs az életnek szinte olyan területe, amivel ezek a tanácsok és hivatali szervezetük ne foglalkoznának.

Hivatali szervezetet írtunk, s ha ezt a kifejezést halljuk, íróasztalok seregére, ügyintézők hadára gondolunk. Kétségtelen tény, egy ekkora megyét, mint Sza- bolcs-Szatmár nem lehet eligazgatni néhány tucat emberrel, ám az is tény, hogy a közhiedelem sokkal több embert képzel a megyei tanács sárga épületének falai közé, mint amennyien valójában vannak. Jómagam már ezer körüli létszámról is hallottam, és volt aki szent bor- zadállyal emlegette a tisztségviselők és egyéb tanácsi alkalmazottak hatalmas számát, mondván.: bezzeg régen jó ha százan találtattak az akkori vármegyeházban a hajdútól a legmagasabban lévő párnás szék birtoklójáigNos, a valóság — mint általában a valóság — meglehetősen prózai. A valamikori létszám mintegy háromszorosa található ma a megye házában, csakhogy kell-e mondani, a tennivalók nem a háromszorosukra nőttek. „És — mondta az egyik vezető tisztviselő — figyelembe véve a megye szétszórtságát, a sok aprófalvas területet, a nálunk dolgozók száma országos összevetésben a legalacsonyabbak közé tartozik.” Ez persze nem csak dicséret lehet, hanem a másutt esetleg aránytalanul magas létszám elmarasztalása is.

A kívülálló természetesen nehezen dönti el, miként is ítélkezzék az adatokról. Mert a megnyugvásnak időnként ellentmond a napi ügyeit a tanácsokon intéző állampolgár, aki esetenként joggal érzi, hogy lassan őrölnek a tanácsi malmok, s ezt támasztja alá, amit egyik városunk ifjú — tehát tapasztalatlan — tanácsi tisztviselője mondott:

— Némelyik kollégám amikor látta, hogy gyorsan intézkedem, rámszólt, ne siessek, igyekezzem az előírt határidőt tartani. Gondolom azért, hogy ne rontsam az ügyintézés bevált, időnként komótos rendjének hitelét.

Vitán felüli: a világtörténelemnek nem volt (gondoljunk csak a közmondássá lett sóhivatalra), s feltehetőleg nem is lesz hivatala, amire ne lenne két igaz vélemény. Az ügyfélé, aki mindent lassúnak érez, s a hivatalnoké, aki viszont a tennivalók bonyolultságát, a döntések nehézségét, a munka idegőrlő voltát és felelősségét említi, legtöbbször joggal.

De, hogy „valami van” azt alátámasztja a közigazgatás — a tanácsi rend — várható átszervezése, és a nagy tekintélyű immár nyugdíjas szakembernek, dr. Fábián Lajosnak a megyei tanács nyugalmazott vb-titkárá- nak véleménye:

— Érthetetlenül nem tudunk a jó politikai döntésnek érvényt szerezni. Annak, hogy a tanácsi apparátus kisszámú, magasan kvalifikált, anyagilag és erkölcsileg megbecsült emberekből álljon.

— Sok öröme van ennek a munkának. Amikor hivatalba léptem, 24 méter járda volt a faluban, az is a tanácsháza előtt. Megépítettünk tizenkét kilométert, és két kilométer szilárd burkolatú utat. Villanyhálózat 1950-ben csak 1,7 kilométer volt. Aztán az is meglett. Aki ismeri az embereket, annak nem is olyan nehéz egy falu vezető emberének lenni.

letét átfogjak, másrészt az élet hozta változásokat is munkára váltják. Mert nézzük a listát, azon a tennivalók lajstromát, melyek ,a feladatok sokasodását mutatják. Húsz éve még nyoma is alig volt megyénkben az iparnak, ma pedig üzemek, gyárak hoznak hasznot a megyének és természetesen az országnak, s adnak munkát a tanácsoknak. Sokrétű lett a mezőgazdaság irányítása, bonyolult az árhatósági munka, a növekvő kereskedelmi hálózat felügyelete számos embert köt le, és tudjuk, hogy hihetetlenül ,ok ága-boga van a szociálpolitikának. Ennyi talán mutatóba is elég, hogy elhiggyük, ma — még az ügyvitel korszerűsítését is figyelembe véi/e — több ember kell nagyjából azonos terület s változatlan lélek- szám igazgatásához, mint mondjuk ötven esztendővel ezelőtt.

A másik életút dr. Fábián Lajosé.

— Végigjártam a szamárlétrát 1945-től. Első éveim Szatmár-Bereghez kötöttek. Miután elvégeztem egy szemináriumot, megbízást kaptam a fasiszta és antidemokratikus sajtótermékek, könyvek összeszedésére. Később, 1946-ban rábeszéltek, hogy vállaljam el Ópályiban a fő- jegyzőséget. Nehéz feladat volt ez, hiszen a megyét a koalíciós osztozkodásnak megfelelően a kisgazdák vezették, én pedig kommunista voltam. Fontos volt minden poszt ami a miénk lehetett, hiszen akkoriban a köz- igazgatást vezetni, egyúttal a hatalmat is jelentette. Közel kellett lennem az emberekhez, beszélgetni velük, néha éjszakákon át. Öpályi működésen) egyik legszebb korszaka, életem egyeteme volt.

— Ekkoriban már bontakozott az új közigazgatási rendszer, az Alkotmány és a tanácsrendszer. Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy ezek előkészítésében — később számos más fontos lépés megalapozásában — is részt vehettem. Szabolcs és TJng, valamint Szatmár-Be- reg-Ugocsa vármegyék egyesítésének előkészítésében is részt vállaltam, s 1950. június 5-én állították ki az első tanácstagi megbízólevelem. Június 15-én pedig a megyei tanács vb-titkára lettem, s maradtam is nyugdíjaztatásomig.

— Miben látom a tanácsok igazi jelentőségét? Igaz a demokrácia és szakértelem kapcsán szoktam korábban szabadon idézni Pla- tont, aki valahogy így fogalmazott: a görögöket bölcsnek tartom, mert ha hajóépítésről van szó hajóácsokat, ha kereskedelemről van szó kereskedőket hívnak a tanácsba. De ha a polis kérdéseiről van szó, akkor meghívják a hajóácsot, a kereskedőt és a különböző szakmák mestereit, mert valamég olyan volt az irodánk, mennyien okos tanácsot ad- hogy a kutya belefialhatott, hatnak.

Gödrök voltak a padlón, inogtak, binogtak a székek, ^

az asztalok. Az apparátus időközben csökkent, megszűnt az elnökhelyettesi funkció, a mezőgazdászi állás, három altisztből kettő lett. A munka pedig sokasodott. Reggel hétkor már ügyfelek vártak. Ma úgy látom, néha az ügyintézésben akad egy kis tologatás, és ezen változtatni kellene. Mindig azt mondtam a beosz tóttá- imnak: „az ablakból figyelem, hogy az ügyfelek gonddal jönnek és mind itt keresi a megoldást. Aztán azt is figyelem, milyenek, amikor elmennek. Ha hangulatosan megy ki, jól elintézték a sorsát. Mert, ha itt nem tudunk elintézni valamit, meg kell mondani, hova forduljon. De minden nélkül senki sem mehet el...”

A közigazgatásnak — a tanácsi apparátusnak — voltak, vannak és lesznek is kiváló, odaadó vezetői, tanult szakértői és olyanok, akik ugyan sosem tanulták a tudnivalókat, de természetes eszük és közösségi létük folytán nevet, elismerést vívtak ki. Minden kommentár nélkül álljon itt két rövid életrajz. Az egyik Nagy Józsefé, Nagyhalász immár tizenhárom éve nyugdíjas tanácselnökéé.

— Hetvennégy éves vagyok. Felneveltem hét gyereket. Van közöttük orvos, tanár, ügyvéd és konzervgyári munkás is. A közügyek mindig érdekeltek, így lettem előbb tanácstag, majd 1954 őszén a végrehajtó bizottság tagja. Én voltam a legeltetési bizottság elnöke. Akkoriban ez fontos funkció volt. Aztán 1957. február 13- án először elnökhelyettessé lettem, majd 1959—1970. között tanácselnök voltam.

— Emlékszem, akkoriban

Míg az írásra készültem, lexikonokat nézegettem: mit értettek egy adott időben közigazgatás alatt? Az 1939- ben kiadott Üj Idők Lexikona szerint: „A végrehajtó

hatalom gyakorlása. Az az állami működés, amelyet a törvényhozástól az választ el, hogy amíg a törvényhozás az állami akaratot kifejezi, addig a közigazgatás azt végrehajtja. A közigazgatás tehát közügyeket intéz ...”

Az Oj Magyar Lexikon szerint (itt államigazgatás címszó alatt szerepel): „az

államhatalmi szervek irányítása és ellenőrzése alatt folyó, közhatalmat megvalósító végrehajtó-rendelkező tevékenység ...”

Nem csak kivonatosan, de végig is olvasva a címszavakat — a dolgok természetéből fakadóan —, sok a hasonlóság. Am a különbség talán még nagyobb. Pontosan akkora, mint amit a közügy és a közhatalom kifejezések közötti különbség takar. Ugyanis a szocialista közigazgatás jelentős mértékben a lakosság igényeit kielégítő szolgáltatás és ezt szolgáló szervező tevékenység is.

VIZSGÁZIK AZ Ú VIZSGAREND

Érettségi előtt

Matematikaóra a Kölcsey Gimnázium 4/c osztályában. (Gaál Béla felv.)

L annak események, amik életre szóló élményt hagynak az emberben. Mint régen érettségizett di4k magam is ől évre átélem szaktanárként, elnökként az érettségi vizsgák izgalmait. Ügy érzem, én is vizsgázom, nemcsak az előttem felelő diákok.

Az idei tanév végén új vizsgarendszer alapján érettségiznek a végzős középiskolások. Az új tantervek, az új tananyag igényli is az újszerű rendszert, hiszen a régi keret nem alkalmas az új követelmények mérlegre tételére. Csak a magyar nyelv és irodalom vonatkozásában szeretném a kérdést kissé megvilágítani, mert némi idegenkedés, tájékozatlanság is tapasztalható nemcsak a szülők, hanem a tanulók körében is.

Az idei érettségi vizsgák előtt érthető a szorongás, a borúlátás, hiszen az elmúlt négy év nem volt zökkenőmentes. A tankönyvek sok iskolához késve érkeztek, egyéves késéssel megjelent irodalomkönyv helyett egy másikból kellett tanulni, a negyedikes könyv meg sem jelent (állítólag most van nyomdában!), a régi tankönyvben csak minimális százaléka van meg az új törzsanyagnak, a kiadott szemelvénygyűjtemény alig használható. Nagyon sok bírálat érte az új irodalomkönyveket, sokszor nem is megalapozatlanul. A tanterv nincs hozzáigazítva az idei tanévben bevezetett ötnapos munkahéthez.

Ügy vélem, még sincs ok az elkeseredésre. A felsorolt nehézségek ellenére is sok pozitív jelenség arra mutat az iskolákban, hogy bizakodhatunk, eredményesek lesznek az idei érettségi vizsgák.

A végső eredmény, az érdemjegy nem közömbös az év végén, mert az idei felvételi vizsgákra nemcsak a felvételi tárgyak átlagait viszik a jelöltek. Ennek ösztönző hatása az utóbbi két évben már érződött. Valóban helytelen volt csak egy-két tantárgyra koncentrálni, s a többit mellékesen kezelni éppen érettségi előtt. Nem általános, de előforduló jelenségről volt szó, s ez visz- szahúzó erőként hatott. Sokoldalúan képzett, tájékozott, a világ jelenségeiben eligazodó, állásfoglalást, véleményt nyilvánító embereszményt sugallnak a tantervi célkitűzések, s ennek egyik próbaköve az érettségi.

A tudatos felkészülés alapja a négyéves folyamatos, rendszeres tanulás. A legjobbakat nem kell félteni, de a gyengébb felké- szültségűeknek nem ártana tudatosítani, hogy ne csak a minimumszintért tanuljanak négy év alatt. Több éves mulasztásokat, kihagyásokat nem lehet néhány hónap alatt, szóbeli előtt néhány hét alatt, pótolni. Az eredménytelenség sokszor erre-vezethető vissza.

A leírtak azért is időszerűek, mert az érettségi vizsgaszabályzat nem az ismeretek gépies visszaadását, felmondását kéri, hanem azok alkalmazását, elemzőkészséget, tájékozottságot, állásfoglalást, rálátást az írói, költői mű világára.

Egy érettségi dolgozat sok mindent elárul szerzőjének szerkesztési, fogalmazási, elemzési, helyesírási stb. készségéről. Egyszerűen kifejezve: iskolai dolgozat, de magasabb szinten.

Az írásbeli után elegendő idő van még a szóbelire való alaposabb felkészülésre. A kijelölt témaköröket már úgyis át kellett ismételni írásbeli előtt; most lehetőség van rá, hogy ezt még jobban elmélyítsük. A szülői ház, a kollégium biztosítsa a nyugodt körülményeket a felkészülésre. Ezzel segíti legjobban az érettségizőket. Minden iskolában szervezett korrepetálások vannak. Ezzel a lehetőséggel élni kell. De ne várja senki ezektől a foglalkozásoktól a témakörök mechanikus kidolgozását, mert nem ez a cél. Van megbeszélnivaló: nehezebben érthető anyagrészek, fogalmak tisztázása, gyakorlás, feladatok megoldása.

Sem az írásbeli, sem a szóbeli vizsga nem szokott nagy meglepetéseket hozni. Az eredmény szükségszerű következménye a négyéves munkának. A szóbelin is van elegendő felkészülési idő, hogy a választott tételeket kidolgozzuk. Nagy segítséget jelent, hogy meg van engedve a szöveggyűjtemények, művek használata. Ez csak azoknak segít, akik tájékozottak, akik tudnak elemezni, akik eddig is rendszeresen tanultak. Az érettségi vizsgán már nem kérünk új ismereteket még akkor sem, ha egy-két kérdéssel meg akarunk győződni a jelöltek tájékozottságáról.

KM HÉTVÉGI MELLÉKLET

1983. április 16.

írásban es szobán szamot kell adni a je-j tőiteknek az eddig szerzett ismeretekről, a tantárgy világában való jártasságról, alkal-l mazási készségről mind irodalomból, mind nyelvtanból.

Ez utóbbi újszerű, mert az elmúlt években nem voltak külön nyelvtantételek. Nemcsak a tantárgy rangjáról van szó, mikor ezt újra visszahozta az új érettségi vizsga- szabályzat. Üjabb megterhelésről helytelen Lenne beszélni. Társadalmi igény hozta magával, hogy annyira előtérbe került az utóbbi időben a tudatos nyelvhasználat. Talán közhelyként hat, hogy bármelyik életpályán az intelligencia egyik kritériuma: hogyan beszélünk, hogyan írunk, hogyan közöljük gondolatainkat embertársainkkal. Erről kell számot adni a középiskola befejezésekor: milyen mértékben tudatos írásbeli és szóbeli nyelvhasználatunk.

Az elmúlt évek gyakorlatának megfelelően a második fél év elején a szaktanárok irodalomból és nyelvtanból témaköröket hirdettek a negyedikeseknek és nem tételeket. Két különböző fogalom. Irodalomból a kötelező és a kijelölt témakörök, ez utóbbiak nyelvtanból is, nem fogják át a négyéves törzsanyagot, hanem annak csak egy részét. Helytelenül él a köztudatban, hogy érettségire „betéve” kell tudni a négyéves tananyagot. Az érettségin kihúzott tétel a témakörnek már csak egy kis részét öleli fel, sőt az irodalomból egy témakörön belül 2—3 tétel közül lehet választani.

Egy valami azonban bizonyos. Az, hogy miként a bevezető sorokban is utalás történt rá: a tanácsok egyrészről az élet minden terű-'"

Speidf Zoltán

em okoznak meglepetéseket a^nyelv- ,, . % tantételek sem. Hasonlóan a nyelvtanórák módszeréhez, gyakorlati feladatot kell megoldani egy adott szöveg [ alapján, s egy elméleti kérdésre kell válaszolni, meg kell magyaráznunk egy nyelvi jelenséget, lévén a követelmény a tudatos nyelvhasználat. Nyelvtanból egy témakörhöz csak egy feladat van, s nincs választási lehetőség, mint az irodalmi tételeknél. A nyelvtantételek feladatai nem korlátozód- 1 nak kimondottan irodalmi szövegek vizsgálatára. A tételtől függően lehet szakszöveg, újságcikk, tankönyvi szöveg — természete- 1 sen mindezekből csak rövid részlet —, s eh- 1 hez kötődnek a kérdések és a feladatok.

t

A kihirdetett nyelvi témakörök követik a [ tankönyvek fejezetcímeit. Az itt használatos fogalmak állandóan napirenden voltak négy év alatt nyelvtan- és irodalomórán. A felkészüléskor itt is a legajánlatosabb módszer a régi ismeretek tudatos felelevenítése, rendszerezése, gyakorlati - feladatok megoldása.

Az eddig elmondottak alapján színvonalasak a követelmények, de nem teljesíthetetlenek. A legjobb reményeket kell táplálnunk, hogy érettségiző fiataljaink teljesítik kötelességüket, hogy majd az iskola kapuján kilépve, a középiskolában szerzett tudás valóban alap legyen akár egy felsőfokú intézményben. akár egy munkahelyen a jövőben már magasabb követelmények teljesítéséhez.

Lázár Miklós