Kelet-Magyarország, 1983. március (43. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-08 / 56. szám

2 Kelet-Magyarország 1983. március 8. Farsang a tarpai óvodában. (Szász László felvétele) VÁLASZ CIKKÜNKRE „Bizalmi jármű“ Nagy érdeklődéssel — né­mi megdöbbenéssel — olvas­tam a Kelet-Magyarország 1983. február 19-i számában a „Bizalmi jármű” című írást. Sajnáljuk, hogy a cikk író­ja előzetesen nem tájékozó­dott a magántaxisok érdek- képviseleti szervénél — ahol természetesen készséggel nyilvánítottunk volna véle­ményt az egy év tapasztala­tairól. Meggyőződésünk, hogy a magán- és egyéb taxisok versenyének — ami a szerzőt nem érdekli — győztese az állampolgár. A magántaxisok döntő többsége korábban a Volán Vállalatnál dolgozott hosszú-hosszú éveken át. A 33 főből több kisiparos ren­delkezik az „Egymillió km balesetmentes közlekedésért” járó kitüntető címmel. Találkozásunk a személy- taxisokkal gyakori. Az ellen­őrzések alkalmával meggyő­ződtünk arról, hogy ők ápol­tak, kocsijuk tiszta, a tarifa­jegyzék jól látható helyen fel van tüntetve. Nem egy eset­ben egyéb szolgáltatásokra is szívesen vállalkoznak. (Cso­magok felhordása az emelet­re, idős emberek segítése.) A magántaxizás 1982. ja­nuár 1-től állampolgári jog lett, a rendelet lehetőséget biztosít azoknak is, akik mun­kájuk mellett szabad idejük feláldozásával igyekeznek többletjövedelmet szerezni tisztességes úton. Ez lehet ta­nár, mérnök, oktató, bárki, aki a feltételekkel rendelke­zik. Az elmúlt időszakban csu­pán egy utas emelt kifogást munkájuk ellen, de több eset­ben köszönő, elismerő szó ju­tott el hozzánk udvarias ma­gatartásukért, előzékenysé­gükért. Olyan jelzést még nem kap­tunk, hogy magántaxis kis­ipari tevékenysége közben it­tasan vezette volna járművét. Egy esetben, amikor magán­célra használta kocsiját — it­tasan — a kisiparos, a szük­séges intézkedéseket a rend­őri és a tanácsi szervekkel karöltve azonnal megtettük. Szó sem lehet arról, hogy ez­után valaki visszakapja ipar­igazolványát! Mint ismeretes, viteldíjjel- ző készülék nélkül üzemel­nek taxisaink. Ez 1983. július 1-ével megszűnik, mivel a rendelet kötelezővé teszi használatukat. Ezzel a fuvar­díjfizetés végérvényesen egy­értelművé válik (jelenleg nincs megfelelő kivitelező a készülék gyártására). Termé­szetesen ma is, a jövőben is joga és lehetősége lesz min­denkinek, hogy állami, szö­vetkezeti, vagy magántaxival közlekedjék. Lényegesnek tartjuk meg­említeni, hogy az 5-ös számú Volánnal igen rövid idő alatt korrekt, jó partneri kapcso­latot tudtunk kialakítani, ami megnyilvánul a standokon való fegyelmezett „békés egy­más, jpellett élésben”, új taxi­állomások kialakítása ügyé­ben. Tóth Tibor a KIOSZ • . nyíregyházi alapszervezet titkára HÚSZPONTOS MINŐSÍTÉS Pékáruk — vizsgálóasztalon A sütőipari termékek húszpontos minősítésére szer­vezett bemutatót és gyakor­latot a Malom- és Sütőipari Kutató Intézet március 3- án a nyíregyházi kenyér­gyárban. A rendezvényen há­rom szakzsüri minősítette a Nyíregyházi és a Mátészal­kai Sütőipari Vállalat ter­mékeit. A húszpontos minő­sítés, amely újnak számít a sütőiparban, a fogyasztó sze­mével vizsgálja a terméke­ket. Alapelve, hogy a ki­emelt tulajdonságcsoporto­kat — mint az alak, a héj, a bélzet, az illat, az íz — egytől öt pontig értékeli. Az országosan szabványosított módszert a Mátészalkai Sü­tőipari Vállalatnál már al­kalmazzák. Nyíregyházán áp­rilis 1-től vezetik be, de gyakorlatként a hagyomá­nyos százpontos minősítéssel párhuzamosan addig is al­kalmazzák. Új receptkönyv az üzemi konyháknak Főzzünk korszerűbben! Dicsérjük, szidj uk, sakall- juk vagy keveselljük vérmér­sékletünktől és étvágyunk­tól függően — az üzemi koszt örökzöld téma. Jelenleg — a tsz-tagokon kívül, akiknek étkezési lehetőségeit sehol nem összesítik — 1 410 000-en veszik igénybe a szervezett munkahelyi étkeztetést, s számuk ebben az évben is­mét várhatóan mintegy 20 ezerrel növekszik. A vállalatok, intézmények dolgozóinak átlagosan 41 szá­zaléka ebédel a munkahe­lyén, szakmánként azonban igen nagy az eltérés. A mű­vészeti szakmákban és a közlekedésiben dolgozóknál az arány csupán mintegy 27 szá­zalék, az egészségügyben vi­szont 62,3, a pedagógusok kö­rében pedig 72,7 százalék. A közlekedési dolgozók közül munkakörükből adódóan — a különféle járművek veze­tőinek csak 15 százaléka ve­szi igénybe a szervezett ét­kezési lehetőséget. Hasonlók a kereskedelmi dolgozók gondjai is, mivel sok helyütt megoldhatatlan az ebédszü­net kiadása. Az illetékes szakszervezetek és a Belke­reskedelmi Minisztérium vizsgálja, hogyan lehetne a mozgó munkakörökben és kisüzemekben, üzletekben dolgozóknak is rendszeres ebédelési lehetőséget biztosí­tani. Az étkezési lehetőségek bő­vítésének vannak anyagi gát­ja is. Egy-egy új étterem létesítése több tízmillió fo­rintba kerül, s erre a legtöbb vállalatnak, intézménynek nincsen pénze. Ezért célsze­rű közösen üzemeltetni az ét­kezdéket, s erre jelenleg az' üzemi konyhák mintegy egy- harmadában van példa. Ugyancsak pénztakarékos módszer a több célú étter­mek, báziskonyhák létesítése. A jövő év elején jelenik meg az a receptkönyv, ame­lyet az Egészségügyi Minisz­térium, valamint az Orszá­gos Élelmezés- és Táplálko­zástudományi Intézet mun­katársai dolgoztak ki. A re- ceptkönyv normatívákat tar­talmaz a különböző nehézsé­gű munkát végzők kalória- szükségletének kiszámításá­hoz. Meghatározza, hogy a könnyű, a közepes, illetve a nehéz fizikai munkát vég­zőknek a 11 féle alapélelmi­szerből naponta az ebédhez milyen mennyiségre van szüksége ahhoz, hogy ez a napi élelmezésszükséglét 35 százalékát tartalmazza. Diáknapok Nyíregyházán Március 11., 12. és 13-án rendezi a KISZ Nyíregyhá­zán a megyei diáknapokat. Három napra a középiskolá­soké a Megyei és Városi Művelődési Központ. Fiatal amatőr művészekkel télik meg majd a város több iskolájá­nak nagyterme is. 11-én pén­teken este 7-kor, a művelő­dési központ hangversenyter­mében lesz a megnyitóün­nepség, utána Sándor György humorista és Bródi János énekes szórakoztatja az egy­begyűlteket. Szombaton kez­dődnek a versenyek, a sáros­pataki diáknapokra való to­vábbjutásért. Hét helyszínen, hét kategóriában mérik össze tudásukat a csoportok. Az énekkarok a Vasvári A tárgyalóteremből A „néma cigány“ esete Ne irigyeljük rendőreinket, ha néha könnyebb a ctoJguk, mint a most következő esetben is. Július 13-án háromnegyed ötkor telefonált a kapitányságra a ti- szavasvári körzeti megbízott, bogy L. Gyula helybeli lakost két ismeretlen férfi megtámadta a strandon és elvették 1900 fo­rintját. A helyszínt — jelentet­te a körzeti megbízott — ő ma­ga biztosítja. A helyszíni szemlét végző bi­zottság a strand kerítésének köz­vetlen közelében megtalálta L. Gyula táskáját a bokrok alatt, sőt rögzítésre alkalmas nyomo­kat is találtak. Maga L. Gyula elmondta, hogy két férfi és egy nő volt a tettes, s az egyik férfi süketnéma volt. Hármójukat ter­mészetesen még aznap „be­gyűjtötték”, s kezdődhetett a vizsgálat, mi is történt azon a napon? JL. Gyula reggel fölvett kétezer forint fizetési előleget a munka­helyén. Az Éva presszóban meg­ivott egy felest, s Itt látta meg a „néma cigány”-!, aki kézzel ma­gyarázta neki, hogy menjen ve­le a strandra. L. Gyula úgy gondolta, kimegy és megiszik ott egy-két üveg sört. A büfénél a némához, vagyis Balogh István 24 éves helybeli lakoshoz csapódott Hor­váth Andrásné Rézműves Ágnes 23 éves büntetett előéletű foglal­kozás nélküli, és élettársa, a fia­talkorú B. József. Balogh muto­gatta nekik, hogy L. Gyulánál pénz van. I*. Gyula mondta B. Józsefnek, neki valami nő kellene, de ő az­zal szabadkozott, hogy .mines szabad csaj”. Végül Horváthné kellette magát L. Gyula előtt, s a férfi meghívta őt egy kólára, aimit az asszony el is fogadott. Délután odáig ment az isme­retség, hogy Horváthné és L. Gyula megállapodtak, elmennek a közeli erdőbe és ott közösül­nek, aminek a tarifája Horváth- nénál 100 forint. Így is történt, s egymást átölelve mentek az erdő felé, Baloghék pedig a büfé előtt maradtak, s hamarosan elindul­tak az asszonyék után. L. Gyula az erdőben átadta a kialkudott dijat, s közben Hor­váthné látta: több pénz is van nála. Fütyült az élettársának, s mutogatva a néma Balogh Ist­vánt is hívta. Ok ketten futva ér­keztek, a pénzt kérték L. Gyulá­tól, ő azonban nem volt hajlan­dó átadni. B. József kezdte egy rúgással, Balogh kétszer ököllel ütötte meg L. Gyulát, s ő az ütésektől a földre rogyott. Míg B. József rúgdosta, Horváthné pedig ki­szedett L. Gyula kabátjának bel­ső zsebéből ezer forintot, három százast viszont elhullajtott. Eze­ket Balogh kapkodta össze. L. Gyula elveszítette az eszmé­letét, mire B. József nagyon megijedt. L. Gyula kalapjával egy csatornához szaladt, vizet hozott benne, s Horváthné azzal itatta meg L. Gyulát, majd ülő helyzetbe támogatták. Ekkor lát­ta meg az asszony, hogy ötszáz forint még L,. Gyulánál maradt, mire azt is gyorsan elvette, majd távoztak: az Éva presszóba, utá­na pedig a Birkacsárdába men­tek, Horváthné szandált is vásá­rolt, de olyan hamar jöttek a rendőrök, hogy a pénznek há­romnegyede megkerült, el se tudták költeni. L. Gyula a bántalmazás követ­keztében agyrázkódást, orrcsont­törést és más sérüléseket szen­vedett, négy hét kellett a gyó­gyulásához. A Nyíregyházi Megyei Bíróság csoportosan elkövetett rablás és súlyos testi sértés miatt vonta felelősségre a három elkövetőt. Horváthnét — figyelembe véve, hogy elmegyenge, s hogy más bíróság előtt kerítés miatt folyik eljárás ellene — öt év fegyházra, B. Józsefet másfél év, fiatalko­rúak börtönére, a közepesen el­megyenge Balogh Istvánt pedig három év börtönre büntette, to­vábbá sorrendben öt, három és három évre eltiltotta őket a köz­ügyektől. Az ítélet jogerős. T. S. gimnáziumban, a néptánco­sok az MVMK hangverseny- termében, a diákszínpadok ugyanott a kamarateremben, a pol-beatosok a városmajo­ri művelődési házban, a hangszeres zenészek a 4. sz. iskola nagytermében, a szó­lóénekesek a Kossuth gim­náziumban, végül a vers- és prózamondók az ipari szak- középiskolában fognak szere­pelni. Mind a hét helyszínen délelőtt 9 órakor kezdődnek a versenyek. A versenyizgal­mak levezetése céljából, este 7-től műsoros diszkó lesz, szintén az ipari szakközépis­kolában. A záróünnepségre, ered­ményhirdetésre és díjkiosz­tásra vasárnap délelőtt 10- kor kerül sor, az MVMK- ban, ahol a csoportok és szó­listák arany, ezüst és bronz minősítést kaphatnak, vala­mint reményt, hogy — ké­sőbbi meghívás alapján — felszállhatnak arra a külön- vonatra, mely a 225 fős me­gyei delegációt viszi majd, a népszerű sárospataki diák­napokra. M. A. A KÉPERNYŐ ELŐTT Különleges eset a témája annak a tévéfilmnek, me­lyet Kezdők címmel Zimre Péter írt, Marton László rendezett. Igaz, csak a filmbeli elkeseredett fiatal­ember által választott mód­ja szokatlan az öngyilkos- sági kísérletnek, maguk az okok, melyek ide juttatták, sajnos gyakoriak, majd­hogynem mindennaposak. Csak másoknak nagyobb a „szakítószilárdságuk”, s nem akarnak meghalni, „csu­pán” idegbetegek lesznek. Benzinnel leöntött fáklya­ként elégni — ezért Bencze István garázdaság vádjával kerül bíróság elé. Azon­ban azok, akik végül is ide juttatták, csak tanúként szerepelnek a bíróságon, pe­dig ha az írott jog, a törvény betűi ellen nem is vétettek, annak szelleme ellen annál inkább. Bencze István valójában áldozat, a bíróság humá­nus ítélete is ezt állapítja meg, anélkül, hogy erre vo­natkozóan ilyen kinyilat­koztatást tenne. Bencze, a „szippantás kocsi” gépko­csivezetője, saját erejéből, becsületes munkájával akarja családját fedél alá juttatni, lakást építeni. Ám az előítéletek, a rangkor - ság, az irigység és a bürok­rácia, néhány tisztségvise­lő és hivatalnok állásfogla­lásának (finoman kifejez­ve) befolyásolhatósága és befolyásoltsága megakadá­lyozzák ebben a törekvésé­ben. Ezért akar, végső el­keseredésében öngyilkos lenni. Igaza van a hivatását ko­molyan vevő fiatal bírónak a filmben: nem is annyira a tett maga érdekes, sóikkal inkább az ügy társadalmi háttere, s ő annak motívu­mait is ismerni akarja, hogy igazságosan ítélkezhessen. Azt hiszem, a nézők egyet­értettek a bíróval ebben is, az ítéletiben is. Jó film a Kezdők. Bár na­gyobb feszültséget, érzelmi vihart nem kelt, de a né­zőt megnyeri Bencze Ist­ván igazának, s az ügy hát­terének igazi okaira is fényt derít. Nem hiszem, hogy a Csa­ló di kör legutóbbi adása a múlt héten a közelgő nő­nap miatt választotta témá­jául a női egyenjogúság ér­vényesülésének valódi le­hetőségeit, illetve akadá­lyait. Az előléptetés című epizód különféle variációi nemcsak tanulságosak vol­taik, hanem nekünk, férfi­aknak lelki ismeret-f urda- lást is okoztak. Igaz, nem­csak a férfiaknak van eb­ben az ügyben tennivaló­juk, hanem a család összes tagjának, a gyermekeknek, nemre való tekintet nélkül, sőt magának a ház asszo­nyának, a feleségnek és anyának is. A férjnek és a feleségnek együttesen kell ránevelnie és megszervez­nie a családot arra, hogy mindenki bedolgozzon a házi munkába, de az anya, a feleség ne adja fel ezt a törekvést az első kezdeti kudarcok után, hanem szer­vezzen és ne hagyja magát kizsákmányolni a férj, a család által! A kissé naiv, avitt mesét a képek, a zene, és a játék teljessége, természetessége, bája feledtetni tudta a Zenés Tv-színház legutóbbi produkciójában, A corne- ville-i harangokban. Plan- quette operettjének dalbe­tétjei és kórusszámai: a mű­faj örök értékei közé tar­toznak. Kellemes estét szer­zett a televízió ezzel az át­dolgozással. Seregi István jRÁDlé MELLETT Molnár Ferenc (1878— 1952), a világszerte legis­mertebb, legsikeresebb írónk, színpadi szerzőnk születésének centenáriuma 'idehaza mondhatni teljes csöndben múlt el. (Hirtele- nében csak az Egy, kettő, három bravúrdarabja kiug­ró sikerű tévéközvetítésére emlékszem az elmúlt évek­ből.) Most, a 105. születési évfordulóján Molnár-dara­bot (az Olympiát) újított fel az ország első színháza, a Nemzeti, az Élet és Iroda­lom február 18-i számában pedig alapos tanulmánynak is beillő szép cikket közölt róla, Rónai Mihály András tollából. Rádiónk Karinthy Színpada legutóbb Pesti er­kölcsök címmel derűs ösz- szeállítást sugárzott az író jeleneteiből, karcolataiból, Kaposy Miklós szerkeszté­sében, rangos művének köz­reműködésével, érzékelhető, hallható sikerrel. Szóval, mostanában mint­ha Molnár-reneszánsznak lennénk tanúi. Tegyem mindjárt hozzá: örömünkre szolgálhat. Mindez arról ju­tott eszembe, hogy a múlt héten a Rádiószínház bemu­tatta írónknak Az ibolya c. egyfelvonásosát, Solténsz- ky Tibor rádióra alkalma­zásában, Ádám Ottó szak­avatott rendezésében. A kis darab remek szórako­zást nyújtott. Itt jegyzem meg, hogy Molnár Ferenc, aki igazán ismerte, még­hozzá belülről is a színházi világot, az ironikus, szati­rikus atelierjelenetekben szinte felülmúlhatatlan, mindmáig. (Az említett, Ka- rinthy-színpadi műsornak is a kimagaslóan legjobb száma a Színház című bri­liáns jelenete volt.) Ez a most sugárzott egyfelvoná- sos is ebbe a kategóriába tartozik. Egy kellően zord, morózus és kissé cinikus pesti színidirektor „horog­ra akadását” meséli, mesél- teti el benne Molnár a kó­ristának jelentkező, egyút tál flörtre is felajánlkozó nők meghallgatásának so­rán. Az igazgató — noha nem morálfilozófus, de alapjában tisztességes em­ber — sorra kirúgta mind­egyiket, undorodván az ér­dekszerelemtől. Ahány je­lentkező volt, annyi preg­nánsan jellemzett karakter, s annyi jó szerep. (Csűrös Karola, Sunyovszky Szilvia, Hernádi Judit, Nagy Anna, Simon Mari formálták meg őket.) Mindnyájan egy sorsra, a rövid úton történt kirúgás­ra jutottak. Mígnem Ilonka, a több vidéki dalitársulatot' már igen fiatalon megjárt „mezei ibolya” került az el- fásult, mindenható igazga­tót — tréfából - helyettesí­tő jámbor operettkomponis­ta színe elé, a mindenes szolgát formázó diri jelenlé­tében. Az ibolya természe­tessége, szerénysége, őszin­tesége (mindig az igazga­tók miatt kellett tovább- állnia) lefegyverzi, lenyűgö­zi mindkettőjüket. S Mol­nár csavar egy jó nagyot a cselekményen: mivel a nő az álkisembert választotta, mikor minden kiderült, a morc igazgatót rabul ejtet­te. Mert nem igazgatónak vélte őt korábban ... Kern András (igazgató), Hau- mann Péter (zeneszerző) Gálvölgyi János (szolga) él­vezetesen komédiáztak a főbb szerepekben. Merkovszky Pál

Next

/
Thumbnails
Contents