Kelet-Magyarország, 1983. március (43. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-05 / 54. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET ■m umm VÁLTOZÓ ÉLETÜNK Á htb. már nem divat Pályaválasztás előtt álló fiatal lányokat kérdeztünk meg arról: tudják-e, hogy ki a háztartásbeli? — Aki „csak” feleség és anya — hangzott a válasz. S hozzátették azt is: nem tudják elképzelni, hogy négy fal rabságában, munka nélkül töltsék az életüket... * VITAROVATUNK Ki a művelt ember? ...aki hasznosítja műveltségét minősíthessük. Ez a két Ttri— Az uraim reggel 7-rejár dolgozni. Ébreszteni én szoktam, ezért hajnalban kezdődik a „munkaidőm” — mosolyog ,4cs Pálné. — Később útnak indítom az ikreket is az iskolába. Utána rendbe szedem a lakást, mosok, ebédet főzök. Délután, míg a férjem haza nem ér, van egy kis szabad időm. Ilyenkor a gyerekekkel, foglalkozom vagy kézimunkázok. Később vacsorát készítek, elmosogatok, ágyazok és vége is a napnak. Első olvasásra idillinek tűnhet a háztartásbeli asz- szony élete. Egy hétig, kettőig alighanem minden feleség örülne annak, ha mással sem kellene törődnie mint a gyermekek, s a háztartás gondjával. De évek hosszú során át mindennap ugyanabban a taposómalomban élni nem lehet mosolyfakasztó állapot. — Szívesen dolgoznék, csak a körülmények... — merül el egy pillanatra gondolataiban Ácsné. — Nézze, én pa- ralízises vagyok. 1965-ben, mikor 'összekerültünk az urammal el akartam helyezkedni. Csakhogy akkoriban még nem lehetett válogatni a jobbnál jobb lehetőségek között itt Vásárosnaményban. Betegségem miatt három műszakot nem vállalhattam. Még a boltba járás is nehezemre esik. Szerencsére a fiúk vállalták ezt a feladatot. Anyagilag nagyon megérzi a család, hogy csak egy keresetből élünk. A házunikról tíz év után mondhattuk el, hogy készen van. Takarékoskodni egyáltalán nem tudunk. Hiszen fizetni kell az OTP-tör- lesztést, a villanyszámlát, a tévét, az újságot, a nagyfiú után a kollégiumot. Van egy kis kertünk, néhány aprójószágunk, de még így is élelmiszerre megy el a legtöbb pénz. Nekünk még sosem jutott üdülésre, kirándulásra. A férjem fizetéséből — ő segédmunkás a téeszben — a családi pótlékból meg az ikrek után kapott nevelési segélyből nagyon szerényen éldegélünk. — Gondoltam már rá, hogy jó lenne bedolgozói állást vállalni. Szívesen kézimunkázok. De mivel a kezem is beteg, legfeljebb szórakozásból varrogatok. A család nagyon megértő. Természetesnek tartják, hogy itthon vagyok. * — Én már csak azt mondom, asszonynak otthon a helye — jelenti ki Czipka Tibor, a baktalórántházi Mezőgép szakmunkása. — Mi kilencen voltunk testvérek, nálunk is csak az apám keresett, mégsem .szenvedtünk hiányt semmiben. Ami kell, azt előteremtem magam is. öt éve vagyunk házasok. Azóta építettünk egy kis szoba- konyhás házal az anyósék telkén Laskodon. Van mosógépünk, centrifugánk. Ami kellene: televízió, hűtőszekrény, gáztűzhely, új bútor öt év alatt meglesznek ezek is. Felesleges az asszonynak munkát vállalnia. Meg nem is nagyon tudna hol elhelyezkedni. A fiatalok megismerkedésük idején a nyíregyházi gumigyárban dolgoztak. 1979- Iben született meg az első gyermekük, akivel Valika gyesre ment. Aztán négy évig otthon maradt, mert közben világra jött a második csemete is. A házaspár között sok vita volt arról, hogy a feleség visszamenjen- e dolgozni, vagy sem. Végül a férjnek lett igaza. — Nem kényszerítettem Valikát az otthon maradásra — folytatja a szakmunkás. — De azt neki is látnia kellett, hogy Laskodról lehetetlen műszakba járni Nyíregyházára. Ezért jöttem át én is a baktai Mezőgépbe. Valaimit hallottunk arról, hogy a környéken szerveznek majd egy szövőüzemet. Ha ott mindketten el tudnánk helyezkedni, akkor nem bánom, dolgozzon. Persze a gyerekeknek úgy jobb, ha az anyjukkal vannak. Ez Czipkáéknál nincs egészen így. Hiszen Renáta és Tibi óvodába járnak. — Megkerestek bennünket, hogy engedjük a közösségbe a kicsiket — magyarázza a férj. — Olyan kevés a gyermek a faluban, hogy létszám- hiány miatt be akarták zárni az óvodát. Ügy gondoltuk, hadd menjenek ... * Ma Szabolcs-Szatmár megyében 35 ezer 200 olyan munkaképes korú nőt tartanak nyilván, akii nem dolgozik. Sorsuk eltartójuktól függ, mivel önálló keresettel nem rendelkeznek. Jövőjük bizonyos tekintetben bizonytalan. Ha betegek ugyanúgy megilleti őket az ingyenes orvosi ellátás, a gyógyszer, a kórházi kezelés, mint dolgozó társaikat. Férjük után anyasági segélyt kapnak (gyest nem). A háztartásbeli asszonyoknak a család szolgálatában töltött éveit nem ismerik el munkaviszonynak, tehát nyugdíjat sem kapnak. Legfeljebb özvegyi nyugdíj illeti meg őket, ha a férjük dolgozott. Aki támasz és fillér nélkül mariid, kénytelen munkát vállalni. Ha pedig erre már nincs ereje, legfeljebb szociális segélyt igényelhet a tanácstól. Ezzel nagyjából be is fejeződik a nem dolgozó asszonyokról való társadalmi gondoskodás. * A másfél szobás lakótelepi lakásban apró termetű asz- szony nyit ajtót. Papp Simon Barnáné alakján nem látszik meg a hét gyermek, de mozdulatad, s tekintete fáradt. — Kétszobás, kertes családi házunkat szanálták. Ezt szükséglakásként kaptuk, s hozzá egy ígéretet; ha épül három- vagy négyszobás lakás Vásárosnaiményban, abból kapunk egyet Nagyon rosszul jártunk a cserével. Főleg mert elvették a kertet. Ügy higgye el, egyik napról a másikra élünk. — Nem könnyű a kilenc tagú családról gondoskodni. A mindennapos főzés, mosás egész embert kíván még úgy is, hogy a nagyobb gyerekek segítenek. Papp Simonéknál egyszerre negyven káposzta- levelet töltenek, hetven palacsintát sütnek. Vasárnaponként nyolcliteres fazékban fő a leves. — Az élelmiszer borzasztó sokba kerül. De hát egy lakótelepi házban még a vízért is fizetni kell. Majd’ harminc éven át háztartásbeli voltam, s őszintén mondom én nagyon jól éreztem itthon, a gyerekekkel magam. De az anyagiak miatt negyvenegy éves fejjel kénytelen voltam munkát vállalni. Most takarítónő vagyok az áfész-irodá- ban. * Pedig a gyermekeknek arra van szükségük, hogy minél többet legyenek az édesanyjukkal. Erről beszélt dr. Vasné Tarsovics Ágnes gyógypedagógus is: — Egészen más az a gyermek, akit az édesanyja nevel, mint aki pici korától bölcsődébe, óvodába jár. A családi környezetben cseperedő csöppségek fantáziadú- sabbak, nyugodtabbak, rendszerint jobban is tanulnak. Különösen az első három év nagyon fontos, mivel ez alatt alakul ki a gyermek éntudata. Hároméves korától kezd önállósulni. Ez az az idő, mikor elkezdődhet az anyától való leválás folyamata. Ezt siettetni semmiképpen sem lenne szabad. Ezért is tartom nagy ajándéknak a gyermek- gondozási segély rendszerét. Vasné a megyei gyermek - és ifjúságvédő intézet gyógypedagógusa sokat mesélhetne arról, hogyan siklattak félre fiatal életek a szeretetlen környezet, a soha rá nem érő szülők miatt. — Munkám során főleg állami gondozottakkal találkozom. A személyes beszélgetések alkalmával szinte mindegyikük céloz rá, mennyire hiányzik számukra a szülői szeretet. S ez a hiány egész életüket végigkíséri. A nők munkába állásával — köztudott — megváltozott a család szerkezete. A gyermekekkel való törődés az úgynevezett „jó családokban” is sokszor az anyagi feltételek megteremtésére korlátozódik. Ez baj. Nem véletlen, hogy szükség van például a nevelési tanácsadóra. Mi hozzánk legvégső esetben fordulnak a szülők — mint például B. R. esetében. Az elfoglalt diplomás házaspár nap mint nap jóformán csak percekre találkozott kisfiával. Akkor vették észre, hogy valami nincs rendben a gyerekkel, mikor R. már rendszeresen csavargót!, napokra eltűnt, szipózott. Ma intézetben van, de további sorsa felől még most sem lehetünk nyugodtak. Engedtessék meg, hogy bekapcsolódjak szerényen a vitába, annak érdekében, hogy ismeretes legyen: miként vélekedik erről a kérdésről egy mérnök. Mint régi társadalmi munkás, talán azt is mondhatom, a műszákiak egy jelentős része. Mindenekelőtt le kell szögeznem: egzakt kritériumokat felállítani úgy, mint a természettudományokban, nem lehetséges. Számos objektív és szubjektív körülmény teszi ezt lehetetlenné, legalábbis nehézzé. A körülmények közül azt hiszem nem lebecsülhető, hogy az, aki a kérdésben véleményt nyilvánít, szeretné, ha őmaga a művelt kategóriába lenne sorolható, s a kritériumokat ezt . figyelembe véve igyekszik meghatározni. Az, hogy valaki művelt, véleményem szerint két alapvető komponensből tevődik össze: milyen ismeret halmozódott fel és milyen az illető magatartása. Megfelelő mennyiségű ismeretanyag szükségszerűvé tesz bizonyos emberi magatartást is, ami ha nem mutatkozik, ismeretek hiányára enged következtetni, tehát hiányos műveltségre. Amennyiben elfogadható — és azt hiszem ezt el kell fogadni —, a műveltség egyik alapvető kritériuma, hogy valaki milyen mennyiségű ismerettel rendelkezik, akkor vizsgálat tárgyává már csak azt kell tenni, hogy milyen fajta és mérvű ismeret az, amivel a művelt embernek rendelkeznie kell! A következő sorokban megpróbálom a véleményem szerint szükséges ismereteket pontokba szedve felsorolni: 1. Egy művelt emberinek természetszerűen saját szakterületén kell elsősorban táA történelmi fejlődés során mindig más és más tartalmú válasz adódott erre a kérdésre, hiszen változott, gazdagodott a felhalmozott tudásanyag. Változott azért is a válasz, mert új és új uralkodó osztályok érdeke határozta meg a művelődés céljait, módszereit és tartalmát is. Ki ma tehát a művelt ember? Véleményem szerint az, akinek tudásanyaga elsősorban igaz-értékekhez kapcsolódik. Mit értek igaz érték alatt? Tudományos világnézetet, politikai képzettséget, aktivitást, mély szakmai ismereteket, az általános (humán) műveltség területén a progresszív irányzatokat. Műveltnek tartom tehát azt az embert, aki politikailag képzett, de nem csak képzett, hanem szocialista céljainkért alkotóan, cselekvőén tud politizálni. Elismerem a nem marxista—leninista meggyőződésű emberek tudásanyagát, szakmai, humán ismereteik gazdag tárházát adott esetben, de vitatom műveltségük teljességét a világ anyagi egységének fel nem ismerete, él nem fogadása miatt, megkérdőjelezhetőnek tartom épp ezért műveltségük értékeinek igazát. Tisztelet természetesen azoknak, akik más ideológiai alapokon, de egyetértenek társadalmi célkitűzéseinkkel, és tevékenyen részt vesznek azok megvalósításában. Csak azt tartom műveltnek, aki munkáját a ma megkövetelt szakmai színvonalon végzi, szakmailag képzett. Ebiből a szempontból egyérjékozottnak lennie, méghozzá úgy, hogy kellő mélységben ismerje a szakmájával érintkező területeket is. 2. Alapvető, hogy a művelt ember valamennyi alapvető tudományág létéről tájékozott legyen. Elképzelhetetlen például, hogy valaki számára teljesen fehér folt legyen a geológia. Nem szükséges viszont, hogy minden tudomány minden szakterületének létéről feltétlenül rendelkezzen ismerettel: művelt ember lehet egy történész, egy közgazdász akkor is, ha a lemeztektonikáról, mint a geológia egyik fejezetéről nem tájékozott. 3. A műveltség szempontjából fontos, hogy, a? ember néhány tudomány vonatkozásában az átlagosnál mélyebb ismerettel rendelkezzen. Ismeretei ezen tudományokkal kapcsolatban lehetnek akár lexikálisak, akár olyanok, hogy a logikai ösz- szefüggéseket is érti: ez az adott személy természeti adottságától függhet. Fontosabb ennél, hogy az a néhány tudományág, melynek területéről az illető ismerettel rendelkezik, legalább részben álljon távol szakmájától. Egy műszaki ismerjen valamit (zenét, irodalmat stb.) alaposabban a humán tudományokból, míg a humán szakember a műszakiakból, közgazdaságiakból. A felsorolt három kritérium után egy mondat erejéig megállók: megítélésem szerint, aki a fenti kritériumoknak megfelel, és magatartása is tükrözi magas fokú tájékozottságát művelt embernek lehet tekinteni. Ki kell egészítenem a felsoroltakat még két kritériummal, melyek teljesülése szükséges, hogy a műveltséget korszerűnek is kapcsolódik tetműen az a kiváló felkészültségű szakmunkás és a nagy tudású ürvosprofesszor is. Az általános műveltség ma szerintem feltétlen egy egységes képet ad a világról. Egy humán érdéklődésű, szakmájú embernek nem feltétlen kell tudni kifejteni a ma Magyarországon meglévő nyereségérdekeltségi hipotézisek verifikálásának problémáit, de tisztában kell lennie, milyenek szűkebb környezetének gazdasági eredményei vagy eredménytelenségei, és mit tehet ő a helyzet javításáért. Nem az a művelt ember, aki innen is, onnan is felszed ismereteket, tényeket, adatokat, hanem fontos a gazdálkodásbeli képesség. Olyan értelemben, hogy tudatosan szelektálja és szerezze meg tórium a következő: 1. Korszerű műveltséghez nélkülözhetetlen, hogy valaki ne legyen tájékozott a világ, és azon belül hazánk legfőbb politikai, gazdaságpolitikai és kisebb mértékben kultúrpolitikai dolgairól, problémáiról. 2. A korszerű műveltség fontos kritériumának tartom, hogy a műveltség hordozója legalább egy idegen nyelvet ismerjen annyira, hogy annak birtokában magát ki tudja fejezni, meg tudja értetni. Lehetséges,.bogy a jnűvelt- ség tényének ilyenfajta követelményszintekhez való kötése kissé szokatlan. Bizonyára, nincs szükség pontos kritériumokra egy-egy ember vonatkozásában, hogy egzakt ítéletet mondhassunk. Mégis ahhoz, hogy valamiről mint megfoghatóról beszéljünk, szükségszerűen kell bizonyos kritériumokat (küszöbsznnte- ket) adni. Végezetül még két - megjegyzés. Alapvető -fontosságú az, hogy egy művelt emlier miként hasznosítja irtűvett- ségét. Az igazi műveltség jellemzője az, hogy szüntelenül törekszik az ismeretek bővítésére, a műveltség korszerűsítésére, mondhatnám bővülő megújítására. E mellett kell, hogy kedvezően befolyásolja hordozójának magatartását, az embertársakhoz való viszonyát, segítőkészségét stb. A műveltség semmiképpen nem az értelmiség privilégiuma. A fenfciékben ieírt'krité- ' ritlrríok 'szérián 'Ishlérétékfiez tulajdonképpen mindenki minden további nélkül hozzájuthat. •d .áotdbsa inns«! BigázölBv •'.mmá-Míod .iötoiríi áaynöm .lőJhasbsgam dől ae ismereteket és olyan értelemben is, hogy a megszerzett ismereteket képes legyen szintetizálni. Akiben nincs meg a normális emberi kapcsolatteremtő képesség, nem lehet művelt ember, mert egyrészt érzelmileg elsiváro6odik, másrészt esetleg egy meglévő ismeretanyagát, tudáséit nem képes átadni. Végül azt tartom műveltnek, aki képes a megújulásra, több értelemben is. Képes tudásanyagát, ismereteit felépíteni, aktualizálni, képes emberi kapcsolatait pozitív irányba változtatni, és képes az élet bármely területén ért kudarca után megkeresni annak okait, és új erővel, új módszerekkel leküzdeni nehézségeit. A gyógypedagógusnő — aki hamarosan világra hozza első gyermekét — az anyaság és a hivatás ésszerű összeegyeztetését tartja járható útnak: — Lelkiismeretem azt diktálja, hogy igénybe vegyem a gyest. Ha három gyermekem lesz, s kilenc évig kell velük otthon maradnom, azt is vállalom. Utána viszont szeretnék visszajönni. Hiszen a htb., úgy érzem, ma már nem lehet életcél. Házi Zsuzsa Scholtz Béta építészmérnök tudásanyaga igaz-értékekhez
