Kelet-Magyarország, 1983. március (43. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-05 / 54. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET 1983. március 5. Tisztelt helyettes elvtárs! Csalódtam önben. Ígért és nem tartotta be a szavát. S ami bosszant: nem nekem lett belőle bajom, hanem azok jártak rosszul, akiknek az érdekében szóltam volna — a lap, az olvasók nevében. Merő véletlen, hogy az utóbbi hetek ilyenféle „afférjaiban” nem az első számú vezetővel, hanem valamelyik helyettesével akadt dolgom. Talán általánosítható dolgokat is mondok egy konkrét ügy kapcsán, de azért kérem, ami önre tartozóik, abból próbáljon okulni — mindkettőnk hasznára. Mindenesetre jóleső érzés, amikor újra levelet kap az újságíró attól, akinek a panaszos ügyében korábban eljárt. Nem a köszönő soroknak örül elsősorban, hanem a jó ügy sikerének. Ugyanez mondható el, ha csak egy üzenet jön, visszajelzés az olvasóktól, hogy helyes ügyben emeltük fel szavunkat, jól tettük, hogy nem hallgattunk. A baj akkor kezdődik, ha a szép ígéretek után néhány héttel vagy hónappal kiderül: a megvalósítás ugyancsak várat magára. Így jártam legutóbb, s ezért szeretném most olvasóinkkal az önnel kapcsolatos aggályaimat megosztani. Az alapkérdés így hangzik: meddig hihet az újságíró annak, aki tájékoztatja, ki az, akinek a szavát nem fogadja kétkedéssel vitás esetben. Mert mondanom sem kell, hogy árnyékos oldalról, nézetek ütközéséről van szó. Történt, hogy ön a munkásoknak elmondta tavaly: nem kell félniük, vannak megrendeléseik, bővíteni szeretnék á tevékenységüket. Aztán — derült égből a villám- csapás — néhány hét múlva éppen a létszám leépítésén szorgoskodtak. Jogilag minden rendben volt, de emberileg ... Valahogy ezzel a hanggal vagyok megakadva. Korántsem azért, mintha nem elég csiszoltan hangzottak volna a mondatok, sőt: a csomagolás túl szépnek látszott. Ugyanis az adott esetben éppen ellenkezőleg, a népszerűtlenséget is vállalván kellett volna felelnie a kényes kérdésre. Mindezt ön akkor nem tette, s később joggal olvasták a fejére. S hiába háborodott fel ezen, mert a magam részéről a munkások pártján állok a legszebb magyarázatok ellenére. Nem jó rózsaszínű eget festeni akkor, amikor vészfelhők gyülekeznek, mert ahelyett, hogy ernyőt nyitna valaki, bőrig ázik. Igenis érettek már a beosztottak annyira, hogy megérezzék egy vállalat, szövetkezet gondjait, lássák az együttműködésben, szállításban rejlő, rajtuk kívül álló okokat, s nem egy esetben felismerjék a belső tunyaságból, tehetetlenségből adódó üresjáratokat. Ha pedig arra kérünk mindenkit, hogy ezeket az üresjáratokat szüntessük meg, akkor különösen nem árt együttes gondolkodásra, cselekvésre serkenteni. Ügy tűnhet, hogy az említettekkel a vezetők sokat emlegetett tekintélyét járatom le. Pedig távol álljon tőlem, hogy ezt tegyem. Mi több, amellett kardoskodom, hogy minden poszton egyre inkább adjuk meg az adott vezetőnek kijáró hatáskört, a minél nagyobb cselekvési szabadságot. S itt nyilván be kell kalkulálni a tévedés lehetőségét is. Csakhogy teljesen más dolog a tévedés és más a tudatos félrevezetés. Ez utóbbi ellen szükséges fellépni valamennyiünknek. Felerősödtek manapság a felhangok, nem egyformán énekelnek a kórustagok. A sokszínűséggel nincs is baj, ha disz- szonáns hangzatok nem zavarják az éneklést. Különösen igaz ez a gazdasági életre. Nem lehet uniformist adni minden vállalatra, mert az eltérő viszonyok között eltérő módon kell reagálni. Ám az eltérő cselekvés felelőssége főleg a vezetőké. Természetes, hogy ők ütköznek először, kapják leghamarabb a jelzéseket. Akkor tesznek jól, ha mindezt úgy adják tovább, hogy már változtatás igényével kérik a közös cselekvést, így nem ígéretek hangzanak el, hanem megalapozott tervek, amelyeket végre lehet hajtani. Ezt kívánom önnek is, mielőtt újabb nézeteltérésre kerülne sor az üzemen belül. HÉTVÉGI INTERJÚ Bán Jánossal, az MHSZ megyei titkárával a honvédelmi Dolgozószobájának falán fő helyen látom az Igaz Szó 1948. február 29-i számának lenyomatát. Az egészoldalas vezércikk címe: „Éljen a Magyar Szabadságharcos Szövetség!” Milyen gondolatokat vált ki önben ma ez az ember- öltőnyi idővel ezelőtt megjelent köszöntő? — Ezt a napot az MHSZ születésnapjának tekintjük. Akkor alakult meg jogelődszervezetünk, s annak részeként az elsők között több szabolcsi klub is — így a TITÁSZ-nál, a magasépítőknél, a kisvasúinál. De ha már visszaemlékezésről van szó, maradjunk néhány gondolat erejéig e régi becses dokumentumnál, amely azt adta hírül: „Életre kel a Magyar Szabadságharcos Szövetség, hogy teljesítse fontos hivatását, hogy erjesztő kovásza legyen a nemzet fejlődésének, demokratikus rendünk erősödésének, útmutatója és vezetője ifjúságunknak a szebb és boldogabb jövő felé vezető úton.” Az idősebbek tudják: sajátos, jellemző a szóhasználat, de tartalmában a célok ma sem másak. Mint ahogy arra is érdemes felhívni a figyelmet, hogy ugyanebben a lapban ismertették Kossuth Lajosnak egy 1849-ben kiadott felhívását, amelyben felszólítja a nemzetet, hogy alakítson társadalmi szervezetet a magyar szabadságharcos gondolat ismertetésére, a magyar honvédelem elősegítésére. Vajon mit szól ezekhez egy mai tizenéves klubtag, aki valamelyik MHSZ- szakosztályba jár? — Túlzás nélkül mondhatom, jó körülményeket teremtettünk a klubtagfiatalok számára, s bár igyekszünk megismertetni velük szövetségünk hőskorát, ők már alapvetően a mába illesztik elképzeléseiket. A klubok pedig korszerűek, méltóak a tudományos-technikai forradalom időszakához — felhasználjuk az elektronikát és a műholdat is. A Említette a jó lehetőségeket. Hogyan ^ helyezkedik el a megyék sorában Sza- bolcs-Szatmár, ha az MHSZ keretében rangsorolunk? „Íz egyik legfiatalabb szakosztály a holegballonos például tu- doffláflyes kutatásaktái vadszámlálásig, légi fényképezésig és reklámig sok mindenben részt vesz, hogy tagjai az így megteremtett pénzügyi alap birtokában hódolhassanak szenvedélyüknek;’ A Többször említette a legfiatalabbakat. w Mit csinál az MHSZ-ben például egy 14 éves gyermek? — A legkedveltebbet, az iskolák modellező- és lövészszakköreit említeném elsőként, de például a könnyűbúvárklubban már hatéves gyerekek is ismerkedhetnek az úszással, technikai eszközökkel, a 16 évesek pedig már a repülőklub tagjai is lehetnek. A Az MHSZ egyik feladata a sorköteles w fiatalok katonai szolgálatra történő felkészítése. Hogyan zajlik ez? — Mindenekelőtt hangsúlyozni szeretném: sok ezer klubtag munkája fekszik abban, hogy ma jó lehetőségekről beszélhetünk. Kétkezi társadalmi munka és üzemek, kollektívák támogatása járul hozzá, hogy épületeink, felszereléseink Nyíregyházán és a megye többi városában, de számos községében is megfelelően szolgálhatják a gyakorlati munkát. Ami a rangsort illeti, Szabolcs-Szat- már a szövetség régi nagy bázisa. Mostanában nincsenek ilyen tételes, helyezéssel járó értékelések, de itt van például a vitrinben két zászló, 19-54-ből és 1955-ből, a megye országos első helyezését bizonyítják. Mellettük a serlegek a hatvanas évek elejéről: szintén első, második helyezésért kaptuk. Semmi okunk nincs arra gondolni, hogy az utóbbi egy-másfél évtizedben rosszabb eredményeket érnének el klubjaink, szakosztályaink. Sőt, ha hozzávesszük, hogy az elmúlt öt esztendőben megkétszereződött a klubjainkban részt vevők száma, újabb ígéretes eredményeket várunk. 9 Kik kötődnek ma az MHSZ-hez? — Tulajdonképpen a társadalom minden rétege és korosztálya. Csaknem 300 klubunk, benne 370 szakosztályunk működik, tehát jelen vagyunk szinte minden településen, minden számottevő létszámú munkahelyen, intézményben. A szövetség alapvetően azonban mégis a fiatalabbaké: a klubtagságnak csaknem a fele 18 évnél fiatalabb, s további negyven százaléka 18—40 év közötti. Hogy a szélsőséget is említsem: van 12 éves és 70 éves klubtagunk is. Minden ötödik tagunk a lányok, asszonyok sorából kerül ki. Az MHSZ-szel a nagyközönség elsősorban a reprezentatív versenyeken, bemutatókon találkozik. Hogyan zajlanak a hétköznapok? — Három alapvető feladatunk van: politikai, elsősorban honvédelmi nevelés; szakmai képzés (tehát a honvédelmi oktatás egy része) és versenysport. Ezek fő színterei a klubok és a hozzájuk tartozó szakosztályok. Mindezeknek jól kialakított szervezeti keretei vannak, amelyeket a megyében mintegy háromezer fős aktívahálózat mozgat. Nagyon sok tehetséges és áldozatkész ember segíti munkánkat. Klubtitkáraink, elnökeink között éppúgy van lakatos, mint főiskolai tanár, tanácselnök, orvos. A tagság önkéntes, de szervezzük, toborozzuk is a fiatalokat; erősek a középfokú oktatási intézményekben működő klubok, de az általános iskolások szakosztályai is. — Két lényeges célnak szeretnénk megfelelni. Fontos ugyanis, hogy a fiatal tudatosan vállalja a katonai szolgálatot. Ezenkívül legyen jól felkészült, hogy a rövidített, 18 hónapos sorkatonai időszak alatt meg tudjon felelni a magas követelményeknek. Ezért szervezzük a kötelező honvédelmi oktatást, az előképzést, amelynek egy részét újabban összevontan, táborszerű keretek között valósítjuk meg. Számottevően építünk a fiatalok egészséges versenyszellemére, tudásukról, felkészültségükről olyan rendezvénysorozatokon adhatnak számot, mint az összetett honvédelmi verseny, a Honvédelmi Kupa lövészverseny. Ezeken a szabolcs-szatmári fiatalok rendszerint jeleskednek. Sok fiatal kifejezetten a tanulás lehetősége miatt jelentkezik az MHSZ klubjaiba. Mi a legnagyobb vonzerő? 9 — Feltételezem, hogy a sokféle korszerű technikai eszköz, a szakmaszerzés és a hírnév lehetősége együttesen vonzza a fiatalokat. Több olyan terület van, ahol mindezeket együtt kizárólag a mi klubjaink, szakosztályaink kínálják az ifjúságnak. 9 Kérem, mondjon erre néhány példát? — Vegyük a szakmákat, amelyek közül a legismertebb a gépkocsivezető-képzés. Erre például lehet jelentkezni, de a sorköteles fiatalok közül azokat, akik nem rendelkeznek szakmával, mi magunk is irányítjuk ezekre a tanfolyamokra. A szállítóvállalatoknál jó „ajánlólevél”, ha a fiatal az MHSZ-nél szerezte hivatásos jogosítványát, és sorkatonai szolgálat alatt több ezer kilométert vezetett speciális járműveken. Ez komoly szakmai gyakorlatot is jelent. Gépjárművezető-képző iskolánk figyelemreméltó kezdeményezése volt, hogy cigányfiatalokat is bevontak a képzésbe. Tavaly 28-an szereztek szakmát ily módon. Nekik már nem lesznek munka- vállalási gondjaik. De például a repüléshez, s a hozzá kapcsolódó szakmák többségéhez csak a mi klubjainkon át vezet út. A rádiósok, távírászok nagy része — akik később a hírközlés, a posta, a hajózás szakemberei lettek — fiatalon nálunk tették meg az első lépéseket a szakma elsajátításához. A Eddig a legfiatalabbakról beszéltünk ^ főképpen. Milyen kapcsolatokat ápol az MHSZ a középkorosztállyal? — Elsőként említem, hogy nagy figyelmet fordítunk a tartalékosokra. Ennek fontos célja, hogy időről időre feleleveníthessék katonai ismereteiket, lépést tarthassanak azok fejlődésével. De honvédelmi klubjaink jó kollektívákat is összekovácsolnak, amelyek nem csupán az oktatás-képzés idején vannak együtt. Sok klubot említhetnék, de csak néhányat emelek ki. Az eperjeskei klub például rendkívül jó mozgalmi, szervezeti életet él, gazdag tömegsportprogramja van, ápolja a történelmi hagyományokat, s mindemellett sokat tesz a klub működési feltételeinek saját kezű megteremtéséért is, különböző társadalmi munkákkal. Méhteleken az egész falu életében jelentékeny szerepet játszik az MHSZ klubja. Hasonlóképpen kiemelkedő munkát végeznek a nyíregyházi mezőgazda- sági főiskolán, a Zöldért Vállalatnál, a konzervgyárban, a Ságvári Termelőszövetkezetben működő honvédelmi klubok. Mindegyikre jellemző, hogy a honvédelmi nevelés mellett jó összejöveteleket, kirándulásokat, kulturális programokat, vetélkedőket szerveznek, klubtagként is részt vállalnak a munkahelyi feladatok megoldásában. A megyében jó néhány, az MHSZ nevét viselő szocialista brigád is dolgozik. ül Ez mindig társadalmi munkát jelent? — Gyakran igen, de nem mindig. Tavaly például oktatóink ingyen tanították mag gépjárművezetésre a mozgássérülteket. A kambodzsai gyermekváros építésére országosan is kiemelkedő eredményességgel szerveztünk társadalmi munkát. Számos községben játszótereket, autóbuszváró-helyeket építettek klubtagjaink társadalmi munkában, saját létesítményeink gazdagítása mellett. A speciális szaktudást újabban nagyobb mértékben használják fel klubjaink gazdasági vállalkozásokban is. 9 Tehát pénzért dolgoznak? — Pénzért is, mégpedig két jellemző módon. Lépést tartunk a fejlődéssel, s nálunk is alakulhatnak munkaközösségek, például a könnyűbúvároknál, ejtőernyősöknél. Olyan munkát vállalnak, amelyekhez elengedhetetlen a speciális szaktudás: ilyen különleges feladat volt például a nyíregyházi víztorony festése. De nem közömbös a pénzszerzés azért sem, merUa honvédelmi sportok igen költségesek, s a pénzt mi sem kapjuk szá- molatlanul. Több klubunk önfenntartó, tehát bevételeiből fedezi kiadásait. Az egyik legfiatalabb szakosztály, a hőlégballonos például tudományos kutatásoktól vadszámlálásig, légi fényképezésig és reklámig sok mindenben részt vesz, hogy tagjai az így megteremtett pénzügyi alap birtokában hódolhassanak szép szenvedélyüknek. Végére hagytuk a minőségi verseny- sportot, amelyet a legtöbben ismernek az MHSZ munkájából. Mégis, tegyünk egy rövid összegzést. — Megyénkben mintegy háromszáz igazolt versenyzőnk van, közülük csaknem ötven első osztályú minősítéssel rendelkezik. MHSZ-sportolóink közül húszán tagjai különböző válogatott kereteknek, közülük 12 a nemzeti „A” válogatottnak. Büszkeségünk, hogy tavaly „Az év sportolója” címet hárman (a rádióirány-mérő Venczel Miklósné, a motoros műrepülő Molnár András, a motoros túrarepülő Csordás Tamás) a mi klubjainkból kapták. Ez egyben a két legeredményesebb sportáguk? — Nem csupán, de ezek tartósan kiemelkedők. A motoros műrepülésnek igen jó hagyományai vannak nálunk, a magyar műre- pülő-válogatott jelentős része a nyíregyházi repülőklub tagja. A nemzetközi Nyírség Kupa éveken át egyben országos bajnokságot is pótolt, mint a legnagyobb hazai verseny. Eredményesek a vitorlázórepülők is, akik szintén válogatottakat adnak. Hőlégballono- saink országos csúcsot tartanak, ejtőernyőseink sorában egy hullámvölgy után most is- rpét van, válogatott kerettag. — Rádiósairík a különböző ágazatokban az országos élmezőny jelentős részét alkotják: Venczel Miklós, aki a Népköztársaság Érdemes és kétszeres Kiváló Sportolója, az országos válogatott edzője. Ruzsinszki Pál személyében egyéni ifjúsági világbajnokunk van a rádióirány-mérő sportban, de szereztek sportolóink Európa-bajnoki címet is. Amatőr rádiósaink QSL igazoló lapjai öt világrészből érkeztek: éjszakánként műholdon keresztül forgalmaznak akár ausztráliai partnereikkel is — miközben rádiós, meteorológiai, csillagászati és angol nyelv ismeretekre tesznek szert. — Feltétlenül meg kell említeni a lövészsportban elért eredményeket, amelyek közül az egyik legjelentősebb, hogy az akkor nyíregyházi színekben versenyző Fórián Éva a moszkvai olimpián a férfiak mezőnyében is helytállt. Most újabb ígéretes tehetségek fejlődnek. Igazán rangos az eredmények listája. Mindezek birtokában mire készülnek most? — Az MHSZ-vezetők legutóbbi országos tanácskozása egyetlen mondatba sűrítette tennivalóinkat: „Magasabbra a mércét”. Az rajtunk múlik, hogy mennyi az a „magasabbra” és mennyi energiát, odaadást, szorgalmat, tanulást, tapasztalatcserét, módszerváltozást és fejlesztést fektetünk bele, hogy képesek legyünk eddigi eredményeink fokozására. 9 Köszönöm a beszélgetést. Marik Sándor
