Kelet-Magyarország, 1983. március (43. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-05 / 54. szám

4 Kelet- Magyarország 1983. március 5. Felszilalásakkal folytatódik az alasz kammunisták tanácskozása Az Olasz Kommunista Párt milánói kongresszusán csü­törtökön az olasz politikai pártok vezetőié volt az el­sőbbség a szónoki emelvé­nyen. Egy meghívott párt­nak. a kereszténydemokra­táknak viszont magyarázkod­niuk kellett, miért nem éltek a felkínált lehetőséggel. A kereszténydemokrata párt k.üiidöittségé — a többi párt­tal ellentétben — csütörtö­kön már nem vett részt a kongresszuson. Roberto Maz- zotta főtitkárhelyettes a tá­volmaradást, a pártjuk ré­széről elmaradt üdvözletei azzal indokolta, hogy Berlin- guer beszámolójában „sem­mi nem hangzott el, ami ar­ra késztette volt a párt veze­tőit, hogy szakítsanak a ha­gyománnyal és felszólalja­nak az OKP kongresszusán”. Germano Marri, Umbria tartomány tanácsának elnö­ke szerint a demokratikus alternatíva „az olasz nép mil­lióinak reményét testesíti meg”, éppen ezért szükség- szerű, hogy olyan konkrét tartalommal töltsék meg, amely találkozik a közösség érdekeivel. Ezt hangoztatta Marco Fu- magalli, az Olasz KISZ főtit­kára is, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy a tömegeiket keÜ az alternatíva főszerep­lőjévé tenni ahhoz, hogy az eddigiektől eltérő kapcsolat alakuljon ki a különböző tár­sadalmi erők között. Fumagalli a fiatalok hely­zetét elemezve megerősítet­te Berlinguernek a beszámo­lóban kifejtett véleményét: az OKP-nak az eddigieknél sokkal nagyobb figyelmet kell fordítania az ifjúság problémáira II. János Pál pápa - nyolc országot érintő közép-amerikai körutat tesz. Képünkön: a katolikus egyházfő Costa Rica fővárosában, San Jose-ban. „Ki a balál támaszpontjaival” feliratú táblákkal hetvenez- res tömegtüntetést tartottak Athénban az amerikai katonai támaszpontok ellen. . 75 millió gyermek sorsa j látók hd' lelt munka TlfTíiBr £ 55* Gyermekmunkások egy építkezésnél. (Fotó: Newsweek) FRANCIA KÉRDŐJELEK Folytatás vagy útelágazás? „Városról városra vissza­nyerni Franciaországot!” — Chirac párizsi polgármester pártjának, a republikánus RPR-nek plakátjai valóság­gal elárasztják a francia vá­rosokat. Giscard d’Estaing volt elnök pedig úgy véli, hogy március 6-án, a helyi közigazgatási választások el­ső fordulóján, majd egy hét­tel később, a második fordu­lón az ország valóságos út­elágazáshoz érkezik. A jobb­oldali ellenzék szerint a vá­lasztások nem helyi, hanem országos jelentőségűek, en­nek megfelelően félretette belső ellentéteit: a legtöbb helyen közös jelölteket in­dít. Franciaország több mint 3d ezer városában, falvában hatévenként újraválasztják a helyi közigazgatás tisztség- viselőit. E voksolás hagyo­mányosan az ellenzéknek kedvez. A nagy kérdés: va­jon ezúttal is érvényesül-e a papírforma? Tény, hogy már a tavalyi járási választások is a baloldal visszaeséséről tanúskodtak. 1983 elején pe­dig a jobboldal óriási hang­„Visszanyerni Franciaorszá­got” — hirdeti Chirac erővel jövendölte meg, hogy a mostani választásokon földcsuszamlásszerű győzel­mére lehet számítani. Chirac választási beszédeiből példá­ul a francia tömegek arról értesülhettek, hogy a jobb­oldal, amennyiben visszaszer- zi a politikai hatalmat, meg fogja semmisíteni mindazo­kat a társadalmi reformokat, amelyeket Mitterrand 1981 óta életbe léptetett. Chirac szerint visszacsinálják az ál­lamosításokat is. Egyszerűsítenénk a képet, ha mindebből arra következ­tetnénk, hogy csupán jó vagy rossz választási taktikáról van szó. A jobboldal valódi csalódottságra, bizonytalan­ságra épít, hisz Franciaor­szág gazdasági válsággal küzd, valutáját két év alatt kétszer kellett leértékelni. Tavaly a külkereskedelmi mérleghiány megközelítette a 100 milliárd frankot. Az 1983-as évkezdet adatai még aggasztóbbak: 9 milliárd frankos hiány egyetlen hó­nap alatt, csaknem egyszáza­lékos inflációs rátával — sú­lyos figyelmeztetés és ráadá­sul nem a legjobb választási érv a baloldal számára. Michel Rocard, a tervezés államtitkára, a Szocialista Párt egyik legtekintélyesebb közgazdásza, szándékosan kemény hangot ütött meg, Francois Mitterrand köztár­sasági elnök: a cél a refor­mok folytatása nem győzte hangoztatni: a gazdasági bajok a jövőben fokozódnak, a francia gazda­ság még nem látja az alagút végét. A külkereskedelem válságából csak nagyon szi­gorú, sőt, fájdalmas szerke­zeti változtatásokkal lehet kilábolni, az államadósságok csökkentéséhez versenyké­pessé kell tenni a francia termékeket. A szocialisták nyomatéko­san hangoztatják: ha szava­zótáborában vannak is csaló­dottak, akik könnyebbnek hitték az utat az 1981-es nagy győzelem után, ezek a sza­vazópolgárok mégsem tartóz­kodhatnak, mert ezzel csak a jobboldalt erősítenék. A Francia Kommunista Párt szintén leszögezte, hogy a tartózkodás nem lehet a bal­oldal választási fegyvere. A baloldal egyébként — szocia­listák, kommunisták, környe­zetvédők — néhány kivétel­lel a legtöbb városban, köz­ségben már az első forduló­ban közös listát indít. Kétségtelen, hogy a helyi voksolás jelentősége nem ve­tekszik az ugyanaznap tar­tandó nyugatnémet parla­menti választásokéval. Sőt, Franciaországban is fél szem­mel Bonnra figyelnek. A francia választások ezúttal Georges Marchais, az FKP főtitkára: nem a tartózkodás a helyes taktika elsősorban belpolitikai jelen­tőségűek, de két évvel a nagy baloldali győzelem után mégis óriási a tét. Az ered­mények nem módosíthatják a parlamenti vagy a kor­mánytöbbséget, ám képet adnak az ország politikai hangulatáról. Szécsi Éva Indiai űrhajósok Kommentó A karibi körút E gyházi körökben szo­kás a pápák nevéhez valamely jelzőt bigy- gyeseteni. Nos, II. János Pál neve után már jó ideje a vi­lágutazó jelző járulhat. A katolikus egyházfő a napok­ban Közép-Amerikában tesz nyolc országot érintő kör­utat. Közép-Amerika lakos­ságának túlnyomó többsége katolikus. Ebben a tekintet­ben tehát nincs különbség a fölkeresett országokban. An­nál súlyosabb társadalmi és politikai problémákkal ta­lálja szembe magát a pápa útjának különböző állomá­sain, A térség arculatához szorosan hozzátartozik a nyo­mor éppúgy, mint a felsza- badítási harc ... Nicaraguában például So­moza rendszerének megdön­tésében a papság tekintélyes hányada tevékeny részt vál­lalt Ezzel szemben a főpap­ságról — élén a managuai érsekkel — nem mondható el, hogy az új forradalmi rendszer odaadó híve lenne. A sandinista vezetés nagy megértéssel és türelemmel viseltetik a püspökök iránt, a kormányban például egy­házi személyiség áll a kül- ügy- és az oktatásügyi mi­nisztérium élén. Salvadorban a klérus egyértelműen a vé­res polgárháború haladékta­lan befejezését szorgalmaz­za, s nem titkolja rokonszén- vét a hazafias erők iránt. Különösen San Salvador ér­sekének barbár meggyilkolá­sa, s a juntával együttmű­ködő szélsőjobboldali terror­szervezetek brutális föllépé­se kapcsán erősödött meg juntaellenes magatartásuk. Közép-Amerikában az egy­házfő nem kerülhet meg bi­zonyos kényes témákat. Azt például, hogy ne emeljen szóit, az Egyesült Államok fe­lel ósségéről, a szabadságjo­gok durva megsértéséről — Haiti, Salvador, Guatemala és Honduras példáját ele­gendő megemlíteni —, s ne foglaljon állást a diktatúrák­kal szemben, az emberi mél­tóság tiszteletbentantása mel­lett Karibi látogatása így hozzájárulhat a térség fe­szültségének csökkenésé­hez. Utjának ez is egyik fő célja. Csak az a kérdés, va­jon mennyire hatnak jámbor érvei a világi hatalom csöp- fSet'sém érzelgős helytartói­ra, akikről eddig minden jó­zan intelem lepergett. Gy. D. Sokunk kedvenc olvasmá­nyai közé tartoztak Dickens lebilincselően izgalmas regé­nyei. A nagy angol író törté­netei nemcsak cselekményük­kel mozgatták meg fantázián­kat, hanem a gyermekmunka valósághű ecsetelésével is. A dickensi időkre emlékeztető jelentést adott ki nemrég az ENSZ egyik szakosított bi­zottsága. A dokumentum sze­rint a fejlődő világban nap­jainkban 75 millió — 8—15 éves korú — gyerek dolgozik. Egyes becslések szerint azon­ban ez a szám eléri a 150 milliót ■— mutatott rá nem­rég terjedelmes elemzésében a Newsweek magazin. Nem új jelenséggel állunk szemben. A XX. század máso­dik fele sem szüntette meg az emberiség e szégyenfoltját Az elhúzódó világgazdasági válság azonban egyre éleseb­ben veti fel a gyermekmun­ka problémáját. A fejlődő vi­lág mezőgazdaságát, iparát a recesszió súlyosabban érintet­te, mint a fejlettebb államo­két, s a harmadik világ sok magánvállalkozója úgy pró­bált kibújni a fokozódó ne­hézségek alól, hogy olcsósá­ga miatt előszeretettel alkal­maz gyermeki munkaerőt. így ma már nem számít ritkaságnak, hogy számos la­tin-amerikai, afrikai és ázsi­ai országban a gyerekek a családfenntartók. Ám velük a legtöbb esetben nem köt­nek szabályos munkaszerző­dést, sokszor napi 9—10 órát dolgoznak. Ráadásul az ala­csony munkabérért a hosszú műszak alatt a gyerekeknek nehéz és nem ritkán egész­ségre ártalmas munkát kell végezniük. A kolumbiai bá­nyákban a fiatalkorúakat a legszűkebb járatokba küldik, sok közép-amerikai ország­ban, mezőgazdasági betakarí­tásoknál a rovarirtó szerek­kel permetezett földeken vég­zik a testet-lelket gyötrő KIPRIANU—PAPANDREU TALÁLKOZÓ Csütörtökön kétórás meg­beszélést tartott Athénban Andreasz Papandreu görög miniszterelnök és Szpirosz Kiprianu ciprusi elnök. A tanácskozás után adott sajtó- nyilatkozatában a két vezető kijelentette, megegyeztek ab­ban, hogy együttműködnek egy olyan ciprusi rendezési terv kidolgozásában, amely a szigetország területi egysé­gét, függetlenségét, el nem kötelezettségét és fegyver­mentességét tartja szem előtt. A két politikus hangsúlyoz­ta, hogy a ciprusi kérdést felveti az el nem kötelezet­tek delhi csúcstalálkozóján is. TÜNTETÉS TÁMASZPONTOK ELLEN A görög ifjúsági és a diák- szervezetek, s a szakszerve­zetek felhívására közel száz­ezer ember tüntetett csü­törtökön Athénban a parla­ment épülete előtt az ország­ban lévő amerikai katonai támaszpontok ellen. A békés megmozdulás résztvevői be­adványt fogadtak el, amely­ben követelik a Görögország biztonságát veszélyeztető tá­maszpontok mielőbbi felszá­molását. LENGYEL DEMOGRÁFIA Lengyelországban a gazda­sági gondok ellenére 22 év óta éppen tavaly született a legtöbb gyermek: több mint 702 ezer. összességében a lakosság több mint 367 ezer fővel szaporodott, s 1982 vé­gén 36,4 millió volt. (1950- ben 24,8, 1970-ben 32,5 mil­lió volt az ország lakossága). A demográfusokat is meg­lepi, hogy az elmúlt három évben lassan növekszik a 3— 4, sőt annál több gyermekes családok száma. Tavaly mint­egy 600 ezer anya élt a fize­tett gyermekgondozási sza­badság lehetőségével. 1982- ben 148 ezer ember települt át a városokba, 50 ezerrel kevesebb, mint két évvel ko­rábban. A lengyel lakosság csaknem 60 százaléka váro­sokban él. munkát. így hát nem lehet azon csodálkozni, hogy belő­lük aligha válhat egészséges felnőtt. Nem lehet-e tiltakozni e galádság ellen? — merül fel a kérdés. Adminisztratív esz­közökkel aligha lehetséges a megoldás, hisz a dolgok gyö­kerei nagyon mélyen van­nak. A harmadik világ szak- szervezetei gyengék, örülnek, ha a felnőtt munkavállalók érdekeiért úgy-ahogy ki tud­nak állni. A gyerekek család­jai pedig — a körülmények­ből adódóan — éppenséggel a munkaadók kezére játsza­nak. Indiában a statisztikák szerint a családok jövedel­mének 23 százaléka a gyere­kek munkájából származik. Gyakran fordul elő, hogy a szülők, adósságuk törlesztésé­nek fejében adják „bérbe” gyermeküket. Jóllehet majd­nem minden fejlődő ország­nak van olyan rendelete, amelyik tiltja a gyermek- munkát, de sem az ellenőr­zést, sem a munkaadók meg­büntetését nem hajtják vég­re. A nemzetközi szervezetek igyekeznek feltárni a ténye­ket, de ennél többet nemigen tehetnek. Még a tények meg­állapítása sem könnyű. Sok fejlődő országban a paraszt­gyerekek ott segédkeznek a földeken szüleik mellett, at­tól a perctől kezdve, hogy járni tudnak. Ki állapíthatja meg, hogy közülük ki az, aki szüleinek segít, és ki az, akit az éhínség kényszerített a nehéz munkára? Megkezdődött a Csillagvá­rosban tartózkodó két indiai űrhajósjelölt közvetlen szak­mai felkészülése a jövő évre tervezett közös szovjet—in­diai űrrepülésre. Rakes Sarma és Rains Malhotra a múlt év őszén ér­kezett a Szovjetunióba. Mindketten az indiai légierő berepülő pilótái, s ugyanan­nál az egységnél szolgáltak Bangalore-ban. Csaknem 200 ember közül esett rájuk a választás, hogy India űrha­jósjelöltjei legyenek. A kétszakaszos, az eddigi tapasztalatok szerint általá­ban egy-másfél évig tartó ki­képzésnek a végén születik meg a döntés, hogy melyikük lesz India első űrhajósa, ki indul 1984-ben szovjet űrha­jón a világűrbe.

Next

/
Thumbnails
Contents